Pápai Lapok. 16. évfolyam, 1889

1889-02-24

Az öas2eirtak valamennyien kötelezték magukat, hogy ezt félévenkint előre pontosan íizetendik. Ugyan ekkor ismét megbüntettek 7 borméröt 38 frtra „borfogás" alatti bitor-bormérésért. 150, 151'858. jkvi pontok ezen összeg bevételi utalványai, behajtás iránti rendelkezés. Febr. hó 25-én ujadóköteleseket vesz fel a bizottmány (172/858, jkvi. pont), s egyúttal a 123. jkvi pont alapján teljesített összeírás óta mutatkozott fogyatékok dolgát rendezi. 1859. jan. 11, 32/859. jkvi pont alatt végzés hozatik a tárgyban, hogy szigorú felügyeletet kell gyakorolni, nehogy a külvárosokban magánosok bort mérjenek, s ez által a városnak örökszerződésen alapuló jogát bitorolják. Ugyan ez évi febr. 24-én 126/59. jkvi. pont alatt ismét egy gyakorlati intézkedés s egyúttal változtatás a múlthoz képest, azonban a mint látszik, nem teljesen alapos. Ezen határozat, ugyanis, elejti az osztályozás elvét s a tényleges fogyasztást véve alapul, az italokat mérték szerint és pedig bort, sert akónkint, szeszt fokonkint adóztatja meg. A két elsőért 20—20 krt, a szeszfokokért 2 krt ujpénzben vesz fel, s ebből „mintegy" 2600 forint jövödelemre tartva számot, ennek behajtását a fogyasztásiadó bérlőjére Goldberger Sámuelre bízza. Ám úgylátszik, hogy ezen a kötelezettekre nézve némi kellemetlenségekkel s tán zaklatásokkal is járó változtatást már eleve élénk resentust keltett a felekbenj mert már két nap múlva. febr. 26-án 134/859. jkvi.•'pont alatt revocáTv'ik a'.ét nap előtti határozat, és italmérökbcl megalakult kivető bizottságra bizatik a kivetésnek a mult évi kulcs szerinti eszközlése. A kalmároknak — a kiket az ujtörvény a kicsinyben elárusitás fogalma alá soroz — úgylátszik nem tetszett azon kiváltságos helyzet, a melyet a város akkor engedélyezett nekik, midőn a keresk. testületet feljogosította, hogy ezek adóját az állapítsa meg és szedje be; mert március 18-án 172/859. jkvi pont alatt úgy kellett intézkedni, hogy ezek adóját is a kivető bizottság állapítsa meg. Márt. 31-én 200/859. jkvi. pont alatt látható az osztályozás. E szerint 161 italmérő, és 27 kalmár íratott össze, összesen tehát 188, a melyek közük az elsők i-töl 69 ftig, a másodsoruak 1—20 frtig terjedő j tételekben vonattak adófizetés alá. Az 1859. évben egyéb intézkedést ném | találunk, ellenben 1860, márc. 20-ról 229'86o. jkvi. pont alatt találunk egy beutalást, a melylye! azonban az összeg helyének üresen hagyása mellett —, az adó a városi pénztárba beutaltatik. Azonban ugyanezen évben már megindultak a támadások az italmérési adó ellen. Ugylátszik az elégületlenek a cs. kir. szolgabíróhoz fordultak először, a ki a kérelmet leadta a város elöljáróságához, kifejezve azonban abbeli nézetét, hogy az adó fentartandó. A máj. 24-én hozott 381*860, sz. határozatban a kérvényezők a közgyűlés elé hivatni rendeltetnek, hogy okaikat előadhassák és másrészről, ha lehető, capacitáltathassanak. A személyes megjelenés máj. 26-án meg is történt az ekkor felvett 396/860. sz. jkvi pont nagy méltatlankodással emlékeis hozzá tette, hogy ha Palika jó ftu lesz, a kezébe borotvát, kést sohase vesz, a csibéket nem abajgatja, a gttnarat fel nem akasztja, a pulykáknak is békét hágy, a ház falába lyukakat nem fur, Isten áldásával a kenyérrel nem hajigálódzik, a játék közben is lábán hagyja a cipellőt, nadrágját, kabátkáját soha el nem hagyja, kővel, röggel nem hajigál, nem töri bc senki fejét, a libapásztorok után nem csatangol egész nap, hogy azt se tudják, hol van? vasdarabokkal nem hajigálja tele az aludttejet, a macska farkára nem kotoz szárított libagédét, a szakajtó kendőnek békét hagy s a mi fó Panni pesztonka kötényéről (sic!) a madzagot soha le uem vágj?, a két garast a láda fiából soha el nem lopja — (kimegy.) Hang: Drum, drum, kocz, kocz. Látom itt (jó gyermek van. Jó éjszakát kis fiam (el.) Ftu: (félve búvik anyja keblére). Az előadás többi része ismeretlen előttem, mert a pesztonka monológja egész lázba hozott. Tessék elhinni, földhöz vágtam a pusztában mindenik gyereket, sőt egy nviganó> nevü rugós szamarat nem egyszer vitézül megültem, de ez a garas tragödia annyira meghatott, hogy attól az időtől én nem loptam többször. Később rájöttem, hogy a atüzfejü embere csak amolyan gömbölyű üres tökhéj volt, melyen a szemek, orr, száj — bicskával vágattak ki, s az igy támadt rést a tök belsejében elhelyezett gyergya világa tette világossá. Ez rémitett — ez gyógyított. Az irodalmi tolvajokat egy ily tüzfcjü ember ugyan kigyógyitaná-s f Én most is látom fejemet az üvegablakon. De nem világít. Hanem azt mutatja , hogy irka-firkám időlopás volt — szerkesztő ur dobja ki az egész csomót az ablakon. zik meg a panaszosoknak a város tanács termében tanúsított türelmetlen, ingerült s úgylátszik a tisztikar gyanúsításában culminató magatartásáról, s a dolog vége az lön, hogy a magát igen helyesen, terrorizáltatni nem eugedÖ városi közönség, határozatát fenttartotta, mire a megnemelégedök felebbeztek. Ugyan ez évi okt. 20-án ismét kérvényt tárgyalt a közönség, a mely a régi gyakorlat visszaállítását kívánta, s arra 689/860. jkvi pontban úgy határozott, hogy ezen nagy megfontolást igénylő kérdésben a jövő gyűlésen fog határozatot hozni. Okt. 30-án ismét felvétetett a gyűlésben a kérvény, s a kérvényezők közül többen meghivatván, a 711/860. jkvi pont szerint megingathatlanok maradván, elfogult nézeteiktől eltérni hajlandók egyátalán nem voltak, capacitálást el nem fogadtak, mire az határoztatott, hogy a belvárosi háztulajdonosokkal értekezlet tartandó. November 14-én ismét nagy harcz volt. Megjelentek a belvárosi háztulajdonosok közül névszerint felsorolt 13-an, s úgy látszott sérelmüket főkép az képezte, hogy a regale-jogban nem részes külvárosiaknak is van abból hasznuk, ha a város pénztára adót szed. A tanács 752/860. jkvi. pont alatt erélyesen védi a létező álláspontot, kijelentve, hogy a régi gyakorlat korlátozása az ipartörvényeken és felsőbb kormányrendeleteken alapul, és nem mint a „feide felfogású, s lehet mondani roszakaratu és önérdekű kontatók által hamisan informált folyamodók vélik" „a lakosság jogait tiporni J vágyó városi elöljáróság" önkényes intéz- j kedése következtében jött létre, s ép ezert a restitutio in integrum sem ennek, hanem a kormányhatóságnak hatáskörébe tartozik. Kimondja azonban a gyűlés, hogy az ital mérési adó a külvárosokban is gyakorolható ser és pálinkamérések után is fizettetik, s igy az adó része bizonyosan a külvárosokra esik, egyébként a városrészek egyesülése alkalmával a külvárosok a közpénztárnak jelentékeny hasznokat hozkat, terhekben egyformán osztoztak, s igy a képviselet méltányosan és igazságosan járt el az adót a közpénztárnak követelve. A belvárosi házak bormérési jogát ki sem korlátozta, ma is mérhet mindegyik, csakhogy a kik a belvárosi házak e jogának tényleges élvezetében vannak, igen méltó, hogy az ezen jogot tettleg nem élvezhetőkre háromló némi kárpótlást nyújtsanak. Ezen önérzetes, és — mindenki elismerheti,— tárgyilagos és a közérdeket védelmező határozat az utolsó, a melylycl c tárgyban az 1860- adiki jegyzőkönyvbeu találkozunk. Sőt 1S61 és 62-ben sincs többé semmi nyoma. Azt kell tehát feltennünk, hogy a kormányhatóság, a mely különben igen valószínű, hogy az adó szedetését ez úttal sem ejtette volna el, de a melynek akkor már napjai nagyon megvoltak számlálva, többé e kérdésben nem határozott. Azután jött 1861. A ki ezen esztendőnek a lefolyt II „szörnyű évtől" annyira elütő eseményeit emlékezetébe visszaidézi, a ki meggondolja, hogy cz évben az ébredéstől mámoros nemzet még mindig mintegy álomszerű életet élt, aki megtekinti a mi városunk jegyzökönyveit és látja, hogy azokban az oly soká elfojtva volt, és hirtelen szelepet nyert közélet nyilvánulásai dominálnak majdnem kizárólag, a hol alig találunk másra, mint az alkotmányos szervezkedés, törvényhozásbeli résztvétcl munkáinak, s más hasonló természetű hazafias érzelem-nyilvánításoknak nyomaira, a ki figyelembe veszi, hogy az időben rendszeres, scontrirozással kisért napi foglalkozásról úgy szólván sr.ó sem lehetett, s a mindennapi kenyér kérdései is csak akkor keltek elintézésre, midőn az országos politikával való foglalkozásközben a közigazgatás gépezete már-már megállással fenyegetett, — az nem fog csodálkozni azon, hogy ezen (akkor) odiozus, mert hisz a törvénytelen kormány rendelkezéseire alapított hatósági intézkedés többé szóba sem jött. Hisz azokat kik azt életbeléptétek, és a mep.yei hatóság gyámolitása mellett fenttartották, elseperte a jan. 7-iki vihar, s nem léteztek többé, vagy legalább nem a város tanácstermében. S ki tett volna ez irányban indítványt akkor, a midőn ezt tenni nem csak a népszerűtlenséget, de még hazafiatlanság vádját is maga előtt láthatá. Hisz ott van 1861- böI egy jkvi pont, a melyben a fogyasztási adó bérlője abbeli kérelmére, hogy adna neki a város bizonyítványt arról, mikép a fogyasztási adót behajtatni nem hajlandó, oly határozatot kapott, hogy egy az 1848-iki törvények alapján szervezett hatóság „olyan állapotú emberrel" mint kérvényező nem érintkezik. Feltehető ezek szerint egész bizonyossággal, hogy a kérdés többé nem tárgyaltatott; hisz azután, midőn a rövid tavaszra ismét zord tél következett, 1861 őszén s később 1862-től 1871-ig ismét úgyszólván folytonos szervezkedés más-más viszonyok közt volt az évek története. Tehát egyszerűen, mint mondani szokták, elposványosodott e kérdés. Mindez távolról sem akar az akkori idők kritikája lenni tek. képv. testület, hanem csak a ftelyict ssinezise, annyiban, a ftttttyfctft % Urgyhoi ttrtoiik. £s tuti be is feje2tük volna a városunkban gyakorolt italmérési jognak a rendelkezésre álló adatokból kivehetett történetét. Most azonban bár a képviselőtestület bölcsességének arra szüksége nincsen, azt hisszük, nem lépjük át cselekvési szabadságunk, körét, ha levonjuk a következtetéseket az előadottakból. Nézetünk szer.nt a következő conclusiuk állanak elő: 1. Bizonyos az, hogy a város a bormérési jogot a város belterületére, a belvárosra nézve megszerezte és bírta. 2. Bizonyos, hogy a város azt mint communitas szerezte meg és birta, s bár legrégibb időkről adatok rendelkezésre nem állanak, már 1840-töI, a hol a „regálékpénztára" fogalommal először találkozunk, van adat rá, hogy azt hasznosította. 3. Bizonyos, hogy 1857. illetve 1858-tól 1861-ig rendszeresen kivetett adót szedett és pedig nem csak a belvárosi borméröktől, hanem az egés>z város minden összeirt italméröjétől. 4. Bizonyosnak vehető, hogy a városnak ezen határozata soha sem maga által, sem felsőbb hatóságai által hatályon kivül nem helyeztetett, s igy jogilag, — minthogy azóta sem hozatott tiltó törvény — ma is fenn áll. 5. Bizonyos e szerint, hogy a belvárosi háztulajdonosok a kik tényleg bort mérnek, nem tekinthetők az 1888. 30 t. cz. 2. §-ának 5-ik pontjában megjelelt „önjogu" gyakorlatban levőknek. Ezekben — úgy hisszük — kellő tájékozással .szolgáltunk a fökérdések eldöntését illetőleg, A l. képviselő testület bölcsesége megfogja találni abban azt az utat a mely a közérdeknek felel meg. Egyet tartozunk még csak constatálni, hogy volt egy emberöltő előtt a városnak olyan képviselete és elöljárósága, amely ugy működött, hogy ha működése maradandó leendett, ma a város ezen évek sora alatt élvezett jövödelmekben, s egy kérdés alá sem vehető megváltási tökében, legalább egy negyed millió forintot szerzett volna magának. Ezen működés és ezen törekvés emlékét felújítani ma, a midőn a kérdés legactuálisabb, s az előtt tisztelettel meghajolni ezen késő utódnak, a városi tanácsnak kedves kötelessége. Dr. Németh Antal életrajza és irodalmi működése. (Folyt, Is ríge.) Ismét ugyanezen jelentést a m. kir. közoktatásügyi minister mint nagy gonddal készítettet és igen részletest teljes megelégedéssel vette tudomásul ,2

). Hogy mennyire kedvelték a felügyelete alutt levő tanitó-tostületek, kitűnik abból, hogy az esztergommegyei tanitó-testilet tiszteletbeli tagja, a komárommogyni tanító-egyesületnek pedig elnöke val*. Pedig ő is azon nézeteket vallotta, amelyoknek G'önczy Pál államtitkár an ő 50 éves jubileuma alkalmából » nála tisztelgő elemi és polgári iskolai tauitók előtt oly találó < kifejezést iidott, hogy a mi néptanítóinknak nagyobb szerénységet kellene tanusitaniok, mert — ngytnond — az az édos kevéa ismeret, amelylyel a képző-intézetekből kikerülnek elegendő arra, hogy az elemi ismeretekre oktathassák a zsenge gyermekkort, de korántsem arra való, hogy azzal nagy garral hangadó szerepet lehetne vinni. Ezek „ignotos fallunt, notis sunt derisui!" Dr. Németh Antal azon volt inkább, hogy a vezetése alatt levő népnevelők, mint paedagogusok és ludiuiagisterek a maguk kis világában az elemi ismeretekkel nRgyobb eredményt tudjanak felmutatni. Ezt pedig méltányolták a néptanítók jobbjai, mórt amidőn egy 1876-iki ministeri rendelet ia

) más téren való alkalmaztatását helyezte kilátásba, a komárommegyei tanító-testület az évi okt. 5-ón tartott közgyűlésen „iránta ugy az egyletnek, mint általán a megyei tanügynek erdekében kifejtett buzgalmáért meleg rokonszenvét s hálás köszönetét fejezi ki." Továbbá a párkányjárási nóptaDitók egyletének 1876. decemberi gyűlésén a tauitók viszszapillantást vetvén tanfelügyelői működésére „mindenki kebelét .... szeretet és kegyelet boldog érrete szállotta meg a távozó tanfelügyelőnek leereszkedő nyájas modora, tapintatos eljárása, a nevelés iránti áthatottsága, kifejtett buzgalma, szakképzettsége, igazságszeretettel párosult méttányossága, higgadt magatartása által és jegyzőkönyvileg a legnagyobb sajnálattal veszi az egylet a tanfelügyelő távozását tudtul." Ugyanaeon alkalomból a kerületi esperesek is felekezeti különbség nélkül megható búcsúlevelekkel válnak meg és sajnálatukat nyilvánítják afölött, hogy tőle elszakadnak. Méltó előmozdításban részesült ezek után az által, hogy 1878-ban március 17-én győrtankerületi középiskolai főigazgatóvá neveztetett ki. Ekkor a pozsonyi tanitónőképző-intézet igazgató-tanácsa ismét sajnálatát fejezi ki afölött, hogy ily miEgó tagtárs oly rövid hivataloskodása után köréből távozott s jegyzőkönyvileg köszönetet mond eddigi buzgalmáért. Ily előzmények után a győri tankerületu

) 18?«. jun, 3. H.64I. ai, «. I WW- H tfc IHM. tfc WfoWU nek mindenfelől csak szerencsét kívánhattak, hogy oly rokonszenves és mindenfelé sikereket aratott szakférfiú vezetésére bizatott. Ki is tünt ez újabb működési körben csakhamar e szakszakértelem az 1879-iki tanügyi jelentéséből, melyet a magas kormány „kiváló gonddal készítettnek" nyjlvánit és az általa tett intézkedéseket igen helyesli **). Hogy szorosan vett hivatalos teendői mellett itt is társadalmi téren, mily tevékenységet fejt ki, kitetszik abból, hogy a „győri egészségügyi egyletnek" elnöke, az „esztergomjárási ós győrvidéki tanítóegyesületnek" tisztb. tagja. A közoktatásügy körül gyűjtött érdemei elismeréséül a fejedelmi kegy- a kir. tanácsost ciromel é3 jelleggel ruházta fel. A dunántúli tankerület kettéválasztásatásakor 1884-ben az új kerületbe esett középiskolák igazgatói és tanártestületei mindnyájan megható búcsúbeszédekben és főuratokban váltak meg tőle. Ez is mutatja újból, mily tisztelottel párosult rokonszenves ragaszkodással csüngnek rajta folyton-folyvást azok, akik elég szerencsések az ő ügybuzgó, és mérsékelten tapintatos vezetése alatt szolgálhatni a nevelés-oktatás lélekben járó, fontos ügyét. 1888. március 17-én mult tiz éve, hogy e sok irányban felelősséggel terhes tisztségben működik hazai tanügyünk e kimagasló alakja I Nagy általános műveltség, áttekintés a tudományok modern fejlettsége, azok művelői fölött paedagogiai ismeretek, tájékozottság az iskolaügyi adminisztráció gépezetében, kifejlett érzék a célravezető eszközök megválasztásában, mély belátás a magyar középosztály helyes képzésének, s nemzeti kultúra fejlesztésének I titkaiba, kellő tapintat az intézmények s módszerek megállapítása körül, átgondolt sorrend a sokoldalú munkakörben, erős akarat, koncillians modor, didlomatikus ügyesség az esetleges súrlódások esetén, akár személyi, akár múlékony áramlati akadályokkal szemközt: ily tulajdonságokat keresünk egy középiskolai tankerületi főigazgatónál és ilyeneket találtunk fel szép össíhangzatban dr. Németh Antal személyében 10 éves főigazgatói áldásos működése idején. Egy évtized alatt e téren szerzett bő tapasztalatai éa érdemei oly magaslatra emelték, amelyről visseapillantván, csak megelégedéssel telhetik el, előre tekintvén pedig, hivatottnak érezheti magát még nagyobb látókörhöz tartozó közegek vezetésére! Ezt óhajtja is nemzeti közoktatásügyünk minden önzetlen, őszinte barátja 1 Hivatalos ós társadalmi tevékenységén kivül irodalmi működésével kivívta a köztiszteletet. Közoktatásügyi értekezései a „Tanodái Lapok"-ban megjelentek : A családi kör, mint a nevelés fötényezője. Egyház és iskola. A francia tanügy rövid története. Kié az iskola. Nevelészeti bizalmas levelek. Körültekintés a tanügy terén. — Még egyszer az „Epitomae históriáé sacrae." — A németországi tanítók helyzetének múltjáról. Az olvasmányok befolyása az ifjú emberre. A pozson}

T

i k. gimnázium rövid története. A színházak befolyása az ifjúságra. Halászatok a nevelés és tan-irodalom terén. A magyar közoktatás ügyében. Néhány észrevétel a hazai tanügy körül. Néhány szó a tanítói hivatal örömeiről. Pozsonyi levelek. A pozsonyi főgimn. értesitvénye. Siellőztessük a függönyt. Egyéni nézetek a tanügy jövő szervezéséhez. Egy kis tanügyi szemle. A népnevelés sarkalatos kellékei. Tett-e az egyház valamit az emberiség- ós tudományokért? Töredékes észrevételek a felállítandó Jyceumok szervezeti javaslata fölött. Más lapokban: „Néptanodáínk köréből. Tornászat. Esztergom elemi iskolái. Komárom megye tanügyi állapota. Népnevelési egyletekről. Az ipartanoncok oktatása. A képezdékről. Megnyitó beszéd a komáromm. tanítótestület közgyűlésén. Záróbeszéd az esztergommegyei iskolatanács ülésén. Záróbeszéd az' észter gommegyei iskolatanács ülésén 8 ugyanott: Megnyitó beszéd az új iskolatanácsban. A hazai tanügyhöz (1868/9 cikk) Zur Frage der Unterrichtssprache. Legyünk igazságosak. Erwiederung auf den Artikel der „Presse vom 18. August 1865." Über ungarisches Schulwesen. Barátságos szózat az iskolaszékekhez. A tanítók díjazása. Zur Frage einer in Pressburg zu er richtenden Mädchenpräparandie. Zu unseren Schulangelegenheiten. Original Briefe eines Schulfreundes. Mi okozza fajunk hanyatlását. A bábakópzés Pozsonyban. Tankönyvbirálatok. A „Győri Közlöny" s „Győri Híradóban" valamint több fővárosi hírlapban s folyóiratban napvilágot látott több, vegyes tartalmú közleménye. S legújabb cikksorozata: Azokról a folytonos panaszokról a középiskolai oktatás terén." Közoktatás 1888. 10-ik és következő számaiban. Mint lapszerkesztő 1876-ban számos politikai s társadalmi vezér- ós tárcacikket irt. Kisebb-nagyobb önállóan megjelent müvei ; A pozsonyi elemi iskolák. Versus memoriales Em. Alvári de generibus nominum. Magyar és német értelmezéssel a tanuló ifjúság számára (n. 8. r. 17.1.) Pest 1862. Lampel R. 3. kiadás (19.1.) 1867. u. 0. — Versus memoriales. Em. Alvári de praeteritis et supinis verborum. Magyar és német értelmezéssel 2. kiadás. (8. r. 35. 1.) Pest 1864 Ráth M. — Etwas über unser Schulwesen. Pozsony 1864. '*) JÍ79. okt, 81 18.708, Sí. W9- twv, 1. Viszonyok és arányok • Pozsony Í86-5. Wigand Kár. 8°. Történeti Asebszótár. Pozsony 1867. Sieber 8°. — Sokratés. Pozsony 1869. Angermayer. 4°. Tudori értekezés. — Irány dolgozatok. Pozsony 1870. 8°. — Mikor remélhetjük népnevelésünk előmenetelét. Pozsony 1872. Wigand 8°. —Komárom megye tanügyi állapota az 1874/3. iskolaévben. 1873. Buzarovits 8°. — Esztergommegye tanügyi állapota az 1872/3. iskolaévben. Pozsony. 1873. 8°.—Esztergommegye tanügyi állapota és Esztergom város elemi iskolái 1874-ben. — Esztergom 1875. Buzarovits 8°. — Az érzelmek s azok nevelése. Pozsony 1875. Wignand 8°. — Második bővített kiadás. Győrött. Grosz G. 1878.— Az esztergommegyei népiskolák és némely közművelődési mozzanat 1875. Esztergom 1876. Buzarovits 8°. — Az öngyikosságról. Esztergom 1876. Buzarovits 8°. Második kiadás Győrött Grosznál. — Zsebkönyv Magyarország tanulói számára. Győr 1883. Grosz G. kis 8°. — Magyar-Latin és Latin-Magyar Zsebszótár I—II. 1884. Grosz G. Győr, kis 8°. — Magyar-Német s Mémet-Magyar Zsebszótár 1885. Győr. Grosz. G. II. 1886. U. ott kis 8°. — Földrajz és Magyarok Története kérdések és feleletekben népiskolák számára. 1886. Győr, Grosz G. 8°, — Kairói lázadás I. Napoleon idejében. Németből fordította az ifjúsági iratok számára.— Győrött 1887. Grosz G-nál, kis 8°. ^ Levelezés. Padrag, 1889. február ÍJ. Mélyen tisztelt Szerkesztő Ur! Ismerve tekiníetességednek közkedvcltségü lapját, mely irányánál fogva, a vidéki lspok köcött első helyet foglal el; de ismerve azon oldalról is, miszerint a pénzügy és közgazdaság terén számtalan érdekfeszítő közérdekű czikkével, a közfigyelmet magára vonta és egész valójában aunak osztatlan elismerését és nagyrabecsülését magának kiérdemelte. Ezen indokból bátorkodom én is egy közérdekű ügyben, mely jeles lapjának olvasóit tán érdekelni fogja, néhány sort koczkásstatni. A devecseri takarékpénztár már 16 éve, hogy fönáll. Első éveiben szépvirágzásnak indult és jogos reményekre engedett következtetni ; azonban a volt igazgató hajlott kora okozta semmit tevése és rosszul választott pénzügyi műveletei, ezen nagy reményekre jogosított takarákpénztárt, mint e vidéknek nélkülözhetetlen kincsét, oly helyzetbe hozta, hogy a vidék befolyásossabb emberei és pénzügyi tekintélyei, bizalmukat kezdették tőle megvonni. Látván a befolyásosabb részvényes birtokosok és hangadó körök, miszerint ezen takarékpénztárt, — melyre a nagy vidéknek olyan szüksége van, mint gazdának az aratásra, — minden áron fóntartani és azt előbbi becsére és tekintélyére vissza állítani kell; de ez csak ugy érhető el, ha az intézet élére ívj erőket állítanak, mely egy egészséges irányú tisztújítás után vihető keresztül, a mi a f. évi februárhó 12-én tartott rendes évi közgyűlés alkalmával meg is történt; és a jó elove lemondott igazgató, felügyelő bizottság ós igazgató választmányi tagok helyett, & vidéken anyagi és erkölcsi tekintetben, köztekintélynek és becsülésnek örvendő egyének lettek a. takarékpénztári tiszti állásokra, titkos szavazás utján, a részvényesek örömére és megnyugtatására, beválasztva A tisztújítás következő oredmónynyel végződött. Megválasztattak és pedig elnökké: Auerhammer Ferencz (S. Vásárhelyről), alelnökké : Gulden György, igazgatóvá: Beck János, felügyelő bizottsági tagokká: BarczaBéla, Menti er Lajos, Tóth Ferencz és Széphegyi Miksa. Igazgató választmányi tagokká: dr. Vadnay Szilárd, Saáry Pongrácz, Schill János, Puskás Sándor, Kropf Ignácz, Sandl István, ifjú Aáerhammer Ferencz, Bodoki István, Mautner Zsigmond és Schwarez Sámuel; kik is a nagy számmal megjelent részvényes birtokosok által mególjeneztettek és a tisztújító szék elnöke, Auerhummer Ferencz ur által egy rövid hatásos beszédben, állásaikban teendő buzgó és sikeres működésükre felkérettek. Ezek után Auerhammer Ferencz elnök ur, a nagyszámmal megjelent részvényes birtokosok éljenzése közepette, az ülést bezárta, a részvényes biztokosok pedig a legnagyobb megelégedéssel távoztak el. Mely után maradtam, mélyen tisztelt Szerkesztő Urnák, alázatos szolgája KÜLÖNFÉLÉT — A honvéd szoborra lapunk szerkesztőségénél ujabban adakoztak: Pápai jótékony nőegylet elnöksége 2 frt, egy asztaltársaság N. Démről 4 frt, — Lapunk eddigi gyűjtése tehát 100 frt 24 kr és 2 darab arany. — Az alapra befolyt Gróf Esterházy Ferencz adománya 300 frt, műkedvelői előadás tiszta jövedelme 155 frt, 51 kr. » Pápai Lapok« gyűjtése 100 frt 24 kr és 2 drb arany,—összesen tehát 555 frt 75 kr és 2 drb arany. — Városi közgyűlés tartatott tegnap délután, mely nemcsak látogatottságánál, d^ tárgyai sorozatánál fogva is egyike volt a légérdekesebbeknek. A gyűlés első tárgyául félolvastatott kir. Ó Felségének a trónörökös elhunyta alkalmából „népei"-bez intézett leirat^ . adj* % kfe&ttife f«Mv* Wlg*tQtt meg H