Pápai Lapok. 16. évfolyam, 1889

1889-11-24

XVI. éyfoiyam. 47. szám. Pápa, 1889. november 24. Meofjelenik :n i n (1 e u v a K a r u n p. Közérdekű sürgős közlésekre Loronkiut. r c u il U i \ ii I i s •/. ;l m o U is adatnak ki. Bérm öntet Ion levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt k ö z le m é n y e k a lap aserk. hivatalába. - (O-kollégium épület) küldendők. í""" v V .'/A* P á p a v a r o s Előfizetési díjak. Egy évre 6 frt - Fél évre 3 frt, Negyed évre 1 frt 50 krajezár. Egy szám áia 15 kr. Hirdetésiek Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 30 kr. A díj előre fizetendő. Bélyegdíj mindig külön számitatik. Az előfizet ési dijak s hirdetések a MJIÜYI hiv;ii;iláb;i (GOIIÜHTÍÍ Gyula piipirkereskedése, főtér) küldendők. X'K h a lóságán ak ós íöbb pápai, s pápa-viú éki egy pstilelnek m eg vál aszíoíí "közi Ä magyar gazdák és a hadsereg. A magyar gazdák körében igen örvendetes mozgalom indnlt meg, melynek ezélja a magyar termé­nyeknek nagyobb értéket biztosi­itani olyan piacz megnyitásával, melyet eddig a külföldi termények özönlöttek el daczára annak, hogy e piacz igen közel volt hozzánk, és úgy szólván a saját magunk talajá­ból alakult. A mozgalom nem legújabb ke­letű többé, a magyar gazgák sa­nyarú helyzetének orvoslását czélzó törekvés már rég óta észlelhető, a közel múltban csak az irány válto­zott meg, nem a czél. Ertjük ezalatt a gazdasági egyesületek szövetségét, mely egészen uj irányba igyekszik terelni azt az üdvös munkát, mely­nek ezélja: A magyar gazdaközönség hehjzPtének javítása. A nehézségek, melyek eleinte útjába gördültek, nem riasztották vissza azokat a lelkes férfiakat, kik ez ujabb keletű szövetkezet élén állanak, hanem ellenkezőleg csak nagyobb buzgóságra, kitartásra ser­kentették őket. Addig kerestek és addig fárad­tak, mig végre megtalálták a he­lyes utat, és most csak a gazdakö­zönségtől függ, hogy teljesen felis­merve a helyzetet akként használja fel a felajánlott eszközöket, hogy azok biztos czélra vezessenek. Ennek keresztülvitelére alakult a „Magyar gazdák hadsereg ellátási szövetkezete", melynek élén Dezsew­ffy Aurél és Andrássy Aladár gró­fok állanak. A szövetkezet eddigi működéséről Barons Károly ur rend­kívül érdekes jelentést tett a szö­vetségbe lépett gazdasági egyesüle­tek e héten tartott nagygyűlésén. Baross Károly ur alaposan is­meri a magyar gazdák bajait, és az orvoslás módjaira nézve is igen be­cses tanácsokkal szolgált. A gazdasági egyesület végre arra a meggyőződésre jutott, hogy K í) Z I í) I) V (\ rr ^ t , ifTnflTrfJ ^ fln­r n^rrf—^.m A kormány és a nemzet egyaránt át vannak hatva attól az igazságtól., hogy ipar nélkül a nép gazdasági élete szána­lomra méltó tengődés csupán, mely mellett az állani hátra marad és a nép menthet­lenül elsatnyul. Ezt akarják megakadályozni azok, kiknél a hazai jparügyek föllendítésére egy idő óta nagyobb tevékenységet kifej­teni látunk. Anide ez nagyobbára csak a lázau kapkodás jellegét viseli magán. Olyanforma í'öllábadása ez az erőknek, melyek még tökéletes öntudatra nein éb­redtek és küzdeni kénytelenek a mély és hosszú álom utóhatásával. A küzdése való elhatározás a nem­zetben megvan. Magyarország nem akarja tovább tűrni, hogy az osztrák ipar gyar­niattelepe, legyen és le akarja rázni a lánczot, melylyel a bécsiek ipari fejlődé­sünket megkötötték. Az akarat a felszabadulásra minde­nütt megvolt/Kormány és nemzet egyaránt fölkarolták az eszmét; csak az volt a baj hogy az eljárás nem volt egyöntetű és igen sok tekintetben magán viselte a kap­kodás, a cselekvési ingertől eltelt lélek bizonytalan epekedésének bélyegét. Ez akadályozott meg b ennünket abb an, hogy a helyes czélra a helyes eszközöket megragadjuk. Kezdtünk tervezgetni, izegni mozogni, irni, dikeziózni, és a nagy hűhó­ban eltévesztettük a helyes, biztos utat, mely egyedül képes bennünket a hazai ipar igéretföldjére vezetni. A legbiztosabb ut erre nézve első sorban az, mely a hazai fo­gyasztó közönség meghódítására vezet. Voltak, kik átlátták ugyan e föltétel nélkülözhetetlenségét, de nem rendelkeztek ama gyakorlati erő fölött, melylyel a hódítást keresztülvinni képesek lettek volna. Gondoskodni kellett volna, hogy egy­részt oly intézkedések történjenek, melyek a hazai gyártmányok előállítását megköny­nyitik és másrészt törekedni kellett volna arra, hogy a külföldi gyártmányok iránti gyerekes és semmivel sem indokolható elő­szeretetet a fogyasztó közönségben a ma­gyar áruk jósága és szolidsága iránti bi­zalom fölváltsa s a magyar iparnak ma már nem kellene többé küzdenie a kezdet nehézségével. Különösen a társadalomé a nagy kö­telesség, ha komolyan akarunk hozzálátni a gazdasági bajok orvoslásához. Nem elég az, hogy minden alkalom­mal • hazafias beszédeket tartsunk, de e beszédnek érvényt is kell szerezni, ha azt akarjuk, hogy a beszéd ne csak elröppenő szó maradjon a pusztában. De a sajtónak ís. mely a társadalmi mozgalmak hü visszatükrözője. szintén elől kellene járni a példával és a kellő időben a kellő eszközökre rámutatni és a köve­tendő utat kijelölni. Hogy csak egyet említsünk, kénytele­nek vagyunk egy mulasztásra irányítani a közfigyelmet, melyet azonban még most könnyen jóvátehetnek a/, illetékes ténye­zők: Ott A-annak például a nagy ünnepek, melyek bizonyos nyugvó pontot képeznek a társadalmi élet zajábau. Ekkor történ­nek a legtöbb bevásárlások részint a foko­zottabb ünnepi szükségletek beszerzésére, de többnyire a családi együttlét viszonya­iból kifolyólag is. Szülő, gyermek, rokon, ismerősök ekkor szokták leróni az együt­tartozóság amaz adóját, mely oly szép vo­nását képezi az élet ideális részének. A sajtónak ekkor egyhangúlag kel­lene fölemelni szavát, hogy ne idegen, hanem hazai gyárosoknál, iparosoknál eszközöltessenek a bevásárlások. Elég czégünk van a fővárosban, me­lyek nem csak az olcsó ár. hanem minőség tekintetében is jóval fölöttébb állanak bár­mely külföldi firmánál. Itt vau a kereskedelmi, és iparmú­zeum, ahol dus választékban mindent meg­talál a vevő, ami a háztartás komoly czik­kei gyanánt tekinthető. A játékszerekkel és úgynevezett m>­rinbergi árukkal eddig Bajorországból özön­lötték el hazánkat. Most ez iparág is. itt­hon, teljesen magyar kezekben van. Van egy budapesti czég, mely több száz­ramenő magyar munkást foglalkoztat — Újpesten ahol gyermekbabákat, bőrönd és diszmüezikket —- és Szélaknán ahol szám­talan magyar család árváival a legszebb fafaragványokat és a gyennekszobák min­dennemű pipere és szükségleti tárgyait készítteti. A nevezett czég ekkép máris örvendetes sikerrel szorítja le a bajor áru­kat hazai piaczunkról. Itt megemlítjük még a magyar fém és lámpagyár készítményeit, melyek e téren szintén bátran kiállják a versenyt minden e fajta külföldi gyártmányokkal. Mindezekből kitűnik, hogy a magyar ipar fejlődése körül oly tényezők munkál­kodnak, kik a kellő támogatás mellett a nemzeti érdekeket szigorúan szem előtt tartani képesek és a legjobb uton halad­nak, hogy a magyar nép szükségleteit tel­jesen kielégítsék. Csak teljesítse a magyar társadalom is a maga kötelességét. TÁECÜ EGY KIS LEÁNYNAK. Mögöttem a mult, e vad óczeán Benn' eltemetve éltem álmai. A kárhozatnak éjje száll reám, Ha lelkem elmerülve, szárnyain Fölhozza abból tört reményimet. Miért e tengeren most nyugalom? Hajnalsugárt, derűt reá mi vet? .... Szivembe rejtett arezod angyalom. Vihar szántotta puszta a jelen Bú és keserv nj'ilik csak téréin. Jaj! annak, a kit a könyörtelen Sors ily vadonban élni kényszerit. Panaszt azért ajkiniról senki nem Hall, bár a kinnak lomha siilyja nyom. Mi ád erőt a lét küzdelmiben ? . . . . Szivembe rejtett arezod angyalom. • Küzdelmeimre égi pályabért Ad-é a sors? Lesz-é egy hü kebel, Ki a futónak nyujtand majd babért, Mely homlokának sebjét fedje el ? S ha végzetem tán szenvedésre hi Lesz-é, kiben majd reszkető karom Támaszra lel? Mindezt ugy sejteti Szivembe rejtett arezod angyalom. Üti napló. Irta GIZELLA. III. Xrajnától — Sz. Fehérvárig. (Foíyiatás.) Sók 2?kf templom a hegyoldalokon, a magasban. Branecfc » Pusterthal főpontja, igen szép e régi vár, e alatta élí^ városiban a omán stylü templom- Szt Laureaten — Ehe­renberg stb mind szép helyen emelkedő festői várak. Franzensfesténél átrobog a vonat, itt is nagy állomás, a vonatok mind telve utasokkal, fényképeket, szép gyümölcsöt s csinos farag­ványokat árulnak. Brennerb'ihn a maga érde­kességével visz tovább és tovább, oly szép a Brenner völgy, a csinos városkák, bármi ki­csiny, de temploma szép, sokszor 2 — 3 is együtt, a kedves tó, a külön kis telepek apró csinos házaikkal, melyeken több festvóny, leginkább szent képek, templomok, vörös, fehér, zöld szinü hegyes tornyokkal, — ez mind gyorsan repül szemünk elől, mig a hegylánczon fehér uj fol­tok, hómezők — a levegő hűvös, sok Edel­weist kínálnak nagy csokrokba kötve az állo­másokon, hidak, alagutak gyors fordulatokkal, — más más kép tárul szemünk elé, de foly­ton érdekes szép vidék, — végre Innsbruck­ban vagyunk. — E kedves tiroli városban már időztünk két év előtt, mégis mily szive­sen jöttünk újra, hisz mindig rövid az idő arra, hogy mindent tüzetesen megnézzünk, Hof­kirchenek érdekes fejedelmi vas alakjai, Maxirail­lian sirja, — s egyéb nevezetességei előttünk már részben ismertek voltak, mégis új érdek­lődéssel szemléltük, — azonban most még a „temetőbe" vágyódtam, melynek megnézését oly igen ajánlották. S valóban midőn belép­tem, nem szomorú érzés lepett üteg, mint ren­desen a halottak birodalmában, — itt nem me­lancholia, nem a halál lehellete érint, hanem oly ihletség száll meg; a túlvilági lét boldo­gító megnyugvással hat reánk. Itt meghalva lenni is boldogság, — az élet viharos tengeré­nek biztos révpartja int felénk, nem borzadunk tőle a „Megváltó" megdicsőült — a „Szüz.Má­ria" szelid arczára tekintve! — A temető 150 folytatólagos árkádokkal van négyszögre be­osztva, minden egyes árkádnak külön sírbolt, 8 emléke, itt a művészet különféle remekét csodálhatjuk, a kegyeletnek szebbnél szebb je­leit, mit emberi eszme 8 szív kitalálhat! —­Művészi nagy csoport az „Urunk szine válto­zása" — „Mária búcsúja Jézusból" oly meg­ható, — a „nagy szürke granill kereszt fehér carrarai lepellel" oly természetes könnyedség­gel van kidolgozva, „Mária halott Jézussal ölén," mily megkapó fájdalom, j— „Auf Wie­dersehen" oh mily nemes egyszerűség, ez álló női alak, mely mákvirággal kezében az ég felé tekint,' arczában a vágy, a megnyugvás, hogy ott, igen ott viszontlátjuk egymást! Az 53. szám arkad — egy Senyéi báróné férjezett Lod­rony grófné emléke, cararrai márványból bá­natos női alak ül összekulcsolt kezekkel, nyi­tott hajjal, arczán minden oldalról tekintve, a mely fájdalomnak más kifejezésével, — a szürke pyramison a két czimer borul össze, mint egy nehéz broccat terítővel egybetartva, — oly re­mek munka ez, mit Malfatti Milanóban készí­tett ] 878-ban (4500 fi-t érték). A fehér alak, a szürkés oszlop előtt, fekete márvány lapok, melyre idővel a nevek jönnek, — vasláncz zárja. — Vissza, vissza tértem az egj'es cso­portokhoz, órákat, sőt napokat lehetne itt töl­teni, a szép kis kápolna, a többi „freskó" és „mozaik" emlékek mind külön, még az oszlop­sor is díszmunkával. Van az idegenek számára is sírbolt, mit a város gondoztat. Mindenhol a legtisztábbak az utak, a sirok végig külön vi­rágokkai ízléssel diszitve, gonddal fenntartva, itt is annyi szép emlék „sziklacsoporton az el­halt egyetlen grófi gyermek márvány relief képe; melyre alant ülő angyal bánatosan te­kint, ezen aláírással „Es währe so schön ge­wesen" — szinte egyike a meghatóbbaknak. Még tovább is időztünk volna, de az est hir­telen lebocsátá sötét szárnyait, kalauzunk az őr szivesen kisért és magyarázott) a zár órán túl is, midőn megtudá, hogy mily messziről va­gyunk. — És bezárult az' ajtó mögöttünk, szo­morú füzek, cziprusok susognak ez esti légben a szobrok életet nyernek és oda vándorolnák » nagy feszület alá, könny sem csillog a sze­mekben, midőn feltekintenek a Megváltó fény­sugaras arczára, hisz ott a hit-, remény- és szeretet, ott ismét együtt leszünk, mert eljő az idő, — midőn feltámadunk! Kora reggel Innsbruck harangjainak sym­píioniája ébresztett, a nép már ekkor is csak ugy tolongott a templomokba, mindenhol és mindóueu a Tiroliak vallásossága nyilatkozik, mi is az ájtatos hívek közé vegyülünk, aztán pedig a várost bekalandozzuk, a Mária-There­sia Strassen a sétálók csoportjai, daczára per­metező esőnek, mely mögött napsugarak igye­keznek érvényre jutni, a hegyek fehérek, akár télen és mégis enyhe a levegő. Kellemesen le­pett meg, egyik kereskedés üveg ajtaján e felirat „Itt magyarul beszélnek" és tényleg ugy is volt, mit örömmel coDstatáltunk. Igen szép 1 órai kocsizás „Schloss Amb­rusához melyet először még a 13 században építettek, de nevezetessé csak 15 században teve Ferdinánd föherczeg (I. Ferdinánd császár fia) ki megszereté egy Augsburgi patriczius leányát, Philíppine Welsert, és titkon nőül is vevé. A müizléssel biró föherczeg a kastélyt kiépítette, és valódi kincs halmazát gyüjtó ide a mii remekeknek, melyeknek javát azonban 1806-jban Bécsbe vitték, hol most is mint a hirés| „Ambraser Sammlung" kiváló értékét képviselik a bécsi nevezetességeknek. — Az alsó osztályzatban a két nagy terem a „Waf­fen Sammlungot" képezi, a vas és aczél ala­kok impozáns hosszu sora igen érdek, s, vala­mint a falakon is végig régi fegyverek, pán. czélok, dárdák, vértek a 15 pzázadtól kezdve a mai korig, össze gyűjtve. Számtalan finoman kidolgozott aczél, Nürnbergi munka, foszlányos zászlók, „Allarmgewehr" a. paraszt lázadásból ( melyek egyike rövid erős puska alakú, kis mozsárral a Cső végében, —- és állítólag ma­gyar fegyver. Dér ' „Spauische Saal" különös hosszú terem, kívülről is fali' festvényekkel 1570-ben épült, — és 1856 ban restaurálták. Fölül gömbölyű abLik sorokkal végig, és pom­pás padlat, művészien faragott nehéz ajtók és fölep. Végig minden festve a Tiroli grófok és főherczegek álló alakjai, kezdve a 12-ik század­ból czimereikkel, közöttők feltűnik Adalbert UJ. két szőke hosszu női hajtekercsel, melye­ket elhalt neje után viselt s állítólag ő alapitá meg Laxenburgot is. Néhány ős antilop fej, ritkü nagy szarvakkal is látható, mely fáj már egészen kiveszett. — Az emeleten szobák hosszu sora, néhány telve régi művészien fa­ragott bútorral, különös szekrények, gobelinnel bevont garnitúrák, szép menyezetes ágy mel­lett kis faragott bölcső áll, — most üres és szomorú, váljon hány kis herczeg sirása hang­zott egykor e teremben? hol most még légy sem zümmög, csak az idegennek halk léptei és suhogása hallatszik! Az arcz képek gyűjte­ményében látjuk a szép Weiser Philippinét, férjét és fiait, a kápolnában.is fali festvények, de mindenhol a lakatlanság, elhagyatottság — érzete vesz erőt rajtunk. — Apró kavics mo­zaik — márványra festett — még lepkeszárny­ból készített képek mind igen érdekesek, és rendkívüli türelemről tesznek tanúságot. Korál gyűjtemény külön szobában, a legszebb példá­n3'ok, melyek között a „golgotha" szinte meg­lepő. Elefánt csont és kagyló munkák, régi szép kályhák, üveg és korámik edények kü­lönböző szekrényekben, s habár mindez érdekes és értékes, mégis az a tudat, hogy a javát el­vitték innen, sokat levon az igazi érdekből. A tágas park szép sétányain többen időznek, és másik oldalon jutunk ismét kocsinkhoz. Hotel Post igen látogatott szálloda, any­nyi magyar szokott itt lenni, jó és olcsó kony­hát tart, kertében és terasz alatt, minden asz­tal el- és elfoglalva oly keresett hely. Mi is megelégedésünket fejeztük ki és Istenhozzá­dot montunk szép Innsbrucknak, hol még szí­vesen időztünk volna, — az idő int, a napok repülnek gyors változásiján ismét a vonaton 47 . a n agyar terményeknek első sor­ban azt a piaezot kell biztositani, mely legközelebb áll hoz.á, mert ha ezt elmulasztja, akkor hiába fárado­ä zik a távolabb eső piaczok meghó­dításán. A közöshadserog óriási termérry­I szükségletei eddig nagyrészt a kül­| földről hozattak be, és ha magyar ' | gazdától egy egy csomó szénát vagy í egy egy zsák rozsot vettek, esemény j számba jött, és ugyancsak kiébez­j tetve kellett lenni a paripának, ha í a gazdája ilyen luxust engedett meg magának. Ezt az állapotot a magyar gaz­I dák hadsereg ellátási szövetkezete megszüntetni akarja. Ki akarja esz­közölni a közös hadügyminisíerium- • i ban, hogy azokat a szükségleteket, • I melyek a magyar földön teremnek. ! magyar gazdák fedezzék. Hadd fol} 7­; jon vissza a magyar ember zsebébe i a pénz, mely onnan adó alakjában • kivándorol. Ez a követelés annál igazságosabb, minthogy az adók leg­nagyobb részét ugy is a hadsereg fentartására forditják. A magyar gazdák tehát nem követelnek igaz­ságtalan protekcziót, hanem méltá­nyosságot, mely az esetben azzal az előnnyel jár, hogy a magyar termé­nyek minőség tekintetében jóval felülmúlják az idegeneket és ennél­! fogva a hadsereg ellátása ezentúl nemcsak pénzii(jijiíe(j } de erköicsiU'y is egészségesebb alapra lesz fektetve. A vidéki gazdasági körök a fent emiitett szövetkezetet eddig nem részesítették abban a pártfogásban, melyet az méltán megérdemelne, és ha ezentúl is oly rideg tartózkodást | fognak tauusitani, akkor el lehetünk készülve, hogy azok a férfiak, a kik a Magyar gazdák hadsereg ellátási szövetkezetének élén állanak, legkö­zelebb kivivják a magyar termé­nyeknek az annyira keresett pia­ezot, és nem lesz magyar gazda a j ki a piaezon megjelenjék. — A ma- J gyar gazdákon a sor, hogy vállvetve j ! a szövetkezet vezetőivel iparkodja­! nak elérni a nagy czélt. A nemzet ' jövője forog szóban, mert az ország I gazdasági lel virágzása nemzeti bol­| dogulásunk alapja. ; — MegiiÁTró. Fennálló szabálvren­I deletcink alapján hivatalos tisztelettel i'el­i kérem a törvényhatósági bizottság és az ! állandó választmánynak t. tágjait, hogy a * folyó évi dcczeinberlió i'-án és a következő ! napolom tartandó törvényhatósági rendes ! közgyűlésen, — illetve az azt megelőzőleg ! folyó évi nevemberlió 3n-án d. e. 9 órakor ! és d. u. '.) órakor tartandó állandó választ­; mányi üléseken megjelenni .szíveskedjenek. Veszprém, lö89. novemberhó 18-án. kir. t.in'irsos alispán. | Deák Ferencz, mint megyénk I Táblabírája. — A mogye lovcliáráliól — Most, hogy decz. 1-én Deák Ferencz arczképét nagy ünnepségekkel leleplezik vármegyénk dísztermében, talán nem lesz érdektelen azon jegyzőkönyvi kivonatot kö­zölni, melyben DeákFerencznek Veszprém­j megye táblabirájává való kinevezése : foglaltatik. i Vármegyénk levél tárnoka Ács Rudolf úr, lapunk kérésére kiirta és lapunk ré­í szere meg is küldötte ez érdekes kivona­; tot, melyet mint megyebeli történeti adatot ] itt közlünk: 18-tő. évi augusztus hó 4-iki közgyűlés | jegyzökönyvének kivonata: 1(392. Ó Nagyméltósága Főispán ui ezen megyei üunep alkalmával, méltózta­tott a következő tagokat e nemes megyei Táhlabirákká kinevezni. Mindenek előtt ezen nemes megyének tisztelve szeretett volt Főispánját Zichy Istvánt, Mailáth György országbirája, gróf Haller Ferencz Horvátországi Bán. Deák Ferencz, May Fridiik udvari Titoknok urakat. Ugyanez alkalommal báró Schmer­czing Antal és Thádé, Sárközy Kázmér, s Hering Ignácz urak, kik már előbb Táhla­birákká kinevezve voltak, a szokott tábla­bírói esküt letették. Magyar kézműipar. Magyar ipart teremteni! Ez a jelszó hangzik föl az ország egyik végétől a má­sikig és nincs igaz hazafi akinek keblében e szavak élénk viszhangot nem keltenek.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom