Pápai Lapok. 15. évfolyam, 1888

1888-08-26

36. szám. Pápa, 1888. augusztus 26. Előfizetési díjait! Egy évre 6 frt. — Félévre 5 frt Negyed évre 1 frt50. krajczár. Egy szdm ára 15 kr. HIRDETÉSEK 1 hasábos peíitsor térfogata után S kr, nyilttérbeti 30 krajczár A dij előre fizetendő. Bélyegdíj mindig külön számíttatik Az előfizetési dijak, s hirdetések a lap KIADÓ hivatal dia (GOLDBERG GYULA papírkereskedése, Fölérj küldendők os közlönye. XV. évfolyam. jVlegj ele nílt Minden vasárnap. Közérdekű sürgős közlésekre flBj^fe koroakiat rendkívüli számok is adatnak ki. jj^H fl Bérmenteden levelek, csak ismert fl kezektől fogadiainak el. Kéziratok fl nem adatnak -vissza. ^^^^H A lapnak szánt közlemények Hfl a l ap SZER K h ivat al á b a |H [0 - k 0 11 ég i u in épület) n| küldendők. mMm\ Pápa vár-os haío Trefort Ágoston. „Non omnís moriar multa quae pars mei. Vitabit libitinam : usquae ego postera CreScam laude recens " A magyar közművelődésnek, az európai műveltségnek, s culturalis haladásunknak nagy halottja van. Trefort Ágoston cultusminister, a magyar tud. academia elnöke meghalt. A mi városunk e gyászban külön is osztozik, mert Trefortot egy időben mint Pápa városa orsz képviselőjét tisztelhette. Bizonj^, ha megtartja vala Pápa városa továbbra is őt képviselőjének, ma talán nem egy culturalis erkölcsi és anyagi hasznot hajtó intézmény nyal volna gazdagabb városunk. De ne vegyüljön az országos gyászba vidéki szocziális szemrehányás hangja. Mély és igaz a részvét, melylyel Trefort halálát minden magyar ember fogadja. Az ország legtevékenyebb, s egyik legműveltebb cultur-harczosát vesztette el benne. Tizenhat évig volt .cultusminister. Sok kormány váltságot ért meg, de őt egy sem buktatta meg, mert Lónyay úgy, mint Szlávy, Szlávy úgy. mint Bittó, s Bittó úgy mint Tisza érezték, hogy — Trefort nélkülözhetlen. S most halálával — pótolhatatlan! Eötvösnek, a nagynak méltó utóda volt nemcsak egyéni értékének nagyságában, de emberbaráti érzelmeinek, szive jóságának mélységében is.- A főváros pompás iskolái, a tudományos intézmények sokasága örök szobrát fogják képezni Trefort emlékének. Históriai alak a kozelmri.lt küzdelmeiből, a nemzeti felébredés szép napjaiból. Közel félszázados folytonos munkálkodás, örökös szellemi termelés volt Trefortnak eszmékben, tettekben gazdag élete. Koporsója előtt lehajtott fővel állunk, s az igaz mély részvét hazafias érzületével könnyezzük meg halálát. T ARCZA. CSATA ELŐTT. Csatadal szól, megharsan a trombita, Lóra pattan e hon minden hü fia, S tova száguld bátran á harczmezőre, Hogy az ellen szélyel fusson előle. — Fel vitézek, előre! „Kossuth Lajos azt üzente". Zeng a dal. Viszhangozza távolban a sziklafal. Át, át veszi ajkára a tájnépe, Nincs erö, mi emlékéből kitépje. — Fel vitézek, előre! Halvány arczczal egy csapatban ifjú had. Gyermek talán ? Nem. A szive hős marad. Lengeti a zászlót a bérez szellője, Hisz arra van szent esküje letéve.- — Fel vitézek, előre ! Egy érzelem lakik minden kebelben, Lángra is gyúl honszerelem tüzében, S mert dicsőség az igaznak itt bére: Koszorúért a győzelmi tetőre Fel vitézek, előre! Sorakozik jobbra, balra a kí ép, — E hazáért dicsőn halni óh mi szép! — A szabadság istennője elébe Volna-e, ki imádattal ne lépne? — Fel vitézek, előre I Megvillan a kifent aczél mindenütt, Régi békót széttörni az óra üt. Ágyúdörej földetrázó beszéde: Ezer Átkot mond az*ellen fejére. — Fel vitézek, előre! Apa, fiú, testvér, rokon, fel karod! n

Mioket hiv ugy a világ, hogy: magyarok". Benne* an^.k a csodás nagy generationak, iftely kgy Somssich Pállal, egy Ghy- j czy K^hrainnal, egy Sennyeyvel, egy PerczB^oélával áldotta meg e hazát — j egyik legutolsó tagja szállt a sirba. S ha nevével és emlékével nem is lesznek j korszakalkotó nagy eszmék összekötve, de hiányát sokáig fogja megérezni a j magyar cultura, a magyar közművelődés és közoktatásügy, melynek Trefort elsőrendű hérosza volt. A niagyar nemzet géniusza áldani fogja drága emlékét! Ötven év. Bizony beillik kétszer annjúnak a tanitói pályán befutott ötven év. Kétszeresen lehetne számítani itt is az éveket, mint a katonaságnál, mert a hivatások bár egyik legszebbike, de egyúttal legnehezebbike is a — tanitói pálya. És Hannig Antal t. polgártársunk, kit tegnap a megérdemelt ünnepeltetés ért, megszolgálta az ötven évet munkálkodással, kitartással, hazafias lelkesedéssel. Szivvel-lélekkcl össze volt forrva nemes pályájával, melynek tövisei nem bántották, virágai el nem bóditották. S csak is ily férfi tölti be hűen a tanitói hivatást. Mert a ki a virágot nem szereti, az ne legyen kertész. A ki a tanítói hivatás lelkesedóst keltő becsét nem kedveli, ne legyen tanitó. Sok tűrés, még több odaadás, sok munkálkodás, még több lelkesedés kell e pályához, mert az iskola nem csak oktató, de a legfontosabb nevelési intézmény is. A hazának alapköve. Ott épül fel a haza jövő százada, ott fejlődik ki csirája jónak, nemesnek, vagy rosznak, nemtelennek; ott alakulhat át a gyermekkebel a hazafiság erényeinek igaz oltárául, onnét kerül elő a hazátfentartó, legerősebb erő: — a nép és nemzedék, A tanitónak saját példaadása a legelső irányadás e czélok elérésénél! Csak Piros rózsát a rónák zöld ölére, Sokszor nevelt már bajnoki sziv vére. — Fel vitézek, előre! Csatoljátok meg a vezérsisakot! S te állítsd Uram útjában a napot! Hogy sokáig ne térjen nyughelyére, De a halál aratását szemlélje. — Fel vitézek, előre! cBacoa cBé-fa. A képzelet szekerén vagy PÁPÁTÓL PÁRIZSIG ÉS VISSZA (Vége.) Itt vagyok hát Strassburg falai között. Előbb franczia végvár, most német „Wacht am Rhein" Még két évtized előtt vidám, franczia szellem uralkodott e városban. Virágzó ipara, kereskedése, az átvonuló utczák egész raja oly élénkké, gazdaggá tették e-helyet. Most eltűnt mindez! Szelleme békóba I van verve, társadalmi élete oly komor, mint sötét erődéi Olyan tengő állapotban van, mint mikor mi nálunk a cseh kellnerek és verklisek uralkodtak. — Mintha a katonaságra is átragadt volna ez a kórosság, oly filosophikus méltósággal sétálnak a tisztek, még hölgyekkel is, mint meganyi Kant vagy Hegel, vagy mintha mind azon a stratégián törnék a fejőket, hogyan lehetne meghódítani az egész világot, hogy lenne egy Isten és egy uralkodó, — a porosz. — Bementem a fölséges Dómba s elragadtatva szépségétől önkénytelen röppent el ajkaimról az imaszerű fohász. Nagy Isten! népek szent Istene! áldj meg minden szabadságra törekvő nemzetet. Támogasd, vezéreld őket igaz, szent küzdelmeikben, hogy szabadon dicsérhessék és áldh&ssák szent nevedet! Jó nagy darab fold ez az elhódított — Erancziaország testéből kivágott Elszász-Lotháringia. Jó ideig haladtünk, még a „Herr Schaffner" elkiáltotta ! Avricourt. Két Avricourt van, német és franczia, az jó polgár és jó hazafi, csak ki a munkát szereti és azért lelkesedik, csak ki békében és nem polgártársaivali háborúskodásban szeret élni, csak ki nem henczeg, s nem beszél minden igaz ok és alkalom nélkül sértett hiúságokról, sértett törvényekről, tanitói állás megbecstelenitéséről: válhatik szép és nemes hivatása igaz őrévé. Mert elvégre is lehetnek nézeteltérések mindenütt, de még mindig megbánta mindenki, a ki túllőtt a czélon. Nincs Magyarországon ember, ha csak nem bolond, s hazáját nem szereti, a ki ne tisztelné, ne becsülné, ne szeretné a magyar néptanitót. De azért a ki egyes ellen kel kí, s egyesek lóhaságát, munkakerülését, helytelen magaviseletét megró vja, az nem a tanitói kar és hivatás, mint ilyen ellen kel ki, de sőt ennek jól felfogott érdekében, feltéve, hogy a törvényes alapon áll, tette meg a támadást. S a tanitói egyleteknek százszor megkell gondolniok, mig egyes ember ügyét magukóvá teszik; mert akkor ezzel azt jelezik, hogy ők is úgy gondolkoznak, mint az illető egyes ember. A tanitói egyleteknek igaz hivatása az egyesek érdekeinek megóvása, de csak akkor, ha ez érdekek igazságosak, törvényesek; csak akkor, ha maga az „egyes" is megérdemli, hogy derék társai és maga az egylet lándzsát törjön az igaztalanul, törvénytelenül sértettnek érdekében. A tanitói egylet sokkal magasabb erkölcsi polezon áll, hogysem egyes ember kedveért mindjárt beengedje magát heczczeltetní oly czéltalan háborúba, heveskedésekbe, helytelen, informatiók után induló támadásokba, melynek aztán a vége az, hogy az egylet maga — a törvény értelmében, melyet mindnyájunknak respektálni kell — belátni kénytelen, hogy bizony az az egyes ember ügye nem érdemelte meg azt a sok keserűséget, azt a sok kellemetlenséget, és félreértést. Hannig Antal szintén élén áll egy egyik jobbról, a másik balról néhány száz lépésnyi távolból nézve egymással farkas szemet. Mikor német Avricourtban kiszálltunk, már jött értünk a franczia vonat. Nagyot dobbant a szívem, mikor a szabadság e földjére léptem, de még nagyobbat dobbant akkor, mikor abba a hosszú terembe utasítottak bennünket, hol a podgyászt és útlevelet vizsgálják. Csak néhány szivar lézengett már a tárczámban, a kofferemben sem volt semmi gyanús azon a vastag virstlin kivül, melyet még Stuttgartban belegyömöszültem; de az útlevelem, az annyira nem volt rendén, hogy — nem is volt. — Utazási nagy örömemben egészen megfeledkeztem arról, hogy ez is szükséges. Mit csináljak most, ha ezek a republikánus francziák csakugyan olyan barbárok, mint egyik országgyűlési tudósításunkban olvastam !Í Vagy megesznek, vagy kiszolgáltatnak a németnek. Fatális helyzet! — Mint mikor a hajnal dereágő világánál oszlik az éj sötétsége , úgy oszlott él az én kétségbeesésem, mikor láttam, hogy egy előttem harmadikul ballagó hórihorgas fekete szakálu egyéniséget visitkártyája bemutatása után szabadon eresztettek. Csakhogy nekem visitkártyám s!em volt soha. Tudom ugyan, hogy most már a kis diákok is a zsebükbün hordják, hogy ha netalántán párbajba keverednek, azonnal kivághassák az ellenfélnek, de én azt tartottam, hogy az csak olyan urnák való, aki mindjárt a predicatumát és czimerét is odanyomtathatja a neve fölé. — Eszembe jutott, hogy mikor hazulról elindultam, a keresztlevelemet azj oldalzsebembe tettem azon okból, hogy — ha az volna rólam megírva a sors könyvében) hogy ez utazásom alatt valamiképen el kell pusztulnom ez árnyék világból, — legalább legyen egy hiteles írásom, amelyről leolvashatják, hogy az Úristen nem teremtett németnek. — Ezt vettem elő s adtam át •—-jámbor képet vágva— az inspektiós franczia tisztnek, a ki végignézve az én latin nyelven irt csaknem félszázados dokumentumomat, mosolyogva adta vissza e szavakkal: Pasaez monsieur! tanitói egyletnek. Ötven óv, derék szép ötven év magaslik ki pályájából. Hisszük és tudjuk, hogy egyleténél, ha volt is tán nem kivánt félreértés, nem remélt kellemetlenség: — a múlt sokkal élénkebb benyomást tett mindnyájunkra, s az igazság és törvény sokkal világosabb lett mindnyájunk előtt, hogysem azt hinnők, hogy egy Hannig Antal vezetése alatt álló tanitói egyletnek bármikor is többé hivatásához, irányához, nemes, szép czéljához úgy sem illő kellemetlensége legyen. Vezérelje az Isten Hannig Antalt, az ötven éves derék tanitót, magasztos útján továbbra is. Dicső hadsereg az, melynek Hannig Antal ma ötven éves bajnoka. Dicső hadsereg, mely nem pusztit, de nevel; mely nem halált osztogat, de szellemi életet ád; dicső hadsereg a magyar • nemzeti cultura és közművelődés- igaz szolgálatában; egy-egy zászlótartó mind az, ki e tábornak harezosa, tartója a legszebb zászlónak, melyre a nemzet és hazafenntartás örök, csodás igéi vannak felírva. , Legyen áldva e zászló, reményeink és hazafiságunk örökszép talizmánja. Legyen üdvözölve a jubiláns Hannig Antalban a czélját nem felejtő, hivatását átérző, s azért sem megfogyva, sem megtörve, küzdve küzdő, derék magyar néptanítói kar. Az Isten éltesse őket

t s velük az ötven éves zászlótartót, a népnevelés táborának jubiláns bajnokát! = A „Veszprém megyei gazdasági egyesület" Veszprémben, 1888. év szeptember hó 21-dik napján a nagyvázsonyi uradalom tulajdonát képező s a nagyvásártéren fekvő faraktár belső udvarán csikós anyakanczákra és két évesnél idősebb kanczacsikókra ló-díjazást rendez. Díjazásra pályázhatnak Veszprémmegye területéről minden nagy- és kisbirtokos lótenyésztő gazda tulajdonában levő s az alábbi feltételeknek megfelelő lovak. A* lótulajdonosok hatósági vagy községi bizonyítvánnyal igazolni tartoznak, hogy a díjazásra csikóval bemutatott anyakancza saját nevelése, vagy pedig azt, hogy az már a vele bemutatott csikó ellése előtt jött tulajVidám an, fiatalkori fürgeséggel kapaszkodtam föl a nyitva álló coupék egyikébe— itt abba megy be az utazó, amelyikbe akar, nem oda, hova a conduktor kegyeskedik olykor egy kis borravalóért beereszteni — s helyet foglalva a kék posztós ülésen le sem szálltam addig, mig a vonat Nancyban meg nem állt. Késő este volt már, de azért fölhasználva a néhány órai késedelmet, befutottam komoczióképen a város egy részét s vissza térve a pályaházba bementem a restauratióba. Itt két dolog lepett meg, az elegáns izlésü berendezés s a kellnerek costümje, mely egész Erancziaországban divatos. Eekete, derékig érő dolmány vagy kabátka, s fekete nadrág, melyet teljesen elföd a hófehér kötény. Éjfél mult mikor tovább indultunk s én azon gondolattal szunyókáltam el, hogy . már 10 órakor Párizsban leszek. i Párizs! Oh mily régóta vágytam utánad, mint az igazhivő mozlim Mekka után! — Most végre itt vagyok Erancziaország szivében, az európai civilízátio központjában, a modern tudományok, a szabad szellem hazájában, a világ legelső városában. — Hány magyar művész lett itt nagygyá, hány magyar menekült talált itt barátságos menhelyet! Ha magyar nem volnék, franczia óhajtanék lenni. Csupán ezen erős franczia sympathiám fogadtatta meg velem,, hogy dobogó szívvel fogom átkarolni a legelső francziaszobalányt . . ha csinos lesz. Egész attention-nal nyomtam meg a „Grand Hotel d' Aubusson"-ban a villamos csengetyűt —- honi szokás szerint: a szobaleánynak kétszer — és vártam. Erős kopogás után megnyílik az ajtó s belép egy piros képű, jói megtermett vállas ficzkó e szavakkal: a votre service monsieur! — Kivettem a tárczámból a vevényt s lehűlt szympathiával szóltam neki: Itt van Jaques! hozassa el a podgyászomat az indóháztól! Csalódás ez élet! Képzeletünk sókkal nagyobbszerüt rajzol elénk mint amit a való nyújt. — Annyit olvastam,- hallottam- már Párizsról s képzeletem azt 36