Pápai Lapok. 15. évfolyam, 1888

1888-05-27

vashíd ís! Öreg este volt, midőn a „Debreezéni helyi vasút" kia gözkocsija szállított he zöldre fes. tett járművében a „Biká"-ba, Debreczennek világra szóló szállójába, melyre nem kevésbé büszkék a debreezéni cívisek! Nagy Magyarországnak egyik leggazdagabb városa, paraszt-város, megannyi specialitásban bővelkedő. A kálvinista Róma, Simonffy vasmarkával dirigálva — deficit nélkül, dúsgazdag földművesekkel és~iparosokkal: szóval a munkás, derék középosztály emporiuma! A főutezán végig az emeletes és kétemeletes paloták sora ékeskedik; a széles utczát két oldali járóján asphalt borítja, gó'zkocsi sípjának sirása olvad bele a vásári zsivajba. Mert ez a vásár az etknographusnak való stúdium; a népviselet megmaradt szűzi tisztaságában, virít a pipacs és igazi aesthetikai műérzékre valló ornamentikája a debreezéni subának! A mellékutcákban — a Timár, Varga és Batthyány utezákban, miként neveik találomra tolakodnak a tollam hegyére — a régi Debreczen prototypjét szemléli az utazó; most szépülnek ezek is egyre, hogy édes emmlékként üljenek a tourista szivébe, honnan semmi sem zökkentheti ki a photographiájukat. A vároeháza a régi „Debreczen-vármegye" idejében épült palota, imponál hatalmas és merész boltiveivel; ehhez fogva a pápai ódon városház csak amolyan liliputi épület. A szinház a híres debreezéni „nemzeti színház" szakasztott mása a bécsi Carlszinháznak. Vörös bársonynyal borított padsorai, az alsó-, közép- és családi páholyai (mindegyiknek előcsarnokocskája van) bámulásba ejtik az idegent, mert önkéntelenül a fővárosi légkör szele csap a szinház látogatója felé, mikor a hatalmas, redős vasfüggönyt emeli fel a gép, és a gyönyörű díszletek kedves színharmóniája mosolyog szemünkbe. Ez a szinház kir. operánk után a legnagyobb és legszebb az országban. Itt üdvözöltem én az én emberemet Rónaszéky Gusztit, ki a főváros közönségének felejthetetlen "Róbertje volt abban a régi boldog időben, midőn Krecsányi Ignácz a Váradi Antal prológjában a száraz ágból is rügyet fakasztott a budai arénában. Az én Guizti barátom kiröppent a népszinházból is, hogy viFSzakerüljöu ismét a debreezéni színházba, melyben Abonyi Gyula és Németh József barátim gyorsan izmosodtak igazi művészekké! Lászinét láttam „A hitves" anyaszerepében. A mi beczézett drámai hősnőnk volt ő a pápai diákélet aranyos napjaiban; ünnepeltük, szerettük. Az ozsonnapénzek az aranyműveshez vándoroltak, azokon vett karpereczet Lászinénak a főiskola ifjúsága. Sajnos, mai napság a viszonyok megváltoztak, s lám a reklám hányféle fajtájához kell a színigazgatóknak fordulniok, hogy amolyan „félig telt ház"-at teremtsenek a „jutalmazandó" számára. És akadt egy másik igen kedves ismerősöm, kinek arczképe onnan mosolyog az olvasó, felé az Ország-Világ hasábjáról. Karczag Vilmos ez, az ujabb színműíró „gárda" (bár ismernénk ilyent!) egyik legrzkonszenvesebb alakja, „A hitves" irója, a Deb- \ recse?ii Ellenőrnek segédszerkesztője, jó Vértessy bátyám oldalán. Es az irót szűkebb hazája: Debreczen ünne2)elte; ünnepelte, szívhez szóló lelkes ovatióval szive j sugallata szerint: babérkoszorúval, ezüstserleggel. A diszes palotának zsúfolt sorai örömárban úsztak, ' büszkén vallották és vallják Karczagot a magukénak. 0 nem kallódott el a redactió füstös falai között. zékiség foglalt el domináló állást, ép ily színben tüntette fel a paradicsomot is. A kereszténység, ha egyes felekezeteinél találkozunk is elegendő külső szertartásokkal, megtudja mégis különböztetni az alakot a lényegtől s a theologusok szőrszálhasogatásával nem sokat törődik. A keresztény egyházak már rég tudtára jöttek annak, hogy az emberiséget nem lehet a formaságok rabjává tenni, s ezért tanításuknak alapja a tiszta erkölcs, célja az eszmény. A keresztény egyház maga is nagy haladást tett s igy nem ellenzi ha hivei a tökéletesedés felé haladnak, sőt a tudomány akár hány ágában egyházi férfiak nevezetes helyet foglalnak el. — Röviden összefoglalva az utóbb mondottakat, arra a bérdésre, lehet-e az europai^műveltséget a mai iszlámba átültetni? azt hiszem, megnyugvással, nem-mél lehet felelni, mert e törekvésnek útjában áll az éghajlat, az iszlám alacsony műveltségi foka, Európa hatalmi állása és a dogma. Ebből azonban még nem következik, hogy az iszlám egyátalán képtelen volna a haladásra. Lehet, hogy az iszlám közel álló politikai bukása, már egymagában elegendő lesz egy uj korszak megnyíltához; lehet hogy Európa, okulva eddigi kudarczaia, bölcsebben fog civilizatori szerepében fellépni, lehet hogy épen Európa segélyével egy uj művelődés fog Ázsia és Afrikában keletkezni, de azt sem lehet kizártnak tekinteni, hogy támadni fog az .iszlámban egy nagy férfiú, ki reformálni fogja Mohammed vallását, reformálni aként, hogy képes lesz az iszlám önmagában fejlődni, vagy képessé teszi a józan és_üdvös befolyás megérkezésére. Egy;} 150 millió tagból álló társadalom feje fölött ketté törni a pálcát, azt hiszem, meggondolatlanság volna különösen akkor, a midőn tudjuk hogy ugjatt'Z-Oii táraadaJom magas műveltségnek örvenVagy nyolez esztendővel ezelőtt tapsoltuk múzsája első termékét — szinműirótársával irta meg művét — „A színműírók"-at. Dideregve, reszketve, lámpaláztól gyötörtetve lépett a népszínház soffitái elé a kompanistával együtt. Karczag nem pihent, szépirodalmi napilapunk sűrűn közölte mindegyik genreből remekeit a Karczag tollának, melyből legutóbb „A hitves" is került: a nemzeti sziuház kedvelt műsordarabja. Szinmű, 4 felvonásos, a javából. Az első pillanatra azt véli a darab nézője, hogy a hitvesétől elpártolt Hazay Sándor az ismert szinmű-alakok photographiája leend; ám ha figyelemmel kíséri a jellem fejlődését, a színdarab bonyodalmát és végkifejletét, a szellemtől sziporkázó párbeszédeket, a párját ritkító drámai invencziót és jellemzést: A hitves írójának homlokára illeszti okvetlenül a babért. A férj (Molnár László) kiábrándul dorbézolásából, visszatérne régi szerelméhez, vissza gyermekéhez, de késő, késő! A kis mama már férjhez ment a gyár vezetőjéhez, Kátai Imréhez (kinek szerepét a derék Zilahy Gyula, — ki Balassánkkal együtt jövőre már Pesten játszik — játszotta megkapó melegséggel és művészi erővel). Es az apa "bozontos haja odasimul a saját gyermeke aranyszőke fürtihez; mesélget érdekes históriáról; köny serked a szeme pillája alól, mert a saját boldogtalanságába fulad el szava. A háttérben hallgatja tündér igaz szép és bánatos mesét az anya .... a régi szerelem lobbot vet . . . odarohan a férjhez és szive egyetlen magzatához . . . Kátai a saját puha fészkében együtt leli a régi házaspárt, melynek lelkében egy pillanatra a régi vonzalom fénye dereng, íme a darab bonyodalma. Nem, nem vázolom tovább A Hitvest; nem jellemezhetem az életből ellesett typikus alakokat Rakamazi Fetter Ignáczot, a volt „csiszlik"-et Böszörményi Buzogány Lőrinczet, ezt a léha frátert (Rónaszéky barátom jóizü alakítását), nem beszélek Megyaszay Evelin — a vidék első drámai hősnőjének — fényes sikeréről, nem írhatom le annak rendje-módja szerint azt a frenetikus tapsvihart, mely e művésznő mindegyik jelenését kisérte. „A hitves"-ben a jó pápaiak a Csókáék szezonjában talán nem gyönyörködtek, de lesz részük henne bizonyára a legközelebbi évadban. "\ Eleve is ajánlom — a pápaiak —de^meg Deréki Antal barátom lelkes figyelmébe is! A Pápai Lapok albuma. XXI. Horváth Lajos. Van-e ki e nevet nem ismeri? A szedő, tudom eléje mosolyog kéziratomnak, a „metronpázs" ismerőskent üdvözli a ref. fötanoda betűiben, s a kerékhajtók nagyobbat lendítnék a masinán, mikor a „teinsurat" nyomják. Hát az olvasók ? — Ki eddig csak a camera obseura mögött leselkedett, vagy épen a lepel alatt dolgozott. A P. L. legbelsőbb munkatársa áll íme az üveg előtt, még pedig tudtán kivül, hogy az eredeti fölvételt el ne sikálhassa. Ugye bár tisztelt olvasók önök is szivesen látják? Lássuk tehát, de lassan és óvatosan bánjunk vele, nehogy töviseit érintsük, melyek szúrnák is — ha ugy akarja. A perpetuum mobile már lefoglalva van, hát bocsásson meg Horváth Lajos, hogy a higanyhoz hasonlítom, melyet a köznép eleven dett oly időben, midőn a kerosztény társadalom még boszorkányok fogdosásával foglalkozott. | Nagy tévedés volna ama hitet táplálni az iszlámról, hogy az ma már tétlenül nézi a világ folyását, hogy hódításra, terjeszkedésre képtelen. Az iszlám csak a kereszténységgel szemben nem képes actioba lépni, de azért ez nem abszolút gyengeségnek a jele, hanem csak gyengébbség bizonyítéka. Hogy az iszlámban mily ellenállási képesség van a kereszténységgel szemben, arról legtöbbet tudnának beszélni a hittéritők és ama milliók, melyeket haszontalanul fecséreltek el mohammedán prozeliták szerzése céljából. A hittéritők ezekről persze hallgatnak, de beszélnek mások — utazók. Vámbéry, ki a ma élő ázsiai utazók között kétségtelenül az első helyet foglalja el, semmi reményt sem táplál a keresztény vallásnak Ázsiában leendő elterjedése iránt, sőt határozottan kijelenti, hogy a nyugat vallása nem lehet Ázsia és Afrikáé is. Warren „Angol India az 1857. évi felkelés előtt és után" czimü művében, az indiai inokammedánoknak megtérítését, daczára az óriási pénzáldozatok, s a tonna szám kiosztott bibliának, az ötven éves angol uralomnak, még sokkal távolabbi dolog-' nak tartja mint előbb volt. Hasonlóképen nyilatkozik Gabineuu, ki Franciaországot több éven át képviselte Perzsiában, a ki tehát ép ugy, mint a két előbb emiitett, közvetlen a helyszínén szerzett tapasztalatokból beszél; Gobineau bár elismeri, hogy Perzsiában, a vallási dolgokban a legnagyobb zavar uralkodik, hogy ott szerfelett sok a szekta s igy Mohammed követői meghasonlásban élnek, még sem jósol ott a kereszténységnek semmi jövőt. Tény, hogy eddig minden keresztény térítési mozgalom eredménytelen volt, vagy legalább is, uem oly eredményeket mutat fel, miat a milyent a kénesőnek hivogat, s ugy is mint értéket, ugy is mint' bizonyos nyakas bántalmak hathatós eltávolítóját szörnyen respectál. Mióta Horváth Lajos napvilágot látott, s önmagát fölfedezte, (sajnálatára mindez nem azon házában történt, melyben Jókai Mór lakott,) — azóta alig ült még tétlenül, ha csak nem az iskolában vagy a megyegyűlésen , — egy órahosszatt. Nem nyugszik soha. A legkisebb társadalmi vagy politikai mozgalmat azonnal érzi, s jelzi — ha jónak látja. Követválásztás, megyei vagy városi restauratio, egyleti mozgalom vagy vallásos ünnepély nem esik meg nála nélkül, sőt dicséretére legyen mondva az utóbbinál felekezeti különbségre nem tekint, othon van a vármegyén, hol szállása, Pápán, hol a hivatala van, falun hol ügyes bajos emberei laknak. Persze hogy ritkán is lehet találni odahaza. Valóságos egyleti életet folytat. Vörös kereszt egylet vagy Chewra kadisha, nőegylet vagy vadásztársaság egyformán magukénak vallhatják. Ha jótékony czélra való adakozás mániája lep meg, ő tartja eléd a pörsölyt szegény jákóiak számára. Nyáron az uszoda részvényei után húzhatna osztalékot, télen mint rendes tag korcsolyázhatna — ha tudna, a Barthalos jegén, s ha színházba megyünk, ... no de erről alább bővebben. Egyetlen egylet van tudtunkkal Pápán, mely sem valóságos, sem tiszteleti vagy pártfogó tagjául nem tekintheti, ez a leányegylet. Tudom sajnálják, de ö is. Nagy híve mint mondám a választási rendszernek, s tanári állásáról is azért köszönt le annak idején, hogy megválaszthassák. Meg is választották főszolgabírónak a pápai járás választói, s nincs is okuk megbánni választásukat. Sima modorát ismerve nem bíztak sokan az erélyében mindaddig, mig tapintatát ki nem ismerték. Rátermett pedig a közigazgatásra. Az ügyvédséghez nem érzett akkora kedvet, mert ott a pernek csak első bírája lehetett, de ítéletet neki is a bírótól kellett szerezni. Most főbíró, s itél még a bírák uraimék felett is, mikor azok botba keverednek falusi hatáskörükben, s ha csak lehet ugy itél, hogy mind a panaszos, mind a vádlott meglegyenek elégedve. Nem haragszik ö sem a kecskére, sem a káposztára. Mennyi dolga akadhat egy ilyen sokoldalú embernek, azt elképzelni is sok, s .ő még e mellett művészi hajlamának is képes időt szenI telni. Thaliának sétatéri csarnoka sokat köszönhet Horváth Lajosnak ugy létrejötte, mint fentartása körül. 0 ütötte a nagy dobot az építés előtt éveken át, s ő irta meg az épités történetét, s újabban meg az intendánsi hivatal is a nyakába szakadt. Most aztán ha a művészet papjai és papnői viszontlátják Pápa város szinpártoló közönségét, ezek is csak az ö gondjait, teendőit szaporítják. Neki kell bérletről és világításról, fűtésről és kriticáról, közbiztonságról és társas vacsorákról gondoskodni. Mészáros Károly „jó szívvel" segédkezik neki, már t. i. a mennyire az állása megengedi. E lapok fenállása körül szerzett érdemei részben már a multaké, de ne hagyjuk azokat feledésbe merülni. Szerkesztő korában kellett öt látni. Ugy szólván se éjjele, se nappala nem volt, hogy lapja álmos ne legyen. Hányszor bemosolygott a vasárnapi hajnal Debreczeny bátyánk nyomdájába, mikor még a cicerók és garmondok légiói nem voltak csatarendbe szedve. ráfordított erőfeszítés és költséggel arányban állana. Az egyetlen félig-meddig kielégítő eredmény csupán a druzok között mutatkozik, de ez eredmény is nagy részben annak köszönhető, hogy a druzok még ma is inkább pogányok mint mohammedánok. A keresztény nyugat igen bölcsen cselekedne tehát, ha felhagyna a hiitéritéssel az iszlám földjén, s azt a szívósságot, erélyt, önfeláldozást, töméz-dek vagyont, melyet a mohammedánok között elfecsérel, máshol venné alkalmazásba. A miként a keresztény világ, óriási segédeszközeinek daczára, nem volt képes a mohammedán földön sehol sem 'állandó lakhelyet építeni vallásának, ép oly kevéssé tud mohamed tana is a nyugati kereszténység között hódítani. Mint már előbb is említve volt, az iszlám velünk szemben, tehetetlen, de más világrészekben oly erélyt fejt ki és oly eredményeket mutat fel, mely minden gondolkodó embert ama meggyőződésre késztet, hogy az iszlámnak épen nem járt még le ideje, sőt hogy az emberi nem művelődési történetében igen fontos szerepe van, s hogy e fontos szerep betöltésére nem csak. vállalkozik, hanem annak meg is felel. Az indiai szígettengeren s magában Indiában is az iszlám mint hóditó lépett fel, s lépésről lépésre foglalja el a tért a pogány budhaistáktól annyira, hogy ma a mohammedánok száma ott már ötven millióra rug. Afrika keletén már nem is lépésben, hanem rohamban halad az iszlám. A hosszú időkön át, roppant fáradalmak és költséggel eszközölt keresztény hittérítés, majdnem teljesen céltalan munkának bizonyult, mert az iszlám mint ár borítja el e világrészt s keresztényt, pogányt egyiránt zászlója alá gyűjt. Az iszlám e gyors terjedése Afrikában, szemben a keresztény hittérítés lassú s mindamellett kétes értékű eredményével ama kérdés megfontolására indította az irány adó köröket, vajon nem volna-e célazevüebb, Afrika vad és pogány népei .kosé az iszNáczi, a hűséges fegyverhordó és kerék hajtó, kinek a sajtó körül kifejtett munkássága maradandó nyomokat hagyott a padozaton, mint loholt kéziratért a néma éjszakán . .". Hanem azért a lap mégis elkészült, mire kellett. Az utolsó pillanatban ugyan, de anná^ több sajtóhibával. Mert Horváth Lajosnak minden sikerül, ha előbb nem, az utolsó pillanatban. Sokszor evezett már keresztül minden baj nélkül a közügyeket fenyegető Scyllák és Charibdysek között és sokan úsztak vala ő vele. Ezek aztán váltig állítják, hogy még a bot is elsül, ha Horváth Lajos veszi a kezébe, mert a sas szárnyalását a csiga tapintatával, bárány türelmét a kos kitartásával képes egyesíteni. Egyébként pedig Horváth Lajos hü barát és jó czimbora, ki a jónak soha sem volt elrontója, azért reménylem, hogy ezt is tréfának veszi a mit írtam róla. Levelezés. Devecser, 1888. május 23. Városunk egyik előkelő családját nagy csapás érte. Ugyanis Steuer József köztiszteletben álló városbiránk veje Dr. Rákosi Mór, uradalmi és meI gyei tiszteletbeli járásorvos, a legszebb férfiú korban, élte 35, boldog házassága 5. évében három havi súlyos betegség után pénteken f. hó 18-án meghalt. A boldogult 6 éven át Devecser egyik keresett orvosa volt, kinek szívélyes, lekötelező, kedves modora, fáradhatatlan buzgalma és jószívűsége által sikerült magát minden körben kedveltté tenni. Hogy mennyire szerették és becsülték, azt leginkább az általános részvét mutatja, mely halálának hírére és temetésénél kifejezésre jutott. Halálának híre városszerte megdöbbenést szült; tudtuk, hogy súlyos beteg; de nem akartuk hinni, hogy élte javakorában lévő férfi, kit mindig csak duzzadó egészségben láttunk, oly hamar áldozata legyen betegségének, melyről ugy szerettük hinni, hogy gyógyítható lesz! Szombaton a ravatalt és koporsót a legszebb koszorúk, a szó szoros értelmében befedték. Igen szép koszorúkat küldöttek: Az özvegy „elfelejthetetlen férjemnek" felirattal; — Steuer családja: a szerető vő és sógornak; — Ifj. .Weisz Abr. családja : a jó rokonnak; — a devecseri m. kir. csendőrség : Dr. Rákosi Mór, felejthetetlen orvosuknak; — Schultheisz családja: Dr. Rákosi Mórnak; — Gaal Lajos: nehéz szenvedésed után legyen könnyű a föld neked; — Rosenberger Béla: a szeretett szomszédnak; — Maschanzker és neje: tisztelete jeléül — Auerhammer Perencz és neje: nyugodjék békében, Isten veled — a jó szomszédnak; — Steuer Sándor Budapestről: a felejthetetlen rokonnak. Küldöttek még: Mező Vilmos, Mautner Gábor, Márkus Miksa és Silber Lipót; ma pedig a temetés után Szalay Ottótól következő sorok kíséretében kapott az özvegy egy pompás koszorút: „Helyezze nagyságod e koszorút szeretett Marczi barátom sirhantjára." — Pünkösd első napján vasárnap délután volt a temetés, melyre a csendőrség, valamint az önkénytes tüzoltóegylet testületileg kivonult, megjelent pedig Devecser összes intelligentiája, kivétel nélkül és ezrekre menő néptömeg. Két órakor vette kezdetét a temetés az izr. iskola növendékei gyászénekével, melynek befejezése után Schönberger Ignácz szivreható, emelkedett hangú magyar gyászbeszédet tartott, az elhunyt erényeiről (Folyt, a mellékleten.) lam által bevitetni a civilizatiot ? Nem volna célszerüebb a keresztény hittéritéssel teljesen felhagyni, s átengedni egész Afrikát az iszlámnak ? Bár mily különösnek látszassák is e kérdés, még ís nem oly eldobni való, mint az első pillanatban feltűnik. A kereszténység fenséges tanai, sokkal magasabb regiokban mozognak, sem hogy azokat a műveletlen afrikai néger megérthetné, vagy k'önyen megérthetné; a külső czeremóniákban bővelkedő iszlám inkább érthető az afrikéi által, mert ez, mint előbb már említve volt, nem kívánja követőit magasabb erkölcsi színvonalra emelni, s ezenfelül alkalmazkodik a barbár népek sajátságaihoz. Az iszlám születési helye a forró égöv, erőre nomádok között emelkedett, nagyon természetes tehát, hogy virágzását is csak oly talajban folytathatja, mint a milyenben gyökeret fogott. Ha mindezek nem volnának természetesek, nem lehetne magyarázatát adni annak, hogy Afrika lakosságának fele, ma már Mohamed követője. Ne legyünk elfogultak, a vereség, melyben az iszlám a kereszténységet Afrikában részesítette ne,' tegyen bennünket igazságtalanná egykori versenytársunk s mai legyőzőink iránt; az iszlám nagy szolgálatot tett és tesz Afrikában az emberiségnek, mert ki ragadja azt a sötét bálványimádás, emberáldozatok, emberevés posványából, s a civilizatió felé vezeti. Nem igazságos ezért az iszlámot pudvás törzshöz, haldokló oroszlányhoz hasonlítani, mert az a bizonyos odvas törzs ugyancsak dús lombokat hajt, a haldokló oroszlány kiűzte Afrikából az élőt. Inkább kívánjunk neki szép sikereket s férjünk meg egy más mellett békével, az iszlámnak ép ngy meg van a maga hivatása, mint a kereszténységnek, engedtessék tehát neki át ama tér hol a kereszténység ugy sem tud boldogulni, az emberiségnek ez csak javára fog szolgálni.