Pápai Lapok. 14. évfolyam, 1887
1887-08-07
A főorvosi hivatal ügyforgalma július hóban a következő volt: Beérkezett az alispáni hivataltól 15 ügydarab, vegyes ügydarab volt 35, elintézetlen maradt a mult hóról 2, összesen elintézendő volt 53" ügydarab, ezek közül elintéztetett 50, elintézés alatt áll 1, elintézetlen maradt 2 darab. I Balázs Sándor, f |^ J.830—1887. I — Emlékezés. — Csöndes falusi magányomba hozza halálának gyászos hirót hírlapom. Eekete gyászkeretbe került az ő neve is, abba a keretbe, melyben irodalmunknak sok neves emberét búcsúztatta tolla, az a toll, melynek hegyén a humor aranya csillogott, A legtermékenyebb romaneier, kinek nevét a hatvanas években sürün emlegették a Jókaié mellett, mint az akkortájban legsxaporább tollú iróét. Erdélytől kaptuk a derék irót, — leinek tárcsáiban, elbeszéléseiben a „Pápai Lapok" olvasói is gyönyörködhettek, mert dolgozótársa volt lapunknak is: Kolozsvártt izmosodott tehetsége, de lelke, vágya a fővárosba, a magyar irodalmi élet góczpontjába vonta. Szigligetivel vált szellemi rokonságot és a .Sztrájk 11 mutatja meg, hogv nemcsak az elbeszélő i írónak vénája felett rendelkezik, hanem igazi dráma- j irói talentummal is megáldotta a Múzsa. A boldo- \ gulú A pesti vízvezeték, A kis árva, Miért nem \ házasodik a sógor (melyik műkedvelő úr vagy úr- ! liölírv nem ismeri?) czimü darabok, kedves vigjá- i tékok. „A kór ősi lánv"-ny&l nem arathatott sikert, j mert színre sem került. | Mint beszélyíró, humoros elbeszélő Balázs Sándor ritka tehetség volt. A Kisfaludy-társaságnak is tagja volt, majd a Petőfi-társaság megalakításán fáradozott; mindkét társaságnak legszorgalmasabb és igen népszerű felolvasója. Helyesen jegyzi meg a napi sajtó, hogy igazi írói temperamentum volt, kinek agyában szünetlenül i kergette, hajszolta az egyik eszme, terv és gondolat j a másikat. j Alig szervezkedett a Petőfi-társaság, pár év ' múlva már új irószövetkezet alakításán fáradozott. Megteremtette az Auróra"-t, báró Andreánszkyt állította az élére, de az egyesület el is szundikált szép csöndesen; halottaiból aligha feltámasztja valaki. Tchakeray vig elbeszéléseit fordította magyarrra a Kisialudy-társasag megbízásából: ekkor ragadt reá munkássága révén is a ^magyar Thackcray* — s mint a „Pesti Hírlap- is találóan mondja, a: ma- j gyar Dickens" elnevezés. | Másfél évig a legmeghittebb barátság fűzött \ c:.;j--.?id is „Sándor bátyám"-hoz. Ajakáról halottam a j szót, a szivet emésztő rajongó szeretet és vonzódás megnyilatkozását Dickens múzsája és személye iránt, j Tóth Kálmánunkkal járt Londonban; ha jól j emlékezem Kosuthtal voltak ott. Kiért lelke lángolt, j Dickensi akarja vala megismerni. Harmadrangú szál- j lójuk III-ik emeletéről leszállottak: tiszteletüket te- ; ondö a század geniális írójánál. Bekopogtattak — ke- j zükben a nagy regényírónak névjegyével —• Dickens , ajtaján. Egy szempillantás müve volt. Balázst a szé- j .<.;• enérzet fogta el, hogy az angol élő szóhoz még . jói nem ért — sietve fordított hátat, elhagyta a költő ' TI... I í.iuasat. ; Hangyaszorgalommal dolgozott; a fővárosban és ; vidéken alig volt lap, melyben sorai napvilágot ne I láttak vofna. Csak pár évvel ezelőtt a Bnzaroviis \ esztergomi „kiadóság"-ban megjelent művével: j mama tyúkszemé"-vei nevettette meg a magyar ol- ! vüsóközönséget. j Xagy nemes szív, zaklatott lélek volt Sándor j bátyám; boldog egykoron, de boldogtalan, felette bol- ' dogfcalan az utolsó esztendőkben. Siratta egyetlen | gyermekét: Rózát, kinek sírján ürítette a méregkely- j bet, siratta sírba tért szerelmét, élete felét: Bognár \ • Vilmát, nemzeti színházunk drámai énekesnőjét, — í kitől régebben elvált. Az őszi és téli estéken együtt ültünk vidám poharazás közben. j A magas homlokon nem ült gond, a szelid sze- | mekből szellem sugárzott, mosolygót az arcz. A másik pillanatban gyöngy, ragyogó könycsepp csillogót • a szemben: a fájdalom vívódott a kicsattanó öröm- : mel: a tele kupába csordult a bánat! ... \ ü-ábor fivérénél volt találkozónk, ki évekhosz- '• ' szu sora óta volt munkása a kolozsvári „Magyar { Polgár"-n&k, melynek hasábjain jelent meg regényes j úti naplója, Dél-Amerikát vázoló szép munkája, A 1 testvérek közt való páratlan vonzódást — a szere- i i tetet: Ariel és Prospreoét akartam vázolni régen — j nem hittem volna, hogy ily komor szint ölt az én | kegyeletes emlékezésem! i Balázs Sándor tárczairóink között kiváló he- ! lyet foglalt el. Alapítja Ágaival együtt a Magyaror^ j szág és a Nagyvilágot, majd a Ilautmannék kiadá- j sában induló Ország'Világnak — előbb Somogyi Ede, utóbb Beöthy Zsolt és Szinnyei József szer- j kesztése alatt volt rendes tárczairója. A ki végig lapozza az Ország- Világnak 1880. évi I. folyamát — majd minden számban találkozik Balázs Sándor nevével. Ott" ven beköszöntője: „Az j első látogatás" (18711. dec. 15,) olyan reklam-czikkféle az Ország-Világ x-észére s nyomban utána egy { • „szomorú, de tanulságos történet" — - „A kit nem j akarnak eltemetni'" czimmel a 111. füzeiben. J Minden sora duzzad a humortól! i írói gárdát akart nevelni, emlékezem szavaira: j j „Lapot indítok, s ha látok jó író tollat, csillag (*) 1 alatt hívom fel a magyar közönséget a tehetségekre, t Xie&z reá orondorn. hoarv israzi tehetsécrekké feiiodienek. i A nemzeti színház igazgatósága a könyvtáros tisztét bízta reá, — hisz az iró tollának nálunk vajmi szükecskén jár a díjazás! — igy annyira-amennyire gondatlanul élhetett; rokonai Bokros?:ál lakott — fenn Budavárában — Gáborral együtt barátiságoa, csöndes szobácskában. Élhetett a barátságnak lelkének egész melegségével és társaloghatott a múzsával, mely mindvégig hü maradt kegyeltjéhez. Regényei vaskos köteteket képeznek; mindegyiken megérzik az igazi tehetségnek keze vonása, az értelmes fő, a kiváló éles megfigyelés és a nagy gazdag élettapasztalat, mely a regényírónak nélkülözhetetlen ingredentíája. A daliás szép termet az utóbbi időkben megrokkant, pedig előbb rajongtak érte leányzóink; a nevetés és vig tréfálkozás mind ritkábban hangzott | ajakái-ól. Kedvencz dalát, azt a régi nótát: j Vékony deszka kerítés Jaj be karcsú teremtés [ Mibelyest hogy megláttam, i Mindjárt magamnak szántam . . | sem igen énekelte, „de azért soha se vetette meg \ a vig társaságot." 3 „Akit mindig csak nevetni, tréfálódzni láttak, s a ki másokat is annyiszor megnevettetett — ugy- j mond a „Pesti Hirlap" nekrológ-írója — most meg- j mtitatta, hogy mentül bolondabb az élet, annál ko- j molyabb a halál!' 1 ... ; Érzem keze szorítását, hallom nyájas szavát, látom mosolygó szép arczát; emlékét, lelkembe zártam, felejteni nem tudom, nem fogom soha! Balázs Sándor csudájára járt leghívebb emberének: Tóth Kálmánunknak, s mindég szép dalait melyeket, hegyen völgyön messze-messze vitt a szellő - szívhez szóló lyrai költeményeit; az „Előre" „Halál" „Fütyül a szél" . . . ezimüeket emlegette. Szegény Tóth egy évvel utóbb született és hat évvel előbb szállott sirba, mint humoros elbeszélőnk; reá mondogatta ö mindég, hogy „Dalt érdemelt, mert költő — volt — Könyet, mert szeretett! . . .u Jó Balázsunk is igaz érdemet szerzett mindkettőre. Gyászdal zendült sírján, könyü pergett hantjára: a szeretet könye! ... Kpmenes-Sömjéu. augusztus 3-án. Emberem szédülni kezdett. Az izzadság babszem nagyságban csörgedezett le homlokáról. . . . — Engedelmet, hadd üljek le. — Csak bátran. És ugy megszántam szegényt, gondolván, ily emberekre bizza sokszor a nép magát, ki a politikában még az első lépést sem érti, mint nem érti a menést a bölcsőben szendergő kisded, s mégis ezek a nép vezérei. Ha a vezér ilyen, milyen lehet a massza, a tömeg. Ez egy n á das, melyet a szél hol erre, hol arra hullámoztat. Azéijt aztán máma hozsannát énekel, holnap meg feszijtsd meget ordít. •— — No hát most beszélje el Kolombus Kristóf j viszontagságait. — Nincs szerencsém ismerni. ; — Ugy értem hogy mondja el, hogyan fogták ' meg a jelöltet Pesten? — Hát kérem az ugy volt, hogy én, meg sógorom, meg komám összebeszéltünk és azt határoztuk, hogy nem engedjük el a démokrácziát, aztán — Hohó! megálljon! lassanl páter a kereszttel! Mindenekelőtt mondja meg János, mi az a démokráczia és mit értenek ezen tősgyökeres magyar szó alatt, melyet még Árpád apánk Ázsiában csinált. — Kérem azt értjük alatta' hogy nem engedjük nemesi jussunkat! aztán azt akarjuk, hogy a paraszt legyen megint paraszt, s a nemes ember, nemes ember; igy határozta ezt el az egész nemes — Igenis. Hát a jelölt ur szörnyű szívesen fogadott. Felesége is közibénk ült s majdnem czirógatott és aszonta, ejnye ejnye, ha minden ember ilyen lenne, Tisza ugy megbuknék, hogy még! . . . és én lennék a ministerelnökné, maguk meg Jézus tudja — hogy mi! No az igaz okos egy dáma! — Ha én ezt a feleségének elmondom János, — mindjárt az én pártomra áll! — Ne az Isten áldja meg, mert a jószág rá van irva, s azonnal kész a veszedelem. — Most már csak azt mondja meg röviden, mit végeztek. — Azt végeztük, hogy ö a jelöltséget elfogadta de nagy háborúság lehet ám ebből. — Hogyhogy? — Ugy, hogy mi hárman aláirtunk egy háromezer forintos váltót, a mely ugy szól, hogyha a jelölt ur képviselővé választatok, akkor egy krajczárt sem fizetünk neki, ha pedig megbukik, akkor nekünk kell fizetnünk. — Pedig megbukik! 5?ci Samu. Kortes-karczolatok. i. KÖVET-FOGÁS. Hazánk egyik választókerületében ugy lótottak-futtak egy képviselőjelöltért, mint a szegény bolgárok a — •- fejedelemért. Senkisem akart lépremenni; nem akarván magát kitenni annale, mivel a somogyi gyerek fönnhéjázva dicsekedett, hogy: fogott apám szajkót! Mert a volt képviselőt mind érdemei, mind szeDickcnst akarja vala megismerni. Harmadrangú szál- j mélyisége, s meg elvei is oly magaslatra emelték, lójuk III-ik emeletéről leszállottak: tiszteletüket te- ; honnét más ember leszédül és — lebukik. Tehát hadd maradjon ő — ott. így vélekedett az az okosság. Hanem a.z ostobaság. okosságnak van egy ellentéte is Ez is küzd a létért juszt, azért sem engedünk. -•- Ám jó. ha nem engedtek hát •— bukfenceijetek. Sunnyogva jön be hozzám egy tüzes vérű kortes az ellentáborból, kigyúlt lángoló arccal, taszigáltatván a kadarka által erre arra, mint valami szita az asszony kezében. — Van ám újság! nj-ögé sunnyogva kidudorodott szemekkel, mint mikor a kigyó a kő alul kandikál ki. Van-e? Úristen mi lehet az? — Hát az kérem 'lassan, hogy fogtunk ám már képviselőjelöltet. — Ko annak nagyon örvendek, most már nincs más hátra, mint hogy vegyetek egy sipládát . . . -— De mi a ménykünek uram? — Hát annak, hogy a szajkót, amit fogtatok, tanítsátok meg mindjárt valami nótára, például „Megy a Juhász szamáron Földig ér a lába. 1 ' Ez mindjárt jó lesz programúinak, mert van benne ember is, szamár is, föld is, meg láb is, még pedig mankó nélkül tehát az egész — világ. — De ez már uram mégis — sok, ellenvető. — Dehogy sok, csak éppen annyi, a mennyj dukál. Es aztán hol fogtátok azt az embert? Talán csak Plató embere az? — Mi az a Plató? — Hát az egy ember volt, még pedig okos ember, hanem azért egy szamárságot mégis elkövetett akkor, mikor azt mondta: „hogy az ember nem más, mint kédábu tollatlan állat." Ezt meghallván az ö ellensége Diogenes, fogott egy kakast, tollát leforrázta, s ily módon azt Plató iskolájába dobta, mondván: „íme Plató embere"'} — Érti? Érteni iszen értem, de meg nem foghatom! — Azt akarom mondani: talán ilyen embert fogtak f — Voltaképen nem fogtunk, hanem ugy ajáulta valami pont, aligha nem közös pont.' — Tyhíí miliőm adta, hisz akkor nagyon rosz helyen jártatok, mert ti minden ellen harczoltok a mi az osztrákkal közös, akarván mindent külön, s mégis a közös ponthoz fordultatok, talán épen valami közös hadsereghez, vagy közös ministeriumhoz! . . . No ugyan szépen vagyunk! . . . Beleniisztatokj mint Pilatus a. krédóba! mert csak ez az igazság, a demokráczia. \ — Helyes. Ezt jól tették. Ljátom, hogy e tekintetben szörnyű tiszta fogalmuk van. — Folytassa J kérem. i j — Mikor aztán az egész nemes konfessoratus j a mi atyafiságunkkal összefogott, házrul-házra meni tünk néhány garaskát összeszedni a nagy útra s igy I kicsináltak hármunk részére busz forintot, i — Lássa ez nem volt szép önöktől, az ilyen I eljárás, az evés és ivásra való hajlam csak a hasI pártot illeti. i — De az anyját neki, ide liaspárt. oda hasi párt, nekünk is csak meg keli valamivel törübiünk ! a szánkat! i \ — Enni és törölni nagy különbség. Nektek j ugy kellett volna tenni, mint a ninivitáknak, kik I szőrzsákban és hamuban tartottak penitenciát — de i lett is ám haszna! . . Aztán mikor Pesthez közej ledtek, le kellett volna a csizmát húzni, és összeJ kötve villátokra tenni és ugy bemasirozni a közös j ponthoz. így tett. Balduin is mikor Jeruzsálembe legelőször bement. De nem is bánta ám meg .... Hanem busz forintot hasra költeni -- pfuj! ez a plátói hazaszeretethez nem illik. — Megint plátói. —-• A ki Pestre jár, annak erről az tirról okvetlen tudomással kell birnia — hogy is volt? folytassa. — Mikor a pénzt megkaptuk, pogácsával telt tarisznyánkat és szűrünket vállunkra akasztva, neki indultunk arra merre a nap kél, s mire a na]) harmadszor felvirradt — ott valánk. — Tehát gyalog mentetek? — De gyalog ám! mert először az is huncut volt a ki azt a masinát kigondolta;] másodszor meg nem veszekedtünk meg hogy fuvartj fizessünk, mikor gyalog ingyen is lemehetünk. ; — - Ugy látszik a masinát gyűlöli János, s mindazt ami azzal együttjár. Nincs is párja annak a régi nemes világnak, mikor az embernek semmitsem kellett tanulnia, s nem volt más dolga mint csak enni, inni, pipálni és — köpködni! . . . Ej de szivemből beszél uram az Isten áldja meg! . . . Ilyen kép viselő kellene nekünk! . . Lépjen föl! és megtesszük ha a fene megeszi is! — Csak ne olyan tüzesen. Ott hagytuk el, hogy harmadnap oda értek a hol a nap kél. — Még messzebb, mert még onnét sem láttuk be a végét. Hanem hát mikor odaértünk, elszörnyüködtünk a sok ember meg nagy ház láttára. Mind csupa ur és asszonyságok, bizonyára mind nemesek, mert parasztnak hirét sem láttuk. — De ti gatyában levén, parasztnak tüntetek fel. — Re 3 telj ük ii a dolgot, mert ast gondoltuk, hogy csak holmi Pápára megyünk — -- Szegény Pápa! . . . -- Akkor aztán mentünk sokáig, már majdnem éhen halván, mert nem mertünk bejinenni a drága vendéglőkbe, hol talán csupa grófok mulattak és — Me . . e . . g . . bu . . kik! — Bizony János hiába hebeg: még\ Majdnem a guta ütötte meg. —- Most már elmondhatja kend is: „Szomorú a magyar nóta Háromszáz esztendő óia." Vagy: „Rég veri már a magyart a Teremtő." — Hát nem tudott tanácskérni hozzám jönni? —• Jaj uram, a sógorság, komaság és egyéb atyafiság! . . . Az utczán zsivaj, lengő zászlók, tömérdek gyerek . . . ezen metereologiai jelzői a pártok mikénti állásának. — Éljen! ... le vele! . . . Bőszölt pillantások, kifeszített mellek, káromló szavak és aztán megint csönd — mintha csak egy szekér robogott volna el. — Hallotta János, háromezer forintjának most mondták el az első búcsúztató versét, az igazi temetés, a circum dederunt me majd a választás napján fog elénekeltetni. A mór megtéve kötelességét, a mór mehet! . . — Kérem 'lassan ebs megyek inkább Mórra, csak ne bukjunk . . .! — Ne oda hanem — Afrikába, hisz ott lakik a mór. — Elment. A. viszontlátásig! 184Ü. Kossuth Lajos lemond • 1464. Aeneas Sylviua — — és kitűnő latin költőnek 1849. a világosi fegyverleVégre egy kedves tumindenütt szólt a muzsika, megállít és aszongya: — Atj'afiak, há valók? Megmondtuk. -— Mi járatban vannak itt? — Bizony mi nagyságos urani képviselőjelöltet keresünk. i — No akkor eugein az Isten vezérlett maguk közé, mert épen én vagyok azon ember, aki a képviselőjelölteket kandidálja. Jöjjenek "be egy kocsmába, ott megbeszéljük a dolgot. 1 — Mikor a,ztán jól felöntöttünk a garatra, sok [menve, már a város másik végén ünk, ahol dohányt és pálinkát is utczán körösztül egy házikóba lépt árultak. . . . — Itt lakik a jelölt ur, monda vezetőnk, beléptünk. — Persze es nindjárt pálinkával; kínálták? Azt ugyan nem, hanem ínindjárt hoztak szivart és valami! cukros meleg vizet, mely rémítő komisz volt, s gvouirom annyira elromlott tőle, hogy egész éjjel az udvaron feküdtem, mig. társaim csak reggel felé heveredtek le mellém. — Ne a végét mondja el János, hanem az elejét, TÖRTÉNELMI NAPTÁR. — Rovatvezető TI BOLD ÖZSÉB. — Attgusztus 7. — 1815.1. Napóleont Szent-Ilona szigetére viszik. Augusztus 8. — 1790. Kölcsey Ferencz nagyhírű magyar költő, szónok és követ születése. Augusztus 9. — Kr. sz. e. 48. Julius Caesar vetélytársát, Pompejust, Pharsalus mezőségén leveri. Augusztus 10. — 1805. Toldy Ferencz a magyar tudós társaság tagja, a magyar irodalom-történet valódi megalapítója, nyelvész, szépészeti iró és a hazai tudományosság nagj-érdemü előmozdítójának születése Budapesten. Augusztus 11. — a kormányzóságról. Augusztus 12. — vagyis II. Pius pápa halála Anconában. Augusztus 13. — tétel. KÜLÖNFÉLÉK. -- Ssemélyi hirek. Henneberg Károly altábornagy cs honvéd lovassági felügyelő a napokban városunkban volt a honvédség szemléjére. Osváld Dániel polgármester, Nagy Boldizsár városi főjegyző és Dr. Steiner József városi főorvos e hó elején egy hónapi szabadságra mentek. —A magyar királyi honvédelmi minister a következő leiratot intézte a helybeli m. kir. honvédállomás parancsnokságához. öi57« szám elnöki. A folyó évi július hó 28-áról 40. h. a. p. szám alatt kelt jelentésével föl terjesztett és a pápai Griff kertben, a folyó évi július 4-én történt jászberényi dynamit robbanás következteben szerencsétlenül járt. honvéd huszárok segélyezésére rendezett tánczvigalom tiszta jövedelme gyanánt befolyt 413 frt 15 krnyi, azaz négyszáztizenhárom forint és 15 krajcáruyi öszszeget letétbe vétettem, s azt a többi e célra . befolyt adományokkal együtt közelebb rendeltetési helyére fogom juttatni. Egyúttal meghagyom az állomás parancsnokságnak: hogy a fenti célra rendezett táncvigalom lelkes rendező bizottságának, hazafias irányú és ily szép eredményt fölmutató fáradozásáért meleg elismerésemet és köszönetemet nyilvánitsa. Budapesten 1887 évi július hó 30-án a minister helyett Gromon s. k. államtitkár. A másolat hiteléülJHuberth alezredes. — Zárvizígák. Gróf 'Esterházy Móricz cs] kir. kamarás és főispán urnák puszta-gyimóti magán elemi tanodájában mult csütörtökön tartatott meg az évi zárvizsga ft. Néger Ágoston apát-esperes-plebános, nt. Orbán Mihály, pápai segédlelkész és' számos szüle jelenlétében. A tanulók sok oldalú ismeretei t:s határozott, szép feleletei ugy ezek szorgalmáról, valamint Lakos István elemi-tanítónak dicséretes buzgalmáról tettek tanúbizonyságot. A viiisga befejeztével a kisded sereg lelkesen éljenezte meg a jótevő giófqt és AZ iskolaigazgaVQt^
