Pápai Lapok. 14. évfolyam, 1887

1887-08-28

mikor a mit épít, a környezet lerombolja, nem jogos követelés. Mi tiszta búzát vetünk tanítványaink szivébe, de ha minden erőlködésünk daczára is konkolyt vet a tiszta buza közé az el. ienséges ember, s ha ezt minden igyekezetünkkel sem tudjuk munkájában megakadályozni — akkor a vád jobban illeti az ellenséges embert, mint az iskolát. Nem értjük itt a rombolás azon faját, hogy a tanuló környezete egyáltalán szakit a tanárés tanítóval, hogy czélul tűzi ki az ártatlan, tapasztalatlan gyermek megrontását, — ily malitiát ördögben igen, de emberben nem tételezünk fel — hanem a rombolás azon nemére reflektálunk, mely mulasztás által szokott elkövettetni: midőn a környezet mindennel inkább törődik, csak az iskolás gyermekkel nem; iskolai ügyekről alig vált szót a fiúval, a helyett hogy— legalább a hol alkalom van erre — kikérdeznék őt leczkéiböl, az iskolába bocsátás előtt megkérdeznék, vagy utánnéznének: fel van-e szerelve a szükséges dolgokkal; midőn az időszaki figyelmeztetéseket tudomásul sem veszik a szülők, nem ügyelnek a gyermek olvasmányaira, pajtásaira; midőn olyant engednek meg gyermeküknek, mit az iskolai törvények tiltanak; midőn életrevalóságnak tekintik, s nem büntetendő könnyelműségnek, fiuknak számtalan cselekedetét, illetlen beszédét, káromkodását; midőn hozzájuk nem tartozónak vagy talán lealázónak gondoljak a felügyeletet arra; elvégzi-e gyermekök vallásos kötelmét. Nem mind meg annyi akadályok-e a mulasztás e fajai, a környezet részéről az iskola jótékony hatása útjába gördítve ? A mit committendo tesz a család az isicola üdvös működése ellenében, az mindössze csak annyi: hogy legtöbb bűnre ö szolgál példával, hogy a tanárok s tanítók eljárásmódját legtöbbszór rossszalják, cselekedeteit rosszakaratúkig birálgatjak, sokszor nem épen a legépületesebb jelzőkkel tisztelik meg őket— s mindezt a gyermek előtt ! hogy szabad bemenetelt engednek éretlen fiuknak a felnőttek társaságába; a hol azután figyelmes hallgatója ez minden beszédnek, szemlélője minden előforduló eseménynek. Kpycnesen az iskola elleni támadás a szülők azon O J eléggé nem rosszalható könnyelműsége is, hogy gyermekeiket a tanár vagy tanító engedélye nélkül vagy épen ezeknek kijelentett tilalma daczára színházba, gyermekbálokba elviszik,— azon kárhoztatandó meggondolatlansága, hogy a vallási dolgokról kicsinylőleg, sőt megvetöleg nyilatkoznak gyermekeik előtt, vallásos kötelmeiknek teljesítésében akadályozzák őket. Nyújtsa a környezet segítő karját az iskolának, nevelje, tanítsa a család is gyermekét ; kisérje figyelemmel ennek minden lépését; figyelmeztessék ők is fiukat az iskolai törvények pontos megtartására, az egyházi és világi elöljárók iránti köteles tiszteletre: a tanárnak adjanak igazat, ne a gyermeknek, ha valami nem volna neki tetszésére ; ne lVkt.ék fiaikat a tanár s tanító jóakaratú fenyítései ői; érleljék ők is, gyermekükben azt a meggyőződést, hogy tanár s tauró második szerető atyja, féltékeny jóakarója, önfeláldozó gondviselője, kinek minden gondolata, szava cs cselekedete az ő lelki-testi üdvének előmozdítására irányul. Ha az iskola nem tud művelni csodákat egyedül, a gyermek környezete által támogattatva művelni fogja azokat. Az Isten ily szent igyekezetnek nem közönyös szemlélője, hanem a h.-^aldásosabb sikerekkel megkorcnázója. S ha minden igyekezetük daczára sem látnának fáradozásuknak megfelelő gyümölcsöt — akkor, de csakis akkor, minket tanárokat vonjanak kérdőre s ha bennünk lesz a hiba, akkor minket vádoljanak be, ítéltessenek el, büntettessenek meg. A földműves iskola. A veszprém megyei gazd. egyesület tekintettel a megyei kis gazdák évenkint fogyatkozó jövedelmére és ebből kifolyólag arra, hogy a helytelen gazdálkodási elvek és nézetek jobb útra terelésére a jövedelem emelés legelső faktorának előmozdítására alkalmat nyújtson, más részről a megye egyik részét a filoxera puszti tása tönkre menéssel fenyegetvén, a kiveszett szöllő területek itjbóíitása, vagy más fokozottabb jövedelemmel biztató gazdasági vagy ipari célra szolgáló termények müvelése által eszmét, példát és oktatást nyújtson, 1885-ben már egy szerfelett életrevaló eszmét, a „földműves iskola" létesítését pendítette meg. Ezen es-eme szükséges voltát e megye nagyobb birtokosai* csakhamar felismerték és nem késtek nagylelkű alapitványaikkal a szent cél létesítéséhez hozzá járulni, és biztosítottak 15 örökös, élet hosszig tartó és 3 hat évre kötelezö-alapitványt. Örökös alapítványt teltek: gr. Esterházy Móricz 2, Veszprémin, törvényhatósága 3, a gazd. egyesület 2, a veszprémi püspökség 1, Pápa város közönsége I, Enying m. város I, Zirci apátság íj gróf Nádasdy Ferenc 1. br. Bésán 1, Ruszton Jó/.scf 1, Freistedtler Antal 1, összesen 15. Élethosszig tarlót Zalka János győri megyés püspök. Hat évre kötelezőt a veszprémi káptalan i. Veszprém város 1, Ihász Lajos 1, mindössze 19 alapítvány. Minden alapítvány 1 évi kötelezettsége 150 irt. A nemes tettekben tündöklő nagy nevek birtokosai e jegyzékkel még koránt sincsenek kimerítve, s biztos kilátás van arra, hogy a hiányzó ] 1 alapítvány is (30 tanulóra terveztetik) rövid időn jegyezve leend. Most midőn a gabna árak oly alacsonyra szállottak, a minőkre legközelebb csak az ötvenes években emlékszünk, a mikor már a termelök veszteséggel dolgoznak; most a midőn szőlőbirtokosaink nagyobb részét ía filoxera jelenléte végpusztulással fenyegeti; előállott a szüksége annak, hogy a mennyire az adott viszonyok között lehetséges, a gazd. egyesület, a vármegye, a magas kormány gondoskodjék módok és eszközökről, melyekkel a jelenlevő veszélyt szemben talá'ja. Emez okok indították a megye közigazgatási bizottságát — közgazdasági előadójának indítványa folytán — arra, hogy a foldmiv. iskolának felállítását kérelmezendő: egy küldöttséget bizzon meg. Ezen küldöttség tagjaiul megválasztattak: Véghely Dezső kir. tan. alispán vezetése mellett Bezerédy Viktor, Ányos Tivadar, Láng Lajos, Beöthy Akos, Kopácsy Árpád, Matkovich Tivadar, Ihász Lajos és Reé Jenő. A küldöttség f. hó 17-én tisztelgett a foldmiv. minister urnái. Végbély Uezsö a foldmiv. iskola minden részletére kiterjedő kitűnő beszédében kérte a minister Ü nagy méltóságát, hogy a már nagyrészben előkészített tervezetre mondja ki a «legyen» szól. A minister ü na^y méltósága a küldöttséget szivesen fogadta, tájékoztatta magát mindenről részletesen és másfél órai tárgyalás után azon biztosítás mellett bocsátotta el: hogy öa földmiv. iskola felállításának eszméjét magáévá teszi s a lehetőség szerint a vármegyével s egyesekkel együttesen a kellő áldozatok meghozatala mellett kész a felállítást már az jl888-ik év folyamán engedélyezni. Kortes karczolatok. ni. A PROGRAMMTARTÁS. És lön nagy mozgás és futás a gyerekek és asszonyok kőzött; és kiszaladáhak amazok pőrén minden tunika nélkül, mint A'alami czigá'-rymalaczok és ugrándoztak mint valami bakkecskék és ordítottak mint zebrák; mig emezek királyi jogárukkal, a főzőkanállal kezökben várták a prjóféta szavait, j És a próféta megjött; neijn födte őt palást, haj nem csak egy vékony kabátka] és valának az ő lábai mint a pipaszár: és teste sovány mint a jó hollandi heringé; és szemének járása olyan — amely 1 nem a karbunkulushoz hasonló. És az írástudók és farizeusok és Öregek egy szobában összegyűlve várakoztak a lélekre, mely az ég négy tájáról jövő szelekben j suhogással fog megjelenni és kijelenteni a csodadolgokat, miket emberi fül még nem hallott soha. És lőn egyszerre nagy háborgás, mint a tenger zúgása, és csodálkozó moraj, milyen a megütközésé, a inikor ez látja, hogy a hegy csak egy hitvány egeret szült, holott kijöhetett volna belőle egy — elefánt is. És némelyek felsóhajtanak és mondják vala magukban: — Ha ez az egész ember szőröstől bőröstül, kaputostól együtt mind ész volna, mégse volna sokl A másik pedig: — Még egy mázsát sem nyom! . . . — Ugy félek hogy mit fog beszélni! . . . * * És a fiókos'asztalt kivitték az udvarra; és a jelöltet rátették, a ki elhalaványult a halványságnak az ő halványságával, — mint II. Lajos király, mikor a csata előtt a vértet mellére kötötték — mert készüle ő is igen nagy csatára. És a nép olyanformán fészkelődött, mint egykor a zsidók, mikor azt mondták Mózesnek: — Csak beszélj te az úrral, a Jekovával, mert ha mi beszélünk vele — meghalunk félelmünkben! És a jelölt mintha csak kitalálta volna, hogy leendő hallgatói zsidósági gondolatokkal foglalkoznak, vékony czémakangon elkezdé: — Tisztelt polgártársak! — Halljuk! . . . halljuk . . . éljen! Kérem alássan, nem igaz, hogy én zsidó vagyok! — Senki sem mondta . . .' Ne üssön oly na- j gyot a szeg fejére! — De kérem alássan, mindenütt azt mondják, hogy én zsidó vagyok . . . — Halljuk a programmot . . . — Igaz, hogy a zsidókat nem szeretem. . . . •— Khérem én besölethes j izroelita vagyhok, nem engedek mogamat dehoneszttálni . . közbeszólt efev zsidó választó. — Bocsánat, tévedtem, azt akartam moudani, hogy . . . — Ebbe belenyugszom magamat, monda az előbbi. I A jelölt arczárói pedig folyt vala^az izzadság, mint az esőnek az ő esése; a többi hallgató arcokról pedig a sötét borúnak az ő árnyéka. Miután tehát bebizonyítottam, — folytatá — J hogy zsidó nem vagyok, menjünk tovább. — Dehogy bizonyította be, — vágott közbe egy atyaű — bizonyítsa be! És a jelölt elsápadt, de azért folytatá: — Azt is bebizonyítom, hogy magyar vagyok. Ott születtem, ahol a legjobb zab terem a világon s a valódi kék krumpiból a legpompásabb palacsintát csinálják. — Jézus Mária mi lesz ebből! . . . — Csak az a különbség, hogy ott az emberek nem tudnak magyarul; azt se tudják mi a szabadság, azért aztán mind kormánypártiak, amely őket egy-egy iteze pálinkával mind megveszi, azért keresek önöknél szebb és jobb hazát. — Halljuk a programmot! . . — Kossuth Lajos . . . — Éljen! . . . éljen! — Kossuth Lajos börtönben látta meg legelőször a szabadság napjának sugarát ... én is tudom hol van a vármegyeház. — A programmot halljuk . . . — Merfc a prés, azaz sajtószabadság . . . — Nem kell nekünk sem prés, sem sajtószabadság, csak programm .... hadd jöjjön elő már egyszer a medve. — Igaz lutheránus hitemre mondom . . . -- Koma? hallotta? monda egy elbujt ellenpárti ember a mellette állóhoz — tegnap A.-ban katholikus volt, B.-ben pe dig kálomista, megérjük hogy holnap már zsidó lesz. — ... hogy ellenfelem nem tud mást, csak kurizálni — Nem ide való. — Azután meg Tiszának csizmát tisztogatni, ahol óraszámra ácsorog az előszobában, amit én meg nem tennék. — Merfc nem eresztik oda! . . . sugá a koma. —... miután én csak a nép előtt hajlok meg . .. — Ez iszen nem sok fáradságba kerül — veté a koma ... — ... engemet a nép hítfc ide, őtet pedig senki, azért ha hozzátok jön, csak ki kell őt a faluból dobni társával együtt . . . — Meghívták őt a Bundások, Irhások, Kakasok — veté ismét a gonosz koma. — ... azért én szekéren járok, mint a nép, és nem hintón mint ő, pláne egy nagy urnák a hintaján, a kinek ő csak — tányérnyalója . . . — 'A programmot az Istenért! ... . . . igen, én mindig szabadelvű voltam, s mégis ugy bántak velem mint Róma Scipióval, azért a hálátlan vidék és megye, hol születtem, még csontjaimat sem fogja birni. — Éljen a mi pártunk! * És tartott ez ily szellemben még sokáig. É* az Írástudók elhallgattak, fülöket lelóggatták, és lopódzva hagyták el egymásután a helyiséget, csak az asszonj'uk és gyerekek nem tágítottak, éljenezvén a jelöltet s pártját. Senkise hinné, hogy ezek igaz dolgok. Pedig igazak. A nép vénei pedig egymásra nézvén, kérdek egymást: — Nos testvérek mit mondatok ehhez, — jó volt-e ? — Jó a menykünek! . . . — Mit csinálunk most ? — Semmit! . . . — De most már csak el nem állunk tőle, mert az elvet kell megmenteni . . . — El hegedülte azt már nálunk seent Dávid! — Én csak ammondó vagyok, hogyha elkezdtatá a többi között - das ist das ..Böse Weibele." nevettem, hegy még a hegyeknek is megvannak az '"> „haragos asszonykáik."-- Társaságunk egyik tagja isz.envedélyes gyűjtője az antimútásnak, Qgész kapitális fekszik már eme szép passiójában, régebben öszsxeköttetésben van a lienzi antikvárral, kit most személyesen keresett lel, és benne örömére az itteni polgármesterrel ismerkedett meg. Szívélyes buesut vettünk ezen kedves házinóptől, kik még nagy rózsa csokorral is megleptek. Vonatról ismét Toblachnál szálltunk le és jó laudauerokon bementünk a 15 pereznyire fekvő városkába, noha a közelben is több elegáns hotel van de Mudslchner szállóját ajánlották, hol az emeleti szobák sorra oly egyszerű Ízléssel és tisztasággal vannak berendezve, hogy maradásra kapna kedvet az ember, ha az Ampezzó hires völgyébe nem sietne. A fenyőkkel koszorúzott ..Toblachi-' tó partján ladikok vanuak kikötve, a szikla-óriás hegysor alatt, melyek rendkívüli változatossággal vonulnak a völgyön végig, hisz híresek eme dolomit és kristály hegyek, szebbet még nem láttam mint „Monte Cristálló" (321.50 inti"}, mely mintegy mesebeli vár áll ott sötéten nagy kiterjedésben, gletcherekkel takarva, részben omladozó koronás alakú torony kiszökelléssel. Alatta a „Dürrensee" malahifc színével és az a pouípás zöld, mi a szemnek oly jól esik, ellentétül ha feltekint a kopár sziklákra, melyek különféle alakzatban, színben vannak, hol óriás csigaházhoz hasonlók, hol pedig mintha téglákból volnának művészien összerakva, ilyen a ,,Drei Zinnen" is, a második szép szikla csoport, mely három karcsú vöröses pyrainisként merészen szökken fel a magasba. Az ut kényelmes, a kocsik igen jók, omnibusz, két fogatú, egy fogatú, egész sorban vonulnak végig Ampezzó völgyében, a sok idegennel, kik itt megfordulnak. Legtöbb az angol. Bädekker kezökben, fátyolos kalajm, szike missek kíséretében! kikre néave senki nem létezik, oly szorgalmasan jegyezgetnek köny- j veikbe. ; SluderbacUnál, hol ismét szép hotel és megállás van. Oly szives a tiroli nép, ha csak pohár bort rendelsz is, készségei szolgál, vezet, magyaráz és ad uefelejts vagy havasi rúzsa csokrot. Itt -1 társunk elválfc tőlünk, hogy gyalog kerüljék meg a völgy azon részét, hol kocsi nem mehet. Mi pedig kocsinkon folytattuk utunkat, gyönyörködve ezen eléggé le nem irható vidékbon, hol majd egy rémséges szikla erkély alatt mentünk el, vagy a patak moraja hallatszik jobban, mely több kanyarulattal, itt ott tűnik fel, vagy a se.rpentiu útra térve, visszatekintünk a mély völgyre, melynek szépsége ugy elragadtatott. Végre a katlanban fekvő Coutiua városkát pillantjuk meg, ez már a határon van, itt egé.sz olasz jellegű minden. Freskók, -szobrok ékítik a házakat, a kis erkélyek, ablakok mind telve nyíló virágokkal, a loggiákból turisták hallgatják a közkutaknál olasz dalt éneklő lányokat. A templomban szent Teoíilus és Liberális vórtauuk álmodnak százados múltjukról, mig a szines ablakokon át ragyog az utolsó napsugár, megvilágítva a szentek arany, ezüst, csipke öltönyeit. Künn a téren vigau játszadoznak a g3*erniekek, lapdájokat ököllel dobva ügyesen oly magasba, hogy a szem nem éri. Igen sok szép íilligran ezüst munkák egész sor kirakata látható, úgy szintén, faragványok és berakott munkák. Gyümölcsöt minden utcasarkon árulnak, cseresznyétől kezdve hagymáig egy mérlegről osztva. Itt hallottam először a kőszáli fecskék éles ,,si, sir" hangzású csipogásáfc. E fecskék egészen feketék, nagyobbak mint a nálunk levők, igen rövid lábuk és széles szárnyukkal a földre nem tudnak szállani, többnyire a veréb fészkeket foglalják el. „Aquila Nera" szálló minden szobájában szép Krisztus vagy más szeufc kép, ablakon könnyű kézi munka csipke drapériák, magas, Széles ágyak, meg * fiaom ol*4 vagy rajjal késiitett ételek^ a savanykás gyenge bor, mind olasz jellegű, A nép csinos, szives, da'lamos hangon beszél, a levegő kellemes lágy. Társaink, kik a „Tre Croci" 2729 mtr hegy oldalán jöttek, nielyen három fa kereszt áll, és erről veszi nevét. — Missurinánál Umbertó és Margharóta arcképeit látták, hol pihenőre tértek és megtudták, hogy már olasz birodalomban jártak. Permetező csővel hagytuk el Cortináfc, hogy ismét gyönyörködhessünk Ampezzó vad regényes bérczeiben. A reggeli napfény mellett még szebbnek tetszett az eső által íelfrisiilt táj — szinte némán haladtunk tovább, elmerengve a természet nagyszerűségében, mely oly csodás, hisz; tőle lopják az emberek az ízlést, az eszmét, az 0 láthatlan bűvös kezét utánozza a művész, cs a természet szent ölére megy pihenni a fáradt emberi test! i Landrónál tartottunk pihenői. Itt is mint minden megálló helyen, hosszú piros fehér lobogó leng, mi oly kedves a szemnek. Nálunk váljon miért nincs ez igy? nemzeti lobogónk, Lucsivnánál, Csorbánál, T. Füreden stb; nem ép ilyen jól venné ki ma.gát? Mig kocsisunk etetett, megnéztük a nagy kiterjedésű szálló pompás éttermét, az emeläfci lakások hosszú sorát, melyek július vége felé mi ad el vannak foglalva, már is sok idegen időz itt, és velünk együtt a verandákról szemléli azt a moisgalmas életet mi itt uralkodik. Landró elnevezése egy hires banditáról ered, Id még a mult században rettegteté ezen vidéken az utasokat, életet nem vett, de pénzt rabolt. Egy alkalommal a szép Marina utazott haldokló nénjéhez komornája kíséretében. Atyja félve engedé ez útra, őt betegsége gátolá elkísérni gyermekét, de Matina nem félt, merész leány volt, ki nem egy könnyen ijedt meg. A rettegett bandita megállitá a kocsit, lovak, kocsis, mind szoros kéz által tartva — Marina pisztolyt ragad kezébe és mondja: bocsáss! haldokló nénémhez sietek, ha kell pénz itt van, de ne tartóítws! A b»ndit* elámul, ennyi q&torsag egy fiatal leánynál meglepi, azokba a szép sötét szemekbe pillantott, melyek oly megvetően néztek reá — a pénzt nem fogadá el. Madonnára mondom, neked szép hölgy bűvös tekinteted van, te megfélemlíted Landrót a hires banditát, menj folytasd nyugton utadat, én leszek védelmedre! A kocsi tova robogott, Marina kissé kalandos hajlamának tetszett e lielyzet, ki ki hajolt kísérőjéhez, még pár szót is váltott vele, látta annak napbarnított szép arcát, látta annak kérő szemeit — és nem tudá feledni! — Landró a vidékről eltűnt, senki nem tudta hova. Ugy regélik: Marina megtérifcé — ós ők építettek először e helyen kis lakot, hol találkoztak, és hol senki által nem ismerve meg meg jelent egy boldog pár! Toblachfcól a vonaton folytatjuk utunkat, alagutakon, hidakon keresztül, a várak számos sorát merész építkezéseikkel nem győzzük csodálni, hol tornyos ép falakkal, hol romba dőlve. Bruneck város, várával együtt gyönyörűen látható különböző oldalról a mint a vonat kanyarodik, szép kőfallal kerített temetője van. St. Laurenczen, Ehnenburg, mind külön érdekesek, mig Franzensfesfcen a gránit négyszögekből épített város czitadellájával, keresztül robog a vonat, hol az ágyuk romboló csövei most szelid indulattal tekintenek felénk. Gossensassnál lámpákat gyújtanak noha javában süt a nap, de mind hosszabb alagutakon (3—4 perc) megyünk áfc. Az alpeseken nagy kiterjedésű gletcherek, az Eizach habzó vize, mely a vonat mentén szikla tunelből vadul rohan át, avagy a Brennerbahnvakmerőségig merész építését csodáljuk-e, mely bámulatos magasságba juttat pár iperc alatt, szinte borzadálylyal tekintünk azon melységbe, melyből ide értünk, és a vonat csak robog tovább, a gyors fordulatoknál meg. sem ismerjük) a vidéket, melyet a szédítő gorsasággal haladó vouat ,& tunelből kiérve^ egésa inas oldalról littat