Pápai Lapok. 14. évfolyam, 1887

1887-06-12

3435 igt. 887 Hirdetmény. Vármegyénk közönsége az 1884. XVII. t. cz. alapján a fogadó, vendéglő, korcsma, sörház, pálinka mérés iparokról, — ott hol azok nem képeznek kisebb királyi haszonvételi jogot, — valamint a kávéház és kávémérés iparokról, a hordár és bér szolga iparról, a zsibáruakodásról, a foglalkozást közvetítő és cselédszerző Üzletekről szabályrendeletét megalkotván, ezek a vár. jegyzői irodában f. június hó 9-től fogva 30 napon át közszemlére kitéve vannak, mely idő tartama alatt a netáni fellebbezések beadhatók. Pápa 1887. június 8-án. Városi hatóság. Levelezés a választásról. Gsóth 1887. jun. 9. Jövő pénteken lesz tehát a választásunk az ugodi kerületben. Bizony szégyen, hogy egy olyan emberre, mint Biró Vínczére, a ki az én nyilt felszólításomra még azt sem tudta elmondani okosan, hogy mivel indokolja az ő hirhedt programmját, még akad valaki, a ki ráhallgasson! De még furcsább, hogy mint hirlik ''egy Biró Vincze antisemita Verhovay-féle társaságba lejön vele egy Schepter, vagy Sefter nevü idegen. Szépen bolonddá tartja az ó' „gyütt-ment" emberét. Hát mi jobban bízzunk egy idegenbe? Hát hol volt az az idegen hat éven keresztül? Ha olyan nagyon szeret bennünket, miért látogat csak most meg bennünket, mikor a választás van. Bezzeg nem jönne közénk, ha nem volna választás! És aztán ki biztosit bennünket, hogy az az idegen meg nem csal bennünket; hogy ha megválasztjuk, itt hagy, mint szent Pál az oláhokat!! És aztán ha a megyében baja van községünknek, ki fog minket védeni, hiszen „i d e g e n" embernek nincs jussa a megyeházba be sem tenni a lábát. Különben tisztelt olvasóim számára ide irom Biró Vinczének programmját: 1) Zsidók ellen lázit, de azért felültetik Pesten és nyakába akasztják a Seffer zsidót. Bizony a legokosabb lenne, ha maguk zsidó polgártársaink jól megtanítanák emberségre az ilyen néplázitót. 2) Azt mondja Biró Vincze, hogy nem le*z hadsereg.! (Bolond, a ki elhiszi*) Hanem háború esetében (Oh nevessetek 48-as polgártársaim!) három akasztófát állítanak minden faluba és a ki nem megy háborúba, azt felhúzzák! 3) Adót csak az fizessen, a ldnek annyi jövedelme van, hogy nem tudja mind elkölteni**) Minthogy az ilyféle pontok kiverésére képtelennek tartja pengő sarkantyúját, elment Budapestre s onnét hozott az ócska boltból egy Scheffer-nevü ismeretlen egyéniséget; a tudatlan, — főleg csőcselék ujong ugyan a butitó ámításnak, de az értelmesbek zászlójokat még magasabban tartva éneklik: Lobog a nemzeti zászló! Talpra minden hű választó! Azt válasszuk, kit ismerünk: .-Éljen Fenyvessy követünk! Éljen a haza! Nem kell nekünk gyütt-ment követ Ki csak most ismer bennünket. S szavazatunk ha kicsalja, Elrepül mint vándor gólya, Éljen a haza! Fenyvessy Perencz köztünk él, Küzd a haza jobb létéért; Ismeri sok ügyttnk-bajnnk Keresi is orvosságunk, Éljen a haza! Lobogjon hát fent zászlaja! Ne hajoljon az meg soha! Lobogtassa elv hűségünk, Koszorúzza szeretetünk! Éljen a haza! megyei és községi képviselő. Devecser 1887. június 8. A mit senki sem várt és nem kívánt, beteljesedett. A s. vásárhelyi kerületben fel van döntve a béke. E felizgatott kedély azok lelkiismeretén szárad, a kik egyszerre máskép gondolkoztak, mint annak előtte! Egész utolsó napokig mindenki egyetértett abban, hogy volt követünkre, Beöthy Ákosra az országház büszke lehet! Hiszen mik voltak ő hozzá Békáss}' Károly és Hegedűs Károly. Se hírüket, se nevüket nem ismerte senki sem, s bizony reájuk nem lehettünk büszkék. — S daczára, hogy elismerte ezt maga a mostani legeslegújabb szólsőbali jelölt, mégis elfogadta a jelölést kétségtelenül abban a hiszemben, hogy ő többet tud tenni és szebben beszélni az országházban, mint az a kis tehetségű Beöthy Ákos. Elkezdték aztán a reclám dobját ütni. A pünkösdi tüzes nyelvű conferentián ráfogták, hogy ezer ós ezer ember volt jelen. S mig a párt vezérei elkezdték kortesútjukat,- addig a nép „48-as" jelige alatt egész mást kezd érteni. Pöldosztást, katona mentességet, adó leszállítást. Mintha csak Biró Vincze bolond szellemtelensége lepné meg őket. Bizonyára nem helyeslik ez irányt Noszlopy ur barátai, kik adandó alkalommal, mint tisztességes, művelt férfiak, njáltan tiltakozni fognak, hogy pártjukban volnának ilyenek, kik valóságos néplázitó tendentiáknak hódolnak. Szerettük volna a béke érdekében, ha megkíméltettünk volna a korteskedés izgalmaitól. Beöthy pártja különben jól áll; vezére Esterházy Perencz gróf lankadást nem ismerő buzgalommal kiséri volt követünket. *) Hát még a ki mondja 1 **) Van e még üres hely a misereknél? Szedő. Szedő. Választási hirek. — A választás határideje megyénkben. A megye 6 kerületében június 17-én, pénteken lesznek a választások, Pápán pedig másnap jun. 18-án, szombaton. — Képviselőjelöltek megyénkben. Pápán Láng Lajos és Eötvös Károly. Ugodi kerületben Fenyvessy Ferencz. Ellene Biró Vincze, Verhovay erőlködnek. — Somlyó-vásárhelyen Beöthy Ákos és Noszlopy Gyula. — Enyingen Mészöly Gyula és Matkovics Tivadar. — Veszprémben Bezerédj Viktor. — Nagyvázsonyban Kopácsy Árpád (Györffy Géza visszalépett.) — Zirczen Ányos Tivadar, Magyar János. — A megyei központi választmány az országgyűlési képviselők választására a határnapot tegnapi ülésében f. évi június hó 17-ére tűzte ki, ugyanekkor választotta meg a szavazatszedő küldöttségeket és pedig a következőkép : A veszprémi kerületben választási elnök: Kolossváry József, küldöttségi elnök: Körössy Antal, helyettes elnökök: Balogh Károly, Eszterhay Ferencz, jegyzők: Köszcgby József, Krausz József, helyettes jegyzők: dr. Csete Antal, Nagy Lajos. A nagyvázsonyi kerületben vál. elnök: ReéJenö, küld. elnök: Tóth József, helyettes elnökök: Bohn Gyula, Rottermann Károly, jegyzők: Mező Imre, Südi Károly, helyettes jegyzők: Berecz Gyula, Kelemen Gyula. — A zirczi kerületben vál. elnök: Hunkár Sándor, küld. elnök : Kolossváry Kálmán, helyettes elnökök: Ányos Lírszló, Hencz Tamás, jegyzők: André Gyula, Hegedűs Pál, helyettesjegyzők: Hunkár Dezső, Horváth Elek.— Az enyingi vál. kerületbe?i vál. elnök: ifj. Bélák István, küld. elnök: Hennel Károly, helyettes elnökök: Kutassy Ferencz, Balassa Lajos, jegyzők : Sallay György, Várady Gyula, helyettes jegyzők : Móricz Lajos, Pap Dezső.— Ugod: válelnök: Szabadhegyi Kálmán, küld. elnök: Oláh Géza, helyettes elnökök: Válla Gyula, Bognár Endre, jegyzők: Németh Péter, Hidy Zsigmond, helyettes jegyzők: Lakos István, Mutisz Gyula. A somlyóvásárhelyi vál. kerületben vál. elnök: Szalatkay István, küld. elnök: Kemény Andor, helyettes elnökök: Hermán János, Szauter Ignácz, jegyzők: ifj. Auerhammer Ferencz, Hock Károly, helyettes jegyzők: Beck János, Ksicze Ignácz. — Pápa város központi választmánya az orsz. gyűlési képviselő választáshoz választási elnökül Szilágyi Józsefet, helyettes elnökül Dr. Rechnitz Edét, jegyzőül Dr. Koritschoner Lipótot, helyettes jegyzőül Töttösy Imrét választotta meg. — Az Ugodi kerület volt orsz. képviselője — mint az „Egyetértés irja — vasárnap Marczaltön tartotta beszámoló beszédét, hol R u s t o n József nagybirtokosnak volt vendége. Marczaltőröl bandérium kisérte Fenyvessyt Felső s Alsó Görzsönybe, hol Antal Károly ref. lelkész gyönyörű beszéddel üdvözölte Fenyvessyt, ki hat éven át a kerület fáradhatatlan képviselője volt. Innét Acsádra ment, hol a helybeli és vidéki közbirtokossággal töltötte az estét, itt is megtartva nagy tetszéssel fogadott programmbeszédjét. Fenyvessy harmadszoros megválasztása minden agitálás daczára teljesen bizonyos. — Uj magyar állampolgár és szavazó. A jövő pénteki választásnál fogja először gyakorolni Ugodon szavazati jogát megyénk új nagybirtokosa R u s t o n József, ki e czélból külföldről birtokára érkezett. Ruston Fenyvessy hive s pártjának egyik főembere. — A somló-vásárhelyi kerületben — mint nekünk Devecserböl írják — sok nem várt békétlenséget idézett elő Noszlopy felléptetése. Noszlopynak egész Pünkösdig esze ágában sem volt fellépni. O volt mindig, ki nyíltan elismerte Beöthy Ákosnak, mint ellenzékinek rendkivül nagy tehetségét és fényes parlamenti nevét. De végre is elfogadta a jelöltetést, s most a s. vásárhelyi kerület ujra a régi békétlenség tanyája lett. — Szerdán este Nagy Gyimóthon volt Fenyvessy beszámolni, kiért ifj. Lampért Józseffel élén szép kis bandérium zenekarral jött be Pápára. Az éjjelt S a r 1 a y Ignácz plébános urnái töltötte. Űrnapján reggel Bében, Csóthon tartotta meg programmbeszédjét, majd szép kísérettel Szűcsre, Koppányra ment. Szűcsön nagy társaság ebédelt a plébános ur vendégszerető házában. Koppányon Dr. B a r t h a Tamás mondott ékes beszédet Eeny vessy mellett. Délután fényes bandérium, sok uri kocsival, a vidék összes intelligentiája hölgyekkel együtt, kik virágokat hoztak, várta Ugodon Fenyvessyt, ki Lukácsok plébánoshoz szállott. Itt a nép szeretett plébánosa mellett tüntetett, ki hatalmas beszédben becsületszavára fogadta, hogy csakis Fenyvessy és nem mindenféle jött-ment idegen méltó á kerület képviselőjének ! Ugodra átrándultak több kocsival a bödögei lelkes választók. Bödögén felségesen szép volt a fogadás. A község határában ember-ember hátán, zenekar harsogása,a nép örömrivallgása mellett érkezett meg a képviselőjelölt Lukacsek Jánossal egy kocsiban; előttük Berger Gábor nagybérlő, Emil fiával, Gärstner Ignácz, Keszler, Grechenek, Günther urak stb. stb. Fenyvessy kocsiját valóságos virágzápor fogadta, nők ültek be kocsijába, mely csak lépésben tudott előre haladni. A községháza udvarán Lanczinger János ev. ref. lelkész üdvözölte Fenyvessyt, ki nagy tetszés mellett tartotta meg beszámoló és programmbeszédjét. Utána Lukacsek beszélt lelkesitőleg. Estére Német Tevéire ment a kiséret; itt másnap reggel volt a beszámoló. Lukacsek és Szobek Lóránt tartottak beszédeket. Tegnap szombaton Nóráp, Kup, Kovácsul volt a beszámolás. Ma vasárnap Tapolczafőn, Tevelen, Jákón. Hétfőn Nyőgér, Vanyola, Szent Iván, Ságh. Kedden M. Szt. László, Gyiróth, Varsány. Szerdán Lázi, Póterd, Románd, N. Dém esetleg Patona. Pénteken választás. Fenyvessynek legerősebb pártja van a 40 községből 34-ben, s igy megválasztása kétségtelen. Az összes intelligentia, papok felekezeti különbség nélkül, birtokos urak, jegyzők, tanítók majdnem kivétel nélkül mellette vannak. KÜLÖNFÉLÉK. — Esterházy Imre gróf, megyénk nagybirtokosának leányát, Antonia grófkisasszonyt e napokban vezette oltárhoz Pozsonyban Esterházy Mihály gróf. A fényes esküvöt a család fényéhez méltón tartották meg. A családtagok közül jelenvoltak többek közt megyénkből főispán grófunk O Méltósága és Esterházy Ferencz gróf ur Devecserböl. — Rendkívüli megyei közgyűlés. — Vármegyénk törvényhatósági bizottsága f. é. június hó 6-án, hétfőn rendkívüli közgyűlést tartott, melynek első tárgyát a legkegyelmesebb kir. meghívó levél kihirdetése képezvén, az felolvastatott és további intézkedés végett a m. központi választmányhoz áttétetett. Kiváló fontosságú tárgyát képezte még a közgyűlésnek, hogy a törvényhatóság a kozvágóhidakra nézve szabályrendeletet alkotott, a szabályrendeletet dr. Purgly Sándor által szövegezetten a vármegye közönsége egyhangúlag elfogadta. A megyei székház belső fölszerelésének beszerzésével a közgyüés a székházépitő bizottságot bizta meg,— s végre, miután néhány községi költségvetés letárgyaltatott, az enyingi uradalomhoz tartozó puszták önállósítása tárgyában pedig érdemleges határozat nem hozatott, a közgyűlést Véghely Dezső m. alispán bezárta. — Jótékonyság. Városunk volt országos képviselője és jelenlegi egyik jelöltje a róm. kath. iskolák szorgalmas növendékeinek jutalmul kiosztandó emléktárgyak beszerzéséhez tiz forinttal járult. Mint értesülünk hasonló szerencsében részesült a pápai ev. ref. fögymn. önképző-köre is. A szép tett nem szorul dicséretre. — A pápai lövészegylet 1887-ik év június 12-én délelőtt liV

2 órakor közgyűlést tart a városház nagytermében, melyre az egylet tagjai meghivatnak. Tárgy , a löház épület bérbeáltal ujra feléleszté, kis szárnyait ujra meglebegteté, és mintegy hálául ült Béla kezén egy ideig. Úgyis rövid léted, eredj bohó most más felé ne a hideg viz lehellete fölé. Tovább folytaták utjokat, most már szikla és sziklákon keresztül, hol csak vezetőjök adá meg az irányt, és intette óvatos lassú haladásra. Ziza szivecskéje jobban dobogott, Béla bátorítólag segité mindenkép, a czél mind közelebb mutatkozott. Hisz ez hó! jajj de jíompás, kiáltá a fiatal asszonyka és férje még észre sem vevé, már egy kis marokkal arczán éré a dobás. A legmeredekebb rész még ezután tette próbára az erőket, a tüdőt — itt még az aesthetikát is félre kelle tenniök, és úgyszólván felmászniuk a görgeteges meredek csúcsra. Ide érve aztán kárpótolva voltak fáradalmaikért. A visszatekintés a megtett útra majd hihetetlenné vált, a sziklák halmaza, melyen keresztül jöttek mint egy szikla várrom feküdt ott — mig a tó egy nagy gyémántként ragyogott, és a túloldalon, szomszéd országba pillanthatott a kíváncsi szem, hol ujra változatos sikság, csakis a háttérben engedé sejteni a rezgő levegő, hogy hegyek vannak, jobbra balra, ős szikla óriások egész lánczolata vonult végig. Ah de nagyszerű ez itt, kiálta Ziza, mennyire köszönöm neked Bélám, hogy ide hoztál, sírhatnék örömömben — ezt képzelni igy nem is lehet, bár mennyit olvassunk róla — ez a majdnem félelmetes csend mi körül vesz, szinte imára késztet, mert közelebb érezzük magunkat itt a magasban, azon lényhez, ki mind ezt alkotá. Váljon hány század óta lehet ez igy? váljon meddig fog ez megmaradni, igy? mond ti tudósok sem mondhatjátok meg? Béla mosolyogva nézte a lelkesülést, mit a természet zord vad regényes szépsége előidézett mert Ziza hevült arcza, lengő haja, és övében a sok vad virággal, hegyi tündérként álott előtte — a felelet a kérdésekre számtalan csók volt. Még a vezető barna barázdás arczán is — ki az üdítők kic50oagoli«4yal volt elfoglalva — aoioiy vonult végig, talán ityen párt még nem is látott, neki szerelemről talán fogalma sem volt, itt a hegyek között nőtt fel, atyja már kis korában magával vivé és tanitá a vezetők dolgaira, és vele legjobban is szerettek menni a kirándulók, erős vállas alakja sokat megbírt. A kis poharak csengtek, a távolban búsuló jó mama egészségére, szerelmökre, és ki tudja még mire — hisz szavakat nem találtak már. A hegyi szellő meg megsussant, pár perezre elhomályosult a napfény, és átlátszó felhő voná körül az egész kis társaságot. Halljátok ti vén hegyek, nem láttatok még ilyen boldog párt mint mi vagyunk, kiáltá Ziza — mondjátok ezt tovább, had tudják meg a sziklák szellemei, a halandók titkait! Nejét ilyen pajzán kedvben még Béla sem látta és sajnálattal vevé vezetőjök intését, hogy jó lesz a visszatérésre gondolni. Soha nem feledem e napot, nézd Béla meg is örökítem én is itt a vadonban váljon meglelik-e? Kis kártyára pár sort irt, és neveiket, aztán bádog szelenczébe zárva azt legörgité, mi csörömpölve hullott egy ideig, mtg végre elhangzott a mélységbe e különös emlék. Béla pedig kértére a sziklába vésé Iza-Béla —• nézd angyalom a mi-két nevünk, együttesen a tiedbe van foglalva, miből azt jósolják, hogy nagyon szerencsés párnál fordul elő. A vezető aggályosan kezdett körülnézni, ismét felhő úszott fejők felett, ő ismerte az idő minden szeszélyét, bár a legjobban kedvezett nekik eddig, mégis jobban sürgeté őket. Egyszerre éles szél búgott, mind gyorsabban tömörültek a felhők, eltakarva minden kilátást, bármennyire siettek, a vihar kikerülhetetlen volt. Rettenetes dörgés remegtető meg a levegőt, mi félelmetesen viszhangzott a hegylánczokon, a villám megmegvakitá őket, és a legrosszabb helyen voltak, midőn kitört a zivatar. Sehol nem vonhatták meg magukat, az eső mint •gjtaüsi oMtoiniboltúgj iuhQgottla»morr* magival a kőtörmeléket, az ut sikamlóssá vált, sötét lett, | mintha fekete leplet borítottak volna mindenre, menekvés nem volt, a bősz viharnak kivoltak téve, a néhány perczczel előbb is oly vidám pár. A vezető szitkot mormogott, és Zizát hatalmas karjaiba vevé, ki átázott ruhájában már lépni sem tudott, és a félelemtől remegve engedé gyermekként vinni magát. Uram jöjjön e szikla fal mellé vonuljunk hamar, mert lesodor bennünket is a zuhogó ár, monda, és iparkodott azt elérni, hol szorosan összekapaszkodva, mindkét férfi csak Ziza védelmével voltak elfoglalva, ki bár mindenkép uralkodni akart magán, de a rémület, a hideg még fogait is megvaezogtatá. Béla végtelen szemrehányást tett önmagának, hogy fiatal nejének kérésére hallgatva ide felhozá, többször tettek "ugyan szerencsésen nagyobb kirándulásokat, most azonban a fátum elére őket is. A vihar pedig csak tovább tombolt, zúgott — mi a zord vadonban borzadályos szép látvány; egy siketitő csattanás hallatszott, mintha a hegyi szellemek bősz haragjukban a sziklákat döntötték volna halomra, rémület foga el utasainkat, kik pillanatra megtántorodtak, Ziza pedig végkép elveszte lélekjelenlétét, szemei lezáródtak, mit sem tudott önmagáról. A mily hamar jött a vihar, ép oly gyorsan vonult el, mire a tó partjához értek, meleg napsugár hatott jótékonyan szegény átázottakra, kik lassan haladtak tovább, mert Ziza végkép kimerült; úgy hogy a kis mettházat elérve, ott rögtön ágyat kértek számára. Béla mindent elkövetett ápolására, egész éjjet átvirrasztá neje mellett, ki eleinte meg megremegett a hidegtől, utóbb nagy forróságról panaszkodva, nyugtalan szaggatott lélekzettel beszélt érthetetlen szavakat — majd felakart kelni, és sietni anyjához — és ujra visszahanyatlott fokozódó láz által lankasztva. Ha nyugodt kedélylyel kitekinthettek volna az éjbe — mennyire gyönyörködhetnének e vadreganyea tájon^ mit % hold b.alvany> reigő fénye

k mint villany ár világított meg, a sötét bérezek, az a végtelen némaság, mind együttesen a természet szabad színpadján álomkép gyanánt tünt fel. De ki gondolt most ezzel — Béla alig vára a hajnalt, orvosért küldött a fürdőhelyre, türemletlenül várva megérkezését. Szomorú nap következett, mert Ziza folyton láztól gyötörve, önkívületben volt — Bélát hivá, ne hagyja egyedül — ki folyton mellette volt, biztató szavakat intézett hozzá — azonban zavart tekintet© alig ismeré fel. Hányan megtevék az utat baj nélkül, gondola és ép bennünket ért az el, keserű szemrehányásokat tett ismét magának, eszébe jutott napa intése, bár itt volna leánya mellett. Sietve irt neki néhány sort — de a valóról nem meró tudósítani, nehogy nyugtalankodjék, inkább Zizát menté, hogy azért mert alszik ír ő helyette, különben vígan vannak. — A fiatal erő legyőzte harmad napra a bajt, Ziza bár gyengén, de javulás utján volt, és tréfásan, emlité, hogy néztek lei, ázott ruhában, vidor kedélye ismét visszatért, nevetve monda, hogy óhaja milyen hamar teljesült, a menházban pár napot tölthetni, Béla homloka ugyan összevonult — de látva fiatal nejét veszélyen kivül, hallgatva víg csevegését — feledték a kiállott ijedelmeket. A derék vezető is megkapá illő jutalmát, hogy oly gonddal türelemmel volt j irányukban. A kis menházba ki betér, két csinos fényképet is fog látni, kik iránt kérdezősködve, megtudja, hogy Béla-Ziza arczképei, kiket e kis lak gazdái pár napig tőlök telhető szívességgel láttak el. A jó mama pedig még utólagosan sem tudá meg az utazási részleteket — minek szomorú következménye is lehetett volna — de miről most már vigan csevegnek, baj után ha minden jóra fordul ismét mily könnyen feledjük azt! I