Pápai Lapok. 14. évfolyam, 1887

1887-01-30

Pápa városa közegészségi bajai. (Befejezés.) Bizonyos az, hogy ily botrányos, hallatlan és szégyenletes „Wirtschaft" -nak mielőbb véget kell vetni. Az eddigi rendszer mellett még szerencsének mondhatjuk, hogy Pápán csak minden 1—2 évben épül egy uj ház; mert ha az ópitkezés élénk volna,, már minden vis á vis szomszéd — nyitott t .....xiiai állván szobájában. — kezet szorithatna egymással. Kell, hogy szakítsunk ezen rosz sys témával. Meg kell állapítani minden utczának minimális szé­lességét és ez által meg lesz szabva a házak épitési vonala: Ha a jelenlegi generatio nem is fog látni egyetlen egy széles és egyenes utczát, de valahára előkészitünk mégis egy szebb és jobb állapotot egy jövő nemzedék számára. Az utczák szélességének meghatározásánál te­kintetbe kell venni a közlekedés megkönnyítését ís. Mindannyian tudjuk, hogy nagy hetivásárok alkal­mával csaknem valamennyi utczánk el van torlaszolva kocsik által. Ezen állapotból nagy veszedelmek kelet­kezhetnek. Ha eddig nagyobb veszély nem támadt, ez nem biztosíték a jövőre nézve. Kétségtelen, hogy ezen szűk utczáink okozta közlekedési akadály ká­ros piacunkra, mert különösen a messzebb helysé­gekből ide jött gazda ha csak egyszer is berekedt kocsijával a torlaszban és ez órákig tartott, míg ki­bontakozhatott, nem fog többé ide jönni, hanoin más vásárt keres. Igaz, hogy ezen bajon csak tetemes pénzáldo­zatok árán segíthetünk, mert lehetetlen a tényleges állapot mellett, csak némileg is ezen bajon segíteni, házak beváltása és lebontása nélkül. De ezen baj oly nagy, hogy nem szabad visszariadni az áldozattól. Nem áll azon ellenvetés, hogy csak nagy városok bonthatnak el házakat, közlekedési, szépészeti és köz­egészségi tekintetekből. A nagy városokban a lebon­tandó házak legalább is azon arányban drágábbak és számosabbak, mint a mennyivel a kisebb váro­sokban és különösen Pápán a házak olcsók és nem nagy a lebontandó házak száma. Ha egy háztulaj­donos túlságos árt követelne házáért, bizonyára meg­adná a minisztérium ily hasznos czélra a kisajátítási engedélyt is. Midőn ezen javítások terén álláspontunkat a kellő határozottsággal konstatáltuk, kiemeljük azt is, hogy csak a város anyagi erejéhez mért áldozatokat azaz házvásárlásokat akarunk és perhorrestálunk min­dent, mi az adózó közönséget túlterheli. Ez okból évek hosszú sora szükséges, mig a javítások és ren­dezések csak nagyjában is keresztülvitetnek és ezért szükséges, hogy már előre megjelöltessenek azon há­zak, melyek lebontása szükséges és melyek lebontása kivánatos. Az első kategóriába tartozó házak épitési tilalommal jelöltessenek. Nem akarunk sem a közgyűlés, sem a tanács, sem a szépészeti és küzegészségi bizottságok hatá­rozatainak praeoccupámi, és azért nem bocsátkozunk részletekbe, hogy mely házak volnának lebontandók. Hogy a házak építésénél a közegészségügyi és tüzrendőri szabályok betartassanak, építkezési sza­bályzat alkotandó és szigorúan keresztülviendő. Nagy baja városunknak, hogy nem csak egész területén, de azon kivül sincs nyilvános sétánya vagy nagy kertje. Az előbbi városi hatóság csak követke­zetes maradt, mikor a néhány év előtt történt tago­sítás alkalmával elmulasztotta e bajon segíteni. Az a pár fa a Széchenyi téren, mit Pápán promenádnak hívnak, a legelhagyatottabb állapotban van. 4—5 ro­i-.cga padján többnyire koldusok tanyáznak; sárga, éktelen egérárpa burjánzik mind a négy szélén és sáros időt kivéve, állandó porfelleg borítja lég­körét. A vasút felé szintén nem lel az ember egy kis tiszta levegőt, mert a por a várfala mellett és az országút mentén borzasztó. Utczaöntözés nálunk is­meretlen fényűzés. Szívjuk a port. Ritka helyen van is annyi tüdővész, mint Pápán. A mi a köztisztasá­got illeti, nem lehetnek nekünk semmi igényeink, mert sáros, poros utczákat lehetetlen tisztántartani, még ha száz állandó utczaseprőnk volna is. Csakis jól kö­vezett utczát lehet tisztán tartani, ilyen pedig Pápán nincs. Beérnénk már azzal is, ha sikerülne kieszkö­zölni, hogy a házak mosogató és egyéb tisztátalan vizeit, ne öntenek a járdára és kocsiutra. Legmegegyezőbb a közvélemény a vizkórdés­ben. Hogy kell itt valami javitást eszközölni, azt a közhangulat elismeri, azért legkönnyebb is lesz ezen segííeni, A legcélszerűbb és legolcsóbb módot már ez előtt két évvel megmondotta a nagyhirü Zsig­mondy! Azt állítja, hogy egy artézi kut elegendő vizet szolgáltat az egész városnak. Kaphatunk egy ertézi kútból 20—30 ezer köbméter vizet naponként, mi igen bőséges. Nincs más hátra, mint e tervet lé­tesíteni. Ezzel meg lesz oldva a czincza kérdése is. Voyta Adolf ur terve szerint az artézi — és az ez által táplált többi utczai kutak lefolyó vize aczincába vezettetnék, mi által ebben mindig folyna a viz, a mi pedig azt eredményezné, hogy a talaj és levegő "megfertőzése a czincza által megszűnnék. Ugyancsak Voyta Adolf ur ügyes terve sze­rint az artézi kut vizét, az utcza csatornák kimosá­sára is lehetne használni. Az aitézi kut létesítése által a Tapoicza folyót minden korlátozás nélkül át lehet egedni az iparnak. A szegény ügyben igen sok történik Pápán. Be mivel egyrészt a szegénység borzasztó nagy és igen számos, másrészről még nincsenek Pápán gaz­dag emberek, a kik képesek volnának ennyi sok sze­gény ember sorsán segélyezni, még igen sok nyomo­rúság marad és fog maradni enyhitetlen. A Pápán l»kA jobb jttódu, családok — ksyéa kivtoü«l — kül­denek a megélhetés nehézségeivel. Kétségtelen, min­den ily család évi háztartásában az önkéntes és nem önkéntes szegényadó igen jelentéken} 7 és alig elvi­selhető terhet képez. Tőkepénzesek alig vannak Pá­pán. Az azelőtt itt volt gazdag családok innen el­költöztek, mert nincs Pápán kereskedelem és nem tudták pénzüket értékesíteni. Itt maradt a kis ke­reskedő, ki kölcsönzött pénzzel tartja fenn üzletét és a kézműiparos, ki a szegénység miatt korlátolt helyi fogyasztás és szükséglet szániára dolgozik és mind­kettőjükkel concurrál a fővárosi nagykereskedő és gyáros. Itt maradt még a túlságos sok szegény és még folyton gyarapodik bevándorlás által., Ez a tömeges szegénység nagy veszedelem a város közegészségére nézve. A nagy halálozásnak és járvány esetén annak nagy elterjedésének ez is egyik oka. Segíteni ezen a nyomorúságon csak kereseti források létesítése által lehetne. Ha alamizsna helyett munkát kapnának szegényeink, ez nagy szerencse volna a város összes lakosaira. Azért a városi ható­ságnak és mindegyik polgárnak morális kötelessége oda hatni, hogy Pápán gyárak építtessenek, melyek munkát adnak a szegényeknek. Kétszerte szerencsétlen a szegény, ha beteg. Ritkán részesül még a legszükségesebb ápolásban is. Orvost valahogy még kajma, de nincs költsége a gyóg3 r szertárra, ott pedig nem adják a gyógyszert ingyen. A városnak, de még a szomszéd járásoknak sincs kórháza. Pedig csak korház képes szegény be­tegeken s azok családjain segíteni. A beteg a kór­házban mindenben részesül, mi meggyógyulását elő­segiti és öt ismét munkaképessé teszi; másrészről a kórház a beteg családját felmenti az ápolástól, egy munkaképes embert az otthonmaradástól, és tetemes költségtől. Nézetünk szerint igen nagy szükségünk van egy kórházra. Pontos szerepe van a szegényügyben az egy­leteknek. Pápán nagy bőségben vagyunk egyletek dolgában. Tan városi nőegylet, és veres kereszt egy­let, az iparos betegsegélyezö egylet,' azután a fele­kezeti egyletek: az evangélikus nőegylet, az izraelita nőegylet, a zsidó temetkezési egylet, 2 betegsegélyzö és 2 izraelita iparos egylet. De a ténylegesen meg­levő nagy szegénység ellenében ez még mind nem elegendő. Kellene Pápán néhány menház, elaggott és keresetképtelen egyének számára, mert a jelenlegi ápolda — melyet a város egy derék iparos ajándé­kának köszönhet — az arra érdemesek csak Iris ré* szét képes befogadni. Kellene Pápán egy nagy sze­gényház és egy állandó népkonyha. Elsoroltuk Pá.pa városa közegészségi hiányait és elmondtuk nézetünket ezek orvoslására. A feladat nehéz és költséges, annyival nehezebb, mert a város lakosságának túlnyomó része megfeneklett a régi ál­lapotban, kétkedik a modern intézmények üdvösségé­ben, ós nem igen érzi a meglevő helyzet tarthatatlan voltát. Nem kivánunk rohamos haladást; nem szeretjük az elhamarkodott terveket, tudjuk, hogy a javitások évtizedeket igényelnek. Megtanultuk Pápán a várást, és hálásan fogadunk minden javitást. Csak azt akar­juk, hogy valahára mozduljunk ki elmaradottságunk­ból, hogy már valahára a haladás terére lépjünk, óvatosan, de előre megállapított, jól átgondolt terv­szerint. Hogyan lehet a virágnak tetszés sze­rinti szint és illatot adni? Laikusok elótt ugy tűnhetik fei e kérdés, mint ha valaki azt kérdezne »Hogy lehet a va­sat, vagy más valamely közönséges fémet arany­nyá változtatni.* Ez utóbbi kérdés megoldásával 400—1500-ig eleget foglalkoztak az alchimisták, és a mely kérdés megalapítója a vegytannak, de mindazon ernyedetlen szorgalom, — melyet az alchimis­ták kifejtettek, — s mindazon óriási vívmányok daczára, melyet a jelenkor vegytana felmutatni képes, — ez időszerint még arra határozott vá­laszt adni nem tudunk; mert a mint romba dön­tötték a mindig ujabb fölfedezések, Aristoteles, Geber, Paracelzus, Stahl Ernő és kortársai néze­teit; egy ujabb fölfedezés, vagy egy életreva­lóbb eszme részben épen ugy halomra döntheti a jelenlegi vegytant is, melyet tudományos vagy gyakorlati szempontból tanulmányozhatni. Habár a vasat és más fémeket ez idő sze­rint arannyá változtatni nem lehet iá, de bizonyos anyagokat oly vegyi átalakulásoknak vethetünk alá, mely áhal azt alkalmassá tesszük arra, hogy valamely növénynyel felszivathatjuk, azaz a nö­vényt kényszerítjük arra, "hogy táplálékát ily ve­gyi átalakuláson átment anyagból vegye fel, a melyet a felvételnél a növény ismét elébbi saját­ságaira változtasson s igy a növényi sejt protop­lasmajának fehér festanyagát megszínesítse. Ültessünk pl. egymás mellé egy vörös vi­rágú fiatal rózsa vesszőt és óvatosan húzzuk le azok egymás melletti oldalairól a zöld héját, ekkor erősen szorítsuk össze valamely széles sza­laggal és oltóviaszszal vonjuk be, e két vessző idömultán egy törzszsé fog nőni, a melyen fehér cs vörös rózsák virítanak. Ha azonban elvágjuk a földön felül kevés­sel a vörös iózsa vesszőjét és a sebet oltó vi­aszszal betapasztjuk, azt fogjuk tapasztalni, hogy a vörös rózsák helyén is fehérek virítanak, mi­vel az most már kényszerítve van, táp és fest­anyagát a fehér ró&s* vesszőjéből merítem. . A fekete, zöld és kék szin az, a melyet ne­hezen lehet a virágnak megadni, a melyet pe­dig leginkább keresnek a virágbarátok, a színe­ket pedig kizárólag a fehérvirágu növényből, ha­bár igen sok fáradsággal, a következőleg képez­hetünk: A színezendő növényt pl. a fehér virágú rózsa vesszőt 36 óráig finom televény kerti földbe temetjük, a mely a napon előbb jól kiszáradt és finom szitán át szitáltatott. Ezután készítünk oly gyurmát, mely a kö­vetkező részekből áll: 420 g|rn. megszárított és finomra tört juhtrágya, 140! grm. timföld, $00 grm. konyhasó, 630 grm. tiszta, kozmamentes boreczet, és oly mennyiség az alább irt sziuező­böl, a mennyi ez anyagok tisztanemü állomá­nyáig szükséges. j A színező nem más, mint a fekete szilihez az égerfa megszárított és finomra tört gyümölcse, kék színhez pedig a sötét helyen megszárított búzavirág finomra tört pora, melyet át kell még szitálni is. A zöld színhez azonban csak 200 grm. ece­tet veszünk és a többit a Ruta fü kisajtolt ned­vével pótoljuk a kellő állományú gyurma meg­nyeréséig. ' E módot használhatjuk ä búzavirág és égerfa bogyóinál is, mivel az előnyösebb és biztosabb sikerre vezet, de a mely különösen a búzavirág­nál sok nehézséggel jár. | Ha már most fekete rózsát akarunk eíőál­állitani, a 36 óráig földbe temetett fehér rózsa vessző gyökereit az égerfa g)'ümölcs porával szí­nezett gyurmával betapasztjuk ujnyi vastagon, és megszárított s megszitált televény kerti földbe cserépbe helyezzük. Az ily módon preparált növény ne legyen sem eső sem harmatnak kitéve, — nappal a napon kell tartani, és mindig oly vizzel öntözni, mely 12—14 C. hőmérséknél állva az égerfa bo­gyó porával erősen színezve lett. Kék rózsánál ugyanez az eljárási mód, csak hogy itt az égerfa gyümölcsét a búzavirággal helyettesitjük mindenütt, a zöld szinnél azonban öntözésül is a Ruta nedvét alkalmazzuk. Ha liliomot fényes bíborrá akarunk színezni, adjunk a trágya gyurmához porrá tört berzseny­fát és a berzsenyfa által erősen színezett víz­zel öntözzük; megjegyzendő, hogy a liliom elég, ha 6—10 óráig van a földbe temetve. Az öntözésre használt viz legjobb ha des­tilált, ezt azonban pótolhatja a tiszta esöviz is, — folyó vagy kútvíz e célra számos idegen al­katrésze miatt nem alkalmas. Ha pedig a virágnak mesterkélt kellemes illatot akarunk adni, kavarjunk fel juhtrágyát eczettel és tegyünk közé pézsmát, vagy porított ambrát és ebben áztassuk a vetemény magot r—2 napig, későbben pedig az elvetett magot, vagy e már kikelt növényt e szerek valamelyi­kével illatosított vizzel öntözzük, az igy fejlődött virág pl. a Georgina, — melynek a • hagymáit áztatjuk a fent irt keverékben, — igen kellemes szagot áraszt. TÖRTÉNELMI NAPTÁR. — Rovatvezető TIBOLD ÖZSÉB. — Január 30. — 1849. Eszék ktilrészeit Trebers burg császári tábornok elfoglalja. Január 31. — 1797. Schubert Ferenc hires ze­neköltő, születik Bécsben. Február 1-én.— 1713. II. Apaffy Mihály utolsó erdélyi fejedelem, Bécsben, hová már 1696-ban át­költözködött, meghal. Február 2-án. — 1797. Wurmser osztrák csá­szári tábornok Napoleon francia fővezér előtt Man­tuában capitulál. Február 3-án. — 1871. Báró Eötvös József sokoldalú tudós és magyar cultus— és tanügyi mi­nister halála. Február 4-én. — 1774. Condamini Karoly hí­res francia természetbuvái-, meghal Parisban egy se­bészi műtét következtében, mit magán végezni ha­gyott, hogy arról az akadémiának jelentést tehessen. Február 5-én. — 1859. az oláh nemzetgyűlés Cuza ezredest f ejedelmévé váljasztja. — Képes Folyóirat, a Vasárnapi Újság füzetekben. Ezen uj vállalat harmadik füzete a kö­vetkező tartalommal jelent meg: Tavaszi rügyek. El­beszélés. Irta Mikszáth Kálmán. (4 rajzzal). — Jó­zsef nádorj fogadalmi szobra és Mária Dorothea fő­herczegnö : mellszobra. 2 képpel. — Két felavatás az uralkodó család körében. 5 képpel. — Baross Gábor (arczképpe^). — A hó (képpel). — Hózivatar a he­gyek közt (képpel). — Tiuihal-fogás (képpel). — Bűn és erény (képinelléklettel), Zrínyi Ilona. — Az árverés. — A czigányzene (képpel). — Farsangi lá­togatás Veleuczében (képpel). — Kihivás (képpel). — A bölény jpusztulása. — A hóditó Robur. Verne Gyula regénye, fordította Huszár Imre (2 képpel). — Az eishauseni ismeretlen (1 képpel). — Palissy és mü­vei (3 rajzzal). — Egyveleg. — Női munka és divat: divattudósitás.— A fésűlködés aesthetikája (16 rajz­zal. — A tenger mélye. — Beszélő árnyak (2 rajz­zal). — Látásbeli káprázatok (7 képpel). — Mester­séges eső 1 . — Irodalom és művészet. — A Képes Folyóirat, mint a yasárnapi Újság füzetes kiadása, nyolez nagy negyedréfcü ivre terjedő félhavi lüzetek­ben jelenik meg számos képpel és képinelléklettel. •> lí rovatban cmüteU kiadások megrendelhetők Wa^­dife. Károly jkön^vkQrt!8kedescl)!«R <j4pin. Az egyes füzet ára 30.kr; előfizetési ár egész évre (24 szám) 7 frt 20 la-, félévre (12 szám) 3 frt 60 kr. negyedévre (6 szám) 1 frt 80 kr. Előfizetéseket minden könyvkereskedés utján, valamint közvetlenül is elfogad — úgyszintén mutatványpéldányt levelező lapon történő megkeresésre küld a kiadó-tulajdonos Franklin-Társulat, Budapest, egyetemuteza 4. sz. — A Magyar Kereskedők Évkönyve 1887. évi folyama, február elsején okvetlenül megje­lenik, gazdag tartalommal és a hasznos adatok egész tárházával; a nyomdai kiállítás kifogástalanságát pe­dig mi sem garantirozza eklatánsabban, minthogy ezt a Franklin-társulat magyar irodalmi intézet vállalta el. Az Évkönyv bolti ára valószínűleg 1 frtban fog megállapittatni, előfizetési ára azonban marad 75 kr, mely összeg a Magyar kereskedők Lapja szerkesz­tőségének Budapastre legkényelmesebben levélbélye­gekben vagy postautalványon küldendő be. — Az „Amerikai Nemzetőr" cimüNew Yorkban megjelenő hazafias lap, mely túl a tenge­ren teljes odaadással teljesiti magasztos tisztét, az uj év alkalmával a 4-ik évfolyamát kezdik meg. E lap nemcsak hogy öszszekötő kapcsot képez az anya or­szág s Amerika magyarjai között, nemcsak oda ipar­kodik hatni, hogy a hazából kivándorolt honfitársa­ink a nemzetnek hű fiai maradjanak, hanem feltörek­vése: az amerikai viszonyok élethű ösmertetése által oda hatni, hogy a nagymérvűvé vált kivándorlás alább szálljon; ezenkívül ismerteti e lap az amerikai kereskedelmi és közgazdászati viszonyokat is, melyek által a kivitel emelkedését kívánja előmozdítani. Az „Amerikai Nemzetőr" missiót teljesit az uj világ földén s megérdemli minden magyar támogatását. A hetenkint megjelenő lap előfizetési ára 1 évre 5 frt, mely ajánlott levélben, „Amerikai Nemzetőr" 149. E. 4 str. New York címzéssel küldhető el, legjutá­nyosabban és legcélszerűbben. E lapra különösen a casinók és egyletek figyelmét hívjuk fel, mert az ál­tal, ha ezt megrendelik, nemcsak érdekes olvasmányra tesznek szert, hanem egy hazafias és nemzetiségi célért küzdő lapot is támogatnak. livatalos rovat. Hirdetvény 363. sy,. ikt. 1887 Amerikai szó'lló'vcsszó'k megreiaielhetése iránti hirdetvény e's utasítás a polgármesteri hivatalnál min­denki állal betekinthető'. Pápa, 1887. január hé 28-án. A potgdrmesleri lüvalal. 329. Hirdetmény. igt. 1887 A győri árva alapítványoknál az 1886—7. tanév kezdetétől üresedésbe jött ösztöndíj állomásokra vo­natkozó pályázati hirdetmény a városi jegyzői irodá­ban a hivatalos órák alatt betekinthető. — A pályá­zati kérvények f. cví február 10-ig adhatók be. Pápa, 1887. január 38. A városi hatóság. KÜLÖNFÉLÉK. — Megyei közgyűlés lesz tebruár 7-én a közmunka tárgyában, s ugyanaz nap délután tartja a megyei közigazgatási bizottság is ülését, — Áthelyezés. Cserna Vincze veszprémi kir. ügyész urat azon kitüntetés érte, hogy a pestvidéki törvényszékhez helyeztetett át. —- Városi közgyűlés lesz február 5-én, melynek tárgya a folyó hó 22-ikén le nem tár­gyaltatott ügyek elintézése lesz. — A pápai polgári kör bálja iránt, mely kedden tartatik meg a Griff fogadó nagytermé­ben — nagy érdeklődés mutatkozik, ha a jelek nem csalnak ez lesz a leglátogatottabb bál az idei farsangon — Pápán. — Hangverseny. A pápai esp. ker. róm. kath. tanító-egyesület — saját könyvtára javára — 1887. év február hó 9-én a pápái állandó színházban jótékonycélu hangversenyt rendez. Müsorozat: I. szakasz: r. »Nyitanyn, Bóday és Oláh urak zenekara által előadva. 2. Montechi • Capuletti« négy kezes; két zongorán előadják: Kunte Gizella és Csoknyai Eüz úrhölgyek. 3» »Vineta.« Férfi négyes; előadva 12 műkedvelő úr által. 4. »Vak Alnms« költemény, Lévay Józseftől; szavalja Paál János ur. 5. Boka keser­goje , Zsadányitól; hegedűn előadja Tschepen Dezső ur, zongorán kiséri Kunte Gizella úrhölgy. 6. »Bass duett«, Bellini Vinczének a Puritánok cimü operájából előadják Hantiig Gyula és Fe­rencz urak; zongorán kiséri Csoknyai Eliz ur hölgy. 7. »Don Juane (Fantasia) Liszt Ferencz­től; zongorán előadja Klein József ur. 8. "Egy­velege amerikai és magyar népdalokból; hege­dűn előadja Oláh Pál űr (zenekíséret.) 9. »A fü­lemüle« Arany Jánostól, költemény; szavalja Vá­lyi Miklós úr. 10. »4. Symphonia« (Mozart) 8 kezes; két zongorán előadják Kunte Gizella, Csok­nyai Eliz, Hannig Ferenczné úrhölgyek és Han­nig Gyula úr. Helyárak mint rendesen. — A mult héten elhunyt Szeles Gedeon II. éves papnövendék emlékére édes atyja Sze­les Gedeon nyug. állami tisztviselő a főiskolai köztartásra 40 fitos alapítványt tett. — A pápavidéki közművelődési egye­sület f hó 23-án tartotta alakuló közgyűlését Pápán, a városház nagytermében. Ez alkalom­mal egyhangúlag megválasztattak: védnökké: ifj. gróf Esterházy Móricz főispán, elnökké: Néger Ágoston apát-esperes, alelnökökké: Horváth La­jos főszolgabíró és Ihász Lajos nagybirtokos, tit­kárrá: Harmos Zoltán adótárnok, jegyzővé: dr. Kapossy Luczián föisk. tanpr, pénztárossá: Schnel­ler Lajos takarékpénztári jtisztviselő. Valasstmä­nyi tagokká: Supka Jeromos zirczi-apát. Antal Gábor bitUnár, dr, Feay vessy Ijctc^? orssvkérn'.j

Next

/
Oldalképek
Tartalom