Pápai Lapok. 16. évfolyam, 1889
1889-03-17
X Megjelenik ra i n (1 e n v a s á r n a p. Közérdekű sürgős közlésekre koronkini r e n \\ k i v üli s /. á in o k alatnak lei. IS Bérm cntetlcn levelek, csuk ismert kezek tol fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak száut köziemé n vek a szerk. hivatalába f^A (ó-knilégium. épület) küldendők lap xüj- ~ \w pjy Előfizetési díjak. i • Egy évre 6 frt - Fél évre 3 frt. Negyed évre 1 frt 50 krajezár. — j Egy szám ára 15 kr. \ Hirdetések ; Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 80 kr. A díj előre fizetendő. Bélyegdíj mindig külön számitatik. Az elő.fizetési díjak s hirdetések ; i lap kiadó hivatalába (Goldberg Gyula papirkereskedése, főtér) küldendők. V á p a v á r o s h a l ó s á ff á n a k és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Szünidei gyermektelep j Almádiban. i Régi közmondás az már, hogy j a Balaton csak Somogyból nézve j •szép. A somogyi oldal, az ő lankás vidékével nagyon egyhangú; ellen- , ben a veszprémi s zalai oldal, váltakozó, hullámos hegysoraival s regényes ormaival gyönyörű panorámát tár szemeink elé. Nekünk veszprémieknek a Balaton keleti és északi csúcsán szép darab részlet jutott osztályrészül.— Ezen részen már is jó hírnévnek örvendő két üdülő telepünk van ez idő szerint: Kenése és Balaton-Almádi. Az előbbonit messze vidékekről is fölkeresik már a vendégek. Utóbbi pedig főleg a veszprémi intelligentia kedvencz nyaralóhelye s újabban ezen telep is számos idegent fogad körébe. Ott, hol a vörös-berényi lejtővel a Balaton partján elsimul a Bakony déli fensikja; idylli csendben, gondos kezek által ápolva, fekszik Almádi; közvetlen előtte terül el fodros hullámaival a Balaton egész pompájában, a háttérből pedig a Bakonyhegység üde légáramlata lengi körül. Mintha csak az Isten is üdülő helyéül teremtette volna a felfrisülést keresőknek! Tudatával is bir ennek a veszprémi intelligentia, s a vármegye ezen kies helyének emelését magévá tette a vármegye is, melynek első tisztviselője Véghely Dezső kir. tanácsos alispán, az Almádi szépítésére alakult ötös bizottság élén mindent elkövet, hogy a megye ezen balatonmellóki szemefénye, minél vonzóbbá tétessék, marasztaló otthonává váljék az üdülést kereső közönségnek. Felette nagy előnye lesz a jövőben ezen üdülő helyeknek azon körülmény, hogy már a legközelebbi évadtól kezdve — gőzhajó-állomással is fog bírni. A megyei bizottság, mc\y gróf Esterházy Móricz főispán vezetése mellett Véghely Dezső kir. tanácsos alispán;- Kemenes Ferencz, Padi Dénes, Androvics Imre, dr. Óvdry Ferencz és Balog Károly bizottsági tagokból állott, a mult napokban a helyszínén már kijelölték a kikötőkid helyét, az almádii fürdőháztól mintegy 200 méternyi távolságban. Ez hatalmas lendületet fog adni Almádinak. De másrészt az ötös bizottság az idén is tetemes munkálatot fog végezni szépítés és kényelem dolgában Hisz tudjuk, hogy a veszprémi „közvacsora", mely épen ezen ezélból rerdeztetett s Véghely Dezsőné Őnagysága buzgalma folytán oly fényesen sikerült, szintén szépen jövödelmezett ezen czélra; s bízunk az ötös bizottság eddigi erélyes és mindenre kiterjedő figyelmében, hogy Almádi már a legközelebbi jövőben a Balatonpart legkeresettebb üdülőhetyei közé fog tartozni. A sok szép tervhez, melyek hivatva vannak Almádit emelni, ujabban egy speciális, eredeti terv is sorakozott, melyről méltó, hogy a „Pápai Lapok" diszes olvasóközönsége is tudomást vegyen, mert szeretjük hinni, hogy a pápavidéki intelligentia körében is hódítani fog az eszme. Arról van ugyanis szó, hogy Almádiban — „szünidei gyermektelep 1 '' rendeztessék be. Az eszmét Vargyas Endre, megyénk kir. tanfelügyelője pendítette meg, aki erre nézve egy terjedelmesebb memorandumot terjesztett be Véghely Dezső alispán úrhoz, mint az ötös bizottság elnökéhez. Ez a gyermektelep, minőt a budapesti - központi gyermekteleprendezőbizottság a nyári szünidők alatt már többet rendezett, — arra volna hivatva, hogy a nyári nagy szünidő alatt olyan gyermekek, főleg diákok, akik egész éven át az iskolák falai közt görnyedtek, vagy amely gyermekek a szülői otthonban nélkülözik a fürdés és jó levegő áldásait, egy képzett nevelő és paedagogus felügyelete alatt, Almádi regényes vidékén együttes elhelyezést nyerhetnének s üditö balatoni fürdés, a szabadban való mozgás és vidám társalgásban tölthetnék a szünidőnek test-edzésre szolgáló perczeit. Hány szülő van, aki körülményeinél fogva családostul nem mehet drága fürdőre, de rendkívül kedves lenne előtte azon körülmény, hogy gyermekét csekélyebb költséggel gondos kezek ápolása mellett, a szünidőre elhelyezhetné s amenyiben az illető gyermektelepvezető nevelőnek -— neje is közreműködnék.a gondozásban, a szülék teljes nyugodtsággal adhatnák oda gyermekeiket a biztonság teljes érzetében. És mi hisszük, hogj'ha az ötös bizottság magáévá teszi az eszmét — az ügy sikerülni fog s Almádi jövőjére nézve ezen intézmény is nagyban emelőleg fog hatni s az „almádi szünidei gyermektelep" a dunántúli szülék gyermekeinek kedvencz telepe leend. A kir. tanfelügyelő a helyre nézve is tett javaslatot. Tudva azt, hogy a Balaton partján Vörösberónyben, Almádi tőszomszédságában Thaly honvéd ezredorvos urnák gyönyörű, tágas és kényelmes villája van, talán a tulajdonostól ki lehetne eszközölni, hogy az épületet ezen czélra átengedje. Az ötös bizottság közbenj árasára a tulajdonos nemeslelküsége, igen hihető, hogy meghozná az áldozatot a szép czél valósítása érdekében. Mindezek után bizva nézünk a bizottság buzgó törekvései elé s hiszszük, hogy megyénk ezen regényes fekvésű helye, mely a gőzhajójárásokkal közvetlen összeköttetésbe hozatik a somogyi oldallal, Veszprém felől pedig állandó omnibusz-közlekedéssel van összekötve az egész évad alatt, hova-hamarabb fel fog virágozni s disze lesz megyénknek! Ismerve az ötös bizottság eddigi czélirányos és ernyedetlen működését s ismerve különösen a megye alispánjának, mint ezen bizottság vezérszellemének mindenre kiterjedő figyelmét s szívós erélyét, nem is kételkedünk, hogy az eszme mielőbb megvalósul s már a legközelebbi nyáron, mint valóságot üdvözölhetjük a „szünideigyermektelepjét. Almádiban. TÍRCZA. Márczius idusán. .... „Mi szól, mi zeng oly szépen, csendesen, -— mint zillanó szél zizegő kalászon ? Tán permeteg perg lengő liliomra ? ?" Nem • Millióknak hála hymnusa keres magának ég felé utat, óh ! hogy lerója hála áldozatját trónjánál a szabadság istenének! Mert megnyilatkozott og3'kor az ég; Kriván ormára angyal szállt alá: ékes babérral fénylő homlokán, balján — Hadúrnak súlyos kardja csattog, — jobbjában béke pálma ága leng . . . ébresztő ajkán harczi kürt riad : „Válasszatok!" És e hangokra megmozdult a föld: Kárpátoktól egész az Aldunáig." A háromszázados éj megszakad, — bibor palástban kél a szép korány . . . arany sugárral átszőtt lobogóján fel ragyog e szent evangeliom: „Egyenlőség, testvériség , szabadság!" És — oldódnak a „megkövült tagok" szent esküre : testvéri ölelésre: s menydörög az eskü mint isten ítélet: „Rabok tovább nem leszünk!" Az angyal arezán égi fény dereng . . a pálma ág hullatja lombjait . . . minden levélből dús berek fakad .... Alpár sikja szentegyházzá leszen, a melynek oltárképe: a szabadság . , . égő fáklyája: a honszerelem . . . zsolozsmája: „Isten áld meg a magyart . . ." * * * — A sziklához láuczolt Prométheusz: a sajtó azéttöri bilincseit, s mint fehér hátytyú könnyű szárnyakon lebeg a nagy eszmék tűnte?4a v < . oiot »ere» »s Ml*. gekbe csap, oda — hol áldás ós villám fogamzik — — — Az ősök sírján megmozdul a hant. .. nagy lelkeik uj testet öltenek . . . felcseng a kard, lobog a lobogó . . . támadnak „névtelen félistenek" . . . támadnak költők ; uj Tyrteüszök: csodás hangokra zendül a koboz . . kék bársonyán csillaggal telt az ég , . . magas zenithjén üstökös ragyog : láng fénj^e egyrenő bár merre fett. . a te teremtő lelked az — Kossuth I Márczius idusa! Ragyogj ránk első szűz fátyólodból: midőn eged nem ismert felleget, midőn még nem hangzott a „jaj" az „átok" . . . milljók ajka csak hozsannát kiáltott, . . . midőn a bérezek és rónák felett egygyó olvadni láttad népedet. .. a népet: mely Árpádnak hősi vére . . . e babért öveztél küzdő fegyverére! Testvériség magasztos ünnepe! te béke pálmájából nőtt berek . . . hová tűnél ? ? Vihar zúdult reád ... Oh! hogy követtelek szivem remeg! Kigyó csúszott a szent berek közé Herostrates félgyujtá templomod, s hogy eltiporjon — mint orv banditák — reád tőrének Észak és Nyugot . . . Hazám! Hazám! De Hadúr kardja Nemtőd oldalán felvillanik, és sujt iszonytatón: csapásitól reszket a földkerek . . . s mint gyáva nyul fut a zsoldos sereg . . . midőn jogvédő fegyveredre az árulás halotti gyász fátyolt vona — — — És — „nem riad a kürt . . zászlók lobogását nem látom a légben . . nem ragyog a kard fel az égre" Setét éj lőn: lehullottak a csillagok . . a harezok csalogányai — a trorabiták-helyett bagoly huhog . . halál madár A rwgete^k tölgyei — t$A4 vm jelt nevelnek: törzseikből bitót farag véres pallossal a — bakó — — a hármas bérezek golgotkáján a megváltók keresztje int . ... Imádkozzunk! — „De neked élni kell óh hon, Örökké mint tavasz virulni, Mert egykor omladékidon Reszketve fognék szót omolni Hazám!" * * * — — Márczius idusán emeljétek fel a kegyelet lobogóját, járjátok be a néma sirokat hol a hősök hamvai porlanak . . hisz e szivek porából kél ujéletre a magyar nép ezredéves fája; melynek terebélyót felkeresi a szabadság ftilmiléje; hogy csattogja róla dalát késő századokon át . . rá ragyog egy uj ezredév koránya : hisz az ige nem veszhet el! . „a koporsóból kitör, és eget kér" . . . „Otfc van a zúgó erdőbe, Beirva az arcz redőkbe; Csontok közé — mik szét hultak! Mert azok is megmozdulnak Ha még egyszer lessz — Előre"! N e Ii t t a. — Elbeszélés. — — Irta: Olsavszky Lajos. — I. — Nagyúri, fényes nevelésben részesültem. Anyám nem lakott nálunk, hanem gazdag fivérénél és ez okból nyolez éves koromig atyám és egy vén kisasszony nevelt. Ekkor atyám hirtelen halállal mult ki. Anyám intézkedése következtében nevelő-intézetbe kerültem, ahol kófc évet töltöttem el, anélkül, hogy anyámat csak egyszer is láttam volna. Megtanultam mjndw^ loait ily intesettaa megWaulnj KlnOki jelentés a pápai önkéntes tusoltó-egylet közgyűlésén. Mélyen tisztelt közgyűlés! A lefolyt évet sokkal szelídebbnek mondhatjuk az előzőnél; mert a tüzkróníkák nem írhatnak ez évről oly borzalmas tűzvészekről, mint a milyenek az előző évben ismételten előfordultak. Voltak ugyan országszerte tüzesetek a lefolyt évben is, de nála a Gondviselésnek, s a tűzoltó-egyletek létezésének, s ezek által az előző év eseményein tett okulásnak, oly borzasztó terjedelmet nem öltöttek, mint az előző évben. Sajnosán kell ugyan bevallani, hogy a tűzoltó intézmény iránt a mult évben sem nyilatkozott a nagy közönség részéről a megérdernelt pártolás, holott az ily önkéntes intézmény nagyon rá van szorulva a társadalom jóakaratára, mindamellett kötelességüknek az egyletek ez évben is igyekeztek teljes erővel megfelelni. S épen mivel társadalmi uton nem részesült a tűzoltó intézmény kellő s megérdemelt pártolásban, az intézmény irányadó körei már évek óta oda törekedtek, hogy az intézmény államivá tétessék s az országos törvény és kormány védelme alá helyeztessék. Ezen törekvést a mult évben végre siker koronázta. Lehet, hogy épen az előző évi tűzvészek okozta csapások és tetemes gazdasági károk tették meg a hatást a kormánynál, s ép azért tán szükségesek voltak ezen csapások, mert hisz az uj eszmék s a haladás rendszerint megkívánják az áldozatot, • - de a kormány kilépett eddigi tétlenségéből s megalkotta a mult évben a túzrendészeti kormányrendeletet és pedig az országos tűzoltó szövetség által benyújtott javaslat alapján. Ezért tehát igen nevezetes a lefolyt év, és forduló pontot képez a tűzoltóság történetében. Ezen rendelet ugyan a tűzoltókra is kötelezettségeket ró, de mégis örömmel üdvözli azt minden tűzoltó, mert ezzel ki van mondva az intézmény létjogosultsága az országos kormány által, tehát oly helyről, melynek hatalmában áll biztosítani működésünknek a megfelelő tért, s gátat vetni az intézmény s annak tagjai ellen elkövetett sérelmeknek. Sok függ ugyan még most is attól, hogy ezen rendeletet miként fogják a megyei és városi hatóságok végrehajtani s minő szabályrendeleteket fognak annak alapján alkotni, de nekünk mégis meglesz a törvényes alapunk, hogy ha kérelmünknek nem 'lesz sikere, joggal állhatunk elő. A müveit világ ugyan eddig is elismerte a tűzoltó intézmény létjogosultságát s hasznosságát, de rr.inő elégtétel az nekünk, midőn most a kormányrendelet maga elismeri és parancsolólag kimondja, hogy minden községnek kell tűzoltósággal birni. Minő önérzet s büszkeség töltheti el minden tűzoltó keblét, midőn tudja, hogy mikor szolgálatban van: közhatósági személynek tekintendő s igy meg van védve minden bántalmazástól; s minő megnyugvást találhat minden tűzoltó azon intézkedésben, hogy a működésében károsult, vagy szerencsétlenül járt tűzoltó megfelelő segélyben fog részesülni, s ily segélyalap mindenütt létesítendő. Teljes reményemet fejezem azért ki, hogy ezen kormányrendelet s az annak alapján alkotandó szabályrendeletek alapján a tűzoltó intézmény országszerte megerősödni s felvirágozni fog. A másik országos intézmény, a mi a mult évben keletkezett: az országos tűzoltó segélyalap, melynek czélja egy hatalmas pénzalapot teremteni, a miből a megsérült, munkaképtelen tűzoltók segélyeztessenek. Ez intézményt az egyletek a legnagyobb örömmel fogadták s reményünk lehet, hogy az létesülni fog s a folyó év augusztus havában Székesfehérvárott tűzoltó szerkiállitással egybekötve — megtartandó IX. országos tűzoltó-szövetségi közgyűlés ez é— demben már határozott eredményt fog felmutathatni. Megemlítem még, hogy a Dunántúlt kerületi tűzoltó-szövetség, — melynek legutóbbi közgyűlése Pápán tartatott s elnöke nagyérdemű-elődöm s egyletünk tiszteletbeli elnöke P. Szabó Károly tanár ur vala, — megszűnt, hogy helyet adjon a megyei tűzoltó szövetségeknek, a melyek az emiitett kormányrendelet értelmében minden megyében megalakittatni fognak. A veszprémmegyei tűzoltószövetség megalakításának kezdeményezését egyletünk, mint a megyében legrégibb egylet vette kezébe, melyre a megszűnt kerületi tűzoltószövetség utolsó közgyűléséből egyenesen megbízva is lett. Áttérve saját egyletünkre: Egyletünk 1871 óta, tehát közel 20 éve áll a humanismus szolgálatában, kötelességének igyekezett mindenkor hiven s önzetlenül eleget tenni, bár a megérdemelt pártolásban a közönség által nem részesittetett, és folyton annak hideg közönyével, sőt előítéletével kellett küzdenie; épen azért a mult évben az előző évekhez képest valami nagyobb haladással nem dicsekedhetünk. lehet: nyelveket, zongorázni, énekelni, hímezni, rajzolni, tánczolni és hasonló dolgokat; de azt, mire a vyagyontalán leánynak leginkább van szüksége: sütni, főzni, varrni háztartást vezetni, azt nem tanultam meg sem itt, sem pedig későbben anyám mellett és azután sem. A hetedik év végén az intézetet odahagytam. A többi leányokat övéik vitték el, érettem senki sem jött. Nem maradhattam tovább ; az intézet tulajdonosa tehát kocsira ültetett és haza küldött. Este érkeztem meg anyámhoz, aki megcsókolta a homlokomat, letétette velem uti ruhámat, gyorsan átöltöztetett és bevezetett a fényesen világított terembe, hol épen nagy társaság ült asztalnál. A dus lakoma után megeredt a táncz, melyben részt vettem én is. Reggelig tánczoltam, tűzzel, szenvedélylyel. A nagy esti fényhez nem szokott szemeim előtt tündökölt minden. A behízelgő zene úgyis pezsgő véremet még gyorsabb keringésbe hozta. A mámor pedig, melyet a táncz idézett elő, olyan gyönyörűséggel töltötte el a lelkemet, hogy azt szó megnevezni nem képes. Többet azután nem is tánczoltam tiz hosszú, nagyon hosszú, nehéz éven át; mert nagybátyám az estélyt követő napon a hegyek között levő birtokára vitt. Úttalan, félreeső helyen laktunk, mely a legközelebbi városhoz (jó időben) egy napi járásra feküdt. Messze vidéken nagybátyám kastélya volt az egyetlen uri lakás.- Anyám minden kigondolható kényelmet megszerzett részemre és semmi. munkára nem fogott rá. Folytonosan regényeket olvastam, vagy zongorám mellett ábrándoztam. Alkalmas időben a kertben . sétálgattam, vagy cseléd kiséretéhen a hegyek között barangoltam.. Alkonyat után olykor-olykor anyám, vagy nagybátyám énekre kért és én szívesen teljeaitettejn » tóyinsigQt, mert tadt*m> hogy » legnagyobb elragadtatással fognak értesíteni arról, milyen szép a hangom. Ha aludni tértem, gyakran megesett velem, hogy csak reggel felé fogott el az álom. Nyugtalanul forgolódtam ágyamon, hogy néha csaknem a, láz vett elő. Emberek kösé, hozzám illő, előkelő társaságba kívánkoztam, ahol vidám arezokat lássak és ahol mindenki a kedvemet keresse. Kifejezhetetlenül vágyódtam a fény, a ragyogás után. Máskor ismét az a forró óhajtásom támadt, hogy bár találnék embert, aki jóindulattal közeledve, naponként meglátogatna és nyájas, szíves szavakat intézne hozzám; mert mind anyám, mind pedig nagybátyám vagy korholtak, vagy hizelegtek; de soha egyetlen igaz, bensöségteljes, jó szavok sem volt részemre. Egy napon a nagybátyám sürgős levelet kapott, raely a városba szólította. Megkérdezett: akarok-e vele menni? A városban ünnepség volt, mely tánczmulatsággal végződött. A bálon feltaláltam mindazt ami után anyira sóvárogtam. Sajnáltam, hogy a mulatságnak vége lett. Ez időtől fogva azt hittem, csak azok a boldogok, kiknek megadatott a kiváló emberek társasága. Lázban éltem anj'nyira vágytam a főváros élvezetei után. Cselt terveztem, amely sikerült. Előadtam anyámnak, hogy nagybátyám öreg ember már és hirtelen halál is érheti. Ha ez csakugyan bekövetkeznék, mi hajléktalanul, kenyér nélkül maradnánk; mert a vagyont a hitelezők vennék el, kik most még várnak ugyan, de akik épen semmit sem hagynak majd nekünk. Nagyon itt van hát az ideje, hogy nagybátyám kastélyát elhagyva, kenyérkereset után lássak, mely mindakettönket: anyámat és engemet is eltartson. A kis összeggel, melyet .anyámtól kaptam,, t fó/vi*oah» fóttssK NagyhityánűL kaihozu
