Pápai Lapok. 14. évfolyam, 1887

1887-04-03

jYtegrjeleTAilc Minden vasárnap. Közérdekű sürgős közlésekre koronkiat rendkívüli' szamok is adatnak ki. Bérmeritctlen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. A lapunk szánt közlemények a l a p SZER K. h i v a fal á b a {Ú - k o 11 ég i u m é p ii l e i) küldendők. PÁPAI LÄPÖ^^ Előfizetési clij als:. Egy évre 6 frt. — Félévre 3 fr. Negyed évre 1 frt 50 krajczár. Egy szám ára iß kr. HIRDETÉSEK I hasábos fetiisor térfogata titán 5 kr, nyilttérbeu 25 krajczár^ A dij előre fizetendő. Bélyegdíj mindig külön számíttatik Az előfizetési dijak, s hirdetések a lap KIADÓ hivat a lá b a (ref. főiskola nyomd áj aj küldendők. Pápa város hatóságának c s több pápai, s pápa vidéki egyesületnek hivatalos közlönye. ras hazánk polgáraihoz! Alulírottak az országos halászati egyesület nevében hangoztatjuk hívó szavunkat. Felhívunk ezennel minden igaz honfit a közreműködésre a gazdaságnak egy oly ágában, mely kiváló figyelemre érdemes, de hazánkban eddig kellőképen méltatva nem volt. Ezen gazdasági ág a halászat! A halászat, mely hajdan a magyar ember egyik főfoglalkozása volt, alig űzetik mar Magyarországon és hazánk annyira dicsőített egykori halböségemár csak a mesék országában található fel. S miért van ez igy? Mert közöny nyel néztük a dolgok hanyatlását és nem fogtunk bele derekasan, ma gyar emberhez illően, a haltenj'észtés emeléséhez. Az amerikai, az angol, a franczia, a német, sőt az orosz is hozzá látott már az okszerű vízgazdaság népszerűsítéséhez. A magyar sem maradt egészen hátra; a „Felsőmagyarországi halászegylet" elég ei élyesen és szerencsésen is mozdította elo a halászat ügyét hazánk felső részében; de ennek működési köre csakis az ország felsőrészére terjedt. Az országos egyesület azonban az egész országra terjesztvén ki működését: a halászatnak egész terjedelmében való felvirágoztatását tűzte ki feladatául. A halak okszerű tenyésztése, vizeinknek halakkal való benépesítése által milliókat szerezhetünk meg hazánk népei számára a mellett, hogy még jó és egészséges tápanyagot is nyújtunk népünknek. Azon reményben vagyunk tehát, hogy nagy számmal lesznek azon tisztelt hazafiak, kik, a jót föltétlenül pártolva, sietni fognak, hogy hazánk közgazdasági viszonyainak emelésén velünk közreműködjenek. Különösen a vizek birtokosait, de magukat a gyakorlati halászokat is biztosan várjuk, hogy a haladás kibontott zászlója alá sorakozni fognak. Az országos halászali egyesület a maga részéről mindent el fog követni, hogy az országos érdekeket minden irányban és minden tekintetben teljes mértékben képviselje és előmozdítsa; s hogy azt kellő erélylyel és nyomatékkal megtehesse; minél több közreműködő tagra /an szüksége. A tagok közti kapcsot megalkotja a »Halászati Lapok« czimü közlöny, mely egyelőre 6-szor jelenik meg évenként, nagy nyolezadrét alakban, s a melyet minden tag tagdíjának fejében ingyen kap meg. oRendes tagok: 1. oly személyek, kik egymásután folyó 3 évre évenkinti 3 frt fizetésére magukat kötelezik; 2. községek, társulatok, szöTÁRCZA. UJ GALATHÉA. Almaimban szobrot alkottam, Es Galathéának nevezem. Mint szántalak jó Pigmáleon ! Hogy szebb lön tiednél az enyém. Kész müvem mindenik vonása Remek munka volt. Eleinte Gyönyörködtem a néma kőben, Aztán belészerettem, mint te! Es forró keblemhez ölelve Lestem ajkárul a szót, egy jelt . . . S a márvány szivem melegétől Miként a tiéd, életre kelt. Ah, mennyi báj! birhatásukért Az élőt magamhoz lánczolám, S szóltam hozzá': mindened leszek Te álmaim szülte szép arám ! Ö nem volt oly rajongó, mint én. Csókjaimtól vére nem hevült. Futott előlem, s én csalódva Bámultam, mig újra megkövült. Széttörtem a bálványt. S álmomban Egy hang, — rejtve a bántó mosolyt — Ekkép szólt: márványod talán szebb, De Galathéád a .régi volt! ftlpo-foj'. vetkezetek, vagy egyéb testületek, melyek évi 5 frt tagsági dijat fizetnek. Alapító tagok azon egyének, kik legalább 50 frt, községek vagy testületek, melyek legalább 100 frt alapítványi tőkét az egyesület czéljaira biztosítanak vagy le fizetnek.« Midőn tehát kérésünket a jó és nemes czél elérhetése iránt való tekintetből ismételjük, s a halászat ügye iránt érdeklődő honfitársakat a tagok gyűjtésére fölkérjük: egyszersmind a kitöltött aláírási íveket Kriesch János műegyetemi tanárnak Budapesten megküldeni kérjük. Hazafiúi üdvözlettel Gróf Migazzy Vilmos elnök. Audaházy Pál alelnök. Kriesch János ügyvezető alelnök. Dr. Ruffy Pál I. titkár. Hazay Gyula II. titkár. Az 1861-iIt évben alaliitlü A

r

eszprónr megyei lxoxivécLsegély'ző egyletneJc nooclositoit alapszabályai. 1. §. Ezen ,,Honvédsegélyző egyletnek'

1 rendeltetése az 1848—49-ik évben vívott függetlenségi harezban részt vett, s igazolt, Veszprémmegyében illetékességet nyert honvédek, erkölcsi és anyagi előmozdítása és segélyezése. 2. §. Az egylet az ő működését gyakorolja: először tisztikara, másodszor választmánya, harmadszor közgyűlései által. 3. §. A tisztikar áll — egy elnök, egy alelnök, egy fizetéses jegyző és pénztárnokból és a Budapesten szókelő választott központi képviselőből. Az egylet törvénykezési ügyeit, a választmány által esetről esetre meghatalmazott ügyvéd által intézi. 4. §. Az elnök adadályoztatá'sa esetén, az alelnök köteles a választmányt , évnegyedenkint egyszer, ezenkívül minden sürgős esetben, melyek közé az évi számadás beterjesztése is számíttatik, össze hívni, a halasztást nem szenvedhető ügyeket tárgyalás alá vétetni, a közgyűlést pedig ininden évben a megyei törvényhatósági májusi közgyűlés első napjának délutánján, megtartani. Kötelessége továbbá a pénztár állását — jegyző és két választmányi, tag közreműködése mellett, koronkint, váratlanul, megvizsgálni, a választmánynak az eredményről jelentést tenni: kivételes és sürgős esetekben a választmány utólagos jóváhagyása mellett a pénztárból 20, — husz forintig utalványozhat, a jegj'zőt hivatalos működésében ellenőrzi; végre a budapesti országos honvéd egylettel az ös^szeköttetóst és szellemi érintkezést folytonosan fentartani, s általában odahatni köteles, hogy ezen egyletnek tagjai, az országos segélyalapból aránylagosan részesittessenek. 5. §. A jegyző kötelessége a választmányi és j közgyűlési jegyzőkönyveket vezetni, a határozatokat pontosan kiadványozni; a felek által benyújtott kérEgy s más a tánczról. (Folytatás és vége.) Majd egy eredeti, meglehetős éles gúnyverset is közöl szerzőnk a tánczosokrúl, — de nem feledkezve meg a szebbik nem iránti köteles tiszteletről — csakis a férfi, tánczosokról, mely is a következő: Tekintsd meg a tánezost, Mint kellemes majmot, Meglátod jól, micsodás. Derekát lógatja, Fejét s nyakát rázza, Mint rosz lovu talyigás. Süvegét konyára A fülére vonsszaj Mint poklot töltő vadász. Zugai, mint fáradt ló, Hogy már azzal szép ő, Ruháját kikapcsolja. Szemei villognak, , Mint vizbe holt lónak, A száját tátogatja. Néha hajjá — hujját Kiált ő hop — hujját, j Mintha csak maga volna. — j Ugrik s igen topog, Azt tudja, hogy ő kong, . I Mások neki örülnek. Csuszkái, hányja lábát, Mintha tolna gályát, Eben légyen rész ennek. Karjait csóválja, Pajkos ő munkája, Mint rongyos fársángosnak. Kezei csattognak, Veszteg nem állhatnak, Mint pozsonyi hóhérnak. Őtet sok rosz nézi, vényeket elfogadni, azokat az nktatókönj'vbe bevezetni; az egylet irattárát kezelni, rendben tartani és híven megőrizni, eljárása felett az elnök őrködik. (í. §. A pénztárnok a dolog természete szerint az egylet értékét, anj'agi felelősség terhemellett kezeli; fizetését évenkint'a választmány határozza meg. Kötelessége minden év negaveclén a választmányi ülésben a pénztár állásáról jelentést tenni, számadását s a vagyon mérlegét év végével, a választmánynak bemutatni. 7. §. A választmány, az elnök vagy alelnökön kivül — tizenkét rendes, három pót, s a tekintetes megyei bizottság által — lehetőleg veszprémi lakosok közül - vá^isztott három tagból áll. Érvényes határozat, hozatalra az eluök — illetve alelnökkel együtt, hét tagnak jelenléte szükséges. 31a azonban az első összehívásra, a hét tag meg nem jelennék, a következő választmányi ülésben ezen körülménynek jegyzőkönyvi világos megemlítés mellett, a jelenlevők határoznak. A választmány vezeti az egylet összes belügyeit, a pénztárnok által beadott számadást és mérleget — az e czélra összehívott, ülésében alakítandó számvizsgáló bizottság által megvizsgáltatja, s ugyanazokat, minden év első évnegyedes ülésén felülvizsgálja, s számolót felmenti, hiány esetében ellene a törvényes eljárást azonnal megindítja. Az egylet tőkéjéből adandó kölcsönöket, mindenkor biztosíték és rendes betáblázás mellett, anyagi felelősség terhe alatt 20 frt legkisebb, 1000 frt legnagyobb összegben megszavazza és kifizetés alá utalványozza. Ezektől eltérésnek csak kivételes esetekben, akkor is csekély összegre és rövid időre szóló kötvényekre lehet helye. Főszabályul tekintessék, hogy az egylet értéke, teljes biztositéku ingatlanokra, jelzálogképen helyeztessék el. A választmány hatásköréhez tartozik továbbá, a jegyző és pénztárnok fizetését időről időre meghatározni. Végre az országos központi segélyezésre, vagy a honvéd menházbai felvételekre nézve, titkos szavazás utján ajánlatot tesz. A választmány határozatával meg nem elégedő félnek jogában áll, a legközelebbi közgyűléshez írásban vagy szóval a gyűlésben fellebbezni. 8. §. Az egylet nevében működő központi választott képviselő hatásköréhez tartozik, a központi, országos üléseken az egylet érdekeit képviselni, azokról az egylet elnökét, értesíteni, s a mennyiben az egyletnek előnyt nyújtó szolgálatot tesz, a választínánjr által, fáradozásai s netán költekezései fejében méltányos tisztelet díjban részesittetik. S). §. A közgyűlés hatásköréhez tartozik, a tisz tikár és választmánynak három évrei megválasztása, a hozzá fellebbezett ügyeknek elintézése, ugy az alapszabályok elfogadása, és esetleges módosítása. Végül a választmány által bemutatott évi számadásokat felül vizsgálja, illetve azok felülvizsgálatára kebeléből bizottságot küldhet ki, avagy a választmánynak a számadásra vonatkozó jelentését tudomásul veszi, s a felmentvényt megadja. 10. §. Az egyletnek tagjai mindazok, a kik a korábbi alapszabályok szerint, annak tényleges tagjaiul felvétettek, s mint ilyenek igazoltattak. Továbbá tagjai lehetnek még azok is, a kik Veszprém megye területén illetőséget nyertek, s az 1848—49-iki függetlenségi harezban tényleg részt vettek, s mint ilyenek — magukat igazolják. 11. §. Az igazolásnál a korábbi gyakorlat szolgál zsinór mértékül, mely szerint az igazolási kérvényhez két — már igazolt honvédnek bizonylata melléklendő, mindazonáltal a választmány, a felmutatott bizonyítékokat szabadon mérlegeli. 12. §. A segélyezés kölcsön adásban, időnkéntisegélynyújtásban, és évi nyugdíj adásban nyilvánul. 13. §. A segély adás módját és mennyiségét, a pénztár állásához képest, a választmány határozza meg; azonban tartozik felügyelni, hogy a segélyezésben a megye területén lakó honvédek, aránylagosan részesitessenek. 14. §. Azon időszakonkénti segély nyújtásban, nemcsak a harezban részt vett honvédek, hanem azoknak özvegyei is, — a mennyiben ezen minőségüket igazolják — részesülhetnek, — - és pedig külömbség' nélkül, váljon elhalt férjeikkel már, az 1848—49-ik években, házassági kötelékben voltak-e vagy nem.' 15. §. Az állandó nyugdíjban részesülők, ha időközben, bármi módon, az élet fenntartására szükséges vagyonhoz jutnak, nyugdíjaikat elvesztik; ebből kifolyólag, a nyugdíjazottak, minden év elején, a pénztárnoknál szegénységi bizonyítványaikat felmutatni tartoznak; s az ily szegénységi bizonyítványok, a nyugdíjról szóló nyuktákkal együtt, a számadáshoz lesznek csatolandók. 1G. §. Az egylet feloszlásakor, annak vagyonából mind az — a mit ezideig a segélyezések ki nem merítenek, egy — a honvéd egjdet által meghatározandó veszprémmegyei jótékony czélra forditatik. 17. §. A korábbi alapszabályoknak mindazon pontjai, melyek a jelen alapszabályokba ütköznek, hatályon kívülieknek nyilváníttatnak. Veszprémben a veszprémmegyei honvéd segélyző egylet, 1887. márczius 20-án tartott ülésében. 3ía \,<x<MW5&FA/\fy Bános egyleti jegyző. elnök. Kaczagnak is néki, Mint egy bécsi bolondnak. Hiszen rufc SZENIEFY ez, Vajon a medvéhez Szintén nem hasonló-é? A majmot rútabbnak, Ennél csúfosabbnak, Vájjon kiálthatnád-é? Elmélkedéséből aztán a következő tanúságot vonja le és adja elibünk szerző: 1. Nem jó idvességet kívánó embernek a tánczolásnak mesterségét tanulni. 2. A tánczolást tanító mestereknek az ő hivatallyok nem szabados és nem tisztességes hivatal. 3. Nem illik keresztjéén Magistratushoz (épen jó helyen mondom!) hogy a tánczolásnak tanító mestereket táplállya, azokat és azoknak oskolájokat megszenvedje. 4. Nem kell a cselédes (azaz családos) gazdának az ő házában a tánczot megszenvedni, hanem az ö jussa és auctoritása (joga és tekintélye) szerint arcealni (tiltani) kell, ha mikor vagy külső vendégek, vagy valakik az ő háznépe közzül cselekedni akarnák. 5. Nem illik hát igaz szent emberhez, hogy ő a tánczot és tánezolókat nézze. j Mily vétkesek vagyunk mi nrjndnyájan, mélyen tisztelt közönség! az előadott nézetek szerint. De hiába! változnak az idők, a nézetek, áz emberek! Csodálkozás vagy épen a botránkozás ne érintse azonban részünkről ama tisztes lelkipásztor emlékét, ki kora szellemének volt hü szolgája, annak nézeteit tolmácsolta, annak viszonyait rajzolta. Nemcsak náluhk, bárhol hazánkon kivül is találhatunk az elmúlt századokból számtalan oly dolgokra, melyek a mai szempontból csodálatosoknak vagy épen nevetséségejseknek látszanak. Nemrég olvastam, Valahol^ hogy egy spanyol pap szintén a XVTE. században a kocsikázás ellen tartott szigorú prédikációt, kijelentvén, hogy gyengélkedő asszonyoknak megengedhető ugyan kocsin járni de férfiaknak valóságos bűn és szégyen. * Azonban mindjárt kifogyok az időből s még magáról a magyar tánczról alig hogy szólottam valamit. Egy franczia bölcsész szerint bármely nő jellemét meg lehet ismerni tánczából; mennyivel inkább áll ez a nemzetekre, melyeknek különleges tánczaiban a nemzeti genius nyilatkozik. A mi régi nemzeti tánczainknál két osztályt vehetünk fel, a harczias és társas tánezokat. A harczias tánezok közül a kelevéz és kopja táneznak ma már csak emléke él; a daliás huszárok toborzója nyújthatott ezek felől némi fogalmat a verbunkosok ehnult korszakában. A játékkal összekötött társastánezok közül bírjuk az egeres, lapoczkás, gyertyás, süveges és párnás tánezok leirását. Az idő rövidsége • miatt neveik egyszerű felsorolásával meg kell elégednem. A szoros értelemben vett nemzetitáncz a népnél a hajdú — vagy magyartáncz, az előkelőknél a palotás volt. Amaz nem volt egyéb mint. mai csár-. dásunknak egyszerű, de méltóságos előde, mely a főúri körökben és előkelő tánczmulatságökban csak századunk negyvenes éveiben nyert létjogot. A palotást gróf Bethlen Miklós egy franczia úrhölgynek következőleg irja le: „A mi tánezunk körbe megy, a tánezosok egymásnak kezet adnak s egy előtánezos vezeti őket. Csendes léptekkel kezdődik, majd mmdinkább gyorsul, mig egész alakzatok lesznek belőle. .Miután a férfi egyet kettőt perdül, átöleli tánezosnéját, ki kezét szintén reá nyugtatja, aztán megforgatja, de vigyáz arra, hogy a félkört e közben se lépje át: nagy termekben néha hetet nyolezat is forgásban látunk, mig a többi a félkört pontosan fehtartja," Láth&t-