Pápai Lapok. 15. évfolyam, 1888
1888-02-12
tetéae foglalkoztatta leginkább, mi kevés takarmány elölétével szemben, — hogy a kikeletre jusson is maradjon is, — nem kis fáradságot okozott. Egyébként a mezőgazdák helyzete épen nem örvendetes, megelégedésre legkevesebb indoka nincsA bpesti tőzsdén a buza ára 7 frt 60 krról 7 frt 40 krra szállott alá. A gyapjú nem kelendő 5 kötések nem igen jönnek létre, a kereslet vontatva a mult évhez viszonyitottan 10—12 frt ár engedményt követel. A borüzlet lanyha, takarmány kevés, ló, szarvasmarha árak alacsonyak, szőllőültetvények pusztulásnak indultak, ellenben a takarmány magvak ára felszökött, pedig a mult évi kedvezőtlen termés folytán csak ritka gazdának van kellő előlétje. Eme kedvezőtlen körülmények közt azon tűnődik legtöbb gazda, hogy a mult év ultimójakor megfogyatkozott pénz készletével váljon takarmánymag szükségletét szerezze-e be, vagy a nagy és tartós hideg miatt az előirányzathoz képest túlságosan megfogyasztott tűzifa hiányát vásárolja-e meg, a vagy a febr. 15-én bekövetkező adófizetési kötelezettségének tegyen-e eleget? A mult év termése mi már olcsó pénzért elvesztegetve lévén, csak kevés gazdának jut mindháromra, kinek egyikre-másikra, kinek egyre sem. Magyarország mint nyerstermelő országban a pénz a gazdák kezén keresztül jut az iparosokhoz, ha a gazda jó termését jó áron értékesithette, akkor siet beszerezni iparczikk szükségletét és az ipar virágzik, ha azonban a gazda mint fentebb vázoltam pénztelen, akkor az ipar is pang. veszélyes útjára induljanak. Hogy mindezek daczára találkoznak ujabb és ujabb kivándorlók, az annak tulajdonitható, hogy lelketlen ügynökök vidékröl-vidékre ámítják a népet, csakhogy önmaguknak perczentet, a hajóknak pedig keresetet biztosítsanak. Az utóbbi időben a kivándorlás Veszprém megye nyugoti részében terjed aggasztó mértékben, miért is a megyének, mint a haza védbástyájának, kellene megtenni az első lépést a szabad kivándorlás korlátozására, mit annál indokolhatóbb jogossággal tehetne, minthogy a kivándorlásra főleg a legszorgalmasabb munkaképes, s némi vagyonnal birok vállalkoznak, kik vagyonukat elpusztítva, egészségüket megrontva térnek vissza s lesznek az országnak haszontalan, sőt teherré vált polgárai; már pedig mindenkinek mindenek előtt és felett legszentebb a haza érdeke. Mit írnak Amerikából a kivándoroltak? Ez előtt öt hónappal Pápa észak-keleti vidékéről is nagyobb számmal vándoroltak ki Amerikába, kiknek első levelei, egynéhánynak kisebb összegű pénz küldeményeivel együtt, már megérkeztek. Leveleikben nem irnak azon vérmes remények teljesüléséről, melyeket a kivándorláshoz fűztek, annál kevésbé igazoltatik azon csekély pénzbeli küldemények által, melyek ez ideig érkeztek. Csak mintegy tizedrésze küldött, fejenként legtöbb 50 frt, de volt olyan is, a ki 10 frttal szégyenkedett haza; kilencz tizedrész pedig üres Ígéreteken kivül mit sem küldött, habár itthon 5—6 gyermekük a legnagyobb nyomorban várja a segélyt. A tudósitások szerint a kivándoroltak egy része, napot nem is látva, reggel 6 órától esti 6 óráig a föld gyomrában végzi az egészségtelen és vészteljes bányamunkákat; a másik rész a békák és kígyókkal küzdve térdig locsbanpocsban ássa a posványok levezető csatornáit; a harmadik rész terhes föld- vagy erdő munkánál van alkalmazva; a negyedik rész folytonos munkát nem is kaphat, tétlenül tévelyeg egyik helyről a másikra. Ha mind ezeket fontolóra veszszük, igazat kell adnuuk azon hidapi figyelmeztetéseknek, a melyek a kivándorlás ellen folhozatnak. De az is kitűnik, hogy Amerikában is csak némelyeknek kedvez a szerencse, mint bár hol, nagyobb része pedig nyomorog; s hogy azok, kik itthon nem félnek a munkától, kereshetnek annyit, mint Amerikában. Persze itthon szégyenlik és irtóznak azon munkától, a mit amerikai kényszer helyzetükben szivesen teljesítenek. Leveleikben nem is csalogatják ám utánok az itthon maradottakat, sőt óva intik őket, hogy inkább akaszszák a nyakukba a koldulás szégyen tarisznyáját, mint a bizonytalanság nyomorteljes A Pápai Lapok albuma. IX. Dr. Laky Kristóf. (makart-formában.) Én is Arcádiában, vagyis „Vazsvármegyében" születtem, — dicsekedhetnék Laky Kristóf, különösen ha a veszprémi törvényszéket máshova, például Kis-Czellbe találnák áthelyezni. De ö méltósága nem dicsekedik, még azzal sem, mivel bátran dicsekedhetnék, hogy igazi régi gentryvér foly ereiben. Megelégszik a tudattal, hogy tagadhatlanul közéletünk legkimagaslóbb alakja, cs. és k. kamarás, hozzá még törvényszéki elnök is, és igy Veszprémben bizony párját nem találja — a „csúnyábbik" nem között. Van is tekintélye az igaz, s nemcsak akkor, mikor másoknak, a parádés miséken felveszi szép diszmagyarját, egyik felül a kardja, más felül a kamarási kulcs díszelegvén. Egy bakarasznyira mögötte jár diszbirája, a primás deli névrokona, ügyelve, hogy a pap áldása először mindig ő méltóságát, s csak azután öt találja útjában. Az ember azt véli ilyenkor észre venni ö méltóságán, hogy Isten szolgájának készült. A pogány Themis csak vaktában csipte el az oltár elöl. Oly óvatosan, szendén érinti az anyaföldet apró lábaival, mintha attól tartana, hogy belekeveredik a — reverendába. Hanem azért biztos talajon áll. Hivatalában, nem híjába legtöbb idejét ott tölti, teljesen otthon van. Az meglátszik rajta, hogy kir. ügyész volt korábban, mert szigorú rendet tart és tud tartatni a hivatalos czellák között. Az oltár tehát ha vesztett is; de Themis annál többet nyert általa, mit e lapok szorgalmas olvasója, Fabinyi minister úr is örömmel bizonyít. Gőzerővel foly a munka szemei előtt. Széles látkör, nagy jogászi ismeret, alapos biráló, itélö tehetség jellemzik öt. Jogász elejétől végig. Egyik erős oszlopa igazságügyünk épületének. Minap azigazságügyminister, ismert rejtélyes modorában egyezerre Veszprémben termett. Volt persze sürgés-forgás az egész épületben! És mikor a minister eltávozott, mondott egy olyan dicséretet, melyet e heiyen is méltó felemliteni, mert abból a& elnöknek jutott az oroszlányrész. „A veszprémi törvényszék egy mínta-tövvényszék !" Es ezt a minister mondta De van nehéz helyzete is ő méltóságának, mert — mint minden tisztességes, okos egyénnek —sok az irigye. Ha valami állásocska, egy aljegyzöség vagy efféle megürül, hiszen tudjuk, milyen apparátus jön ilyenkor mozgásba. Ha most nem azt nevezik ki, a kin a sor van, akkor nyilván az elnöki candidatión múlt a dolog,— zúgja a nép; — ha pedig nem ajánlja a protekezió egyik-másik magzatját, no akkor ! Ha nem is a fejével, de a kulcsával játszik ö méltósága , — azt híresztelik felöle Mióta a szent Benedek hegyet exorcisállák, vagyis mióta a vármegye ott hagyta azt, korlátlan ur lett ő a régi megyeházban. Meg is szerette de ugy, az igazságügy ez uj, de rozoga palotáját, hogy az uj megyeházba be sem szagol — legalább ugy fogadta, mint az egyszeri asszony a búcsúra menés*'. A marczaltöi rablógyilkosokkal avatta fel az igazság csarnokait, s mikor kihirdette a szokottnál is ünnepélyesebb hangon a halálitéletet, hideg borzadály futott végig a jelenlevőkön. — „O fölsége a király nevében" — e szavakat ugy tudja rrrrecsegtetni, hogy igazán félelem gerjesztő. A Boda Gyuri, molnár mestert Pápán csak mindenki derék, becsületes embernek ismeri, ugye? Hogyne, mikor a papnak az árendása már vagy 14 esztendő óta. Nohát ez a becsületes felebarátunk az ismeretes népbank ügyben tanúnak volt beidézve, s mint a féle nyugodt lelkiismeretű ember, kedélyeskedni kezdett a hosszú végtárgyalás alatt. Hát ö méltósága csak rárrrecscsentett egyet, s Boda Gyuri csak egyre azt hajtotta: — Mintha hurkot vetettek volna a nyakamba ! Nem evett másnapig Persze nem mindenkire lehet olyan könynyen rá ijeszteni. Napokban például egy «nagysagos» nyakról bebizonyult, hogy bizony csak vastagabb, mint a méltóságáé, mert hát kálomista az előbbi, még pedig a dühösebb (s mégis a szeretetreméltó) fajtából. Már csak eláruljuk, hogy a dolog ugy történt, hogy a »kinevezett,« és »kinevezendö« ifjúság leakorta főzni a »valasztottakat« egy extra bállal. Ezek meg piknikkel válaszoltak volna a támadásra. Lön ebből nagy harcz és háború! Szegény mamák, kik már kinevezve vagytok! Szegény leányok, kik még választandók lesztek! Kétségbe voltak esve, hogyan szakadjanak két felé, hogy az ugyanazon napon tartandó bálban is, meg a piknikben is rés?.t vehessenek. Mert ha a »valasztottaknak« kedveznek, a »kinevezett« udvarló szent, hogy odább áll! Ebbe a furcsa háborúba egyszer csak egész ártatlanul az intéző körök is belekeverednek, s egyszerre csak akkorát repedt a föld a régi és uj megyeház között, hogy a casino majd belebukott ijedtében. S hogy az okát kérdezték a földindulásnak, hát valamelyik rendőri nagy genie kisütötte a. régi közmondást: Keresd az asszonyt! Ferencz. (félre) Ejnye ezek is sokat vannak együtt, (fenn hangon) Csókolom kezeit, a nagyságos nrat keresem. Elvira. Atyus alszik. Ferencz. (félre) De jó álma van, (fenn) akkor kérem később jövök, alászolgája (menet közben) azt a Lizát sem láttam, pedig most már elsül a bomba, vissza is jövök tudom. Berta, (balról) Mi az Elvira? Ki volt itt, hogy ugy ki vagy kelve magadból? Elvira, (az arczképét elrejti) Senki, senki, az az csak Ferencz a hivatalszolga. Berta. Miért, vagy úgy felindulva (loül ós köt) mond csak lányom, úgyis beszédem van veled. Elvira, (félre, Istenem mit fogok hallani) Mit parancsol anyácskám, lássa én kissé lázas vagyok, este meghűltem (tüsszent) a fejem is fáj. Berta. Nem is szóltál gyermekem, mi is úgy jártunk az este ott a kerti mulatságon. Beszéljünk egyébről, te annyit voltál'azzal a Lantayval, pedig tudod, hogy atyád nem jó szemmel nézi, látod, igaz hogy nem fiatal már Haraszty, de milyen jó ember, jó módú, független, sem ipad, sem napád nem lenne. Elvira. Elég ő maga mind a kettőnek. Berta. Igy ne beszélj apád előtt. Kőváry. (balról tüsszentve bejő) No én ugyan megfáztam az este, nem nekünk való ez már öregem. Ha Elvirát férjhez adjuk, mi szépen itthon üldögélünk (Elvirát czirógatva) Ugye Haraszty barátom csak jó ember? Elvira- (vontatva) Hisz nem bánt senkit, de nagyon unalmas. Kőváry. Mit mondasz lányom, nem elég udvarias, mindég megkérdi, hogy vagy. Elvira. Mást sem tud, de megyek atyus lepihenni, ügy fáj a fejem (balra el). Berta. Ugyan Tamás hagyj fel azzal a rögeszméddel, hogy ezt a szegény lányt Harasztyhoz adod, Jussén lánya — majdnem unokája lehetne. Kőváry. Éppen azért, legalább tudjuk, hogy kényelemben eltarthatja feleségét, annak a Lantaynak semmije, mint az üres irodája. Berta. Dehogy üres annak az irodája, mennyi pere van csak nálad is. Kőváry. Fut is ide derűre borura informálni. Berta. Mond csak mikor te nekem udvaroltál, mi voltál? — Csak segéd fogalmazó — és emlékezel öregem ott a lúgosban, még meg is csókoltál, pedig az csak bú-ónak dukál. Kőváry. (tüsszent) Talán bizony haragudtál érte? Berta. No nem éppen, de hát azt hiszed ezek nem teszik tudtunk nélkül. Mi mindig azt beszéljük — ez a mai fiatalság — pedig hát mi sem voltunk jobbak. Kőváry (ingerülten.) Még csak az kellene, hogy ennyire legyenek. Berta. Már téged nem is kérdeznek, meg nem ís csodálom, hogy Haraszty nem kell, hisz' úgy zörög, mint az őszi haraszt, aztán Mátyás — micsoda név ez — de jól is illenék, ha kedves kis i Mátyáskáinnak szólítgatná felesége, pedig ugyan csak nem szajkóz a lelkem. Kőz táry (indulatosan.) Ne ellenkezz asszony mindég, úgyis rosz kedvein van (tüsszent.) Haraszty (régibb divatú öltönyben jobbról belép) — prosit amice! — Kőváry. Servus humillimus, hogy vagy kedves barátom? Berta (félre). Ej be szép kis vő válnék belőle. Haraszty (feszesen, ügyetlenül kezet csókol Bertának.) Nagysád jól van — és a kicsike Elvira? Berta. Elvirának feje fáj, meghűlt, mi ís úgy jártunk. Haraszty. Bizony jobb is szépen otthon maradni, már én télen nyáron 9-kor honn leszek, ordo est anima rerum, még ha megházasodom is. Kőváry, Hát komolyan gondolkodói erről amice? Haraszty (ráspolja torkát, s nyakkendőjét igazgatja, miközben félszemmel Berta felé integet.') Kőváry. Igaz, Berta nézz csak Elvira után. Berta (félre,) Értem értem, előttem nem mer kirukkolni, (balra el.) Haraszty. Tudod amice az asszonynak nem kell mindent tudni, előbb beszéljük meg ketten az ügyet (kopognak s Lantay jobbról belép, (félre) Jaj ez a vén róka is itt van, (köszön) Nagyságos úrral lett volna egy kis dolgom. Kőváry (kelletlenül.) Tudom, tudom, az a végrendelet — az örökösök megtámadták, az alperesek rosszul informáltak, a curia feloldta — kezdődik az appellata — és az új informálás. Lantay. Valóban Nagyságos úrnak jó emlékező tehetségében soha nem kételkedtem, de szabadjon figyelmeztetni, hogy uj stádiumban van az ügy. Kőváry. Majd átnézem. Lantay. Bocsánatot kérek! (féke) Lesz még idő midőn máskép beszél velem (jobbra el.) Haraszty. Te amicze ez a Lantay sokat jár ide? Kőváry. Ej dehogy, hanem van eg}* pere, azért mászkál egyre, igaz hogy megnyeri, oly ügyesen viszi, dehát most térjünk az előbbire (leülnek.) Haraszty. Tudod amicze én meggondoltam, az a házasság . . . (kopognak Ferencz jobbról jő). I Kőráry (félre), Az ördög hozta ezt is! (fenn) vegye- le Ferencz, majd átszámolom. Ferencz. De kérem ezt tessék aláírni (félre) Az átkozott Liza hol bujkál, még egyszer visszajövök, elfelejtek valamit. I Kőváry (aláírás után visszaadja az ívet) mehejt! (Ferencz jobbra el.) (. Haraszty Hallod, ez nálad mindég igy megy? KŐváry (tüsszent) Dehog}' is. Haraszty Prosit amicze — hát ha; megházasodnám — — (Vége köv.) Ekkor aztán fölhevült a nagyságos ur i s (Lásd a Pápai Lapok Albuma I. számát) s maga köré gyűjtve híveit (pedig van neki is elég!) és az egész almádii fürdő részvénytársaságot, »Quos ego!« .... kiáltással belevegyült a harezolók közé. Ámde még mielőtt lándzsa törésre került volna a sor, mégis csak O Méltósága tett legokosabban: — keresztül lépett a csatarenden, s fölismerve hősi barátját, nyakába borult, mit látva a harezra kész harcosok hirtelen elrejtek fegyvereiket. (Kár is volt azt mutogatni !) Igy lett vége a trójai háborúnak, mely két szép asszonyéit vívódott volna egyszerre! S ezzel többet nem pletykázok, mert nem tudom, mi fájna jobban, ha a két szép asszony közül valamelyik reám megharagudnék. S én nem vagyok (elég fájdalom!) Laky Kristóf, ki szellemes ügyességgel letudja bilincselni még az — asszonyokat is. Nincs is menyecske, ki haragudnék rá. A lányok pedig imádják, főkép ha imádottjuk t candidálja az első helyre ! S ily szempontból Veszprémben Laky Kristóf a legelső és — legjobb házasság-közvetitö. Addig éljen közéletünk érdekében, melynek ő kimagasló disze és büszkesége, mig az ország minden jegyzőjéuek és aljegyzőjének annyi fizetése lesz, melylyel busásan eltudja tartani a feleséget — az anyóssal egyetemben. Úgy legyen Leveiezés. Győr, 1888. febr. 6-án. Tegnap ünnepelte városunk a megye nagy fiának, Kisfaludy Károlynak, századik születési évfordulóját. Ki ne ismerné e nevet, mely egy szenvedésteljes, de eredményeiben oly messzeható életnek ujitja emlékét? Ki nem lelkesült a magyar drámairodalom megteremtőjének azokon a régi jó időkből való typikus alakjain s a „Rákosi szántó "-t ki olvasta érzéketlenül? Szülőföldjének szép határát is megszállotta a kegyelet s 1880-ban, a költő halálának ötvenedik évfordulóján, mozgalmat indított, hogy halhatatlan fiának ő is megörökítse emlékét. De a lelkesedés, melynek pedig méltóbb tárgya alig akadhatott, kezdetben egy szoborbizottság alakításánál nem trdta többre vinni, sőt a fellobbanó szikra már elalvó félben volt, midőn a helyi sajtó lelkes interpelláczióinak sikerült az öt éves hamu alatt uj tüzet éleszteni. E különféle vigahnakat rendező szoborbizottság fáradozásainak s a közönség áldozat-készségének eredménye gyanánt ma 10.000 frt áll a nemes ügy szolgálatában, mely tőke azonban — remélhetőleg — még gyarapodni fog. Tegnap kellett volna a szobor leleplezési ünnepélynek végbemennie, de ez a pium desiderium többi testvérei mellé sorakozott, nem lévén a szobornak még a helye sem kijelelve. E helyett azonban rendezett a bizottság a vigadó dísztermében oly emlékünnepélyt, mely — tekintve főkép a működők névsorát — méltó volt az ünnepelt nagy nevéhez. 5 : A „Hyrnnus" elhangzása után, melyet az itt időző színtársulat énekkarának közreműködésével a közönség énekelt, gi\ Laszberg Rezső, a bizottság elnöke, rövid megnyitó beszédben vázolta az ünneep jelentőségét, mely után megjelent az emelvényen dr. Kisfaludy Árpád, egyetemi tanár, kinek a Kisfaludyak költői erével egyesült raéry járású tudománya oly remek alkalmi költeményben mutatta be magát, melyet a közönség nagy része zajosan megtapsolni igen, de teljesen átérteni aligha tudott. A viharos éljenek után dr. Koltai Virgil, benczés tauár emelt szót és Kisfaludy K. életét és működését korának műveltség történeti keretében mutatta be a hallgatóságnak oly szakavatottsággal, minőt a tudós tanárban tisztelni megszoktunk már. Az értekezés végeztével megzendült az az ábrándos magyar nóta, a „Szülőföldem szép határa", kiváló praeczizióval adatva elő a színtársulat énekkarától. A nagyszámú közönség ezután, melynek befogadására a vigadó díszterme szűknek bizonyult, gr. Laszberg fölhívására kivonult a szűcs utczába, hol a 6. szám alatt a nagy költő tanuló korában (1709 — 1804) lakott, hogy jelen legyen az emléktábla leleplezésénél. A lobogókkal dúsan díszített ház előtt Kiss Ferencz, a bizottság jegyzője tartott lelkes beszédet, mely alatt lehullott a lepel, s előttünk állott a fekete márványtábla s rajta: „Itt lakott Kisfaludy Károly tanuló korában 1799—1804". Fél egy tájban ért véget a kegyeletes ünnep, éltet adva egy uj egyesületnek, mely „KisfaludyKör" név alatt több nemes irányú egyesület föltámasztását és gyámolitását tűzte ki feladatául. Szép emlékkel hagytuk oda az ünnepély színhelyét, hálát adva szivünkben Istennek, hogy oly válságos időkben Kisfaludyakat adott e szegény nemzetnek. ^ TÖETÉNELMI NAPTÁR _ Rovatvezető TIP0LD ÖZSÉB, — Február 12. — 1808. Ghyczy Kálmán, kitűnő és érdemdús (1861-ben a magyar országgyűlés elnöke, 1865 óta az ellenzék vezére, később magyar pénzügyminister, ínég később a magyar képviselőház elnöke) magyar- hazafi, születik Révkomáromban. Február 13'. — 1469. Hnnyady Mátyás királyunk a morvaországi Spielberg várat elfoglalja. Február 14-jén. —1831. A magyar tudományos akadémia, első ülését tartja Budapesten,
