Pápai Lapok. 14. évfolyam, 1887

1887-10-16

Mi n (1 e n vasárnap. Közérdekű sürgős közlésekre ko.'onkiní rendkívüli számok is adatnak ki. Bér menteden lev. lek, csak ismert kezektől fogadhatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Á lapnak szánt közlemények a l a p SZERE h i c a t a l ü b a (/) - k o 11 ég i u m é p ü l c () küldendők. Előfizetési dijait. Egy évre 6 frt. — Félévre 3 frt. Kegyed évre 1 frt$0 krajczár. Egy szám ára 13 kr. HIRDETÉSEK 1 hasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttcrbcn 25 krajczár. A dij előre fizetendő. Bélyegdijmindigkül'ön számíttatik Az előfizetési dijak, s hirdetések a lap El A DÓ h iv a t a láb a (r e f. főiskola ny 0 m d áj a) küldendők. Pápa város hatóságának és több pá p a i 5 s pápa vidéki egyesület nek hivatalos közlönye. Elnöki jelentés a városi tanintézetek évi működéséről. Tekintetes képviselő testület! A Pápa városi iskolaszék felügyelete és ve­zetése alatt levő tanintézetekről s azoknak az 1086—7, iskolű év folytán kifejtett működéséről a következőkben van szerencsém előterjeszteni jelentésemet : I. Az államilag segélyezett polgári leányis­kola a lefolyt tanévvel fejezte be pályafutásának 12-ik évét. A tanév megnyitása a tanerők meg­nem jelenhetése miatt 1886-ik év szept. hó 13-án történt. Felvétetett összesen 129 növendék, év közben kimaradt 6 növendék, s igy az év végén volt 126 növendék a mely szám az előző évieket tetemeden fölözi, s mutatja, hogy az intézet a közönség részéről mind inkább pártolásra talál. A tanári karban azon változás történt, hogy Har­ra ch Etelka tanítónő a nagym. vallás és közok­tatási minister ur által az alsó meczeiuéfy felső népiskolához helyeztetvén át, helyébe az iskola­szék ajánlatára Nagy Gabriella polgári iskolai tanitónő neveztetett ki a nagyméltóságú minis­terium által. Továbbá Pigeon Hippolit franczia nyelvmester Pápáról elköltözvén, a franczia nyelv tanítását dr. Kapossy Luczián fogymnasiumi ta­nár ur vette át az intézetben. A zárvizsgák az intézetben 1887. év jun. hó 20 —26-ig tartattak, a melyeken az iskolaszék néhány tagjával személyesen jelenvoltam. A vizs­gák eredménye általában kielégítőnek mondható, amennyiben a megjelent növendékek az egyes tantárgyakban kijelelt czélt elérték va^y megkö­zelítették. Legegyenlollenebbnek mutatkozott a képzettség a német és franczia nyelvben, minek oka abban van, hogy ezen két nyelvet némely növendékek a családban és magán uton is tanul­ván, mások pedig vele csak az iskolai néhány orán foglalkozván, az eredményre alig alkalmaz­ható kellő mérték. — Az első osztályból mely­nek létszáma 47 volt az év folyamán az évzáró vizsgákra nem jelent meg 17 növendék, kik a tanári kar tanácsára maradtak el, mint gyenge 2. A pápai iparos tanoncziskolában 1886—7. tanévben a tanítás az 1886-ik év szept. közepén kel együtt foglalkozni, azon határozatot hozta, hogy a tanszer nélkül megjelenők távollevökül kezdődött meg, az előző idő a beiratásokra és jegyzendők be, s mint ilyenek büntetendők, felvételi vizsgákra fordíttatott. A növendékek las- j Az évzáró nyilvános vizsgák jun. 18—22-ig san jelentkeztek a beiratásra, ugy hogy az ipar j tartattak meg, a melyeken a növendékek legna­tanodai bizottság kénytelen volt a későn jelent- 1 gyobb részben megjelentek, feleleteikben szorgal­kezökre azon határozatott hozni, hogy a későn muknak és igyekezetüknek meglehetős eredmé­jelentkezés miatt iskolába nem járt növendékek menyét mutatták fel, bár meg kell vallanom, mulasztása terhökre számíttassák és ha ezen mu­hogy még távol állunk attól, hogy az iparisko­lasztásuk a többivel együtt az 50 órát elérné I lai szervezetben kijelelt czélt az egyes tudomá­osztályismétlésre utasíttassanak. Az iskola be­rendezésére nézve ezen évben azon újítás történt, hogy a három évi rendes tanfolyam elé két elö­készitö osztály szerveztetett, a kezdőké és ha­ladóké. Szükség volt erre azért, mivel azon nö­vendékek, kik az előkészítő osztályban írni és olvasni ugy a hogy megtanultak, nem birtak elég képességgel arra, hogy az első osztály tan­anyagát folytatólag sikerrel tanulhassák, de szük­ség volt erre azért is, mivel az első osztályban igen nagy számmal jöttek össze a tanonezok, ugy hogy párhuzamos osztály felállítása vált volna szükségessé. Az iskola ily módoni szerve­zésének már a mult tanévben mutatkozott ked­vező eredménye, jövőre nézve pedig biztat a re­mény, hogy ezen intézkedés által a rendszeres oktatás alapját vetettük meg. Az iskola szerve­zetének ezen átalakítása szükségessé tette, hogy heti 4 órával egy ujtanerö alkalmaztassák. Ezt oly módon foganatosította az ipartanodái bizott­ság, hogy Vargha József tanitó urat, ki eddig az I. II. III-ik osztályokban a reál tudományokat és magyar nyelvtant tanította, kérte fel a haladó osztály összes tantárgyainak heti 4 órán való tanítására, a Il-ik és III-ik osztályban pedig az eddig Vargha József ur által tanított reál tár­gyak tanításával K. Kiss József fögymn. tanár urat bízta meg. — A tanulók összes létszáma a lefoly tanévben volt a kezdő osztályban 46, a haladó osztályban 112, az I-sö osztályban 62. a Il-ik osztályban 64, a III, osztályban 24, össze, sen 308. A tanonezok iskolába járása az előző évekhez képest javult, bár még most sem felel­meg a szabályoknak és kívánalomnak; fegyelmi tekintetben sem lehet annyi kifogást tenni a ta­készültscgüek, akik ennélfogva az osztályt isme- j nonezok ellen, mint az elörö években. Az ipar­telni f^gjá 1 '. Ezen jelenségnek okát abban ta!á- j tanodái bizottság mivel a tanári kartól azon ér­lom, hogy iií-mely növendékek Korán és nem ; tesitést kapta, hogy a legtöbb rendetlenséget elég készültséggel adattak fel az isko'ába s igy ' azon tanonezok okozzák, a kik tanszerek nélkül nem képesek megbirkózni akiszabott tananya-gal. ^jelenvén meg az órákon, nem tudnak a többiek­nyokba, n anövendékek java részével is, eddig el­érhettük volna.' Folyó évi június hó 26—29-ig iparostanoncz munka- és rajz kiállítás tartatott, a melyen 62 növendék vett részt, 92 dr munká­val 21 iparágból. Ezen munkakiállitás a tanulók számához viszonyítva mennyiség tekintetében nem kielégítő, ugy hogy e téren ugy az ipartanodái bizottságnak és a tanári kainak, mint az ipar­testületnek sokat kell tenni jövőre, hogy a kiál­lítás czéljának jobban megfeleljen. Hogy ezen ügy iránt a közönség áldozatkészséget tanúsít, mutatja az, hogy önkéntes adománj'okból 117 ft. jótt össze jutalmazásokra, de hogy igazi érdek­lődést még sem mutat , az a kiállítás kevéssé látogatott voltából tűnik ki M.egjutalmaztatott összesen 34 tanoncz 81 frt 40 kr jutalommal. Az ipartanoncz iskola összes költségei 2074 fjt 50 krra mentek, melyek az ipartörvényben kijelölt források jövedelmében, városunk jólte­vöje Zimmerman János ur ö nagysága 690 frtnyi adományában s a magas ministerium által utal­ványozott 200 frt állami segélyben csaknem tel­jes fedezetet találtak. 3. A kereskedelmi tanoncz iskola I-sö osz­tálya az 1886—7-ik tanévvel nyittatott meg és fokozatosan fog a három osztály felállitatni. Az I-sö osztályba felvétetett 25 tanuló, akik az 1886-ik év octóber havától kezdve oktattattak, és pedig a számtanban, könyvvitelben és német nyelvben Báron Zsigmond ur által, ki az igazga­tói hivatalt is vitte, a magyar nyelvben és ezzel összekapcsolt más tantárgyakban dr. Kapossy Luczián tanár ur által. A heti óra szám ezen ke­reskedelmi iskolában 8 volt, a tanulók által azon­ban az órák hanyagul látogattattak, minél fogva a tanulás eredménye is, mit a növendékek a jun. hó 29-én tartott közvizsgálat alkalmával fel­mutattak, általában gyengének mondható. Epen ezen közvizsga alkalmával lehetett "meggyőződni arról, hogy a kereskedelmi tanoncz-iskola szer­vezésére és a tanonezok rendszeres és fokozatos képzésére égető szükség van. Szinte meglepőnek tűnik fel, hogy a kereskedő tanonezok legnagyobb része nem képes helyes írással írni, a fogalma­zásban pedig általában gyenge és nem bír annyi elökészültséggel, melynek alapján talán később, érettebb korában az állásához szükséges ismere­teket olvasmányok és magán szorgalom utján megszerezhetné. Az iskolaszék fog intézkedni az­iránt, hogy a jövő évi oktatás eredménye kielé­gítőbb és a tanórák látogatása rendesebb le­gyen. 4. A városi rajziskolát a lefolyt tanévben 32 növendék látogatta, ezek azonban legnagyobb részben tanonezok voltak. Sajnos, hogy az épí­tészeti iparágban működő segédek nem használ­ják fel jobban a kínálkozó alkalmat a rájuk nézve oly fontos rajzolási képesség elsajátítására, 5. A városi óvodában az 1886—7-ik évre beirt növendékek száma 200, kik közül az óvo­dába egyik hóban több, a másikban kevesebb járt. A legnagyobb szám 128, a legkisebb 65 volt, még pedig a szám a nyári hónapokban sza­porodott, a téli hónapokban inkább fogyott. A növendékek közül 47 fizette átlag a djjat, a többi ingyenes volt. Befolyt ovodadíjban összesen 167 forint 40 krajczár. 6. A városi testgyakorló iskolában az elemi tanodák űnövendékei a lefolyt tanévben is nyer­tek némi oktatást Hannig Ferencz tanitó úrtól. Ezen oktatás azonban, mivel csak szabad torna terünk van, az időjárás kedvezőtlen volta miatt nagyon rövid ideig tartó és hiányos volt. Hogy ezen hiányon segítve legyen, óhajtandó volna, hogy városunkban egy alkalmas torna csarnok rendeztetnék be, s esetleg egy torna egylet ala­kitatnék, mely a tornászat ügyét városunkban előbbre vinné. Mely tiszteletteljes jelentésem után vagyok Pápán, 1887-ik évi augustus hó 3-án a tekintetes képviselő testületnek kész szolgája, ö,v\,ka,'i Qá&o?, iskolaszéki elnök. A régi megyeházban. Veszprémmegye törvényhatóságának bizottsága ez évi octóber hó elején tartotta utolsó közgyűlését a régi megyeház termében, — azután áthurczolkodik az új épületbe, s átadja a régi épületet a kir tör­i A fi ü L L HULLÓ LEVELEK. I. Hideg szél fú észak felől Megreszket a felevél. Vidor fecske, daru, gólya Hosszú vándor útra kél. Pár hónap csak, mily különbség! Erdőn, mezőn, völgyeken Virág nyílott, madár dalolt, Mosolygott a szerelem. Pár hónap csak, — sárga lombok Peküs/.nek a föld felett . . . Ah, oly rövid a szívben is A virágos kikelet! II. Rövid örömre hosszú bánat, Rövid tavaszra hosszú tél. Alig örültél a virágnak, Hár elhervasztja őszi szél-. Alig nyilik mosolyra ajkad Fagyos bánat jegeszti be . . . Föl se vedd, hiszen ez az élet Törvénye, rendje, menete! 'Adelig feled, csalt feled, ]Mig a szive bánatában megreped..! • Kitörő, hangos zokogás hallatszott a kerti lu­gasból. Tűnődve állottam meg, hogy megnózzem-e: ki sir ott? A lányok a hintánál voltak, nem gon­dolhattam, hogy közülük való legyen. Eh! bárki is az, kötelességem megnézni s ha lehet, fájdalmát eny­híteni, vigasztalni. És a mint a lugas elé állottam, egy fekete ruhás lánykát láttam az asztalra ráborulva. Szendike, nem veszi tőlem rosz néven, ha fáj­'d&lmában. zavarom. Azt szoktak mondani, hogy ha [ dognak tudtam magamat: anyám .keble s apám a terhet bárkivel is megosztjuk, könnyebben elhor­dozhatjuk. Miért hagyta ott a többieket s. miért ke­reste fel a lugast. — Pelemelte lehajtott fejét, hogy megnézze, ki háborgatja e távoli helyen; s midőn meglátott, még szenvedélyesebb sírásra fakadt. Ne sírjon édes gyeimekem; ha valami baj érte, teljes bizalommal fordulhat hozzám. — Csak rázta szép szőke fürtös fejét s csak zokogott. Tehát nem érte valami baj; hát akkor miért könnyezik ? Ne kérdezzen, fáj valami . . . fáj nagyon. Lássa édesem a lélek fájdalma olyan, mint a lassan ölő méreg; addig hervaszt, addig sorvaszt, mig egyszer csak letépi az arczról a rózsákat, elra­bolja a szemek fényét. — A rokon lelkek megértik egymást; nem mondta, de mégis sejtettem, hogy ott belől fáj va­lami. Sokszor tapasztaltam már e változást nála. Vig társaságban, midőn szívből kaczagott mindenki, én észrevettem előtörő könyeit; néha meg oly hirte­len elkomolyodott, hogy az ember kényelmetlenül érezte magát körében. Szendike, adja ide kezét s feleljen meg őszin­tén kérdésemre: jó lelkét bántja valami? — Pelszáritá kendőjével könyeit s csak nézett egy darabig mereven maga elé. Maga olyan jó én hozzám és ez nekem kimond­hatatlan jól esik. Senkim a világon, ki szeressen; elvesztettem mind azt, mi nékem kedves volt . . i és ha látom azt a mesterkéletlen örömet másnál, olyan nehéz lesz egyszerre keblem, hogy majd leroskadok alatta. Milyen jól mulatnak a többi lányok ... és énnekem nem lehet velük örülnöm . . . nekem el kell hagynom őket, hogy ne lássam jókedvüket, hjogy ne lássák bánatomat. Azok mindegyikének van egy egy őrző angyala, ki szeretettel tekint reájok,! ki megsimogatja őket, ki biztatja, bátorítja, vigasztalja . . . nekem, mint a szárnyaszegett madárnak aem lehet a fájdalomból kiemelkednem, mert nincs sen­kim . . . senkim , . . ! Két helyem volt, hol bol­szive ... az egyiken fü zöldéi most, a másik be­zárult előttem. Szegény kis leány! Ugy-e sajnál maga is . . . nem tudom, micsoda nagy bűnt követhettem el, hogy az, ki mindenkihez jó és szerető, ig}' elhagyjon engemet. Nem hagyta el édesem a jó Isten magát; nem hágy az el senkit sem, annál kevésbbé az ártatla­nokat. Lássa, elmúlik a természet életében minden; alig örülünk valaminek, már vége van. Ilyen az em­beri élet is; de ha kétségbeesnénk minden változás felett, úgy az embernek örökös siralom vplna sz élete. Kegyed is elveszítette, a mi kedves volt, el­veszítette, ki oly igazán szerette, jó anyját; de higyje el nekem, e veszteséget mással kárpótolhatja a jó Isten, Ha most fáj is jó lelkének valami, ha most sivárnak tűnik is fel előtte az élet, a változás örök törvénye s a mindenható Isten jóságánál fogva ta­lálkozik majd legy valaki, ki megosztja bánatát, ki letörli könyeit} ki mosolyt csal ajkaira, boldogságot bánatos szivébe. — Álmadozólag zárta le szemeit s egy mély sóhaj után igy szólt: Tudom én, hogy maguk azért tüntetnek any­nyira ki figyelmükkel, mert szánnak; láttam én, hogy azért igyekeznek szórakoztatni, hogy feledjek ... óh de éppen ilyenkor érzem, hogy milyen elhagyatott, milyen szerencsétlen vagyok én. . . — Az a szenvedélyes zokogás ismét erőt vett rajta; nem háborgattam; hadd folyjanak ki a fájda­lom I könyei, utánna megkönyebbül a lélek. ; — 17 éves volt és már árva, kétszeresen árva! Értitek-e, mit jelent e szó? A kinek nincs senkije . . . a kinek nélkülöz­nie kell azt az angyalarczot, ki önvérén adott neki eletet ... a ki nem örülhet igazán soha ... a ki nem borulhat le arra az egy kebelre, hogy kedvére kisírhassa ott magát ... a kinek az éj nem hoz nyujgalmat, csak gyötrelmet. ... a ikinek sorsán nem aggódik, nem évelődik senki ... a kit nem dédel­getnek, nem simogatnak ... a kit nem mond senki angyali jó lányának . . . ! tudjátok-e, hogy ez az árva ?! Hogy milyen sorsa van az árvának « • • kér­deznétek meg azt a csendes szobát a zárdában, hol Szendike lakott, az majd megfelelne kérdésiekre. A férfi csak férfi marad mig e világ világ lesz; nagy, hatalmas, erős; de önző, aljas, jellemte­len, felületes, a mint a körülmények idomítják. Szent és tiszteletre méltó érzés az apai ér­zés — csak egy van nála felségesebb, az anyai; — de hány apa megfeledkezik erről . . . ! És Szendike 17 éves korában veszité el anyját, akkor, rnídőn arra legnagyobb szüksége lett volna; és 17 éves korában feledte el s tagadta meg apja anyja emlékét: másodszor is megnősült. Még fel sem száradtak igen a veszteség csalta könycseppek, már tova lőn űzve a házból a bánat; még el sem igen hangzott a szobákban a koj)orsót lezárók kalapácsának zöreje s már is kaczaj, uj élet költözött azokba. És az ártatlan lánynak látnia kel­lett ezeket! Azt a helyet, melyen az a jóságos arczú édes anya szokott ülni, más bitorolja, olyan, kinek szemében szálka az ő személye . . . még azt a sze­retetet is, melyet apja máskor irányában tanúsított; még azt is megrabolta ez a mostoha . . . ! Ily. kö­rülmények között csak egy ut állott az ifjú lányka előtt: visszamenni a zárdába. Most itt van nálunk; apja engedelmével kie­resztették a kedves testvérek pár hétre. Mindig bá­natos, mindig szomorú, talán a falusi élet, talán vig társaság feledteti szegénynyel elhagyatottságát. Jöjjön Szendike, keressük fel a többieket; a magány nem tesz jót kegyednek, * * * uzsonnáztak a leányok, Kovács Sándor és Lá­nyi Ernő csónakázni indultak. Barátom! egy lépéssel közelebb vagyok czé­lomhoz ... Szendike szeret! — Elhalaványodva tekintett Ernő a beszélő ifjúra, mintha még többet várna tőle. Angyali lány! megbolondít az a bánatos ko­molysága. Oh ha sikerül őt megnyerhetnem ... pe­dig minden kétséget kizáró vallomásnak vehetem azt, hogy tehintetete folyton rajtam tévedez, hogy el­váláskor is megszorította kezemet. — Szegény ifjú! hát te még nem tudod azt, hogy á szerelmM mindén j»ará»yi kis jelt előnyére* 42

Next

/
Oldalképek
Tartalom