Pápai Lapok. 15. évfolyam, 1888

1888-05-06

Felhívás: Veszprém vármegye lakosságához! Alig bocsátottam ki az alföld árvízkárosultjai és a pozsonyi éhinségesek részére könyöradományokat kérő felhívásomat, már fémét a vármegyei lakosságnak jótékonyságot gyakorló jó szivéhez vagyok kénytelen fordulni. Folyó évi april hó 23-án a délelőtti órákban Jákó községben tüz ütött ki, mely az erös szélroham miatt fékezhető nem lévén, csakhamar 91 lakházat és számos gazdasági épületet hamvasztott el. Több mint 100 család maradt hajléktalan s miután ezeknek házi állatai és csekély gabna maradványai is a lángok martalékává lőnek, a tűzkárosultak nagy része éhínségnek néz eléje. A kár 32000 forintra rug, melyből biztositás utján alig 10000 forint fog megtéríttetni. Ezen és pedig hivatalos jelentéssel beigazolt elszomorító körülmények kényszerítenek arra, hogy vármegyénk aggasztó viszonyok között lévő községe részére, melyet a tűzvész már a folyó évben is január hó 14-én nagy mérvben pusztított, könyöradományokat kérjek. Bízva a lakosság nagylelkűségében és abban, hogy a szűkölködők nyomorán segíteni ezen ősi vármegye lakossága minden időben hazafiúi szent kötelességének ismeri: felkérem a rendezett tanácsú városok polgármestereit és a községek érdemes elöljáróit, hogy „Jákó község tüzkárosultjai" részére könyöradományokat gyűjteni szíveskedjenek. A természetbeni adományokat az egész vármegye területéről a pápai járás iöszolgabirájához, a pénzbelieket a pápai járás és rendezett tanácsú Pápa város részéről szintén oda, a vármegye többi községeiből pedig hozzám küldeni kérem. Az adományok hirlapilag nyugtáztatnak. Veszprém 1888. évi april hó 29-én. királyi tanácsos alispán. A Pápai Lapok albuma.* XIX. Plosszer István. Az agglegények minden országban és minden időben a félreismerés, gúny, rágalom, üldöztetés és — irigység tárgyai voltak. A nőtlen állapot a zsidóknál, mint improductiv dolog szégyenletes volt, Romában a nőtlen ember szavára, esküjére mit sem adtak; az első keresztényeknél hivatalba nem juthatott a nőtlen ember, s ha megvénült, Spártában a leányok minden évben ünnepélyesen megvesszőzték. A practicns Németországban már a középkorban nötlenségi adó divott, sőt napjaiokban is emlegetnek valami ilyenfélét — a lelenczházak javára. Mindez azonban mit sem használ! A házasság békói és különféle járulékai, mint például masamód számla, gyermeksirás, házibarát, de mindenek fólött az anyósok iránt oly leküzdhetlen ellenszenv, oly névtelen iszony uralkodik az emberiség durvább felénél, hogy egy része rendesen ittkint marad, a ketreczen kivül, mint a szent házasságra profán nyelven nevezik. Nem ís szabad őket élitélni, legalább átalánosságban, s addig nem, mig oly tiszteletreméltó alakokat lehet köztük találni, mint a Plosszer Tista bácsi. Az igaz, hogy ö is oly kimért rendszerető, zárkózott kedélyű agglegény, mint igen sokan vannak, de épen az ilyen tulajdonságok illők egy takarékpénztári elnökhöz, segélyegyleti titkárhoz és gazdag emberhez, ki hozzá még jószívű is. btóbbi tulajdonságát a szemeiből is ki lehet olvasni. Azézt jár tán mindig lesütött fővel s hermetice beburkolózva. Testvére, a néhai kanonok s egykori pápai káplán és gannai plébános szép emléket állított nevének azon sétány létesítése által, mely a külső püspök kertet övezi körül, s mely az ő 3 ezer frtnyi alapítványának köszönheti keletkezését, valamint hogy fentállását csakis a kegyeletes szivü öcs fáradhatlan tevékenységének köszönheti. Sikföldi ember megmosolyogná azt a munkát, a mit Pista bácsi müvei évek hosszú sorának minden tavaszán: hogy mint vágnak üreget a sziklába, mint töltik meg földdel a munkások, azután megbámulná a belé ültetett ákácz virulását. Nagy jótétemény van e fáradhatlan buzgalomban a lakosság iránt, melynek egy nagy contíngensét ülő emberek, naphosszant iró asztal előtt görnyedő beamterek képezik, kik e fák alatt sétálva szedik magukba az egy napra szükséges levegőt. A jószivü öreg ur pedig elégedetten járja a ropogós kavicson, szeretett fácskái közt napjában kétszer rendes kimenőjét, s csendes megelégedést érez, ha arra gondol, hogy szeretett bátyja odafönt szintén élvezi az ákáczvirág hálásan felszálló illatát Plosszer István mint ügyvéd nemcsak humánus expens-nótáiról, hanem a beavatottak előtt arról is ismeretes, hogy mennyire nem barátja a szóbeliségnek. Mindig olyan segédet tartott, ki helyette is beszélt, s még az inasának is papírszeletre szokta írni parancsait. írnokai a hó elsején már fiókjaikban lelték a salláriumot, de előleget ugyan hiába kéltek volna tőle. Tudom haragszik érte, hogy mindezeket kitudnom s kifecsegnem sikerült, s egy hétig gyanakodva néz minden tollforgatóra, kivel találkozik. Pedig tudok ám én az elmondottaknál többet is. Nem is hallgatom el, hogy Pista bácsi az egyetlen előfizetője, — mióta Kovács Zsigmond' püspo.V meghalt, — a „Figarónak" és a «Petit JournaU-nak, Veszprémben, mi azt hiszem alapos miveltségére enged következtetést vonni. Aztán meg azt is tudom, hogy a cas'.'^óban döntő szava van s daczára szürkülő fürtéinek, se nem iszik, se nem tubákol! Hát kell-e szeretetreméltóbb agglegényt képzelni nála? Cseppet sem csudálkoznám, ha utoljára felcsapna és egy szép napon másodmagával jelennék meg az ákáczok alatt. Hogy megunná a nötlenséget s feleséget venne, megfelejtkezvén a közmondásról: Qui capit uxorem, litem capit .... KI tudja? Elég pört megnyert már, bizonyára ezt is megnyerné. Az agglegénység regényes indokai: keserű csalódás, megtört sziv, szent eskü egy frissen hantolt sir felett néma éjfelén, — Pista bácsit csak nem kötelezik? Hanem azért már e fontos kérdést bizonyára nem fogja elhamarkodni. Isten éltesse! Ad multos annos! talán eró'pusztitásaíba, fokról fokra sülyedfc mígnem eléz'kezett oda, a hol napjainkban van. Az iszlám 1200 esztendői gazdálkodásával bebizonyította a világnak, hogy a koránhoz való vak ragaszkodás mellett nem képes a kultúrára, az a kultúra, melyet életének második századában kifejtett, a szabad mozgásnak volt eredménye, melyet az ortkodoxia megszüntetett. A később mind inkább kifejlett despotismus, s a vallási formák erős nyomása alatt, soha sem tudott többé magához jönni az iszlám s ha ma Európában nyíltan kimondják, hogy az iszlám a modern kultúra terén számitásba nem jő, ugy ezt, 1200 év történelme nem cáfolhatja meg. Vessünk egy rövid pillantást t. hallgatóiul ama országokra, hol az iszlám jelenleg még a névleges politikai hatalom birtokában van. Itt van először az európai Törökország, mely több század óta, a mohammedán világ igen tekintélyes részének élén áll. Politikai tekintetben, mintegy 200 esztőig kiváló belyet foglalt el Európában, de társadalmi téren nem tudott semmi olyast teremteni, a mi megfelelt volna hatalmi állásának. Törökországban hiába keressük nyomait akár az európai czivilizatiónak, akár egy önön magából kifejlett kultúrának. Pedig ha valamely mohamedán államnak ugy Törökországnak állott volna módjában akár egyiket meghonosítani, akár a másikat kifejleszteni. • Ama hatalmi túlsúly, melyet Europa keletén századokig élvezett, az a tömérdek kincs melyet össze harácsolt Európából és a neki alávetett mohamedán államokból, hatalmas emeltyűül szolgálhatott volna, a- földművelés, ipar, kereskedelem felvirágoztatásához, a melyeket nyomon követett volna a tudomány, irodalom és művészet. A helyett azonban, hogy Törökország az állam érdekében használta volna fel a rendelkezésére álló eszközöket, katonai lázadások, háremek, s az uralkodók őrült pazarlásai nyelték el a jövedelmeket Ne engedjük magunkat egyes jelenségek által elvakítatnnnk, melyek ugy tűnnek fel, mintha Törökország valóban a haladás útjára akarna lépni. Ilyenek a török országgyűlés, a török ifjaknak külföldön való neveltetése, s a török vasút. A török országgyűlés egy embernek volt műve s csak is egyszer volt; a külföldön tanult ifjúság, ha hazájába vissza tér, csak a civilizatió átkait viszi magával, de áldásait nem, legalább nem látjuk nyomait ez utóbbiaknak. Hogy európai nyelveket tanulnak, az semmit sem bizonyít, erre feltétlen szükség van a nemzetközi érintkezéseknél, ezt kényszerűségből kell tenni; ily kényszerűségből épült a vasút is, melynek építését Európa hatalmasai dictálták a portára. Az egész török-vasut, Európának és nem Törökországnak fog szolgálni, nem török hanem európai érdek hozta létre. Hiszen a török államnak nincsenek közlekedési utjai minek volna tehát még neki vasút? Az önző, despotikus kormány önsúlyai nehezedik az egész államra s nem engedi annak netalán szunnyadó erőit érvényesülni. Pedig a szabad mozgás a haladás első feltétele. Példa erre a felszabadult görög, oláh és szerb királyságok; a hosszú elnyomatás után felszabadulva azonnal a haladás útjára léptek; mindennel lehet vádolni az emiitett országokat, csak azzal nem, hogy utógondolatokkal csatlakoztak az európai civilizatióhoz. Tanintézeteket állítottak, országutakat, vasutat építettek s az "által a gazdasági jólét alapjait megvetették. S ha minden jóakarat mellett nem jutottak ma még annyira, a mennyire juthattak volna, ugy ennek nagy része van földrajzi fekvésükben s az általános európai politikai helyzetben. Menjünk odább. Ott van Kis-Ázsia, Sziria; az egykori virágzó görög gyarmatoknak ma nyoma sincs; puszta az egész vidék, műveletlenül hever az áldott föld; a dús lombozatú erdők kipusztítva, s helyettük, a futó homok végezi gyászos munkáját. A foldjnüves nélkülözések között tengeti életét; \ Színház. Csóka Sándor színtársulata már csak néhány előadást tart állandó színházunkban, A jól szervezett társulat több mint egy hónapja működik nálunk és bátran elmondhatjuk, hogy mindenütt a közönség rokonszenvével és megelégedésével találkozott eddig. Ilyen körülmények között sajnálattal kell constatálnunk, hogy a társulat nem részesül a jól megérdemelt pártolásban, — a legjobb darabokat kevés néző kö•/.önség előtt kell lejátszani a társulatnak, a mi az előadás értékére nézve is rendszerint befolyással szokott lenni. A hátralévő néhány előadásra újra felhivjuk a közönség ügyelmét. * * Szombaton, f. évi ápril hó 28-án «Ufl kiraly» került szi..re csaknem telt ház előtt. Az előadás sikerültnek mondható. Különösen említést érdemelnek : B. Szőllösy Ilon (Laula), Kantay Teréz (Aloe), Breznay (Sirokkó), Foriss Pista (UíT), Rácz Gyula (Lazuli) és Juhász (Erisszon). Vasárnap, april 29-én Bartók Lajosnak «Kendy Margits czimü 4 felvonásos hatásos történeti színmüve adatott elő. A kitűnő, de egyúttal nehéz darab kifogástalanul játszatott le. R. Balogh Etel (Estella) és H. Szabó Ilka (Margit) játéka teljes elismerést érdemel. Rónai Gyula (Báthory Boldizsár) és Balázsi Sándor (fejedelem) kétségtelen tanúbizonyságot szolgáltattak arról, hogy szerepüket alaposan tanulmányozták. Jól alakított Foris Pista (bohócz) is. A többi szereplő égytöl-egyig megállotta helyét. Az egész előadás korrekt és hézagtalannak mondható. Hétfőn, Juhász Sándor jutalomjátékául „Szép Galathea» és „Tiz leány egy férj sem» két egy felvonásos operetté vétetett elő kevés számú közönség jelenlétében, a mi mindenesetre annak tulajdonítandó, hogy nevezett darabok csaknem minden színi évadban előadva lesznek. A szereplök jól betöltötték helyöket és mindkét operetté dicséretre méltó előadással került a szinpadra. Kedden «Uff kiraly» másodszor és szerdán a közkedveltségnek örvendő «Böreger» operetté jutott a színpadra. A szép áriákban gazdag operette-ben az oroszlánrész Pajor Emiliának (Rosalinde) jutott, a ki művészi könnyedséggel felelt meg feladatának. B. Szőllösy Ilon (Adele), Almássy Julia (Orlovszky) elismerésre méltó szakavatottsággal játszottak és énekeltek. Rácz Gyula (Alfréd), Breznay (Frank), Juhász (Dr. Falke), Foris (Biind) és Balázsi Sándor (Frosch) Ügyes játékkal párosult színpadi otthoniassággal mulattatták a közönséget. Az énekkar működése kielégítő volt. Csütörtökön Foriss Pista jutalomjátékául «Egy dalárda-ünnepély viszontagsága

1

* czimü vígjáték került színre, még pedig teljesen zsúfolt ház előtt. Foriss megjelenését tapsviharral fogadta a közönség, mely alkalommal két szép nagy koszorút kapott. A koszorúk egyike a zsinórpadlásról bocsáttatott le, mely kiváló Ízléssel volt összeállítva. E koszorú fölött finom szivarokból készült lant; volt elhelyezve. Ezen valóban eredeti lantnak kiváló diszt kölcsönöztek azok a czigarettákból készült csokrok, melyek annak egyes részeit díszítették. A lant felső részének közepén egy értékes szivarszipka volt megerösitve. Foriss a sok taps miatt perczekig nem tudta megkezdeni szerepét, de mikor azután elkezdette, oly jól játszott, hogy az elönem termel többet, mint ainemryi az élet fenntartáshoz okvetlen szükséges, mert a többit ugy is elvinné az adószedő; ipar, kereskedésnek híre sincs. Az egykor oly nagy jelentőségű Szmirna kikötőjének eliszapodása miatt, napról-napra lejebb száll a ma egy közönséges vidéki város jelentőségével bir. A fáraók idejében 20000 város lakóit tápláló gazdag Egyptom ma egy végtelen pusztaság, s csupán a Nilus völgye termékeny, de nem az emberi szorgalom, hanem természet kegyeiből; népe földhöz ragadt szegény. Ott van Perzsia a czivilizatiónak egykori központja; végtelen pusztáin szabadon nyargal a szélvész, nincs fa, erdő, mely gátat vetne neki. Csupán a városok környéken mutatkozik a földmüvelés iránt hajlam; s ha még tovább megyünk s betekintünk Tunis, Tripolisz, Marokkóba, ugyan azt látjuk; nyo mor, pusztaság képe mindenütt; a mezőgazdaság csak anyira űzetik, hogy az éhhaláltól megmentse a lakosokat ; arra, hogy fölösleg termelés álljon be senkisem gondol. Nag}

r

on természetes, hogy ily körülmények között, ipar és kereskedelemről szó sem lehet, s az a kereskedés, mit Európa az emiitett országokkal folytat, tulnyomólag európai ipari cikkek s ama országok sajátságait képező nyers terményekkel űzetik. A felsorolt országok pedig t. hallgatóim mind, áldott, boldog vidék lehetne. Ott nem volna szükség arra, hogy az ember karezra szálljon a természettel, hogy minden falat kenyeret, melyet a földtől kicsikar, arczának verejtékével szolgálja meg; oda csak szorgalom, közbiztonság, közlekedési utak, egyszóval a modern állam e legkezdetlegesebb kellékei volnának szükségesek, hogy az ó korban már elért virágzás beálljon. De épen szorgalom, közbiztonság hiányzik mindenütt; az elsőt kiölte a népből a kényuralom, s a mohamedán fejedelmek ama felfogása, hogy az államban minden az övéké, a nép csak haszonélvezője a javaknak, a másik pedig az iszlám államaiban ismeretlen valami. . (Folyt, köv.) adás után teljes nyugodtsággal kezdhette el színi lantjának egyik másik részét. Az előadás kitűnően sikerült. A szereplök mind jól játszottak. Pénteken «Liana grofnö», Marlitt regénye után szinre alkalmazott 5 felvonásos színmű adatott kevés számú közönség előtt. A szereplök kifogástalanul működtek és a néző közönség, tetszésének több ízben tapsokban adott kifejezést. TÖRTÉNELMI NAPTÁR. _ Rovatvezető T1P0LÜ ÖZSÉB. — Május 6. — 1527. V. Károly német császár serege Bourbon Károly francia berezeg vezérlete alatt Rómát elfoglalja. Az ostrom alatt Bourbon K. golyó által leterittetik. VII. Kelemen pápa a fellegvárba menekül, később azonban magát súlyos föltételek alatt megadni kényszerül. Róma ez alkalommal nagyobb pusztítást szenvedett mint hajdan a vandálok vagy gótok által. Május 7. — 1079. Krakó város püspöke: Szaniszló II. Boleszlav lengyel király által; — mert a püspök őt kicsapongásaiért megfeddette, — az oltár nál megöletik. Május 8. — 1849. Béni magyar tábornok és Károlyi Miksa honvéd alezredes alatti seregeink az ellenfelet Fehértemplomnál visszaverik. Ugyanezen napon Károlyi Miksa Fehértemplomba bevonul. Május 9. — 1848. a lengyel sereg Bárdénál a poroszok előtt capitulál. Május 10. — 3 547. Szászország az Ernesztágról az Albert-ágra száll. Május 11. — 1745. a Szász Móricz alatti franciák az egyesült angol, osztrák, hannoverai és hollandi sereget Foz.tenai mellett megverik. Május 12. — 1588. a francia királyi lak Parisban eltorlaszoltatik. Ez az úgynevezett: „barrikáda nap." ül. Henrik francia király menekül. Közönség köréből"). FriedmaiM a váltócsiuáló harambasa. Tavai június 22-én egy Fischer Armin nevű ember mint „Grossmann és Rauschenbach első magyar gazdasági gépgyárának" ügynöke jelent meg nálam s végtelenül szemtelen erőszakoskodásával rávett, hogy egy konkoly rostát, és egy szőlősajtolót váltóra, három évi törlesztésre, mindig decz. 1-ére megrendeltem. Miután a szüret már közelgett, s a prés még sem jelent meg, háromszor megsürgettem azt, de se válasz, se prés! Elmúlván a szüret, kijelentettem: hogy most már a prés nem kell, mert kénytelen voltam magamat ilyennel máshonnan eh látni — s miután a szerződést nem tartották meg, az eo ipso megszűnt, tehát adják vissza a 85 frtos két váltómat. Azt meg is tette egy derék ember Müller Emil úr, azonban igen meglepett az, hogy nem Grossmann és Rauschenbach, hanem Friedmann és Vürschiug lettek a váltó tulajdonosai; no de mindegy : eredeti váltóim Müller úr szívessége folytán, mint „értékvesztettek" birtokomba kerültek. E szerint azután csak egy 58 frtos váltóm maradt viszsza, az idén megújítva, Müller Emil úr javára, mely vált-ónak felét 1888. decz, 1-én, másik felét pedig 1889. decz. 1-én tartozom lefizetni. Mert erre külön szerződésem van Fischer ügynöktől. Ez a tény álladók. Most jön a dolog java. A csalóköz-szerdálielyi takarékpénztár márcz. 30-ról felhív : hogy 111 frt 78 kr Friedmann-féle váltómat ápr. 5-én (tehát a dátum is hamis) készpénzben váltsam be, — A nialaczkai takarékpénztár pedig azt irja, hogy egy 58 frt 45< la' — és egy 53 frt 33 kros váltómat. május 17-én űzessem le (itt tehát már nem ápr. 5-a szere^ pel). — Végre a „komárom-vidéki takarékpénztár részvény-társaság'

1 szinte tudósit: hogy 58 frt 45 ki* — és 53 frt 33 kr két váltómat május 3-án (tehát ismét más dátum) fizessem le. Legeslegutoljára pedig a szeredi takarékpénztár hí fel: hogy én és Müller Emil 53 fi'fc 83 krfc május 6-án fizessünk ie (mindig más dátum). Hát kijelentem: hogy ezek d váltók egytől egyig mind hamisak ] — Hogy én Friedmanntól, Qttgl a. kötni való akasztófáravalótól soha egy krajezárfc sem készpénzben, sem szállítmányban nem kaptam, s hogy következőleg sem ennek a zsiványnak, sem bandájának — ha tudatosan ilyen volna — rajtam semmiféle követelése nem lehet. Szolgáljon ez válaszul a nekem esett pénztároknak is. Es szolgáljon óvásul minden hazafinak, még a községbe sem eresztvén olyan elárusító ügynököket, kik mint bősz vérebek nem az emberiség boldogitásán fáradoznak, hanem annak vére után lihegnek, s azt ki is szipolyázzák egy aláírás megnyerése után, melyet azután a Friedmann-íélz haramiák sokszorosítanak. Minden vidéknek van egy városa, s ennek egy tisztességes vaskereskedője, ki bármily megrendelésekre szívesen vállalkozik, ezekhez forduljunk, és ne az ismeretlen bitangokhoz. Az Amerikába menekülni akaró harambasát, az egykori lakatos legényt, utóbb gyárost, majd meg dunaszerdahelyi takarókpénztári igazgatót, végre pedig 300,000 forintig váltóhamisitó zsiványt a rendőrség elfogta, épen midőn hajóra akart szállni, de ha megnyúzzák is — mennyit fog érni a bőre ? Müller és Fischer urak bebizonyitandják, hogy igazságom van. Ugod, 1888. ápr. 24. Lukacsék János, pleb. v. orsz. képviselő. Hivatalos rovat. Figyelmeztetés. Emlékezetébe hozatik a t. adózó közönségne'k, hogy az 1888-ik év II-ik negyedére járó egyenesadóbeli tartozások, a fennálló adótörvények szerint f. május hó 15-ig kamatok nélkül fizethetők; ezen határidőn tül azonban késedelmi kamatok számittatnak, — esetleg pedig a fennemlitett évnegyedi adóhátralékokra nézve is végrehajtási eljárás vétetik foganatba. Pápa, 1888. évi május hó 2-án. A városi hatóság. *) E rovat alatt közlőitekért nem vállal felelőséget « s 10 r k*