Pápai Lapok. 15. évfolyam, 1888

1888-01-15

kadni, ha az még fokóztatik. Ott vannak á fize­tett végrehajtók és községi közegek, hajtsák be azok a nélkül, hogy a nép életeréből hizlalt at­nának. Ha ezek s még számos bajok orvosoltat­nak, ugy a népvándorlás rövid idő múlva önma­gától csökkeni fog; ha azonban továbbra is szemhunyva türetik sérelmes és nyomasztó hely­hezetük, ugy napról-napra fogyva, a nagy magyar szavai megfordítva fognak teljesülni: «Magyarorszag volt, s nincs!» Az emberanyag. Nem politikai, hanem társadalmi szempontból kívánjuk tárgyalni azon kér­dést, a mely most lázas izgatottságba ejti nemcsak az értéktőzsdét, hanem az or­szágot, a nemzetet is; értjük a háború kérdését. S mikor ezt tesszük, a hadjá­rat-viselés bizonj T ára legfontosabb (a Mon­tecucculi gróf tábornagy által kijelen­tett: pénz, pénz. s harmadszor is pénz­nél fontosabb!) tényezőjéről: az ember­anyagról kívánunk egyetmást elmondani. Nagy hiba háborúsnak látszó idők­ben a következtethető ellenséget kicsi­nyelni; ámde hiba a csüggedés, a kiski­tüsködés is. Ez okból nem tanácsos ily alkalmakkor oly ügyeket, dolgokat fe­szegetni, melyek alapos, szakértői meg­világítása csüggedést, kishitüséget idéz­het, sőt valószínűleg idéz elő. Csakhogy bármit írjanak is a politikái-lapok az európai háború kikerülhetetlenségéről: tény; hogy e háború kikerülhetetlen ugyan ránk nézve: ámde mindaddig a mig Vilmos német császár éls uralkodik, bennünket az orosz nem támad meg. A német uralkodó magaskorú ugyan, de nagyon egészséges: s igy az emiitett időpont nem fog egyhamar bekövetkezni: a háború — az ellenkező hírlapi vezér­czikkek, táviratok ós „saját, külön, e czélra Idküldött magány tudósi tóink" (igy nevezik a politikai-napilapok közöl a legtöbben a szerkesztőségben lábát ló­. gázó — s igy még a főváros területét sem hagyta el, nemhogy a „színhelyre" lítazott volna! — ,,segédkülföldész"-t. a ki saját izgékony agya ijesztő szülemé­nyeit tálalja, az olvasók elé mint külföldi táviratokat) földrajzi-; népösmei- és kato­nai-adatokat illetőleg szarvashibáktól duz­zadó „levelei és távsürgönyei''* daczára, — nem kopogtat küszöbünkön. Ez; okból tel­jes bátorsággal szellőztethetjük azon kér­dést, minő a Lothringen-monarchia em­beranyagja. E fontos kérdésre, fájdalom! nem adhatunk kedvező választ. A nyugoteurópai polgáriasodásnak nyújtott előnyeivel szemben azon rend­kívül nagy hátránya is van, hogy elég nagy mérvben csábítja híveit a termé­szetes életmód gyakori megsértésére. Minda­zon zárt-helyiségekre járni, a hol sok ember tartózkodik, káros az emberi szer­vezetre; fokozottan káros ilv hol veken hosszasan időzni. És ha még oly dicsért szellőztető készülékkel bírnak e zárt-he­lyiségek! Ez vonatkozik a színházakra tánezvigahnakra, vendéglökre, kávéhá­zakra sat. Káros az emberi szervezetre az éj élezés. Káros a testre a szeszesita­lok, az izgatóitalok, a fűszerek s a do­hány élvezete. Hogy ez utóbbi is áll, netáni orvosi nyilatkozatokkal szemben, bizonyítja az összes idomárok (nemzetiségi különbség nélkül), kik az emberverse­nyekre, a hol a testnek a lehető legna­gyobb erőmegfeszitósre kell idomított­nak lennie, készítik elő a nevezőket, azonos eljárása. Ez nagyobbsúlyu mint bármely orvosi-nézet, a melyet, talán, bizon3 ;r os érdek befolyásol. A nyugoteurópai polgáriasodás híve azonban mindezen elősorolt, a termé­szetes életmódot sértő szokásoknak szen­vedélyes rabja; kivétel csak ritkán kerül közöttük; mert a megélhetés csaknem kényszeríti az úgynevezett polgáriaso­clotfc embereket, hogy legalább részben hó­doljanak e káros szokásoknak. Ennek azonban kimaradhatatlan kö­vetkezménye a test satnyulása, melyről az ujjonezozási adatok teljes bizonyítékkal *i0^dMt (Folyt, fcöy.) A-szomszédból. Veszprétn 1888. jan. /2, A hatalmas hóréteg, mely napokig még a legközelebbi vidékeket is elzárta tőlünk, olvadni kezd, de társas életünk csak nem akar, a far­sang daczára, fölmelegedni. A Pápai Lapok nyo­mán összes hazai lapjaink hirt hoztak ugyan egy közelgő conczertröl, de a hir csak nem akar va­lósulni. Egyleteink nem csekély számuk daczára, egyik a másiknak akarva átengedni az elsőséget, már nem tudnak, vagy nem akarnak gondolni valami merészet és nagyot, hanem csak számit­nak és fontolgatnak, s marad minden a régiben. Nincs egy színtársulat, de még egy komédiás bódé sem az egész városban. A casinó is megválasztván elnökéül me­gyénk— elmondhatni—közszeretetben álló főis­pánját, azt hiszi, hogy már mindent megtett, a mi kötelessége. Körülbelül igy gondolkodnak a jó­tékony egyletek is, miután a szegények kará­csonfaját, s az éhező iskolás gyermekeket el­látták, ugy a hogy telett. Ily körülmények 'közt méltó feltűnést kel­tettek az óriási szines falragaszok a mult hc.en, melyeken több vállalkozó fiatal ember „Jégre magyar 1" felhívással hirdeti; hogy lesz nagy­szerű karnevál a jégen! Még azt sem tették hozzá, majd ha fagy ! Tudva levő dolog pedig, hogy daczára a nagy igyekezetnek, még Veszprémben valamire való jégpályát nem sikerült teremteni. Kötve is hitt mindenki a csábos fölhívás­nak, bár a helyi lapok minden jót ígértek az ifjúi vállalkozásról. Sót a leglelkesebb hivei vol­tak épen az ujságirók, azon boldog hiedelem­ben, hogy lesz apró hírek, kisebb balesetek, 1 rajzok és tárcza csikkek, sőt urambocsá: még hymen-hireknek fényes, éles, ragyogó, sőt si­kamlós tárgya elég odakint a Betekiuts-ben, melynek vasárnapi tánczvigalmakra berendezett köröndjét sikerült ís viz alá meríteni. A Veszprém már ott „hegedült", a függet­len ott „hullámzott" képzeletben, sőt azt állítják, hogy a Közlöny is rászánta volna magát itt gyűjteni egy kis »meszet« szentelt vizes hasáb­jai számára. Meg is indult harsogó zeneszóval a dísz­menet, kitűzött határidőben pontosan a hely szí­nére, a jégre, de a jég — oh fátum, akkorra elúszott, beitta a Betekints csárda szomjas agyagja, még mielőtt megfagyhatott volna. Oda tehát nagy fényű reményünk, oda a 3 frt tagsági illetmény, népszerűség, tárczacikk! Jó, hogy a Pápai Lapok szabadalmazott «camera obscuraja» nem volt kéznél, hogy meg­örökítse a hosszú orrokat, Furcsa egy portéka is ám az a fotographia! Mindenki szeretné látni magát megörökitve, s mégis mily aggodalommal nézi mindenki azokat a hosszú fekete P. betűket ott e lapok legelején, hétíön, mikor a pápai posta megérkezik. Vajon kin van most a sor ?! *. I grófját" még mindig zsúfolt ház előtt, adják. Jókai ezen bohózatát Dekameronjának „Történetek egy ócska kastélyban" cz. novellája alapján irta meg. A darabnak ugyan meséje nincs, de telve van kaczag­tató jelenetekkel s sok szép zamatos dallal, melye­ket a különben néma Pálmay énekel. A darabban oly rengeteg sok bohóság van, hogy a cselekvény bonyodalmát el is felejtjük keresni s a közönség tap­sol, tombol, kaczag, egész az oldalnyilalásig. A nép­színház legújabb premierjét Kontí „Suhancz" cz. operettje képezi, mely a mai napon fog először adatni. Ebben a legkiválóbb szerep Blaha Lujza asszonynak jutott. A nemzeti színházban már nagy­ban folynak a készületek Jókai „Keresd a Szived" cz. darabjának előadására. Az operában ós a nemzeti színházban az m­tendans válságnak véget vetett a legfelsőbb leirat, melyben Keglevich gróf leköszönése (?) elfogadtatott. Az intendatura vezetésével Beniczky Eerencz, államtitkár lett megbízva, inint kormánybiztos. Az egész fővárosi sajtó melegen üdvözli ezen páratlan kitüntetéssel járó, de valóban megérdemelt kineve­zért. Azután tessék kétségbe vonni, ily tények után, hogy Fenyvessy Eerencz orsz. képv. nem a legsze­rencsésebb • interpelláló! Az „Arany János" szobor nagy bizottsága az akadémia képes termében tartott rendkivül érdekes gyűlést. Említettem s igy a „Pápai Lapok" t. olva­sói bizonyára tudni fogják, hogy a szűkebb körű juri bizottság a pályázati első díjt Stróbl Alajosnak igérte oda; csakhogy a nagy bizottság a juri ezen határozatának hatályon kivüb helyezését kérelmezve, azt határozta egybehangzó véleménynyel, hogy miu­tán a pályanyertes mű allegóriái képcsoportozata uralkodik a költő egyénisége fölött, s architecturai része nélkülözi a kellő öszhangzatot a múzeum hom­lokzatával: Stróbl Alajos és Zala György között uj. szűkebb pályázat tűzessék ki. A jobbik a kivitellel bizatik meg, mig a másik 1000 forint pályadijjat fog nyerni. Végül engedje meg tek. Szerkesztő ur, hogy b. lapja t. olvasóinak bemutassam azon csudaorvost, Idhez képest még Mackenzie is csak nulla. Ezen csudaorvos pedig senki más, mint az: újság. A kit egyszer "az orvosok temetnek el az ugyan meg van halva, hanem a kit az újságok temetnek el, annak legalább még van reménye, hogy bejuthat ujolag a t. Házba. Kiről is szólhatna másról az ének, mint Gsanády Sándorról, — ismeri öt mindenki itt a fő­városban, hogy mily sok derültséget okozott mig a honatyák között ült, de hogy kimaradása után ily derültséget okozzon, arra ő még maga se számított. Igazolásul megjegyzem, hogy erről azért tettem em­lítést, mert a t. Ház folyosóján (hol mindig többen vannak künn, mint bent a teremben) még mindig erről a mulatságos eseményről memorizálnak. Sze­gény journalisták még minek nem lesztek kitéve. Annyi tény, hogy ezen roszhiszemü mistifikacio alap­ján szárnyalt hir az egész fővárosban oly derült­séget okozott, hogy még a higanyoszlop is felszö­kött a fagyponthoz, s a hirtelen beállott enyhe idő ugyancsak lehűtötte a korcsolyázást nemes szenve­délylyel űző sportmannokat. A viszontlátásig te ä — l Levél a fővárosból. Budapest 1888. jan. 13. Mig Lobanov berezeg béwi orosz nagykövet, s Kálnoky közös külügyminister barátságos ölelke­zéseikkel oszlatják el a háború vésztjósló fellegeit; addig fővárosi egyesületeink serényen készülődnek ehfe és álarezos báljaikkal, hogy a rövid farsangon méltó sikerrel vehessenek bucsut Carnevaltól. A Bécsi-Hatvani s Uri utczákban őzönként áramlanak Terpsichore tisztelői s imádói, hogy meg­tekinthessék azon izléstkielégitó, pompásnál pompá­sabb s gazdagon díszített estélyi s báli toilleteket, melyek oly elragadó szinvegyületben tüntetik fel a fényárral kivilágított kirakatokat. Alkalmilag meg­jegyzem • - noha laikus vagyok a divat jellemzé­sének terén - - hogy mig a féifiak estélyi s báli öltözeteikben (eltekintve a párisi dandyktól. kik már szintén karmantyúval promenadiroznak a boulevar­dokon) még mindig az egyszerűség üb diadalát s ennek köszönhető, hopy a párisi salonokban a píros frakkok reformja szégyent vallva bukott meg; addig a női divat kimerithetlen .az ujabbnál ujabb ötletek lázas megvalósításában. A divatnak irányt adó fő­városi aristokratia a németekét ignorálva még min­dig a párisi salonoknak hü utánzói. Ha a kirakatok nem csalnak, ugy az idei estélyi s báli toilleteket: tűi s csipke szövetek fogják képezni. A kalapoknál divatos szín a. galambszin s a legdominalóbbak az elül vagy oldalt felcsapott galambszárnyakból össze­illesztett kalapok. Természetesen az ékszerek sem hiányoznák az igéző keblekről, melyeken leginkább a virágntánzatok, mint pl. a nefelejts s gyöngyvirág emelik a megnyerő alakok báját. Ennyit a divatról. A legünnepélyesebb elité bálok egyike a jo­gászbál lesz. Nem kevesebb siker fogja koronázni a nőegylet s magyar gazdaasszonyok elite-álarczos báljait, melyeken magnásnőink fognak lady patro­nesseként szerepelni. Azonban legaristokratikusabb színezete lesz az első segélyt nyújtó mentő társulat báljának, melynek védnökségét József főherczeg neje Klotild főherczegnő vállalta el. Ezen bál január 25-én fog megtartatni a Vigadó összes termeiben. Az egész főváros lázas érdeklődéssel néz ezen bál elé, annyival is inkább, mert nagyon valószínű, hogy ebben az udvar is részt fog venni. k P41m*y Rk» torivtoft toegirt, u Boloudok Pápai Lapok albuma. Y. Barthalos István korcsolya egyleti elnök. Mily rövid epitheton, s mai napság mégis mily nagy jelentőségű állapot az, mit a fentebbi névjegy feltüntet. No de büszke is rá a tulajdonosa, kinek joga volna ilyen tartalmú vizitkártyához is: BARTHALOS ISTVÁN köz- és váltó-ügyvéd, n. szöllősí urad. ügyvi­selő, m. tiszt, ügyész, kiszolgált m. kir. honvéd főhadnagy hadbíró, jelenleg népfelkelő, főiskolai pénztárnok, egyházkerületi és főiskolai ügyész, a sz. fehérvári ügyvédi kamara választmányi-, Veszprém vármegye törvényhatósági bizottságá­nak, állandó, központi és útfelügyelő választmá­nyainak rendes tagja, — Pápa városi képviselő, a szépészeti és építési szakbizottság elnöke, a központi választmány jegyzője, a pápavidéki köz­művelődési és pápai önk. tűzoltó egyletek ala­pító, az orsz." képzőművészeti társulat pártoló,— a pápai ifjúsági képzőtársulat tiszteletbeli tagja, föld és háztulajdonos, dereskei földes úr, — a pápai ref. főiskola igazgató- és gazdasági taná­csának rendes tágja, a pápai ev. ref. egyházme­gye tanácsbirája, ügyésze ós egyházkerületi képviselője, a pápai ev. ref. ekklézsia presby­tere, Adász- és Nagy-Tevel községek számvizs­gáló elnöke és számos egyesület alapító, pár­toló, tiszteletbeli, rendes és póttagja stb. stb. A közbizalom Barthalosnak annyi foglalko­zást adott, hogy kénytelen vagyok czimeí után a királyoknál szokásos stb. jelzőt használni, ne­hogy valamelyiknek elhagyása által magamra gúditsam sqUqIíWu bwaw fegyvereit -Mellesleg megemlitem még, hogy "ő mint jó lövő a legfélelmesebb Nimródok egyike, t, \. a vadakkal és nem mint sok más vadász, a báj­tokkal és'puskás társaival szemben. s 0 zi-egyházkerületi, megyei és városi köz­gyűlések Katója, s mint politikus is hallatta szavát röpirat alakjában, — tanácsát meg is. hall­gatták, s kicsi bijja, hogy ajánlottja helyett nem őt választották meg képviselőnek, — csupán azon mult el, hogy nyilt levelében a helyi érdekeket hangsúlyozta leginkább,—az önző választók te­hát megakarták tartani maguknak,— gondolván van még elég -fér Pápán és ö eléggé önzetlen el is foglalni s férfias buzgósággal betölteni a sok nyílást. — Igy került ő hozzá legutóbb a kor­csolya egyleti elnökség is. Ennyi feladat megoldására csak is ily kitartó buzgalommal és képességgel megáldott férfiú le­het elégséges, — de Barthalos barátunk kebele ez idő szerint mégis csak egy sóhajtól dagad: »Jeget kivan, a jégért ver szivem, c — Mert hát olyan a korcsolya egyleti elnök jég nélkül, — mint a hal viz-, s a hadvezér hadsereg hiányában. Vannak korszakok, melyek egy kimagasló szereplő nevéről neveztetnek el a történelemben és igy ha a mult hetekről lapozzuk Cliónak vá­rosunk társadalmi mozgalmáról megörökített fel­jegyzéseit, bizonyára egyedüli tárgyként a jég­pálya kérdését, szereplőül pedig Barthalos Ist­ván korcsolya egyleti elnök nevét találjuk ott. És ez nem is csoda. Szájról szájra hangzott a kérdés: Kész-e már az új jégpálya ? Kész. — Hát jege van-e ? Az még nincs, sőt vize sincs, de az elnök azt igérte, hogy ha a kísérletek eredményre nem vezetnek, — artézi kutat fog fú­ratni a jégpálya kellős közepén. — Ily vállal­kozó szellem s lovagias férfiú bizonyára megér­demli az elismerést határt nem ismerő áldozat­készségéért. Ezen új szerepköre, a korcsolya egyleti elnökség, egészen kizökkentette tisztelt barátun­kat régi gondolkozásából és most az, ki ezelőtt miudig a legbiztosabb alapokat kereste ki állás­pontjához, most a sikamlós pályát igyekszik meg­teremteni. Elvitázhatlan az, hogy Barthalos Pistánál ma érdekesebb egyén nem található városunk­ban. Érdekességét még növeli a leányok előtt az, hogy fesch gyerek, a mamák előtt pedig az, hogy özvegy ember. Akadályokat nem ismerő elhatározás és me­leg ügyszeretet jellemzik Barthalosnak korcsolya egyl. elnöki ténykedését. De ki tehet róla, hogy midőn az elhatározás az akadályokat már-már elhárítja vala, az ügyszeretet melegé-tbl meg eny­hült a — lég. A nagy Széchenyi mondására emlékeztető jelszó: »jeepalya ném volt, hanem lesz !< elvégre mégis teljesül; mert „Az nem lehet, hogy pénz- erő s kitartó akarat, Párává olvadozzanak a jég hiány miatt." Közegészségügy. Az egészségi állapot a lefobyt év deczember hó folyamában kedvezőtlenebb volt mint az előző hóban, mert a betegedések nagyobb számmal fordultak elő és a halálozás is emelkedett, A betegedések leginkább a légzŐ szervek hn­rutos lobos bántalmaü'a szorítkoztak, a gyermekek közt gyakrabban fordult elő az álhártyás gégelob és több esetben halálosan végződött, a roncsoló torok­lob is néhány esetben felmerült, hagymáz betegedé­sek szórványosan szintén felmerültek, voltak felnőt­tek között enyhébb bélhurutok is jó kimenetellel: malária lázak nem fordultak elő. A heveny fertőző küteges betegségek közül a vörheny járvány, a mely Pápa r. t. város területén már szünöfélben volt, ujabban ismét több esetben előfordult és kanyaróban' is több megbetegedés tör­tént, a további fertőzés meggátlása tekintetéből in­tézkedés történt, hogy azon házakból a melyekben vörheny betegedések előfordultak az iskolás g3 7 er­mekek a betegség megszűnéséig otthon maradjanak; Olaszfaluban és Lepsénj'ben a vörheny szünöfélben van. — A járvány tartama alatt Pápán megbetegült összesen 215, meggyógyult 175 3 meghalt 27, beteg maradt 13, Olaszfaluban megbetegült összesen 81, meggyógyult 59, meghalt 18, beteg maradt 4, Lep­sényben megbetegült összesen 31, meggyógyult 29, meghalt 2, beteg nem maradt. Összesen megbetegült mind a 3 községben 327, meggyógyult 263, meg­halt 47, beteg maradt 17. Egészségrendőri tekintetben- figyelem fordita­tott a hatóságok és azok. közegei részéről a nyilvá­nos helyek, közterek, iskolák, lakházak tisztán tar­tására, Piaczi élelmi szerek vizsgálata gyakran telje­síttetett, elkoboztatott 17 liter hamisított tej, mészár­székek is több izben vizsgáltattak, a tisztaság kifo­gástalan volt. Iskola 9 izben vizsgáltatott, a vesz­prémi központi elemi iskolánál és az irgalmas nővé­rek egyes osztályaiban túlzsúfoltság ós nem kellő szellőztetés tapasztaltatott, ezen viszonyok megszün­tetése iránt a- városi hátóság megkerestetett, a fü­szerkereskedések vizsgálata alkalmával több" helyen jogtalanul tartott gyógy és. méreg szerek lettek el­kobozva, a kisded övödá helyisége elég tiszta és elegendő tágas, a ezukráazátokban mérges szerekkel' festett ezukorkák nem tíd&ltáttak, a szikvizgyárak-

Next

/
Oldalképek
Tartalom