Pápai Lapok. 14. évfolyam, 1887
1887-11-13
jMésJ elexlilc Minden vasár 12 a p. Közérdekű sürgős közlésekre koronkint rendkívüli számok ts adatnak ki. Bér menteden levi lek, csak ismert keséktől fogadtatnak el. Kczt rátok nem aduinak vissza. A lapnak szánt közlemények ,i {. a p SZ Ell K. hiiui falába (_() - k 0 11 ég i it tu é p il! c t) küldendők. Előfizetési díjait. Egy évre 6 frt. — Félévre 3 frt' Negyed évre 1 frt 50 krajczár. Egy szám ára íj kr. HIRDETÉSEK [ hasábos petiisor térfogata után 5 kr, nyilttcrben 25 krajczár. A dij előre fizetendő. Bélyegdíj'mindig Mi lön számíttatik Az- előfizetési dijak, s hirdetések a í a p EI ADÓ h i v a i a láb a (r ef. fő is k o l a n y 0 ni dúj a) küldendők. Pápa város hatóságának és több pápai, s pápavidéki egyesületnek hivatalosközlönye. A megye ünnepe és Veszprém városaE hó 24-én messze kiható jelentőséggel biró ünnepet ül Veszprém vármegye, a megyei impozáns új székház ünnepélyes megnyitása alkalmából. Ez ünnep a megyei egység, s összetartóság ünnepe lesz, melyet nemhogy kevésbe venni nem szabad, de sőt annak fényeért mindent elkövetni egyenesen kötelesség Nem czólunk e sorokban a reeriminatiók terére lépni. Az új megyeház építési ügyéhez sok keserű emlék fűződik. A kezdet -— valljuk be őszintén — nem volt szerencsés. Elhagyni az először elfogadott alapot, s egy 4 oly an terv kedveért, mely nem ez alapra támaszkodott, nem lett volna szabad. E felől azonban panaszkodni most már. eső után köpönyeg. De azt az egyet még e sorokban sem tudjuk megállani, hogy ne tiltakozzunk azon felfogás ellen, rnelyet néhány otromba szájhős szeret minduntalan hangoztatni, hogy az új megyeháznak mai nagyságban és terjedelemben történt építéséért, s az ennél esetleg felmerülhetett helytelenségekért épen csak az épitő bizottság elnökét szeretnék vádolni, ki pedig — mint erről a bizottság minden egyes tagja tanúságot tehet, épen az ellenkező álláspontot foglalta el. A bizottság pedig valóban önzetlenül iparkodott megfelelni hivatásának. De a miket abonezoló kritikusok, vagy a mindennel örökké elégedetlen Hamletek felhoznak az új megyeház ellen, az igazság világánál igen kevésre redukálódnak. A tény, hogy Veszprém vármegyének egy imposáns, nagy új megyeháza van, oly magas érdekeket képvisel, mely előtt eltörpülnek a sokszor általunk is elismert jogos, de legtöbbször igaztalan kifogások. TAR_CZA. SZOMORÚ SEJTÉS. Gyakran megkap egy fájó sejtelem Az elmúlás örömtelen nyomán; Sirok közt, egy-egy elfeledt helyen, Hogy én is elmúlok késön-korán. Hogy mint a tüz a szélben ellobog, Elég a szivem, lelkem, életem — S hogy nem valánk egymással boldogok Ez egyetlen, múlékony életen. Egy bánat ez., mely tán' véget sem ér A lobbanással, mely vegso leszen — D mint a füst a légből, visszatér, Reám borul sötéten, nehezen. Hisz jól tudom, hogy fel nem ébredek, Habár szeretnék széjjel nézni még, Ha majd felettem vészes ezredek Repültek el, hogy milyen e vidék. Szorongva sejtem: puszta lesz, kihalt Ax érzéketlen, satnya nemzedék, — A nap nem ég, nem zeng pacsirta dalt, Fagyos rögök porát is elfedek. S ha szellő kél, — mint lelkem mélyiben E bús sóhajjá olvadt gondolat; Feslö virágok szirmán nem pihen, Mást nem talál mint sirok s szobrokat. csontot címt^-. Lídia. Beszély Irta: GIZELLA. „Csak utazó az ember ide. lenn, Találkozunk meg elválunk." Milyen nevet óhajt a bejegyzésre asszonyom? Lídia, — volt szomorúan a válasz, és egy könny pergett le * gyászos hölgy halvány arczin. Egy bizonyos, hogy az impozáns megyeház erkölcsileg a megyének ugyan, de tényleg csak is — Veszprém városának -válik előnyére. Mint mikor az ország pénzéből Budapesten valami országos nagy épület épül, az is csak Budapestet emeli, annak szolgál díszül, sőt anyagi haszonul. Igy vagyunk az új megyeházzal is. A veszprém városiak nem is képzelik, mily roppant jelentőséggel bir reájuk nézve az, hogy városukban egy új nagy modern középület épült. Ha semmi más, úgy ez a középület biztosította Veszprém városának a megyei székhely állándósisitását. S igy már maga ezen egy körülmény: a legteljesebben indokolja, hogy a megyének nov. 24-iki ünnepe voltaképen első és legfőbb sorban Veszprém város ünnepe! S mikor Budapesten, vagy bármely más városban valamely középület épül, akár országos, akár megyei, akár társadalom pénzéből: — az illető város, (mert csak is ez köszönhet legtöbbet a középület után) soha sem késik kezébe ragadni az ünneplés kezdeményezését. A város polgárai polgári ünnepnek, saját ünnepjüknek tekintik a napot, mely hivatalosan egy középülettel ajándókozá meg városukat. Nem tekintenek költségre, fáradtságra, mert midkettő bőségesen visszatérül a középület nyerésében anyagilag, erkölcsileg. Ityen városnak ismerjük Veszprém megyénk derék szókvárosát, Veszprémet. Ilyennek ismerjük vendégszerető kitűnő polgárait, a város vezetőit, értelmiségét. Egy egész megye — mely drága pénzen voltaképen Veszprém városának hozott most áldozatot — egy egész megye és az ünnepre eljövő szomszéd megyék érdekkel néznek a nov. 24-iki ünnepségek elé. Nem szabad csüggednie gyermekein, most már elhatározta magát, — egész éltére nincs ide kötve, ha nem képes ez állást megszokni, más után nézünk és addig az én házam mindég befogadja, azt nagyon jól tudja, — monda az öreg orvos meghatott hangon. Most pedig menjünk, én vezetem először is uj lakhelyére. Igen egyszerű, de végtelen tiszta szobácskába léptek, ágy, szekrény; asztal, mind egyforma világos fából, fehér függöny a magas szárnyas ablakon. Lássa gyermekem, milyen szép csendes kis hely ez, ilyenre vágyódott, adja az ég hogy itt megnyugvást találjon. Oh azt én meg nem lelem soha, legkevésbé itt a kórház falai között, mely csak szenvedő embereket fogad magába, Istenem miként bírom ki, monda és zokogás fogta el hangját. Ne akarja, miszerint megbánjam hogy ide hoztam, de ismételem, minden órában hozzánk jöhet, jól tudja, nőm is mennyi részvéttel van sorsa iránt. Igen tudom és köszönöm, önök oly jók voltak hozzám mindég, nem fogom feledni, de nehéz a kezdet uj pályámon, majd talán csak megküzdök. Ha nem ismerném milyen bátor, erős lelkületű nem mertem volna ajánlani, folytatá az orvos, férje életét is csak rendkivüli ápolásával birta addig is fenntartani, ütiiosfc pedig váljunk, az ég áldja, gondoljon öreg hi,rátáira és egy utolsó kézszorítással ki sietett a szobából, mert meghatottságát alig birá palástolni. Lidia egyedül maradt, oly csend volt, mintha élők sem volnának e nagy lakban körülötte, kicsomagolt, elhelyezte azon apró tárgyakat melyektől nem birt megválni, mind ez kevés időt vett igénybe, aztán átengedé magát szomorú gondolatainak. Oly zsibbasztó fájdalom vett erőt rajta, élete újra végig vonult emlékében, boldognak soha nem érezte magát, de most annyira elhagyatott, mintha élve kriptába zárták volna. Eszébe jutott, hogy kötelességét mindenkor híven Iteljesité, ez megnyugvást ad gondola, nincs mi- lelkiismeretemet terhelné, de ah, mégis van a múltban, mit tehetek róla, ha az én szivem is egyszer felébredt, miért teremt m ég szivet, ha Örömmel fogadjuk el Veszprém városának feléjük nyújtandó baráti kezét, Apellálunk Veszprém város vendégszeretetére; az ünnep iránt való széles érdeklődésükre! S hisszük, hogy nem fogunk csalatkozni. Ugy legyen! = Tisztelgés Id. Martonfalv a y Eléírnál. Megható ünnepélyesség folyt le f. hó 6-án városunkban. A győri kir. törvényszék, a győri kir. ügyészség és a győri kir. törvényszéknek területén levő kir. járásbíróságok összes személyzete nevében egy Fittler Imre kir. törvényszéki biró, Laczn Károly kir. járásbiró, Kovács Sebestyén Lajos kir. alügyész, Dr. Karsay Béla kir. albíró és Hoffmann József kir. törvényszéki jegyzőből álló küldöttség jelent meg a legközelebb városunkba visszatelepült Martonfalvay Elek nyugalomba vonult győri kir. törvényszéki elnöknél, hogy megbízóik nevében egy arczképeket tartalmazó emlékalbumot nyújtson át. Az album átnyujtásánál Fittler Imre biró a következő beszedet intézte a megtisztelthez: Nagyságos úr! Már hónapokkal ezelőtt felmerült annsk híre, hogy Nagyságod nyugalomba vonulni fog. Később Nagyságod maga is nyilván hangoztatta azt, hogy nyugalomba vonulni kivan és igy ennek bekövetkezése senki előtt többé kétséges nem lehetett. Mégis az, a midőn megtörtént, megdöbbentő fájdalommal érintette a győri kir. törvényszék, a győri kir. üg3'eszseg és a győri kir. törvényszéknek területén levő kir. járásbíróságok összes személyzetét. És méltán! Mert Nagyságod, mint hivatalfőnök nemcsak fényesen töltötte be hatáskörét, hanem jóságával mindnyájunk irányában a hivatalos életet és érintkezést kellemessé tette, a hivatalos és magán életben mindenkor annyi szívességgel és nyájassággal viseltetett, hogy vezetése alatti hosszas együttlétünk nem a megszokásból, de mindezeknek természetes következménye gyanánt, a hivatal érdekének rendkivüli előnyére, az országban talán egyedül álló benső szoros, valóban családias viszonnyá fejlődött. Ezen feltűnően szép helyzetnek Nagyságod volt a feje és éltető ereje, épen ezért Nagyságodon egyenlunt és mindnyájan nagyrabecsüléssel, ragaszkodással, hálával és szeretettel lelkesedve csüggünk, körünkből eltávozása felett méltán kesergünk. Ezen órzehnek indítottak minket arra, hogy ugyanakkor érzelmeinknek jeléül, a midőn a hivatalos összeköttetés közötabból ki kell tépni az érzelmeket, igen én kitéptem, pedig milyen fájó volt és tovább is a kötelességnek éltem. Órákig volt elmélyedve bánatába, észre sem vevé, midőn mellette egy nő állt. Lidia monda gyengéd hangon, jöjjön velem, ne engedje át magát a mult emlékeinek, higyje meg, feledni fog itt, ha megismeri a körülményeket, nem tekinti oly boi-zasztónak, ismerjük életét és tiszteljük fájdalmait, mindnyájan elnézéssel leszűrik eziránt, majd csak lassan szoktatjuk uj helyzetébe, nehéz ugyan ápoló nőnek lenni, de mily szép hivatás az, ki egész lélekkel arra szánja magát, a szenvedő emberiségnek enyhülést hozhatni! Oh Nagysád,*íátom kegyed igen jó, azt hallottam házi orvosunktól is, hisz azért fogadtam el ez ajánlatot ide jönni, ő emlité milyen nemes szívű hölgyre találok ki elnézéssel lesz irányomban. — Az igazgatóné, magával hivá, hogy szórakoztatásul bemutassa a ház berendezését. Mindenhol a legnagyobb rend, kényelem volt látható, a corridorok, légfűtéssel melegítve, beázőnyegezve, ajtók neszteleu nyitása, szobák keményfa bútorokkal, padlóval és az ismert vörös kereszttel jelölt fehér servíessel berendezve. — Nézze Lidia mi nem sok szövetet használunk, azért az ablakok függöny nélkül, azért minden kemányfa, hogy a por, a baktériumok, mennél kevésbé terjedhessenek. Három osztályunk van, minden pavillonban orvosaink a leg"elsök és nem egy veszélyes operácziónál, nyújtottam én is segéd kezet, betegeinket mind meglátogatom, kegyedre csak első rendűek jutnak, különben is csak művelt osztályból kerülnek ide. Most nézzük meg a konyhát, középen az óriási nagy tűzhelyen különféle kazánok, sütők,'- gőzfűtésre berendezve, a többi kisebb oldal tűzhelyek kissebb főzésre használtatnak ós a mosó, mángorló gépek száritó kamrák, mind gyorsmunkát végeznek gőz segítségével. Itt vannak tantermeink, mert ápolónékat képezünk, apáczákafc, világiakat, kik aztán különféle irányban alkalmaztatnak. Lássa a kedves parkírozást az "egyes pavillonok körül, mig az igazgatósági épület lépcsőháza nagy oldal falain e szép freskók szent Erzsébetet, — tünk megszűnt, arczképeinket adjuk át Nagyságodnak, ez által jelképezve egyuttai azt, hogy mi Nagyságodtól válni nem akarunk és nem fogunk, ezután is hűségesen vele leszünk. Fogadja Nagyságod szives emlék gyanánt is arczképeinket tartalmazó ezen albumot, mit ezennel tiszteletteljesen átnyújtunk. A megtisztelt mélyen meghatva, hosszabban válaszolt. Megköszönte a megemlékezést, a mely nagy hálára kötelezi öt. Visszapillantva győri elnöki működésére, élete büszkeségének monda, hogy a kitűnő erőkből álló törvényszék élén állhatott, s a nem kevésbbé kitűnő kir. ügyészséggel együtt működhetett. Jó érzéssel is gondol vissza győri életére, mert tiszttársai és a közönség részéről sok jelét tapasztalta az őszinte baráti és rokonszenves érzelmeknek. Tudja, hogy voltak ellenségei is, de az természetes, mert kinek nincsenek, kivált birónak? de nem ís tartja ezt bajnak, mert mindenkinek tetszeni sohasem akart, s nem is tartja ezt szükségesnek. Megelégszik barátai és tiszttársai jó indulatának nyilvánításával, s hálás lesz érte a mig él. Ugyan csak élete végéig drága kincsképp fogja őrizni a becses, fényes cs meg nem érdemlett emlék tárgyat is, a mely valóban az őszinte barátság cs ragaszkodás jele, mert akkor nyújtatik át neki, a mikor már nem főnöke többé volt tisztársainak, s a mikor már senkinek többbé javára nem működhetik. Ajánlja magát a törvényszék, járásbíróságok és a kir. ügyészség tagjainak szives barátságába és jó emlékébe. Az átnyújtott album fényes díszmü, s Posner müintézetéböl kerülvén ki, a magyar műipar fejlettségét dicséri. Sárgás fehér bagaria tábláján középen a családi czimer van szines emailban, a szél és sarokdiszítmények bronz és nickel arabeszkek, szintén emaillirozott rózsákkal. A belső burkolat buzavirágszin selyem, s az ezt követő ajáulatilap, meleg tartalmú, sok színben kézi rajz és írás. A hátlapon bronzpajzson az évszám van bevésve. Az albumban a győri igazságügyi épület nagy fényképe után 59 kabinet-arczképe a tisztviselői karnak. A majd félméter széles' és harmad méter magas könyv fekete tokban van elhelyezve. Jelentés a megyei közig, bizottsághoz. Az 1882. évi XX. t. cz. értelmében közgazdasági előadói jelentésemet október hóról tisztelettel a következőkben terjesztem elő. ott pedig, csatatéren az elesettek között a vöröskereszt ápolónők működését nmtatják. Lidia megremegett, szinte elfeledé, hogy ö is ápolónői szer epre vállalkozott, erre ö soha nem gondolt, de mit is Ikeresett volna a nagyvilágban, hol oly egyedül állott, férje meghalt, itt hagyva özvegyét adósságokkal, melyek törlesztése mindentől ínegfosztá. Pedig hányszor kéró , legyen takarékosabb, mig fiatalok tegyenek félre, de ő igen könyehnü volt, elbízta magát, mert keresett, ügyes építész volt, nagyobb vállalatai sikerültek, de voltak, melyeknél igen vesztett, utóbb hosszasan betegeskedett és halála után szegény neje, ott állt senki és semmi nélkül; Csakis az öreg orvospár volt igaz részvéttel irányában, mindég sajnálták a szép kis asszonyt, látva milyen ellentétes nézetei voltak férjével, kit ugy' négyszem között barátilag meg is intettek, de hasztalan! Egyedül maradva ők vették Lillát inagukhoz, addig míg ügyei rendeztettek, ki látva, hogy semmije nem maradt, elhatározá, kár mi állást elfoglalni. Az orvos félve ajánlá a vörös kereszt kórház első ápolónői álást, miután emberektől, világtól távol akart lenni, az ő meleg ajánlata folytán itt is tűrhetőbbé tette helyzetét Lilla, mert ez volt világi neve, lassankint be-le találta magát uj helyzetébe, az orvosok, a többi ápolónők, mind fisztelettel voltak irányában, volt valami szomorú arczában. mi részvétet ébresztett, már megjelenésével elárulá, hogy jobb családból való. Egy év multán ő volt az első, kiben a legsúlyosabb eseteknél megbíztak, gyöngéd, önfeláldozó modorában, nem egy beteg, ki ápolásában részesült meleg köszönetet; moudott neki. Ü teüTszivvel lélekkel, nem vette észre, hogy akadtak, kik talán komolyabb érzelmekkél is lettek volna irányában, azonban — mind hiába! — • Egy komor őszi napon kis szobájában volt, gondolatai elrévedeztek, szivében végtelen lemondás, mint egy leszámolás az élettel, üteldntetta messzeségbe a | távoli számtalan házakra, melyek mindegyikében emberek vannak, kik taláú boldogabbak mint ő, megpillantó a Duna szőke hullámait mely hány szomorú életet fogad magába, midőn csen> ! " 46
