Pápai Lapok. 14. évfolyam, 1887

1887-01-09

folytán nyert előny is első sorban ez ő javukra fog szolgálni. Épen ez okból fordulok a Balaton-egylet által kiküldött bizottság nevében a tekintetes Törvényha­tósági bizottsághoz. Szükségtelen körülményesen okadatolni, mily nagy hasznára válnék a Balaton-vidékének egy a tó egész hosszát magába ölelő gőzhajó, járat létesitése. Nem csak hogy az országtól el van jóformán zárva e dús termékenységü és gyönyörű vidék leg­nagyobb része, de a két part lakosai közt is alig van említésre méltó közlekedés. Az uj gőzhajó természetesen nem rohamosan, hanem fokozatosan, de évről évre nagyobb mérték­ben fogja emelni: 1) a Balaton-vidék látogatottságát, általános fürdőhelylyé emelését, a mi eddig azért nem történ­hetett, mert az egyetlen Balaton-Füreden kivül köny­nyü szerrel sehová sem rándulhattak ki az utazók, állandó nyári telepek alkotását pedig éppen a köz­lekedés hiányossága miatt szintén nem merték nagy­ban megkísérlem. 2) Elő fogja mozdítani a két part lakosainak egymással való gyakoribb és könnyebb érintkezését. 3) Emelni fogja az áruforgalmat s ez által az egyes termények, valamint a termelő helyek értékét. 4) Uj kiviteli tért fog nyitani bizonyos termé­nyeknek, például a gyümölcsnek, melyeknek eddig általánosan nem volt piaca; pedig a gyümölcsterme­lés külterjessé tételét napról napra jobban megfogja követelni a filloxera terjedése. De a hajó létesitése mellett szóló okok felso­rolása nélkül is át lesz hatva a tek. törvényhatósági bizottság annak szükségességéről. Egy kellő pénz­alappal biró hajózási társaság fennállása s néhány év múlva már jövedelmezősége kétségen kivül áll, ha az érdeklett közönség is a maga részéről nem fogja megtagadni azokat az eszközöket, melyek neki aránylag kevés áldozatába kerülnek, mérlegbe vetve a nyerendő előnyöket, másrészt azonban a hajózási vállalat létrejöttének elengedhetetlen alapföltételeit. Tisztelettel kérem tehát a kiküldött bizottság nevében a tekint, törv. bizottságot, mint az érdeklett közönség képviseletét, mondja ki: hogy a Balatonon létesítendő uj gőzhajó részére a "vármegye területén mindama helyeken, melyeket az alakulandó vállalat, az érdeklettséggel való meg­állapodás folytán kiálló helyekül kiszemel: a kiálló­kat a megyei közmunkaerővel elkészítteti, jó karban tartatja s azok használatát a vállalat részére bizto­sítja, továbbá a kiállókhoz vezető utakat jó karban tartatja. A vármegye, melyhez folyamodunk, hagyomá­nyul birja azt a tudatot, hogy nem volt hazafias cél, melyet támogatni ne sietett volna. Az nj gőzhajó vállalat nem csak hazafias, de a Balatonvidék jólé­térenézve is döntő cél; azért teljes meggyőződéssel merem remélni a ttes törv. bizottságtól, hogy a Ba­laton-egylet által előkészített eszme megtestesitésére a kért munkálatok megszavazása által meg fogja tenni az első lépést. Ezen reményben maradok a ttes törvényható­sági bizottságnak mély tisztelője ^Vaszati éKotos, főapát, küld. elnök. deg kezeit az övéi között melegítve. „Életünk már csak órák és perczek kérdését képezi." Dél felé, Metella, kinek hallása a kiállott kí­nok alatt élesedett, ugy vélte, mintha vaseszközök­nek távoli neszét venné észre, mely az olykor még hallatszó hókiáltások közé vegyült. Szenvedő társai azonban nem hallották és ő is utóbb meg A^olt győ­ződve, hogy csak saját izgatott képzelete ámította. Ismét kinos órák multak el; a havazás nem szűnt meg, ámbár kevesebbet esett, de semmi jel nem jött kívülről. Valamennyién a közellevő halálra készültek, mert most már az utolsó élelmök is elfogyott. Caryl s Metella a mint egymásmellett térdepelve imádkoz­tak, érezték, hogy menyegzőjük nem e világban fog tartatni. — „Drága Caryl" valamit kell, hogy bevall­ják neked !" suttogá a leány; nem voltam akarattal hűtelen hozzád, de — egy valakit, ki csak a mult napokban hagyott el bennünket nem birok elfelejteni, bár mennyire igyekszem is rá nem gondolni. — Ne hidd 5 , -hogy nem szerettelek— óh igazán szerettelek, de — máskép, niint Pamell Albericot. Nem fogom őt többé látni. 0 el fog felejteni engem és ha élek is, legnagyobb törekvésem lesz reá nem gondolni többé. Ugyebár Caryl, nem neheztelsz reám?" Caryl gyöngéden homlokon csókolta a leányt s szelíden felelt. — „Nem neheztelek. A szerelem, azt hiszem, nem követi mindig az ész jó tanácsát.- Nem a te hi­bád, szegény gyermek, hogy Parnellban láttad azt, mit én bennem nem láttál soha. Testvérként szeret­tél, ugye? S c;ak nagyon későn tapasztaltad, hogy a rokonszenv nem szerelem. De nem tesz semmit, a sir szélén állunk, — hidd el nekem — Hah! De most csakugyan hallani valami neszt kívülről!" És ugy volt. Kapák, balták s lapátok zöreje, férfias, erős hangok, diadalmasan s örömteljesen hal­latszottak a távolban; azután a hófal egy része nagy zajjal dölt be; a benlevők reszketve a felindulástól kinyitották az ajtót, s a hóban egy*tág üresedés mu­Levelezés. Devecser, i88j. január 5. Az „oroszi vadász-társaság" négy tagja az ó-év utolsó napján körvadászatot rendezett. Dacára annak, hogy 1886. végvonaglásaiban durcásan viselte magát, mégis a nimródok ugy De­vecserbol mint környékéből szép számmal voltak kép­viselve, s az oroszi határ kis terjedelméhez képest a zsákmány is kielégítő volt. (Amennyiben a harctér hátrahagyása után egy teli szekér vitte a győzelem jeleit.) A vadászat után az elesett ellenség, valamint — alkalomszerüleg — az ó-esztendő torának megülésére is a vadásztársaság a devecseri „Griff" fogadóba gyülekezett, a mely toron mintegy 25-en vettek részt Devecser és környékének intelligenciájából. Amily hidegen üvöltött ott kint a szél, olyan meleg barátság tölte he a terem falait, — A vacsora közben nem hiányoztak a felköszöntések s nem hi­ányzott ezekből az igaz barátságnak hangja. A vacsora bevégeztével felharsant a szép magyar zene, s ennek kísérete mellett búcsúztatták a hal­dokló esztendőt és e mellett üdvözölték a megszüle­tett 1887-et. Segítse a „Hadiu-" a derék Nimródokat még számos ilyen igazi magyar érzelmű mulatság adására s a jelenvoltakat pedig a részvételre! a sít. TÖETÉNELMI NAPTÁR. — Rovatvezető TIBOLD ÖZSÉB. — Január 9. — 1658. a Megyeren tartott erdé­lyi országgyűlés II. Rákóczy Györgyöt az erdélyi fe­fejedelemségre vonatkozó jogaitól és igényeitől meg­fosztja. Január 10. — 1731. Coronini-Cromberg Rudolf gróf, hires geneologiai, chronologiai, családi és tarto­mányi író, született Görchen. Január 11. — 1714. Murát Joachim I. Napo­leon francia császár sógora és nápolyi király Austri­ával Nápolyban szövetséget köt. Január 12. — 1746. Pestalocci hires nevelő születik Zürichben 1867. Schleswig-Holsteinherceg­ség egy porosz királyi rendelet fotytán Poroszor­szágba kebeleztetik. Január 13. — 1634. Wallenstein herceg a né­met császári udvar ellen Pilsenben szövetséget köt. Január 14. — 1793. XVI. Lajos francia királyt a francia convent vétkesnek nyilatkoztatja ki. Január 15. — 1622. Károlyi Zsuzsanna, Bethlen Gábor erdélyi fejedelem első neje, Lőcsébe nagy pom­pával bevonul. Hivatalos rovat. Pápa városa állal heti közsegélyezésben ré­szeltetett szegények alaptőkéjének gyarapítá­sára, uj éci ajándékképpen 18S7 ik énre kegy­adományaikkal járulók névjegyzéke. Gróf Esterházy Móric/. 50 frt, Berniüller József 5 frt 2 kr. Kiss László, Pap János, Szent-Beiicdekren­diek székháza, Hanauer Béla, Ajkay Imre 5—5 fit. Gyurátz F'rencz, Horváth Zsuzsanna 4—4 Frt. Zár­ka Dénes, Barthalos István, Szvoboda Venczcl, Gyö­mörey Ede 3-3 Frt. Mikovinyí Ödön, Matlus Ká­rolyné, Eó'ri Szabó Sándor, Hanauer Jenő, Woita Jó­zsef, Dr. Steiner József 3—2 frt. Obermayer Jó­zsefné, Voyta Adolf, Seebauer János, Osváld Dániel, tatkozott, melyen keresztül egy nagy, erős férfi lépett be, kinek fekete szakálla s haja hótól ellepve fény­lett mint a kristály.— Parnell Alberic volt; őt követte haltával kezében Hirám Pell, a vadász; mig a háttér­ben a bátor sereg többi tagjai csoportosultak össze. Ezután egy oly megható jelenet következett be, melyet leírni nem lehet. A biztos élihaláltó] meg­mentettek Istennek, s a megmentésükre jött férfiak­nak, megilletődve, szívből eredő hálájukat fejezték ki. De Metella, ki Albericon kivíü nem látott senkit, le­roskadt érzelmei benyomása alatt, és eszméletét vesztve a földre esett volna, hogy ha a fiatal ember erős karjai ezt meg nem akadályozzák. Midőn magához tért, szülei körülötte voltak s közel a nyugvó ágy­hoz, melyre lefektették, Hii-ám Pell állt. Az asztalon étel s ital volt elhelyezve, mert a mentők nem jöt­tek üres kézzel, de Stewart kisasszony elfelejtette éhségét, elfelejtett mindent, csak azt a boldogságot nem, melyet érzett, midőn Albericot ismét megpillan­totta. Áhítattal hallgatta tehát az öreg vadász szavait. — „Nem nekem tartozik hálával megmentésük­ért, ezredes úr, de ő neki; mert csak neki köszönhe­tik életülcet. Azt hiszem, tudom, mi az a bátorság, de ezen ifjúnak hősies kitartása páratlan. Megszé­gyenített bennünket; midőn erőnk hanyatlani kez­dett, ő csak előre törekedett, s dolgozott óriási — majdnem emberfölötti erővel. Midőn munkánk ered­ménytelenségéről kezdtünk beszélni, igy szólt hoz­zánk: „Térjen, vissza az, ki elég gyáva arra, hogy a szegény nőket odaveszni hagyja — magam megyek előre; de az, lei itt hágy ezen végzetes pillanatban, nem érdemli, hogy becsületes ember kezetfogjon vele. Minden vagyonomat azok közt, kik most segítségemre vannak, fel fogom* osztani." S valamennyien a hóval s fagygyal daczolva dolgoztunk úgy, amint csak bá­tor férfiak képesek dolgozni; de biztosítom ezredes urat, nem volt csekély munka." Stewart asszony, ki elhagyta a szobát ezen be­széd alatt, nesztelenül tért vissza leánya oldala mellé. — „Metella, elég erősnek érzed e magadat. Horváth Mihály, Zimmermann Kristin», Baron Ja­kab, Szilágyi József, özv. Barcza Károlyné, Tarczy Dezső, Galamb József. Horváth Lajos, Teuffel Mi­hály, Dr. Makara György, Techet Adolf, ( Dr. Hirsch Vilmos, Noszlopy Bálint, Koszt ka Lajos, Horváth Ká­roly, Tóth Ferencz, Neubauer .Iózse'1, Geböck Gyula, Vajdits Károly, Neuman Jakab, Dr. KmitschonerLi­pót, Lázár Benő, Beguly Nándor, Fischer Adolf, Ba­ranyay Zsigmond, Bánóczy Pál, fglauer János, özv. Lázár Lajo.sné. Néger Ágoston, Schlesinger Vilmos, Lusztig Manó, Gelder Ferenc/.iié, Steiner Ignácz, Bárányi Istvánné, Steinberger Lipót, Sááry Lajos, Bermüller Gyula, Nieszner József, Rikóíy József, Kreizler Józsefiié, Ferenciek háza, N. N., Puzdor Dánielné, P. Szabó Károly, Paál István 1—1 frt. Nagy István 60 kr. Vári Tóth Vilma, Paál Imre, Csizmadia Károly, Jády József, .... Adolf, Kluge Ferenczné, Schier Károly, Pósa Gábor, Hauptman Sándor, Rezenka János, N. N., Steiner Bernát, Be­recz János, Mádai, Hencz János, Lukonics Pál,Dit­rich Károly, Piacsek Gyula, Egy valaki, N. N., Perlaky, L. B., Szeiffert István, és Rakuszné 50—50 kr. Tanczer András. Hotto Elek 40—40 kr. Özv. Váiiné, Kőnczöl János, Kohn Sámuel és Vágó László 30—30 kr. Ifj. Schlesinger Mór, Lővy Lipót, özv. Brader Sániuelné, Stern Ármin, í Preisach Mór, Reiz­ner Antal, Tamasics Józsefné, Kasenc/.ki Mihályné, I Könczölné, Tuch József, Lan£ Mayer, Csizmadia Fe­rencz, Schnatner István, Erdős István, Gold Sámu­elné, Bognár Gábor, Kiss Gyula, H. S., Kopfstein Ignácz, Gaál János, Berger I. S., Klein Adolf, Grósz Henrik, Szabó János, Porpáczyj János, Koréin József, N. N., Szenté Gábor 20—20 kf. N. N., Berta Már­ton, Varga János, Varga István, Bóday Zsigmond, Schvarcz B., Szauer Mayer, Hofmaun Pepi, Kohn Ignácz, Vámosi János, Fischer Móricz, N. N., Biró Károly, Klein Ignácz, Spiczer Mór. 10—10 kr, ösz­szesen 182 fit 72 kr. Fent nevezett kegyes adakozóknak a segélye­zendők nevében hálás köszönetét fejezi ki A városi halóság. KÜLÖNFÉLÉK. — Gróf Esterházy Móricz főispán ur Ö Méltósága f. é. uj év napján kelt rendeletével 10 öl tűzifát volt kegyes utalványozni pápai fás kert­jéből a Pápa városi jótékony nőegylet által se­gélyezett szegények részére. O Méltóságának ezen nemes tettéért, melylyel lehetővé tette, hopy a bekövetkezett szigorú téli időben az egylet, a leg­nélkülözhetetlenebb segélyt nyújtsa a szegények­nek és betegeknek, legőszintébb hálás köszöne­tét nyilvánítja a Pápa városi jótékony nőegylet elnöksége. — Dr. Szacsvay Elemér veszprémi kir. törvényszéki biró, Rada Gyula és társa Totzer István járásbirósági tisztviselők elleni vizsgálat teljesítése végett egy hét óta városunkba időzik, s pár hétig a fentirt czélból még itt marad. — A korcaolya-egylet ma egy hete a városház nagytermében közgyűlést tartott, mely alkalommal Herbszt Lajos elnöknek, Hanauer Zoltán pénztárnok és Körmendy Béla titkárnak választattak meg. — A lapunkban már közlött megye bi­zottsági tagokon kivül megválasztattak: Márkon Nemes Dénes. Mencshelyen Kelemen Gyula. Pap­keszin Lakat János. Peremartonban Németh Já­nos. Szentgálon: Nemes János, Tóth József. Sü­di István, Südi Károly. Városlödön Sandl Vil­mos, Szeibert Antal. Vörösberényben Németh József. Csöglén Búzás Kálmán. Devecserben Beck Caryllal egy pillanatig beszélhetni ?" monda, könyein keresztül mosolyogva. „Szeretne neked valamit mon­dani. Azt mondja utoljára lesz." Metella még alig volt képes felfogni e szavak értelmét, midőn Yinthrop Caryl halálsápadtan, de egy szelid, szomorú mosolylyal ajkai körül a nyugvó ágy mellett állt. Metella összerezzent s egy bűnös érzet befolyása alatt arczát kezével elfödte. — „Oh Caiyl, ne kárhoztass el!" monda, „bi­zonj'ára hü nőd leszek." — „Nem az én nőm. Stewart kisasszony," fe­leié az ifju szelíden. „Ön mindig csak testvéri von­zalmat érzett irántam, édes Metella; ezennel teljesen felmentem ígérete alól, melynek teljesítése önt örökre boldogtalanná tette volna. Nem vagyok elég önző, hogy boldogságától megfoszszam szeretett Metellá­mat. Hadd kövesse keze szivét, legyen megmentőjé­nek, — „Parnell Albericnak boldog neje." Caryl igen kimerülten nézett ki, midőn igy szólt, de nem szakította félbe beszédét; s mielőtt Metella még fe­lelni tudott volna, Stewart 1 asszony Albericcal visz­szatért á szobába. — „Ezen fiatal ur," niondá félig szemrehányó hangon,, „épen elákart szökni hálánk s bátorsága fö­lött érzótt elismerésünk njdlvánitása elöl. Nem akart viszont Játni téged, Metella. S a mint látom megle­petett arczkifejezéséről, most sem tudja a rejtélyt magának megmagyarázni." —- „Ez mindent meg fog magyarázni," monda Caryl, Alberic és Metella kezeit egymásba helyezve. —- Testvérem, légy boldog szerelmed válasz­tottjával. Azon ártatlan vallomás után, melyet tettél nekem, midőn a halál fagyos öleléseivel fenyegetett bennünket, bünt követnék el, hogy ha elválasztaná^ lak azon férfitól, ki new-yorki, sőt európai útjáról visszatért, midőn a hózivatar hirét hallotta s saját élete veszélyeztetésével megmentette azt, kit szeret." Metella nem tudott szólni. Miként kacsteljes venyege magos tölgyfához, simult Alberickoz s ar­czit válláa elrejtve haogoLn zokogott. Ezen boldog János, Derdák Lörincz. Dobán Ifj. Ughy János Takács Sámuel. Gyepesen Edlinger Titusz, Szabó Antal. Középiszkázon Végh Mihály, Martonfal­vay Pál. Kislödön Lisznyai Sebestyén, Röthy Mihály. Nagypiriten Szigethy Károly, Gyömö­rey Károly. Noszlopon Ikerváry Gábor. Padra­gon Lehmann János, Schill János. S. vásárhelyen Vincze Ignácz, Varga István. Toósokon Györffy Géza. Tüskeváron Jenéi István, Persaits Sándor, Udvardy Ferencz. Dabronyban Berecz Sándor, Bodogh Tamás. Acsteszéren Ellmann János. B. Nánán Schill Manó, Varinszky József. Esztergá­ron Takácsi Ignácz, Berghold Károly. Láziban Csiba Károly. B. M. Szombathelyen Barcza Kál­mán, Kovács József. Oszlopon Rácz Vendel. B. fökajáron Hennel Károly, Nagy Aron. Enyingen Cseh Kis János, Horváth Lajos. M. Komáromban Csapó Kálmán. Siófokon - Rosos István. Szilas­balháson: Huszár Gyula, Bélák János. — A Szikszay-pár ma tartja bucsu elő­adását színházunkban műkedvelők közreműködé­sével. A jövödelem egy része a színházi alap ja­vára adatik. A müsorozat következő: I. »Nyitany« Norma dalműből, előadja a főiskolai zenekar. 2. »Vadlott nő a törvényszék elött«. (Melodráma) Scott-Valter remek müve, előadja Szikszayné Haraszthy Laura asszony, phisharmoniumon kiséri Csekö Gusztáv ur. 3. »Erdei dal.« Abttól, férfi­kar (séptette), előadják Hannig Gyula, Hannig Ferencz, Hannig Alajos, Csomasz Gyula, Gartsik István, Ballá Endre és Paál János urak Vid Ká­roly ur vezetése mellett. 4. >A vén czigany«. Költemény Vörösmartytól, szavalja Gáborhelyi Kálmán ur. 5. »Szerenade.« Haydntól, vonós né­gyes. Előadják Braun Pál, Lővy Béla, Tausz Jakab és Altstädter Soma urak. 6. »Duett« (te­nor-bariton.) Éneklik Hannig Gyala és Ferencz urak. Ezt követi: Egy kis vihar. A nemzeti s«in­ház legújabb kedvelt újdonsága. Előadják köru­tazók. Záradékul: »Indulo« Braun Páltól, előadja a föisk. zenekar, szerző személyes vezetése alatt. E változatos és érdekes estélyt eltekintve a kettős nemes céltól — a nagyérdemű közönség pártfogásába melegen ajánljuk. — Ivyulvadászat. Rüsten József marczal­tői nagybirtokos tegnap újból kis körű érdekes nyulvudászatot tartott birtokán, melyen Ruston Viktor Válla Gyula, Dévty főhadnagy, Légrády Béla stb. voltak jelen. Teritékre 100 drb nyul jutott. — A pápai polgári kor február i-én megtartandó bálja iránt a vidék és a helybeli közönség érdeklődése egyre fokozottabbnak mu­tatkozik, mint erről bennünket a bálrendezöség értesít, igy hát a »kiserlet« biztató lesz a jövőre. Adja Carneval ! — Új olvasókör. Elismerésre méltó tényt kell Örömmel feljegyeznünk. Dereskén, megyénk egyik derék kis községében Hermann János ot­tani birtokos és megye biz. tag barátunk szép kezdeményezése fqlytán olvasókört alakítottak. Hermán maga mindjárt két hírlapot adott a kör számára, Bár követnék e hazafias tényt mások is, máshol is! — Horváth Sándor győri ev. lelkész a dunántúli ev. egyházkerület gyámoldai föpénztár­noka és levéltárnoka 64' éves korában meghalt. Utódjául győri levelezőnk szerint Győrben Gyu­rátz Ferencz pápai ev. lelkészt, lapunk t. mun­katársát szeretnék megnyerni, ha ugyan mi el­eresztjük. peiczben nem gondolt arra, hogy minden szó, melyet Caryl kiejtett, éles tőrszurásként sebezte meg a szóló szivét; nem tudta, mily árba kei-ül e nemes áldozat. De hirtelen rémült hangok zavarták fel a szerelme­seket boldogságukból. Szegény Caryl eszméletlenül hanyatlott vissza és az öreg vadász az ezredes se­gítségével ugyanazon nyugvó "ágyra helyezte el, me­lyen Metella kevéssel ezelőtt feküdt. — „Elájult," monda a jószívű Stewart asszony, Caryl fejét gyöngéden a párnára fektetve. — „Azt hiszem, ez több az ájulásnál; ha jól látok, lelke az örök nyugalomhoz közel van!" mor­molá a nj^ers vadász. Caryl viss:< a ryerve eszméletét nem ámította magát hiu reményi. yd. — „Ne sirj, édesem," monda Metellához, mi­dőn ez könyeivel árasztva az ifju arczát, gyöngéd gonddal föléje hajolt. „A csapás bekövetkezett, de nem panaszkodom." Erőtlen kezét szivéhez szorította és e cselek­vése mindenkit meggyőzött, hogy azon borzasztó be­tegség, melytől végkép meggyógyultnak hitték Ca­rylt a lelhi szenvedés által elősegítve most könyö­rületlenül követelte martalékját. — „Csókolj meg mégegyszer," suttogá halkan és Metella egy csókot nyomott az ifju homlokára, melyet már a halál árnyalt körül. A fiatal pár le­térdepelt előtte. A többiek pedig részvétteljesen, mé­lyen meghatva állták körül a haldoklót. Feltekintett, ajkai mozdultak, de nem bírt szólni; azután még egyszer fájdalmasan felsóhajtott — s mindennek vége volt. Meghalt. Alig szükséges elmondani, hogy hat hónappal ezután Parnell Alberic és Stewart Metella menyeg­zójüket tartották. Házas életük boldog, elégedett; de mikor a szél erősen fúj házuk körül és a fehér hó­pelyheket nyugot' felé hordja, ezen hang s látvány mindig újra emiétükbe visszaidézi Caryl korai halá­lát s mindig újra: eszükbe juttatja a nemes áldozatot, mely feddhetetleri életének utolsó nagylelkű ^ette volt

Next

/
Oldalképek
Tartalom