Pápai Lapok. 15. évfolyam, 1888
1888-01-22
asztatása előtt classikus íróink egyik kitűnősége volt, mint versköltö, müphilosoph, és az ékesen szólásnak mestere. Deák Ferencznek felérkezése előtt az 1832—6-ki országgyűlésen határozottan Kölcsey volt, a ki a közkérdéseket és a reform terveket alaposan tanulmányozta, úgy annyira, hogy azokkal pályatársai között senki oly mérvben tisztában nem volt, mint ö egyedül. Ezen alapos ismeretei, teljes tanulmányai, s ezekre alapított meggyőződése, s a lelke mélyével öszszeforrt hazaszeretete, s tiszta szabadéivüsége sugalmazták azon .nagyszabású beszédeket, melyek által ö magát halhatatlanná tette, ü a régi classikus iskolához tartozott mindvégig. Beszédei a magyar classikai szónoklatnak örök időkre maradandó szép példányai, melyekben a kérdésekéi, a vita tárgyait oly tisztán világosította meg, mint előtte senki, — a haladás elveit pedig oly tüzetesen fejtette ki, hogy beszédei ma ís arról győznek meg bennünket, hogy ö már akkor a nyugoti műveltséget, és modern alkotmányosságot minden részleteiben teljesen magáévá tette, •— s ezen tanulmányai képesítették arra, hogy mások által nem bírt érveknek sokaságával, tisztaságával és hatalmával halmozva tette felszólalásait nagyfontosságuakká, úgy anynyira, hogy azon időben az ország értelmiségének figyelme legfők-'pen ö reá volt fordulva, s hogy beszédei még a késő ivadékok előtt is, mint hatalmas értelem és formaszépst'g remek j alkotásai fognak méltatva lenni. j Egy régi ismerősöm beszélte, — ki pz 1 1832—6-ki országgyűlésen jelen volt, — hogy ! midőn Kölcsey a követek asztalánál felállott, | megdöbbenés és áhítat szállotta meg a kebleket { a ház és hallgatóság minden tagjánál. Ünnepé- | lyes csendben várta mindenki felszólalását, annak f a feketébe öltözött, kopasz homlokú s teljesen I borotvált arczú szónoknak, a kinek már megjele- ! nése c<upa ünnepi fenség és méltóság völt. — j Igaz, tiszta hazaíisága, szent meggyőződése, aranytiszta jelleme, és szónoklatának fensége ünnepeltté, és tiszteltté tették öt. Hangja mély volt, majdnem ércztelen, síri. Előadásán bizonyos szent fajdalom hangja rezgett át, —- mint a nemzetnek azon időben élő fajdalma; — midőn pedig beszédeiben azon részekhez tért, melyeket keblének melegével j adott elő, midőn a sikertelen küzdelmek, s eile- j neinek roszakaratu eljárása ellen lelkének harag- I ját dörögte el a törvényhozás teremében: — ak- j kor érezte mindenki, hogy e szent jellemű fér- ! fiúnak haragja nem más, hanem a keserűségben szenvedő nemzet méltó felháborodásának dör- j gése, melyben villámok czikkáztak, — midőn j pedig lelkének eme felindulását magasra emelt | szikár kezének mutató ujával kisérte: — lélek- í zetvétel nélkül hallgatta öt mindenki, és érezte, j hogy a csontok velőin, a szívnek erén, és az j idegek minden szálain egy fagylaíó érzet futott j át. A kik öt hallották, t-oha sem feledték el a ; hatást, melyet tett reájuk szónoklata. Mint egy j apostol, ki az igét hlid-.iti, mint egy jós, kí a J jövőt megjeleli, ihlettel rr.o:;uta el beszédeit. Sok ' száz elme nyert azokból felvilágosítást, sok száz j kebel gyuladt hazaszeretetre eszméitől, és sok ! száz sziv nemesedett meg érzelmeitől. Az a fia- I talsig pedig, mely Kölcsey egyéniségét bámulni, j hazaszeretetét, ci veit, tudományát tanulni szeren- j esés volt, egy hatalmas phalanxxá növekedett, j melynek egyénei a későbbi évek hevesebb küz- ! Voyia Adolfnc szomszédja a zöld asztal mellett Cornéliának, de különben is a legmelegebb barátság fűzi őket össze, s azon kivül még annak a j sok nemes fáradozásnak az emléke is, miben együtt j volt részük a nőegylet megalapítása idejében és j azóta folyvást! j Hát özv. Kluge Ferencz ti ét hogy lehessen J egy pillanat alatt felvett képen - - csak Jegvázlato- \ sabban is — előtünretm? ..Nagy asszony' ö a szó j legmagasztosabb, legnemesebb értelmében, a kinek { a ,,balkezé"-nek rendkívüli emlékező tehetséggel i kellene bírni, hogy tudhassa és számon tarthassa j mind azt a sok jót, mit az a százaktól áldott ..jobb j kéz- cselekszik! Ha regényben olvasna az ember { egy ilyen matrónáról, azt hinné csak a költői kép- | zelet tud annyi szép tulajdont egy kiválasztott alak- j j;'«ra ráhalmozni 5 csaknem lehetetlenségnek tartaná, j hogy egy gyenge szívű asszony oly erős, oly kitartó bírjon lenni az övéiért való munkálkodásban ! és a jó czélok elősegítésében, mint Klugenc. Tizian j művészi ecsete kellene ide! J Gyurátz Fcrencznéxol nem győz elég dicsérettel emlékezni választmányi párja s zöld asztali szomszédja: özv. Peti Vali Mari, hogy milyen kiváló buzgalmat fejtett ki az egylet legközelebbi ujjá alakulásakor, egyleti tagok gyűjtése körül! Van még j egy alak e két colléga között, de Gyurátzné deli termete ugy elfedi őt a fényképező elől, hogy nem látszik belőle egyéb, mint a felöltője gomblyukába tűzött károm szál kikeleti hóvirág. Dr. Steiner Jozsefnénél nem lehet képzelni szebb és fiatalabb nagymamát, a ki élő például szolgálhatna minden hölgynek arra is, hogy milyen jő gazdasszonyok legyünk ! Dr. Madara Györgyné gyengéd, finom alakja nem árulná el- soha, mily erélyes jellem és Önfeláldozó anya ez az asszony! Csák szerénysége közelíti meg szívj óságának nagyságát. Szilágyi Józsefné szellemes tekintetével egyBMgnywi « anaMtöt « wert ildM< togy ton> eleiméinek kitartó viadorai, s utóbb győztes hősei lettek. Igaz, hogy beszédei a kérdéseknek inkább kifejtését, tisztázását tartalmazták, és hogy szónoki szerepe nem terjedt odáig, hol a küzdőtér hőse az ellenfélre úgy csap reá, mint a sziklai sas, és űzőbe veszi ellenét, s futtatja a kimerülésig, a kimerültét pedig újra támadja, s megsemmisiti. Mint Pitt, Mirabeau és Kossuth. Az ö szent kedélye ily csatára nem volt hajlandó. Mindazáltal meg kell vallani, hogy az ö szereplése előtt, és szereplése ideje alatt senki sem tanította nemzetét oly sok eszmére, mint Kölcsey, senki sem volt oly szorgalmas, elkészítője a talajnak, s oly buzgó,"lelkiismeretes elvetője a magnak, mint Kölcsey. Felvilágosodásunk és szabadelvüségünk nagyon sokat köszönhet neki. A nemzetet sokféleképen kötelezte hálára emléke iránt! c&aicicso\\ Bános. Levéi a Szerkesztőhöz. (Karczolat a „Pápai Lapok" Albumáról és a pápai korcsolya egyleti új jégpálya tükréről.) Album és új jégpálya tükör, mind a ketru egy idötájt lett, mind a kettő mutat valamit, egyik a pápai lap, másik a pápai társadalom életébö 1 , s mind a kettő szép és fénylő, sikamlós és sikos. darabos és göröngyös, örömöt és fajdalmát szolgáltató lehet. Ha már egyszer a korcsolya egyleti jégpálya van, hogy jégre vigye azokat, a kik oda önként mennek, a Pápai Lapok Albuma pedig azért lett, hogy abba belefoglaltassanak azok, a kik oda bele vétetnek, ha akarják, ha nem.— Vajha Album és jégtükör feladatuknak minél szebben felelhetnének meg, a jégpályára lépők ott élénkséget és felvidulást nyernének, soha semmi botlást, esést, ütödést és sértést ne szenvednének; a kik pedig a Pápai Lapok Albumába tudva, nem tudva, sőt sokszor tiltakozás ellenére is belekerülnek : vajha a róluk szóló Album lap lenne mindig kellemes olvasmány, ne lenne se igen nagyitó, se hizelgön szépítő, ne lenne bántó és sértő, hanem szép ízléssel lenne természetes és hü, és mégis mindenkire előnyösen, nemesen és tanulságosan ható, ne lenne édes-émelygö méz, de torma se. A korcsolya egyletnek szüksége van jó jégre és sok jó korcsolyázó egyleti és pártoló tagra, az egyleti elnökség buzgóságára, minden és mindenki iránti figyelmére. Vajha mind ez meg is lenne a nemes Sport és társadalmi élet élénkítése iránti czélból. A Pápai Lapok Albumának pedig szüksége van avatott, jó tollal biró Írókra, s munkatársakra és a lapszerkesztő tapasztalt jó ízlésére, az Albumba méltatott személyeknek valóban oda valóságát is megbíráló tehetségre, hogy a kik az Albumba bele vetetnek, ne legyen szükség róluk nagyítva és hízelgőn, a vagy ne kelljen bántőn és sértőn írni, hogy ha már lett és van az Album, akkor legyeu az szereplő és olvasóra kellemes, ártatlan, szórakoztató. A Pápai Lapokban eddig megjelent Album lapok, hogy mennyiben feleltek meg a szerény véleményemben jelzett kívánalmaknak, felelt, vagy felelni fog rá a közvélemény. Anuyit irhatok, hogy a közvélemény bírálatában ís némi összefüggés és hasonlat látszik a Pápai Lapok Albumát és a korcsolya egyleti jégpályát illetőleg. Mult vasárnap délután, ünnepélyesen nagy és fényes közönség érdeklődésével megnyittatott az új jégpálya. A Sport kedvelői kitettek magukért élénk, ügyes gyakorlottságukkal, a jég tükrén gyorsan repüléseikkel. A jégpálya sima és elég jó volt ugyan, de itt-ott kissé hullámos, mélyedő és emelkedő a talaj felszínéhez képest, mert a jégalja sok helyen üres volt. A jégpálya tükre tehát olyan.a milyen volt, de a jó kedv és öröm főkép a néző közönségben igen nagy volt, a szereplök és Sport gyakorlók között azonban nem csak jó kedvű és örvendező, de egyikmásik jajgató és megtaszitott is volt, liála isten komoly baja azonban senkinek sem lett. Az egylet elnöksége őrködött és lehetőleg figyelmes volt. A korcsolya egyleti válság és ennek fontán az új jégpálya területszerzés az egyletnek nem megszűnését, de új életre jutást és dicsőséget szerzett! Adja Isten, hogy a Pápai Lapok új alkotása, az Album, a Pápai Lapok, mint komoly társadalmi irányú és derék lapnak szintén javára szolgáljon! A régi jégpályaterületnél sokkal szebb és jobb helyen van az új jégpályaterület s az a haszon is van a régi jégpálya otthagyásával, hogy ott most százai a sok apró gyerekeknek csuszkáinak és hömpölyögnek az ott levő kis jégtükrökön, vigan kaczagva, sokszor elesve és újra talpra kelve, s a tájnak élénkséget adva. Óhajtom, hogy a Pápai Lapok Albumával is mindenki megelégedett legyen ! S az Album rajzok sokasága, ha irat'k is a lapszámára s azok legtöbbje ha hull is a papírkosárba *), akadjon a sok közül kevés, de elfogadható, s a Pápai Lapoknak dicséretére váló ! E levelemnek sava, borsa ugyan nem sok, de talán azért nem ízetlen. Pápa, 1888. január 18. A mit az emberi test háztartásából mindenkinek \i\úú kell. Az emberi testet egy művészileg készült gőzgéppel lehet legjobban összehasonlítani, a mely különféle, igen bonyolult lefolyású munkák végzésére van rendeltetve. Munkáját e gép természetesen csak akkor végezheti tökéletesen, ha minden egyes része jó karban van, s czélszerüen összemüködik, míg ellenben ha annak egyes részei hibásak, az esetben annak munkája is nemcsak hogy tökéletlen leend, sőt ha egyes lényegesebb részei tetemesen megsérülnek, a gép működni sem képes, hanem megáll. Épen így van ez az emberi testtel ís. Ennél is, ha egyes szervek sinlődő állapotban vannak, s ennek folytán azok rendes, szabályos működése megvan zavarva: a test szervezetének munkája is tökéletlen és hibás leend, sőt ha a test egyes jelenté*) Olyan nincs! Mi jobban megválogatjuk Albumunk iróit, mint a korcsolya egylet napszámosait, kik hetekig kontárkodtak a csatorna készítéssel. — És ne legyen részrehajló a karczolat írója, hogy csak a korcsolya egjdet nevettetheti meg a közönséget a szereplők jajgatásával, —r hadd jajgasson az Album tükrért is az, a ki hamis irányt véve kisiklott az élet színpadán; de legj'en meggyőződve, hogy mi ép ugy őrködünk és ép oly figyelmesek leszünk, minta korcsolya egyleti elnök ur, ihogy — komoly baja senkinek se legyen. í Szerk. kenyebb szervei működésük kifejtésében tetémesb mérvben hátráltatva vannak, a szervezet munkássága tökéletesen meg is akadhat, a minek azután ájulás vag3 r halál a következése. S most kövessük a felvett példát tovább. A gőzgépet, hogy az dolgozzék, fűteni kell, a mi fával vagy kőszénnel történik. Ezen fűtőanyagoknak a levegőben található éleny segítségével való elégése folytán képződött meleg azután a gőzkazánban levő vizet felforralva gőzzé változtatja, a gőz pedig a gép egyes részeit mozgásba hozza. Vagyis más szóval, ha azt akarjuk, hogy a gőzgép dolgozzék, erőt fejtsen ki, ahoz nem elég csupán az, hogy azon részek, a melyekből a gép össze van téve, hibátlanok legyenek s kellőleg összeműködjenek, hanem szükség van e czélból még fűtőanyagra, vízre és levegőre is. A mely anyagokból azután a gép annál nagyobb mennyiséget emészt fel, minél nagyobb erőt kell kifejtenie. Hasonló az eset az emberi testnél is. Az ember egészségének, életének fenntartásához sem elég csupán, hogy mindazon szervek, a melyekből a test össze van téve, ebben rendes alakjuk s minőségükben feltalálhatók legyenek, hanem arra, hogy szerveinek működését fentarthassa, az emberi testnek is szüksége van bizonyos anyagok felvételére, a melyek azután szintén a levegő élenyének befolyása mellett, a test belsejében bizonyos, a gőzgép fűtőanyagainak elégéséhez igen hasonló változást szenvednek, és a testben is szintén nemcsak meleget fejtenek ki, hanem a testet egyszersmind erőkifejtésre is képesitik, — vagyis a testnek is folyvást szüksége van épen ugy mint a gőzgépnek levegőre és vizre, valamint tápszerek alakjában fűtőanyagra is, hogj' működésben vagyis életben maradjon. S miként a gőzgépnél, az elégésnek szilárd és légnemű termékei, -— a szénsav, a füst, a hamu stb. — részint a kéményen át ssállanak el, részint a hamu tartóban maradnak vissza, ugy a testben végbe menő égési folyamat szilárd, folyó és légnemű termékei is, — a szénsav, a viz pára s az ürülékek — részint a tüdőkön át s a bőrön keresztül, részint pedig mint ürülék hagyják el a testet. Ezen a víznek, a levegőnek s a tápszerekben felvett anyagoknak a testben végbemenő — a test alkatrészeivé váló — átalakulását és a test czéljaira többé nem alkalmas anyagoknak a szervezetből való kiválasztását — nevezzük anyagcserének (Stoffwechsel). Ezen anyagcseréhez, a mely életünk egész tartama alatt szakadatlanul folyamatban van s a melynek az egészségre való káros hatás, sőt az élet veszélyeztetése nélkül szünetelni egy perczig sem szabad, vau a testnek működési képessége, erő kifejtése, s ezzel együtt az egészség fentartása is kötve. Bőt nemcsak a test szerveinek össztevókenysóge van az anyagcsere rendes folyamatától feltételezve, hanem épen ugy a szellemi tevékenységnek is nélkülözhetlen feltételét képezi az. A testből kiválasztott anyagoknak — anyagcseréje — azonban, azoknak a testből lett kiválasztásával niaeg befejezve, mert azok ezzel még csak az emberi test háztartásának anyagcseréjére nézve váltak hasznavehetetlenekké, de igenis használhatók maradtak azok a nagy természet háztartásának anyagcseréjere nézve, és ebben mint a növények tápszerei lesznek felhasználva. S vagy mint az emberi táplálkozásra használt magvaknak, gyümölcsnek, zöldség félék s á.lati tápszereknek alkrészei, térnek azoknak parányai újra vissza a testbe, vagy pedig télen át, mint a melegség kifejtésére szolgáló tűzi fának alkrészei tesznek azok számunkra szolgálatot. Láthatjuk tehát gón érdeklődik minden jó és nemes ügy iránt, mert kérő rábeszélésének nem igen lehet ellent állni. Mányóky Hermini nagy élénksége daczára immobile kell látnunk, bizonyosan arról gondolkozik, hogy fgyik vagy másik segélyezettjének ügyét minő érvekkel támogassa legbatkatósabban. Dr. Rechnitz Ed éné gyönyörű szép fekete tízeméiről bizonyára hálával fog emlékezni a „Vöröskereszt" egylet pápai fiókja, mert azoknak kérő tekintete olyan szép összeget gyűjtött össze egy alkalommal az egylet szent czéljaira, hogy lehetetlenség volna elfeledkezni róla. Méltó szomszédja a gyönyörű lekete szemeknek az a kék szempár, mely dr. Koritschoner Lipóíné rózsás arczocskájáról tekint felénk elbájolóan vidám kifejezésével; nem is feledi el azt az arezot a ki látta a „Vörös kereszt" által rendezett előképek általa ábrázolt egyik alakját s bizonyságát láthatjuk általa annak: mily jól elősegítheti egy buzgó nőegyleti tag a testvér egylet czéljait ís. Bermülur Józsefnéban élő példáját láthatjuk mily nagy áldás az, ha a nő igazi íúosegitsége tud lenni férjének! tisztelet, szeretet, jóllét támad nyomábau az ilyen asszonynak. Günther Irma, a testvéri szeretet minta képe! Igaz, hogy nem is minden testvér érdemli úgy meg a szeretetet mint az ő Adolf bátyja. Mikovinyi Ödönné és dr. K'övi Józsefné igényt tarthatnak rá, hogy a csoport legszebb aszszonyai közé számítsuk őket, bár mily nagyon különbözik is egyiknek sugár magas termete a másiknak kecsesen gömbölyű alakjától; szőkék mind ketten s a jó czél egyformán számithat buzgalmukra, bájos mosolyukkal sok könnyet segítettek már letörölni. Kovács Istvánné sem fog soha hiányozni onnét, a hol valami jót lehet tenni, úgy, hogy midőn a választmányi hölgyek valami önkénytes „tisztelet díjra" nyitják fel erszényeiket (t i. adakoznak azért * tiwttletwt, hogy & i váfaitettek] Kqy4<* fct* vánné oda fogja tenni a maga adóját az áldozat oltárára; tisztelet érte jó szivének. Steinberger Lipótné olyan kedves kecskeméti magyar asszony, a kí szellemével a legelőkelőbb társaságokban is feltűnést kelthetne. Hogy beszélnek még ragyogó fekete szemei is, mikor valamit előad! Özv. Lázár Lajosné egyike az egylet legbuzgóbb és legkedveltebb támaszainak, minden alkalommal hü segítője az elnökségnek ós tagtársainak; azt csak látni lehet — elmondani nem — mennyit fárad ő, csak egy egy kóstoló alkalmával is. Zimmermann Krisztinát látva hinünk kell az örök ifjúságban: legalább az ő üde kinézése nagyon meghazudtolja azon évek számát, a mennyi idősnek maga állítja magát. Talán a jóság varázs ereje az, a mi őt oly fiatalon tartja ? Horváth lajosneröl legközelebb így nyilatkozott egy igen tiszteletre méltó nagy mama „Halljátok gyerekek! példát vehetnétek a kis Horváth Lajosról és Irénkéröl! ritka gyerek tudja olyan szépen viselni magát, mint azok! ugyan derék asszony lehet az anyjuk, hogy aj gyerekei olyan ildomosak!" méltó szomszédja az elöbbiis olyan ragyogó környezet, a mi dicsfényt áraszt az &ny& homloka körül. Obermayer Jósslfné az ujoncz választmányi tagok egyik legbuzgóbbika, örömöt okoz neki, a ki valami fáradságra kéri fel. Özv. Pakrócz Ferencznének nincs fáradság és kellemetlenség, mikor jótékony egyletek ügyeiről van szó ; szeretném ha ismernék őt mind azok, kik azt tartják, hogy az egyleti teendők mellett el hánya-, gólja a nő saját házi dolgait; néznék megPakrócznét, kit két jótékony egyletünk is szerencsés választmányi tagul bírhatni — hogy el tudja ő végezni a jótékonyság gyakorlása mellett saját ügyeit is! Botka Jetiőnét mintha csak most láttuk volna mint gyermek leánykát, egy elbájolóan szép élőkép főalak jaként, szinte bajos elhinni, hogy m& már me* Galamb Józsefné nek, az ő szép családja Hát arról a piczi szájú Vághó Mariskáról ki tenné fel, hogy milyen fáradhatlan árusnője ő a nőegyleti kóstolóknak! szólhat miatta a zene, csábithatják őt tánezra a jókedvű tánezosok. nincs rá eset, hogy elhagyná a reá bízott asztal melletti helyét; az ilyen állhatatosság azután igazán megfizethetetlen kincs! Mezriczky Károlynénak Botka Jenőné mellett volna helye, ő is úgy emlékeztet még a gyermek leánykára, hogy nem akarja elhinni az ember, miszerint kis fia mái- „pát" is tud mondani az utGzán sétáló néniknek. Sebestyén Dávidnéu kültag létére az látszik, hogy a hol csak lehet igyekszik előmozdítani a nőegylet jó czélját, rnelynek nemcsak buzgó választmányi tagokra, de áldozatkész közönségre is nagy szüksége van s azért Horváth Józsefné és Halassy Istvánné úrnők megjelenése épen olyan díszére válik a gyűléseknek és e kópcsoportnak, mint a legrégibb választmányi tagoké. Hogy ez a kép is bebizonyítsa, mily nagy igazság az, hogy „the last ist not last!" legutoljára maradt az ülés díszvendége: Fenyvessy Ferencz, ki bár tudja, hogy mennyire kedvencze a nőknek, még sem sejtheti, hogy a nők arczkép csoportjába kerül ez alkalomból, bár mily szerényen vonult is meg a háttérben; mintha nem is őt fogadta volna oly élénk örömmel az egész gyülekezet, (melynek higgadt, nyugodt, egyetértő magatartását nem győzte később csodálni, tapasztalva, mint szűnik meg az elnöki csengetyü egyetlen hangjára a legélénkebb társalgás is,) s mintha nem is az ö kalapját koptatták volna a hölgyek mint szavazatszedő urnát! á nu'ért még ő volt szives egy napi képviselői dijával az egylet javára adózni! . . . reményiem lehet, hogy ezt a drága kalapját el is tette emlékül?!
