Pápai Lapok. 15. évfolyam, 1888

1888-06-17

XV. évfolyam. 26. szám. Pápa, 1888. június S7. Minden rasárna|>. Közérdekű sürgős közlésekre koionkiní rendkívüli számok is adatnak ki. Bérmei. tétlen levelek, csak ismert kezel tol fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. A la, nah szánt közieméni/ck a Jap SZERK. k i r a-1 a /á b a (/) - k o 11 ég i u m é p H let) küldendők. Előfizetési díj a 3c. Egy évre 6 frt. — Félévre 3 frt. Negyed évre 1 frt ßo krajczár Egy szám ára 75 kr. HIRDETÉSEK 1 hasábos j>eiitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 30 krajczár. A dij előre jizelendő. Bélyegdíj'mindigkülön számíttatik Az előfizetési dijak., s hirdetések a lap KI A D Ó hir at alába (GOLDBERG GYULA papírkereskedése, Fölérj küldendők. Pápa váró s hatóságának ós több pápai, s pápavidéki egyesületnek hivatalos közlönye. Az irók és művészek Pápán. Bizony csak az igazságot mondjuk ki, ha kis városunkat nem tartjuk sem nagynak, sem híresnek, sem gazdagnak. Még csak nem is székhelye egy vármegyének, mely kétségtelenül bizonyos főlényt, bizoiryos nymbust kölcsönöz, a városnak bármii}' kicsi is, bármely névtelen, bármily szegény legyen is. A mi városunk egyszerű kis város, de — magyar minden izében, érzékkel és ízléssel biró. Egy kis emporiuma a mag}

7

ar műveltségnek. — Lólekszámarányához, forgalmához képest majdnem bámulatos azaz ős erő, mely culturalis téren mégis helyet tudott magának, a városok közt kivívni. Emelt saját enerejéböl szép házat a művészetnek, nemes példát adva ez által társainak. Kétségtelenül ennek a jellegének, a művészet és irodalom iránti érzékének köszönheti városunk, hogy a magyar irók és művészek jövő havi érdekes kirándulásukban a,nagy Győr, a gazdag Szombathely mellé felvették Pápa városát is, hol egy egész napot és éjjelt szándékoznak tölteni. Mély köszönettel fogadjuk a magyar irók és művészek e ránk nézve oly hízelgő tervét. S mert kicsi is, névtelen is, szegény is városunk: épen azért kellős a megtiszteltetés,, mi bennünket ér e szives látogatással. Mi nem vetélkedhetünk sem Győrrel, sem Szombathelyijééi, de még bizonyos szempontból, megyeszékvárosunkkal Veszprémmel sem: de egyet már előre jelezhetünk, hogy őszintébb örömmel, pompát, fényt bár nem mutatható, de szívből jövő nagyobb lelkesedéssel sehol sem fogják a magyar közművelődés apostolait fogadni, mint épen mi nálunk. örömmel értesülünk, hogy városunk már is mindent megtett, hogy illusztris vendégeinket hozzájuk méltó módon fogadhassa. Valóságos culturalis ünnep lesz ez városunkra nézve. — Egyfelől a közelebbi megismerkedés hazánk jeles Íróival, művészeivel, másfelől azon ritka műélvezet, melyet színházunkban — a m

i jótékoiry czéljainkra — rendezendő előadásuk bizonyára nyújtani fog; majd másnap a Pápa vidéki közművelődési egylet nag}

7 diszközgy ülése, melyen vendégeink is résztvesznek: — fényes lapjait fogják képezni Pápa város történetének. Bizalommal fordulunk tehát e sorokkal városunk minden rangú és rendű polgáraihoz. Az ö ünnepük lesz ez ünnep. Tegyék méltóvá e napot önmagukhoz. Nem ráoctroyált, megcsinált lelkesedés kell nekünk, de hogy érezze Pápa város minden lakója, hogy most— ki kell rukkolnia, hogy meg kell mutatnia, hogy a magyar írókat és művészeket igazi hazafias örömmel, magyar vendégszeretettel várja és fogadja. Reméljük itt látjuk vidékünket is! A pápai ós devecseri járás uri müveit osztályát. Együtt és egyetértve közlelkesedéssel fogjuk vendégeinknek átadni az „Isten Hozott" szives üdvözletét. Az ünnepnapok tiszteletben tartása. Az igazság kimondása mindig gyűlölettel jár, — különösen a mai szolgai világban, midőn az emberiség fele hason fekszik a Moloch előtt, mint a japóniaiak a 333,333 istenek temploma előtt, — s én mégis szólok, mert ha hallgatnék: árulója lennék magasztos állásomnak, melynél fogva a valláserkölcsiségre, „j aj nekem!" ha föl nem ügyelnék, s roszabb lennék akkor az írás szerént „a néma kutyánál", mitől pedig az Isten mentsen meg. Hát a dolog ugy van: hogy Ugod községe majdnem föllázadt. Lett volna oka reá. Mert bármit mondjon is a világ e népről: vallásosságát tagadni nem lehet, azt pedig mélyen megsértették azok, kik a falu alatt, alig néhány ölnyire bent az erdőben piros pünkösd mindkét napján ós űrnapján is éjjel-nappal meszet égettek. A fekete füst a szent napokon mint valami pokolból kilőtt fölleg emelkedett lustán és durván a ragyogó tiszta égnek, mintha annak szép mosolyát leheletével bepiszkítani akarná/ . . A nép pedig méltán haragudott. ' Komolyan figyelmeztetem és kérem az illetőket: ne merészeljenek egy vallásos nép érzületével játszani vagy ingerkedni! . . Nem .,fanatismus" ez, mint a modern materialistikus nyelv nevezi, hanem mélyen meggyökerezett szent meggyőződés, egy positiv érzet, melynek szálai az égig nyúlnak, és sem a talmudisták sem a páholyok rejtélyes zugaiban nem ismertetnek. Ne játszanak a szegény nép vallásosságával, melynek gyökerét lelketlen kezek ha egyszer durván kivágják, elsöpörtetik minden, alulról föl egészen a legmagasabb — trónig! . . Nem kellene messze mennünk példáért. Vallásosság nélkül nincs társadalom, és nincs család, és nincs apa és nincs anya. és nincs férj és nincs feleség! „Ünnepeket szentelj": Igy szól a mindnyájunkat illető parancs. A ki ezen tulteszi magát anyagi haszon ér t

v az nem áll positiv téren akárminek ís neveztessék. Ha Cicero szerint a társadalomnak legnagyobb szolgálatot az tesz, ki az ifjúságot tanítja; ugy ellenkezőleg legnagyobb átkára válik a társadalomnak, ki a nép gyermeteg érzetét gúnyolja vagy megveti. Itt volt nálunk továbbá pünkösdnapján a lóvizitálás is. Hát bizony ez sincs jól. Öt község lett megfosztva az isteni szolgálattól. Béb hallom meg sem jelent, inkább büntetésnek vetvén magát alája, mintsem pünhösdnapján sz. misét ne hallgathasson. Ugod is csak azért állt elő, mert különben Pápára kellett volna mennie, mi 100 lónál — ámbár egyse huszár alá való —• nagy veszteség leendett. Legyőzte őket a: lucrum cessans! Bizony e napon több káromkodás hangzott föl az égre mint ima! A tisztelt Comissiónak nem lehetett volna ezt máskép elintézni? Ha a zsidók kedvóért — igy okoskodott a nép — midőn ünnepjök van, egy egész kerületben a vásárt áthelyezik más napra, épén a katholikusok és más keresztények-e azok, kiket semmibe se kell venni a jog terén.? Miért mondom én el ezeket épen e lap hasábjain ? Azért: mert e lap tulajdonos szerkesztője volt az, ki az ünnepek szentelésónek kérdését az országházban bátran, mindnyájunk örömére előhozta. És ha már sokan sem az Ur Isten parancsára, sem a társadalmi, sem vallásos kegyeletre nem adnak semmit: hadd mondja el e lap a törvény szavait, hogy meg kell legalább küls őleg tartani az ünnepeket! Zu'kácóíh cíáítoi plébános. A legalkalmasabb iskolai jutalmak. A tanév berekesztése alkalmából azt a helyes és méltányolandó szokást követik iskolai hatóságaink, hogy az év folyamán kiváló szorgalmat tanúsító tanulók közt jutalomtárgyakat osztanak szét. E tárgyak rendeltetése, hogy egyrészt a kitüntetett ambitióját kielégitsók és további kitartásra sarkalják, más részt pedig társait hasonló törekvésre és nemes versenyre buzdítsák. A jutalomtárgyak helyes megválasztása azonban épp oly lényeges, mint maga a jutalmazás ténye s mi sem képes veszélyeztetni a kitűzött czélt, mintha az iskolai érdemek elismerése oly alakban történik, mely az ésszszerü elvekkel ellenkezik, s a raely talán az ellenkező eredményt képes előidézni, mint a melyet a kitüntetéssel elérni szándékoztunk. Egyes iskolákban ujabban azon eljárást követik, hogy a szorgalmas tanulóknak szánt jutalmakat postatakarékpénztári betétkönyvecskék alakjában osztják szét. Ez ujitást a legmelegebben üdvözölhetjük. Az ily postatakarékpénztári betétkönyvecske a takarékosság erényének symboluma, s mi sem kívánatosabb mint ez erényt már jó korán az ifjúság lelkébe belecsepegtetni s igy előkészíteni oly tulajdonság gyakorlására, melynek az életben kitűnő hasznát vehetik. Az iskolai takarékpénztárak létesítésének egyik főindoka mindenütt azon törekvésben keresendő, hogy az ifjúság még az iskolában tanulja meg a takarékosságot ismerni ós elsajátítani; s ugy látjuk, hog3

r ez intézményt mint a pädagogiai rendszer egyik kiegészítő alkatelemét tekintik és alkalmazzák. Vaunak ugyan sokan, a kik részben az iskolai takarókpénztárak körül követett eljárásnál, részint más okoknál fogva az intézményt nem tartják a helyes pädagogiai elvekkel összeegyeztethetőnek, de nem hisszük, hogy még azok is megtámadni volnának hajlandók magát az elvet, t. i. a takarékossági szellem emelésének és fejlesztésének szükségét. Az iskolai takarékpénztárak legnagyobb ellenségének se lehet kifogása az ellen, ha ily takarékpénztári könyvecske a tanév végén és az érdemek T Á B_C Z A. MEGLÁTOGATLAK. Meglátogatlak: — álmod el lesem, Szenderbe ringó édes kedvesem. Le csókolom pilláid bársonyát; S te — észrevétlen — álmodol tovább . . Mosolyra nyílik ajkad bíbora; S halk sóhaj lebben róla el tova . . E röpke sóhaj merre száll valyon : — Gondolsz-e rám szendergő angyalam ?! Gondolsz-e rám?., ki őrködöm reád: Mint tó tükrén a csillag miriád; Hol néma kéjben fürdik a zenith . . Hozzád, — a lelkem ekép közelit. f Oh! hogyha tudnád, hogyha érzenéd A vágyat,— mely hozzád köt s von feléd . Azért, — hogy álmod titkon el lesem j Megbocsátanál szép szerelmesem. Soo2> Zajos RESZKET SZIVEM .... Reszket szivem, mint a csillag az égen, Megcsaltál és elhagytál te már régen; ^hol látlak sirva nézek utánad, Megöl engétM, elhervaszt a búbánat. Reggel felé letűnik már a csillag, Másik éjjel azonbátt már fencsillog; De ha az én fájó szivem megrepedi Örökre a fold takar el engemet. A szerzetes. • Irta: GIZELLA. ..Lemondani, lemondani. Könnyű nektek czl mondani!" Még egyszer megállt a küszöbön, és még egyszer körül nézett a nagy világba, melytől az utolsó búcstit vevé,, mert ezentúl nem ez lesz az ő világa, neki egy másik világa lesz, honnan ha kilép, nem ugy tekinthet körül mint eddig. — Pedig ugyan azon égről süt reá majd a nap, mosolyognak a csillagok, ugyan azon harang szava fogja imára hívni — és mégis — mennyire más lesz élete! Isten veled világ, Isten veletek jó barátim, kik annyira marasztaltatok mondva, „Ne menj kolostorba pajtás, ott nem kereshetünk úgy fel, ott nem énekelhetünk együtt vig dalokat, hisz még fiatal vagy, még vigság kell neked, nem a rideg falak, a hideg márvány imazsámolyul, jöjj velünk, maradj nálunk, szép még az élet, sok öröm vár reánk!" Nektek talán igen, de nekem már nem, én máshol keresek vigaszt fájó szivemnek, lemondok a világ örömeiről és lelki örömeknek szentelem életemet. A test csak porhüvely és megsemmisül, de a lélek az halhatatlan. Szent zsolosmák. fognak zengeni ajkamról, ezek lesznek az én vigasz dalaim, nekem más dal már nem kell. — Szemében köny csillog, kezét szivére szorítja, ott mégis csak fájt, a nagy lemondás, nem oly könynyü, mert egy szende arcz, újra és újra feltűnik előtte, ah Rosina Isten veled, Mit is kereshetnék én még a nagy világban, hisz semmi reményem, semmi gyönyöröm ott már nincs n,ekem. — Elváltak, elbúcsúztak örökre egymástól — felettük a sors ekként határozott. Mint két virág egymás mellett! ugy élték át gyermek korokat gondtalanul, ámde lassan elmultak az idők, a gy ennek ábránd mint fényes buborék elpattant, és a valóság állt elő. Rosina előkelő gazdag leány és ő a szegény ifjú ? ! — Yálniok kelle, és e válásban volt minden földi lemondása. — Az ajtó bezártdt mögötte. -— Tömjén füst, szent ének fogadák, odaborult imára kulcsolt kezekkel — Ah Szűz Anyám te lész vigaszom, a te menyei arezodban fogok gyönj^örködni, a te jóságos tekintetedhez fordulok és boldog leszek, mert hisz ld benned bizik, az meg nem csalatkozik, fohászkodék! És megenyhült, a hit inegerősité, boldog volt lemondásában , az élet súlyát, mi rá nehezült nem érzó. Ámde jöttek a megpróbáltatás perczei is! EsketŐre kölle mennie, — oltárnál állt már a menyasszony, mint fehér szobor mozdulatlan, myrthus koszorúja rezgett haján, fehér fátyol hullott arczára Az orgona megszóllalt, — a gyertyák fel-fel serczegtek, — az eskünél csak ajkai mozogtak. — A szerzetes megáldá őket, — ekkor arcza mintha elváltozott volna, hangja mintha remegne!? Véget ért a szertartás, a násznép elvonult, az orgona elnémult, a teniploni üres lett, csend honolt ismét, homály fodé a szerzetest, ki ismét oda borult a Szent Szűz elé. „Adj, oh adj erőt, hisz eddig türelmes megadással viseltem éltemet, bocsáss meg, hogy szivem felháborgott látva Rosinát, — minek is kelle nekem őt újra látni, — azt a szelíd angyal arezot már azt hivém feledtem, — bocsáss meg Szent Szűz, ha e gyarló emberi kebel megtántorodott, de fogadom erős leszek és hivatásomtól el nem térek! Buzgó szorgalommal élt, fáradhatlanul foglalkozott. „Fiam az erőt nem szabad túlfeszíteni" intek, nyugalomra is kii időt engedni, de ő csak folytatá munkálkodását, ez pihenésem, —• szokta mondani. Észre sem vevé, hogy ifjú, mégis őszülő, a hiúság távol volt tőle .... Keresztelőre hívták, — csipkés párnájában szunyadt a piczi lény, még létének tudatlanságában.— Mi lesz a neve ? — Rosina, — a kéz megremegett, a sziv ismét felháborgott! Vétkeztem ismét, látva Rosina gyermekét, nyomorult ember vagyok, suttogá a Szent Szűz képe előtt térdelve, homloka majd a földet érinté, alakja bűnbánóan össze roskadt, — bocsáss meg égi Anyám, bocsásd meg a föld porának gyengeségét. És feltekint a képre, Szűz Mária szelid arczára, melyről nem harag, de végtelen jóság tükröződik. És újra megenyhül, újra könnyebb élete, nem érez fáradságot, nem betegséget. * Megkondul a lélekharang, utolsó kenetre hívják — halvány nő lehunyt -szemekkel utolsó perczeit éli, hangja csak suttogás, közel, föléje kell hajolnia. „Szent Atyám vétkes vagj^ok, szivemből nem birtam kitépni egy más képét, esküvém, hogy hű leszek hű. voltam férjemhez, de szeretni még sem tudtam, sze- * relmem csak ő bírta, csak ő a szerzet-es, •ki ifjúkori ábrándirnat képezó! Oh oldozz fel vétkemtől, hogy nyugodtan járulhassak az Ur színe- elé! Ez sok — ez sok az emberi kebelnek, egész lelkében megrendül, a haldoklót ellátja utolsó szentséggel, és újra oda borul menhelyéhez a -Szent Sztiz elé. Szabadíts meg nyomorúságomtól, bocsásd meg gyengeségemet, én is csak gyarló ember vagyok! Elmerül néma; fájdalmában, elmerül buzgó imájában, oda borulva Szűz Mária elé. — Mind könyebben érzi magát, arcza átszellemül, gyenge testből könnyen vál el a lélek, minden szenvedésétől megszabadult örökre. — Holtan találták! —.