Pápai Lapok. 16. évfolyam, 1889
1889-08-25
Az egész világ összes statisztikája nem mutat fel' egy év alatt annyi pert, mint Magyarország legfőbb bírósága egyedül. És a per sok pénzbe kerül; csodálható-e, ha aztán az irodalom, művészet, ipar kér segélyt, támogatást, nincs pénzünk, I mert elvitte a per; és milyen per ? Legtöbbnyire az Arany János „Fülmile füty"-tyéhez hasonló torzsalkodásokerednek a perek, felemésztve ugy az egyik, mint a másik félnek anyagi erejét, pedig ha csak egy századrészét fordítanánk a perekre kiadott költségeknek a szép és nemes törekvések támogatására, nem volna oly virágzó irodalom, müvésset, ipar, mint a magyar. De tekintsük magát csak a művészetet és ennek egyik kiváló ágát: a zeneművészetet. Elismert tény, hogy szép hangzatu nyelvünk, még az olasz dallamos nyelvet sem véve ki, a legalkalmasabb a zenére, s hogy az érzelmek különféleségét egyetlen nemzet sem képes jobban kifejezni a zeneművészetében, mint a magyar. S mégis sajnosán kell tapasztalnunk, hogy hazai zeneművészetünk nem áll azon' a ponton, melyre hivatásszerüleg emelkednie kellene. Kutatva az okokat, sokan azt fogják hinni, azért, mert nincsenek művészeink! Ez vastag tévedés. Csak egy tekintetet kell vetnünk hazánk művészeinek névsorára, s meggyőződhetünk, hogy több tehetség van nálunk, mint a nyugoti államok osszeségében. Ez tehát nem az ok. Tehetséges művészeink külföldre vándorolnak, mondják mások, és kik itthon maradnak, csak tengődnek, s nem mutathatnak fel valami nagyobb szabású müveket. Egy Mozart, egy Rubinstein, egy Wagner nem születik Magyarországon ! Bocsánat: ebben ugyan van valami igaz, de egészbeu véve ez állítás sem állja ki a kritikát. Nem állja ki, mert ha a külföld fel tud mutatni: Mozartot, Rubinsteint, Wagnert, a magyar nemzet is büszkén mutathat, hogy több nevet ne említsünk, egy Lisztet, egy Reményit, egy Erkelt; pedig ezek háta mögött még száz és száz oly név áll, mely előtt a külföld is tisztelettel emeli meg kalapját. Igazat adhatunk a fentebbi nézetnek annyiban, hogy egy része hírneves művészeinknek külföldre távozik, más része pedig nem termel oly sok müvet, mennyit tehetségektől méltán meg lehetne várni Ámde, ha ezen feltevés alaposságát beismerjük, egyben sietünk elvitázhatlan indokát is elmondani. Es ez indok igen egyszerű. Nem tudjuk művészeinket kellően n.éltányolni. Az a pár forint, mit évenkint a művészetre kiadunk, egy csepp a tengerben, s sem arra nem elég, hogy a művészeket visszatartsa a kirándulásoktól, sem arra, hogy a honmaradottaknak oly anyagi létet biztosítson, mi által szellemi alkotásaikban háborgatva ne legyenek az anyagi gondok miatt. Ez oly igazság, melyet szegyeivé ugyan, de minden magyar embernek be kell ismerni. A küllőid elismerve a művészet magasztos hivatását, becsülve a művészek isteni szikráját, a teremtő erőt, oly biztosítékot nyújt a tehetségnek, hogy az semmi másra nem gondol csupán szelleme alkotásaira ; s teremt oly müvet, mely századokra kihat. A párisi kiállítás. „Kapni Parisban is ilyen jó bort?" Kérdi egy barátom, ki éppen a „bundából bujt ki, — de azért ne méltóztassék tán azt gondolni, hogy vele valahol Szibériában találkoztam, vagy tán ő július végén is buudát visel — ö is mint tobb más pápai halandó a „bunda"-nak nevezett korcsmában járt; talán azért, hogy főfájása elmúljék. „Szépek-e a párisi hölgyek?" faggat egy hölgy ismerősöm, „ha elmegy nagysád Parisba, akkor ön lesz a legszebb," volt az udvarias válasz. „Csakugyan oly magas az az Eiffel toron}^ nem fog összedűlni, s ha a tneuykő belevág?" kérdik mások. Egyáltalában még nem beszéltem oly halandóval, ki megfeledkezett volna az Eiffel toronyról. „Jobb levegő van ott fenn a magasban? " kérdi kíváncsian egy éhes diurnista. „Ritkább, mint lenn," felelem, mire ő mintegy leereszkedve nagyokat nyelt — levegőt." „Nem is lehet oly magas," mondja egy tarokk parthie tagja „hisz iniuap egy dáma leesett a második platte fonnsról s még egy hajszála sem görbült meg,"no persze, ily csudák csak Parisban történhetnek „bizonyára egy pich-dame volt,"vágom neki vissza, ha pedig nem hiszi, csinálja utánna s jöjjön azután hozzám raportra. El látui-e a tetejéről ?" „Bizony messze, éa el láttam Papára is — mások látták a Hymaláját is — láttam onnan a pápai vízvezetéki roservoirokat, meg a gáztartót. Paidon a tévedésért, valószínűleg igen mossze láttam s felcseréltem a Somlyó ás Ságh hegyekkel, de annál biztosabban s minden megerőltetés nélkül láttam magasra tornyosuló deiiezitünket." „Melyik a legutolsó divat Párisbanj" kérdi egy bájos barna, ki éppen ruhát akart rendelni. „Hisz már itt is viselik a zöld és piros toüetteket, már itt a járisi divat." Egy pár összehasonlítás a külföldi művészek által kapott tiszteletdijakra fényesen fogja állításunkat igazolni. Egy énekesnő, Malibran 3750 frankot kapott a Drury-Lane színháznál egy-egy felléptéért; nálunk a legelső színművésznő is alig kap 2—300 frtot egy estélyre; pedig nemcsak a nemzet:, hanem opera, és bátran kimondhatjuk, a népszínháznak is vannak művészei, kik a külföldiekkel bátran kiállják a versenyt. Paganini egy hegedű óra tanításáért 2000 frank tiszteletdíjban részesült ; keressünk Magyarországon egy oly hegedű művészt, ki ez összegnek csak tiz százalékát is megkapja egy órai tanításért. Viktória királyné 1000 frankot fizetett egy órai zenetanitásért mesterének; — mit szólnak ehhez a mi zongora tanáraink, kiknek tiszteletdija szégyenletes arányban áll a fentebb emiitetthez, s alig képez annyit mennyit egy irodai napidíjas kap. Rossininak 100.000 frankot Ígértek, hogy „Figarót" énekelje hatszor! A mi operánk tizedrészét sem adja első énekesének, pedig ugyancsak énekelteti vele nemcsak „Figaro" -t, hanem az összes dalműveket. Lablache, kétszeri fellépéseért 3500 frenkot kapott; vájjon Odrynak jut-e ennyi egy egész hónapra ? Alig hisszük. Grisi egy estélyen énekelt Londonban 60,000 frank tiszteletdíj mellett, s Tagi oninak egy fellépése Szentpétervárolt 20,400 frank jövedelmet hozott, s a császár egy gyémántok és türkizekböl mesterileg kiállított csokorral lepte meg a művésznőt! Nem kergeti arezünkba a vért ez, ha meggondoljuk azt a- pár odavetett forintot, melylyel mi művészeinket, művésznőinket díjazzuk; és ők nem fognak-e ily példák által kecsegtetve, a külföld deszkáira vonzatni ? Hummel halála után, hagyatékában 375,000 frankot találtak; a magyar művészeknél alig van elég a temetési költségkre. Ott van a jó Halmy esete. Alboni és Mario soha sem énekeltek egy este 2000 frankon alól, vájjon a nemzet csalogánya Blaháné kap-e csak százasban is ennyit?! Tamberlik pedig a hányszor az ő hírneves c/.isz hangját ének lé, 2500 frank tiszteletdíjat kapott. Hercz es Thalberg 300,000 frankot hoztak el két hónapi vendégszereplésük után Amerikából és Jenny Lindnek annyi dollárja volt, hogy egész Svédországot megvehette volna. Picolomininakegy havi dija 4000 finnk volt, s e mellett, hogy családját anyagi gondok ne nyomjak, havoiikint 1500 frankot kapott háztartásra. Elkábul az ember a számokban, ha tovább folytatja, s elkomorul a lélek, ha ahhoz viszonyítja a magyar miivészek tiszteletdíjait. Nem a művészekben; a müpártolás hiányában kell keresnünk művészetünk szomorú helyzetét, — s bátran kimerjük mongani, hogy ha kevesb „Fülemüle fútty"-felé per lesz Magyarországon, több pénzünk marad a művészet pártolására, s minél többet áldozhatunk a művészetért, annál inkább fejleszthetjük a tehetságes művészekben azt az isteni szikrát, melynek a neve teremtés-. Kit Apulló egys/.er homlokon csókolt az teremteni fog, csak adjuk meg ho/zá a létkérdést: a pénzt a megélhetéshez. Fővárosi tárczalevél. AugUSZtllS JlÓ 22. A Lipótvárosnak minden héten van egy vicce, a mit uton útfélen hallani, még a szalonokban is, a hol a hölgyek éppen olyan jó izüen nevetnek rajta mint a férfiak a kávéházban. Persze az ilyen viezczeknek, hogy közkeletűek legyenek egy kissé sikamlósaknak is kell lenniök. Sőt mentől kényesebbek a fülnek a hölgyek annál kevésbbé kényeskednek, ha hallják, csak diszkrét legyen az előadás. Ezen a héten egy nagyen rövid, de annál csattanósabb viczez járt szájról szájra — főképen a Nádor utczában. Azért itt, mert a kire vonatkozott — nevezzük őt Kohnnak — annak itt van egy szép háromemeletes háza. E háromemeletes palotában továbbá az illetőnek egy gyönyörű szép felesége is — volt. A mult évben tudniillik, azőta azonban nincs. Nos hát ez a Kohn úr a mult héten valami pörbe volt bonyolódva és bizonyos Weisz Józsefet a törvényszék tanuképeu akart kihallgatni az ügyében. Föláll ekkor Kóhnnak az ügyvédje és igy szól: „Kifogásolom Wetsz József tanút, mert ő volt, a ki a mult esztendőben Kóhn urnák a feleségét megszöktette." A törvényszék tagjai érdeklődve néznek Weisz úrra, mire ez indignálódva pattan föl és mondja: „Nagyságos elnök úr! Igaz, hogy én Kóhn urnák a feleségét megszöktettem, és hogy nálam lakott két hétig, de honnan meri az ügyvéd úr gondolni rólam, hogy én ezért Kohn úrra haragszom?" Maga az elnök sem őrizhette meg komolyságát e klaszszikus védekezés hallatára, s azóta a Lipótvárosban szójárás lett, hogy „de én azért a Kohn úrra nem haragszom," rs mindenki nevet hozzá, ha hallja. Sőt többet mondok, a lóversenytéren arisztokrata hölgyektől is lehet hallani a kérdést, hogy „de ugye azért maga a Kohn úrra nem haragszik?" Képzelhetni már most, hogy a Kohn urnák mennyire tetszik ez a nagy népszerűség. A lóversenytéren nem mutatja magát, annyi bizonyos, pedig azelőtt nélküle sohase eshetett meg semmiféle futtatás. Egy másik dolog is sokat foglalkoztatja a versenyek publikumát — egy szerencsétlen bukás tudniillik. De nem azé a zsokéé a ki a lóról lezuhant s majdnem nyakát törte, miközben neje a tribünön hangos sikojtással elájult. Az efélét a közönség nem veszi nagyon a szivére. Hanem történt egy más bukás. Egy szegény kereskedő legényé, a ki a gazdája pénzét eljátszotta a totalizatőrön, s azután megölte magát. Ez már érdekes bukás — van benne komoly tragédia, igazi halállal a Végén. Az ilyen izgatja az idegeket annál is inkább, mert az újságok ebből az alkalomból ismételten szidják a nagy uraknak azt az ötletét, hogy a mulatságaik költségei fedezésére a köznépet is belevonják a játékba és alkalmat adnak neki mindenféle könnyelműségre. Egy sikerült ló verseny viezczet is hallottam. A zóna segé'yére jött a nyári futtatásoknak, s közönség annyi van, mint máskor csak tavaszszal szokott lenni. Es pedig nemcsak a polgári látogatók száma szaporodott meg, hanem katonát is többet látni mint egyébkor. Különösen feltűnt egy egész sereg huszárönkéntes és gyalogos, mind nyalkánál nyalkább fin, a mint ott sürögtek forogtak az öt forintos helyen, lent a turfon. \ A legfeltűnőbb azonban nem a pompás szabású, fényes egyenruha volt rajtuk, hanem az a különös körülmény, hogy felének sem volt kardja. Ennek áz a magyarázata, hogy a fiuk, kik mind előkelő házból származó gyerekek — nagyobbrészük született törvényhzzó — előre megcsináltatták az önkéntesi mondúrt, melybe csak október elsején kellene törvény szerint beugraniok, s összebéltek, hogy a nyári lóversenyeken már ezekben jelennek meg. Igy is történt és minden jó lett volna, de az utolsó perezben tudtukra adták, hogy egy gorombaságáról ismeretes őrnagy bele akar szólani az ártatlan mulatságba s olyan formán nyilatkozott, hogy nem nyugszik, mig a feszengő itrfiakba bele nem köt s rakásra nem fojtogatja őket. „Hadd kóstolják meg legalább az igazi katonaéletet." És csakugyan az őrnagy ur ott is volt a keddi lóversenyen, a kötölőzködésből azonban nem lehetett semmi, mert a fiuk kard nélkül rukkoltak ki, oly adjusztirungban tehát, a melyben nem tartoznak semmiféle katonai hatóság alá, mert közlegényi ruhát kard nélkül bármely szabadságos katona is hordhat. Az őrnagy dúlt fúlt mérgében s hogy a kijátszásért némi elégtétele legyen, gúnyosan megszólított egy fess mágnás fiút: — Hát maga kard nélküli huszár, miféle regementbe tartozik? A fiu egyet gondol s igy szól nagy hangosan: — A Tiller féle regementből, a Károly rkaszárnyából! Óriási nevetés viharzott fel az elmés válaszra, melyben a viczez az, hogy Tiller Mór nem valami csatanyerő hadvezér, hanem egy jóravaló katonaszabó a Károly kaszárnya épületébén, a ki az önkénteseket szokta felöltöztetni, s a kinél az őrnagy úrnak is számos mondurja készült. Képzelhetni, hogy az őrnagy sem folytatta a vesztes csatát, hanem nagy mérgesen tovább állott. A „Tiiler Mór regementje" elnevezés azonban ugy látszik szintén fönmarad, s az idő előtt felöltöző önkéntes urfiakat jövőre alighanem igy fogják hiyni. I — A pápai honvéd szoborra ujabban adakozott: T. Lukonics Pál úr 2 frt — kr. Összesen 2 frt — kr. Ehhez a mult számban nyugtatott 1894 frt 22 kr. Főösszeg 1896 frt 22 kr. és 3 piaszter Fent elősorolt nemes szivü adományt a bizottság nevében köszönettel nyugtatja, Pápa, 1889. augusztus 25. Gerstner Ignácz, pénztáros. llöalos rovat. 13. sz. .... 8897k: vTikt. Hirdetmény. Pápa város központi választmánya az 1874. 33. t. cz. 49. §-a alapján ezennel közhírré teszi, miszerint a f. hó 21-én tartott ülésében törvényes időben beadott felszóllamlás alapján Halász József kir. fogházfelügyelőt, Bossányi Lajos vasútállomási tisztet, Veszter Henrik kir. adóhivatali tisztet és Dénes István kir. adóhivatali tisztet jövedelmeik alapján az országgyűlési képviselő választásra jogosultak 1890. évre készített jegyzékébe folytatólag felvette, s az ekkép kiigazított névjegyzék a polgármesteri hivatalban f. ó. September hó 20-tól ugyanezen hó 30-ig közszemlére kitéve leend. Pápán, 1889. augusztus hó 22-én. Martonfalvay h. polgármester, mint a kpv. h. elnöke. ad. 4638 sz. = 889 ikt. Hirdetmény. Pápa város 1890-ik évi .költségvetési előirányzata a városi tanács által megállapittatván folyó hó 26-tól kezdve 15 napon át a szám vevő hivatalban közszemlére kitéve leend, mely időközben, hivatalos órákban azt minden adózó betekintheti, s arra nézve netán fennforgó észrevételeit megteheti: az előirányzat e mellett a képviselő testület tagjainak nyomtatott példányokban ki fog osztatni. Pápán 1889 augusztus hó 23-án. Martonfalvay. h. polgármester. KÜLÖNFÉLÉK. — O Felségének, a Királynak születésnapját — a múlt számunkban előre jelzett programm szerint ülte meg városunk a szokásos hódolattal. A nagy templom egészen megtelt. Jelen voltak városunkban állomásozó összes hivatalok és hatóságok képviselői. Az iparos ifjúság derék dalárdája zászlóval jelent meg és az „Ita missa est" után rázendíté Kölcsey Hymnusát. A főoltáron szent István és szent László márvány szobrain nemzeti zászlók lengtek. Mise végeztével a templom előtt felállított honvéd huszár század — mely a tisztelgő fegyverlövéseket is végezte — nagy közönség jelenlétében defilirozott el Hubert Andor ezredes előtt. — Díszebéd a Király tiszteletére Ugyancsak a Király születés napján diszebédre gyűlt egybe városunk intelligentiáj'i. A helyben állomásozó honvéd huszár tisztikar teljes számban jelent meg. A hivatalos első felköszöntőt Hilbert Andor honvádhuszár ezredes mondta a Királyra, mit a jelenlevők állva hallgattak végig. Utána Né%er Ágoston apat esperes a jelenlevő tisztikarra és annak fejére az ezredesre; Fenyvessy Ferencz orsz. képv. a hadseregre és a győzelemre; Dr. Steiner városi főorvos a jelenlevő városi polgármesterre emeltek poharat. — Sst István napját ~ az Ő Felsége szül. uapi ünnepségekkel hasonlóan — tartotta meg városunk magyarságában lelkes közönsége. Szép és benső hatást gyakorolt egy műkedvelő kitűnő énekkarnak, éneke, mikor a „Szózat"-ot és a mise végén az „Isten áldd meg a magyart" hymnust énekelte. Ai ünnepi beszédet hazafiúi ájtatos szellemben Gersiner Ignácz káplán tartotta. — A pápai honvédszobor mintázatának — mely a városház nagytermében van kiállítva — sok nézője akad, s örülünk, hogy valóban kivétel nélkül mindenki a legteljesebb elismeréssel nyilatkozik a vázlatról, mely elég hü képet ád a tervezett eredetiről. A kis "szobor mellett egy papíron le van irva röviden tájékozás végett a szobor ismertetése, s mellette egy kis persely, melyben már elég butatóan csorognék a látogatók szives adományai. — Színház. Károlyi Lajos jól szervézatt színtársulata folyó hó 20-án kezdette meg előadásait állandó színházunkban. A bemutató előadások, melyre alább még visszatérünk valóban kitűnőek voltak. Kevés vidéki társulatnál található csak fel az, a mit Károlyi társulatában örömmel tapasztaltunk, t. i. összevágó, hézagtalan előadást. A társulat kitett magáért. Az a jó hir, mely a társulat jövetelét megelőzte, valónak bizonyult. A tagok nemcsak iparkodnak, hanem meg is tudnak felelni ködernde a zölddel díszített kalapokat is viselik ?" „Igen, igen, az ön bájos arczához ez legjobban fog állani." „Milyen a hajdis/. ?•' „Legyező ?" stb. Ki tudná mind e kérdéseket felsorolni. A németek pedig a francziákra irigykedve, ily szavakkal fogadtak: „Ilabeii sie den merk-wördigen Teuffel-Thurn gesehen ?" nagyobb ördögök vagytok ti, — gondoltam magamban, csak gondoltam, mert nem szabad előttük dicsérni semmit sem, ami franc/.ia. „Milyen ember Pasteur, hogy néz ki, igazán oly öreg ?" kérdi egy bakfiseh. Használnak-e szépítő szereket a párisi hölgyek ? „kérdi egy szakértő hölgyecske. „Bizony, sőt nagyon pazarul, mert aki csúnya azért használja, hogy szépnek tűnjék fel; aki szép pedig azért ápolja ily szerokkel arczát, hogy el ne veszítse szépségét." „Parisban sem szeretik az auyósokat?" kérdi egy fiatal férj. „Nézze meg kérem okvetlenül : a Belle Mainau cziinü bohózatot, ha elmegy Parisba." Ily ezer és ezer féle kérdéssel faggatnak, mióta Parisból visszatértem 8 mivel soknak kíváncsiságát még ez ideig nem birtam lecsillapittaui, elhatároztam magamban, hogy úg}' teszek, mint az egyszeri rátóti ember, aki midőn Pesten járt s egy magasan fekvő parkban meglátott egy színes üveg golyóbist s bonne egész Pestet, megvásárolta ezt a nagy csudát jelentékeny összegen és papírba becsomagolva haza vitte, hogy Övéinek egész Pestet megmutathassa. En is hozattam ily golyóbist Parisból, de legnagyobb szerencsétlenségemre a küldemény sokáig késett; mégis megérkezett csakhogy darabokra zúzódva ; a hosszú utazás valószínűleg nagyon megviselte s igjy kénytelen vag}'ok az apró darabokat összeillesefgetni s inegdrótozni, hvgy Önöknek mégis egy halvány képet nyújthassak a párisi k.állításról; de meg kell jegyeznem még, hogy rosz drótos vagyok, azért kedves olvasóim,|kérem sziv.es elnézésüket. I. A tervek tanulmányozása és az épületek tényleges állapota, fekvése megengedik vázolni nagyobb vonásokkal ama érzéki benyomást, melyet reánk azok szemlélése j^gyakorol. Igy leszek képes én is Önöknek először — miutegy madártávlatból — egy általános képet nyújtani, melylyel az olvasó atkalom adtával oz.t kövotve könnyű áttekintést iiyerhee.t A párisi kiállítás valóban oly óriási labyrinthás, hogy előzetes tájékozottság nélkül okvetlenül kell 2— 3 nap ahhoz, mig az ember azt mondhatja, no most már egy kissé el birok igazodni. Elhelyezkedve a Trocadero körszerű oszlopcsarnokában azon egyenes vonalban, melyet innen a Pont Jenán át az Eiffel tornyon keresztül húzhatunk: felséges látvány tárul elénk. A Trocadero előtt emelkednek a világrészek arany szobrai, melyek megakasztják a nap sugarait is. Lábunknál terül el a szép lejtős zöld pázsit a vizmedenczék művészi kivitelű allegorikus csoportokkal, hallgatjuk a vi/.etiések, szökőkutak locsogását és zubogását, mindig a Liberté, egalité et fraternité csegné. Lejebb a Jena hídja, a Szajna utasokkal megrakott hajóival, az Eiffel torony a francziák büszkesége) melynek szemléléséliél furcsa érzésünk van, mintha lábaink a földliöz szegeződtek volna, s szeretnénk elszaladni, megijjedve az óriási viis alkotmáuytól, mely az egész világot holdkóróssá tette: ugyanis éjjelnappal mászkálnak feles le a toronyba, sőt a második platte forme tói a felhuzógép a torony külsején mászik a szédítő magasságban. A torony alapi ive megegyezik a gépcsarnok magasságával. A torony mögött jobbra gyönyörűen diszitve emelkedik a festészeti palota, balról a szépművészeti palota. mintha :é-t csiHátrább a toronynyal szemközt a két előbbi épület végénél a gyönyörű styl ben épült iparcsarnok a festői szépségű Dome centraleval. A Trocadero kertjeit a 1' Exposition d' arbori culture és d' horti culture foglalja el. Köztük az erdészeti pavilon és a disz növények pavilonja. Tőlünk balra, hol ISTSbau az Aquarium volt, most a virágok közt valami ásatás, mintegy bánya vau elrejtve: ez is c-gy Eiffel torony, de ellenkező hányban építve, illetőleg utazás a föld mélyébe; egy sötét nyílásba leereszkednek — beleülvén egy kis kabinetbe.— A leereszkedés csak látszólagos, de azért nem egyszer járja át az ember tagjait a remegés. Szemünk előtt igen érdekes képek vonultak el: átmetszetben Páros csatorna rendszere, a catacombák egy galériája, a régi kőbányák, hol mo'st gombát tenyésztenek, végre köszéu, vas és sóbányák láthatók A szajna me'lett a torony előtt látni egy érdekes képet az emberi művelődés történetéből: L'histoire de l'habitation. 49 épület nagyon typicusan jellemzi az embereket, ha lakásaikat az idők különböző phasisaiból, a történetelőtti időktől kezdve a jelenkorig. A torony körül terül el a nagyszerű park, mely magában véve már egy felséges kiállítás vizmedenczéivel s szökőkutakkal. A nap és eső ellen védő diszes fedett sétányokkal. Jobbról az összes amerikai államok és Afrika egy része a kairói utczával. Ugyanitt van a gyermekek gyönyörködtetésére és muLttatására egy 2000 négyzet m. terület magában foglaló színház, bűvészi mutatványokkal, énekkel, de azért a ' ballet itt sem hiányzik. Számtalan dohány tőzsde. Telephon állomások; le pavillon de la presse, hol mindennemű informatiot lehet szerezni a jöurnalista uraktól, kik az egész világot képviselik. — A gáz-pavillon. Ünnepélyek alkalmival. a házak, pavillonok eresatékei, tornyok, tnrnyocskák, homlokzat stb. mintegy tüzvárak. az Eiffel torony villanyvilágításával — mely mint a nap szórja sugarait tündéries látványt nyújtanak, Ugyanezen részen látható a nagy Caféeoncert is. A szépművészeti-, festészeti- és iparcsarnok s más főbb épületek külsejét köröskörül franczia, angol, orosz, norvég stb. restaurantok és kávéházak oiszitik gyönyörű terrasse-jaikkal. S minő képet nyújt a kiállítás esténk int, minden tűzben. Kilencz óra után a nagy szökőkutak is játszanak szórva 30—40 méter magas vizsugarakat — rózsákat, csillagesőt, szép bouquékat alkotva — melyek minden pillanatban más és más színű villanyos fénynyel megvilágítva az ezer egy éjszakabeli arab mesékre emlékeztetnek. Mindenfelől zene hallatszik, melyek legnagyobb részeben, hogy harmóniát találj, okvetlenül Szinghalinak kell születned. Az ipar csarnoktól keletre van a palais des machines, egy 450 m. hosszú rengeteg épület, aminőt elképzelni alig lehet. A gépek d. u. 3—5 óra közt működnek egy 2500 lóerejü gép segélyével, a mely az erő átvitele utján nagy magasságban 2 hígat is mozgat több száz látogatóval. — Találhatsz itt számtalan bazárt, mint: egyptomit, tunisit, japánit chinait, perzsát, siamit, moroccoit stb. telve specialitásokkal, A toronytól jobbra a Szajna partján látni a hajózási, tengerészeti, halászati, kiállítást s végre a mentők kiállítását. A foldmivelési kiállitás.- a- quai d' Orsaytól az Esplanade des Invalides-ig 30.000 m. területen foglal helyetí, itt van a magyar csárda is czigánj'ainkltal. — A franczia gyarmatok s számos panoráma igen érdekes látványt Ayújtanak a szemlélőknek. S pikse* £ajot>.
