Pápai Lapok. 16. évfolyam, 1889

1889-03-03

XVI. évfolyam. 9. szám. ri Megjelenik m i n rt e u v a r fi a p. Közérdekű s-ürgó's közlésekre koMikiüt r e 11 (1 k i v li 1 i s z á m o k is adatnak Iii. Bérmentet len levelek, c<ak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza, A 1 i;mak szánt közlemény el< a lap ' szerk. hivatalába C3^\-(0-kollégium épület) küldendők. Pápa, !889. márczius 3. XJJJ •--' r

SL% Előfizetési díjak. \5f^ Egy évre fi frt - Fél évre 3 frt. j Negyed évre 1 frt 50 krajezár. — í Egy szám ára 15 kr. \ Hirdetések j Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr, : nyilttérben 30 kr. A díj előre fizetendő. ' Bélyegdíj mindig külön számitatik. 1 Az előfizetési dijak s hirdetések a l:ij) kiadó hivatalába (Goldberg Gyula papirkereskedése, fülén küldendők, M Pápa város hálósává n a k é s í ö b b p á p a i, \s p á p a - v i ti é k i e g y e s ü 1 e i n e k megválasztó 11 k ö z 1 ö n y e. Tűnő remények. Szomorú körülmények között záródott bi az év s a jelek nem igen mutatnak biztató jövőt. Hanyatlás és pusztulás a. jogi téren. Zavar és ellenmondás a judikaturában.- vajúdó kodifikáczió; a iogérzet elzüllése: a bizalom csökkenése és a perek szaporodása; kifáradt birói tevékenység a sisifusi munkában és a mi ezzel együtt jár: rezignáozió fatalismnsa jellemzik az nj év kezdetét. De a mi a legaggasztóbb, az a jogintézmények iránt folyton növekvő ellenszenv, mely mind sűrűbben és mind világosabb tünetekben nyer kifejezést a politikai élet legelső rendű tényezői részéről. Hova vezet bennünket ez az irány ? A hatalom erélyét látjuk növekedni a jogbiztonság gyengülésével. Tünedezni a garancziákat, melyekben eddig biztunk és hittünk. Inogni érezzük lábunk alatt a talajt s szemünk hiába keresi az utat. mely e veszedelemből kivezet. Mi lesz ennek az évnek szerves igazságügyi teendője, nem tudjuk. Hogy foganatba vétetik-e a munka, mely e bajok gyökerét akarja kiirtani, sejteni sem vagyunk képesek. Itt-ott egy izolált intézkedés; két kodex-terv a papiron; szigorítása a kötelességeknek és a függésnek; a hivatalnoki hierarchia mind nagyobb uralma és az ezzel együtt járó tehetetlenség; de nem átgondolt, szerves konczepczió, mely segithetne sokféle bajainkon, midőn annyi irányban várjuk hasztalan az orvoslást. Talán a tétlen tunyaság, vagy egyszerű korlátoltság az, mely mindazt okozza, amit látunk és tapasztalunk ? Nem. Látjuk a tevékenységet a kormány körében. Sőt szemünk előtt folyik a munka, mely több, mint a mennyihez évek óta szokva vagyunk. Es e munka minőségileg is jó, jobb mint volt a közel múltban s a gonTÍRCZA. Maradj. . . . Buldog szeretemnek riogató ölében Álmodozz csak lelkem . . Edes itt pihenni — vesztett harezok után Sebzetten, le verten. Ölelő karjából fürtös kedvesednek Mért repülnél messze f f Lantod feszült hurja — csak az üdvösségnél Hymnusát eressze . . Maradj itt: ne szólj a zordon fellegekhez Hol villám czikázik. Ápold a virágot, mely szelid korányban Harmat gyöngytől ázik . . Szívd e kehely mézét; mosolygva int feléi Minden egyes szirma: Tündéri álmoknak titkos jegyeivel Tele s tele irva . . \ Feledd a világot és kufár zaját el! Álmodj e szent csendben: Melyet nem zavar — csak egy-egy éde i [sóhaj I Mely a menybe lebben . . _} Keble halytyu halmán szerelmed üdvének Sződd tovább ez álmot: Melyet koszorúzni Olymp istenei • Egyenként le járnak. E tartatik; korlátozások alkalmaztattak azonban mégis annyiban (pl. közös legeltetés rendezésénél, a külső birtok használatánál stb.), a mennyiben a szabad elhatározás tényleg másoknak, vagy az országnak hátrányára szolgálhat. Egyik legfontosabb intézkedése az, hogy határjelzések, dülöutak készítése, fentartása, szélesbitése, megszüntetése, a legeltetési jog és a külső birtok szabad használata, első sorban a gyorsabb közigazgatási eljárás által szabályoztatnak, fentartván azonban mindegyik esetben az érdekeltnek azon jogát, hogy tetszése szerint a közigazgatási hatóságokra vagy a bíróságokra bizza ügyének végleges eldöntését. A javaslat előirja a község tevékenységét és vagyoni közreműködését mindenütt, a hol a gazdálkodás bizonyos hátrányainak elhárításáról van szó. A vitás határkérdéseket az első fokú közigazgatási hatóság intézi el. Rendeli, hogy a birtok határai állandó jelekkel tüntetendők fel, de továbbmenö részletektől tartózkodik. Részletesen intézkedik a mezei dűlőutakról. Szigorúan előirja az utak befásitását, az erre vonatkozó módszert és kiváló súlyt fektet az eperfák ültetésére. Előirja a községi faiskolák felállítását és pedig erre 3 évi határidőt tűzve ki. Intézkedik a gyermekeknek a fatenyésztésben való oktatásáról. Intézkedik továbbá a kártékony állatok és növények irtásáról és a hasznos növények oltalmazásáról. Ezen szempontból szabályozva van a káros állatok és növények terjedése ellen a forgalom is; különös óvintézkedéseket tartalmaz a méhek tekintetében. A hasznos madarak védelme tekintetében most nemzetközi tárgyalások lévén folyamatban, erre vonatkozólag részletesen nem intézkedik. Igen behatók az állattenyésztésről szóló intézkedések, különös súlyt fektetve a lótenyésztés ügyére, mely az utóbbi időkben oly örvendetes fejlődésnek indult. Hasonlólag intézkedik minden tekintetben a marhatenyésztés kérdéséről is. Az állattenyésztés kellő előmozdítása céljából az állatállomány létszámának nyilvántartását községenkint elrendeli. A legeltetés tárgyában a javaslat az osztatlan legelők, valamint a község tulajdonát képező legelökre nézve fontos mezőgazdasági és magánjogi viszonyokat érintő intézkedéseket tartalmaz. Előirja, mennyi állat bocsátható a közlegelőre, hogy a legeltetés egész területen egyszerre nem gyakorolható, hogy a legeltetésben hátráltató állatokat együttesen legeltetni nem szabad, hogy egészségtelen helyeken a legeltetés tilos és gondoskodik a közlegelők fentartásának biztosításáról. A törvényjavaslatnak talán legfontosabb intézkedése a külső birtok szabad tagadható. Máshol van a baj. Először az ! intézkedések Összhangjának hiánya- j ban. Másodszor abban, hogy nem j azt a keretet tölti be. melyben a ! bajokon legelőször és nagyobb körre [ kitérjedőleg egyöntetűen kellene se- ! giteni. Harmadszor — és ez a leg- ' aggasztóbb tünet — hogy egy veszedelmes szellem "kezd meghono- | sodni a kormánj-zatban, mely keve- ! set gondol a joggal, hanem annál | többet törődik a kötelességek sza- < bályozásávál, minden ellensúly nél- j kül, mely szigorit és igába hajt. de j nem tud emelni és kedvet kelteni; | mely elfojtja az organizmusok önálló \ életerejét s oda utal, hogy mindent ; a hatalomtól kell várni, attól a ha- ' talomtól, mely viszont ott nem se- \ git. hol a segítség organizatorius j tevékenység kifejtése által legége- ! többen volna helyéu. A birói tekintély emelésére, a joguralom tényezőinek szilárdítására és biztosítására, az ezek iránti tisztelet felkeltésére és állandósítására nemcsak semmi nem történik; hanem épen ellenkezőleg sok követtetik el, mi e tekintély megalázására, a biztonság érzetének megrenditésére, a tisztelet lerontására a legbiztosabban vezet. A bürokraczia terjeng és polipkarjaival átfonja a nemzeti élet egész szervezetét, bogy megzsibbaszsza annak spontán és életerős működését. Eddig még a judikatura volt az, mely megtudta őrizni a maga organismusát ettől az öldöklő és satnyitó proczessustól. Most már ott is mutatkoznak az ennek nyomán járó tespedésnek és reménytelen csüggedésnek aggasztó jelei. A bürokraczia ráült a jogélet hátára is s meggörnyeszti nemes alakját annak az in- \ tézménynek, mely ha egyszer porba hul, a nemzeti élet adja meg keservesen érte az árt. A közigazgatási hatalom a biI rói tevékenység legsajátabb jogköI rébe hatol be s elveszi annak jogos I és semmi müveit nemzetnél nem vi! A gyerköcz *). i (Csatakép.) i — Irta BORSOS ISTVÁN. — j Yttn egy árva nóp ezen a földön, a kiI nek nincs egy rokona sem. Nem tudja honnan jött, nem tudja mi. lesz belőle. Ide jött az idegen népek közé, a kik gyűlölték, mert féltek fegyvereitől. — Maga volt pogány annyi keresztyén nép között, gyűlölték vallásaért. Egyszer azután keresztyénné lett. — De megtartotta régi Istenét is a másik mellett, s a magyarok Istene vezette népe fegyverít győzelemről győzelemre. Jöttek azonban a szép idők után gyászos napok „Zsarnok ült a hősi nép nyakán" s az egykor oly dicső nemzet nyögött a járom alatt. De remélt a maga Istenében. Elakarták tőle venni azt is. „Mit reméltek a ti Isteniekben ?" mondának nekik, nagyon gyenge lehet az, vagy alszik, nem hallja meg kérésteket !•' Egyszer aztán az a szelid Isten megelégelte a gúnyt, s lett belőle egy rettenetes Zebaoth. Egy szavára lázba jött a nemzet minden fia s küzdni szállt a sikra. — A békói közül kitört eszme lelkesitó keblöket, s küzdöttek hősileg mint félistenek. Áldottak legyenek érte örökké !, * „Oh mi szépen leng a zászló!" „Oh mi szépen fénylik a kard!" Hátha arra a zászlóra ez a szó van irva: „Szabadság." Hátha az a kard a hazáért van kilvúzva hüvelyéből? .... *) Felolvastatott Takácsin 1889. február 2i-én a létesítendő ihászi emlékstobor javára rendezett infikedve* :ás tulajdonát. Törvények hozatnak, j nelyek a közigazgatást birói funk- ' jzióval ruházzák fel, a hol csak a i ;örvónykezés hallathatná tiszteletet oarancsoló független szavát. Az jnyém és tied kérdéseinek egész kategóriáit elkonfiskálja a birói hátaómtól a politikai uralom: a delik:-umok egész sorának megállapítása is büntetése közigazgatási közegekre L'uháztatik a legkén}

r

esebb ügj-ekuen, melyek ez ország polgárainak véradójával vannak kapcsolatban. A bíráskodás függetlenítése a közigazgatástól ma már egészen mást jelent, mint a mit jelentett az alkotmányos aera kezdetén és a művelt államokban mindenütt: mert jelenti most és nálunk azt, hogy a törvénykezésnek az adminisztrációba még a magánjogi kérdések szabályozása terén sincs beleszólni joga: ie az adminisztráció beleszabadittatik a törvénykezésbe, a hol dispouálhat tág körben szabadon és a nélkül, hogy garancziák pressziójától csak egy cseppet is kellene tartania. A politikai hatalom minden, az igazságszolgáltatás semmi. Amazt nem tisztelik, de legalább félnek tőle; ezt nem tiszteli senki, félni pedig tőle eszébe sem jut senkinek. Az ügyvédi kart desorganizálta és dískreditálta a hatalom. Ugyanez a sors jutott osztályrészül rögtön utána a bíróságnak is. Az eredményt, melyet a politika elért, kézzel fogható példákban látjuk mindenütt a társadalom jogéletének és erkölcsi organizmusának terén. Szabad-e ennek igy folynia tovább? Az el züllés jelei talán végre felfutják az intézők szemét. De képesek lesznek-e gyors segélyt nyújtani sikerrel, midőn a segélynek leghathatósabb tényezőjét, az erkölcsi életnek kényes szerveit a korhadási proczessus már majd kipusztította teljesen? Tünö remények azok, melyekkel a jövőbe nézünk. Mert azzal a .... Két fia volt az édes anyának. — Büszke volt rajok, szép s nemes volt mindkettő. Vőlegény volt az egyik, szép jegj'es várta az oltárhoz. Gyermek volt a másik, alig 17 éves, anyja büszkesége, dédelgetett kedvencze. Egyszer kitűzték azt a zászlót, mely nem jámbor körmenetre, hanem a halál útjára vezet. Az apák magok vették fiaikat ahhoz, a földmives elhagyta ekéjét, hogy kardot vegyen kezébe. Az édes anya azt vette észre egy reggel, hogy csak egy fia van, a szép menyasszony arra ébredt, hogy nő sem volt, már is özvegy. A deli ifjú, a kit szerettek, elment oda, ahol az édes anya helyett a halál tartja kezét feje felett szerelmi suttogás helyett ágjnidörejt hall. Az édes anya megsiratta és 'büszke volt rá; ott volt még kedvencze neki. Nem félt, hogy azt is elveszti, hisz gyermek az még. — Sokszor elbeszélgettek, a jó anya a szép menyasszony, s a testvér a távollevőről. Hol lehet ? Ki tudja milyen veszélyben -van? Beszélnek a csaták vészeiről s a hősökről, a kik ott küzdenek. Egyszer aztán az édes anya azt vette észre, hogy a gyermek, a kedvencz nincs sehol. Elment oda, a hol csók helyett halált osztanak. Csak annyit irt anyjának: „A haza hí megyek." Aladár. Most már két fiát sirathatta, * * * Ment a gyermek a szülői háztól, ment s halál irtja ielé. A toborzó őrmester nem akarts bevenni, könyörgött neki. Az végre meg is sajnálta, mégis szerette a bátor szép fiút s fel csapott vele. Hallott aztán az öreg honvédek tői sokat a hazáról, s hallott utóbb sok ágyi dörejt. Az öregebb honvédek előbb sajnálták 1 fiatal gyereket, aiutia a mikor & báróiban ot rendszerrel, mely most követtetik. egy nemzetet a hatalom kénytelen szolgájává tenni igen. de erőre és ! életre segíteni nem lehet. j A hol a jogintézmények indul- { nak veszendőbe, ott magát a nem- j zetet fenyegeti veszély s hiába lesz minden kódex, mely készül vagj

T j életbe lép. j A mezbrentlörségi törvényjavaslat. I Széchenyi Pal gr. földmivelés-, iparés kereskedelemügyi miniszter e héten terjesztettebe a mezörendőrségről szóló törvényjavaslatot a képviselőház elé. A rói. §-ból álló terjedelmes javaslat tíz fejezetben intézkedik a mezörendörség ügyeiről. Szól a határokról, utakról és ültetvényekről, a kártékony állatok és növények irtásáról s a hasznos állatok oltalmazásáról, az állattenyésztésről, a legeltetésről, a külső birtok szabad használatának korlátozásáról, a mezőrendőrökről s a mezőrendöri kihágásokról és büntetésekről, a kártérítési ügyekről és a mezőrendöri ügyekben eljáró hatóságokról. Az ezen törvényjavaslattal egyidejűleg benyújtott terjedelmes indokolás kimerítő, a törvény összes fontos intézkedéseit alaposan megvilágító, a mezőgazdaság minden ágát felölelő, nagy statisticai anyaghalmazzal és az elvont tudomány szempontjából is nagyérdekü kimutatásokkal ellátott szerves mü, melybö! a következőkben közöljük a főbb pontokat: Az indokolás első sorban kiemeli, hogy tisztán mezörenderi ügyekre nem szoritkoz- ' hatott e törvényjavaslat, hanem különösen ] hazánk viszonyait tekintetbe véve, ki kellett terjeszkednie a földmivelés, az állattenyésztés és a gazdálkodás többféle ágának szabályozására is, ugy hogy az előterjesztés tulajdonkép egy mezőgazdasági törvény (coda rural) jellegére emelkedett. Miután a javaslat oly ügyeket van hivatva szabá- ! lyozni, a melyek az ország összes gazdáit < közvetlenül mindennapi foglalkozásaikban érintik, évekre terjedő beható tanulmányozások és szaktanácskozmányokra volt szükség, melyekben az ország minden vidékéről számos érdekelt szakember vett részt. A törvényjavaslat kiterjeszkedik a bútok elhatárolására, a birtok használatára, a telki szolgalmakra, a növénytermelés és a fatenyésztés érdekeinek megvédésére, a káros állatok és gyomok irtására és az állattenyésztés emelésére. Az egyéni tulajdonnal kapcsolatos szabad elhatározás, a magyar jog szelleme és kívánalma szerint, a mezőgazdaság terén e javaslatban fenküzdött az első sorban, bátran szembe nézve a halállal, akkor megszerették. Dédelgette az egész zászlóalj, mintha valamennyinek fia lett volna. Beszéltek róla, hogyau ment fel legelső a vívott sánezra, hogyan csavarta ki a zászlót az ellenfél kezéből, azt rebesgették, hogy a gyerköczöt nem fogja a golyó. 1.1 * * Hullanak a csillagok az égről. Nézi a honvéd, s el-eltünődik rajta vájjon kinek a csillaga lehet az. — Csata lesz holnap! szól az öreg őrmester a gyerkó'czhöz. Nagyon hullanak a csillagok, sok ember halála lesz. Alig mondja ki ezt, egy altiszt jő hozzájuk „Csendben készülni!" szól, s megy tovább. Fél óra múlva a csapat csendben nyomul előre, meglepi az ellenséget. Bátran haladnak előre, hisz a fiatal hadnagy a gyerköcz vezeti őket. A mint a temető sarkához érnek, szuronyok hegye villan meg előttük. Vártak rajok s egy sor lövés fogadta őket. Háromszoros erő áll ott szemben a kis csapattal, s kénytelen vissavonulni előle. .A mint aztán az első lövés eldördült, ! kezdődik a concert, a milyet az Istenek rendezhettek csak. Fütyül a golyó, a levegőben zizeg mint a tavaszi bogár. A gránát sisteregve tág ívben hasítja át a levegőt. Mindezekhez az ágyuk dörgése adja a bombardot. Az előbb visszavomút kis csapat megerősödve indul ismét előre. Az előbbi visszanyomatás szégyene ül az arezokon, s vad haraggal néznek szembe a halál láthatlan angyalainak.— Hogy ki ne maradjanak a concertből, a gyerköcz, a kis hadnagyocska, rákezdi a csatadalt; szép tenor hangján s dörgé utánna az jugéez csapat; „Trombita harsog, dob pereg, Kész a csatára a sereg, Előre! Az ellenség boszankodik, hogy mily jó kedvvel törnek előre, s a mint a dal hangzik az ellenfél sortüze felel rá. Néhány felbukik, a többi annál nagyobb haraggal tör előbb, szilaj rohammal, s hangzik a dal tovább : ' „Véres a föld lábam alatt, Ellőtték a pajtásomat ... Előre." Ott A

r

an már a csapat a temető ároknál, szemébe kaczagnak a szuronyok hegyéről rájuk vigyorgó halálnak s dörg tovább az ének: „Én se leszek rosszabb nála, Berohanok a halálba, Előre! Összeütődik a szurony, küzd a két ellen ádáz dühvel. Elöl a fiatal barna fiú, a legfiatalabb valamennyi között. S a mint csúszik a szuronyok alá, kardjával leszúrva ellenét, éles hangon kiáltja: „Utánnam fiaim!" És küzd a honvéd, arezukra kiül a küzdelem lázának heve, s azok a csapatok a melyek nem riadtak vissza a kartács záportól, melyeknek játék volt a halállal szembe nézni: kénytelen meghátrálni a honvéd előtt. De minden sírkő új támasz nekik, minden lépést vérrel kell megnyerni a honvédnek. És a .gyerköcz mindenütt elől. Arcza fekete a lőpor füsttől, szeméből a lelkesedés lángja sugárzik a mint kiáltja „TJtánnam." Fut már az ellen, ki van szorítva helyéből — Utánna a honvéd szilaj küzdni vágygyal, megittasodva a győzelemtől. Kemény volt a harcz, az ellenség is jó katona volt. — De annál nagyobb a diadal. „Fut a farkas, de fogcsattogtatva." Fut aa ellen, de megtartja rendes sorait. S a mint tohan előre a honvéd megittasodva a, vértől;