Pápai Lapok. 15. évfolyam, 1888

1888-09-30

kodva azt véli, mikép — eltekintve a korcsmáitatásban talált egyesek úgy is megváltandó jogától — a belvárost, illetve most már a várost e jogára nézve a megváltási igény kétségkívül megilleti; hogy ehez képest a kérdés vagy ugy lenne megoldandó, hogy a fent többször emiitett 1—483. sz. háztulajdonosai egyénenkint kárpótoltassanak, tekintet nélkül arra, hogy bizonyos rövid cyclusban gyakorolták-e a bormérést vagy sem, vagy pedig a város, mint a jognak tulajdonképi birtokosa, — tekintettel a fönt hangsúlyozott terjedelemre, — kárpótoltassék teljesen, s ez végezzen azután a belvárosi háztulajdonosokkal a részeltetés kérdésében; hogy miután a polgároktól dij nem szedetvén, ez esetben a jövödelmezőség alapul nem tehető, a fogyasztási adóból a belvárosra eső rész szolgálhatna helyes megváltási alapul. Mély tisztelettel esedezünk ezek szerint méltóztassék az italmérési kir. kisebb haszonvételi jog megváltásáról szóló törvényjavaslatba, ezen városunk és velünk még sok más erkölcsi testület különleges helyzetét figyelembe vevő, oly intézkedéseket felvenni, a melyek mellett attól, hogy évszázadokon át jóhiszemüleg birt jogunktól éppen akkor üttetünk el, a midőn ezen jog külrehatólag érvényesülhetne, midőn valóságos értékké válnék, — tartanunk, félnünk ne kelljen. Kelt Pápa r. tan. város képv. testületének 1888. szept. 17-én tartott őszi rendes közgyűléséből. Levél a fővárosból Budapest, szeptember 2J. 1888. Legyen meggyőződve tek. szerkesztő ur, hogy ha török barátaink — a salonikiak nem expressvonatoztak (Szógyárból került ki [?]) volna ide országunk Metropolisába, s ha a belvárosi mandátumot nem Kaas Ivor báró markába nj'omták volna, s utoljára, ha Csáky Albin gróf nem neveztetett volna ki közoktatásügyi ministerré, s legutoljára, ha a népszínház premierje nem „Szedtevette nagysám" lett volna, akkor ugy jártam volna, mint az egyszeri drótos tót, kinek foltozás alkalmával az a malheurje lett, hogy elvesztette a drótot; tehát, ha mindezen események nem játszódtak volna le, akkor nem lett volna mit irnom,szóval ügyetlen ügyvéd lettem volna. Tehát pro primo; A salonikiak, kiket Zichy Jenő gróf fogadott franczia üdvözlettel, a mult Szombaton érkeztek meg 5 óra 35 perckor a központi pályaudvarba, hol őket az előkelő gyártulajdonosok és iparosokon kivül tengernyi, kíváncsi nép is várta. Természetesen, a kíváncsi fővárosiak (leginkább aszszonyok) azt hitték, hogy majd török costümben jelennék meg, volt is miben csalódniok, midőn a török nemzetséghez tartozó salonikiak, kik többnyire előkelő bankárok s nagykereskedők, a vörös sapkán kivül a nyugoteurópai civilisatiónak megfelelő öltözékben jelentek meg, a hölgyek pedig (mert ezek is voltak a vendégek között) a legutóbbi párisi divat szabása szerinti öltözéket viseltek. — Mindnyájukon határozott jelleget öltött a keleti typus, sőt egy csinos barna nő, (hihetőleg menyecske) a legtekintélyesebb bajuszszal ékeskedett. * A belvárosi képviselő választás még a mai napon is közbeszéd tárgyát képezte, — ki hitte volna — mondják a Steiger pártiak — hogy itt, hol az országlegj óbban dobban a szabadelvű érzelmektől, a mérsékelt ellenzék győzzön ? Pedig ugy van, — volt is ám rend s fegyelem, — Polonyi Géza rendezte az egész sikeres kimenetelű stratégai hadjáratot, a TARCZA. HALÁL... Beh sokszor vágytalak . . beh kértelek Hogy látogass meg, s tedd szivemre Azt a gyógyító jég hideg kezet . . . S te — nem jöttél felém : Nézted kínomat érzéketlenül; Sebzett lelkem — e hullámvert hajó A szenvedések oczeánján — Hogy vergődik, küzd és miként merül . . . És most, midőn, reszketve félem arczod: Most, oly sietve jössz felém! Midőn szerelmem hajnal csillaga Ragyogva hint sugárt, Küzdelmeimnek oszló éjeién . . Midőn a kin — már üdvösségre vál: — Most, most ragadsz magaddal óh halál?! Irgalmad esdem, vonulj vissza még; Oh! hagyd élvezni boldogságomat: Mely ringató karját kitárva Keblére vár, fogad . . Hagyd szivni azt a rózsa ajkat; Elmerengnem a bűvölő szemekben: Hol az istenek titkos álma — A kéj tündér palástja lebben . . . Hagyd az üdvösség kelyhét izlenem; Hogy öltsön szárnyat egy dalom: Hymnusod zengve édes szerelem.'. . . Ezt add megérni: — — és aztán jövel: Boruljon reám néma éjeled Oh! sirhalom. min Hermán Otto (az ellenzéki képviselők egész nap ott voltak a csata színhelyén, csak Penyvessy hiányzott még) annyira megörült, hogy eltökélte magában, ha még egyszer fellép, ugy Polonyit kéri fel kortesnek, mért akkor biztos lesz a győzelme. Persze, a bankettek nem maradhattak el, sőt rosz nyelvek azt is rebesgetik, hogy Kaas Ivor győztes hada emésztette fel azt a vacsorát, a mit Steigerék rendeltek meg. * * * Tehát a közoktatásügyi tárcza is betöltetett már. Csáky Albin gróf már le is tette a hivatalos esküt s fogadta Bsrzeviczy államtitkár élén a ministeri hivatalnokokat is, kiket vállvetett támogatásra kért fel. Kinevezése a jeles diplomatának főváros szerte jó vért szült, s a hivatalos körök szentül meg vannak győződve, hogy nehéz állását tevékeny szorgalmával s kifejlesztett ismeret-körével a legjobban fogja betölteni, adja az ég is, hogy közoktatásunkat arról a nívóról, melyre elhunyt jelesünk

; a nyugoteurópai civilisatio fegyvereivel emelte, viszszaesni ne engedje. * Hát ez a „Szedtevette nagysám" mi lehet? Mint már a czime is mutatja, nem tragédia, de nem is szomorújáték — hanem vígjáték, sőt többet mondok: bohózat, most csak tessék még hozzágondolni, hogy operetté is, s a czimszerepet az aranyos Pálmay Ilka játsza. A tartalma röviden ez. Megszületik Prancziaországban egy 1G éves leány, (azaz pardon ne ugy tessék ám érteni, mintha 16 éves korában született volna), kinek egy Vincent nevű nagybátyja van kapitányi rangban, ettől a mi 16 éves Juliettünk ugy megtanul szedtevettézni s grandul káromkodni, hogy hozzáképest egy pápai virtiglis huszár csak nulla, épp ezért a mi katonás kisasszonyunkat majdnem minden nevelő intézetből kicsapják, legutóbb is azért, mert egy katona tisztet fogadott kün a kertben az éjféli órákban. Pedig kiderül, hogy ezt nem is ő, hanem barátnője fogadta, kinek kedvese, s a kit egy máshoz kényszerítenek, hogy nőül menjen; ezt azonban megakadályozza Juliette az esküvő napján, t. i. a vőlegényt az éjféli órákban magához hivatja, mi köztudomású lesz s igy a vőlegény elveszti menj'asszonyát, ki a fess Rant katonatiszthez megy feleségül, az exvölegény pedig Juliét, a „Szedtevette Nagysám" kacsóit nyeri el. Gazdasági kiállítás Devecserben. Devecser 1888. sept. 28. Hogy Devecser és vidéke a minden irányban észlelhető haladással mily szépen tart lépést, ezt nem csak azzal mutatta meg, hogy a felséges fejedelmi család egyik tagjának méltó fogadásához értett, hanem megmutatta azzal is, hogy a népeket boldogítani tudó mezei és kerti cul túrához is ért úgyannyira, hogy ma már örömmel és teljes megnyugvással látjuk, hogy a magyar gazda a termény és állat fajok megszerI zése miatt szükségképen nem szorul a külföld aranyfiüó piacaira, hanem megtalálja mindazt édes hazánkban is. A kiállítva volt állatok és termények menynyisége és minősége pedig azon kellemes meggyőződésre vezetett minden szemlélőt, hogy a népek munkássága és szorgalma, a néhány évtizeddel ezelőtti állapotokhoz képest több mint 50%-al emelkedett. Megmutatta nekünk a kiállítás még azt is, hogy még az utolsó fóldmivesBELE NÉZEK .... (Pápa, szrpt. 2a ) Bele nézek ragyogó szemedbe, De nem tudom gyülolsz-e, szeretsz-e? Ajakadról hogy szól az itélet — Lehetek-e boldog én te véled ! . . . Fölemelsz, vagy le.sujta.sz a porba, Nem tudom mig ajkad ki nem mondja, Mond a valót, óh csak ne j itsz vélem, Ne törd össze az én üdvösségem ! . . . Tapolczafő. A Bakony lábánál, — a végső lábujja hegj'én — emelkedik a falu. Az Istenháza tövében megnyílik a föld. Egy mély völgyben, — mintegy két holdnyi területű lehet a lapos, — szikla sziklát, kő követ ér, minden szikla tövén egy-egy forrás, azonkívül az egész vizmedenczében minden lépten nyomon a temérdek apró Geyzer, mely a földből perzsegve utat túr magának a finom föveny között. Ó Isten szép szabad világa! Kútfejeid mily kiesek! Ez a Tapolczafő, honnét a falu is vette nevét. Ebből iszik az egész Pápa. Diákjai ettől tudják úgy a Herodotust, meg a Logarithmust. Igazi Hippokrene. Hát még a tapolczafői .ornber! Mind ettől a viztől ragyog a szeme és piroslik az arcza. Mig végig megyünk a falun, három-négy kapuból is barátságosan köszönt a gazda, látszik a szeméből, hogy szivesen látna egy pohár Tapolczavizre. Köszönöm atyafi! de majd csak a forrásához megyünk. I Ott lépdel előttünk a kalauz, óvatosan, de nyuben sem hiányzik a haladás iránti vágy, csak meg kell találni a módot, az eszközt arra, hogy az érzékeiben szendergő állapotban meglevő vágyat ébreszteni lehessen és erre legalkalmasabb mód és eszköz a kiállítás. Magáról a kiállításról a következőket jegyeztük meg : A kiállítás két fő csoportra volt osztva u. m. állat és termény. Az állat kiállítás, melyhez a szárnyas házi állatok is tartoztak, gróf Esterházy Ferencz birkás majorjában volt elhelyezve; a termények pedig az úgynevezett urilövölde helyiségeiben vannak még ma is elhelyezve. A kiállítást Gróf Esterházy Ferencz elnök 27-én d. e. 9 órakor nyitotta meg s daczára annak, hogy a köznép és az iparos osztály az őszi termények betakarításával van elfoglalva, még is feltűnő szép számmal vett részt a látogatók sorában, úgyannyira, hogy a kiállítókat ide nem értve 55o személy látogatta meg a kiállítást a megnyitás napján. A rendező bizottság sem mulasztotta el a magára vállalt kötelezettségét, mert a kellő tapintat, csin és rend sehol sem hiányzott. Az állatkiállitáson mintegy 100 db. különféle fajtájú szarvasmarha volt kiállítva és mintegy ugyanannyi sertés; — voltak itt láthatók szebbnél szebb magyar, nyugoti és keresztezett fajú szarvas marhák, hus és zsirterroelésre különkülön fajú sertések. A biráló bizottságok a megnyitásnál legott megalakultak és Hunkár Sándor elnöklete alatt déli 12 óra előtt ki is hirdették a bírálat eredményét, mely szerint kitüntetve lettek : Arany oklevéllel: Gróf Esterházy Ferencz, Jenő és Pál közös pinczészete; Gróf Esterházy Ferencz, devecseri urad. mezőgazdasági terményeiért; Gróf Esterházy Ferencz szölöszete ; Gróf Esterházy Ferencz erdészete; Gróf Esterházy Pál uzsai téglajyára; Gróf Esterházy Pál erdészete ; Bokrossy Viktor (Veszprém) gazdasági magvakért; Idősb Purgly Sándor (Lepsény) takarmányrépa magért; Vertheim M. fiai (Enying), Kovács József (Papkeszi), Hegedűs József (Vámos) különféle mezőgazdasági terményekért; Ruttner Sándor (Veszprém) különféle mezőgazdasági magvakért; Nagy Iván (Veszprém) gyűjteményes kiállításáért; Schön József veszprémi püspöki fökertész konyhakerti növényekért; Ruttner Sándor különféle és tisztán kezelt boraiért ; Braun testvérek velenczei perzsgögyárosok, pczsgcért; Farkas Ferencz (Veszprém) berhidai boraiért; Veszprémi piaristák (Paloznok) borokért: Gr. Erdödy Ferencz somlyóvári kertészete és borai, úgyszintén gazdasági kiállításáért; Szauter Ignácz (Noszlop) gazdasági termé- j nyékért; Szalay Ottó (Devecser) méhészeteért; Gr. Esterházy Móricz pápai kertészeteért; Beck János (Devecser) szölöszeteért; Zirczi apátság gazd. terményekért; Heykal Ede gyümölcs és virágmagvakért. Ezüst oklevéllel: Purgly Pál (Papkeszi), Ncmzsur Lajos (Fokszabadi) mezögazgasági terményekért ; Szenes Imre (Papkeszi) különféle babokért ; Wurda és társa (Veszprém) különbféle mezögazd. magokért; Udvardy Gyula (Jutás) különféle gazdasági terményeiért; Mészáros Mihály (Veszprém) mézéért; Bauer József (Városlöd) házilag kezelt szilvoriumjáért ; Németh Antal devecseri szölöszeteért; Serényi Antal (Salamon) ribizke-boráért; Neubauer József somlai boráért: Schulgodtan szállva lépcsőről lépcsőre ; jobbján a Lidike, baljában a korsó, és utánuk az ehnaradhatlan Billents. A kire pedig Lidike nem néz jó szemmel, el is fordítja tőle a fejét. Minek jön az velük ? Takarodsz vissza mindjárt ? Majd beleesel a vizbe, aztán megázik a czipőd. Ugy látszik, gondolóra is veszi Billents a dol- 1 got, ha érdemes lesz-e a czipőket koczkáztatni, noha nagy a nyári meleg, s a bundából sem ártana kifiiröszteni a bennszülötteket. Tehát az egész társaságban csak a Billents a gyáva. A korsó, az nem fél; — hányszor járta ő már meg ezt az utat azokban a kezekben, Lidikével, és Lidike nélkül. Reméli, hogy együtt is öregszik meg a Lidikével. Lidike! 0 a legjobb helyen vau. Az ő ángya-, lai mindenkor látják a mennyei atyát. Csak bele kell tekinteni azokba a szemekbe, melyek most a lépcsőre vigyáznak; ott van az ő bátorsága, ereje. Mit félne ? Még ha megcsipkednék is azokat az apró fehér lábujjakat, sőt még ha feljebb kereskednénk is a „gyó'csa" után: átölelné patyolat kezével azt a patyolat nyakat. Ki szakaszthatná őt le onnan ? Bizony neki is van ám annyi esze a mivel belátja, hogy a ki oly nyugodtan lépdel alá a kőlépcsőkön, sem el nem szédül, sem el nem csúszik. — Persze! hogy eltörje a drága korsót, vagy még elejtse az egyetlent! Nem. Az anya nem bukik el, ha gyermekét a karján hordja. De visszajövet csak nem kunyorálod oda magadat, ugy-e Lidike ? Tud ám a jó kis lány a maga lábán is járni, sőt ha akarja, még négy-kézláb is, mint a Billents. Majd meglátom, melyikük ér fel hamarább ? Látod azt a nagy korsót ? A nyanyának azt meg kell meríteni, és úgy vinni fel a fején. Te már nehéz volnál neki. De ha rá kötnéd magad, azt is megtenné. Látom a szeméből. A patak vize nem oly komoly mint ez a homtheisz Miksáné boiáért és kertészeti terményeiért ; Boday Dániel gyümölcseiért: Steier József boraiért; Schera Lajos méhészeti terményekért. Bronz oklevéllel: S'zelestey Lajos gyümölcs és szőlejéért; Krizmanics Jánosné bor és konyhakerti terményeiért Készpénzzel: Jamrich Sándor fökertész (Pápa) első arany-díj jutalom ; Hegyi József széki urad. erdövéd, házi ipar gyártmányaiért 1 db arany : Gulyás István (Fokszabadi) kitűnő kovács-munkájaért 1 db arany; Jávorszky József (Veszprém) különféle kovács munkájaért I db arany; Devecseri uradalmi, kovács és bognárnak 5—5 frt , Erhardt Antal szőlőért (négyes arany): Molnár Lujza virágért 2 ezüst forint, Schera Lajos méhészet 2 db arany; Cserna Ernő kertész-segéd virágért 3 frt. Az állatkiállitásnál: a magyar fajták u^án Zirczi apátság arany okmány : Reé Jenő (Ajka) ezüst okmány; Lux Ferencz 10 frt. — Nyugoti fajták után Gróf Esterházy Ferencz (Devecser) arany oklevél; Gróf Erdödy Ferencz (Doba) ezüst oklevél, Fittler Sándor (Kemenes) ezüst oklevél; Szalatkay István (Gyepes) ezüst oklevél ; Dr. Szivesdy József (Pápa) 30 franc. — Keresztezés: Szalatkay István arany oklevél, Berzsenyi Mihály ezüst oklevél, Szauter Igoácz bronz oklevél. -. Végre Gróf Esterházy Ferencz ur 150 frt ajándékából külön buzditási díjjak osztattak ki 3—15 frt ig. Délután 1 órakor kezdődött a „Griff" fogadóban rendezett diszes társas ebéd, melyen négyvármegye vett részt: Vas, Zala és Sopron. Az ebéden 80 személy jelent meg, melyen az első felköszöntöt Gróf Esterházy Ferencz mondotta a gazdákra és vendégekre ürítvén poharát. Hunkár Sándor, Véghely alispánt provocalva, a Grófot éltette. Szalatkay I. Hunkárra emelt poharat. Barcza Sándor a kiállítás rendezőire. Véghely Esterházy grófra. Szauter I. az idegenekre, Gulden Györg)

7 Véghelyre, Nagy Iván a rendező bizottságra. Ezek után Szalay Ottó rendező indítványozta, hogy a társas ebéden jelenlevők egy emlékalbumban örökítsék meg neveiket és eenz albumot a kiállítás buzgó és áldozatkész elnökének, Gróf Esterházy Ferencznek ajándékozzák.— Az indiivány lelkesedéssel fogadtatván, legott végrehajtva lett. Este fényes bál volt, melyen mintegy 25—30 pár lejtett vigan és kedvesen. Záradékul még megemlítendő, hogy a termény kiállítás 2 nappal meghosszabbitatott s igy az még 29. és 30-án is nyitva lesz. §>z>ataiy Qtíó. TÖRTÉNELMI HAPTÁK — Rovatvezető T1P0LD ÖZSÉB. — Szeptember 30. — 1854. Chlopiczky József, volt lengyel diktátor, meghal Krakóban 83 éves korában. Október 1. — 1832. Saváry franczia tábornok Algier kormányzója, Algier város mellett egy 12 ezer főből álló beduin csapatot szétver. Október 2. — 1529. Vallási tanácskozmány (colloquiuui) Marburgban Luther Márton és Melanchton közt egy részről, Zwingli Ulrik és Oecolampadius közt más részről. Október 3. — 1709. Mazeppa János a kozákok hetmanja és XII. Károty svéd király szövetségesének halála Benderben. lok. Ezer-fejü forrás! Csendesen viseld magad! Simulj el, ne buzugj! Hadd lássa meg benned magát minden asszony. Hadd tudja meg. mikor legszebb ? Mikor gyermeke ül a karján; Aztán tereld ide kristály-habodnak legtisztább cseppjeit, hadd meiitsen ! Aztán füröszd meg lábait! Sok szennyet elmosol, sokat elnyelsz, sokat partjaidra hánysz : ezekről a lábakról nem kell szennyet mosni le. Mosd meg tiszteletből, mert anya lábai. Azután rohanj a többi vizekkel hajtani a 12 malmot Pápáig, és táplálni Herodofcussal és Logaritmussal annak diáki dk rég elfeledték már a dalt, melylyel egykor mi szoktunk búcsút venni habjaidtól, és az ó kollégiumtól. Múzsa-múzsa-múzsa nyáj ! Indu-hu-hu-hulj! patakokkal áradt Csúcscsa-ha-ha-haikon Nem, nem, ne-he-hem. nem itatnak többé A ha-ha ha Pa-ha-ha-harnasz, Helicon. Oszlik-bomlik kis seregünk Szakadoz; Pusztán-árván hagyva busán Maradoz ; Lete-he-he-hette szent atyánk lantját, Mu-hú-hu hú—zsá-há-há-bák , mars haza hát. . B-y S-r. Bolygók szeptemberben. A természet a modern izlés szerint kezd érdekes lenni. Elveszti a nyár ragyogó színezetét, fű, fa, virág elhalványul, mintha Llahaserail pur derral hintenék be. Házi madaraink, a kis csacsogó fecskék csoportokba gyűlve istenhozzádot mondanak fészkeiknek, Afrika-utazók lesznek, békésen eloccupalják e meleg vidéket s eszükbe sem jut, hogy franczia és olasz testvéreikkel külügyi vitába elegyedjenek. — Az éneklök is szebb hazába mennek vigadni, a kelepelő gólyák is nagy