Pápai Lapok. 15. évfolyam, 1888

1888-04-08

ban. erkölcsökben, s ami legfontosabb! nyeltben. Ez esetben ők kiváltkép volnának hivatva a nemzet szokásait, -erkölcseit és nyelvét oly vidéken hatalmasan Terjeszteni, ahol még túlnyomó számban élnek a nemzetiségek tagjai. Ez volna a természetesnek, a kívánatosnak megfelelő. Ámde mit kell. fájdalom! észlelünk? Kp ellenkezőjét annak, ami • természetes, ami kívánatos; mert az emiitett megyékből a dnivántúli kerület megyéibe kiköltözött és ott letelepült magyarok nemcsak minden oldalról nehézkedő ottani visvunyok erős nyomása folytán, hant-m a kormány erőszakos intézkedései által is kénytelenek mielőbb kivetkőzni magyarvidttf.ből', vagy ha erre már nem kényszerít hetük . gyermekeikből csinálnak a di'sz'fíe ni piskóták, melyekbe a tankötelesek karhatalommal is behurcolandók, által délszlárokat. A magyar kormány ily fajgyilkoló eljárást, melynek máris ezrek, meg ezrek estek magyar véreink közöl áldozatul, kí)vet el a nemzet tagjaival! És hol vannak a magyar közművelődési egyletek, hogy legalább tőlök kit<'Ihetőleg álljanak ellent c borzasztó, rémítő fajgyilkolásnak!? A dunántúli kerületben, ahol pedig az előadott rendkívül szomorú ok miatt még a királyhágóntúli kerület megyéiben végzett mun kánál is fontosabb teendőket kellene elősegíteniük, magyar közművelődési egyletek alig vatinak. A drávántúli kerület megyéiben sokM>k ezer magyar embert napról-napra inkább-inkább fenyegeti a szörnyű veszély, hogy az „atyai" kormány segélyével melöbb elrabolják tőlök magyar voltukat, gyermekeiket pedig dólszlávokká sülyesztik: a magyarság életérdeke hát kétségbeesve kiáltja: „Dunántúli magyar közművelődési egylet! hol késel a cselekvés terén az éji homályban?" Az országos magyar képzőművészeti ársulat működéséről. Városunkban és vármegyénkben számosan lettek ujabb időben az orsz. képzőművészeti társu'at tagjiivá. Ugy ezeket, mint mindenkit, a ki a magyar képzőművészet fejlődése iránt érdekkel viseltetik, bizonyára érdekelni fogja a választmány évi jelentése, melyből közöljük a következőket. A művészet iránti érdeklődést mostanig inkább csak a fővárosban sikerült a társadalom a pillanatban, midőn az ífju a czár elütt megjelent, egy udvari fogatról lialk sikoly hallatszott, s a czár 1 .anyát ájulva látta hátra esni a kocsi vánkosaira. ..Most már semmi kétség—gondolja a czár — vtilóban ez az," s a nélkül, hogy szólt volna a parancsát váró tiszthez, leányához sietett s visszatért vele a téli palotába. E jelenet óta a leggyöngédebb szeretettel párosult szigor mindent niegkisérlett, hogy a főhadnagy vonásait a nagyherczegnö szivéből kitörölje. Elmúlt egy hét s a nagyherczegnö megadással fogadott minden rendeletet; jött a második, s ekkor már — ha nem látta senki — - megeredtek könyei; ez után a harmadik — s már nem titkolta könj-eit; a negyedik héten elszánta magát, hogy föláldozza magút atyja óhajának; az ötödik végén pedig arról Huttogtak a palotában, hogy nemsokára drága halottja lesz a czárnak. Mig a czári palotában ily szomorúan folynak a napok, azalatt a főhadnagy azon töprenkedett, hogy miért lett ő oly hirtelen kegyvesztett az udvarnál. Minthogy ennek okát kifürkészni talán nem tudta vagy nem is akarta, elhatározta magában, hogy viszszatér hazájába. S már azon a ponton állott, hogy ebbeli szándékát bejelenti az udvarnál, midőn egy napon a czár hadsegéde azon parancscsal lép be hozzá, hogy azonnal jelenjék meg a téli palotában. „En ugyan megjártam —• monologizált magában --- már tegnap útra kellett volna kelnem, s nem várnom addig, mig kezembe nem adják az útlevelet. Hiába, legjobb az embernek odább állni, mihelyt fölötte borulni kezd s nem várakozni addig, mig lesújt a villám." Ily gondolatok között érkezett meg a jialotába, hol a czárnak egy titkos magánszobájába vezették, mely csak királyok előtt szokott megnyílni. A czár halvány volt s szenei könytőí ázottak, de arcza nyugodt és elhatározott. „Főhadnagy — szólítá meg a belépőt, — ön egyike Európa legszebb tisztjeinek. Mondják — és én örömmel hiszem — liogy ön kitűnően képzett egyén, a tudománynak avatott barátja s a szépművészeteknek kiváló kedvelője, ki ezenkívül szivjósá^anak és nemes jellemének is több izben adta jelét, minden osztályában ébren tartanunk. A vidéken igen csekély számra szorítkozik azok köre, a kik a hazai művészet fejlődésének fontosságát nemzeti közművelődésünk érdekében kellően méltányolnák. Kitűnik ez abból is, hogy míg a fővárosban közel másfél ezerre megy tagjainknak száma, addig egész Magyarországon alig van néhány száz vidéki tagunk. Feladatunknak kellett ezért tekintenünk azt, hogy az évről évre nagyobb mérveket öltő művészeti tevékenységnek tért hódítsunk a vidéken is s e czélból néhány vidéki városban kiállításokat rendezve, a lefolyt évben társulatunk működését ez irányban újólag kiterjesztettük. Jelentésünknek erre vonatkozó részét különösen ajánljuk a tisztelt közgyűlés figyelmébe. Egyébként utalhatunk arra hogy társulatunk a lefolyt évben is mindama tényezők hathatós támogatásában részesült, melyek közreműködésének állandósága sikeres tevékenységünknek és a magyar művészet felvirágoztatásának legfőbb biztosítékát képezi. A'nyár folyamán két irányban fejtettünk ki nagyobb mérvű tevékenységet. Egyrészt feladatunknak tekintetlük azt, hogy őszi kiállításunk sikeres rendezését előkészítsük. E czélból az igazgató és a titkár, felhasználva a velenczei olasz nemzeti kiállítás által nyújtott kedvező alkalmat, bejárták Olaszországot, hogy az ottani művészi körökkel társulatunk érdekében állandó összeköttetést létesítsenek. Az utóbbi években tartott turini, római és legújabban a velenczei kiállítások, a modern olasz művészetnek hatalmas lendületéről tettek tanúságot s ezért örvendetes jelentőséget tulajdonítottunk annak, hogy megbizottaink utazásának kedvező eredménye volt. Nyári tevékenységünknek hálás tere nyílt a vidéki kí állitások rendezésében. Nem az anyagi sikerre való kilátás volt, mely a vidéki nagyobb városokban évek előtt tett kísérleteknek megújítására biztatott, hanem az a meggyőződésünk, hogy hazai művészetünknek csak az esetben biztosíthatunk megfelelő teret a nagyobb mérvű tevékenység kifejtésére, ha ai.nak pártolására nemcsak a fővárosban, de a vidéken is alkalmat nyújtunk a magyar művészek alkotásainak bemutatása által. Ezúttal, egymást követő két-két heti tartammal Veszprémben, Szombathelyen és Győrött rendeztünk száznál több műtárgyból álló kiállításokat. A rendezéssel megbízott mütárnokunk buzgóságát mindhárom városban helyi bizottságok támogatták. Veszprémben Véghely Dezső alispán állott a bizollság élére; Fenyvessy Ferencz, választmányunk tagja, lelkesítő ujságczikkekben buzdította a közönséget a kiállítás látogatására, melyet gróf Esterházy Móricz főispán nyitott meg, serkentő példát adva a művásárlásra is. Ennek összege, a tárlat folyamán i 1950 frtra rúgott; a látogatók száma 1249-re ment; a kiállításra fordított kiadási többletet a megye közönsége fedezte. (Azonkívül a varmegye az első vidéki kiállítás emlékére 1000 frtot szavazott meg a megye uj székháza számára beszerzendő képre. Szer k.) SscmbniJielyen a látogatok száma ott 1221-re ment; sorsolásra Ismeri-e a nagyherczegnöt, leányomat, Maria NikolajevnútV" E nem várt kérdésre teljesen zavarba jött az ifjú tiszt. Régóta csudálta ö a gj'önyürii hölgyet, kit festők választhattak volna eszménykép gyanánt, de többre gondolni sem mert, mint a mit az ember egy elérhetetlen ideál látásakor gondolni szokott. „Mária nagyherczegnöt, Felség?" — kiáltott föl, erőt. véve szive heves dobogásán s mintha bensejéböl olvasta volna, tevé hozzá: Teljes harasrját érdemleném meg Felségednek, ha elég vakmerő lennék kimondani, mit szivem rejteget," „Jó, jó, tehát ön szereti leányomat — monda a czár, s nyájas mosoly kíséretében egy okmányt nyújtott át az ifjúnak, melyben a minden oroszok czúrja Beauharnaís Miksa herczeg föhadnagvot első í hadsegédévé, a testőrség parancsnokává, egy lovasezred tulajdonosává, a szépimivészetek akadémiájának elnökévé, a sz.-pétervári, moszkvai, kasaui etc. tudós társaság tagjává nevezé ki, egyúttal császári fönség czimefc s több millió évi jövödelmefc rendelve neki. A főhadnagy azt hitte, hogy álmodik; de csakhamar meggyőzték a valóról a czár szavai : :

,Nos, tehát hajlandó-e elhagyni a bajor köteléket és Maria nagyherczegnö férje- lenni?!" Ily boldogság sűlya alatt mit tehetett mást az ifjú, mint oda borúit a kegyelmes úr lábaihoz s könyekkel áztatta annak kezeit. »^gye

) mégis szeretem leányomat," szólt az atya s leendő vejét karjaiba zárta. Az atyai szeretetnek e ténye után boldogság költözött a czári palotába. A fonyadásnak induló virág — a nagyherczegnö — újra virulni kezdett s rövid idő múlva az összes európai udvarok képviselőinek jelenlétében a legnagyobb fény és pompa kifejtése mellett kelt egybe túlboldog vőlegényével. E nagy boldogság azonban — mint minden boldogság — nem tartott soká, mert a mindenkitől irigyelt férj egész váratlanul — a férfikor delén — átköltözött a másik hazába, egy szétzúzott szivet hagyva maga után, mely —nem tudott felejteni. 1000 frtért vásároltak müveket. Végül Győrött gr. Batthyány Lajos főispán indítványára — aki kiállításunkat ünnepélyesen megnyitotta — a költségek fedezését a varos közönsége magára vállalta s e helyen is icoo frtot fordítottaksorsolásra 'szánt műtárgyak vételére. A látogatók száma 1284-re ment. — Végül augusztus hó 27-től szeptember hó 27-ig résztvettünk egy száznál több műtárgyból' álló gyüjteménynyel a Nagy-Szebenbcn tartott első mükiáKításon, a rendező bizottság részéről vett felhívás folytán. Mind e vidéki kiállítások alkalmával, a helyi értelmiségnek legkiválóbb képviselői buzgó közreműködéssel támogatták társulatunkat. Hálás köszönettel emeljük ki azok érdemét, a kik a vidékre is kiterjesztett hivatásszerű törekvéseink erkölcsi sikerét első sorban biztosították s hazafias áldozatkészséggel kiadásaink nagy részét fedezték; e rokonszenves fogadtatás egyszersmind a jövőre nézve biztatásul fog szolgálni j arra, hogy a vidéki kiállítások megtartását évről-évre tervszerűen felvegyük tevékenységünk körébe, remélve, hogy a2ok hathatós eszközül fognak szolgálni tagjaink számának gyarapítására is. Hazai művészeink még nagyobb tevékenységet mutattak fe! ez évben, mint az 1886. évi jubiláris kiállítás alkalmával, a mikor 281 művel voltak képviselve. Ha e folytonos gyarapodásban örvendetes haladás is észlelhető, másrészt némi aggodalomra adhat okot az, hogy a müvásárlás nem mutat fel hasonló emelkedést s a fokozott művészi termeléssel nem áll megfelelő arányban. Kívánatos volna, hogy a hazai közönség mentől szélesebb körben kövesse a király ő felsége bőkezű müpártolása által adott fényes példát, melynek mult évi őszi kiállításunk is részese volt. Hazai művészeink közül ezúttal hetet ért ama kitüntetés, hogy müveiket ö felsége megvásárolta. A külföldi jelesebb művészek megnyerésére pedig az kölcsönöz kiállításainknak hathatós vonzerőt, hogy a nemzeti múzeumban elhelyezett országos képtárat a kormány évről-évre gyarapítja müvásárló bizottságunk javaslatára kiállításainkból választott jeleseob külföldi müvekkel, s hálásan említhetjük fel, hogy ez évben e vásárlás sokkal jelentékenyebb volt, mint az előző években. A múlt év folyam 'n társulatunk közvetítése mellett összesen 142 műtárgy kelt el 41,809 frtért. A vidéki kiállításokon eladott 24 festmény ez összegben 5030 frttal szerepel. Az összes müvásárlásból hazai művészeink javára 110 műtárgy után 26,659 forint és külföldi művészek javára 32 műtárgy után 15,150 frt vélelári öszszeg esett. Az őszi kiállítás második sorozatára kitűzött pályázatok eredménye következő volt: A vallás- és közoktatásügyi minister úr által társulatunk fennállásának huszonötödik évfordulója alkalmából alapított két aranyérem egyikét — pályabiróságunk Károlyi Tibor gróf, Harkányi Frigyes, Fenyvessy Ferencz javaslatára — a minister úr Zala György szobrásznak adományozta, az aradi tizenhárom vértanú szohoremléke számára készített «Harczkeszseg» czimü müveért, mely által a jeles művész a reá bizott monumentális műnek megalkotására való hivatottságát általánosan elismert sikerrel igazolta. A második aranyéremmel a minister úr Vcrbas Jan-t, a nagy nevű belga művészt tüntette ki «Egyedül» czimü festményeért; a nevezett müvéss. e kitüotetésért köszönetének azzal adott kifejezést, hogy e festményét a bejelentett ár felén ajánlta fel megvételre országos képtárunk számára, mely ajánlatát a minister úr el is fogadta. A társulatunk által kitűzött 600 frtos első művészi díjai a pályabiróság Vágó Pálnak ítélte oda «Vono negyes» czimü festményeért; a 400 frtos második -művészi díjat pedig Komlóssy Edének, «Genre-kép» c/.imü lestményeért. A Ráíhféle 300 frtos díjnak pályanyertese Nadler Róbert lett «Két növér» czimü festményével. A magyar gazdasszonyok országos egylete elhalt vagy elszegényedett művészek leányai részére saját árvaházában alapítványi helyet szándékozván létesíteni, e czélból kisorsolásra műtárgyak gyűjtését indította meg. A hazai művészek becses müveket engedtek át e czélra s ahoz társulatunk tulajdonából 5 festménynyel 880 frt értékben, szintén hozzájárultunk. Ugyan e jótékonysági czél gyarapítására szolgált az is, hogy ez évi niülapunk, Zichy Mihály «Árva leány sorsa» cz.ínm müvének sokszorosítási jogát, melynek eredetijét a mester az emiitett árvaházi alapítvány javára ajándékozta, a gazdasszonyok országos egyletének kifkeiett 300 frttal megváltottuk. Artézi kut és a jó ivóvíz kérdése. — Péter Eerencz építésztől. — n. Az első artézi kútfúrás lYanczíaországban Artois grófság területén jött létre, s azon idő óta mind azon fürt kutak, melyekből a viz erőmű használata nélkül egyedül a természetes nyomás következtében szabadon kifolyik, artézi néven neveztetnek. Egy jó artézi kut sikere és költsége a furt területet környező földrétegektől és a közelben levő vizmedenczék földtani szerkezetétől függ. Mivel földünk belsejében különbféle barlangok és vizmedenczék vannak, melyek egymással közlekedő résekkel és a földszinre leverődött s leszivárgó párák által vizzel bővelkednek; artézi kutaink töbnyire mint közlekedő edények vizüket, azoktól nyerik. A fúrás sikere pedig attól függ, hogy a régi képletek rétegei mily irányban dűlnek; mert a hegyekben és föld gyomrában összegyűlt viz nagyobb része azon rétegek irányában szivárog és folyik, melyre a képletek dűlnek. Bakonyban és vidékén az ásatások alkalmával kiderül, hogy a congeria agyag alatt a mész dus források ágyát a hippnrit és radiolith mészkő képezi, melynek vastag rétegei 15 foknyi szög alatt nyugotra dűlnek, a föld alatti vizek is ugyan azon irányban- folynak és szivárognak. Például Tapolczafőnél az idők vasfoga alatt a templom körüli lejtőn a congeria agyag réteg elenyészett, most a szabadon hagyott radiolith mészkő rétegeiből szakadatlanul télen nyáron 12 R. fok alatt több forrás bugyog elő, melyek egyesülve a Pápa felé ömlő Tapolczafolyót képezik. Kétségen kivül áll azon vélemény, miszerint Pápa város alatt elterülő congeria réteg közvetlen a radiolith mészkő réteg felett fekszik, mely ugyanazon vizet tartja lekötve, mely Tapolczafőnél előbugyog. Minthogy a radiolith és hippurit mészkő rétegek Bakonytól nyugotra dűlnek, továbbá hogy a Bakony alatti vizmedenczék erei is nyugot felé irányulnak ; valószínű, hogy a leendő pápai artézi kut ivó vize is feltétleuül a Bakonyból ered. Mert szükséges, hogy azon víztartó vízszintje, mely a kérdéses artézi kúthoz a kivánt vízmennyiséget szolgáltatja, magasabban álljon, mint az artézi kutakban felszálló ivó viz kifolyási pontja. Ezen természeti törvény alul a neptuni képletekből fakadó és önkényt felszálló hév források némely esetekben kivételt képeznek. Néhol az ily föld alatti szorult viz, ha magas fekvésű víztartóval összefüggésben áll, és a földszinre nyilast talál, természetes ugró kutat képez ; ilyen a Hekla tűzhányó hegy szomszédságában létező 100 láb magasra ugró szökőkút, melynek vize oly forró, liogy abban a tojás egy két pillanat alatt keményre fő. Hogj

7 az ártezilaitfuró biztos eredményhez juthasson, még nem elég, hogy a víztartó medencze a fúrási pont kifolyásánál magasabban álljon; szükséges ínég, bog}' a fúrás végpontján a föld mélységében nyert viz ritka földrétegre netaláljon, mert, akkor a víz fel nem száll hanem tovább folyik. Eeltéve, hogy a talált vizréteg szilárd anyagok által korlátozva felszáll és kifolyik; kérdés még lesz-e abból ivó viz? Mert oly magas hőfokot is tartalmazhat, hogy üdítő italul nem használható. Továbbá a nyert viz a föld rétegek szerint, melyben átszivárog, lehet vasas, savanjm vagy kéntartalmú, lehet sós vagy keserű gyógy forrás is. Legyen azonban akár űditö ivó vagy ásványvíz, vagy legyen gj

r

ógyitó hév forrás, Pápa város haladására minden tekintetben nagy befolyással lesz. A tervezett ártezi kutak mélységét vagy a fúrás költségeit megközelítőleg sem lehet előre kiszámítani , mert egyetlen ártezi kut sem nyújt biztos adatot a további kiszámításhoz. Az alcsuthi ártezi kut mélysége 182 méter és minden 25 órában 103G8 köbláb l2'/

2 R, fokú vizet szolgáltat, — a lippikí I ártezi kut csak 38 méter mély és minden 24 órában 158400 köbláb 50 R. fbku hév vizet ád, — ugyan a lippiki II. ártezi kut már 234 méter mély s ugyan annyi idő alatt csak 48600 köbláb 51 V

2 R. fokú hév vizet ád, — a margit szigeti 317 méter mély és minden 24 órában 450000 köbláb 35 E. fokú vizet szolgáltat, A szentesi artézi kut 312 méter mély, naponkint 354240 liter vizet ád 22-7 Celsius hőmérséklet alatt. — Budapesten a városligeti ártezi kut legmélyebb a föld kerekségén, a fúrás Zsigmondy Vilmos bányamérnök vezetése alatt 1866. évi november 15-től kezdve szakadatlan munka mellett 1878. évi január végéig tehát csaknem 12 évig tartott: mélysége 970 méter és a világ összes ártezi kutjai közt a legnevezetesebb, mert minden 24 órában 7600 hektoliter vagyis 15000 akó 60 R. fokú forró gyógy vizet ömleszt a föld színére, mety a szenvedő emberiségnek megbecsülhetetlen hasznára válik. Az ártezikutfurás részletes leírásába ábrák nélkül ez úttal nem bocsájtkozhatom; röviden csak a főbb műveletekre szorítkozom. A föld fúrásnál a mozgató erő lehet ember vagy gőz erő; a városligeti fúrásnál gőzerő működött. A föld furó egyenes szilárd rud, melynek felső részére a mozgató erő hat, az alsó megelégített része pedig a fúrást végzi. Minthogy azonban oly hosszú fúrónak egydarabban való elő állítása és kezelése lehetetlen volna, a földfuró csavarokkal és akasztókkal ellátva több részből állA furó többnyire egyszerű vésőhöz hasonlít, melyet bizonyos magasságra emelvén szabadon esni engedi; hogy saját súlya által végezze a fúrást, a furó a föld réteg minősége szerint különböző. Hogy a furó lyuk oldalai be ne omolhassanak, a fúrólyukat rendesen vas lemezekből készült csővekkel bélelik ki. A furásközben képződött iszapnak a fúrólyukból való eltávolítására pedig a tisztító cső szolgál; ez egy vaslemezből készült, a fúrólyuk átmérőjénél valamivel kisebb henger, melynek alsó részén befelé nyiló szelep van alkalmazva, mely az iszapba való leeresztésnél benyilik s engedi az iszapot a hengerbe tódulni; felhúzásnál ellenben bezáróbik ngy, bogy a csőben levő iszap ki nem folyhat. A föld fúrással foglalkozók majdnem mindegyike módosított egy a fúráshoz szükséges eszközt, s igy a pápai fúrásnál alkalmazott készülék is különböző. Eö dolog, liogy a fúrásnak eredménye legyen, mert bár mily módosított eszközökkel végezzük is a iurástj ka a fúrási pont al»tfc a föld gyomrában 14-