Pápai Lapok. 15. évfolyam, 1888
1888-01-15
XV. évfolyam. 3. szám. Pápa, 1888, január 15. Mes,i ele alít Minden vasárnap. ICüíárclekü sürgős közlésekre ko'onkuit rendkívüli számok is adatna 1 ; ki. Bérrnenteden levelek, csak is.nert kezektől fogadta ínak el. Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt közlemények a lap S/JZHK. hivataltiba { Ú -hol l ég i u m é p H i-e t) küldendők. előfizetési díjait. E%y évre 6 frt. — Félévre 3 frt. Negyed évre 1 frt 50 krajezár. Egy szám ára iß kr. •rilHDETESEK 1 hasábos petiisor térfogata tdáii ß kr, nyilttérben 30 krajezár. A dij előre fizetendő. B élyegdíj mindig kiil'ón számíttatik Az előfizetési dijak, s hirdetések a lap KIADÓ hiva 1 a láb a (GOLDBERG GYULA papírkereskedése., Fölér) küldendők Pápa város hatóságának és több pápai, s pápa vidéki egyesületnek hivatalos-közlő ny,e. Közgazdasági előadónk jelentéséhez. Lapunk múlt számában közöltük Reé Jenőnek, lapunk t. munkatársanak megyénk közgazd. előadójának, a mult hóról szóló érdekes jelentését. A kik tudjuk, mennyire el volt hanyagolva a közgazdasági előadó fontos szerepe Reé Jenő kinevezése előtt: — e ismeréssel fog lenni iránta, ki rövid ideje óta tartó kivataloskodása, illetve kormányi bizalmi állása óta valóban páratlan szorgalommal felel meg nem minden jelentőség nélküli hivatásának. Annak előtte a megyei közigazgatási bizottság egyetlenegyszer, olvasdd egyetlenegyszer sem volt azon szerencsés helyzetben, hogy illetékes és hivatott egyéntől értesüljön megyénk közgazdasági helyzetóról. Pedig ez értesülést nem a kivánc-siság indokolja, de a megye lakosainak érdeke, mely egyúttal egyenesen — állami érdek. A megyei közigazgatási bizottság, melynek körében az állam minden, kormányzati ága képviselve van, csakis a közgazdasági előadótól értesülhet hivatalosan a megyei közgazdasági élet időszerű állapotáról. S ha a közgazdasági előadó jelenti, hogy a in egyei közgazdasági élet pang, hogy az állat állományban járvány ütött ki, hogy a gabna és állat ár a legsilányabb, hogy minden eladás szünetel, hogy a kereskedelemben a forgalom hitvány, hogy a megyei szőlőterületeket íiloxera pusztítja stb. stb. — váljon a niegye vagy állam az erkölcsi felelősség durva megsértése nélkül mernó-e utasitani a kir. adófelügyelőt, hogy az adónak behajtása körül kérlelhetlen szigorral járjon el?! Es ezer más érdek is fűződik a köz1 gazdasági előadónak hivatalos jelentéséj hez. Az állami élet fejlődósét vagy hanyatlását legkönnyebben meglehet találni a megyei közgazd. előadók jelentésében. Ha a kir. ügyész észreveszi, hog.y megyéjében egy idő óta egymást érik a lopások, rablások: — ha a kir. tanfelügyelő .panaszkodni kénytelen, hogy a szülők nem küldik gyermekeiket az iskolába; — ha az adófelügyelő az adóhátralékokról vagy behajtások sikertelenségéről referál: — nézzétek meg a közgazd. előadónak jelentését. Megtaláljátok benne mindennek — indokát. Epen azért nagy jelentőségű hivatás a megyei közgazd. előadónak hivatása. Jelentései tükrök lehetnek, mely a közgazdasági életnek (0 nemzet fentartó erőnek) minden vonását hűen tárja elénk. Valóságos gége-tükör, melynek egyedül segélyével lehet az elrejtett betegséget felfedezni. S csakis ily apró részleges (megj^ei) jelenségekből lehet aztán az — egész ország helyzetére következtetni. Ez törvénye a nemzetgazdaságnak. Ha például az egyes vidékeken az alsóbb osztály körében boldogulás, jólét észlelhető, mint a hogy Dupin csudálkozik azon a nagy mennyiségű húson, theán, sajton, vajon, mely az angol szegény emberek házának számláin előfordul; ha épületek, maradandó telek javitások, beruházások fordulnak elő; — ha a betáblázott adósságok kitörlése gyorsabb menetű, ha az adók könnyen folynak be, s a közvetett adóbeli jövedelmek emelkednek; — ha a ki- ós beviteli forgalom összeg állandó szaporulást mutat: stb. stb: — ki ne tudna mind ezen jelenségekből az általános jólét és boldogulás jeleire következtetni ?! A közgazd., előadók jelentései szolgálhatnak zsinórmértékül azon beavatkozás mérvére jnézve, melyet az államnak egyes vidékeken a közérdek szem! pontjából gyakorolni kell, a mely bea"v tkíDzás épen fejlődő közgazdasági életünkben nagy fontossággal bir. Mert Magyarországon nem lehet, nem szabad a laissez faire-iskola elvét követni és államot a teljes tétlenségre, közömbösségre utalni. Népünk jelleme, müveltségfoka; országunk politikai és geográfiai helyzete az ellenkezőt parancsolják. Azt hiszszük, eléggé kimutattuk jelentőségót a közgazdasági előadók hivatásának. Részünkről csak örülünk, hogy főispánunk épen Reé Jenőt szemelte ki e fontos állásra, melyet —• az eddigi jelekből is Ítélve — hivatása érzetében be is tud, be is akar tölteni. Bár adnának jelentései ez uj évben jobb hireket közgazdasági életünknek örvendetesebb lüktetéséről! Népvándorlás. 'Mig a magyar nemzet egy része fenáüásának ezer éves ünnepélyéhez készül, a másik rész vándorbottal kezében Amerika felé indul uj hazát keresni. Az előbbi években a kivándorlás csak a felsőbb vidékekre szorítkozott, napjainkban azonban már majdnem az egész országra kiterjeszkedik, így például a mult hónapokban a Bakony nyugoti aljából: Koppány, Szűcs, Fenyőfő, Pápateszér, Lovászpatona, Nyőgér, Vanyola és Csóth községekből mintegy 100 családfő költözött ki. Ha azon kivándorlottak pénzbeli küldeményeikkel fogják igazolni azon tudósításaikat, hogy naponta élelmezésen kivül 2 frt 50 kr díjat húznak, ugy rövid idő múlva nagyobb tömegek által fognak követtetni; a mi annál könynyebben történhetik, mivel a hátóságok részéről ugy szólván semmi akadály nem tétetik ellene; legyen az hadköteles vagy bárki, 100 frtnyi utazási költségen kivül csupán egy cseléd-könyv szerzésére alkalmas községi bizonyítvány szükségeltetik. Ha sokan volnánk, s a kivándorlókra csakugyan kedvező körülmények várakoznának, kevésbé volna ellenezhető, de akkor, amikor a magyar hazának- is ..minden erőre és védő karra oly égető szüksége van, s tudva, hogy nagyobbrészére mily nyomor vár, hazafiúi kötelessége minden illetékes hatóságnak az aggasztó mérveket öltött kivándorlást lehetőleg akadályozni, s ha máskép nem, törvény által is megtiltani. A tilalom azonban még egy magában nem elégséges, a fő, hogy azon okok is kutattassanak és orvosoltassanak, a melyek a földnépét hazájától elidegenítik, s annak elhagyására kényszeritik. Az egyik föok a heíyenkint való túlnépesedésben található, amennyiben az elkülönözések alkalmával a népszámára kihasogatott földterületek jövödelme ma már nem elégséges, vagy csak igen szűken, egyéb segélyforrások pedig számukra nem igen kinálkoznak. Az elnépesedettebb helyekről tehát a jelentkezők kitelepítendők volnának a 20 évi törlesztés mellett eladásra kijelölt állami birtokokra. Az által a magyar nemzet alapját képező népben tetemesen gyarapodnék és szaporodnék; az állampénztár is nyerne, mivel azon kivül, hogy a föld ára 20 év alatt megtérülne, az adóból több folynék be a jelenlegi csekély árendánál. A másik fő ok az, hogy a helytelenül alkalmazott törvények nagyrésze a nép ellen valóságos irtó háborút folytat, jogaiból majdnem egészen kiforgat tátik. Például az 1881. évi 60-ik törvényezikk a hivatalnoknak biztosítja a megélhetésre szükséges összeget, az iparosnak a kenyérkereséshez szükséges eszközt, a föld népét ellenben kilicitáltatja fentartására szükséges földjéből s szegényes hajlékából még az esetben is, ha csak birtoktársa az adós. Ha a hivatalnok és iparos fentartására szükséges összeg és eszköz törvény által biztosíttatik, nagyon is jogos lenne, ha a földnépének is fentartatnék megélhetésére szükséges földecskeje és hajléka. Nagyon elkeseriri továbbá a népet az adóknak folytonos emelkedése mellett való költséges behajtása. Hajtassák ugyan be az adó, de a nélkül, hogy az a költségekkel majdnem felülmulassék. Ha az adózónak a tiszta adó fizetés is nehezére esik, bizonyára Össze fog alatta 10s TÍRCZA. SZERELMES A KIS LÁNY . . . Szerelmes a kis lány, Senkinek sem mondja. ^Hej pedig olyan npgy A szivének gondja. Le van abba festve Barna legény képe, Csak az ásó, kapa Választja el tőle. Szerelmes a kis lány, De csak ugy titokba' Szerető szivének Elveszett nyugalma, Egyre sóhajt érte, Mégsem tehet róla, Kivirul időre Minden piros rózsa. Szerelmes a kis lány, Egész falu tudja, Boldog menyasszony lesz Őszre, vagy tavaszra Dobogó keblére ölelgeti párját, S megáldja az anyja Szerelmes kis lányát. A RÓZSA. (Irta: Gizella.) Végig jártuk Zt. gróf palotájának termeit. Érdekkel szemléltem e szép és gazdag berendezést, — tovább időzve, egy régi gobelin, — ős óra, festmény, vagy értékes chinai váza mellett, de leginkább érdekelt az ősök arcképcsarnoka. Megbarnult képek keretéből, sötét szemek tefcintetttk memtn, Hrigoruan reiak, »iath» sokon vennék, hogy zavarjuk itt őket mély csendjükben, liol százados mültjok felett, büszkén elmélkedhettek Hősi cselekvéseik felett, pánczélos öltönyben, vagy díszruhában. — A hölgyek szintén a legkülönfélébb bajviselettel, aranybrokát ruhákban ékeskedtek az ősök soraiban. Feltűnt a többi között egy fiatal hölgy arczképe, oly különös érzés vonzott ehhez, \\ogy visszatértem mégegyszer és alig bírtam tőle megválni. Életnagyságú női alak rózsacsokor mellet állott, szelíd kék szemei bánatos kifejezésüek voltak, dus szőke haja nyitottan hullott fehér selyem öltönyére, egjdk keze szivére szorítva, mig a másikból, egj r nyilt sötét piros rózsa hullott ki, mely után kis fekete ebecske kapott. Az egész kép oly szomorú hangulatot árult el ós a megfigyelőre azt a hatást tette, hogy e kép egész tragédiát rejt magában. Szives kalauzom, az öreg Zs. gróf maga, mosolygott, midőn eme észrevételt tevém és monda: „Igaza van asszoiryom, Margaréta grófnőnek csakugyan igen szomorú históriája van, —időnkből telik, foglaljon helyet és ha óhajtja röviden elmondom történetét. A kép előtti piros bársony aranyozott székekre ültünk; mély csend vett körül, az ősök mintha mind, mind reánk tekintettek volna, amint a gróf beszédét figyelemmel hallgatám. — A kastély — ügymond a gróf — akkori birtokosa dédatyám, igen szigorú ember volt, mindenki félt tőle, bár sok jót tett, még sem szerették,' — később megmutatom az ő kópét is. iNégy fián kivül ez az egy leánya volt monda — a képre mutatva — szép, szelíd és kedves, mint anyja, kinek valódi martirság volt része szigorú férje mellett. — Már huszadik évét érte Margaréta, midőn Thibald német herczeg kezét kérte. A gróf kisasszony nem csak ellenszenvet, sőt gyűlöletet érzett a rút, de gazdag herczeg iránt, óa kétségbeesve kérte atyját, hogy ne adjon igenlő választ, — de az kórlelhetlen szigorral jelenté ki, miszerint szó sem lehet erről, mert csak szerencséjének tarthatja, ha ilyen gazdag herczeg nejévé teszi őt — kinek négy hityja — kinek négy bátyja van és neki e eíerint aránylag kevés marad hozományra. — Szegény Margaréta végtelen bánatát csak anyja előtt merte kitárni, ki osztozott könyhullatásábau, de egyúttal vigasztalta, hogy a jó Isten talán idővel megnyugvást ad szivére . . . Már előkészületeket tettek a fényes lakodalomra, Margaréta mind halaványabb lett, atyja észre sem látszott venni lánya szenvedését, de anyja annál aggódóbb ós — ezért még sem változtathatott sorsán! Margaréta kóré, hogy a kápolnában mégegyszer akar zavartalanul imádkozni, ne is keressék, komornája fogja kisórni. — Szegény grófkisasszony itt találkozott utoljára Endre gróffal, kivel rég szerették egymást, de kiről szigorú atyja tudni sem akart, noha Endre gróf régi neves férfiú s bátor, vitéz levente volt, de nem rendelkezett nagy birtokokkal. Az oltár mögött várta, már Margarétát,, kivel többször találkozott a hű komorna segítségével. „Endre! Endre! ments meg, vedd el életemet, de ne hagyj Thibald herceg nejévé lennem, iszonyodom tőle, ha te nöm Kzánsz meg, magam fogok véget szakítani életemnek. — „Margarétám, amint az oltártól el jössz A r ele, esküszöm, hogy abban az órában halok meg." — És e szép, összeillő pár halált óhajtott, pedig az életnek még csak most kellett volna kedvesnek lennie előttök. — Még soká tanakodtak, Margareta könyörgött, hogy ölje meg, de Endre ezt nem tudta megtenni, hanem kéré, legyen nyugodt, bizzék benne, ő megszabadítja. Előbb még egyszer kérlelje atyját, mondja el hő szerelmüket és ha nem enged, akkor csak készüljön az esküvőhöz, —ő küld egy csokor rózsát, abból vegye ki a legsötétebbet, szívja fel illatát, és gondoljon reá! . . . Alig bírtak elválni, — szerencsétlen mind a kettŐ, — csekély remény bánatos szivükben I Margaréta atyja lábaihoz borult, könyekkel vállá be szerelmét, még a kő is megindult volna fájdalmain, de atyja csak dühvel felelt és megmaradt kívánsága mellett. Lakodalomra öltöztették a menyasszonyt. Fehér selyem ruhájában iakáhb túlvilági lénynek tetszett; némán engedé magát át komornáinak, mintha észre sem venné, hogy élők környezik, csak Endrében bízott, — ez igére, hogy megszabadítja! Dvis hajáról hiányzott még a menyasszonyi fátyol és koszorú, midőn gyönyörű rózsacsokrot hoztak be számára. — Az álmodozó felébredt; mohón nyúlt a virágokhoz, — átszemlélé azokat, egy sötét pirosat kiszakított közölök: „Endrém ! Endrém ! — suttogá és a rózsát erősen ajkaihoz szorítva, szívta illatát! . . . Oh borzadály! — lábai inogtak, a rózsa kihullott kezéből, — és ö mély fohásszal halva terült ej Ijedten futottak orvosért, leirhatlan zavar keletkezett Thibald herceg zokogott, at}?ja vad rl nézett mozdulatlan leányára, anyja néma fájdalommal ápolá. Az első perezben azt hitték, csak elájult; mindent elkövettek, hogy életre hozzák, azonban mind Mába, — Margaréta meg volt halva! Senki nem tudott számot adni. hogy mi törtónt — de mégis — kedves kis ölebecskóje lett árulója, a bánatos tragédiának. A leesett rózsát megszagolá és szintén élettelenül maradt. A gróf dühe leirhatlan volt, „Ki hozta be a virágot, halál fejére, kiáltott, mert a rózsa van megmérgezve!" —'Senki sem felelt, senki nem tudta,— de az ajtóban egy halvány levente jelent meg. —,,Én voltam, ón leányodat imádtam, de te igy akartad! •' Vágjátok le a gazt, kiáltott a gróf ós bosszúsan rohant Endréhez, ki egy rózsát szorított ajkához és* Margaréta nevét suttogva — holtan terült el. — íme asszonyom, ez a képnek és rózsának története; igy van ez hitelesen megírva a levéltárban és azóta e családból a piros rózsa örökre száműzve, hölgyeink soha nem tűznek sötét rózsát. — MégegyBzer reá pillantottam a képre, megnéztem az apáét is, kinek szúró hideg szemeit soha el nem bírtam", ellenben a gyászba Öltözött anya kópén láttam a fájdalmas kifejezést s a lányához való hasonlatosságot Szinte elmerengtem a mult század e gyászos eseményén, midőn vidám hangok jelenték az ifjú grófi pár megérkeztét. —• „A gyermekek jönnek" — monda Zs. gróf — és én kipillantva az ablakon láttam — a szép grófnőt, mint férje gyengéden lesegite lováról^ köblén néhány fehér rózsa vak
