Pápai Lapok. 16. évfolyam, 1889

1889-01-06

nek megoldását nem lehet különben is anyagilag túlterhelt községeinek hatáskörébe utalni, leghathatósabb és czélravezetőbb módszerül tűnik fel a munkásbiztositás, melyről leg­közelebbi czikkben. képv. orsz. Pro domo. A jövő évvel a tizenhatodik ,'évfolya­mot kezdi meg megyében, országban jól ismert és jó névnek örvendő lapunk, a «Pá­pai Lapok». A vidéki lapirodalom terén egyik leg­erősebb argumentum a lap érdekében, an­nak fenállási ideje. A lefolyt tizenöt év alatt többször akadt versenytárs is, de a versenytársaknak ma már nevét is elfeledte az újságolvasó publikum, de a Pápai Lapok sem megfogyva, sem megtörve lankadatla­nul teljesiti tovább és tovább hivatását és kötelességét. Könnyen kitalálják a tizenhat éves kor megérését az olvasók. Lapunk nem volt soha és nem akar soha <hecz-ujság» lenni. Mi nem ülünk fel senkinek, de nem is ültetünk fel senkit sem. A mit a mi la­punkban olvas a közönség, az emberileg számitható tiszta valóságon alapszik. Híre­ink, melyekkel megelőzzük mindig összes laptársainkat, s melyeket a fővárosi sajtó rendesen átvenni is szokott, a lehető leg­alaposabb forrásból származnak és minden­kor igaznak bizonyultak. Megyei, városi és társadalmi közügyek­ben egyenesen a kezdeményezés szép szere­pét vitték e lapok; mit annak köszönhe­tünk, hogy lapunk ily irányú czikkeit egyenesen magok, a megyei, városi és tár­sadalmi közélet szereplői irták. Innét van, hogy lapunkat, mint meg­bízható, komoly és tisztességes lapot szélté­ben-hosszában olvassák. Innét van, hogy a ki eszméinek tért akar nyerni, az egyenesen lapunkat keresi fel, mert erezi, hogy a Pápai Lapok közönsége véleményére hatni és annak tetszését megnyerni, maga egy kis diadal. Innét van, hogy nincs megyénkben számbavehető ember, a ki. ne járatná és ne olvasná lapunkat, mely elterjedést fent irt és mindig követett eljárásunknak kö­szönhetünk: «Nem ülünk fel senkinek, de nem is ültetünk fel senkit.> Közéletünket önzetlenül szolgálni; val­lási kérdésekben soha egy felekezet érde­két sem sérteni, minden piszkolódást, hecz­czet, melytyel czélt úgy sem érhetni el, kerülni, de megmondani nyíltan vélemé­nyünket: — lesz továbbra is e lapok elis­meréssel fogadott programmja. A ki e programmot helyesli, velünk tart, s velünk együtt, e lapok fentartása által, a közélet kérdéseit becsületesen és hazafiasán megoldani segir. Üdvözöljük lapunk olvasó-táborát. Az uj évre ujbóí kigöngyöljük a zászlót, hadd lengjen nyíltan, szabadon! Boldog uj évet! Az ihászi csata 1849. jun. 27.+) Mélyen Tisztelt Közönség! Midőn azon megtisztelő felszólításban részesültem, hogy -az ihászi honvédemlék felállítását célzó indítványomat e díszes kö­») Olvastatod az „ihászi cmlík" ügváben tartott értekezleten. hát nincs 2önség előtt ismételjem, kés?, örömmel szó-­lalok fel, mert azoi meggyőződés vezérel, hogy indítványom elfogadása által városunk és vidéke a hazaszeretet oltárán gyújt lán­got, hogy az a késő utódoknak is világítson és tanitsa őket hazaszeretetre, szabadságra, s a honért és szabadságért való önfeláldo­zásra. Nem szándékom azonban tetszetős gondolatok összeállítása által buzdítani hall­gatóimat az indítvány elfogadására, mert a történelem, a hiven megirt történelem a legegyszerűbb szavakban is minden másnál hathatósabban beszél, ezért engedtessék meg nekem, indítványom kapcsán, rövid pár szóval az ihászi csatáról megemlékez­nem. A peredi csata után az osztrákok Haynau alatt itt a Dunántúl csoportosítot­ták össze seregeiket, raig a magyar sereg­ben általános volt a hit, hogy a Duna bal­partja marad meg a küzdelem szinterének. Epen ezért itt egymagára Pöltenbergre ma­radt a nagy sereggel való szembeszállás, és így 3 hadtest és Paniutin orosz hadosztálya ellenében azaz óóooo ember 290 ágyú elle­nében, 12000 emberrel és 44 ágyúval ren­delkezett Pöltemberg, kivel együttes mű­ködésre volt utasítva Kmety 5700 emberrel és 17 ágyúval. Kmety jun. li-én és 12-én vonult át seregével Pápán, s itt nagy ki­tüntetéssel fogadták Buda hőseit. Jun. 12-én már elmentek és Csornára fáradtan érkez­tek, igy ott csaknem szétverettek a teme­tőbe rejtőzött császáriak által, kiknek pa­rancsnoka Wyss is elesett. — A csornai csata sebesültjei Pápára hozattak, s a grófi lakban, izr. iskolában és az irgalmasok kór­házában helyeztettek el. A városban nő­egylet alakult, tépéskészités és a szeren­csétlenek ápolása képezte feladatát. A csor­nai csata után Kmety Marczaltőre vonult, és igy alatta és Pöltenberg alatt a 2 mért­föld hosszú Rnbavonal védelmére 17700 ember és 61 ágyú szolgált. Marczaltötől kezdve, Kmety Rába Sz. Mihályig a folyó összes átkelési pontjait figyelő csapatokkal szállta meg, s a hi­dakat a Marczalon szétrombolta, mely parancsolat végrehajtóinak egyike volt id. Martonfalvay E, ur, a pápai járás ez idő­beli szolgabirnja, kinek szívességéből érte­kezésem e csatáról több érdekes adattal gyarapodott. Jun. 26-án Haynau br. táborszernagy seregének öszpontositásával elkészült, a császár is M.-Ovárra a főhadiszállásra érke­zett, kiadattak tehát az intézkedések, hogy a magyar sereg balszárnyát, vagyis Kmety hadát Marczaltönél a Győr mellett tábo­rozó Pöltenbergtöl el kell vágni. E célból a III-ik hadtestnek Arpásnál, Gerstner jobb szárny dandárának Marczaltönél kellett a Rábán átkelnie, és Lesházánál állást fog­lalni. „A III-ik hadtestből Wolf az elödan­dárral már jun. 26-án Árpásnál volt — irja Gelich R. tbnk. — és Kmety gyenge elő­csapatait röppentyűkkel szorította vissza a túlpartról. Éjjel hozzákezdett a hidveréshez, s 27-én reggeli 5 órakor lett készen vele, erre a hadtest átkelt a Rábán." — Pöltenberg a szorongatott Kmety se­gítségére 26-án este Kupa parancsnoksága alatt 2 zászlóaljból és 4 lovasszá2a.dból egy lovasitott ütegből álló csapatot küldött, kik 27-éii reggel 7 órakor Téthen vették az el­lenségnek a Rábán átkelése hírét, ezért Sze­merére húzódtak vissza. Kmety ez alatt Marczaltónek védelmi állapotba helyezéséről gondoskodott, a hely­— Mert ma uj esztendő van, oskola. — Akkor hát mi kell? — Kedves nagy papa! — Mi kell? — Kedves nagy papa! — Azt mondd, mikéne ? —• Miként % csöndes víz folyása . . . — A Bodrog ? Tiniké már nem felel. Kezéből lehanyat­lik a himzetfc papucs, s aláhull a szőnyegre: utánna ejti a kis virág csokrot is, melyet a. püspök kertésze kötött a meleg házi virágokból. Tiniké nagyon megvan zavarodva. Kos a „mani­zell" nem mondta, hogy micsoda folyó az, 0 még azt sem tudja, hogy neki a nagy apától mi kell? már most nincs egyéb hátra, mint vagy megvárni mig a kútban felolvad a jég, vagy nem törődni azzal a kis fehér macskávak^ melyet ott találtak a hóban. Ebbeli elkeseredé­sében először mindent elejtett, amit a kezében tartott, aztán néhányszor felpillantott nagy apára, a ki kegyetlenül simogatta ősz szakál­lát s nevetett, de csak „befelé" s mikor látta, hogy már vége mindennek, elkezdett sirni, előbb lassan, mint a nyári eső, aztán gyorBab­han, mint midőn erős a déli szél, s végül ugy szakadt, akár az őszi zápor. — Hát ezb már mi bántja? mormog a szívtelen nagy apa. Hát te Pista miért állsz ott az ajtó mellett, mint az az oláh legény, akit tavaly ugy berugattunk, mert megfogta a csikót, hogy az hitte ő a főispán. Emlékszel még rá? — Kedves nagypapa! A jó isten ránk virrasztotta ezt a szép napot . . , —- Milyen nap van ma, szerda? — Csütörtök ... a melyet , , . kedve"? sirsz ? . . . Hiszen nem bántott senki . . . brhü, brkü, hü, hü. Mi tűrés tagadás benne, bizony a férfia­sabb Pista gyerek is neki fanyarodott apitye­redósnek, s csaptak ketten olyan sirás-rívás^ mintha mindegyiküktől elvették volna azt a ezukorsüteményt, a mit nekik anyácska igórr. A nagy apa egy ideig csöndes fejbólint­gatáBsal nézte a két neki keseredett bohó test­vérkét, mosolygott hozzá jószívűen, öreg, so­kat tapasztalt, sokat szenvedett szive ott ug­rált a kebelében vigan, arczára rózsákat festett az az igaz, őszinte öröm, mely önzetlenül csak a nagyapáktól eredhet, s hogy, hogy nem, bi­zony az ő öreg szemeiben is megjelent egy fé­nyes csepp, melyet úgy neveznek, hogy könyny s bolond bölcsészek, bölcs bolondok azt tartják róla, hogy az az igaz szeretet, az igaz fájda­lom, s az igaz öröm leghűbb, legőszintébb tol­mácsolója. Aztán felállt a nagy apa s átkarolva két kis unokáját, csókolta össze-vissza, bársony ha­jukat, eiró szemüket, apró kezeiket, mindenüket, hogy ne sírjanak, mert ő csak tréfált, 5 ezen­túl is csak az ő szerető kedves, zsémbeskedő nagy apjuk lesz mint eselőtt volt. Az izgatottságtól kimerülten ült le aztán a karszékbe, a két gyermek felkapaszkodott az ölébe, mindegyik térdére ült egy-egy, s azután el is mondták az új évi köszöntőt — úgy mint a vízfolyás — vagy talán még szebben. Az öreg mosolyogva nézett a két apró­ságra, s csókoló ajkaival csak azt tudta re­begni : zével! Áldjon meg az Isten, mind a két ke­ség mellett a Rába töltését sürü rajlánccal rakta meg, az utcákon torlas?okat emelt, s a várkastélynál állította fel 12 ágyúját. „Gerstner dandára — irja Gelich — mely 26-án éjjel Marczaltönél a Rábához ért, a nagy terepnehézségek miatt nem volt képes hidat verni, s 27-én hajnali 2 órakor Várkeszőnél kelle azt megkezdenie. Kmety 2 zászlóaljat, 1 lovasszázadot és 4 ágyút küldött oda, éjjel azonban ismét visszaren­delte azokat, s midőn reggeli 8 órakor új­ból 2 zászlóaljat küldött oda 2 ágyúval, már osztrák csapatok szállták meg a Rába jobb parti töltését, mire az elkülönitmény Marczaltőre húzódott vissza. Schütte altá­bornagy és hadosztály parancsnok, ki a dandárnál volt, s a támadást is vezette, Marczaltőre vitette le Várkeszőröl a hidat, mire a csapatok átkeltek a Rábán, hogy két hadoszlopban támadásba ménjének át Kmety hadállásai ellen. Ez azonban nem várta be a támadást, hanem a pápai or­szágút mentén eső Ihásziba vonult vissza, hol újból állást foglalt." Schütte altábornagy ide is követte őt, s támadását ugy intézte, hogy Kmety visz­szavonulási útját csakis Pápa felé vehesse, és igy Győrtől el vágja öt. Kmety a köz­ség két oldalára helyezte gyalogságát, kö­zépen és 2 szárnyon állott tüzérsége, lovas­sága, 6 század huszár, állása szélső jobb szárnyán volt. — D. u. két óra tájban kez­dődött az ágyúzás, s Kmety oly heves tűz­zel fogadta a császáriakat, hogy azok kez­detben ingadozni kezdtek. E kedvező pil­lanatot arra használták fel a hászárok, hogy megtámadták Gerstner balszárnyát, de egy hosszú és mély árokba húzódott vadászcsa­pat puskatüzzel visszavetette a huszárokat, s azok most Takácsi irányában elnyargal­ván, lovas ütegbeli ágyukkal végig seprették az árkot, melyben a vadászcsapat volt, s ez okozta az osztrákok veszteségének túl­súlyát az ihászi csatában. Ekkor a számo­sabb osztrák sereg Görzsöny és Acsád felé kezdett kiterjeszkedni, minek folytán Kmety túlszárnyalástól tartván, visszahúzódott, de teljes rendben, ugy hogy a mieink ének­szóval jöttek be Pápára, minek városunk­ban ma is élő tanúi vannak. Gerstner dandára 05 halottat, s 162 sebesültet vesztett; s az elesettek legtöbbje a lesvári major előtti 7 sirban pihen, eze­ken kivül a mezőn is lettek egyesek elte­metve. Legtöbbet a Mugent ezred szenve­dett. A sebesültek közül is csakhamar töb­ben meghaltak, s vagy 20 ezek közül a marczaltői temetőben fekszik, Még a csata­nap estéjén hozták már városunkba a sebe­sülteket, köztük a 18 éves Fekete huszár­hadnagyot, egy a kórházban bajtársait szép fütytyével mulattató tót legényt, és 2 ösz­szelött ágyul, mint ezt Plosszcr Fer. ez időbeli pápai plébános feljegyzéseiből látjuk, mig Gömbös kapit, és pápai térparancsnok a város kocsijavai és 500 frttal ezen alka­lommal szökött meg, s 8 óra tájban már Tapolczafö irányában vonultak hadaink. Az i ihászi csatában elesettek egy részének elta­karitásáról szól a következő nyilatkozat: »Alolirott ezennel hitelesitcm, hogy Ihászi Mészáros József, Molnár Ignácz mar­.czaltheöi uradalomhoz tartozó hajdúk, Vell­ner János faragó béres és Takácsin lakó fia Vellner József az ihászi csatán elesett 28 testet, melyek közül 9 német katona voit, Ihászi és Marczaltheöi határban eltemettek. Költ Ibnszi jul. 1. 1849. Id. Stetina Fer. sk. száíuveyő." A feiitemlitett 65 halottat s 162 se­besültet feltüntető szám az osztrákok hiva­talos jelentése szerint van közölve, és igy ezen 28 halott eltemetésére vonatkozó nyi­latkozat azon elesettek eltakarításáról szól­hat, kiket utóbb a ms.zőn szanaszét felta­láltak. De bár jelentéktelen volt is a mieink halottainak száma, mégis igen nagy volt azon veszteség, hogy. Kmety .hadosztálya el lett vágva Pöltenbergtöl. Megkísérté ugyan Kmety a sereg összeköttetésbe . ho­zását, de az a császáriaknak gyorsan Táth és Szemere felé -nyomulása miatt többé megvalósítható nem, volt. Es ez képezi az ihászi csatának jelen­tőségét, a melyek után mélyen tisztelt kö­zönség, azt hiszem, méltó azok buzgalma, kik az ihászi honvédemlék létesítése ügyé­ben, szivök sugallatát Lövetve, fáradoznak. Az-ihászi csata emlékezetének fenntartása első sorban nekünk pápaiaknak kötelessé­günk, mert városunk e vidék miveltségi központja. És van-e egy emlékkő e város­ban, e vidéken, vagy az egész Veszprém megyében, a mely emlékeztetné e megye fiait arra, hogy e föld is meg van szentelve a szabadságért halt testvéreink vére által? 1889. jun. 27-e negyvenedik évfordulrja lesz az ihászii csatának, itt [az idő, hogj a ke­gyelet sziveinkben lángra gyúljon, s az utókor lerójja szabadságharezunk hősei iránt adóját, az elismerést. " r­3í%i> &inS. A honvédszobor értekezlet. A honvédszobor értekezlet múlt va­sárnap a kitűzött időben a városház nagy termében csakugyan megtartatott. A meg­jelentek közt ott látuk:,Gr. Esterházy Fe­rencz, Néger Ágoston, Szilágyi József, Kol­ler János, Puzdor Gyula, Békássy Gyula, Osváld Dániel, Szvoboda Venczel, Jády Jó­zsef, Jády Gyula, Paal István, Lazányi Béla, dr. Lövy László, Szenté János , dr. Korit­schöner Lipót, id. Martonfalvay Elek, ifj. Martonfalvay Elek , dr. Kapossy Luczián, Horváth Lajos, Horváth Károly, Galamb József, Nagy Boldizsár, Mészáros Károly, Vid Károly, Farkasdy D. Baráth Ferencz, Bermüller Alajos, Doktorics Sámuel, Spi­tzer Ignácz, Schöpf Gyula, Kovács Károly, Csőszi Sándor, Horváth Gy. Lajos, Bartha­los Sándor stb. stb. Az értekezletet Fenyvessy Ferencz elnök megnyitotta, s a jegyzőkönyv veze­tésére Berger Emil és Kis Ernőt felkérte. Elnök felhívta Kis Ernőt az ihászii csata történelmének rövid előadására. Kis Ernő az ihászii csatáról irt értekezését fel­olvassa, mely fáradozásáért az értekezlet felolvasónak jegyzőkönyvileg köszönetet szavaz, és az értekezés kinyomatását elha­tározta. Elnök az előadottak alapján kéri az értekezletet, mondja ki, hogy az ihászii csata emlékére emlékoszlop állíttassák. Az értekezlet az emlékoszlop állítását egyhan­gúlag elhatározta. Szilágyi József indítványozza, hogy az eszme keresztül vitelére a közgyűlés egy nagyobb bizottságot küldjön ki; továbbá felhívja az értekezletet az emlékoszlop he­lyének meghatározására; a bemutatott két szoborminta közül az alkalmasabbnak ki­választására és végül indítványozza, hogy a kiküldendő nagyobb bizottság elnökéül dr. Fenyvessy Ferencz orsz. képviselő vá­lasztassák meg. A bizottság elnökéül dr. Fenyvessy Ferencz orsz. kép*, ur egyhan­gúlag megválasztatolt, az indítvány egyéb pontjaihoz hozzászólnak: Békássy Gyula, s indítványozza, hogy az állítandó emlékszobor talapzatára az ihászii csatában elesettek nevei rá Írandók. Határoztatott, hogy a mennyiben lehetsé­ges, ez indítvány, ha az elesettek nevei tudva lesznek, figyelembe veendő. Dr. Fenyvessy Ferencz indítványozza, hogy a bemutatott két szoborminta közül az olcsóbb, a 2000 frtra tervezett, fogad­tassák el, de azon módosítással, hogy a rajta levő bronz alakok egy obelisk első oldalára teendők, s indítványozza, hogy a szobor Pápán állíttassák fel, s a begyü­lendö összegből egy egyszerű emlékkő a csata színhelyén is felállíttassák: mely in­dítványok az értekezlet által elfogadtattak. Horváth Lajos indítványozza, hogy a ki­küldendő nagy bizottságba a pápavidékiek mellé az egész megyéből is választassanak be tagok. Mire a százas bizottság tagjai megválasztattak: Indítványoztatok, hogy az eddig meg» választottak bízassanak meg a bizottságnak százra kiegészitésével, s hogy e bizottság jogosítva legyen egyes teendők végeztetése végett szűkebb bizottságok kiküldésére. Az indítványok elfogadtattak. Elnök felteszi a kérdést a Pápán fel­állítandó szobor helyének meghatározása iránt: az emlékszobor helyének meghatá­rozása a bizottság feladatául tétetett, A szükséges pénzösszeg beszerzésének módjaira nézve határoztatott, hogy a bi­zottság aláírási iveket bocsásson ki e cél­ból; s a vármegye járásai hivatalos felsöbb­ségeik által adakozásra hivassanak fel, s végül már a jövő hét végén e célra mű­kedvelői előadás tartassák. Pénztárosul Jády Gyula, ellenőrül Ber­müller Alajos ajánltatván, egyhangúlag meg­választattak. Esterházy Ferencz a megválasztott pénztáros kezeibe adja, mint magát kife­jezte: »egy negyvennyolezas komáromi honvéd örökségéből* az ihászii honvédem­lékre 300 frtnyi adományát. Az általános lelkesedést keltett szavakkal kisért ado­mányért elnök lelkes szavakban mond kö­szönetet. Horváth Lajos indítványozza, hogy az ügyért ily melegen érdeklődő gr. Ester­házy Ferencz az ügy védnökéül választas­sák meg, Az indítvány egyhangúlag elfo­gadtatott, Több tárgy nem levén, Néger Ágoston indítványára az elnöknek fáradozásaiért az értekezlet köszönetét nyilvánítja. A honvéd-szoborra. — Közadakozások kimutatása. — Gróf Esterházy Ferencz 300 frt.— A •Pápai Lapokc gyűjtéséből: Fenyvessy Fe­rencz orsz. képv. 30 frt. Néger Ágost apát 25 frt, Barthalos István 5 frt, Körmendy Béla 5 frt, Horváth Lajos 3 frt, Noszlopy Bálint 2 frt, Horváth Károly 2 frt, Hencz Géza 1 frt, Wittman Ignácz (Wachsman Já­nos urad, kasznár utján) 2 darab arany. A >Pápai Lapok.» eddigi gyűjtése 73 frt és 3 dib arany. A m. fcir. postatakarékpénztár működése. Azon nagybecaü jelentésben, melyet Ba­ro3 Gábor köamunka és közlekedési miniszter, ministeriumának a mult évben kifejtett műkö­déséről a törvényhozás elé terjesztett, egy ön­álló fejezet a kir. postatakarékpénztár műkö­déséről és elért eredményéről szól. A miniszter által közölt adatok mutatják, hogy e fiatal in­tézmény, melynek az a missiója, hogy a taka­rékossági szellemet az országban fejlessze és általánosítsa, örvendetesen fejlődik és erősbö­dik. Éz .adatokban általában közgazdasági éle­tünk egy nagyérdekü processusa jut kifeje­zésre, s ez eléggé indokolja, hogy a minister jelentését, melyet a Statistical táblázatok egész serege egészít ki, e helyen behatóbban ismer­tessük : A miniszter azon kezdi, hogy a postata­karékpénztár intézménye a lefolyt évben is to­vább haladt a fejlődés ntján, s működésének adatai bizonyítják, hogy a népesség körében egyre szélesbedő tért hódit magának. Hogy az intézmény szélesebb körű igénybevétele lehe­tővé tétessék, a közvetítő hivatalok száma is­mét szaporíttatott. Az év elején 2000, az év végén ellenben már 2990 hivatal szolgált az intézet czéljainak. A következő posta és távírda hivatalnál, valamint az intézet budapesti főpénztáránál, összesen 3,045,304 frt 86 kr tétetett be éa 2,323,551 frt68kr visszafizetés eszközöltetett; a tiszta betétösszeg szaporulata ennélfogva 721,752 frt 88 kr volt. A lefolyt évben 59,206 darab betétköny­vecske állíttatott ki; végleg kiegyenlítetett pe­dig 33,784 darab. A betétkönyvecskók túlnyomó része (69,39 magyar nyelvű volt, a német nyelvüekre 19,38% jutott. De az intézmény a nem magyar ajkú honpolgárok részéről is nö­vekvő érdeklődéssel találkozott. Érdekes a betevők foglalkozási statisti­kája is, mely az alábbi adatokat tárja elénk : A betevők közt a tisztviselők és katonák 9.82 %-ot, az értelmiségi kereset (tanár, orvos ügy­véd stb.) 4,6°/ 0-ot, a földmivelés8el és erdé­szettel foglalkozók 2,91 %-ot, a gyáriparral fog­lalkozók 10,89%-it, a kézműiparral foglalkozók 6,12%-ot, a szerzeményből élők 1,05%-ot, % házi cselédek 2,72 0 /0-ot, a napszámosok 1,08 °/ 0-ot, egyéb foglalkozásúak 21,80%-Qt, a tar nulók 21,82%-ot, a gyermekek 15,07%-ot, a jogi személyek, 0,58%tot képviseltek. Nem sze- . rint volt: férfi. 65,96%, nő 33, 46%, jogi sze­mély 0,58%. írni tudó: 95,88%, irni nem tudó 4,12%. (Folyt, köv<) kűlDifélík! — Lapunk uj évi számút töb­beknek elküldte kiadóhivatalunk mutatvány­kép. Megyénk minden müveit lakosa érdek­lődik megyénk közügyei iránt. Ezekről pe­dig lapunk utján, melynek közügyeink majdnem valamennyi szereplői munkatársai: — gyors és hiteles tudósítást nyerhetnek. De mert nem szokásunk lapunkat senkire reá tukmálni, mert lapunk XV éves múltja biztos garautiául szolgál, kérjük azon uj olvasóinkat, kik megtisztelő iigyelmünket nem akarják elfojradni, méltóztassanak az uj é\i első számot bérmenteílenül vissza­küldeni, — Felhívás. A pápai jótékony nő­egylet választmánya elhatározta, hogy f. évi farsang folyamán, február hó második felében saját czéljai javára karton-bált ren­dez és egyúttal elhatároz!a azt is, hogy az öltözék egyenlő mintájú karton legyen, az egyik rész fekete fehér csíkkal, a másik rész rózsaszín szintén fehér csíkkal. Mint­hogy pedig az egyforma mintájú kartonok a bál előtt legalább egy hóval megrende­lendők, az elnökség tájékozása végett tisz­telettel felhívatnak a bálban résztvenni óhajtók, hogy ebbeli szándékukat ugy az­igénylendö karton mennyiséget, az alap­színnek (rózsaszín vagy fekete) megjelölé­sével jan. hó 10-ig akár személyesen, akár pár sorban az egylet elnökénél vagy alel­nökénél'bejelenteni szíveskedjenek. A nő­egylet elnöksége. — Á P V. K. E. választmánya. január 4-én látogatott ülést tartott, melyen Örvendetes tudomásul szolgált, hogy az egyesület jótékony hatása mind szélesebb körben terjed, érezhető. A választmány dec. 7-én tartott üléséből Takácsi s Adorjánháza községek felszólitást kaptak olvasó egye­sületek alakítására; a felszólításra Takácsi községből a jegyző* jelezte, hogy Takácsi község kész olvasó egyesületet alkotni, » melynek alapjára lő-an csakhamar 42 frtot adtak össze, á választmány örvendetes tu­domásul vévén e sikert elhatározta r hogy a kezdeményezéshez a maga részéről 50—6ff-~ kötet miivel fog járulni; ugyan ily örvende­tes jelentés érkezett Adorjánházáról, hó! a választmány felhívására az olvasó egyesü­let azonnal megalakult 38 tagb^' jg frtot adtak össze könyvtár alakítására, mely összeghez az egyesület 20 frt áru könyvek­kel járul; — egyúttal további működésének irányithatása végett elhatározta a választ­mány, hogy körlevélbenfölkéri első sorban a Pápa várossal szomszédos községeket olvasó «|yesüfouk »UfcMjKw HWkyilm keMUku

Next

/
Oldalképek
Tartalom