Pápai Lapok. 14. évfolyam, 1887

1887-01-23

által le lett csapolva ég a tó egész területe termékeny tókertté lett átváltoztatva. A város utczái kivétel nélkül szabálytalanok, többnyire kigyóvonal alaknak és csaknem valamennyi szük. A belvárosban a házhelyek kicsinyek, az udvarok szűkek: egy házban sincs kert. A sürü népesség, a zsúfolt lakások, az emberek és állatok kigőzölgései, a sok árnyékszék, pecegödör, rossz ittczai csatornák, az titczára 'kiöntött vizes és.száraz hulladékok és a belvárost körülvevő czineza mind megannyi megrontói a levegőnek. A tekervényes és szük utczák meggátolják a levegő és világosság kellő mennyiségű behatolását, a levegő a házakban és csendes időben az utczákban stagnál, megtesped és ez igen alkalmas a különféle betegségek csiráinak elszaporodására. A mondottakból már világos, hogy mit kell tenni, hogy a levegő megromlása lehetőleg gátoltassék és hogy a levegő elkerülhetlen romlása mikép jayitassék. A nyugoti európai városok az utolsó évtizedekben majdnem mind átváltoztak. A felvirágzó városok új részei egyenes széles utczákból állanak, a régi városrészek is nagy átalakuláson mentek keresztül, mert azokra is alkalmazták a közegészségtan szabályait. De nem csak a nagy városok változtak át, hanem a kicsinyek is. Magyarországon a főváros mutatott e tekintetben jó példát és már számos város követte. Vidékünkön ily iparkodó városok Szombathely és Nagy-Kanizsa. Hogyan áll városunk e tekintetben ? Mondtuk, hogy a közegészségtan széles egyenes utczákat kö vetél, de nem csak közegészségi, hanem közlekedési, közrendőri és szépészeti szempontból is ixgyanazt kell követelni. Pápán szóles utczák sohasem lesznek, ezt nem engedi meg a város utczáinak szerencsétlen állapota. De a mit tenni kell és a mi kevés költséggel keresztülvihető az, hogy a jelenlegi utczákat egy-két méterrel szélesítsük és a hol egy uteza különféle szélességgel bir — és valamennyi ntczánk ilyen — ott új s építkezésnél oda kell helyezni az új ház frontját, hogy a keskenyebb része az utezának is oly széles legyen, mint a legszélesebb része. De mit tapasztalunk Pápán ? Az utolsó 20 évben alig épült ház, mely által az utcza ne lett volna még szűkebb! Szóljanak a tények! Kluge ház, Graf kávéház, Steiner Mayer ur háza a Szentlászló ntczában; a főiskola ntczában a látványosságos görbe frontot mutató Gasteiger ház — most Antal Gábor ur tulajdona és a Ereiszberger ház; az ispotály utczában Koczka ur háza és az új zsidó leányiskola; az újutczában a volt telegraf hivatal és mellette Bánószy ur háza; a korona ntczában az apácza klastrom, a mellette levő árvaház ós ezektől délreRosenberg ur háza Piacsek ur új gyógyszertára és a többi. (Eolyfc. köv.) O" O ' f' Fővárosi tárczalevél. „Jégre fiatalság." — Ez hangzik most széles e — fővárosban, mert végre-valahára befagyott a városligeti, tó. Előkerestem a zálogházi cédulámat és gondviselés alá adott korcsolyáimat elhozattam a ház Cerberusa által. A katona-banda szólt már mire oda értem és a jég tündérei kipirult arczczal lejtettek a keringő hangjaira. Kölönös, hogy a fővárosi leányok teljesen ignorálják azt a régi axiómát, hogy „A leányoknak nem jó jégre menni." Pedighát jónak jó az, csakhogy nem hasznos. Felkötöttem a korcsolyáimat éa mint egy modern Hermes, repülni kezdek. Igazán isteni mulatság! De mit ér az isteni mulatság istennő nélkül!! Fogjunk egyet! Amott jő egy csinos szőke. Egész raja a fiataloknak vágtat utána... de ni ni! ... hisz ez régi ismerős az „isteni Ilka." Eléje kerülök és üdvözlöm. Egy olympusi mosoly, én megindulok előtte és háttal menve beszélni kezdek: szerencsésnek érzem magamat, hogy nagysádnak ma vis-á-vis-ja lehetek. — Nem is tudtam, hogy ön ily pompásan tud korcsolyázni hátrafelé. — A nyáron vettem órákat egy tengeri ráktól Velencében. — Menjen maga! Hiszen ott nincs jég! — Nincs-e ? De akkora jéghegyek úszkálnak ott a tengeren mint a Mont-Blanc. — Jéghegyen korcsolyázott? — Igen nagysád: felmásztunk a tetejére, aztán leereszkedtünk. Mire leértünk a korcsolyánk vasa elkopott. — Nem tudna nagyobbat füllenteni! — Tudnék nagysád, de attól félek, hogy leszakad alatta a jég. — A diva kaczagott, aztán igy szólt hozzám: — Volt már a Mikádóban ? — Eddig mindég, de ne várja nagysád, hogy bókoljak, merfc én a Mikádó ellen interpellációt nyújtatok be a városi tanács elé, hogy a darabot tiltsa be. Kérdőleg teldntett reám. — Miért? Azért kérem, mert a Mikádó miatt veszélyeztetve van az ifjúság jövője; kegyed felforgatta az egész jogász, — bölcsész — és technikus világ józanságát: a leczkék alatt a „Három iskolás leánykát" dúdolják és kegyednek uj fotográfiáit nézegetik. A téli kabátok zálogházba vándorolnak és az egyetemen mindig több a mikádó-kabát. Tessék ide tekinteni, énrajtam is az van. Itt van a zsebemben nagysádnak harmincz fotográfiája a Mikádóból; itt a másik zsebemben a „Három iskolás leányka kottája; a szivarszipkám „mikádó" a nyakkendőm, „mikádó," a mansétagombom mikádó, az erszényem mikádó, az eszem mikádó, a szivem imádó azaz mikádó;— csupa mikádó vagyok kérem, annyira, hogy még az atyusomat is „Kedves Mikadónak" címeztem tegnap a levelemben. — Ez a célzás egy kis bók akar lenni. — Mái- iszen elgondolhatja nagysád, hogy mire végig nézem a mikádó fiának szerepét, hát beteg vagyok az irigységtől, valóságos mikádó-lázban szenvedek. •— Es reggelre mindig kigyógyul a betegségéből. — Kigyógyulok! De kérem azt mondom, hogy ha mégegyszer megnézem, hát meghalok, istenuccse meghalok. E pillanatban megbotlottam és ugy vágódtam hanyatt a jégen, hogy az eget is Japánnak láttam ijedtemben. — Nyugodjék hékében! — kaczagta az isteni, a démoni Hka, és elrepült mellettem kísérőivel, kik nem szívesen nézték, hogy a divat annyira elfoglalom. Mire feltápászkodtam, már a távolban repült. Lassú tempókban mentem a padokhoz és leoldottam a korcsolyámat. E pillanatban ismét ott termett az isteni-démoni Hka kísérőivel és kaczagva kiáltott felém: — Hát már feltámadt ? Tartson velünk. TÖBTÉNELMI NAPTÁR. _ Rovatvezető TIB0L1) ÖZSÉB. — Január 23. — 1806. Pitt Vilmos, hires angol államférfi, jeles szónok és minister, meghal Londonban. Január 24. — 1732. Beaumarchais Péter, jeles francia költő, született Parisban. Január 25. — 1831. Varsóban lengyelnemzetgyülés Miklós cárt és családját trónvesztettnek nyilvánitja. Január 26. — 1802. Bonaparte Napoleon francia Consul arról, hogy a Cisalpiniai köztársaság elnökévé választatott, Lyonban értesül. Január 27. — 1521. DT. Szuleimán szujtán Damaskusnál a lázadó szíriai helytállót, Gliasalit, legyőzi, ß .' Január 28. — 814. Nagy Károly^ frank császár halála, Achenben. 1849. Esztéí-g'om az osztrákok ellen föllázad. \ Január 29. — 133. M. Didius Sevenig Jiüiánus, római császár, születik Majlandban. KÜLÖNFÉLÉK. 1 — Köszönöm! — feleltem, tatom az oldalbordáimat! előbb kireperálQávdowxyx. — Kiss László, városunk szeretett polgármestere nincs többé!! E megdöbbentő hír szárnyalta be lapunk zártakor városunkat és keltett általános részvétet szegény és gazdagnál egyaránt. — Alig néhány hónapja, hogy az egyhangú választás után a város szebb jövőjébe vetett remények és általános lelkesedés között iktattuk hivatalába azon férfiút, ki ma a nemes eszmék mellett való küzdelmében — mint jó katona a harcz mezején — a városi közgyűlés zöldasztalánál lehelte ki nemes lelkét. — Ugyanis mint már lapunkban jeleztük, a városi képviselőtestület a ma, szombaton d. u. 3 órakor kezdődött közgyűlésen volt hivatva dönteni azon nagy horderejű kérdés felett, hogy a városnak jó ivó vizzel való ellátása szempontjából artézi kút létesíttessék, — ezen indítvány sorsán csüngött az uj polgármester, közügyek iránt való lelkesedésének minden erejével. Az állandó választmányban létrejött kölcsönös megállapodás után nem is aggódott előszeretettel ápolt terveinek valósítása felett, csupán arra kérte a képviselőket, hogy határozat képes számban jelenjenek meg a gyűlésen. Azonban a nem várt ellenvélemény izgatólag hatott kedélyére, az ellenérveket megcáfolandó: folyton jegyzéseket tett a vita folyamán, utóbb egyik képviselőhöz fordulva, szivére mutatott és több izben kísérletet is tett a vita befejezésére, de sikertelenül, mig egyszerre székéről lehanyatlott és a jelenlevő orvosok rögtöni segélye dacára pár perez múlva meghalt, — szívszélhűdés érte. — A családot már csak a halál bekövetkeztéről értesíthették. Leírhatlan a szerető hitves és jó gyermekek fájdalma, kiket pár hó alatt másodszor ért sújtó gyász eset. — E pillanatban még nem tudjuk a temetés idejét és részleteit, de megvagyunk győződve, hogy az őszintén érzett részvétnek a társadalom minden rétege méltó kifejezést adand! — A magyar szt.-korona országai »Veres Kereszt* egyletének pápai fiókja, folyó hó 30-áu vasárnap délután 2 órakor a városház termében rendes évi közgyűlését tartja> melyre az egylet összes tagjai tisztelettel meghivatnak. Pápa, Január 20. 1887. A pápai V. K. ftókegylet elnöksége. — A pápai casino ma egy hete tartotta alakuló gyűlését és tisztviselőiül és választmányi tagjaiul ismét az eddigieket választotta meg. — A tisztikar következő: Főigazgató Gróf Esterházy Móricz. Aligazgató Osváld Dániel. Jegyző Kis Ernő. Pénztárnok Reguly Nándor. Könyvtárnok Szupits Gyula. Választmányi tagok: Antal Gábor, Galamb József, Gyurátz Ferencz, Hanaer Jenő, Horváth Lajos, Ki.? Gábor, Kiss László, Mikovinyi Ödön, Néger Ágoston, Pap János, Paál István, Szilágyi József. — A >Pápai Lapok* mult számában az ifjúsági tánczmulatság anyagi sikerét kimutató közleménybői, a családjegyek árában befolyt bevétel, tévedésből kimaradt. Jónak látjuk e tévedést helyre hozni, midőn kijelentjük, hogy a 72 szeméíyjegy árául feltüntetett 152 frt egyúttal 11 drb. családjegy árát is képezte. Utólagosan felülfizetett Gyurácz Ferencz ág. hitv. lelkész úr 2 frtot, mely szíves adományt e helyen őszinte köszönetünk kifejezésével nyugtázunk. Pápa, 1887. Január 21. Fülöp József pénztáros. — A pápai polgári kör február i-én megtartandó báljára, helybe és vidékre a meghívók már szét lettek küldve, akik tévedésből nem kaptak volna, s arra igényt tartanak, forduljanak a' bálrendező bizottság elnökéhez: Wajdits Károly úrhoz. Előre is jelezhetjük, hogy a terem földiszitése oly káprázó és fényárban usző lesz, mint a minő még alig volt. A fényes kiálitáshoz — fényes eredményt kívánunk! — Hymen. Szekeres Mihály takácsi ref. lelkész és pápai egyházmegyei esperes bájos leányát Margitot a napokban jegyezte el Gerendai Endre áporkai (Pestmegye) ref. lelkész. — Ügyvédi kamaránk tisztújító közgyűlését f. hó 16-án tartotta meg a kamara székhelyén, Székesfehérvárott. Az ülésen Fittler Béla. elnök, tiszttársai nevében beadta lemondását, kérve az uj választás megejtését. A választás eredménye a következő: Elnök: Dietrich Szilárd, helyettes elnök: dr. Kenessey Pongrác (Veszprém), titkár: Pálffy Károly, ügyész: Farkasdy Dezső, pénztárnok: Nemsiís Gyula. A választmányba rendes tagokul beválasztattak: Balogh Ferenc, Barthalos István (Pápa), dr. Fejér Ferenc, Fittler Béla, jfáfiosik Sándor (Veszprém), dr. Lowy Károly, dr. Ssüts Andor, Udvardy János; póttagokul : Badiis István, Meszleny Lajos, Nagy Ignác, és dr. Perl Miksa. — Az eddigi elnöknek, Fittler Bélának, Nagy Ignácz indítványára, jegyzőkönyvi köszönet szavaztatott. Az ülést kollegiális társasebéd követte a »Fekete Sasa szállodában. — Közgyűlés. A pápavidéki közművelődési egyesület ma d. e. 11 órakor tartja közgyűlését a városház nagytermében. — A pápai ipartestület elöljáróságának legközelebb tartott gyűlésében határozatba ment, hogy megkeresést intéz az elsőfokú iparhatósághoz a végből, hogy iparengedélyt csakis azon folyamodóknak adjon, a kik igazolni tudják, hogy a 20 frt belépési dijat az egylet pénztárnokánál lefizették. — Öngyilkos papnövendék- Szeles Gedeon kecskeméti illetőségű másod éves papnövendék a helybeli kollégiumban, folyó hó 21-én reggel 8 óra tájban, lakásán egy forgó pisztolylyal véget vetett szép ifjú életének. A golyó a jobb halántékán hatolt be, de rögtöni halált nem. Másnap mikor anyja alvó leányának ágyához nesztelenül odalopózkodik, örömmel tapasztalja, hogy ennek arczára az üditő álom visszahozta a rózsás pirt. Aglája szépeket álmodhatik; mert karjai a ! párnát ölelik és ajkain mosoly tanyáz, sőt néha mintha csókra is gömbölyödnének. Napközben a leány elmondja anyjának élményeit, s bemutatja uj ismerőseit. Lelkesülten beszéli el, hogy a múzsa által homlokon csókolt művésszel találkozott, kinek alkotásai kincsekkel sem fizethetők meg eléggé. Es maga a művész! Ah, az valódi félisten. Szemeinek tüze életet gyújt; mint Prometheus isteni szikrája; ajkai pirosak és bezárva is beszédesek s mosolygók; arcza az a legnemesebb Krisztus-arcz. Néhány nap multán Aglája már Nemo kapitányról mesél, a kit feltalált. Ez a Nemo nem rohan ugyan viz alatt járó hajón s nem is rémítgeti a tengeren utazókat; ez a Nemo csak egyszerű kereskedelmi hajónak a kormányosa; de azért a napbarnított arczu, széles mellű, bátor kinézésű, férfias alak valódi ideálnak válik be. Ismét pár nap múlva daezos tekintetű, villogó szemű és mégis gyermekkedélyü, ábrándos cigányfiúról szól, kinek czimbalma leköti, elbűvöli, megigézi a lelket és hol fájóvá teszi a szivet, hol pedig viharos szenvedélyeket támaszt a kebelben, ha ő játszik rajta. Majd halvány arczu, előkelő ifjúról emlékezik meg, ki igen sok költséges bohóságot követ el, és szeret másokat megtréfálni; de a kit azért senki sem látott nevetni, sőt mosolyogni sem. És beszól anyjának hires ügyvédről, ki a szegények ügyeit nemes buzgalommal ingyen védelmezi beszél délceg porosz hadnagyról, kinek a homloka túlmerészen magas ugyan, de az ugy illik neki; beszól másokról is, a kikkel azalatt ismerkedett meg, mig a bácsinál tartózkodott. Mindannyi rendkívül fcsdves és aqe:*tetremät6 qgfitor» a kik C|«k «mn igyekeztek, hogy őt mulattassák. És ő ezek társaságában olyan fesztelenül érezte magát, olyan kedvére mulatott, olyan boldog volt. Hiszen mindannyian szerették, imádták őt. Ezután valahányszor a mama reggelenként alvó leányát felkölteni jön, azt ugy találja, hogy karjaia párnát, ölelik és ajkai mosolyognak. — Kedves álmai lehetnek az én szép gyermekemnek; — gondolja a mama és visszavonul, nem zavarva azokat. És Aglája álmodik tovább, szépet, gyönyörűt, és olyan boldogan mosolyog álmában. Egy napon a leány megkérdezi anyját, nem lenne-e kifogása az ellen, ha ő valamelyik, nemrégen emiitett \ij ismerősének nyújtaná a kezét? — Megörültél? —• Kiált a jő mama, a rémülettől arczából is egészen kikelve. E válasz után Aglája szólani sem mer, hogy ő egy vagyontalan államhivatalnok sorsát szeretné megosztani, a kit nem is említett. Annak az életét kívánná megédesíteni, a kire gondolva, elfelejti a nagyravágyó, fenhéjázó terveket és eszébe semjutafény, a gazdaság, a csillogás. Erre gondolva, érzi, hogy a szive gyorsabban kezd verni és a keblét jóleső meleg árasztja el. Tudja, hogy ezzel az ifjúval boldog lenne; hiszen ez nem ugy bánt vele, mint mások. Meghódolt neki; de mindenkor megőrizte a saját méltóságát, önérzetét. Jó ideig várt és figyelt, azután férfias nyíltsággal kimondott első kérése ez volt „Legyen a feleségem." Igen, igen; — fűzi tovább gondolatait Aglája, nem sokat ügyelve anyja szavaira, a ki oktatásokat ad neki. — A kiházasitás nem okozna gondot, hiszen az az ifjú nem a vagyonom után vágyódik, a mi nincs is, hanem én utánam. Megmondotta. A fészekrakás is könnyen menne. Megvonnók magunkat az ő egyetlen szobájában s mig ö hivatalban dolgoznék, én a konyhán gazdaasszonykodnám. 0 az én imádott férjem lenne, én pedig m ő wged^hneej kftdvea, k*& felesége. Szabad idejét mindig velem töltené és gyöngédsége soha sem szűnnék meg. Ez az, a mit idáig telmem sem volt róla, hogy az iczike piczike kis csillag, az a parányi istennő ennyire érdekelhessen soha sem tapasztaltam; bókolást, hizelgést, hódolatot j egy sociétébeli gentlemant. Akkor hát mesélek róla. és képmutatást igen; de őszinte gyöngédséget soha, még anyám részéről sem. És nem is maradnánk mindig vagyontalanok. Férjem előtt nyitva a pálya, szorgalmával, tudományos képzettségével és nem mindennapi tehetségével fényes carriéret csinálhat és akkor némi fényűzést is megengedhetünk magunknak. Aglája sokáig elmélázik és végül hoszszan felsóhajt; mert eszébe jut am'ja gyakori figyelmeztetése és tanácsa. — Akkor soha sem lennének bérruhás cselédeim, paripáim, gyémántjaim. * * * — Kedves Bélám, te nagyon elhanyagolsz minket; már alig is jöszsz közénk. Ha másért nem, azért csak felkereshettél volna, hogy hírt adj az uj szerzeményről;'— szól Stefi báró szemrehányóan, miközben Béla gróf odanyújtott jobbját fogva tartja. — Uj szerzemény? Nem értelek; beszélj világosabban. — Ne gondolj mindjárt valami elsőrendű csillagot, csak parányit; de a mely azért fényesen ragyog. Nem vagyonpusztitó priramadonnáról szólok ón, csak olyan piczike, kis istennőről, a ki szépen megvonja magát a! karban .... Ah, Aglája! Tetszik? — Kissé. — Én is igy vagyok vele. Eleintén inkább tetszett; merfc van az arczában és magatartásában valami megkapó, valamji nem mindennapi; de többé Egyszer-kétszer komolyan is már régen nem jutott eszembe, Különben meglehet, hojjy még megváltozik az Ízlésem és akkor talán . .j . . — Nos, akkor? — Kérdezi a báró a grófszaszavába vágva. — Hohó, hát már odáig vagy? Még csak sejazután nem érdekelt, ícoudolfcam rá:| de most Eigyelek. Tudod-e, hogy akadt szellemes, szép hölgy, a ki elhatározta, hogy elfeledteti velem a kis Maricslit és ö foglalja le a szívemet. — Ah! —- Igen és mondhatom, hogj

r a terve csaknem sikerült. — Hogyan? — Megtartva Mariczlit, helyet engedtem a szivemben neki is. De hát mi összefüggésben van ez a kis istennő dolgával? Abban, hogy ő szintén meg akart engemet hódítani; de ugy, hogy kizárólag az övé legyek és ez által vetélytársa lett a másik két hölgynek. — Utóvégre is, hogy ismerkedtél meg vele? — Kérdezi Stefi báró. — 0 szerződést akart kapni a színháznál. Tudva, hogy a színház-pártoló egyesület elnöke és teljes hatalmú megbízottja én vagyok; tudva, hogy a színházra (ha nem is a magaméból) sokat költök: jvégre tudva, hogy az igazgató minden szavamat parancsnak veszi; Aglája egyszerűen hozzám jött, bemutatta magát és pártfogásomat kérte. Igen ügyes számítással mindig a kora reggeli órákban jött, mikor az ember a napi gondokkal még nincs ugy elfoglalva és fogékony a kedves jelenségek iránt. Kieszközöltem a szerződtetését és tudva, hogy eljön ezt megköszönni, meghagytam komornyikomnak, hogy valahányszor csak eljön, soha sem vagyok a részére otthon. Meguntam. — Szerencsés kopé. — Ha kívánod, meghívom majd azokra a bizalmas jellegű esfcélyekre, melyeket télen a. színház tagjai részére rendezek. Ott majd találkozható! vele ; és feltárhatod előtte atived titkát. Rajong % raág-