Pápai Lapok. 14. évfolyam, 1887

1887-06-19

]Vlegj el e ni lc Minden vasárnap. Közérdekű sürgős közlésekre koronkrnt rendkívüli számok is adatnak kí. fl ermenteilen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el.j/féziraíok nem adatnak -vissza. A lapnak szánt közlemények a lap SZERK. hivatalába {() - k o 11 égiu m é p U l e t) küldendők. Előfizetési dijalc Egy .évre 6 frt — Félévre 5 frt. Negyed évre 1 frt 50 krajczár Egy számára 73 kr, ' HIRDETÉSEK I hasábos fetitsor térfogata titán 5 kr, nyilttérben 25 krajczár. A dij előre fizetendő. Bélyegdíj mindig kütön szá mi ti a. tik Az előfizetési dijak, s hirdetések a lap KIADÓ h ív a tálába(ref. fö isitől a ny 0 m d áj a) lü küldendők. Pápa város hatóságának és í óbb pápai, s pápavidéki egyesületnek hivatalos közlön y e. A választás után. Consmnatum est! Beteljesedett. Sok felzavart kedély, sok felizgult szenvedély újból nyugvóra kél. Pedig nem mondhatjuk, hogy a választás előtt véghez vitt dolgokkal megvolnánk társadalmi szempontból elégedve. Nem városunkat értjük, hol az intelligens elem nem használt e^y pártból sem komisz fegyvereket. De a vidék a lelketlen izgatók kedves talajává lett. Lehetetlen elfojtani magunkban a méltó megdöbbenést, ha visszaemlékezünk a néplázitás butitó módjára. Jól irtuk múlt számunk vezérczikkóben, (melyet nagyon sajnálunk, hogy előttünk megfoghatatlan módon egyesek félreértettek), hogy nincs olyan párt ez országban, mely az országházban ofyan egyenesen közrend háboritó eszméket, illetve esztelenségeket vallana, miket a vidéknek némely vagj^ észben vagy lélekben nyomorult ficzkói nemtelen lobogóikra irtak! Megírtuk múltkor nyiltan, hogy egyetlen párt sem akarja, s okos, józan fővel nem is hirdetheti, hogy ha ez és ez a párt jön többségre, nem fizetünk adót, ez és ez a vallás, el lesz törülve, ez és ez magánjog közprédává lesz stb. stb. Es mégis mit kellett hazafiúi fájdalommaf szemlélnünk ? Két lelketlen jelszó lett kiadva a népnek, egyes megbélyegzésre, vagy lánczra verésre érdemes gazok által: aljas demagógia és vallásháború. Aljas demagógia: „adó nem fizetés," „katona nem tartás!" És vallásháború : „ne bizzál más vallásúba, s ne szavazz a jelöltre, ha az más vallású" stb. Bizony nem .tudjuk megmondani, melyik rosszabb és gonoszabb a kettő közül? Melyiknek van, vagy lesz mérgesebb hatása, lélek gjnlkolóbb eredménye?! Az elsőt megtudja fékezni a törvény és a börtön. De ki tud harczolni a másik ellen? Ki tudja majd a felizgatott vallásuakat a közös haza és azt egyedül fentartó üdvös közös békére, egymás vallásúak kölcsönös tiszteletére viszszaterelni ?! Városunkhoz legközelebb álló vidékünkön, eg3

7

enesen ki lett adva a jelszó, hogy az egyik jelölt katkolikus lévén, — a protestánsoknak nem szabad reá szavazni. Difficile est satyram non seribere! Hát nem gondolják meg ezek az egyoldalú heczezelők, hogy a Magyarok Istene mentse meg édes hazánkat, ha mindenütt ilyen embertelen nézet lábra kapna. A jó Isten óvja meg nemzetünket a vallás háborútól. Hiszen épen a kisebb számú vallásuaknak áll saját hitük és vallásuk igaz érdekében . hogy vallás izgatások ne történjenek, mert ha valamelyik országban a túlnyomó vallásúak is kiadnák ugyanazt a lelketlen jelszót, el lenének egyszerre társadalmilag nyomva a kisebb számú vallásúak! Épen azért a megbotránkozás keserű hangján kivül egyébbel nem fogadhatjuk a mostani választás alkalmával ez irányban felmerült eseményeket! Fájlaljuk a közös eg3

T

etórtés, s kölcsönös megbecsülés szempontjából ezeket! Bár hallgatnának az illetők saját lelkipásztorukra, kik bizonyára a legjobb és legbuzgóbb értelmezői saját vallásuk érdekeinek, s kik elsők mindig ily tév fogalmak ellen nyiltan sikra szállani. Reméljük a választások befejeztével befog állani a minden tisztességes ember által egyformán kivánt béke. Vegyék el az ámítók büntetéseiket: az értelmiség megvetését, melynél egyébre nem érdemesek. A mi pedig városunkat illeti, városunkra szálljon vissza a régi jó, szives viszony, mely mindenha jellemezte tisztelt lakóit. Hiszen egy a mi érdekünk! Ki ne tudná, polgártársaink közül városunk rég érzett bajait: ki ne tapasztalná, mint ment és mint megy vissza rohamosan az egykor forgalmára, kereskedelmére, piaczi összeköttetésére nézve eléggé jelentékeny kis empiriuma Veszprém vármegyének. Felejtsük el a küzdelem legteljesebb erejével vívott harezot. Kezdődjék mától fogva a szebb harcz Városunk érdekeiért vívandó harcz! Sok még, nagyon sok még itt a tennivaló ! Győztes és nem győztes politikai párt fogjatok egymással baráti kezet. A politikát ne keverje most már egyik tábor sem. a városi ügyek elintézésébe. A győztes ne éljen vissza hatalmával, mert ez csak városunkra nézve megérdemlett keserű gyümölcsöket, teremne. A ki pedig nem győzött, mutassa meg, hogy ha a politikában nem győzött ís. de épen az ő segítségével, s támogatásával fog győzni magának a városnak, Pápa városának mindnyájunktól sóvárgott érdeke ! Ugy legyen! A veszprém megyei tiszti, segéd kezelő és szolgaszemélyzet valamint azok Özvegyei és árvái nyűg dij intézetének alapszabályai. A nyugdijalap létesítése, czélja és részesei. J. §. A megyei tiszti, segéd, kezelő és szolgaszemélyzet, valamint azok özvegyei és árvái nyugdíjintézete czimén alap létesíttetik azon czélból, hogy a veszprémmegyei tisztikarban rendszeresített állomásokra megválasztott, vagy állandóan kinevezett tisztviselők, a segéd és kezelő, nemkülönben iszolgaszemélyzet tagjai, valamint azok özvegyei és árvái az ezen alapszabályokban megállapitott feltételek bekövetkezésének esetén következő $§-ban meghatározott ellátásban, illetőleg nyugdijban, vagy neveltetési járulékban részesittessenek. 2. § A nyugdíjintézetnek kötelezőlegrészese a törvényhatóság minden választott, avagy kinevezett és rendszeres fizetéssel javadalmazott tisztviselője, segéd és kezelő személyzetének tagja, az utbiztosok, a szolgabírói Írnokok és hajdúk. 3. §. A nyugdijalap alakul: 1. A vármegye lakosainak egyenes állami aduja után 15 éven át az 1883. XV. t. cz. alapján kivetendő 1% megyei pótadóból, 2. a nyugdijalap részeseinek a 4. %. értelmében fizetendő járulékaiból, 3. a nyugdijalap részeseire esetleg kirovandó fegyelmi büntetéspénzekből, 4. egyesek adományaiból vagy hagyományaiból és egyébb a jótékonyság gyakorlására szokásos módon befolyó pénzekből. 4. A nyugdíjalap részesei és a végkielé-. gítésre jogosultak a következő módokon járulnak nyugdijalaphoz: I., a 2. § ban megnevezett és rendszeresített állomásban jelenleg alkalmazottak, valamint azok, a kik ezen állomásokra jelen szabályrendelet é- . letbeléptetése után választatnak meg> vagy neveztetnek ki, egy évi készpénz fizetésüknek — mellékjárulékok nélkül — 24 egymásután következő havi részletben törlesztendő 10%-ával; 2. ezen szabályrendelet életbeléptetésétől, illetőleg ha azután választatnak meg, vagy neveztetnek ki, évenként évi rendes fizetésüknek — mellékjárulékok nélkül — 20%-ával; 3., fizetés emelkedéssel egybekötött előléptetés vagy fizetés emelés esetén az évi járulékon kivül a fizetési többlet 30%-ával; 4. kik jelen szabályrendelet életbeléptetése után lépnek szolgálatba, ha életük 40-ik évét már betöltötték, de a 45 évet még nem baladták meg, a 2. pont alatti 20% helyett 15 évig 5%-al, azontúl 2%-al és az 1 pont alatt említett belépési dijon fölül — kordij czimén még külön — 24 havi részletben befizetendő 10%-al. 5. végre azok, kik a szabályrendelet életbeléptetése után lépnek szolgálatba és 45 életévüket is meghaladták, az 1 pont alatti belépési járulékon és 4. pont alatti kordijon kivül, a belépéstől 10 évig fizetésük lo

n

/

Q-ával, azontúl 2%-ával. Ezen járulékok a megye pénztárnoka által a fizetésekből havonként vonatnak le, s a 2. 4. 5. pontok alatt fölsorolt járulékok kivételével — melyek az évi kiadások födözésére fölhasználhatók — a 3. §. alatti járulékokkal együtt az alap tökét képezik, tőkésitendök és kiadásokra csakis évi kamataik fordíthatók. 11, Nyugdíjalap kezelése. 5. §. A tisztviselői nyugdijalap a törvényhatósági közgyűlés felügyelete és a m. kir. Beiügyminister főfelügyelete alatt áll, de ügyeit jelen szabályok értelmében a 6. §-ban elősorolt TARCZA. Czézár halála. Eéval Pál után" francziából Dr. RADA ISTVÁN. Nehogy az olvasó tévedésben legyen, azonnal kijelentjük, hogy hősünknek semmi köze sincs a phartalai győzőhöz. A Czézár, a kinek korai végét mcigfogjuk énekelni, életéhen egy becsületes teremtmény volt, a melyben nem volt semmi nagyravágyás, 8 a mely aligha sirt volna féltékenységében, látva a macedóniai Sándor szobrát. Egyszerű ós nyugodt étatefc élt, gondosan teljesítve a reá bizott szerény kötelességeket, s egész csendben gyakorolva a társadalmi helyzetével megférhető összes erényeket. Czézár ősei, apáról fiúra, luven szolgálták a nemes Bazouge-Herhoat családot, a melynek legidősb tagjai herczegi rangot viseltek és a Rieúx-kkel és Rohauokkal együtt Bretagne legelőbbkelő urai közé tartoztak. Czézár úgy tett, mint ősei; szerető, odaadó, hű volt. Valóban bajos lett volna szebb kutyát találni Czézámál — mert Czézár kutya volt. E körülmény nélkül bátran elmerjük mondani, kiváló tulajdonai rég ismertté tették volna őt a világon, s nem kellene nekünk ily későn megírni életrajzát. Arcképe, mely a Kerhoat-kastély ebédlőjét díszíti, bizonyítja) hogy magas termetű volt, büszkén hordta szegletes fejét és egész szabályosan vonta össze erős törzsét, hogy okosan ellenálljon vagy tántoríthatatlan hősiességgel támadjon. Szőre fehér volt, sötét gesptenyeszin foltokkal pettyezve. Habár orra rövid volt, mint egy buldogé, fülei szépek és hosszúak voltak; hátgerinczének selymes hosszú szőre dúsgazdagság látszatát kölcsönözte bundájának. Egyszóval volfc benne a farkas-kutyából a buldogból és a vadászkutyából. Ifam vályúnk annyim jártasak a kutya-pkisioiogiában, hogy mégmondhatnók, a fajoknak mely kereszjezése által jöhetett létre e nemes és erős állat. 1793. év őszén Czézár három éves volt. Petytyes nj'aka nem viselt vasszögektől meredő nehéz bőr gallért. Tiszta aranyként csillogó egyszerű réz gyűrű rejtőzött el félig a hosszú selymes szőrben, s belé volt vésve a Bazouge-cimer. E gyűrűről egy kis érem csüngött le, a melyen ügyes kéz által B. H. kezdő betűk voltak kivésve. Ez érem jelezte, hogy Czézár Bazouge Henriette kisasszony tulajdona volfc. * * E korszakban a Kerhoat-kaütélyban nem volt már meg az az élet és jóllét, a melynek tiüajdonosai ama jó időben örvendtek, midőn Bazouge úr nyílt asztalt tartott a bretagne-i tartomány-ülés alatt. A Reunes-től három mértföldnyire, a hasonnevű erdő szélén fekvő kastély akkor miúató helyül" szolgált a nemes uraknak. Örökös ünnep volt. A kocsiszínek bármily tágasak' voltak is, nem voltak képesek helyt adni a sok kocsinak. Herczegnek vagy a házi ur barátjának kellett lennie, a ki fogata számára helyet akart kapni az istállóban. Este a tágas termek kivilágosodtak; a karos gyertyatartók ezer és ezer kristályai tündéries fényt árasztottak a deszkázat faragványaira, a családi arcképek homályos aranykereteire, a címerek tudományosan kipróbált zománczaira. Azután jött a fényes vacsora, megélénkítve valamely kis lovag elbeszéléseivel, a kí Parisig volfc, a hol nagyon furesa dolgok történtek. A hölgyek csodálkoztak és nem akarták elhinni, hogy van a "világon oly szép asszony, niint a királyné, s oly rút férfi, mint Mirabeau. A vacsora után következett a bál, a forradalomellenes bál, komoly, méltóságos, kecses, illedelmes tánczával; a tánczczal, melyben szerepelhettek a herczegnők, •— á gyermekies, de fönséges tánccal, a mely királyias jellege által a lovagkor nemes erkölcseire emlékeztetett. De most kialudtak a csillárok. A hosszú folyosókon nem voltak sem siető, kalapjuk fehér tollbokrétájával a földet seprő lovagok, sem szép hölgyek, sem bársonyok, sem gyémántok, sem virágok. Az ünnepi zaj elnémult; a fényességek elborultak, s ha a csendes éjjöleken valamely világosság beragyogta a megbarnult keretekben Iverhoat uraságainak komoly arczait, az a hold halvány sugara volt, a mely lopva és szomorúan osont keresztül az ablakok sürü függönyeinek szoros • rojtjain. Mindig ugyanaz a kastély volfc, kevélyen emelkedő négy tornyával, a melyek — mint megannyi éber ör — az épülettest egyöntetűsége felett őrködtek. Még meg voltak j az udvar egyik oldalán az óriási istállók; másik oldalán a cselédlakások, de a cselédlakások üresek voltak, s az istállókban csak két ló didergett magánosan. Egy gonosz angyal lebegett Kerhoat felett, lesuhintva szárnyaival annak örömeire , s egy csapással megsemmisítve fényét és hatalmát. * I A Bazouge-család feje egy nyolcvan éves agg, két év alatt elvesztette négy idősb fiát: kettőt; Condé seregében, kectőt a vérpadon. Az ötödik Vendéeban harcolt. Bazouge úr egyedül lakott a Kerhoat kastélyban Henriette-vel, unokájával. Agg kora és régi vazalljainak! tisztelete eddig elégségesek voltak védelmére. | A noyal-sur-vil'aine-i parasztok és az erdei facipősök még elrejtőztek előle, midőn nagy ritkán, Henriette karjára támaszkodva, bejárta az uradalmához tartozó földeket. Sőt némelyek halkan igy szóltak:. Az Isten áldija meg önt, urunk! Az asszonyok, kik mindig bátrabbak, nem rejtőztek el, hogy szívélyes hangon üdvözöljék Henriette-t: —Jó napot, kisasszonyunk! De iifc véget értek a tisztelet vagy rokont zenv jelei. Csak három mértföldnyire volt Rennes, e 25.000 lelket számláló város,, a hol öt nyaktiló volt, s csak ily szomszédsággal kellett birni, hogy okosságot tanuljanak a legkonnyelmüebbek. Bazouge ur túladott falkáján, valamint lovain és szolgáin. A kastélyban a kertészen, kivül c.sak egy Lapierre nevü derék szolga, két nyerges ló és Czézár volt, amelyet Henriette kérelmére megtartottak. Henriette tizenhárom éves szép gyermek volt kinek szelid ai'czán búskomor kifejezést hagytak hátra a családját ért szerencsétlenségek. Sok figyelemmel vette körül öregatyját. Reggel, midőn Bazouge úr felébredt, az első arc, melyet meglátott, Henriette-é volt. E elolvasott neki, hogy szórakoztassa, s midőn nagyon szomorú gondolatok sötétebb felhőt vontak az aggastyán homlokára, Henriette letérdelt előtte ós énekelt. Bazouge úr hallgatott: szivének keserűsége lassankint eltűnt e gyermeteg hang hallatára, mint a reggeli nap elolvad az első tavaszi napok langy melegénél. Két kezét Henriette homlokára tette, szórakozottan simogatta szőke hajának ragjrogó fürtjeit. Azután a szegény öreg elkezdett mosolyogni, s tekintetét az égre emelve, hálát adott az Istennek ez élte alkonyán nyert végső vigasztalásért. Máskor a nagyapa és utíokája egymás mellett térdeltek egy szép ébenfa imazsámolyon. A nagyapa négy fiáért imádkozott, a legszentebb ügy vértanúiért, és az ötödikért, a kire ugyanazon vértanúság várt. A gyermek atyjáért imádkozott. S midőn ez ember, ld egész családját odaadta az Istennek és a ltírálynak, bevégezte az Isen imádásáfc, fölkiáltott : Éljen a kitály! — és a leányka gyenge hangja ismétlé ez őszinte felkiáltást, e hősi jelszót, a melyet e pillanatban talán haldokló ajkakkal suttogott a " vendée-i csatatéren az utolsó Bazouge. Ez alatt Czézár a sálon egyik szögletében feküdt; tüzes, szürke szemeit szerelmesen csüggeszté fiatal úrnőjére. Midőn Henriette tekintete véletlenül reá esett, kinyujtá két első lábát s vidáman szivta. be a levegőt. Nappal soha sem tévesztette Őt szemei elől; éjjel ajtajában feküdt, mint a régi portugál királyok nemes kamarásai, Há Henriette kitette a lábát, Czézár ugrándozva forgolódott körülötte. Őrülten futott végig a kertit bosszú, fasorain,, átugrálta az ágyakat, és visszatérj - •*' 2.5 • •