Pápai Lapok. 15. évfolyam, 1888

1888-09-30

XV. évfolyam. IMegjoletiilc Minden vasárnap. Közérdekű sürgős közlésekre koronkint rendkivüli számok is adatnak ki. Bérmentei len levelek, esak is-mert keséktől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt közlemények a I a p SZER K Ii i o a i a láb a IÓ - k o 11 ég i u m é p Ii l e f) küldendők. 41. szám. Pápa, 1888. szeptember 30 Előfizetési díj als. Egy évre 6 frt. — Félévre 3 frt Negyed évre 1 frt jo krajezár Egy szám árai5 kr. HIRDETÉSEK 1 hasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 50 krajezár. A dij előre fizetendő. Bélyegdíjmindigkülönszámittatik Az előfizetési dijak, s hirdetések a lap KIADÓ hiv atal ába (GOLDBERG GYULA papírkereskedése, Főtér) küldendők. Pápa város hatósága nak éstöbb pápai, s pápavidék i egyesületnek hivatalos közlönye. A gazdasági kiállítás. Az úgy nevezett fí%-kiállitások kezdik elveszteni jelentőségüket. Mig ezek a szabadkereskedésnek, az egyes államok közti kereskedelmi szerződéseknek szolgáltak, addig nagy szerepük volt, de mióta az autonom tariffának és a magas védelmi vámoknak ideje bekövetkezett: — a világkiállításnak valóban nincs semmi nagy értelme és értéke. Hiszen fájdalom abban az időben élünk, mikor az egyes államok nem bogy közelednének gazdaságilag egymáshoz, de inkább elzárják egymástól magukat. Magában Angliában, a szabad kereskedés hirneves hazájában van már egy nagy párt, mely „fair trade" jelszó alatt védelmi vámot követel. Az 1851-ik évi nagy londoni világkiállítás még a szabadkereskedés ünnepe volt, hol minden nemzet vetélkedett, minél jobban és szebben magát a /fyíte-parkban képviselve látni. A világ verseny ünnepe volt ez, melyet egyremásra kezdtek utánozni a többi világvárosok. De most már érzi, tudja mindenki, hogy a világkiállítások lejárták magukat. Minden abban résztvevő érzi, tudja, hogy egyebet onnét nem hoz vissza, mint valami elismerési diplomát, mert — a mi főczélja volna a világkiállításnak — azt a magas védvámok nem engedik megvalósítani. Innét észlelhető, hogy újabb időkben mindjobban a lokális, a helyi kiállítások feléhajlik az érdeklődés. Segits magadon és az Isten is megsegit jelszó kezd uralkodni, miután látja mindenki, hogy bizony sem kormán}'", sem más nem hajlandó a segitség herkulesi munkájára vállalkozni. Ez eszme létesítette a — devecseri szép gazdasági kiállítást is, mely rendezőinek valóban fényes elismerést biztosított. A megyei gazdák derék versenye volt ez! A földipar diadala; azé az iparé, melynek felvirágzásával tagadhatlanúl egybe van kapcsolva a polgáriasodás és ennek minden jótéteménye; azé az iparé, mely ugy egyéni, mint nemzeti szempontból a legönállóbb foglalkozási ág, és mely épen ezért egyik oszlopa az ország függetlenségének és a közgazdasági haladásnak ; — azé az iparé, mely elvégre is a legnagyobb kbzvagyonosodási tényező, mert ez képezi az ország összes ipari ós forgalmi szervezetének legnag3

T

obb, legszélesebb alapját, a mely nélkül nincs nép, nincs nemzet, mely igazi önállóságra, igazi jólétre vergődhetnék. Napoleon mikor 1857-ben megnyitotta a franczia országgyűlést, azt mondta trónbeszédjében: „Les progrés de 1' agriculture doivent étre un des objets de notre constante, sollicitude, car de son amélioration ou de son déclin datent la prospérité ou la décadence des empris." Az ország prosperálása és sülyedése függ a földipar prosperálásától vagy sülyedésétől. Ki vitatná ennek ellenkezőjét? Ki vitatná főleg mi nálunk, e par excellence földművelő országban?! Éperr azért van nagy jelentősége nálunk a localis gazdasági kiállításoknak. E czélnak hódolt, s e czélt érte el egy derék gazdasági kör: — a devecseri, mely a Veszprém megyei gazgasági egylettel egyetemben azon szép kiállítást rendezte. mely megyebeli gazdáink életrevalóságának, becsületes szorgalmának mindenha legszebb bizonyítéka leend. Nem sokat érne a legjobb Kánaán földje mai napság, ha azt nem helyes és értelmes ész kezelné. Ma már a földmivelés a szó teljes értelmében ipari, sőt kereskedelmi foglalkozás, mert a forgalomba-hozás egyik legfontosabb része e gazgálkodási ágnak. Innét az ipari kiállítások mellett a gazdasági kiállítások. Az értelem ós ész diadalát mutatták be e napokban Deveeserben megyei gazdáink. Legyen áldva derék munkálkodásuk. „Nem termékeny lapány, hegyek, ásványok, éghajlat — monda Széchenyi — teszik a közerőt, hanem az ész, mely azokat józanon használni tudja." Vármegyénk közügyeiről. A holnapi nap veszi kezdetét vármegyénk őszi rendes közgyűlése. Az idő ugyan, épen gazdáinkra tekintettel nem épen kedvező, a miért is nem ártana, ha az októberi közgyűlést más hónapra tennénk át. De ez időben is reményijük vármegyénk szép nagy díszterme meg fog telni kötelességüket ismerő megyei képviselőinkkel. Előttünk fekszik e közgyűlés napirendje. Az alispáni jelentés után mindjárt — restauratio következik. A devecseri szolgabírói állás ugyanis Persaits halálával üresedésbe jővén, a betöltésről kell a nemes vármegye iek gondoskodnia. De mortuus nil nisi bene. A boldogult — bizonyára csak régi betegsége miatt — éveken át nem birt már megf lelni kellőleg hatáskörének, s igy minden teher voltaképen a főszolgabíróra esett. Nem csoda, ha egy ember nem birt herkulesi erővel, mert azt csak a mythologiában hiszsük el, hogy Herkules Atlas helyett egymaga tartotta a vállán az egész földiekét! Most tehát itt az idő és alkalom, oly szolgabírót választani a főbíró mellé, kit megfelelő tanulmány, szorgalom és erély jellemez. Tudjuk ugyan, hogy minden egyes megye biz. tagnak joga a választásban résrtvenni. De mi megvalljuk, azt azt az eljárást találjuk illőnek, hogy ha csak szemmellátható nagy tévedésben nincs maga a devecseri járás: — a többiek azon jelölt mellé sorakozzanak, kit magok a devecseriek látnak jónak. Mert utóvégre is senkit sem lehet akarata ellen boldogítani akarni. Lapunk álláspontja tehát az, hogy a devecseri járásnak jelöltje, főleg ha az illetőt maga a főbiró is ajánlja, kapja meg a szavazatok többségét. Ez eljárás felel meg a tisztességnek és illendőségnek. Mi is hasonlót várunk és kívánunk. Egy járás sem venné jó néven, ha akarata, óhaja ellenére a megye többsége nem azt választaná meg szolgabírójának, kit ó maga akar. Hanem aztán ez esetben viselje a felelősséget maga a tisztelt járás. Neki itt van az alkalom, megfelelő járástisztről gondoskodni; a megye többi járása nem szól ellene. De aztán, ha rosszul választott, ha később kisülne (mi reméljük jelen esetben nem fog megtörténni), hogy a jelöltben csalódtak, — akkor a tisztelt járás ne panaszkodjék, a főbiró ne álljon elő recriminatiókkal, mert „tu l'asvoulu George Dandin." Nem csekély fontosságú ügy a belügyministernek tüzrendészeti rendelete. Megérdemlett érdeklődéssel várjuk erre nézve alispánunk előterjesztését, mely kétségen kivül megyénk specialis viszonyaira kellő tekintettel lesz. A jövő évi költségvetési előirányzat is bizonyára szükséges figyelemben fog részesülni, habár azon, mint már más szakértő fórum által is megrostálton aligha lesz ok gyökeresebb változást tenni. Városunkat érdeklöleg a földműves iskola ügye is napirendre kerül. Lapunk álláspontja e kérdésben eléggé ismeretes. Lapunk volt az, mely a kérdést legelső ízben megpendítette. A kormány el van határozva, hogy földmives iskolát ád megyénknek, s hogy azt Pápának adja. Ha tehát nincs jobb ajánlat a pápainál, a megye is alkalmasint megfogja azt szavazni. A pápaiak meghányták-vetették a dolgot, s az talán nem volna elegendőleg indokolható, hogy ha mindjárt teher lenne is Pápára ez iskola, ezt a megye magyarázza meg a pápaiaknak.-Itt is áll a fentebb idézett shakespeari mondás: „Tu 1' as voulu George Dandin.,, Pozsony megyénk feliratát a közigazgatási bíróságok létesítésére nézve, bár ez határozottan a mérsékelt ellenzéki párt programmmjában van, azt hisszük nyugodt lélekkel szavazhatja mindenki, ki közviszonyainkat csak kissé is ismeri. Bars vármegyének a községek idegen hangzása neveinek megmagyarositása iránti óhaját nem mérnők feltétlenül megszavazni épen fontos hazafiúi indokból. A magyarositásnak nem szabad véleményünk szerint az erőszakoskodásnak még csak árnyékát is birnia. Igenis a megye pártolólag és buzditólag felhívhatja arra a községeket, de az igazi és reális kezdeményezésnek magoktól a községektől kell erednie. S ez esetben nincs az a körmönfont ellenség, mely az erőszakoskodás vádjával léphetne fel ellenünk. Ezek a jövő közgyűlés tárgyai, bár minden bizonnyal többé-kevésbé fontos sok egyéb közérdekű tárgy is jött még időközben szőnyegre. Bizunk megyei bizottsági tagjaink ismert tapintatában. Pápa város felirata a regale ügyben. Nagyméltóságú m. kir. Pénzügyi ministerium! A hírlapokból, nem különben a pénzügyi közigazgatás egyes cselekvényeiből városunk közönsége is tudomást szerzett arról, hogy a nm. m. kir. kormány elhatározta, mikép a feudális uralom idejének egyik még létező tanújelét, a mely nyilvánulásaiban a kereskedelem s az üzletek szabadságára kétségki vül korlátozólag hatott, az italmérési kir. kisebb haszonvételi jogot, országos megváltás utján megszüntetve, a jogosítottak kárpótlásával ezeket elégitendi ki, az italmérésnek a modern fogalmak és életszükségletek szerinti szabályozása által pedig a közérdeknek teend szolgálatot. Városunk speciális viszonyainál fogva nem csuda, ha már a szak tanácskozni ány idején feszült figyelemmel kisértük a dolgok fejlődését, hasonlókép természetszerű az is, hogy a midőn az előkészített javaslatból azt lehete látnunk, hogy ha a megváltási elv a tervezethez képest nyer érvényesülést, városunk egy féltett, s nagy értékű joga válik semmivé, elengedhetlen kötelességünknek kelle ismernünk azok érdekében a kiket képviselünk, Pápa város közönségének érdekében, hogy viszonyaink általános ismertetésével a n. m. kir. kormány elé járulva azt a megváltás elvének oly irányú meghatározására kérjük fel tiszteletteljesen, a mely nem teend semmivé egy törvényes szerzési czimen és évszázadok gyakorlatán alapuló magánjogot. Pápa városának, a mely hajdan csak a mai belvárosból (akkor a vár maga) állott, mert a falakon kivül csak az u. n. alsó és felső majorok léteztek, dicső emlékezetű I. Mátyás, II. Ulászló és TL. Lajos királyainktól, valamint az ezek után uralkodott fejedelmek egész sorától, sokféle kiváltság adatott ugy, hogy bár a város földesúri jog alatt maradt, oly nemű kiváltságokkal birt, a melyek polgárait úgyszólván a királyi városok polgárait megillető kivételes elbánás alá esőkké tették. A város a maga egészében szintén nem állott a földesúrral szemben teljesen a jobbágyközségek álláspontján és színvonalán, hanem egyes jogokban az urasággal formaszerint osztozott. Igy a városi piacz, vásárrendezésben, ezek kezelésében, a büntető bíráskodásban, — melyeket mind bizonyos ellenszolgálrnányokkal a földesúrtól megszerzett. A korcsmáitatásra nézve szintén ily uri joga volt Pápa (bel) városának, s az 1732. évi január 1-én gr. Esterházy Perencz időkori földesúrral kötött szerződés 8-ik pontjában, a földesúr kijelenti a városnak, hogy „A korcsma folyását míglen az mostanyi statusban lészen, nékiek oda engedtük" . . . vagyis más szóval a már talált és ősrégi időktől fogva fennálló gyakorlatot a maga részéről is elismeri és megerősíti. Ugyanezen 8-ik pontban azt is kijelenti, hogy „semmi olyan embereknek, kiknek Pápai belső Városunkban vagy lakása, vagy pediglen háza nincsen, bort fönnirt Pápai belső városunkban ne legyen szabad áruitatnia." Ezen sok százados gyakorlat által föntartott jogannyira megmaradt épségében és ugyanazon formájában, hogy Pápa belvárosában, azon részben tudniil.lik, a melynek határai a várárkok,és u. n. „bástya" maradvány által még ma is köztudomásilag és felismerhetőleg körülhatároltatnak, abban, a melyben a házak népsorszáma 1—-483-ig terjed, a város a korcsmáitatást ma is mint jogi személy, mint uraság birtokolja, s a mig például a fönt "'említett határokon kivül eső részeken a grófi uradalom joga ellenére kovcsmáltataa nem gyakorolható, a-belváros, ierületén minden háztulajdonos, bármely órában nyithat házában korcsmát, a városnak mint szabadalmas jogi személynek jogán. Van is tényleg ilyen jogon gyakorolt bor mérés feles számban. Azon netán támadható ellenvetéssel szemben, h°gy a jogot nem a város búja és használja, tiszteletteljesen meg kell jegyeznünk, hogy a szerződéseket, milyenek az uradalommal nagyobb számban köttettek, s melyek egyikére fent hivatkozni bátorkodunk, nem mással mint a város egyetemével kötötte a földesúr, s hogy a város mint ilyen nem maga, hanem a belvárosi ház birtokosok utján élvezte a kiváltságos jogot igen természetes volt, mert saját polgárainak keresetképességét emelte vele, s a saját területén levő kázbirtok értékét fokozta, a minthogy köztudomású dolog az itt, hogy a belvárosi házak értékére mindig befolyással volt azon körülmény ( hogy a tulajdonos, mint a belvárosban birtokos, ott korcsmát nyithat. De abból, hogy a város saját polgárait, — a kik közterheihez járultak, — ingyen részeltette az őt megillető s tőle másokra is átszállítható jogban, egyáltalán nem következik, hogy a jogot eljátszotta volna, arról lemondott volna, vagy hogy azt mással szemben, — olyannal a kitől ellenszolgálmányt nem nyer, — minden corolláriumával együtt ne érvényesíthetné. Igy tehát az esetben, ha a jogot többé a polgárok által nem gyakorolhatja, hanem azt más, például az állam veszi át, joggal kívánhatja áz államtól azt, a mit polgáraitól csupán méltányosságból nem kivánt, a joghasználat értékét, járadékban avagy tőkében. Minthogy pedig a megváltási javaslat tudomásunk szerint úgy van contemplálva, hogy a megváltás kulcsa a bizonyos éveken át élvezett jövödelem átlaga leend, méltán tölte el bennünket aggály az iránt, hogy eddig soha kétségbe nem vont és értékesnek tartott jogunk, a mely ha a városnak effectiv jövödelmet nem hozott is, de azért mégis értéket képvisel, egy tollvonással semmivé tétetik, ellenére a fenálló jogelveknek. Semmivé tétetik nem organikus törvénynyel, olyannal a mely a polgári magán jogot szabályozva, a bevett szokás szerint átmenetkép a jogok létezésének igazolását kellő határidőhöz köti, s csak ennek lefolyásával mondja ki a jogvesztést, nem ily módon, hanem egy a lényeget kikerülő intézkedéssel. Nem lesz kérdés tárgya a létezés, az figyelembe nem jön, hanem elvész a jog azért, mert egyik, de csak egyik ismérve, — az, hogy mit jövedelmezett? — nem hozható tisztába, legalább nem a felállított chablonok szerint. Nem lehet az Nm. Ministerium, hogy a törvény igy vegyen el olyan jogokat, a melyek létezése hazai törvényeink egész lánczolata szerint alapos és helyes. Bizünk is a magas kormány jogérzetében és bölcsességében, hogy az „állam érdeke" érdekében, nem engedi sújtani azon alkotó-részeket, a melyek az államot képezik. Es hogy is lehetne 3 vagy 5 évi használatot — illetőleg nem használatot — tenni a megváltás alapjául, vagy venni oly időtartamul, a melyen tul nincs megváltási igény ? Hazai törvényeink az elévülést, a jog nem használása esetén 32 évre teszik, s a javaslat 3—5 éven nem használt jogot is elévitene? Egyébiránt Pápa városa, mint Pápa-belváros jogutóda, egy percig sem altatta el jogát; használta és használja ma is. Mert a jog bírásának ideje óta a 483 házszám alatt hol itt, hol ott, a jog folyvást gyakoroltatott, s gyakorol fcatik ma is. Hogy mi lenne a megváltási kulcs ott, a hol effectiv jövödelem nem áll alapul rendelkezésre, azt a magas kormány bölcsességére bízzuk. Hogy van ilyen az bizonyos, és bátorkodunk is ilyenül megjelelni a fogyasztási adót. . Nem szólunk itt azon egyesekről a kikre nézve — s ilyenek belvárosunkban is az egyesek, kik egyónenkint kétségkívül kárpótoltatni fognak,— lehet alkalmazni a jövedelmezőség alapján követendő eljárást, de értjük alatta a velünk egysorsu erkölcsi testületeket, a kikkel szemben csakugyan a fogyasztási adó aránylagos menynyisége fog alapul szolgálhatni a jogváltság-bér megállapításánál. De nem akarjuk a magas kormány drága idejét továbbra is igénybe venni, azért röviden a következőkben összegezzük tiszteletteljes előterjesztésünket : Méltóztassék a regale megváltási törvény előterjesztésénél figyelembe venni, hogy Pápa' belvárosa 1—483. számig terjedő házaiban a város kiváltságon és" szerződésen alapuló jogán az italmérés mint kir. kisebb haszonvételi jog gyakoroltatik, hogy e város közönsége azt polgárai által folyton gyakorolta és gyakorolja, .., hogy a város közönsége a törvényre támasz^ 41