Pápai Lapok. 14. évfolyam, 1887

1887-09-25

jVlegj elenilt Minden vasárnap. Közérdekű sürgős közlésekre ioronkiíit rendkívüli számok is adatnak ki. Bérmenletlen Inn lek, csak ismert kezektől fogadiatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt közlemények a J a p SZERK. h iv a t a l á b a (J.) - k o lieg i u m é p ii l e t) küldendők. Ellő fizetési díjait. Egy évre 6 frt. — Félévre 5 frt. Kegyed évre 1 frt 30 krajczár. Egy szám ára 13 kr. . HIRDETÉSEK 1 hasábos feiitsor térfogata után S kr, nyílttérien 25 krajczár. A dij előre fizetendő. Bélyegdíj mindig Yülpn számíttatik A z elő fizetés *' \ £ •« hirdetések a lap KI A ' 4 * tataidba [r ej. fői s l" a n y 0 m d új a) küldendők. Pápa város hatóságának és több pápai, s pápavidéki egyesületnek hivatalos közlönye. Deák Ferencz/ •ms E lapokat a roszakarat sem vádol­hatja, hogy túllépne hatás- s feladatkörén. Szorosan hivatását tartja szem előtt. Nem törődik — mert nem ez a hivatása — az úgynevezett „nagy" kérdésekkel. Czélja e város, e vidék, s megyéje érdekeiért küzdeni önzetlenül. Egész terjedelmében e városnak, e vidéknek és e megyének szentelvék hasábjai. A „többi"-ről ugy is eléggé referálnak a főváros politikai lapjai. A mai vezérczikkünket azonban kö­telességünknek tartjuk egy országos je­lentőségű ténynek szentelni. Mert áz or­szág tényéből részt kér a — vidék is. S mikor pár nap múlva az ország fővá­rosa egy hálás kegyeletes emlékünnepet ül, leleplezvén a haza bölcsének, Deák Ferencznek szobrát: — ez ünnep, nem Budapesté, de ünnepe Pápának, s ün­nepe a legpiczinyebb, legszegényebb kis községnek is, melyet magyarok laknak! A tizenhetedik század egyik legna­gyobb magyarjáról, Esterházy Pál nádor­ról irja egyik történetirója: „Teljesen a történelem alapján áll, a jogfolytonos­ságnak, s a „semmit rólunk nélkülünk"­féle elvnek hive, ki feltótlenül ragaszko­dik ugyan az uralkodóhoz, de ki sem­miért sem tenné alku tárgyává az ország függetlenségét. Igaz, valódi magyar az ingerlékenységig, ki nem embere az arany­bulla záradékának, de más törvényes esz­közökkel mindent megtesz a hazáért. — Iíetyzeténél fogva nem egyszer ugy látni, mintha nemzetével ellentétben állana, de egészben véve mindenkor a békés egyet­értésre törekedett." Ki ne ismerne a XVII-ik század egyik legnagyobb magyar alakjának e jellem­zésében a XIX-ik század egyik legna­TÁRCZA. Uti rajzok. Közli: GIZELLA. Salzburg TV. Salzkamm er gut. Sz. „Johannes in Porgaui .1" még mindig a szép „Gizella pályán" folytattuk utunkat, oly ele­gáns berendezésűéit e s.:alon kocsik, kupék mind kis folyosókkal ellátva, tisztán tartva, — igy nem csak a vidék melyen fut az — mert a „szép" nevet megérdemli a „Gizella pálya" is, mely Salzburgig tart. Humboldt „Salzburg, Nápoly, és Constantiná­poly" vidékeit sorozá a legszebbek közé e világon,— és Salzburg csakugyan meglepően szép, ritka város­nak jut ez a szerencse, ily festői keretbe juthatni, mint a 26000 lakossal biró Salzburgnak. A magas­ról „Hoken-Salzburg" vára büszkén tekint körül, a Salzach fényesen fodrozva szalagként szeli a várost, tömör, sajátságosan épitett csinos házsorai, a 24 templom régi tornyai, Mirabell kert ligetei, és cso­bogó szökőkutak a monumentális tartályokkal, a kék ég — a tiszta levegő, hatalmas Geisberg és Münch­sberg védfalai, messzebb elvonuló havas hegyláncz, és legszebb lapály — mindössze egy kis éden — egyesítve van itt minden! Számtalan idegent is vonz ide, utczákon, templomokban, mindenhol látjuk őket vezetőikkel, bädeckerrel, és mint a salzburgiak ma­guk mondák, ha ezek egy évben elmaradnának, még éhséget is kellene ezenvedniök, miután jövedelmük legnagyobb részét idegenek által kapják. A „Hof­brunnen" Németország e legszebb kútja, 1680-ban készült, 14 mtr magas, óriási lovak orrából, tritonok, és egyéb atlanti csoportokbólbőségesen szökken a viz különféle irányban, a visszaeső tág medenczéből kellemes csobogása a fáradt utasnak, ki érdekkel Tirja a „Giockenspielt ~~ mely a „Letzte kosét" gyobb magyarjára, a haza bölcsére, Deák Percnczre ?! Szerencséjére Magyarország összes népeinek — irja Deák egyik életirója — Deák Ferencz egész életét az ország köz­jogi viszonyainak tanulmányozásában töl­tötte, megtanulta a hazai történelmet, s megtanulta a politikát. A történelemből megtanulta, hogy Szent István birodalma önálló, független állam, mely semmiféle más ország — csak is saját törvényei alapján és senki más csak is saját tör­vényei szerint megkoronázott királya ál­tal kormányoztathatik. A politikából megtanulta, hogy jo­goknak és követeléseknek határait mind­annyiszor a lehetőség szabja meg. Már 1839-ben kinyilatkoztatta, hogy országunk elvileg független, de e füg­getlenség megtestesitésónél tekintetbe kell vennünk a históriai helyzetet, melybe századokon át jutottunk. A franczia forradalom lezajlása után minden életre való ország belátta, hogy viszonyait rendezni — tisztáznia keh, a középkori nehézkes intézmény ékből ki kell bontakozni, ha tovább is élni akar; minden egyénnek tartozását és jogait szabatosan meg kell határozni, minden institutiót a méltán3 T osság és czélszerű­ség alapján kell birálat alá venni. Anyagi és szellemi jobbulás csiráit kell elültetni minél sűrűbben, s ugy késziteni elő a boldogabb jövendőt. Minden téren reform eszméknek ós tetteknek kell áthatolni, s életre kelni. Jóllátta nálunk is ezeket már az 1790-ik és az lS25-ik évi országgyű­lés, az ébredők első vezére volt a legna­gyobb magyar Széchenyi Islcán, s valóban Széchenyi mint ha öntudatos csinálója lett volna amaz utuak, melyen Deák müve a maga teljes pompájában hala­dott előre! Istenem nionnyi mindenre volt szük­ség ós mii}'' óriási feladat volt az, hogy oly kedvesen hallatja, háromszor játszva el ezüst csengése, varázsfuvolaként foly szét a légbe, mint láthatlan kezek művét hallgatjuk e 37 kis harang dallamait. Residens platz — Glockenspiel thurmjá­ból 1703 óta naponta háromszor szollal meg e ha­rang zene, évente 22 dalt hallatva. A „Domkirche" remek renesanz épitmény, a római sz. Péter tem­plom utánzata, nem csak a legpompásabb, de egyik legnagyobb temploma Európának, 1628-ból — de 3875-ben restaurálták, miután tüz rongálta egy ré­szét. Rendkívüli Ízléssel berendezve, falain a leg­szebb freskók az ó-szövetségből ábrázoló jelenetek­kel, szemünk fárad, mig a magas kupolán is mind végig nézzük — a főoltárnál, halált és feltámadást jelzik a nagy oldalfali festvények, és balról az ol­tárnál, a szentség előtt ég az öröklámpa, halvány * fényt vetve a márvány emléklapokra, melyek érse­kek tetemeit fedik. A „Pranziskanerkirche," is igen nagy, külömböző épitkezésü a 13—15. századból, körűi oltárokkal, melyek mind külön rácsajtóval van­nak elzárva, a főoltár is külön áll, mely mögött még más oltár is van. A „Sz. Péter" vagy Stiftsldrche (1131) óriási oszlopokkal — régi értékes freskókkal, — zsúfol­tan telve volt ájtatos hivekkel, kik szentség irná­dásra gyűltek e tágas szent' csarnokokba, hol az ol­daloltár során kis lámpa ég a márvány sirban, mely­ben St Eupertus tetemei nyugosznak, ki 623-ban halt meg, és ki alapitá St. Péter Benedektiner Ab­teit, mely a legrégebbi Salzburgban. Tovább Haydn a hires zeneszerző fivére sirja és több érdekes régi emlékek az oltárok körül. Az Apátság, igen kiter­jedt nagy épitkezés, melynek arkadai mellett a „St. Péter hires Friedhof" van, melancholikussá lesz itt az ember — százados síremlékek, régi salzburgi családok különkeritett egyes nyughelyei, faragvá­nyok, képekkel, virágokkal, régi és új jelei a kegye­letnek. A Margit kápolna 1483-ból, sötét góth ivei­vel ja érdekes. St. Eupertus itt misézett titkon, a szikla hegyoldalba vágott kápolnában, honnan 50 keresztény dobatván le, martyr halált szenvedett. a franczia háborúk után a képzelt ba­bórain pihenő magyar nemesség országa, a magyar nemzet mai országává alakul­jon át ? És Deák Ferencz e feladatot telje­sen végrehajtotta. Midőn kehidai családi birtokukról először lépett a pozsonyi or­szágház termeibe, már ekkor tisztán érezte hivatását, tisztába volt a czéllal, ismerte a kivitel nehézségét, s előre látta akadályait. Deák azonban nem csüggedett, meg­kezdé nagy harczát, folytatta küzdelmeit, s harsogó győzelemre juttatta nagy el­méjében megérlelt eszméit. Az igaz s jó emberek nem félnek az ismeretségtől, sőt a bizalmasabb kö­zeledéstől sem, mert tudják magokról, hogy minél jobban megismertetnek, an­nál inkább megszerettetnek. Igy Deák is megjelenvén az ország szine előtt meg­isniertetó magát kortársai által. Megis­mertette magát, hogy önzéstelen, s nem a külső nagyra vágyás embere, hanem az igazságé és méltányosságé. Hogy az állam életben előtte legszentebb a tör­vény, s a magán}'" életben az elvhűség. Mikor kenyértörésre került a dolog, min­dig az eszményi párton állott, s nem csak szónoklataiban hirdette a szép el­méletet, hanem a gyakorlati életben is a mellett döntött; 1843-ban azt monda: nem vállal követséget ha az utasitás „nem adózunk" lesz; s mikor Zalában az „adó­zunk 11 elfogadtatott, megengedte követté jelöltetósét, de megválasztatása erőszako­san, sőt vérontással menvén keresztül, mandátumát mégse fogadta el, pedig an­nak elfogadására kérte a vármegye, pártja, az országgyűlés tagjai, legkedve­sebb baráti, rokoni — nem: ő vérrel áz­tatott mandátumot nem fogadott el! De ilyen magaviselet által érte el, hogy mind magasabbra, mind magasabbra emelke­dett polgártársai között, S valóban Deák a magyar faj, s ma­gyar politikai nemzet megtestesült ty­pussának eszményített alakja volt; s nem­csak táblabírói, hanem egyszersmind né­pies zamattal. S ilyen maradt teljes éle­tében. A legszebb jelzővel tisztelték meg őt. Nemzet bölcsének nevezték el. S most mikor szobrát leleplezi az ország, csak önmagát tiszteli meg. A tanítók adózási ügyéhez. A veszprémi megyei közigazgatási bizott­ság júliusi ülésében azt mondotta ki egy specia­lis esetben, hogy a kántortanítók javadalmazásá­hoz tartozó szántóföldek után az adót nem a hitközségnek, hanem magának a tanitónak kell űzetni. Igy határozott előzőleg a tanfelügyelő úr is! Már pedig a „Paedagogiai Szemle" 1886. évi november havi XI-dik füzete tanügyi havi krónika 4-ik szakaszában, a Bereg megyei ki­rályi adófelügyelő nyilván hirdette, hogy a ta­nitónak az ingatlanokban kiszolgáltatott járan­dóságai után a tanitó nem fizet adót, hanem a tényleges tulajdonosnak kell az adófizetni. Ugyan is a megyei közigazgatási bizottság, idézett végzésében azért utasított el kérvényem­mel ; mert a közigazgatási bizottságnak véle­ménye szerint az 1875. évi VII-ik tör. cz. értel­mében a föld adó mindenkor a tényleges birtokos által fizetendő, s a tanítót az általa haszonélvezett jövedelem miatt a fold tulajdonosának tekinti, márpedig meg engedjen a megyei közig, bizott­ság, hogy a tanitó azon földnek, a melyet fize­tésének (300 frt) kiegészítéséül haszon élvezetébe kapott, a tanitónak tulajdonát sohasem képezi s ezen birtoknak sohasem tulajdonosa és tényleges birtokosa, hanem csak a földeknek tiszta haszon melletti birlalója. A megyei közig, bizottság a fent hivatkozott számú végzésének meghozása alkalmával figye­lembe nem vette azt, hógy a tulajdonjog és a birtok között lényeges külömbség van, mert mig az egygyik a birtokosnak tulajdoni jogát, addig a másik a tulajdonos birtokának, egy másik sze­mély részére át engedett haszonélvezetét bizto­sítja a nélkül, hogy a tulajdonos, a tulajdon és birtokjogát a haszonélvezőre, illetve birlalóra bármikor is átruházná. Én mint tanitó a b.-sz.-lászlói róm. cath. hitközségnél, ide számítva a nekem használatul áttengedett szántó földeket, 300 frt évi fizetéssel vagyok évenként javadalmazva, mely jövödeiem Itt nj'ugszik Petro Gastello a Dom épitöje is, meg Mozart özvegye. Egyszerű házacskán arany betűk és lyra jelö­lik a „Mozarteumot" — 3-ik emeleten régi ajtó ! nyillik, régi kalauz fogad. Sajátságos érzés fog el, ha körültekintünk, minden ofct van, de a lánglelkü zanész hiányzik, csak arcképei tekintenek le isme­rősként az idegenre, melyek gyermek korától kezdve, minden korszakból láthatók, szülei, nővére és neje társaságában. Ott ringott bölcsője, zöld lombok köritik mell­szobrát e helyen, — ott vannak hangjegyek üveg aláhelyezve, számtalan irott lap, könyv és jegyzet, ékszerei, Mária Theresiától már 7 éves korában ka­pott gyémánt opálos gyűrű, rubinkerc zt, ezüst sze­lenczék, órák, gombok ruhájáról, conczert jegyek és számos tárgy, mi neki kedves volt, míg a balál oly ifjan el nem ragadá az élők sorából. A „spinett 150 éves" ezen is tartók, melyeket ő használt, 103 éves „zongorája" még gyenge hangokat ad a múltból, de e hangok a szívben visszhangra találnak, és „Re­quiemként" felszállnak az elhalt szelleméhez. Hille­brandt dr. kegyeletének műve e szoba, mit 1842­ben szervesett, ugyan ez évben álliták fel a „Mo­zartsplatzon" nagy emlékszobrát is, körítve a zene geniusaival. — Lobogók számtalanja lengett a város épületein, mert a „Wiener-Mozárt­Verein•'' tagjai tartot­tak jótékonyczélu hangversenyt, és igy az igazi gé­nié léte felett, múljanak bár századok, a feledékeny­ség oszlopot nem emelhet! A „Mirabell" kert mythosi kőszobrai is jobb időkről ábrándoznak, ligetei üdék, gonddal ápoltak, kellemes sétányaiból a város kü­lönféle irányaiba lehet kijutni. Még számtalan sétány, monumentális régi épü­letei, egyletei, templomai vannak ez érdekes város­nak, egészen a sziklafalhoz épitett utczasor 5—6 .emeletes házakkal, melyek lapos tetői első perezre, olyan hatással vannak, mintha leégtek volna. Sirá­lyunk által adományozott telkeken, egész modern városrész emelkedik, a Salzach hidjain élénk közle­kedés van, ugyszintéa nyári kertjeibea is, hol aj pom­pás müncheni sört hordják nagy mennyiségben, a sziklához épitett verandaszerü 2—3 emeletes laby­rinthjain, a szomjas közönségnek. A „Gaisbergre 1287 méter fogas kerekű vo­nat visz. Régi szistémára készített útnak sok a látogatója, kik innen várják a nap felköltét, mig szép hoteléből 63ténkint mint csillag fénylik a világító lámpa. 240 mtr „Hohen-Salzburg" várához igen jó uton megyünk a városból, külön belépti kártyával juthatunk csak a tulajdonképeni várba. Órákig lehetne itt barangolni, annyi folyosó, lépcső, ajtó és rekesz, a vár még igen jó karban van, 12—-15-ik század­ban lakták az érsekek. 1500-ban építették és 1S51­ben restaurálták a „Pürstenziminer"-eket gyönyörű góth ízléssel, faragványokkal, óriási márvány oszlo­pokkal, és egy majolika művészien készített kályhá­val 1489-ből.— Mig itt minden ízlésről, fényről ta­núskodik, a „Polterkammer"- ban hány fájdalmas sóhaj hallatszott, ott a „kő", melyhez „láncolva" ült a rab, egy egy személyre zárkák, kis szük ab­lakán utolsó sóvár pillantást vethetett az elitélt, mert felvonták az „ítélő toronyba" hol csak feje jelenhetett meg bírái előtt a „körasztalban" — és ha a vád súlyos volt, menthetlenül a mélységbe zuhant. Ditr rich érseket is e • várba záratta a pápa 1612. hol meg is halt. Mind e látványok szomorúan hatnak az emberre, és örülünk, ha felérünk a torony tetejébe, honnan pompás kilátás nyilik egész Salzburg ós szép vidékére. Mennyivel békésebb szellem uralko­dik most a 19-ik században, pedig akkor is ugyan ez a nap'világitá e tájat, akkor is ezen falak között emberek mozogtak, mégis milyen külömbség a mult és jelen, midőn kíváncsi idegenek hallgatják a rég mult események magyarázatát! Még' a kis Sfe Geörgs­kapelle Sjchlosshofban is sok érdekes régiségét rejt, Gidó Réni által festett remek Krisztus kép, körül a falon 12 apostol nagy márvány szobrai, mind mű-"" vészi munka, különösen szt. Péter a legszebb. Itt van 30 éve azon kis lobogó, mit Mária Terézia-tar­, tott kezében, midőn Józseffel karján a magyarok [ előtt jelent meg. — „Ez ä mi tulajdonunk^ ezt el m

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom