Pápai Lapok. 15. évfolyam, 1888

1888-08-05

ebédre: leves, káposzta; esteli: ebédről maradt főzelék sertés vagy juhhússal, Szerdán reggel: kenyér, télen vaj, nyáron turó; ebédre burgonyaleves, tészta ; estelire: turóstészta. Csütörtök reggelire: kenyér, télen tej, nyáron szalonna; ebédre: leves, káposzta, bennfőtt bússal; esteli: délről maradt főzelék. Péntek reggeli: kenyér, télen tej, nyáron turó: ebéd: leves, lencse, a levesben főtt hússal; estelire: tészta. Szombaton reggelire: kenyér, télen rántott leves, nyáron turó; ebébre: leves, bab a levesben főtt hússal; estelite pörkölt hus. Öfe egyénre 1 küogr. marha hus, négy egyénre fél kilogr. disznó vagy juh hus számitatik. Ezen élelmezés hónaponként egy egyénre 8—9 forintért állitatik elő. Ezekből áll röviden a földmives iskola. Már ezen csekély, ismertetésből is látható, hogy igen jó hatással leend a gazda közönségre, mert értelmes, tamilt, s a mi fődolog: fegyelmezett, rendhez szoktatott gazdákat nevel. Kik gazdálkodással foglalkoznak- jól tudják, mily sok kellemetlenséget és kárt szenved a gazda gyakran a tudatlanság, még többször pedig a miatt hogy gazdaságunk vezetői rendetlenek, rakonczátlanok, fegyelmet tűrni nem akarók, a gazdasági állatok iránt kiméletlenek, kegyetlenkedik. Ezen hibákat a gazdasági iskola a tanítás és szok tatás által nagy részben megszünteti és ezek példája által másolóra is jó hatással lesz. Általában az oktatás és nevelés, mint egyebütt, úgy itt is világosítja az elméket és szeliditi az erkölcsöket. Nagyon helyesen cselekedett tehát városunk közgyűlése, midőn határozata által a földmives iskola fölállítását, Pápán, a ministeriumnak lehetővé tette. Azon pénz áldozat, melyet most meg kell hoznunk, sajátkép csak kölcsön, melyet a földmives iskola, mely 10—12 év múlva nem csakhogy teljesen vissza térül, de a vendéglő, melyet az agyagliki helyett most építünk, 10 év múlva árát lekeresvén, állandó jövedelmet ad a városnak, a földmives iskola pedig itt áll, használatára annak a ki nem hogy ép • pen benne, de mőködését látván, tőle tanulni akar. Dc ha évenként egy pár száz forintba kerülne is, mi ez ahhoz képest, a mit a kereskedelmi, ipar, a polgári leány- és egyéb iskolákra évenként adózunk. A földmives osztály is megérdemli és joggal elvárhatja, hogy valami ő érte is történjék. o A Pápai Lapok albuma. XXVH. Szauter Ignácz. A photografusok rendesen azt tartják, hogy a bajusz- és szakáltalan embereket nehezebb hiven eltalálni. — Teljes világításban áll előttem az én Náczi barátom, a kit az egész megyében csak egy ember szélit Ignácznak, — a rendeki plébános. Ismerem minden vonását, vonásainak minden árnyalatát és mégis félek őt Iephotografirozui. Nem attól tartok, hogy duellumra hiv ki; mert — habár ismerem is puskaporos természetét — azt is tudom, hogy a humort humorral szokta visszavágni s a nyelvelési párbajban nem ö szokta a rövidebbet húzni, mert róla mondották vala tréfából, hogy, ha meghal, a nyelvét külön kell agyonütni. De félek a photografirozásától azért, mert neki sincs bajusza és szakála. Nem a természet tagadta meg tőle e férfi díszt, mert ha Pázmány Péter korában élnénk, bizonyosan ö is pödörgetné a bajuszát noszlopi plébános létére is. Izgékony természete nem engedi őt nyugodni s folytonos tevékenységre sarkalja. Szeret részt venni minden közügyben s ünnepség nem igen esik meg nélküle. Minden követválasztás előtt megfogadja, hogy nem vesz részt benne, hogy semleges marad. De ha üt az óra, sohasem elégszik meg azzal, hogy csak egyszerűen szavazási jog ival éljen, — habár egyszer már ellenzéki szereplése miatt a „görbe igazság" jelentése folytán a ministeri fekete könyvbe is bejegyeztetett. Épen ezért nem is számit egész biztossággal a kanoniára. A devecseri gazdakör titkárnak választotta öt nem azon okból, mintha mintagazdaságot folytatna odahaza, — ezt maga sem hiszi — hanem azért, mert rationabilis és tevékeny ember s mint ilyennek a gazdakör csak hasznát veszi. Az Lten őrizte, hogy gazdag ember nem lett. Bazilika sorsjegyeket rendelt s mivel egygyel többet küldöttek, mint megrendelt, épen azt a számot küldte vissza, a melyik a legközelebbi húzásnál haupttreffert csinált. A mult tavaszszal valedicalni akart e vidéknek s megküzdött Sámso.inal, de — nem győzött. Már az ó testamentumban legyözhetlen volt ez egyfejü heraklesi alak s csak a cselszövény győzte le öt. A mai sámsoni javadalomnak pedig 24 feje van. Istenkísértés volna a győzelmet bizonyosra venni! Belátja most már — ped'g eddig nem akarta hinni — hogy csak félig-meddig igaz a közmondás: „quisque suae fortunae faber" mint mindenkoron, úgy főleg a mai korban csak Zrínyi Miklós jelszava marad igaz: „sors bona nihil aliud". Itt maradt tehát nolle velle körünkben s minthogy e hó másodikán ünnepelte vidám, baráti körben papságának 25 éves jubileumát, mi is azt viszhangozzuk neki: ad multos annos! 5)OH ©iecjo. nak mint most is Parisban, -honnét mintegy 8--9000 munkás strájkolását jelentik negj^ed. Az ember nyakán házi ur Cerberusa, a ^házmester, ki nem törődve azzal, hogy a szegény iparos, ha utolsó vánkosát be. S a mi a fő: itt a ott van a könj'örtelen fosztja meg betevő fahogy a negyed napján Levél a fővárostól. Budapest, 1888. aug. 2. A fővárosnak minden időszakra nézve van egy speciel elnevezése, mely tán minden commentár nélkül is hűen jellemzi a benne rejlő értelmet. A mostani időszakot „ugorka saisonnak" keresztelte, mely elnevezésre okot nem annyira a környékről tutajszám felszállított uborka ad, mint inkább ama mostoha viszony, melybe a fővárosi lakosságnak főleg iparos s munkás osztályát sorsa sodorta. Az iparosok ajkairól általános a panasz, hogy nem érvényesíthetik munkaerejüket. A sors vaskeze lidércznyomással nehezedik azon keresetforrásokra, melyek a fővárosi lakosságnak túlnyomó részét képező munkás és iparos osztálynak mindennapi kenyerét biztosítanák. Az iparnak lendületet adó körök a külföldre gravitálnak — a nagy iparos kénytelen megrendelés hiánj^ában a munkát beszüntetni s igy nagyszámú munkásait egyidere a keresettől megfosztani. Mily máskép állanak a külföld munkás osztályainak anyagi körülményei a mieinkéhez képest, mig minálunk a fővárosban ezrekre megy azok száma, kik a gyárak előtt őgyelegve várják felvételüket, addig a külföldön a munkások a domináló körökkel opponálküldi is zálogba s önmagát latjától, mégis megköveteli, a déli órákra már leszolgáltkssa neki az előre fíze tendő lakbért. A főváros ké ?e ezen napokban olyan, mintha csakugyan a népvándorlás korszakában élnénk. Es ezen phantaziánkat csakis azon coloszalis nagyságú butorszállitó kocsik ingatják meg, minőkkel tán a frankok s longobárdok még sem rendelkeztek abban a korban. Hjh augusztus elseje Pesten a hurczolkodás napja, j * i * * ! „Phh, de borzasztó melegség" „még elolvadunk" „Oh ez már kiállhatatlan 28

p Reumor" ilyen megszólításokkal üdvözlik egymást a fővárosi ismerősök. — Valóban mintha csak egy nagy kazánban lennénk— talpunk alatt az asphalt égető melege, fejünk felett a nap perzselő heve. Szerenjsse, hogy a főváros tanácsnokai, mind kövéremberek s igy természeti pressiók alapján kénytelenek gondoskodni oly eszközökről, melyek az embert hamar viszik üdülő helyekre. Ezek között a legfontosabbak a helyi érdekű vicinális vasutak, melyek napjában többször kötik össze (tour s retour) a fővárost a nyaraló helyekkel. Legutóbb kötötték össze a kántoráról hires Czinkotát. S valjuk meg őszintén, hogy ama causalis connexio, mely ugy a fővárosnak, mint a provinciának érdekeit ily formán, létesiti a fővárosra nézve életbevágó, mig a provinczia helyi értékére emelőleg hat. Élelmiszereink, melyeket a szomszédos falvak szolgáltatnak a gyors és olcsó szállítás által izletesebbek s olcsóbbak, s igy azon előnyt, mit ily formán a provinczia nyújt a fővárosnak, revánzsul megkapják már a közelhozatal által is, hogy a posványos mezőkön nyaraltok emelkednek emelve a fundus értékét s a fővárosi lakosság pénzét ők s nem a külföldiek rakják zsebre, s a mi a fő, s a mely után már rég epedünk, fővárosunknak egy civilivált s modern szellemben cultivált környéket biztosítunk. A közönség" köréből*). A „Veszprémi független hirlap" ez idei 29-ik számában „A minta jegyzők" czimen megjelent vezérczikkre tett felszólalásom, a mint előre gondoltam — csakugyan nem volt Ínyére a czikkiró urnák; és pedig ugyhiszem azért, mert ilyes felszóllalások megjelenni szokott gorombáriumára nem tétettek, higgadt vérű ember előtt ugy tekintetvén azok mintha nem is történtek volna,— ismerve a madarat szóllásairól. Jelen felszóllalásom megírásával sem azért töltöm az időt, mintha czikkiró urnák a „Veszprémi független hirlap" 31. számában megjelent förmedvénye miatt talán polemizálnék, vagy talán sértve érezném magamat, — nálamnál különb emberek becsületébe is bele szokott az harapni •—, hanem teszem ezt és pedig utoljára azért, hogy kik a Veszprémi független hirlap czikket olvasták, győződjenek meg róla, miszerint annak hangja nem kaputr okkos embernek, hanem egy czivakodni szerető korcsmahösnek szájába való. Hát értesítem a t. czikkiró urat, hogy a 29 számban megjelent gorombáriumára, nem csak *) E rovat alalt közlőitekért nem vállal felelőséget a s z e r k sebb volt az akaratnál és az álom országában keresett menhelyet! Ó-Alsú- és TJj-Tátrafüred, különben egészen el van foglalva, hisz ez Isteni levegőben üdülhet a beteg, a mulatni vágyó feltalálja szórakozását, a természetért rajongó elég tápot talál kivánalmahaki Annyi a kirándulás, lóháton, gyalog, kocsin, naponta, és minden uton. Nem lehet eléggé dicsérni a „Kárpátegyletet" ezen igazán buzgó tevékeny társulatot, mely oly sokat tett, és tesz, hogy hazánk eme szép bérczei mind inkább könnyebben felkereshetők legyenek. Tátra-Eüredenö sszpontosul a társadalom minden osztálya, gentry, lateincr, aristokrata, idegen egyaránt elég drágán él, mi sajnálatos és nem ép alaptalan általános panasz. Azonban ott van Poprád, Húszpárk, ott a Tarpataki és Rainer ujabb hotelek, melyekben aránylag elég jutányos a tartózkodás. Sőt a Tátra aljában is sorban keletkeznek njabb üdülő telepek. Sokat veszítenek azok, kik másfelé kalandoznak és a Tátrák birodalmait még nem is isinerik, hisz csak magának a három T.-Eürednek is megvannak a maga külön-külön érdekességei. — Alsó-Tátra-Püred kedvesen, szépen terül, kitűnő fürdője, nyitott kellemes étkező helye, rendezett sétányai, zenéje, verandás lakai, mind vonz erővel bírnak. Alatta, gr. Migazzy Wilmos uj szép laka tűnik fel. — Uj-TátraEüred Klotild főherczegnő pompás uj villájával, sanatoríumával, Zsedénjd emlékével dicsekszik a számtalan fenyő erdő közé rejtett villákon kivül. — Mig O-Tátra elsőbségi jogaiból mit sem enged, ő a majurátus , ki testvéreire büszkébben tekint le, neki vannak a legrégebbi, de a legújabb és modernabb épületei is. Itt a mozgalom legélénkebb a loggiákból, erkélyekről szemlélve is elmulat a néző,— hol egy kavalkád vonul el, hol diszes hölgyek csevegve csoportosulnak és sétára mennek a „szép kilátáshoz" hol a zamatos epret, hideg tejet, s t* b. fogyasztva tekinthetnek a méssaeségbe^ hol „LuhW vára

1

' jelentkezik, hogy ormon, vagy a Branyiszko, és a határszéli hegyláncz, míg Késmárk uj temploma vörös falaival, s a fényes tornyok ragyognak a napnyugtán, a kis Pelka, Poprád, Lomnicz, Lesznya, S többi helységek épületei, mind ki emelkednek az üde zöld lapályból. Most pedig jő fáradt turista agj-on ázva vezetőjével, kik itt igen jó szolgálatott tesznek, és nom iá nagy üss-cg-rt válalkoznak. L

T

jra kocsisor étkezik kirándulásról jövő-menőkkel, zoue hangzik, morajló viz, havasi gyopárt vegyenek", kínálják — és igy forog a kaleidoskop folyton, — Coak a Lomniczi marad kíséretével, a többi csúcsusal, rendithetlen fenségesen szépen ! A „polgári kör" tánczmulatsága ' július 2$ én. Júliusban igazán remegve lehetett mulatni. Folytonosan kósza fellegek iisztak át városunkon. Az idő roppant szeszélyes volt. Kora reggel a nap teljes pompájában ragyogott, édesen mosolyogva nézegette azt a vén földet — egyszerre csak sötétedni kezdett és néhány perez alatt oly kövér cseppek estek, hogy csak úgy koppant. De július, julialis nélkül nem lehet. Julius pedig volt, tehát juliálisnak is kellett lenni. Volt is. Pedig azok a szegény rendezők, milyen aggodalmat állottak ki! Mihelyt egy kicsit esett, olyan szétdúlt arczczal járkáltak, mint egy kucséber, a kitől valaki kosarát mindenestől egyszerre elnyeri. A buzgóbbak folyton az eget nézték és némelyiknek úgy megfájdult a nyaka, hogy majdnem lábgörcsöt kapott. Hát azok a szegény kis leányok! Ha eső esett, talán vele könyeztek, mig ha a nap csak egy kicsit kezdett sütni, mindjárt örömben úszott arezuk; és ha előbb szótlanok voltak, egy kis napfény láttára, úgy folyt ajkaikról a beszéd, mint a méz. Jaj, de jó lett volna lecsókolni — már t. i. ( azt a sok mézet, Ilyenek a nők! Az előbbi perezben, ha szép időre volt kilátás, mindjárt megkezdődött a tanácskozás: rüseh? plüseh? rózsaszín? ráffult? plissé? és tudja Isten még milyen seit és é; ha pedig beborult: „eh, dehogy megyek, nem megyek!" volt a jelszó. Tessék velük beszélni. Eyen viszonyok voltak, mikor a „polgári kör" meghívóit széthordták. Az egész héten a szokásos szeszélyes időjárás uralkodott. Megeredt, elállt az eső. Vasárnap, a mtilatság napján sem volt különb idő, sőt délután úgy könyezett az ég, hogy sirásnak is beillett volna. Pá, mulatság! Délután úgy négy óra körül egyszerre tisztult az idő, sütni próbált a nap, 5 óra tájban pedig megdördültek a Tapolcza partján felállított mozsarak, hirdetve, hogy lesz — csárdás. No aztán volt múlatás! Az igaz, hogy nem tódult le, mint szokott a közönség, de a jelenvoltak pompásan mulattak a szépén kivilágított kertben. A négyesekben, melyeket 24 pár tánczolt, a rendező új figurákkal lepjte meg á tánezolókat, a melyek érdekességüknél fogva még jobb kedvre hangolták a különben is j vidám hangulatban levő közönséget. | A jelenvolt érdekes jhölgykoszorúból a következőket sikerült feljegyezni: Leányok: Iglauer Emilia, Schuster Erancziska, Baranyai növ., Gold Eridaj (Bpest), Weisz Czeczilia, Horler növ., Haas növ., Által .Mariska, Hutflesz Jolán, Wiftmann Mariska (Csorna), Metzl nőv., Lajossyj Irma, Krausz Karolin, Roth Lina, Northuber Ella (Linz), Hunta Anna (Bécs) stb. stb. Asszonyok! Gold I.-né (Bpest), Piacsek Gyuláné, Róth Mátyásné, Weilsz Jánosné stb. stb. D. B. fortyant fel, hanem felfortyant arra még olyan „tisztesebb kollega" is, ki az almádii bálon és pedig mint rendező — családjával együtt jelen volt; s ha D. B. fel nem szollal: felszólalt volna ö; mert ön nem csak a bálon meg nem jelenőket, hanem Veszprém vármegye összes községi és körjegyzőit állította kÖnyelmüen pelengére, azt gondolva talán, hogy majd ezek

7 magukra veszik a Veszprémi független hírlapban ellenök szórt gorombáriumot s elvezeklenek a horgos utczába, szőr csuklyában kérni a Veszprémi független hirlapot hogy hát „mea culpa" de méltóztassék megbocsátani; majd máskor hanyatt homlok fogjuk tetszését keresni és magas kegyeiben járni. A mi „a jóbolond veszprémiek s almádiakra" vonatkozik felszóllalásomban, ott sértés vagy felhányás az illetőkre nézve nem foglaltatik; nem is volt szándékom sérteni, nem is lett volna róluk szó, mert azok alkalmat éppen nem adtak reá; de az illető passzus, a jeles vezérczikknek következménye, tudatni akarván a czikkiró úrral, hogy a „mintajegyzök is tettek valamit, ,de fel nem hányták, „a mint nem hányták fel azt a „jó bolond veszprémiek és almádiak" sem; akinek pedig köze nincs valamihez ne vegyen magának szabadságot nyakló nélkül neki rontani olyan ügynek; a mi lefolyt volna csendesen a nélkül, hogy bárki is handa banda tárgyává tegye. Hogy az „excursiót". jegyzők rendezzék megengedjük, de kijelentjük, hogy nem Veszprém vármegye jegyzői egylete; a 75 jegyző együttes akaratával vagy tudtával; mert mi felvidékiek csak is akkor tudtunk a bál rendezéséről, mikor a meghívók, a rendezők névjegyzékével ellátva hozzánk kiosztás végett megküldettek, mi azonnal rosszalásunkat fejeztük ki az elhamarkodott eljárás iránt; — mert megköveteljük hogy „sine nobis de nobis" 7 — 8 tag ne határozhasson oly ügyben, mely 75 embernek ügye; s plane bálrendezővé nevezgessen ki olly egyéneket, a kiket talán csak nevéről ismer; de hogy hajlandó-e kitűzni a kokárdát élemedett ember létére: nem tudja s nem kérdi meg az illetőtől. A mí a mosdatást illeti, határozottan kijelentem, hogy a Veszprémi független hírlapnak, sem az én, sem más kartársam mosdatásához köze nincs, s ajánljuk, hogy előbb magát mossa meg, azután akarjon mosdatni mást; de csak olyan mást, a kihez köze van; mert könnyen beteljesedhetik rajta ama közmondás: „a milyen a mosdó olyan a törülköző;" „a nyelv öltögető" tisstséget t. czikkiró úrra visszaruházom; mert a természetrajzból tudom hogy az olyan féle állat lehet, a miről azt szokták mondani; „ha játszol vele, bot legyen a kezedben." Végre megsúgom a t. czikkiró urnák, hogy a „Veszprémi független hirlap" kiadó hivatalával semmi közöm, annak szerkesztőjét csak névről ismertem 1888. május 8-ik estvéig; ekkor találkoztam vele Veszprémben az „Angyal" vendéglőben; ugy éjfél tájig többek jelenlétében — kik közül csak H. J. veszprémi polgárt ismertem; de hogy ott a „Veszprémi független hirlap" szerkesztőjével bármi e lapra vonatkozó ügyről szót váltottam volna, valamint nekem ugy a jelen voltaknak tudomása nem lehet, képezvén a véletlen összejövetelt tisztességes mulatsághoz illő társalgás. A ki hirlapot ad ki, adja az ugy mint egyéb tisztességes kiadóhivatalok teszik, ne toljon nyakára senkinek olyat a mi az illetőnek nem tetszik, mert utóvégre a közönség senkinek kiadó társa vagy hirlap elárusítója lenni ugy hiszem nem hajlandó; hogy pedig bárki is elhigyje azt, miszerint valaki kontóra prenumeráljon hírlapra, nem hiszem, ha csak a „Veszprémi független hirlap" kiadó hivatala nem hiszi. A 36 frtot érő kriminális pernek ha bekövetkezik állunk elébe. Ezzel az almádi-i bált bevégeztem, de ugyhiszem „tisztesebb kollégáim" folytatni fogják. jegyzőTÖRTÉNELMI NAPTÁR. — Rovatvezető WOLD ÖZSÉB.— Augusztus 5. — 1192. Oroszlánszívű Richárd angol király Szaladin zultánt Toppe falai alatt megvervén, magát Toppe várost az ostrom alól fölmenti: t. i. 1000 emberével Toppe alól az ostromlókat elűzi. Ekkor kapja Richárd angol király ellenfeleitől az „Oroszlánszívű" melléknevet. Augusztus 6. — 1849. békekötés Májlandban Austria és Szardínia közt, melyben ez utóbbi Austriának fizetendő 72 millió lira hadiköltség kárpótlására kötelezi magát. . Augusztus 7. — Kr. sz. e. 338. Isokrates a régi görög kor egyik legnagyobb szónoka, 99 éves korában meghal Athénben. Augusztus 8. — 1598. Pálffy Miklós és Schwarzenberg Adolf császári vezérek Várpalotát a törököktől visszafoglalják. Augusztus 9. -— 1598. Pálffy Miklós és Schwarzenberg Adolf császári vezérek Veszprémet is szerencsésen visszafoglalják a törököktől. Augusztus 10. — 955. a magyarok I. Otto német császár részéről Ágostánál (Augsburg) nagy vereséget szenvednek. '

m ' Angusztus 11. — 843. Verdimben szerződés Lothar császár éa testvérei; Kémet Lajos és Kopass,