Pápai Lapok. 15. évfolyam, 1888

1888-01-08

XV. évfolyam. 2. szám. Pápa, 1868. január 8. Mi n d e n v a s á r n a fi. KöXv-rdek'.i ^".rjjűá Lözlósckre I.-I eSClk ÍSIJlé'l't N«'F;.'/I<! tOgaAUuKU v IÍ. l\t'J/t tinin A\ .-.V (t ül.na/: vissza. A htrtxu'i s-z-dnt tiiisfemí'nyt'k <i lap SZEíUi I; ic a f a 1 ü h a {/) - it 0 11 i'-f/ / .'í /// c p H t c i) iiCitiC/dalí. Előfizetési dijalc. IT/™' rí'?-,? <5 />'/, — Félévre 3 frt. At.;-yed évre 1 frt 50 kr a je zár. Egy szám ára iß kr. HIRDETÉSEK 1 hasábos petitsor térfogata után ß kr, nyilttcrben 50 krajczár. A dij előre fizetendő. Bélyegdíj'mindigkülön számíttatik Az előpzetési díjak, s hirdetések a l a p KI A D Ú h i v a t a lá b a (GOLDBERG GYULA papír­kereskedése, Fölér) küldendők Pápa város hatóságának és t ö I? b pápai, spápaviciékj egyesületnek hivatalos közlöny e. FÉLTELEK, MERT SZERETLEK. Ne nézz másra, ne nézz másra, Ne vesd másra szép szemed! Mert ez nékem sirom' ássa Es csakhamar eltemet. . . Én reám nézz, rám ragyogjon Csillagszemed sugara; Ajkad nekem mosolyogjon — S nekem szóljon szép szava f Nc nézz másra, ne nézz másra, Ne vesd másra szép szemed! Miként villám ha találna, Ugy lesújt ez engemet. . . En reám nézz, — szemed fénye Rám ragyogjon szüntelen: Akkor üdvöm lesz elérve — S a mennyország lesz velem. Egy új főváros. (A „Pápai Lapok" eredeti tárczája) A legtöbb külföldi útleiró, legyen az né­íneí', franczia, olasz, cseh, angol, vagy svéd, úgy ecseteli Budapestet, hogy a magyar fővárosban a nyugoteurópai polgáriasodás vívmányai ölel­keznek a keleti szokásokkal, erkölcsökkel, mo­dorral, öltözékkel s utczai-éiettel. A legszámo­sabb esetben ugyan nem megrovásként tüntetik föl e rajzot, hanem viszonyaink érdekességének — honfitársaik előtt — kimutatására; de a »lóiáh« kibújik e jóakaratnak elkeresztelt gúny ssellös tógájából minden oly olvasó' előtt, a ki jól érti az útleirás nyelvét s tud a »sorok közt« is olvasni. Gúny akar minden ilyféle »dicscret« lenni ránk, erkölcseinkre, szokásainkra. Pedig az ily utleirok rendkívül nagy valótlanságot állítanak, i mikor Budapestet tüntetik fel azon földrajzi pontnak, ahol a Nyugot Kelettel ölelkezik; mert fővárosunkból még a leghalványabb keleti vonás ! is merőben hiányzik, nem található annak még I csak nyoma sem a »szöke« Duna (Bécs a »kék« Donau jobbpartjanál fekszik) két partján épült pompás uralkodói székhelyen. A Nyugot polgá­ríasodása tőlünk délre találkozik a Kelet szoká­saival; még pedig Budapesttől elég-távol —• Nándorfehérvárod. Még eresebben olvadnak össze az egymással ellentétes »vilagok« Szófiában; s igy legalább is vagy a szerb, vagy pedig a bolgár fővárosba kell utaznunk, ha enszemeink­kel akarjuk látni ama utleirási-képeket, melye­ket, noha nem illenek Budapestre, fővárosunkról rajzoltak és rajzolnak az emiitett utleirok. Szófia megkapó képet tár elénk: kiterjedése nagy; épületei között találkozik bizarr modor­ban emelt is; új városrésze föltűnő ellentétet nyújt a régiekkel összehasonlítva; az egyik hát­teréül szolgáló Vitoszhegy, ritkán előforduló kü­lönös csúcsos alakjával, nagyszerűvé fokozza fek­vését. Mikor először ügettem a városba, még „oszmán világ" járta ott; most, midőn legutóbb látogattam el a régi római városba, már a má­sodik nemzeti uralkodó ül az új bolgár fejedelmi­trónon : pedig az „akkor" és a „most" között viszonylag rendkívül rövid (a népek s országok lételét, fönnállását tekintve) időköz fekszik . . . 1876. őszétől 1887. őszéig, csak 11 év. Akkor „messze távol" esett tőlünk Szófia: mert a tő­lünk arrafelé vezető vasút végállomása Baziás, illetőleg, Brassó volt} mig most „közel" fekszik hozzánk ez ősrégi város: mert a szerb-bolgár határig loboghatunk vaspályán, honnan néhány ói a alatt kényelmesen „álügethetni" a bolgár fővárosba. Külouusen érezzük magunkat, ha oly helyre utazunk, melyhez múltunk egyik-másik fontosabb eseménye fűz berniünket. Ig} r érzem magamat Szofínban. Mikor másodszor léptem falai közé, sanyarú, nehéz napok terhe alatt roskadoztunk: Plcvnát 1877. december 10-ikcn föladta az egyesült orosz­rumén körülzároló hadaknak Oszmán el Ghazi müsürpasa; a szófiai pasalikban fekvő gyönge haderővel gyorsan kellett visszavonulnunk a Bal­kán hegyláncon át rettenetes hófuvatagoklól s kemény, zord hidegtől kínozva, üres élelmi sze­kerekkel — dél irányában. Midőn harmadszor látogattam el a régi római telepre, ott Batten­berg Sándor, kit még porosz testörhadnagy ko­rából ösmertem, uralkodott. Mintha tündérkezek varázslatot végeztek volna e várossal, oly rend­kívül nagy mérvben változott meg utcai életé­nek arculata, jellege a viszonylag szerfölött rövid idő alatt: társadalmi-életében pedig már jól ész­revehető volt a nyugoteurópai polgáriasodás erős hatása. Negyedik látogatásom Szófiában a szerb­bolgár véres háborúi idejekor történt: a lelkese­dés, a mely általános volt, époly lélekemelő ha­tást tett rám, mint a gyűlöletet, melyet a bol­gárok nemzetünk és honunk iránt éreztek s mu­tattak akkor; teljesen indokoltnak, érthetőnek tartottam ; hírlapjaink, ugyanis, óriásmérvű tájé* kozottlanságot, sőt tudatlanságot árulva él, ama véres napok alatt derüre-borúra firkáltak a bol­gárok (természetes Szövetségeseink, sőt egykori vérrokonaink) ellen a szerbek javára s érdeké­ben. Ötödik utazásom a bolgár fővárosba az I, Sándor fejedeleni ellen kitört palota-forradalom jdejében ß tartamán vezetett. Sötét, borzalmas Uép.et tárt éléin Snqfai & es&telen háUtUttóág visszariasztó képét, melynek hatását még a visz­szahivott fejedelem tiszteletére tartott, rendkívül lelkesült fogadtatás sem volt képes gyorsan el­törülni. Most jártam „odalenn" hatodszor, hogy lás­sam : bír-e rózsás jövővel Európa legújabb feje­delmi-trónján Coburg Nándor herceg. Aki ösmej'i a Coburg-család magyarországi ágát, tudja, hogy Nándor herceg voltakép azért kereste s fogadta el a bolgár fejedelmi méltósá­got, mert édes anyja, e ritka léíekerövel bíró nő, ugy akarta. A „mi" Coburgjainkra illik azon megjegyzés, melyet Kossuth Lajos néhai József nádor gyermekeire tett; mig édes anyjok, néhai Lajos Fülöp francia király merész lánya, egye­síti magában mindazon kiváló lelki tulajdonságo­kat, melyeket a királyok leányaiban keresünk. Sajnálom, hogy ezúttal nem maradhattam még pár napig Szófiában; mert várták Klemen­tin hercegnő, a fejedelem édes anyja, megérkez­tét oda. Ez azóta megtörtént. Az I. Sándor és az I. Nándor fejedelmek udvartartása között jelentékeny különbséget ta­láltam azon tekintetből, hogy az elsőnél az „ide­gen" elemet voltakép csak Riedesel báró főud­varmester (mint porosz hadnagy Battenberg Sán­dor ifjúkori jóbarátja) és Koch hittudor (protes­táns) udvari hitszónok képezték; míg az utóbbi­nak udvarában, viszonylag elég-i.zámos „idegen" szolgál. Ennek magyarázata, hihetőleg, az I. Sán­dor ellen kitört palota-íorradalomban rejlik; ugyanis, I. Nánjdor fejedelem kikötötte trónra­léptekor, hogy bizonyos-számú „belső ember"-ét alkalmazni fogja udvartartásában. Az akkori bol­gár régensek a fejedelem e kinvánságát, tekin­tettel á közelmúlt, palota-forradalomra, indokolt­nak, érthetőnek tartván, elfogadták.. így kerül­tek azután a. fejedelmi udvarhoz. Laaba volt »voagy* kit. akkor kénysseátttt Pápa, ÍSSS. jan. 7. Á lefolyt év örök í emlékezetű lesz megyei életünkben. Ha mástól eltekin­tünk is, de az új megyei székház felé­pítése, illetve megnyitása az 1887-ik évet fogja jelentőségteljessé tenni. Az az em­léklap is. mi a megye közgyűlése hatá­rozatából az új díszes székhúzat diszi­teni fogja a múlt év számát örökíti meg. Ha most visszatekintünk az épités előzményeire; bár nem akarunk eső után esernvövol előáilani. mégsem tagadhat­jtik, hogy viszonyainkhoz képest talán mégis túlterjeszkedtünk, mikor a jelen­legi alakban szavaztuk meg a megye­házát. E lapok — olvasóink tanuk le­hetnek — nem lelkesedett, az elfogadott tervért, nem mintha nem találta volna tu lós szerzőjének nagy gonddal készí­tett müvét szépnek. — de drágállotta. Már maga a ténv. hogv a bizottság el­fogadta e tervet, nagy tévedés volt, mert a terv nem felelt meg a pályázati íél­té teleknek. S mindenütt a világon a pá­lyázati feltétel alól nem szabad kibújni. Ha egyszer az akadémia, vagy Kisfa­ludy társaság kitűzi a pályázatot egy — vígjátékra, — Inába érkezik be a mo­dern művelt világirodalom legszebb, leg­kimagaslóbb drámája: — a drámát nem lehet elfogadni. ,Tgv voltunk a ma már testté vált tervvel ís. Szép volt, gyönyörű volt, de a pályázati feltételek két legfőbbikének. az árnak és helynek nem felelt meg. Az építő bizottság túltette magát ezen. s bár épen alispánunk inkább a szt. Ist­ván féle terv mellett foglalt állást, — a bizottság nagy többsége magasabb czél és indokokból Kiss István tervét hozta javaslatba. E javaslatot a niegyegyülés sanctionálta s igy az erkölcsi felelősség a bizottságot most már nem terhelheti. A szép, fényes, tágas s czélszerü megyeháza ellen most már valóban ne­vetséges volna írni. Örüljünk, hogy me­gyénk ilyennel bír. De most már nem ! szabad félúton megállani. A külső dísz­hez meg kell felelni a belső dísznek,'is.. S : e tekintetben valljuk be őszintén sok a a kívánni való. Ott van mindjárt a Ki- " rály és Királyné 0 Felségeiknek arezké­pei. Dicsérendő és helyes dolog, hogy nem szorultunk idegenre a képek festé­sénél, s Pápai V. veszprémi festőtől nem egy képet láttunk, mely sok reményekre jogosított. De a megye által nála meg­rendelt és ma már a dísztermet díszítőt! ?'i képek a •— lehető legszerencsétlenebb alkotások. Nagy csalódásba estünk c ké­pek látásán. Nem is a pénzt sajnáljuk, mint inkább a csalódást fájlaljuk. E ké­pek szép rámájuk daczára, nem szolgál­nak díszítésül. A festőt egyenesen fel • kell kérni képeinek lehető kijavítására. A képek egész mást mutathattak, t mikor még nem a falon lógtak, s igy ; maga a művész is bizonyára tud vala- ' mit segíteni rosszul sikerült művén. De lehet helyre hozni a díszterem ' eddigi díszítését. A megye annak emlékére, hogy az ! orsz. képzőművészeti társaság első vidéki; képkiállitását Veszprémben tartotta meg, \ egy bizonyos összeget. 1000 frtot szava- ; zott meg képekre. Most itt volna a jó alkalom. A meg- j szavazott összeget helyben hagyta a kor- ; Hiány, s igy az ma már folyóvá tehető. Kívánjuk, jöjjön össze minélclöbb a kép- ' zőművészeti megyei bizottság, s tegyen lépéseket a megszavazott összeg hováfor­dítása iránt. Igénytelen véleményünk szerint, leghelyesebb lenne nagy művé­szünket, Vaslagh Györgyöt felkérni és megbízni, festené le új szókházunk terme számára, a közelmúlt nagy 'kalcitjai közül a három legnagj'obh halhatatlant: Bal- \ Ihiányi Lajost az alkotmány legelső mar- j tyrját, Széchenyi István grófot, a „legna- ' gyobb magyart" és Deák Ferenczet a ; „haza bölcsét." &ü j Jelentés a közigazgatási bizottsághoz. Az 1882. évi XX. t. c. értelmében a köz­vizei, eicadó 3 887. december hóról a következő jelentést terjesztette elő : Időjárás a hó első felében nedves, enyhe volt, később éjjelt fagyok köszöntöttek be, végre e hó 20-an leesett az első hó vastag dunnájával befedve az immár szunnyadni kiváno természe­tei, mire fokozatosan erősbülő hideg következett, reggelenkint 10—12 fok hideggel. A gazdaközönbégre ezen időjárás elég ked­vezőnek mondható, a legelő jószág 19-ig kijár­hatott, s ha nem is nélkülözhették teljesen a száraz takarmány adagolását,, mégis sokat meg­takaríthattak, mi a mai takarmány szük időben jelentékeny könyebbséget okoz a további telelte­tésben. — A tavaszi vetemények alá szántás a hó közepéig folytatható, szorgalmasabb gazdák­nál bevégezhető volt. Az állat állomány átalában egészségesnek jelezhető. A lovak köz.t Bogdanyban jelentkezett . egy ismeretlen járványszerü betegség, mely da­• cara a helybeli es budapesti állatorvosok gyogy­I kezelésének, 4—5 drb értékes lovat ragadott el. A járvány szunőben van. A kereskedelemben a forgalom nem kielé­[ gitő, mégis az árakban határozott szilárd irány­zat uralkodik, a buza ára a bpesíi tőzsdén 7,10 I krról 760 krra emelkedett. Ai őszi vetemények erőteljes állapotban i kerültek ho alá, mégis aggályaink vannak azon ' irányban, miszerint tekintettel az enyhe és fagy ; nélküli lágy állapotára nem lehetetlen, hogy a tavas/.ig a vastag hó réteg alatt megpállani fognak. A fehér karácsony méltó befejezése az cv­• nek, mely a gabona termes tekintetében epocha­lis a megye 2- 3 járására nézve. Volt az enyingi, \ zirci és veszprémi járások több helyen ez idén j olyan buza és árpa termés, a minő 1868. óta nem, az élemnek másik fele azonban a szerfelett olcsó árakkal, — a minőkre csak az 50-cs években em­lékszünk, — teljesen lerontották a gazdák hangula­tát. A mesés termés dacára is csak igen kevés ga/.da zárhatta le üzleti könyveit nyereséggel.-— Rontja még az egyensúlyt más terményeknek, mint kukorica, zab, lóhere, lucerna, repce, mag lendek és egyéb takarmányfélék sikertelensége ! és az, liogy az \gy elő állott hiányt készpénzért 1 kell bevásárolnia. Szóval jó is, rosz is volt a ler­J més, az árak silányak, s ez az oka annak, hogy ez évben a megelégedés és elégedetlenség vegyes í érzetével gondol a gazda a jövőre annál is in­j kább, mert a kamatláb is felugrott, a mi a hi­telre szoruló gazda előtt szintén nem lehet kö­zönbös: A szarvasmarha oly rendkívül olcsó, milyen [ a forradalom óta nem volt, az urasági címeres ökörnek némileg jobb keleté van, de ennek párja ; is vesztett 100 frtot előbbi árából, j A lovak kelendőségére rosz hatással volt ! azon körülmény, hogy a katonaság szükségletét I fedezve a további vásárlást beszüntette. E téren j teljes stagnatio következett be. ; A sertések tűrhető keresletnek örvendenek, \ árak emelkedők. 1 A juhok eladása készlet és kereslet hiá­nyában szünetel, a kampagneban kedvezöb árak ; voltak elérhetők az előző két évinél, j A bor üzlet lanyha, az árak a,mult évinél ', V'g-dal alacsonyabbak. ! A megyei szöllöterülctek 2 /3 része filloxera } lepett, időnkint újabb és újabb területek kerül­! lek zár alá, a Balaton mentén fekvők immár teK i jesen eláraszlvák, a megyének Fehér megyét ! érintő vidékén legnagyobb részben, mig végre i észak-nyugati része kevésbe áll a filloxera pusz­• titó uralma alatt. Devecser vidékén Polány, Ajka­! Rendek és Ajka szőllci vannak inficiálva, innét csak egy lépés, egy szerencsétlen irányú szélro­ham, egy itt is ott is dolgozó szöllőmunkás ru­hája elviheti azt Somlyóra is, és a megyének — az országnak büszkesége áldozatul esik a vésznek. J A mai alacsony gabona és állat árak végre i is arra kényszeritik a gazdát, hogy az eddigi célszerűtlen — szomszédtól, sógortól ellesett, mondhatnám rabló gazdálkodással felhagyjon, s félre tegye mindazon véleményeket, melyeket földje kevésbé szeret, vagy melyeket az immár kizsarolt talaj meg nem bir, erőltetve terem meg. Kinek földje nem buza és árpa talaj, az ne ter­messzen búzát és árpát, vessen a föld termo ere­jének és minőségének inkább megfelelő növénye­ket mint rozsot, zabot, burgonyát, fordítsa fi­gyelmét a kereskedelmi növényekre úgymint: kender, len, komló stb. Kinek legelője állattar­tásra kedvezőtlen , tenyésszen baromfit, gyü­mölcsfát , selyem hernyót stb. Kinek szöllejét megeszi a filloxera, az ültessen helyébe jó faj közvetlen vagy közvetett termő amerikai szöl­lővesszöt, ezt a filloxera nem öli el, míveljc kel­lően, ojtsa szárazon, zölden stb. Úgy! — de ki adjon ebből a szűkölködőknek oktatást, ki mutasson az arra szorultaknak pél­dát s ki tenyésszen jobb fajú marhát, ki mutassa meg a kender, len, komló okszerű termesztését és feldolgozását, hol vegyünk jobb faj baromfi anyagot, honnét szerezzünk be gyümölcsfát, se­lyem hernyó pelét, ki mondja meg .melyik faj

Next

/
Oldalképek
Tartalom