Pápai Lapok. 14. évfolyam, 1887

1887-07-24

jMegjeleiiilc Minden vasárnap. Közérdekű sürgős közlésekre koronktnt rendkívüli számok is adatnak ki. Bérmentetlen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt közlemények a lap SZERE hitatalába {(') - Ii o 11 ég i u m épület) küldendők. Előfizetési díjalv. Egy évre 6 frt. — Félévre 3 frt. Negyed évre 1 frt 50 krajczár. Egy szám ára 15 kr. HIRDETÉSEK 1 hasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 25 krajczár. A dij előre fizetendő. B ély cgdíj mindigkül'ön számíttatik Az előfizetési dijak, s hirdetések a lap KIADÓ h ivat a lá b a (r e

f. f ő isk 0 la nij 0 m düja) küldendők. Pápa város hatóságánál: c s t c h b pápai, s pápsvídck; egyesületnek hivatalos közlönye. Az „öreg templom." Bejártam egy csomó várost a közelebb eső bel és külföldön. Ismerem valamennyinek figyelemre méltó templomát, láttam gyönyörű góth-mű veket, csodáltam komoly diszü és fényes román stylü templomokat, királyi bazilikákat, de megvallom renaissanceban olyan kivül-belül bevégzett remeket mint a pápai főtemplom, voltaképp szintén bazilika, csak ee'vet láttam, a salzburgi dómot. Az tormészetesen nagyobb arányú, oldalszárnyai keresztté szélesednek, boltozata kupolává magasul, s kivül is mész vakolat nem takarja pompás terméskő burkolatát. Szóval kétségkívül impozánsabb, fejedelmibb a miénknél, a mi azonban tekintve, bogy Salzburg érsekei egykoron uralkodó fejedelmek valának, roppant vagyonnal és igen sok, e vagyont nemesen és szépen felhasználni tudó müérzékkel. s bogy Germania prímásának fényes székesegyház kelle — nem von le a pápai templom értékéből mitsem. Sőt amannak festményei s a miénknek freskói nem is összehasonlíthatók. Mondom remek ez a mi templomunk, Mi a kik mindig láthatjuk, s azok, akik nem ismerik sok nagy városnak, különösen a mult század extravagáns pompájú és szépnek sehogy el nem ismerhető templomait, a kik nem láttak még hires templomokat, elárasztva az 11. n. jezsuita modor fényes, de ízléstelen dekoráczióival, akiknek szóval nem igen nyilt alkalmuk összehasonlításokat tenni, azok nem tudják mit bírunk mi Esterházy püspök e fejedelmi emlékében. Am e fejedelmi monumentum száz esztendő súlya alatt. — nem lényegi

1 eg ugyan, mert anyaga egy kis örökkévalóságra szóló, — de díszében, fényében jelentékenyen megfogyatkozott. Részben okot adott erre az is, hogy az időben a haladott technika sok oly vívmányát, eszközét, melylyel egy ily arányú épület, portól, szenytöl megóvható, nem ismerték, s a por például, a mely száz év óta e templomba bejutott, mert fönt ki nem mehetett, ott ül mind a kincseket -érő freskókon, szobrokon, bemocskolja a remek márváiyokat és márványozást, stb. Kopottak továbbá az aranyozások is oszlopfőkön és egyebütt, pedig az az aranyozás ami itt alkalmazva van. sokkal diskrétebb, semhogy nélkülözhető volna. Annyi kell, a mennyi van, több nem. de kijavítva, pótolva. Iszonyú porvánkosok ülnek a vállazatokon. ajtó-ablak fejezeteken elváltoztatva a szép körvonalakat, megfakitva a harmonikusan összeválogatott színeket. Restaurátióra vár tehát e templom, és pedig csak főbb vonalaiban érintve azt, a következő irányokban. Lemosandók a falak, letisztitandók a festmények, megaranyozandók az aranyos diszitmények. Az összes ablakok ugy alakítandók át, hogy csiga segélyével kinyithatok legyenek szellőztetés czéljából, s beszerzendők lennének oly porlókészülékek, a milyenekkel hasonló nagyarányú épületeknél czélszerüen lehet tisztogatni. A templom közepén függő — különben diszes — kristály csillár áthelyezendő az oldal-kápolnába, s a helyett egy nagyméretű sárgaréz renaissanee függő gyertyatartó szerzendö, mert csak ilyen van harmóniában a tomplom egyéb motívumaival és arányaival. Kivül a homlokzat restaurálandó, a tororysisakok hiányos aranyozása kijavítandó, természetesen érintetlenül hagyandó az érezfödélzet, a melyen mármár a nemes zöld-rozsda különösen az éjszaki részeken gyönyörűen jelentkezik. Jó lenne még, ha a haranglábak a mostaniaknál karcsúbb, kevésbbé látható vasszerkezettel cseréltetnének fel, mert a tornyok nyíltsága mellett ezen — hogy ugy mondjam — szükséges csúnyák igen feltűnők és egyáltalán nem diszesek. Majd elieledem, hogy a szószék, bár stylje nem elütő, anyagánál lógva szintén nem egészen van helyén annyi márvány közt. De hát ez nem éppen mulhatlanul váltandó fel. legfölebb kívánatosnak lehet azt jelezni, hogy a íalázat színével egyező márvány szószék jöjjön heh'ébe. De ki, hogyan., mily eszközökkel eszközölje e restauratiót V Erre legelőször is azt felelem. hogT csak ideám sincs róla, vájjon mennyibe kerülhetne az, s bár hallottam tízezer forintról beszélni, nem hiszem, hogy az elég lenne. Am van arra ember, a ki ez irányban tájékozást tudna nyújtani, azt hiszem egyik legilletékesebb most Pápán van, Pulszky Ferencz. Ugyanő megtudná mondani, ki fogja egész praeczizitással meghatározni, e feladat mily művészre, mesterre, kézművesre minő munkával, — s mily költségelőirányzattal, — vár? Az eszközök beszerzése első sorban a város lakosságát, másodsorban az országot illeti. Az Esterházyak fejedelmi bőkezűsége ajándékozta Pápának e templomot, méltó büszkeségül a városnak, s méltó büszkeségül az országnak, annyit csak megtehetnek ezek is, hogy a nagyszerű müvet fen tartják, díszítik. Megvagyok győződve, hogy a szükséges pénz, s tán még annyi is, hogy maradna további alapra, beszerezhető lesz országos gyűjtéssel, esetleg sorsjátékkal, a templomról különböző kiállítású és áru díszművek, fényképek darusításából ós még akárhány más segédeszközből, a milyenek feltalálásában és kihasználásában a mai társadalom oly ügyes és oly sok sikert felmutatni képes. Én máris eltudom magamnak képzelni az impozáns egyházat megifjudva, díszben, komoly fényben ragyogva, lelki előnyére a hivő katholikusságnak, s osz. í tatlan büszkeségérc Pápa városa min, den lakosának. Azért foglalkozzunk ez • eszmével már most. ismerkedjünk meg a ; munka természetével legalább most, hogy • még az esetbon is, ha netán a mai idő' kot nem taláhiók alkalmasaknak a kivitelre, lassan-lassan összeszedjük az adatokat arra az időre, melyben a szó ala: kot ölthet, az ige testté válhatik. —aj A magyar közönséghez. Három nagy magyar város lett porrá, romokká, Eperjes, Nagy-Károly, Toroezkú. Templomok, iskolák, középületek elhamvadtak. Isten háza. múzsák háza és a szegény ember háza mind egyenlő rom lett. Isten próbára akarta tenni a magyar nemzetet. Tud-e önmagán segíteni a veszélyben ? A Király és a Nemzetgyűlés magas példákban megadták a választ. Irodalom és Művészet követte példáikat. Felhívásunkra a magyar irodalom és művészet képviselői oly Emlékalbumot alkottak össze, mely szellemi tartalomra, érdekességre nézve ép ugy, mint művészi rajzok tekintetében kiváló beesünek mondható. A ki ezt megszerzi, a Hazának és Emberiségnek hoz áldozatot, s ugyanakkor saját házának szerez vele emlékül elteendő díszt. Részt vett a mű létrehozásában a magyar közélet, irodalom és művészet számos jelese, közöttük annyi fényes név. Bizonyítsa be Hazánk közönsége, hogy a legfényesebb név magáé a Magyar Nemzeté, midőn részvétére teljes joggal hivatkozik a részvét nemtó'je. * * * A „Segítség" külső kiállítása gondosságban és díszben meg fog felelni a belsőnek, s örömmel jelenthetjük, hogy e szép czélra, az Irodalmon és Művészeten kivül a Magyar Ipar is meghozza áldozatát; jelesen több hazai papírgyártól, s más nagy iparosainktól hazafiúi áldozatról tanúskodó ajánlatok érkeztek a „Segítség" irodájába, a melyek mindenike elő fogja mozdítani a czélt, hogy ez erolékalbum jelentékeny összeggel járuljon elhamvadt magyar városaink újra építéséhez. A díszes emlékalbum ckké-p sokkal nagyobb terjedelmet nyert, mint eleinte tervezve volt. A „Segítség" emlékalbum négyféle kiadásban fog megjelenni, u. m.: egy forintos, három forintos, tiz forintos és száz forintos kiadásban, melyeknek már elseje — a legolcsóbb -— az egy íoriutos is csinosan lesz kiállítva, s díszes borítékban 40 nagy oldalra terjedő, s mintegy 76 képpel illusztrált tartalmával TARCZA. Válassz! Ez ugyan, gyönyörű hir ! A dalmű holnaputánra tüzetett ki! A város közönsége a fiatal kezdő felléptét a legnagyobb érdekkel várja és most az egész dolog dugába dőljön, mert egy falusi uracsnak tetszett a lánykának házassági ajánlatot tenni i Es én ezt oly nyugodtan eltűrjem, én! a városi színház igazgatója ! Hervey ti ellenem összeesküdtetek! De én elÖre kijelentem, hogy ezt nem tűröm és egész erólylyel ellentmondok! \ A mérges kis ur, ki ezen szavakat tördelte, a legnagyobb izgatottságban járt fel és, alá az egyszerűen, de igen lakályosan bútorozott szobában, melynek legfőbb díszét egy szép zongora képezte. Ezen hangszer előtt ült egy ezüstfehérségü ösz férfiú, kinek arczán az évek. de tán jobban a sorscsapásai mély barázdákat szántottak. De ősz fortéi daczára az aggférfiunak szemei még élénk tűzzel villogtak hetven évei homloka alól. — Néhány futamot játszott, ekkor csitító hangon monda. — Ne oly hangosan! Minden szó áthallatszik a nappali szobába, s ott most Margit jövője felől határoznak. Nem Ítélsz felőlünk igazságosan, ha öszszeesküvóssel vádolsz. Nem tudtam, nem is gyanítottam, hogy Szántay ily komoly érzelmeket táplál unokám iránt. Hisz oly ritkán látta, s egyik a másikhoz oly hideg volt. Én is annyira megvoltam lépetve, midőn ma reggel levelét vettem, melyben unokám kezét megkéri és felszólít, hogy szóljak Margit érdekében. Megvallom, hogy nyilt modora meghatottt. •— Manó vigye meghatottságod Szántayval együtt. Hajamat tépném ki — kiáltott fel az igazgató és állítását bebizonyítandó, mindkét kezét erősen őszülő fürtéibe mélyeszté. — Miért kelle ezen embernek épen most jószágáról ide jönni, hogy leendő dívájától megfosszon! Qh iáiért nem maradj; káposztái közt!! Persze te teljesitejted óhajtását és igyekeztél a lányt a férjhezrnenetelre reábeszélni! — Természetesen, hogy azt tettem! Én Szántay ajánlatát szerencsének tekintem. A fiatal ember nagykorú, szép birtok tulajdonosa, tekintélyes családnak tagja és biztosított, hogy anyjának beleegyezését, házasságába, kieszközli; — szilárd, határozott jelemmel bír és Margitom iránt becsületes és mély szeretetet táplál. S ez több mint mire egy szegény lány igényt tarthat. — Ugy ? ! S művészi jövője ? A reá várakozó dicsőség, siker, diadal, és te mindezt semmibe sem veszed ?! A tapasztalt kor előtt semmi! volt Hervey szembeötlő keserűséggel mondott felelete. Hisz nekem is, — a hogy mondani szokás -— művészi pályafutásom volt, — előre hatoltam ott, hol annyian elhullanak. Hisz nekem is voltak érdemeim! — Elhiszem azt. Oly karnagy voltál, ki minden színháznak díszére vált és most a kellő nyugdíj mellett a kiérdemelt nyugalmat élvezheted. — Az igaz! Míivészetem adott kenyeret, — s csak én voltam az oka, hogy még Nektár és Ambrózia után is epekedtem. A fiatal zeneszerző, Id álmaiban a világot dicsőségével és hírnevével akarta betölteni, egész életében az ütenybot forgatására lett kái-koztatva, hogy mások müveibe lelket öntsön!! Eájdalmas volt az eszménj^világból ezen íokonkinti leszállás a józan földre hol a mindennapi kenyeret megszereztem ugyan magamnak!!! Az igazgató félig résztvevőn, félig gúnyosan vonta vállait. — Ne vedd rosz néven öreg barátom — de te mindig egy kissé fellengző voltál. Bevallom, hogy több pénzt és dicsőséget eredményez saját szerzeményünket előadatni, mint mások dalműveit igazgatni. — Pénzt ? ! Ah! mily szívesen nélkülöztem, éheztem volna hacsak egyszer, egyetlen egyszer hallottam volna zene szerzeményemet a színpadról lehangjsani! Yág» köstoe keserűséggel a karnagy*. — Igen ! Ez hasonlít hozzád! — de te neked nem volt hivatásod a zeneszerzéshez. Néhány kis dal tetszést aratott ugyan, de nagj

r

obb szerzeményekkel saját gyengeséged felismerése után felhagytál! — Igen, Mert becsületes voltam arra, hogy magamat és a világot ámítsam. Ereztem, hogy megtagadtatott tőlem a zeneszerzési tehetség — de azon óra, melyben ezt visszavonhatlaniú és tisztán láttam előttem, volt életem-legkeserűbb órája! Hy ijíllanattól akarom Margitot megvédeni! — Ostobaság őt megvédeni akarni! Oly képességet ! Hisz magad is zeneszerző vagy — tudod mily kincset bír a lányka hangjában. Elakarod ezt a kincset rejteni, elásni ? ! — Jobb elrejteni és elásni, mint niegérni, hogy hamis aranynyá változzék. Epen mert zeneismerő vagyok, tudom, hogy! Margitnál a fökellék hiányzik.-— Tiszta és jó hangja van, de énekében nincs lélek, kifejezés "és a csupán betanulttal mai napság nem jut zöldágra. Művésznő soha nem lehet! — Mi a manót akarsz még! az mind később fog jönni, jegyzé meg boszusan az igazgató, hagyd Csak a világot jelentő deszkákon állni, a színházi levegőt szívni és a közönség tapsait élvezni, akkor nézd meg! Mondom az magától fog jönni! 1 — Margitomnál, a szelíd, szende, gyermeknél ? Nem, nem, az ő lelkében nem honol a művészi démon, ki- tán szerencsétlenné — de nagy miüvészszé is leszen, mert erről megvagyok győződve, nem akarom őt a művészpályára erőszakolni. Ha a lányka szülői életben volnának, jövője máskép alkottatott volna, akkor fellépéséhez soha sem adtam volna belegyezésemet ; de miután nyugdíjam halálommal megszűnik, fellépése életkérdéssé fejlődött. Most jobb jövő áll előtte. Szántay egy órával ezelőtt személyesen jött feleletért. Most beszél Margittal, remélem

1 és kívánóin, hogyj tőle az »igen" szót elnyerje. S én meg a kilencz múzsa nevében remélem, hjogy kosarat kap — kiáltott az igazgató dühösen. Balm&vein] a szinlapt a,, közönség! Mondom neked. Hervey, hogy az előadást meg kell tartani! Ezt nel kern megígértétek ós én egy talpalatnyit sem engedek, ha a fejedre állsz is. Margitnak holnapután a színpadra kell lépni. — A megmásithatlan körülményekbe bele kell nyugodnod — felelt higgadtan a karnagy. Te uno_ kám felléptével jó üzletet reméltél csinálni. S a te szempontodból igazad van, de nálam más nézetek is irányadók — de csitt, itt jönnek. Hallani fogjuk, mit határoztak. • Valóban egy ajtó nyilódott ki és nemsokára a kérdésben forgó fiatal pár lépett be rajta. Szántay a fiatal házasulandó férfin, a naptól barnított arczczal és erőteljes zömök alakjával nem épen feltűnő szépségű jelenség vala, de kellemes benyomást tett a szemlélőre. Az oldalán beléjoő szőke fürtű, karcsú, ifjú leányalak a legnagyobb ellentétet képezett. A leányka gyenge, kellemes, tán egy kissé nagyon is légies alakja, finom arczának gyermekies körrajzai inkább meghitt házikör derült keretébe, mint a szemkápráztató színpadra látszott, hivatva lenni. A kérő kosarat nem kapott, mint azt az igazgató titkos boszusággal észrevette, mert a fia^taj Szántay arczkifejez ése nyugodt és vidám vala és Margitnak is mosoly játszadozott ajkain; de modo, rukon, magatartásukon nem ömlött el az a félig meghitt, félig visszatartó bensőség, mely egy épen eljegyzett párt jellegez. Szántay épen elmenőben vala, néhány udvarias szót váltott az igjazgatóval, Idvel több izben találkozott a Hervey családnál, ekkor a fiatal lányhoz fordult s néhány halk, de igen szívélyes szavakkal búcsúzott el tőle. A karnagy vendégét az előszobáig kísérte, betéve maga után a szoba ajtaját. — Nos ön menni akar? kérdé kissé bizonytalan hangon. — Ma meg [igen — monda, a fiatal ember mosolyogva. Margit béketurési próbára tett, és néhány napi megfontolási id^t követel. Ajanlatom ugy lát m