Pápai Lapok. 14. évfolyam, 1887
1887-06-26
XIV. évfolyam. 26. szám Pápa, 1887. júniusié, 2C. mél Mesjelenílt 3íi n (1 en v a s á r n a \u Ko/.érdekü sürgős közlésekre koroiikinl rendkívüli számok is adatnak ki. - •mrr">nirtrtrT-i*ín> i Kfhnenieden lev, lek, csak ismert kezektől fogadiainak el. Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt közlemények n lap SZERK. hivatal áh a (Ó - k o i l ég i n m é p ti l e I) küldendők. W Előfizetési dijait. F^y évre 6 frt. — Félévre 3 frt. Kegyed évre 1 frt 30 krajczár Egy számára iß kr. HIRDETÉSEK 1 hasábos jjetitsor térfogata után £ kr, nyilttérben 25 krajczár. A dij előre fizetendő. Bélyegdíj mindig külön számíttatik Az előfizetési dijak, s hirdetések a lap KIADÓ hivatalába (ref. főiskola ny omdú j a) küldendők. Pápa város hatóságának és több pápai, s pápavidéki egyesületnek hivatalosközlönye. Válaszlhaíási ioff. Benne vagyunk a választás körül felmerülhető kérdésekben, melyek közül valóban egyik legfig\ elemre méltóbb az, mely Székesfehérvárott felmerült, hogy t. i. az ott megválasztott képviselő, nem lévén beirva a választók névjegyzékébe, igazolható-e képviselőnek? E kérdésre itt közlünk egy jogászi véleményt. Közjogunk szempontjából ez a kérdés nem oly egyszerű, hogy arra minden esetben határozottan nem-mel lehetne válaszolni. Az eset, nem szükséges külön utalni rá, a székesfehérvári képviselőválasztási mozgalmak folytán vettetett fel. Az állíttatott, hogy gr. Károlyi Gábor nincs bevezetve az 1886-ik évi választók névjeg\ T zékébe s ebből az a következtetés vonatott le, hogy ennélfogva gr. Károlyi Gábor képviselőnek nem választható. Az kétségtelen, hogy az országgyűlés legeminensebb testületének, a főrendiháznak tagja lehet az is, ki a választók lajstromába bevezetve nincs. Az 1885-ik évi- VII. törvényczikk, mely a főrendiház szervezetének módosításáról szól, a főrendiházi tagsági jogot teljesen függetleníti attól, vájjon be van-e vezetve valaki a választók lajstromába? A magyar mágnás, ki bármely okból — s ezen okok sokfélék lehetnek — a választói lajstromokba fel nem vétetett, ennek daczára gyakorolhatja főrendiházi tagsági jogát, amint az általános jogképesség és a vagyoni qualifikáczió birtokába jutott. A kérdés már most az, hogy aki a főrendiháznak, tehát az országgyűlés egyik, még pedig a képviselőház fölött álló testületének tagjává lett, megválasztható-e képviselőnek, ha a választói lajstromok valamelyikébe bevezetve nincs? TARCZA. KITÖRT A VIHAB Kitört a vihar, s én egyedül állok, Mint pusztában az útját vesztett vándor, Keresem a nyugtot s csak bajt találok, Nekem csak ez nyilik, nyugalom sehol. Üvölts vad vihar, elbirom haragod Nem félem hatalmad, kiállók eléd; Kit a sors nem tört meg, csak meghajlított Erőd; azt meggyőzni annak nem elég. A százados tölgynek nem hajol csak ága •Mig az erős törzs maga meg- sem inog, Azt az erdők haragja kipróbálta, Azt még megmozdttni is alig bírod. Kössünk békét hát te merész utazó, Végy szárnyaidra, és légy jó barátom, Mutass parányi helyt, hol van nyugalom, Csak ezt add nekem, ez után sovárgom. •Köszönetül csak tört szivem adhatom, Már megcsalódott cs kesergő szivem', Két lándzsa törte át", kettő fájdalom, Egyik a remény, másik a szerelem. í? most kitört a vihar. Egyedül állok, Mint pusztában az útját vesztett vándor, Keresem a nyugtot s csak bajt találok, Nincsen már a földön nyugalom sehol. A közjog szempontjából elméletileg kétségbevonhatlan azon tétel, hogy a főrendiháznak tagja, ki már e minőségnél fogva bir törvényhozói joggal, megválasztatása esetén feltétlenül gyakorolhatja a képviselőházban törvényhozói jogait: Képviselővé választásának s illetőleg a választás elfogadásának jogkövetkezménye csak az, hogy főrendiházi tagsági joga képviselői működésének tartalma alatt szünetel, de képviselői jogainak gyakorlása attól, vájjon be van-e vezetve a választók lajstromába, függővé nem tehető. Aki ezt a tételt nem fogadja el, megkell tagadnia az alkotmányjog egyik alapelvét; azt, hogy a törvényhozói jog forrása és alapja lehet ugj^an különböző; de maga a törvényhozói jog, bármiként szereztetett is meg az, lényegében egy és ugyanaz, akár a képviselőházban, akár a felsőházban gyakoroltatik. Elméletileg áll tehát az az elv, hogy aki mint főrendiházi tag törvényhozói jogokat gyakorol, ezt a jogát gyakorolhatja a képviselőházban is, anélkül, hogy választó lenne, ha képviselővé megválasztatik. A jog gyakorlata a képviselővé történt választás elfogadása által áthelyeztetik egyszerűen a képviselőházba, megszűnvén annak gyakorlata ott, hol az eredetileg gyakoroltatott. Feltétlenül áll ez az elv azért, mert a főrendiház tagja már e minőségében tényleg birja azt a törvényhozói jogot, melylyel az, ki a főrendiháznak nem tagja, csak képviselővé választatása által lesz felruházva s igy ez utóbbinak annyi alkotmányos joggal kell birnia. mint bir választóinak bármelyike; mig az előbbi már a priori rendelkezik az alkotmányos jogok oly teljességével, mely választóinak alkotmányos jogkörét messze túlhaladja. Ezzel az elmélettel nem lehet szembe állítani a képviselők választásáról szóló 1874 évi XXXIII. t,-cz. 13. §-át, mely csak azt mondja: „választható mindaz, aki választó, ha életének 24. évét betöltötte s valamely választói névjegyzékbe fölvétetett." Kern lehet szembeállítani azért, mert az a qualifikaczió, mely e szakaszban benfoglaltatik, nem tartalmaz egyebet, mint azt a minimumot, mely megkívántatik ahhoz, hogy valaki a képviselőházban tagsági jogot nyerhessen. Akinek ennél nagyobb qualifikácziója van, azt elütni attól, hogy a képviselőház tagja legyen, egyenes megtagadása volna az alkotmányjog alapfogalmainak, melyek azt tanítják, hogy az alkotmányjogi nagyobb qualifikáczió a kisebb qualifikácziót ipso jure magában tartalmazza s aki a tágabb körű és magasabb fokozatú jogot gyakorolhatja, az tüzetesen erre vonatkozó tiltó törvén}?- hiányában a szűkebb körű ós kisebb fokozatú joggyakorlásától a legflagransabb sérelem nélkül el nem zárható. Nem is azt mondja az 1874: XXXIII. t.-cz. 13. §-a, hogy képviselővé más nem választható, csak az, ki valamely választói névjegyzékbe felvétetett. Hanem egyszerűen ugy szól, hogy megválasztható mindaz, aki választó. Amiből világos hogy a törvény idézett szakaszának szövegezéséből még szerkezetileg sem következik, hogy aki az egyszerű választói jognál több joggal, magával a törvényhozási testület egyik házának tagsági jogával liir, képviselővé épen ezen minőségénél fogva megválasztható ne legyen, ha a választási lajstromokban neve nem foglaltatik. A veszprém megyei tiszti, segéd kezelő és szolgaszemélyzet valamint azok özvegyei és árvái nyugdijintézetének alapszabályai. .111. Nyugdíjazási illetőleg- ellátási szabályok. 18. §. A megye szolgálatában álló egyén 1., ha öregség, betegség, testi vagy szellemi fogyatkozás miatt hivatalos állásának betöltésére képtelenné válik s ezen indokból hivatalától való felmentését a megye közgyűlése jogérvényesen elrendelte; 2., ha ezen indokokból történt lemoudását a megye közönsége elfogadta; 3., ha rendes tisztujitásnál újra megválasztva nem lett, — nyugdíjhoz, illetőleg ellátáshoz való igénye életbe lép s ezen nyugdij-igény felett első foku'ag a 6. $.-ban említett választmány, fölebbezéssel a köztörvényhatósági bizottsághoz és onnét a m. kir. Belüg)uninisteriumhoz határoz. 19. §. Az évi nyugdíj 10 évi beszámítható szolgálási idő után a legutóbb élvezett — mellékjárulékok nélküli rendszeres évi fizetés 40%ában állapittatik meg, melyhez minden további szolgálati év után ugyancsak a rendszeres évi fizetés 2°/ (l-a járul, mig 40 évi szolgálat után az utolsó évi rendszeres fizetés teljes mennyiségét éri el. 20. §. A nyugdíjazás illetve ellátás mérvének alapját a beszámítható szolgálati idő s a legutóbb élvezett rendszeres évi fizetés képezi. 21. %. A szolgálati idő azon részesekre nézve kiket az 1872-ik évi tisztújítás megyei szolgálatban talált vagy kik azon tisztújítás alkalmával választattak meg, vagy neveztettek ki, az 1872. évi januárhó i-sö napjától, azon részesekre nézve pedig, a kik később léptek megyei szolgálatba, eskületételük napjától számíttatik. 22. §. Nem rendszeresített megyei állomáson töltött szolgálat, habár a beszámítható megyei szolgálatot közvetlenül és megszakítás nélkül megelőzte is az ezen nyugdíj alapból való ellátásnál illetőleg nyugdíjazásnál tekintetbe nem vehető. Rendszeresített állomáson ideiglenesen, vagy próba időre, de eskütétel mellett töltött szolgálat azonban, ha az később állandóvá válik, az ellátás vagy nyugdíjazás alapjául beszámitandó azon föltétellel, hogy az ideiglenesen eltöltött időre a fizetés után évenként esedékes 2 0/ 0 járulék és a 4. §-ban emiitett egyéb dijak a nyugCzézár halála. Eéval Pál után francziából Dr. RADA ISTVÁN. (Vége.) Bármily bátor legyen is az ember, Henriette korában nem néz eléje reszketés nélkül a halálnak. Midőn megtudta a veszélyt, mely fenyegette, s a menekvést, melyet neki szereztek, vidámnak érezte magát. De nem minden fájdalom nélkül gondolt arra, hogy búcsút kell vennie az ősi laktól, a hol gyermekkorát töltötte. Czézár kíséretében, a mely megérteni látszott bánatát és örömét, elment a kastélyban ide is, oda is, mindenüvé; elment, szomorú tekintetet vetve minden tárgyra, és szemlélve, talán utoljára, ama nagy tenneket, hol az aranyozások még ragyogtak por-szemfedójük alatt, a márványnyál kikövezett hosszú és magas folyosókat, a széles lépcsőket, a melyeket egykor mindkét felöl sorba rakott virágok illatoztak be. Azután lement a kertbe s egy csokrot szedett, hogy a száműzetés földjén sokáig megőrizze Kerhoat rózsáit, mint a haza emlékeit. A válás ez órájában minden szeretetreméltónak tünfc fel előtte. Az ódon kastélyt tiszteletreméltóbbnak és büszkébbnek látta: a virágágyak arányos czifrázatai kacérabban rajzolódtak le; a nagy tölgyfák lágyabban lengették lehajló lombjaikat; a rózsafák lehullatták : virágaikat, hogy áthatóbb illatot terjesszenek. Semmisem csábítóbb e világon, mint a jó, a melyet el kell veszteni, — ha csak az a jó nem, a melyet már elvesztettünk. • * * Henriette még egyszer le akart térdelni a remetelakban, hova kevéssel előbb mindennap elsétált. Czézár fedezete alatt áthaladt a parkon, 1 megállt ft kereszt tövében. E kereszt egy kis dombon állt s kimagaslott a szántóföldek felett. Henriette, miután elvégezte imáját, leült és gondolatokba mélyedt. A lábainál fekvő Czézár összegömbölyíté testét; szemei hanyagul záródtak le, hogy kikerüljék a nyugvó nap egy sugarát, mely & lombokon áttörve, pirossas pilláival játszadozott. Eélig szunyadozni látszott. Egyszerre fölkelt és tompa ugatást hallatott. Fölemelt fővel, kifeszített lábakkal, Noyal felé irányzá tágra nyilt szemeit. Henriette fölismerte a köztársasági katonák rettegett egyenruháját. Eelugrotb reszkető lábaira, és rohanva futott a kastély felé. Czézár egy pillanatig megállt a halmon, hogy fenyegető ugatásba törjön ki, melyre egy erős vizsla távoli hangja válaszolt, a mely pórázra kötve, a katonákat kisérte. Kerhoat-ban, mint majdnem minden kastélyban, voltak biztos és hozzáférhetetlen rejtekhelyek. Henriette egy negyed órával megelőzte a katonákat, s igy volt ideje legyőzni nagyatyja aggályait. Az öreg végre beleegyezett hogy egy titkos szobába rejtőzzenek, de előbb felkötötte hadi kardját és nyakába tette a királyi rejndek szalagját, azon esetre, ha felfedeznék rejtekéjt. A francia dicsőség e büszke maradványai nem t|ürfcék meg, hogy rólok megfeledkezve haljon meg valaki. Czézár a rejtekhely előtt keresztbe feküdt. Néhány pillanattal későbbb három katona és a rennesi kerület képviselője jelentek meg a kastély kapujában. Lapierre, a ki nem volt előre értesítve, fölnyitotta azt ós azonnal foglyul ejtetett. •— Hol van urad? kérdé a képviselő. — Guerneseyj-ben, feleié habozás nélkül a hű szolga. A haza három; védelmezője és társuk savanyu arcot vágtak; de észrevették az udvar egyik sarkában az utazó kocsit. — Nyomorult árulói monda a képviselő, hazudtál a köztársaságnak. . . Talpra, polgárok! kötözzétek meg a boWdot, s kutassuk fél a menedékhelyet. ! Lapierre-t hozzákötötték az istálló előtt egy vaskarikához. Azután a képviselő leoldotta a vizsla pórázát. — Hajra, Roustaud, hajrá! monda. A régóta ember-vadaszatra idomított viasla berohant a nagy lépcsőházba, betöltve a kastélyt ugatásával. A katonák és főnökük utána. * * * Ez alatt Lapierre mindent elkövetett, hogy széttépje kötelékeit, de a katonák lelkiismeretesen végezték dolgukat, s a szegény fiu nagyon lassan haladt előre munkájában. — Ha szabad volnék! monda, fölkeresném a vicomte urat, s egy negyed óra alatt a sansculotte-ok szép játékot látnának. De nem volt szabad. A katonák nemsokára elvesztették szemeik elöl a vizslát, mely ixgatva futotta be az e\ső emelet végtelen folyosóit. Csak hangja után mentek s a képviselő e borzasztó vadászatnál rémületesen hangzó vadászati műszavakkal biztatta őt a távolból. — Nyomra jut, monda; megtalálta' az utat. A vén borz nem menekszik ki kezeinkből. A rejtekhely a második emeleten volt, s a régi őrtorony vastag falaival körülvéve. Ajtaja egy lakatlan szobába njdlt. Czézár mindig helyén volt, az ajtó előtt fekve. Midőn a vizsla gyakorlott orra által vezetve, a szobába belépett, Czézár szép csendesen felállt. Egy pillanat múlva a két kutya szemben állt egymással. Hatalmas két állat volt, telve tűzzel, erővel és ügyességgel. A vizsla fehér és hegyes fogait mutogatta. Czézár meg sem mozdult. — Halló! Roustaud! rajta vitéz kutyám! kiáltá távolról a köztársasági. A vizsla előre ugrott. Czézár félreugrott és megragadta a torkát. A vizsla görcsösen küzdött egy másodperczig, azután rekedt ordítást hallatott, — azután pedig megmerevedett és mozdulatlan maradt. Ekkor Czézár eleresztette s nyugodtan visszafeküdt helyére. A vizsla kimúlt. — Hova az ördögbe ment Roustaud ? monda a képviselő a folyosón; már nem hallani . . . Rajta, édes kutyám! rajta. Roustaud nem felelt. A képviselő türelmetlen lőn. S a szerencsétlenség fokozására, a folyosó 26
