Pápai Lapok. 15. évfolyam, 1888

1888-12-16

XV. évfolyam. 52. szám. 'ápa, 1888. deczember M.égJelen.Mc M i n d e n vasa r n A: " :

^ Közérdekű sürgős közl&fckj-e S koronkint rendkívüli szjawk i^íl adatnak ki. \*J ~* » í ßer/neu leden tevtlek. csakS^if^l,; , /('{• 'ekt'í'l fogadnának el. Kcs/J%jft nem adatnak vissza A lapnak szú ni közlemények a lap SZFRK. hivatalába ( 0 - k o iU éij i u m é p ü / e f) küldendők. Pápa város hatóságának és több pápai, s pápavidéki egyesületnek hivatalos közlönye. Előfizetési díjait. Egy évre 6 frt. — Félévre 3 fr, Negyed évre z frt 50 krajezár. Egy szám áralj kr. HIRDETÉSEK r hasábos petitsor térfogata után S kr, nyilttérben 30 krajezár. A dij előre fizetendő, B ély egdij min digkülön számíttatik Az előfizetési dijak, s hirdetések a l a p KIADÓ h illataidba (

GOLDBERG GYULA papírkereskedése, Főtér) küldendők. Á beteges társadalom. Ha végig tekintünk jelen társadalmunkon, keserű fájdalom fogjn el a lelket a képnek látásán, mety szemeink elé tárai. A szivekből a vallás magasztos érzete — a hit kihalt, vagy kihalóban. A remény nem ihleti — nem melengeti többé a fásult keblet. A szeretet oltárán a rut önérdek szenynyes lángja lobog. Minden cselekvés rugója az önhaszon : a pénznek — e földi istennek áldozatul esik becsület, élet, minden! Alig van polgári állás, társadalmi helyzet, hová be ne fészkelte volna magát a megvesztegefch etéa, az erkölcstelenedés, melyek immár ezerkaru polypként húzódnak keresztül társadalmunk testén. Korunk a haladás kora. Különösen a gyakorlati tudományok müvelése nagy buzgalommal űzetik: a gőz és villany az ember szolgálatára áll; minden kisérlet megtótetik az anyagi jólét s az élet kénjeiméi előmozdítására. Helyesen van! Nem ez a hiba! A hiba abban áll, hogy századunk egyedüli központnak az anyagot állitá; ide irányulnak korunk összes törekvései, vágyai s az ember szivének minden óhajtása. A czél eszköz, az eszköz czél s minden eszköz szent, csak sikerre vezessen. Az anyag minden, a szellem semmi; amaz hízik, emez sorvad, a szén gőz nem táplálja. De nézzük csak az alig multat, midőn a magunk lábán kezdtünk járni. 1867-ik évben visszaszerezte hazánk függetlenségét, a legszélesebb alapokra fektéitetett az államháztartás. Iparunk nem volt, a kereskedelem csak csirájában volt; fejlesztésükre, emelésükre nem jutott idő; a pártküzdelmek minden elevenebb tevékenyégét elfojtottak. A nemzetgazdaság eszméjét mindamellett a tevékeny országos iparegyesület fejleszté; de a nagyobb tevékenység fejlesztésében nem segítették. Ezek helyett csináltak néhány görbe vasutat méreg-drágán, rossz törvényt pedig akár hányat, melynek folytatása mai napig tart. Az állam bevételei nem fedezték a kiadásokat Adósságra adósságot halmoztunk. A példa vonzott. Igyekeztünk többet költeni a jövedelemnél. A takarékosság kivétel lett. A jó években nyakig úsztunk a bőségben, rossz évekre senki se gondolt. pedig ezek sűrűen követték egymést. Gabnánk ára, az utolsó aratás ; óta nagyot hanyatlott, ma már elszegé- | nyedtünk; a szegénység rossz tanácsadó, j hamar letér az erkölcs útjáról. Az első ! lépés mindig a legnehezebb, a többi ma- [ gátol jő. És ez évben éppen ugy nem j okulunk, mint a többiben! Manapság is j ugy van, mint régen volt, ha nem roszszabbul. Yan más baj is. Annak idejében özönével teremtettek a hivatalok, éppen ngy mint ma. A képzettséget nem kutatták, a jellemes munkásságot nem vizsgálták. Minden ugy volt legjobb, a hogy volt. E közben a gabnaárak hanyatlásával a fényűzés és divat mindinkább terjedt, ma magas polezon áll. Nem is ruha, ha nem finom és drága. Nem is ur, ha inasa meg kocsisa, lovásza, és 5—6 agara vagj

T más vadász kutyája nincs; nem is urhölgj

7

, kinek szakácsné]a, szobaleánya nincs. Neki szegénynek elég dolga akad feiöltözéssel, tükrével, pipere-asztalával bajlódni. Hát a gyermekeknek, a jövő e reményeinek, házi nevelése minő alapokon nyugszik? A szülők egy része majomszeretettel csügg gyermekein. Ellesik óhajaikat, kifürkészik vágyaikat s két kézzel tesznek eleget kivánataiknak. Ezek bábalakok lesznek, dologtalan uracsok és gyáva semmittevők — élhetetlenek. A szülők másik része ma mindent megengednek gyevmekeiknek, holnap meg mindent eltiltanak. Ha büntetnek: szigornak: ha jutalmaznak: oktalanok. Ig3

r nem alakul jellem, hanem következetlenség. Találunk oly szülőket is, kik semmit sem törődnek gyermekeikkel. Ott a dajka, ott a bonne, ott a nevelő, végezzék ezek a munkát. Szülői kötolességö- | kot teljositeni vélik, ha pontosan kiadják éretlen gyermekeiknek a havi zsebpénzt. Ezekből lesznek azután a fiatal aggok, kik hamar becsukják a könyvet, húsz éves korukban tanulmátry nélkül, régen túl vannak az élet örömén; sivár kebleikban a cseudes megelégedésnek nincs hel3

T

e, békétlenek az élettel s kétségbeesve fővámodnak az öng3

T

ilkossághoz. De nem í oly tatjuk tovább. A baj meg van, gyors segítségre van szükség, másként társadalmunkat a megsemmisülés réme kisérti. A nemzet élni akar, csak fel kell rázni kábultságából; mert hiszen minden ébredés — élet: minden álom — halál! Társadalmunk betegsége súlyos, de erős a meggyőződésünk, hogy alapos gyógyítási m

ód, kitartó munkával s ernyedetlen szorgalommal párosulva óhajtott sikerre vezet. A baj természete hozza magával, hogy a felépülés nem lehet rohamos; társadalmunknak egészen ujjá kell születnie, a józan nevelés, a helyes gazdálkodás, kiállítások, gondos tanulmányozás és az öntevékenység által, a mi nagy időt igenjei. Legnagjebb rombolást a henyeség, az urhatnámság. gondnélküliség, fónyüzés, pazarlás és tudatlanság idéz elő: állítsuk fel ezekkel szemben a munkásság, az egyszerűség, megfontolás, fóirynólküliség, takarékosság és képzettség erényét. Gyors és olcsó legyen az igazságszolgáltatás. Szigorítani kell a törvényt a zsarolókra, sikkasztókra, uzsorásokra. Korcsmaadósságot ne ítéljen meg a törvény. El kell törölni a lutrit, mely a szegény osztály erkölcstelenitésére szolgál. A hivatalok betöltése ellenőriztessék. Minden társaság őrködjék tagjai -felett. A hivatásának magaslatán álló sajtónak is szép hivatása van az ujjá-tereintés nagy munkáján. . Az anya találja fel boldogságát gyermekeiben. A férj oszsza meg bizalmát családjával; a szülő szivének minden dobbanása, lelkének minden órzeménye gyermekeit karolja át. Idejét, erejét, egészségét kedves övéi nevelésének szentelje; a nevelés pedig a valláson alapuljon. Vallás nélkül nincs hit, hit nélkül rideg az élet! Kölcsej- örök becsű parainesisében igen szépen mondja: „Semmi sincs, a mi az emberi szivet annyira felemelhetné, mint az Istenség nagy gondolatával való foglalkozás." A vallással szoros kapcsolatban áll az erkölcs. Erkölcs — vallás nélkül hin ábránd! Kevesebb szó. több tett legyen jelszavunk. Minden ember hasson környezetére, javítson környezetében. Vetkőzzük le az önzést, az anyagot csak puszta eszköznek tekintsük. Mondjunk le énünk imádásáról, a hazát, megyét és községet szolgáljuk hiven és becsületesen; az öszszeroskadás réme el fog enjeszni. a társadalmi rend felviruland és a nemzet szaporodni és gyarapodni fog! TÁRCZA. A LEGSZEBB. Elmerengtem gyakran a szabadban Iliatteljes, tiszta, nyári éjen, Szemléltem a csillag-miriádot: Fénylengert a mindenség űrében. Versenyt fénylett fönn a csilJagtábor S mindenik a fényesség maga; Ámde egy se' volt előttem oly szép, — Mint — leányka — szemed csillaga! Sokszor láttam ébredő tavaszszal Hajnal-biborát a tiszta égnek Egy csillag sem volt már fönn az égen, Mégis mintha lángolna szövétnek. A természet ünnepelni látszott Langy zephir játszott a tereken, — De mi e fény arezod biborához? — Annak pirja százszor-szebb nekem. Láttam angyalt éjjel álmaimban; Égi lénye — égiebb alakja, Nem — nem angyal volt, hanem tevoltál, Termetedet láttam én meg rajta. Mint az angyal, nincs több olyan itten, A hasonló is csupán magad; Mert a legszebb lány te vagy szivemnek, Te, ki néki édes álma vagy! Nyomozások Pápán a Wesselényi összeesküvés ügyében. E czira alatt Kis Ernő barátom 6 lapok 48. számának tárczájában ogy 1C71. febr. 17-én Pápán tartott tannvallatást ösmertot. Gzíkkének végén említi, bogy folytatólag ugyanazon év márczius 5-én is tartatott egy tanuvallatás, mely után „a gyanút keltő körülmények által felidézett veszedelem elvonult csendcsen a város felett." Azon helyzetben vagyok, bogy ez érdekes kérdéshez egy ujabb adalékkal szolgálhatok, melylyel említett tisztelt barátom ösmertetését mintegy kiegészíthetem. Ugyanis a pápai ev. ref. egyház levéltárában van egy latin nyelvű eredeti okirat, mely a Pápán 1674. ápril 27-én Nagy Perencz hadbíró s Alapi György lovassági parancsnok által, gróf Eszterkázy János győri főkapitány parancsára tartott tanúkihallgatás adatait foglalja magában. Ez eredeti latin okmány tartalmát, kivonatos magyar fordításban a „Magyar Protestáns egyházi és iskolai Sérelmező" 1874. évfolyamának 487 és következő lapjain bocsátotta közre Liszkay József, a pápai ref. egyház volt nagytudományu lelkésze. Mivel nevezett folyóirat a nagy közönség részére nem könnyen hozzáférhető, kötelességemnek tartom, hogy Liszkay közleménye alapján e lapok tárczájában nem ugyan az egész tanuhallgatást, hanem annak csakis azon részleteit, melyek a két előbbivel vannak összefüggésben, röviden ösmertessem. Tizenkét kérdőpont volt feltéve, melyek közül tizenegy kivétel nélkül a protestáns lelkészek állítólagos pártütése és lazítása körül forog. A 12 kérdőpont pedig ez: „Emlékszik e tanú arra; hogy a két hónappal előbb e városban nemes Józsa István által véghez vitt vizsgálat alkalmával ő is kikérdeztetett s ha igen, emlókszik-é hogy akkor mostam vallomásával öszhangzólag nyilatkozott?" Mivel ar előbbi kófc tanuhallgatás — Kis Ernő közleménye szerint 1671. febr. 17. és márcz. 5-én történt, erős gyanú kél bennem arranézve, hogy márczius 5 és ápr. 27 közt, 113'olcz nap híjával két hónap időköz lévén, vajon az első két nyomozás is nem rój4.-ben tartatott é't Hiszen az egyes szám oly könnyen felcserélhető a négyessel — és viszont. Lett légyen a két előbbi nyomozás akár 1671ben, akár — mint én gyanítom, de most még határozottan nem állítom — 1674-ben, elég az hozzá, hogy Pápán a XVII. század szomorú emlékű nyolczadik tizedében legalább is három tanuhallgatás és nyomozás volt, melyek közül a két első közvetve, a harmadik pedig közvetlenül, egyenesen a protestáns lelkészek ellen vala irányozva. Tudjuk, hogy a pozsonyi „delegatum Judicium" épen 1674. márczius 5-ón kezdte meg működését, melynek szomorú áldozatai közt ott voltak a pápai lelkész, Sellyei István s Kocsi Csergő Bálint, itteni tanár is. Határozott meggyőződésem tehát, hogy különösen az ápril 27-én tartott nj'omozás egyedüli czélja az volt, kog}' a már vád alatt lévő pápai s környékbeli református lelkészek ellen mentől több vádpontot gyüjthessenek egybe. Az ápril 27-én tartott- nyomozás alkalmával 28 tanú hallgattatott ki, kik közül Liszkay a következő 19-nek nevét és vallomását emliti fel: Símunich Endre gyalog vajda, Pap Endre polgár s börtönőr, nemes Bosnyák István, Bánóczky György polgár, Ambrus csizmadia, Szabó Péter lovas, Körösi Eerencz veszprémmegyei ülnök, Varga Mihály polgár, nemes Borbély István, Németh Mihály lovas,Zsidai János gyalogos, Csúzi Pál alkapitány, Hodosi Mihály lovas, Park Erzsébet, (Fejér Mihály itteni ágyuöntő neje) Szachsz János polgár, Horváth Mihály alparancsnok, Podári István, Pirducz Miklós veszprémmegyei ülnök, Érsek Márton lovassági vajda. Mindezen tanuk legkisebb positiv vádat sem tudnak felhozni a protestáns lelkészek ellenében. Az előbbi tamihallgatásoknál is emiitett rejtéJ33 n

sánta emberf ki édlitotag; a felkelők emis.sá9 í v«3>2 Í88S. decz. 15-én. Osváid Dániel polgármester az ülést megnyitván, a jegyzőkönyv hitelesítésére Baráth Ferencz, Fischer Adolf, Paál István, Hanauer Béla és dr Kluge Endre képviselőket nevezi ki. Napirendre térés előtt Szilágyi József képviselő már egy korábbi indítványa alapján a városi nyugdíj szabályzat kérdésében terjesztett elö interpellatiót, melyre a polgármester megnyugtató válasza tudomásiü vétetett. Dr. Löwy László indítványára elsü sorban a városnál tervbe vett épilkezések ügye tárgyaltatván, az állandó választmánynak azon javaslata, hogy a városházánál elkerülhellenül szükségessé vált több helyiség miatt, ne a boltoknak elég jól jövedelmező bérlete mondassák fel, ha nem a városháza udvarán levő kereszt épület vétessék emeletre és itt helyeztessék el a rendőrkapitányi hivatal, továbbá a toloncz állomás és börtön helyiség, •— mely börtön és toloncz ház építésére a kormánytól a közigazgatási fogházak alapjából a mintegy 3600—4000 frtba kerülő építkezéshez 2000 frtos államsegély kérelmeztessék, — egyhangúlag elfogadtatott. A város szervezeti szabályzatát, 18S9. évi költségvetését és az uradalmi vám bérbeadását helybenhagyó törvényhatósági határozatok tudomásul vétettek. A legtöbb államadót fizető városi képviselők névjegyzékének egybeállítására Horváth Lajos, Paál István, dr. Rechnitz Ede, Horváth Károly képviselők és Lamperlh Lajos jegyző küldettek ki. Deutsch Dávid bolt bérleti szerződése megujittatott. A földmives iskola ügyében olvastatott a szakministerium újabb kedvezményeket magában foglaló következő leirata: rTHíHif pi TfTMr*i**rrT

>

""'-rwT't* 'for*wTrtrfn

i-t^Trf>/"W 11* i TÍ

F

tr*i riusa volt, a harmadik nyomozásnál is említve van két tanúnak vallomásában. Csúzi Pál, az őrség alkapitány a ezt vallja: „tudom, hogy három évvel elébb megfordult vái'osunkban egy sánta ember s miután gyanú támadt ellene, elfogatását rendeltem, de szagot kapván, kereket oldott." Firclucz Miklós (veszprémi) pedig csak, ennyit mond: „hallottam, de nem láttam, hogy Erdélyből egy sánta ember járt vidékünkön a helyzet s vidék kikómlelése végett." A Csúzi vallomásából láthatjuk, hogy az a sánta ember aligha több nem volt, mint egyszerű vándor könyvárus, colporteur. De ugyancsak a Csúzi vallomásából teljes bizonysággal látható lévén, hogy a sánta ember három évvel vei azelőtt, vagyis 707/-ben járt Pápán, mivel raár egy előbbi nyomozás alkalmával nemes Martonfalvay István azt vállá, hogy „hallotta" hogy egy sánta ember jött a felső részekből levelekké!: e körülmény ujabb erősség előttem arranézve, hogy a febr. 17. és márcz. 5. tartott nyomozásokat is ne 1671-re, de 1674-re tegyük. Meg kell még említenem nemes Borbély István vallomását, mely Szántóházy Ferencz febr. 17-i vallomását némileg módosítja. Ez utóbbi iigyanis azt monda, hogy épen Borbély Istvántól hallá Borbély János ezen nyilatkozatát: „hadd el most a zászlót, mivel a tavasz nyíltaval annyi zászlót fogsz látni', melylyel mind a két szemed megelégedhet." Borbély István pedig, ápril 27-én ezt mondja : „ezelőtt 3 vagy 4 évvel a céhgyülésben azt indítványoztam, hogy a társaság pénzén egy értékes zászló vétessék, miután minden más czéhnek van ilyen, indítványomra egy borbély e gúnyos szavakkal felelt: nemsokára városunkban annyi zászló lesz, hogy szemed s szád nyitva marad," Eddig terjednek azon részletek, melyek az előbbi nyomozások adataihoz kiegészítő adalékul szolgálnak.