Pápai Lapok. 15. évfolyam, 1888

1888-09-23

Elismerjük, erős éa súlyos tétel a kölcsönnek évi kamatai és e részben Hanauer

x Wajdits, Steinberger -képviselők helyesen utaltak -e viszás állapotokra. Mi is azon nézetben vagyunk, hogy ideje lenne e kölcsönnek évi rendes törlesztéséről valami úton-módon gondoskodni. Az egész modern világon a kölcsön utáni kamatok fizetése ugy történik, hogy abban egy kis rész fel van véve a kölcsönnek lassú, de biztos visszafizetésére. Régi kölesönünknek valami banknál való realizását nem tartjuk kivihető gondolatnak, mert először a bank pénze cseppet sem lesz olcsóbb, mint a városunknál kezelt alapítványok után kapott kölcsön, s másodszor nincs az a bankintézet, mely garantía nélkül adjon Pápának kölcsönt. Már pedig százszor megkell gondolnunk, mig egyszer lekötjük ily kölcsönre kis jogainkat. Ma ennek igénybe vétele nélkül birjuk a kölcsönt, s igy ha egyszer bármikor városunknak, valami igaz, nagy (és nem csupán képzelt) jövedelmi forrás czélra kellene kölcsönt felvenni, — lekötendő garantiánk készen állana. Minden esetre azonban a kamatfizetés tisztázandó és a tőketörlesztés elve kimondandó lenne. — Helyesen járt el tehát a városi közgyűlés, hogy e fontos czélra egy ad hoc bizottságot küldött ki, mely egyúttal a kölcsönök jogi természetét is hivatva lesz megvizsgálni és arról a városi közgyűlésnek jelentést tenni. Hanem e bizottságot most már valóban súlyos felelőség terheli, mert reméljük annak a wirtksehaftnak egyszer már vége lesz, hogy a — bizottság kiküldés egyenlő volt a legfontosabb ügynek is ad acta tételével. E kérdésnél nem kevésbé fontosabb a városi kórház és tébolyda ügye. Jó Veszprém meg}'e szeretné már ezt is confiskálni. Hanem állunk elébe! Sem az alapítvány, sem a közérdek nem fogja ezt engedni. Városunk évenkint nagy ősszeggel járul a megyei alaphoz, s ha — mit korántsem tagadunk — az itteni viszonyok e tekintetben minden kritikán aluliak,— ebből nem az következik, hogy vigyük el a kórházat és tébolydát Pápáról Veszprém városába, hanem az, hogy mint ezt jól jegyezték meg Barthalos és Dr. L'ówy képviselők, abból a nagy alapból, melyhez az egész vármegyében épen Pápa járul legtöbb részlettel: — méltóztassék a vármegyének e kórházat és tébolydát törvénykövetelte niveuura emelni. E kérdés előfog for-dulni alkalmasint a legközelebbi megyei közgyűlésen. Reméljük városunk megyei. Képviselői tudni fogják kötelességüket. E kérdés bizony mondom, ér annyit a közegészség és igy a közérdek szempontjából, mint a földműves iskolai' Honvédtiszti bál Deveeserben. A honvéd utász csapat, Huber hadnagy ur vezetése kitűnő műszaki izlése mellett fényes bált rendezett Deveeserben. Az ünnepély napján a fogatok serege egymást gyorsan követve robogott a lövölde felé délután 5 óra tájban ; hova megérkezve nem csekély volt a vendégek kellemes meglepetése, mert a duló csaták viharaiban az ellenséggel szemben halált osztó haragos dörgő, most pedig barátságos és kedves vendégeket fogadó külszinezetet öltött, két darab hat, hat fogatú hatalmas nehéz ágyú állt a bejárat jobb és bal oldalán, a tüzér legénység által katonás rendben körül állva. A kapu majdnem egy diadal ívet képezett, melynek tetejében tölgy levelekkel és apró nemzeti lobogókkal gazdagon diszitve Magyarország koronás czimere volt helyezve. A táneztér, szintén meglepően szépen volt diszitve. A vendégek a kitűzött 5 órára pontosan megérkezvén, a rendezőség egy kürtös által jelet adatott az ünnepély megkezdésére, mire mintegy 30 főből álló honvéd vonult be a táncz térbe, hol kört képezve, hangjegy könyvecskékből a Szózatot énekelték el, ezután pedig egy vig harczi dalt. Ezután jött egy piros mellényes, bő inges, gatyás és pörgekalapos oláhnak öltözött honvéd czigány, a bakkancsára szijjazott sarkantyúkkal, és produkálta az oláh tánezot, melyet a nagy közönség élénk tapssal jutalmazott. Utánna egy bécsi fiacker bursch-nak öltözött honvéd lépett a körbe és produkálta a Wiener fiacker Strizit, mely szintén kitűnően jól sikerült. Majd egy másik honvéd egy cseh wanderbursch-nak öltözködve imitálta a cseheket magyarországon, mely rendkívül mulattató volt azokra, kik a német nyelvet bírják. Végre 10 honvéd < gy markotányosnénak öltözött torzalaku szoknyás honvéd vezénylete mellett jelent meg mindenféle bohózatos néma tánezot járva. Ezután megkezdődött a vig táncz ! Az első csárdás után ismét pompásan mulattató productiók következtek. Majd a közbeeső táncz után egy legszebb és legjobban sikerült productióban gyönyörködtünk. Az ál ozmán csapatok a hold halovány fénye mellett hosszú csapatokban felvonulva a honvédekkel Össze ütköztek. A honvéd bakák magyar dalt énekeltek, az ozmán csapatok pedig a dobszó üteme mellett a következő dalt énekelték; kérdő és gúnykaczajos hangon: Óz — man — bas — sa — nagy — pró — féta ? Nagy — pró — féta ? — Nagy — pró — féta ? Ha — ha — ha! Midőn a csapatok egymást megközelítették elkezdődött harcz, az egymás elleni lövöldözés, mire Hurah! és Allah kiáltások között össze ütött a két csapat s minthogy ezek már a közelség miatt nem lőhettek, egy távolabb ponton felállítva volt honvéd csapat ropogtatta szüntelenül a puskákat, egy más ponton pedig mozsarakkal lődöztek a honvédek folyton, a kürtösök és dobosok pedig egyre hangoztatták a harczi roham riadót s midőn az ütközet a leghevesebb pontra hágott a kapuban felállított ágyukat is elsütögették a tüzérek, melyeknek az eget rázó bömboléseire az ütközők a felgyújtott Bengali tüzek fényében mozdulatlanul maradtak, fegyvereiket ütésre, szuronyaikat döfésre emelve, a megsebesítettek némelyike arezra, oldalra, vagy hanyatt dölt positurában tartva magát, egész mereven; az ágyuk folyton bömbölve, a puskák egyre ropogva, a harczi riadó nemszünve és a Bengálok veres fénye által 'megvilágítva oly gyönyörű harczi látványt nyújtott, hogy ehhez hasonlót kevés színpadon lehet látni. Ezután következett a négyes, melyen 30 pár lejlett. A szünóra után ismét vig táncz keletkezett, melyen Devecser és vidéke szebbnél szebb hölgyei és az aranyzsinóros honvédek a polgári ifjúsággal egyetemben vigan lejtettek az éjfél utáni órákig. A honvéd tisztikar kedves emléket hagyott maga után és hisszük kedves emlékkel távoztak el tőlünk. Számadás, a Pápa városi jótékony nőegyletnek 1888-ik év september hó 16-án tartott kóstolójáról. Bevétel: 1. belépti jegyekből 130 frt, 2. felülfizetésekböl 105 frt 35 kr., 3. ételekből és italokból 327 frt 45 kr, 4. kávé és fagylaltból 86 frt, 5. szivarból 16 frt, 6. választmányi tagok vagy az egyének, kik velünk vannak, hogy a magasab régiókba jutunk, a társalgás el száll messze, messze, régi nemzetek szokásai, országok, tájak események érdekes sorozata vonul el képzetünkben, — még Rarasest, a nagy Earaót sem engedjük pihenni ezredéves nyugalmában, melyből kizavarva, most a búlaki múzeumban mutogatják múmia testét. Látjuk a szultán ünnepélyét, mit három havi betegsége után rendeztek tiszteletére, szinte kápráztat a fényes képlet, az aranyos kocsik, melyekben udvara megjelen, a titkos függöny mögöl — fátyolos hölgy fej látható, a eunuchok, a futárok, mind mind mozgó alakok, — majd Ázsia és Afrika sivatagjain járunk, vad népek szokásai, nyelvezete, rajzai vannak |szemünk előtt, ismét a nagy Róma műkincseivel, a Vatikán, a pápa szelíd arcza, a trappisták kolostora,— és ki tudna mind erről számot adni, — az idő csak repül ennyi érdekesség hallatára. De a torony lakóját, „Szt. György" uj harangot is felkeressük, mely csak ünnep nap és pénteken szólal meg. S ha már fenn jártunk a magasban, miért ne menjünk a mélységbe? hol az érdekes pincze lakóit, a régi és uj hordókat is megszemléljük, melyekből egyes cseppek nektárként hatnak. Zirczet többször pusztította vaudal kéz, a törökök is feldúlták, megrabolták, a régi templomnak csak egy elfeketedett kőoszlopa látható Szt. Imre szobrával, a mostani templom mellett, — ez emlék 1110-ből szomorúan áll a magányban, hol még egy régi kőlap is van befalazva, mely szintén hirdeti, hogy itt borultak hajdan imára. A helység közepén álló régi apáti lak, jelenleg szálloda, mig a mostani impozánsan emelkedik, hatalmas oszlopzatos homlokzatán angyalok a szerzet czímerét tartják, melyben egy lábon álló daru van,' körülötte MORS betűk alkalmazva, mi halált is jelent, de meg a szerzet ITrancziaországbóli eredetét, mig a darú az éberség jelképe, s e szép czimer mindenhol látható, még ott is mors, és mors, hol viráuy és élet honol! — Körülbelől 1745 ben alapiták e mostani Zirczet, melyhez idővel hozzá és hozzá építettek, mígnem a konventtel együtt ily nagy kiterjedésűvé vált. Nehezen hagytuk el e helyet, hol oly kedves napokat tölténk, — ismét kocsin s a cseresznye fákkal azegélyzett országúton vagyunk* még érint a bakonyi hűvös szellő, az irtszéli kőkeresztek el-el maradoznak, visszatekintünk Zirczre, melynek már csak piros kupolája, — temploma éghez esdő két tornyával látszik, mígnem ez is az erdő sötétébe burkolódzik szemünk elöl. Keresztül a Német "birodalmon. — Szászországi Schweiz, Schandau, Drezda, Lipcse, l'-ayreuth, Nürnberg, Berlin, Hamburg-Altona, 1 Hp)?oIand.) — Ma: FENYVESSY FEH EX CATV. Kis jegyzőkörry vem lap-lap után Berlinnel van tele. Hamburgról pedig alig jegyeztem fel valamit, mert az igazat bevallva, Hamburg nem „művészi" város. A ki a képzőművészet remekeiért lelkesedik, az Ugyan ne jöjjön Hamburgba. Som szép szobrot, (az egy jól sikerült Schiller szobrot kivéve) sem szép festményt nem fog itt találni, a miben gj'önyörködhetnék. Képzőművészet) csarnoka plane nevetségesen keveset ér. Es mégis . . . .! HamburgAltona a legérdekesebb városok egyike, melyben az idegen sokkal jobban érzi magát, s idejét kedvesebben tölti el, mint Eszak-Németbirodalom bármelyik városában. Hatalmas gazdag város ! Egy tekintet óriási kikötőjére, a gyönyörű Alsterra és pompás villáira: — elég iogalmat adhat Hamburg roppant gazdagságáról. Hát még az élet ? Már Berlin éjjeli élete is meglepett, de Hamburgé még a berlininél is élénkebb. Henne am Rhym, a művelődéstörténet hírneves irója, ha a városokat is úgy osztályozná, mint a nemzeteket: hajnali, nappali és éjjelire: Hamburg kétségen kivül az éjjel királynéja lenne. St. Pauli előváros csupa merő Orpheum és Ronacher tele pezsgő vidámsággal. Minden házban restauratio, fent és alant a pinezóben, hol a matrózok csakúgy dobálják maguktól a pénzt, meg a — szeretőt. Voltam e különös népség között is, mert a népélet tanulmányozása mindig „kifizeti" magát. De a hamburgi matróz életen nincs mit irigyelni; házsártos élvhajhász élet ez. — Mindenütt cherchez la íemme. Hamburgban (és még hol nem ?) az asszony dominál ... Az ügyes csinos virágot áruló vierländerin, a neszes „kofa," a bardowickerin, meg a — Dienstmidohen ezek az urak Hamburgban, ez „éjáltal adott zenepénzből 38 frt, összes bevétel 682 frt 80 kr. Kiadás: 1. zenére 40 frt, 2. fagylaltért 20 frt, 3. borért 20 frt 60 kr., 4. világításért 20 frt 50 kr, 5. napszámosoknak és szolgáknak 17 frt 75 kr, 6. sörért 17 frt 44 kr, 7. székek és asztalokért 11. frt, 8. szivarért 10 frt 2 kr, 9. kávé és ezukorért 6 frt 76 kr, 10. törött edényekért 7 frt 89 kr, 11. nyomda költségre 4 frt, 12. rendöröknek 4 frt, 13. kocsisoknak 3 frt, 14. jégért és öntözö-vizért 3 frt 42 kr. 15. postaköltségre 2 frt 30 kr, 16. aprólékos szükségletekre 2 frt 21 kr. összes kiadás 190 frt 89 kr. Levonva a 682 frt 80 kr. bevételből a 190 frt 89 kr. kiadást, marad tiszta jövödelem 491 frt 91 kr., azaz négyszázkilenczvenegy forint és kilenczvenegy krajezár. A 105 forint 35 kr felülfizetéshez adományaikkal járultak: Koller Jánosné 10 írttal; özv. Schlesinger Mórné, Bermüller József, Bermüller Alajosné 5—5 írttal; Gyurátz Ferenczné 4 írttal; Csillag Mátyásné, Kreisler Józsefné, Kluge Károlyné 3—3 írttal; Kövi Józsefné, Horváth Zsuzsanna, Antal Géza, Botka Mihályné, dr. Rechnitz Vilmosné (Kapuvárról), Saáry Lajosné, Hanauer Béláné, Lázár Benőné, dr. Steiner Józsefné 2—2 írttal; Koller János 1 frt 80 krral; Piacsek Gyula I frt 40 kr, Tarczy Dezsöné 1 frt 20 kr, Pitying József 1 frt 20 kr, dr. Hirsch Vilmos, Klein Mórné, özv. Mikovinyi Ignáczné, Zimmerman Antalné, Vid Károlyné, Koczet Mátyás (Belatinczról), Zimmerman Krisztina, N. N. Szvoboda Venczel, Perlaky Gézáné, Botka Jenőné, Lazányi Béláné, Lövy László, Bekker Katalin, Techet Adolf, Pap Amely, Hets István, Tisza Kálmán, Fenyvessy Ferencz, Pap Gábor 1—1 írttal; Botka Mihály, Czike Lajosné, Schneller Lajos, Koller Kálmán, Farkas Kálmán, Farkas Kálmánné, Krausz József, Koritschoner Lipót, Pap János, Boné Géza, György Etelka, N. N. N. N., Molnár Béla, Hajós Benő, Kis Gábor, Beöthy Zsigmond, Barthalos István 80—80 krral; Bründl Jenő, Orám Valterné, Németh Imréné, Révész Kálmán, Klein Jónásné 60—60 krral; Schosberger N., ForsthofTer János 50—50 krral; Ovenden Erzsébet, N. N., Baráth Ferencz 40—40 krral; Böhm Ignácz 35 kr.-, Szirmay Józsefné, Wajdits Károly, Kertay István, N. N., N. N. N. N., N. N. 30—30 krral; rtfagy Boldizsár, N. N., N. N., 20 krral; N. N. 10 krral. Ételeket és italokat küldtek: Özv. gróf Batthiányi Lajosné, Martonfalvay Elekné, Schneider Lipótné, Nieszner Józsefné, Hottó Elekné, Lóskay nővérek, Reguly Nándorné, Geböck Gyula, Répásy Jánosné, Vághó Lászlóné, Szenté Jánosné, Szeglethy Józsefné, Besenbach Károlyné, Preisach Teréz, Török Jánosné, Sebestyén Dávidné, Schlesinger Ferenczné, Halász Jánosné, Tamasics Ferenczné, Szilágyi Józsefné, Szvoboda Venczel, Veber Dánielné, Lövy Lászlóné, Veber Klára, Spitzer Ignáczné, Bella Józsefné, Steiner Ignáczné, Gold Katalin, Báron Jakabné, Klein Jónásné, Steinberger Lipótné, Horváth Mihályné, Néger Ágoston, Kovács Istvánné, Kende Ignáczné, Laucher Antalné, Brenner Alajosné, Zim. j merman Antalné, Kreisler Józsefné, Bikki Sándorné, Barna Ignáczné, Steiner Antalné, Bárányi Istvánné, Wajdits Károlyné, Zimmerman Krisztina, Mikovinyi Ödönné, Pakrócz Ferenczné, Schramek Ambrusné, Almersdoifer Györgyné, Rechnitz Edéné, özv. Kluge Ferenczné, Deutsch Dávidné, Neubauer József, Oram Erzsébet, Bognár Gábor, Neuman Mór, Doktorics Sámuelné, Bründl Jenöné, Kunte Jánosné, Feigl Sámuelné, Bermüller Józsefné, Valdman Ignáczné, Muck Máténé, Farkas Dezsöné, Györké Sándorné, Nagy Boldizsárné, Fischer Jakabné, Obermayer Józsefné, Jády Józsefné, Kisfaludy Miklósné, Szirmay Józsefné, Dr. Koritschoner Lipótné, Dióssy Nándor, Voyta Adolfné, Ujváry Gizella, Schwarz Bernátné, Kokas Ferenczné, dr. Steiner Józsefné, Böhm Ignáczné, Mányóky Hermín, Galamb Józsefné, Steinberger Manóné, Pentz Józsefné, Latinovics Béláné, Tóth Lajosné, Spitzer Mórné, Botka Jenöné, Heykál Edéné, Mezriczky Károlyné, Kiss Lászlóné, Hegedűs Ferenczné, Váli Ferenczné, Koller Jánosné, dr. Makara Györgyné, Barthalos István , Horváth Károlyné, Lázár Lajosné. A rendezéshez és felszereléshez szükséges tárgyakat szolgáltatták: Moisinger Jónás, Waldman Ignácz, Niesner József, Jámbrich Sándor, Kutrovácz József, Heykál Ede, Rumpold Venczelné, a pápai polgári kör, Matus György ur pedig a világitás árából engedett el 3 írt 45 krt. Mindazon jóltevőínk, kik a «kóstoió» sikeréhez akár pénzadományaikkal, akár étel és ital küldeményeikkel, akár felszerelési tárgyaikkal járultak, valamint a nagyérdemű közönség azon nemes szivü tagjainak, kik a közjótékonyság előmozdítása szempontjából a kóstolón megjelenni szíveskedtek, fogadják őszinte köszönetünket. A pápai jótékony nőegylet KÜLÖNFÉLÉK. — Jövő számunkkal a negyedik negyedév kezdődik lapunk ez idei évfolyamúban. Felkérjük előfizetőinket az előfizetési dijak szives beküldésére, s egyúttal figyelmeztetjük azon t. előfizetőinket, kik a nyár folyamában fürdőkbe, vagy nyári tartózkodásuk helyére küldették példányaikat, szíveskednének a lap hová küldése iránt alúlirt kiadóhivatalnál intézkedni. A „PÁPAI LAPOK" kiadóhivatala. — Graiulác2Íó a főispán grófnak. Ifj. Esterházy Móricz főispán gróf urat névnapja alkalmából a megyei központi tisztikar Véghely kir. tan. alispánnal élén a következő, s veszprémi levelezőnk által nekünk is megküldött szép felirattal üdvözölte: Méltóságos Gróf Fó'ispáfi Ur!. Mióta Méltóságod O császári, és apostoli királyi Felségének és a királyi kormánynak bizalmából a vármegyében a főispáni széket elfoglalta, az a szívélyes viszony, mely nálunk főispán és tisztikar közt mindenkor fönállott, nem csak régi é jeli" városban. Nem is Íriszem, hogy Woodhull aszszonj'ság, a szabad szeretet és női szavazatjog rettenthetlen védője Angliában nem — hamburgi nevelés. Ilyen szépséges viszonyok közt aztán nem csoda, ha Hamburgban a matrózok mellett egy másik társadalmi osztály van legerősebben kifejlődve: a megcsalt férjeké. Fájdalom nem saját tapasztalásomból, de egy nagy hamburgi napilap szerkesztőjének felvilágosításából értesültem, hogy a hamburgi férjek legtöbbje — legszebb díszpéldány lehetne a hamburgi szép állatkertben — az agancsaira büszke szarvasok közt! Egészen megvakulva Hamburgtól ültem fel a vasútra, mely a világ legkomolyabb városába, Lipcsébe vezetett. Jelen akartam lenni a Siegesdenkmal ünnepélyes leleplezésén, hol a szász királyi család és — Moltke is megjelent. Lipcséről elég ha azt jelzem, hogy 300 pápai Vajdics és 300 veszprémi &ausz lakja. Az egész város könyvekből épült, s könyvei is csupa — épületesek. Itt lehet csak megismerni azt az óriási szellemi erőt, mely a Németbirodalmat jellemzi. Hamburg után jól esett megint egy kis — - szellemi élvezet. De mindezt fölülmúlta az a szép ünnep, melynek Lipcsében szemtanuja lehettem. Lipcse is áldozni akart a nagy-német egységnek és diadalának gyönyörű szobrot állított fel a városház elé. Szebb szobrot keresni kell, mint a lipcsei; felül Germania alakja, középen az első német császáré, Vilmosé; s körülöt' e a szász királynak, a boldogult német trónörökösnek, Bismarknak és Moltkónak életnagyságú lovas szobrai. Az ünnepet, melyre a szász nagykövetség utján kitűnő helyet kaptam, sokáig nem fogom elfelejteni, s pedig két okból: — láttam egy öntudatos nagy nemzet hazafias lelkesedését és beszéltem az ujabb világhistória legnagyobb alakjával, a német dicsőség ünnepelt hősével Moltkéval. Nem lehet képzelni nagyobb büszkeséget, mint ma a németét. Nem lehet képzelni nagyobb népszerűséget, mint a — Moltkeét! Mikor vagy tiz-husz ezer ember rákezdte a hymnust: „Den König segne Gott, den er zum Heil uns gab

; ihn schmücke Ruhm und Ehr, ihn flieh der Schmeichler Heer, Weisheit steh um ihn her, ihn segne Gott! „Felséges látvány, felséges ünnep volt. Hát még mikor Moltke, Lipcse város diszpolpolgára 86 éve daczára még mindig erőteljes férfi lassú léptekkel megjelent, — egy városfalakat rengető óriási örömrivalgás reszkette át a levegőt. — „Hoch Moltke" hangzott ezer és ezer lelkes hanggal. A szász kir^y és a királyi család tűrve tűrte az impozáns tüntetést, melynek mikor sem vége sem hossza nem volt. oda ment a király Moltkéhez és — megölelte őt. Ekkor aztán a nép a —királyt is éltette ! .... Végre aztán Helgolandba vitt a Cuxhaven tengeri hajó. Valóban Helgoland főleg akkor érdekes, ha az ember keresztül a Névicibirodabnou érkezik oda. Oly közel van a németekhez és még sem övék. A nagy Bismark minden áron megszerette volna e szigetet az angoloktól nj^erni. de ezek büszkék rája. Helgolandban ugyan a német pénz dívik, de az utczák angol nevei, s az angol rendőrség feltűnően jelzik, hogy Anglia területén vagyunk. Nem épen kellemes tengeri fürdő, de ritka szép és páratlan érdekes. A tenger közepéből emelkedik ki egy kis sziget, fala vörös, teteje a íutöl zöld és homokja fehér. Egész kis Magyarország —színekben. Levélbélyege is fehér-vörös-zöld. Legszebb postabélyege van az egész világon. Jeligéje ismeretes Helgolandnak; „Grün ist das Land, roth ist die Kant, weiss ist der Sand, das ist das Wappen von Helgoland." A fürdés benne a legjobb tengeri fürdők közé emeli; örökös hullámjai, sokszor dühös fergeteggel; — fent a szabadban — szép tengeri madarak, a Mövek, s bent a vizben, sokszor a fürdőktől nem meszsze a — delphínek. Helgolandban pihentem ki utamat, mely rendkívül sok szép részletével felejthetetlen marad előttem. Irigyelve gondolok ma a messze távolból a nagy német birodalomra és kincseire. Minő szegény kis ország is vele szemben ez a — Magyarország! . . . De hagyták volna csak nőni e kis országot, a hármas bérez hónát, mint a jegenyefát, s ne nyesték volna, mint a szöllőtőkét, hogy abból szűre* teljenek: — ma gazdagság, fény, s művészet uralkodva terjedne szét „keresztül a magyar birodalmon" is! I , (Vége-)