Pápai Lapok. 15. évfolyam, 1888

1888-07-08

c) Koritschoner József és társa bérlöknek 3 évi bérletük ott hagyásáért fizetni kell éven­ként per 850 frtot, tehát 2550 frtot, luczernás föld magjáért 50 frtot, ezen felül ha felszerelé­seik, marháik, takarmány és szalmáik át nem vétetnek, ezen veszteségük fejében 800 frtot, melyből azonban az átveendők értékösszegének 15%-ja levonatnék s mivel a magas kormány azt is kívánja, hogy a 60 hold őszi szántás és vetés kellő időben teljesítessék, ezek fejében 300 frtot kérnek bérlők, magot a földmives iskola fog adni, s kellő mennyiségű szalmát, takarmányt, burgonya és répanemüt bérlők tartoznak minden esetre visszahagyni, a gazdasági iskola által meg­fizetendő becsárban, megfelelő trágyázást fekete ugaron ingyen tartoznak bérlök teljesíteni, szer­ződési pontjaikat pedig egyebekben is figyelem­ben tartani. d) Városunk adni fog a földmives iskola 2 növendéke számára, kijelölési joggal, évi 150— 150 frt, összesen tehát 300 frt alapítványt, me­lyeket már mult években felajánlott, mikor elő­ször a földmives iskola tervben volt. A bizottság által elért ezen eredmények folytán Pápa város képviselőtestülete, a bizott­sági jelentésben foglaltak alapján Pápán a föld­mives iskolának az alapítványi birtokon felállí­tását elvben elfogadta, s a felterjesztéseket s je­lentéseket az illető magas ministeriumhoz ugy a vármegye hatóságához is felküldótte; egyúttal pedig a városi tanácsot megbízta, hogy a bizott­sággal egyetértöleg a városi országos vásártér déli sarkán építendő uj vendéglőnek házilag vagy vállalkozó általi építése, s az alapítványi regale jog eddigi bérlője vagy másrészére leendő bérbe­adása, s a városra ezekből nehezülő terhek ösz­szege és ezek mikénti fedezete tárgyában ujabb előterjesztést tegyen, hogy ezekre nézve és álta­lában a földmives iskola ügyben városunk kép­viselőtestülete jogérvényesen határozhasson. A bizottság beható tárgyalások után mind­ezekre nézve a következőket terjeszti elő: hógy egy a czélnak megfelelő vendéglői épület 8 — 9000 frtig terjedhető költséggel emeltessék vagy házilag, vagy pedig a már is kínálkozott vállal­kozók valamelyikével olykép, hogy megfelelő záros határidőig az épitkezés fejében átengedi a város a vendéglő és regale jogok használatát, azután a városé lesz az .épület. Ha a város házilag építtet, ugy az előleges költségvetés szerinti teher, kerekszámban 9000 frt ennek évi 6%-je 540 frt; ennek ellenében évi bér van ajánlva az alapítványi regale jog és ezen •korcsma használatáért a vásártéri regale jog nél­kül 600 frt. Vállalkozó pedig teljesitené 39000 forintos korcsma felépítését saját költségén, ugy hogy annak fejében 12 évig használná a korcsmát a kamarai regale joggal, valamint a vásártéri re­gale jogot is, s megfizetné az alapítványi regale mostani bérlőjének 2500 frt végkielégítése köve­telését. Ennélfogva ha a város saját költségén épit akkor kerül a korcsma 9000 frtba, annak 12 évi 5% kamatja . . . 5400 „ a bérlőnek fizetendő kárpótlás . . 800 „ Ezek összege: 15200 frt. Ennek ellenében ha vállalkozó építi a korcsmát, annak felajánlott bére vásártéri regale nélkül évenként 600 frt, 12 évre ....... 7200 frt a vásártéri regale bérlete évenként átlag 400 frt, 12 évre 4800 frt ezen bérösszegek 12 évi 5%-tes ka­mat vesztesége 3300 frt 15300 frt Igy áll a dolog a város által emelendő vá­sártéri vendéglő építését illetőleg, a miből lát­juk, hogy ebből a városra teher nem hárul na­gyobb, mint a mennyit az építendő vendéglő és annak jövödelme eléggé fedez. Nézzük tehát mi teher hárul városunkra a a földmives iskola felállításával: egyedüli teher lesz csak a két alapítványi külső birtok bérlőjének fizetendő kárpótlás 2900 frt feltétlen teher, s ezeu felül pedig feltételes te­her 800 frt, ha a bérlő felszerelései nem vetetnének át, ez utóbbi tétel azonban kevesbedik a kormány kijelentése folytán átveendő takarmánykészlet ára 15%-i arányában, tehát vagy egészen elenyészik, vagy csekély összegre fog leszállni. Feltéve tehát, hogy az utóbbi tétel fele összegre, 400 frtra le­száll, fizetendő lenne a külső birtok bérlőjének 3300 frt, ennek 5% kamatja évenkint kitesz 165 frtot. Ezen 165 frt lenne tehát azon évi teher, mely a földmives iskola felállítása által a város közönségét terheli. Tekintve most már azon indokokat, me­lyek a Veszprém vármegye területére tervezett földmives iskolának Pápán a vallásalapitványi birtokoni felállítása mellett általában véve szól­nak, és tekintve azon előnyöket is, melyek vá­rosunkra szállnak, azok a következők: A ki egy földmives iskola hivatását, hogy a nagy birtokosok gazdái, ugy a jó módú föld­mives birtokosok is szaktanulmányban részesül­hessenek, méltányolja, és másrészről városunk­nak is érdekeit pártatlanul és elfogulatlanul szi­vén viseli, be kell látnia, hogy Pápán a vallás­alapitványi birtokon, mely földmives iskola czél­jaira nagyon alkalmas, mind a birtok minősége, mind elégséges területe, mind pedig kedvező fekvésénél fogva, a földmives iskola felállítása üdvös lenne városunkra. Pápa és vidéke Veszprém vármegyének egyik legnagyobb figyelmet érdemlő földmivelö vidéke, s oly élénk ponton van a jelzett birtok, hogy az ott felállítandó iskola legjobban hozzá­férhető lenne mind a tanítványok, mind pedig a szülök és a közönség részére. Kétségtelen, hogy egy földmives iskolának mint culturalis intézet­nek sokkal nagyobb jelentősége, hivatása és vi­rágzása lehet egy a foldmiveléssel is nagyban foglalkozó népes város közvetlen közelében, kö­zel vasúthoz is, mint akár Pápától, akár Vesz­prémtől távol eső helyeken. Tisztán városunk érdekeit véve tekintetbe pedig: mivel a földmives iskola települ kisze­melt alapítványi birtokért városunk mint főbérlő amennyi árendát fizetne, azt megfogja fizetni a földmives iskola, s mivel a kamarai regale jog gyakorlására s a földmives iskolai tanulók élel­mezésére városunk által az országos vásártér déli végén emelendő épület költségeit, ugy az alapítványi birtokok mostani bérlőinek a kiegye­zés folytáni áldozathozatalt kiegyenlíti az, hogy a kamarai regale jogot ingyen gyakorolhatjuk 12 évre feltétlenül s remélhetőleg tovább is, és hogy országos vásárterületünkre előbb utóbb úgy is kellett volna vásáraink érdekében egy városi középületet emelni: ezen anyagi áldozat­hozatalokkal nagyban felér azon anyagi és er­kölcsi haszon, mely városunkra az által hárul, hogy egy intézettel ismét több lesz városunk­ban, az itteni közmivelödés, közforgalom, kere­setképesség és népesedés előmozdítására s a város polgárai szegény gyermekeinek minél több iránybani kiképeztetésére. Látható ezekből tisztelt képviselő testület, hogy ezen czélbavett cultur-intézmény felállítása szemben az elenyésző csekénységü áldozattal már a jelenben, de még inkább a jövőre kiható­lag oly előnyökkel fog városunkra nézve járni, hogy készséggel kell megragadnunk a módot, mely tespedő vagyoni viszonyainkban javulást, városunknak pedig általában haladást biztosit. Reméli is ezen bizottság, hogy a kormány ma­gas figyelmét, Veszprém vármegye közönségének önzetlen támogatását, melylyel ezen ügy. iránt viseltettek, nem fogja épen azon város közönsége elutasítani magától, a mely város érdekei lesz­nek nyertesek s a mely város pangásnak indult életében egy ut nyittatik a föllendülésre, egy alkalom a jövő jobbítására; reméli e bizottság, hogy a város közönsége ez alkalmat felhaszná­latlanul elmúlni nem engedi, maradandó vádul önmagának. Mert ha magunk nem igyekszünk sorsunkon változtatni, változást nem is várha­tunk, meg lévén irva, hogy segits magadon az Isten is megsegít. Pápa, 1888. júl. I. <5l &ifvü-'£9ött 'Gi&o-ttaáa. A közgazdasági előadó jelentése. Az 1882. évi XX. t. cz. értelmében közgazdasági előadói jelentésemet június hóról tisztelettel a következőkben ter­jesztem elő: Mint az évnek minden tavaszi hó­napját júniust is a forró és száraz na­pok uralták, bár ez a mindenütt keve­sebb hozam takarmány betakarításra kedvező volt, a szemes gabona fejlődé­sére különösen annak mennyiségére ká­rosan folyt be, idő előtt érni kezdett és a mire öregebb gazdák is alig emlékez­nek p. 0. a Bakonj^ban Péter-Pál nap­ján már a rozs több helyütt kepékben állt. Az enyingi járás déli része az, mely középen felüli termést vár, a többi já­rások csak közép, számosabb vidéken középen aluli termést remélhetnek. A buza és repcze az, melyek ez évben leginkább jutalmazzák a gazdák fáradozásait, különösen a repcze jól kö­tötte hüvelyét, jó közép termést hozott. Rozs, árpa és zab átalában csak közé­pen aluli termést ad. Kapás növéiryek már kelésökben hiányosak, a szárazság miatt fejlődésük­ben hátra maradtak, a hó utolján be­köszöntött bővebb csapadék annyira ja­víthat rajtuk, hogy belőlük közép ter­més várható. A búzában és zabban üszök jelen­léte miatt több helyről hallunk panaszt, a gabna-piacz mult egész hó alatt eléggé kedvezőtlen volt, az árak átalában ala­csonyak, s még az irányzat is, — el­lentétben azzal, mint az áralakulásokra befolyással biró körülményekből követ­keztetni lehetne: —• lanyhán zárul. Balatonfőkajár és Takácsi közsé­gekben szórványosan a lépfene pusztí­tott, különben az egész megye területén az állatállomány egészséges. Jelentem a t. közigazgatási bizott­ságnak, miszerint Dömötör László mé­hészeti állami vándor tanár e hó 22— 30-ig megyénkben időzött, s Veszprém-, Szent-Gál-, Ajka-Rendek-, Noszlop-, Kup-, H.-Bödöge-, Csóth-, L.-Patona-, B.-Tamási­és Lázi községekben gyakorlati és elmé­leti előadást tartott. Yégül jelentem, hogy a földmives iskola bizottság megbízásához képest Ihász Lajos bizottsági tag úrral a pápai határban fekvő s a vallásalap tulajdo­nát képező s Pápa város részéről föld­mives iskola helyiségéül felajánlt birto­kot és épületeket a mult hóban tüzetes szemle tárgyává tettük; minek eredmé­nj'ét nem késünk a földmives iskola bi­zottsághoz beterjeszteni. A pápavidéki közművelődési egyesület közgyűlése. A pápavidéki közművelődési egyesület tegnap délelőtt 10 órakor tartotta évi rendes közgyűlését a városháza nagytermében. A gyűlést Néger Ágoston apátesperes plébá­nos, mint elnök, a következő beszéddel nyitotta meg: Tisztelt Pápavidéki közmivelődés­egyesületi közgyűlés! Midőn van szerencsém e helyről a t. közgyűlést üdvözölhetni, édes örömemre szolgál ezen számol­tató napon jelenthetni: hogy egyesületünk utolsó alakuló hözgjmlése óta, habár még a kezdet nehéz­ségeivel küzdve, mégis egyrészt távol a tespedéstől, másrészt pedig a múlékony felpezsdüléstől, oly moz­zanatokat mutathat fel, melyek folytonosan haladó tevékenységre és természetszerű állandóságot igérő egészséges életre vallanak. Van szerencsém ugyanis különösen jelenthetni, hogy egyesületünk választmányának szüntelen szeme előtt lebegett, hogy csak azon nemzetnek van biz­tos jövője, mely komolyan törekszik az általános mi­velődés színvonalára emelkedni és azon előrehaladni, ugyanazért egyesületünk népkönyvtára gyarapitása­és ismeretterjesztő felolvasásaival az elmékre és szi­vekre hatni erélyesen törekedett. Szeme előtt lebegett, hogy édes hazánknak nem tehetünk hasznosabb szolgálatot, mint ha annak legdrágább kincsét, nemzetiségünk legnagyobb, mond­hatnám egyetlen biztositékát, a magyar nyelvet ápol­TÁRCZA. FUT AZ LDÖ Fut az idő, ifjúságom Koszorúja rég lehullt. — Érzem, látom: bús világom Nem soká lealkonyul, — Itt kell hagyni, mind azt a mi Egy kis örömöt adott, S majd hideg föld fog takarni: Leszek porladó halott. HA KESERVTŐL.... Ha keservtől fájó keblem Majd, hogy ketté nem hasad; Ha a bánat terhe alatt Szivem majdnem megszakad: Kimegyek s zöld erdőbe, Ahol nem lát senkísem; Leroskadok a pázsitra És zokogok csendesen. Tudom, hogyha ekkor látnál, Megindulna a szived; Megsajnálnál és hullatnál Ertem egypár könycseppet. De ne tudd meg hűtlen lányka, Hogy én mennyit szenvedek; Hideg vagyok veled szembe S mindig, mindig az leszek. MESE. Király asszony kertje Kivirult hajnalra. Fehér rózsn, piros rózsa Szőke leány, barna. Arany. Volt egyszer, hol nem volt, és most is meg­van, még pedig teljes erőben és virágzásban, egy kegyes, jólelkű királyasszony. Birodalma: az egész világ, jogara: a szeretet, hadserege: minden jó em­ber, neve: Jótékonyság. Egy este szomorúan hajtá nyugalomra a fejét, az áldott jó királynő. Sok nehéz csapás sújtotta né­peit, háború, tüz, viz, ragály pusztított országaiban, nyomort, könyeket hagyva maga után. Nem tudott aludni, folyvást azon tűnődött, milcént lehessen eny­nyi ínségen segíteni. A mint megvirradt, sietett ki a kertbe, hátha a természet ölén könnyebben támad valami jó gon­dolatja. Kellemes meglepetés várt reá. A nyári nap meleg csókjától mind kinyíltak a rózsatők bimbói s a kert pompás tarka díszben virított. Gyönyörrel legeltette tekintetét a királyasszony a kedves látványon, mignem az a gondolata támadt. „Ha ez a sok szép rózsa egyszerre csak asszonnyá leánnyá válna, a kiket én besorozhatnék hadsere­gembe, be jó segítség lenne ez csapássujtotta népeim védelmezésére!" És im! csodák csodája! Óhajtása teljesült, szép asszonyokká, lányokká lettek mind a tarka rózsák, készséggel sorakoztak a „Jótékonyság" zászlaja alá s a kegyes királyasszony ezzel a hadsereggel nem egy­szer aratott már fényes győzelmet az emberiséget üldöző csapások ellenében. Apró istennők. — Életképek a kardalosnők világából. — — irta OLSAVSZK.Y LAJOS. — V. Szomjas angyalolt. A teremmé átalakított nézőtéren és a színpa­don nagy közönség van együtt, mely teljes mérték­ben élvezi az opera-bál gyönyöreit. A diszes tömegben ott sétál Pista és Viktor, az elválhatatlan két jó barát is, halkan beszélgetve. Pista egyszerre csak megáll és mintha a földbe gyökereztek volna a lábai, nem mozdul, mig barátja odább nem vonja. — Mi az, a mi a figyelmedet annyira lekö­tötte? — Kérdezi Viktor. — Jöjj a szökőkúthoz; onnan mindenkit lát­hatunk; ott majd beszélek neked. A két jó barát a szökőkút előtt állást foglal. — A mult évben a „Mediterranée"-kaszinó erkélyéről néztük a nizzai nép legélénkebb mulat­ságát, a „ korzó "-vigalmat, melynek gyönyörű idő kedvezett; — kezdi elbeszélését Pista. — A „nagy­tér"-en és a mellékes utczákon ember ember hátán tolongott, mulatni vágyva; de minden inkább, meg­volt, csak az ilyen vigalmakat annyira jellemző jó kedv és élénkség nem. A nagy tömeg zajgása a ten­ger távoli morajához hasonlított és ez annyit jelen­tett, hogy a közönség sehogy sem tud neki mele­gedni a mulatságnak. Itt-ott hullott ugyan az apró virágbokréta és a piczi galacsinok is ott hagyták fehér nyomukat a megdobott egyén ruházatán; de mindez csak lanyha előcsatározáshoz hasonlított, a melyről még nagyon kétséges, vájjon belőle jóravaló harcz fejlő lik-e ki? A „korzó" már csaknem du­gába dőlt, mikor a „Mediterranée" egyik erkélye alatt nagy riadal támadt, hol a virágbokrétáknak és a ezukros galacsinoknak egész zápora eredt meg [« egy sz ámozatlan nyitott bérkocsira. A tömeg éljen­zett és lelkesedése oly fen. fokra, hágottj hogy üéhány heves vérű fiatal ember ki akarta fogni a lovakat és ugy vonni tovább a kocsit, melyben elegánsan öltözött és nem szép, de csinosnak mondható fiatal hölgy ült, ki élénk mozdulatokkal köszöngette jobbra­balra a tüntetést. A tüntetés oka az volt, hogy a hölgy, kinek arczát a fiatal kor üdesége kétségte­lenül vonzóvá tette, egy izben már volt a korzón és épen akkor ért a „Mediterranée" egyik erkélye alá> inikor ottan egy Öreg anyóka ájultan rogyott össze. A vén asszony napok óta kínálta virágait, de ve­vője nem akadt; a „korzó"-tól várt még sikert és ezt megelőzőleg napokig nyomorgóit és kuporgatta filléreit a legnagyobb önmegtagadással, hogy szép virágokat vásárolva, az általános vigalom napján kapós portékával ülhessen oda szokott elárusitási helyére. A nagy nap megjött, a szegény asszony reményei pedig füstbe mentek; merfc az idők terhé­től és a nagy nélkülözéstől megvénült, megtörött test megtagadta a szolgálatot és a vén asszony ájul­tan rogyott össze. A mint erről az elébb megélje­nezett, elegáns fiatal hölgy értesült, megállíttatta a lovakat, és az összeroskadt anyókához sietve, fel­kérte a körülállókat, hogy segítsék azt kocsijába vinni; mert ő pártját fogja a szegény teremtésnek és majd gondoskodik róla, hogy az ne lásson többé nyomort. Az ifjú hölgy csakugyan magával vitte a vén asszonyt és bevégezve a könyörületesség csele­kedetét, most visszatért, hogy a mulatságból is ki­vegye a részét. Áz élénk vérű és könnyen lelkesülő nép ennek a könyörületes fiatal hölgynek éljenzett, a ki taglejtésekkel igyekezett köszönetét kifejezni, mert a meghatottságtól szóhoz jutni nem bírt. Végre hirtelen felegyenesedve, levetette könnyű köpeny­kéjét és a kocsijába hullott szebb bokrétákat abba dobálva, nyalábra fogta és a „Mediterranée" lépcső­jén felsietve, annak pompás termében a jelenlevő igen előkelő férfiak között virágait elárusította. A gentlemanek 50 és 100 frankkal fizettek egy-egy kis bokrétát, sőt akadt hevülni tudó lelkes gentle* (Folyt* & mellékleten.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom