Pápai Lapok. 13. évfolyam, 1886

1886-06-13

vonatkozó iratok kapcsán felterjesztetni, az ötös bizottság tagjaival pedig közöltetni rendeltetik. Tárgyaltatott a földmivelés ipar és ker. ministeriumnak azon intézvénye, melylyel a m. gazdasági egyesület részére az amerikai szöllőtelep felállítása alkalmából kért segélyt megtagadja : — a kért és a ministerium által kilátásba helyezett segély megadása iránt a ministeriumhoz ujabb felterjesztés tétetni rendeltetett. Kiss László pápai lakosnak, mint a PápaKeszthelyi vasút végrehajtó bizottsága alelnökének kérvénye, melyben a törzsrészvények vásárlása tárgyában hozott 454/884 sz. határozatot megujitatni kéii, tárgyaltatván — a kért és 10 éven át évi 6000 frtban esedékessé válandó 60000 frt összeg a Pápa-Keszthelyi vasútnak segélyezésére a megyei közmunka alap terhére megszavaztatik azon feltétellel, hogy az első részlet a vasút tényleges kiépítése megkezdésének évében fog esedékessé válni, hogy a 60000 frt erejéig a m. részére törzsrészvények fognak kiállíttatni és hogy a m. jogositva leend a vezérigazgatóságba állandóan egy képviselőt küldeni. A m. alispánja felemiitvén azt a nagy csapást, mely az egész országot, de különösen igazságügyünket dr. Pauler Tivadar ig. min. halálával érte, s kinek elhunytával a haza legkitűnőbb jogászainak és legmunkásabb és szeplőtlenebb jellemű, vezérférfiainak egyikét vesztette el,-—indítványozza, hogy a m. közönsége a nagy csapás felett érzett hazafiúi fájdalmának jegyzőkönyvileg adjon kifejezést és ebbeli érzelmeit" a gyászoló családnak hozza tudomására, — egyhangúlag elfogadtatott. Olvastatott a balatonegyletnek átirata, melylyel törvényhatóságunkat a folyó évi június hó 14-én Badacsonyban rendezendő Kisfaludy ünnepélyre meghivja. Az ünnepélyen a m. közönségének képviseletében leendő részvételre Ányos Tivadar, dr. Bezerédj Viktor, dr. Fenyvessy Ferencz, s Kopácsi Árpád felkérettek. (Folyt, köv.) Tóth Lajos szül. 1805. nov. 27. t 1886. jun. 6. Ismét kidőlt egy önzetlen veterán harczosa közéletünknek. A megye és városházán, a ref. egyház, kaszinó és takarékpénztár épületeiről lecsüngő gyászlobogók megható részvétet keltve tolmácsolák az őszinte fájdalmat, melyet e város közönsége méltán erezett; mert az elhunytban a gr. Esterházy, gr. Erdödy, gr. Wallis és br. Bésan családok odaadásig hü jogi képviselőjüket, — az uradalaii tisztikar és a székesfehérvári ügyvédi kamara tagjai melegen érez& tiszt- és kartársat, Veszprém megye a törvényhatósági és közigazgatási bizottságok egyik legbuzgóbb tagját, Pápa város önzetlen képviselőjét cs kiiltanácsosát, a a pápai ev. ref. egyház tevékeny fegondnokát s elöljáróját, a kaszinó utols^ R-r». :;i'vjb tagját, a pápai takarékpénztár egyik aluj.'itoj tt, s mi mindnyájan egy nemesen gondolkodó igazi emberbarátot vesztettünk. Tóth Lajos Pápán, 1805. nov. 27-én született, fia volt a hirneves Tóth Ferencz ref. püspöknek és nejének Czike Juliannának. — Mint pápai születésű Pápán ajánlotta fel szolgálatát a Vágy űzte, s vágya czélt nem ért, Bár erdőt, mezőt által kutatott. Majd ä béreztetöre szállott, Magasbra még, mint meddig nyom vezet; S béreztetöröl völgybe vágott, — Bérez rózsája nemes volt — de hideg. S a völgy, hová a lepke szállt, Egy éden volt a zordon bérez tövén; S ölén patakcsa folydogált, — Ezüst szalag a hímes szőnyegen. A lepke megittasodék Az illattól a tündér völgy felett; S virágra lelt, bimbóba' még, Reá szállt, aztán belé szeretett. S szólt hozzá édes-epedve Míg szárnyával remegve ráhajolt: >Te vagy, te vagy a legszebbje, Föllelem hát, mi keblem vágya volt! Oh, csakhogy itt vagy, s itt vagyok, Éltem e pereztöl szebb lön általad. Szeretlek ! s tied maradok, Mig hideg ősz a sírnak által ad ! Oh mondd, mondd te is, hogy szeretsz, Üzd el a kételyt, melyre gondolok, Nyílj, virulj ! tovább mért epesztsz ? Rövid az élet legyünk boldogok:« S a virág föltárva kelyhét Oda nyújtotta mézét, illatát; Aztán gyönyör és kéj, lepkét S a virágot álomban ringaták. A patak pedig reggelre Vad áradattal mindent elsodort; Az ár őket is elnyelte, — De legalább mindkettő boldog volt. közügyeknek, s már fiatal ügyvéd korában megnyerte a kiterjedt uradalommal rendelkező nagynevű családok u. m. a gróf Esterházyak, gróf Erdődyek, gr. Somogyyak, gr. Amadé, br. Bezsán stb. bizalmát, mint urodalmi ügyviselö fényes jogi képzettséget, páratlan szorgalmat, és nemesen érző szivet tanúsított, s az uriszékeken végzett tiszti ügyészi szereplésében évtizedekkel megelőzte korát a modern vád rendszer gyakorlati alkalmazásában; mert mig a törvény hatalmával sújtatta a bűnöst, ép oly buzgalommal munkált az ártatlanul vádoltak igazaik kiderítésén, s nem egyszer maga járt közbe a túlszigoru büntetés enyhítése és a földesurak által való megkegyelmezés érdekében. Csoda-e hát, hogy a részvét oly általánosan nyilvánult a jeles férfiú ravatalánál ?! A megye jegyzőkönyvileg fejezte ki részvétét elhunyta felett, a hivatalosan távollevő gróf Esterházy Móricz cs. kir. kamarás főispán pedig főtisztje által tolmácsoltatta azt; — ezen kivül számos helyről érkeztek a családhoz részvétiratok. A kiadott gyászjelentés igy szól: Tóth Vilma férjezve volt dr. Vári Szabó Jánosné és fia Elemér, Harczy Leona s férje Saáry Lajos valamint gyermekeik Tibor és Leona, ugy özvegy Zseny Jánosné született Tóth Terézia szomorodott szívvel jelentik forrón szeretett édes apjának, illetve nagy apjuk, dédapjuk, nagyapósa s testvérének Tóth L a j o snak a pápa-ugodi s több uradalom ügyészének s a Veszprém megyei közigazgatási bizottság tagjának folyó június hó 6-án délelőtt 10 órakor életének 81-ik évében szívbajban történt gyászos kimultát. A megboldogult hült teteme folyó június hó 8-án délután 4 órakor fog az ev. ref. egyház szertartásai szerint a helybeli alsó városi temetőben levő családi sírboltba örök nyugalomra tétetni. Pápán, 1886. június 6. Áldás és béke lengjen hamvai felett! Az elhunyt nemesi címerével diszitett ravatalra a család tagjain kivül diszes koszorúkat küldtek: Gróf Esterházy Móricz főispán, a pápai urad. tisztikar, a pápai ügyvédikar „Tóth Lajos emlékének," — a pápai szabadelvű párt — „volt elnökének", — a pápai takarékpénztár — „igazgatósági tagjának" — Kiss László és családja „tisztelete jeléül", — Mádayné és Máday „felejthetlen jó nagybáttyuknak", —Nagy Ignáczné — „utoljára Isten veled Zseny Jánosné, Liszkay Jenő, Gömbös család, Perlaky Géza, Barthalos István, Zárka Dénes és családja „a szeretett kedves rokonnak" Tarczy Dezső „a jó Lajos bácsinak" feliratokkal stb. Az ág. evang. egyház harangjai zúgásával rótta le a kegyelet adóját a testvér ev. ref. egyház volt fögondnoka iránt. A temetés nagy részvéttel és fénynyel ment végbe. Ott láttuk a helybeli és vidékbeli papságot felekezeti különbség nélkül, a főiskolai és szt. benedekreudi tanári kart, az uradalmi cs városi tisztikart, a helybeli ügyvédeket teljes számban, a kir. járásbíróság és szolgabírói hivatal személyzetét, a városi képviselőket és beláthatlan nagy közönséget. A gyászbeszédet a háznál és sírnál Kis Gábor helybeli lelkész mondotta, meghatóan emlékezvén meg az elhunyt érdemeiről. Az ügyvédi kar nevében pedig Baranyai Zsigmond ügyvéd a következő beszédet monda: Gyászoló halotti gyülekezet! Azoknak, kik magokat a közügyeknek szentelik; azoknak, kik életczéljaik megvalósításához a nyilvános pályát választották; — elete nyitott könyv, melyből mindenki olvashat. Ha az ugyanazon pályán működött különböző egyedek élettörténetét, vesszük vizsgálódásunk tárgyává; ugy találjuk, hogy az clelczélok megvalósításában elért eredmények nem egyformák. Vannak, akik a választott pályán a mindennapiasság korlátain felül emelkedni nem tudnak, akiknek a közpályán töltött egész élete, a munkáját becsülettel elvégző napszámos szer-epénél nem egyéb. Vannak; de már kevesebben, a kik a mindennapiasság lag kiJrél.ó'l kiemelkedve, egy bizonyos magaslatot érnek el. melynek körvonalait,— a becsületes munka áilal Kiérdemelt jutalom, s az ezzel karöltve járó elismerés, általános tisztelet, szeretet és közbizalom határolják. Végre vannak egyesek, a kik a beléjük oltott isteni szikra, az én segélyével a láthatár zenithjére emelkedve fel, halhatatlan tetteikkel, az emberiség javára szóló intézmények megvalósításával: nevüket megürükitik. Midőn itt állok, hogy a pápai ügyvédi kar, s ha nem csalódom a székes-fehérvári ügyvédi kamara nestorának, tek. Tóth Lajos uniak égbe szállt lelkéhez és e gyász koporsóban nyugvó porhüvelyéhez a kartársak utolsó búcsúját tolmácsoljam; felakarjak-e emelkedni a magasba, hogy onnét magasztaljam a boldogultnak halhatatlan erdemeit, — vagy pedig a földön maradva a közügyek buzgó napszámosát méltassam ?! . . . Nem. — A magas szedit, — de viszont a porból kiemelkedni készt a boldogult szelleme, a kartársak akarata. Gyászoló halotti gyülekezet! Van-e köztetek, a ki Tóth Lajost nem ismerte ? Van-e köztetek, ki neki haragosa volt? Van-e köztetek csak egy is, akivel ó' igazságtalanságot cselekedett?! Ajkaitok zárvák, de arczáitok beszéli, hogy nincs ! Nem segitette-e a szűkölködőt? Nem voltak-e fülei mindig nyitvák a sérelmes panaszok meghallgatására ? Nem volt-e áldozat tán a közügyekben ? ! Nem hallom szavatokat, de szemeitekből olvasom az „igent." Oh! akit mindenwi ismert, akinek haragosa nem volt, aki mással igaztalanságot nem cselekedett, aki segítette a szegényt, aki meghallgatta a panaszost, aki tudott áldozni a közügyeknek, — az nem volt közönséges ember, az a társadalomnak, a melyben élt, — kimagasló alakja volt. Nem szándékom az ügyvédkedést, — amelynek a boldogult egy hosszú életet szentelt, — fény és árnyoldalaiban tüntetni fel. Egyet mégis ki kell emelnem; és ez az, hogy a közpályának nincs még egy másik ága, mely az embert annyira megpróbálná mint épen az ügyvédi. Nem kell itt a sötétben botorkálni! Itt van tudás, — de nem elég; — itt van szorgalom, de nem elég; — itt van becsületesség, — de magában az sem elég. A tudást megrontja a szorgalom hiány, a szorgalomnak ellensége a tudatlanság. E kettő együtt véve sem ér sokat, ha velük becsületes jellem nem járul. — E három tulajdonság együtt kívántatik meg a tökéletes ügyvédben. Mondjam-e, hogy eme tulajdonságok mindegyike magasztos erény ? Mondjam-e, hogy aki a tulajdonságoknak csak egyikével dicsekedhetik is, e társadalom tiszteletére érdemes ?! Kelle-e mondanom, hogy aki magában mind a hármat egyesíti, az a kartársak közül kiemelkedve, elérte azon magaslatot, melyet a közbizalom, tisztetelet, szeretet és közbecsülés emeltek fel. Van-e köztünk ki cl ne ismerné, hogy néhai Tóth Lajos ur naponkinti olvasmányaival, az ujabb intézmények tanulmányozásával a korral lépést tartott?! Van-e, ki ne tudná, hogy egész utolsó betegségéig szorgalmatosan dolgozott? Van-e valaki, a ki becsületes jellemét, mely'hez szó nem fért, — csak egy pillanatra is valaha kétségbevonhassa ?! Nincs. — Es ha mégis volna egy hitetlen Tamás, az menjen el az Esterházy, Érdó'dy s Wallis grófokhoz, — kérdezze meg Bésán bárót, s tapasztalni fogja, hogy a méltóságok kegyeit eme tulajdonok egyikével másikával meglehet ugyan nyerni, de a magas bizalmat egy hosszú emberéleten kérésziül megtartani csak annak lehet, aki e nemes tulajdonokat önmagában egyesíteni képes volt. A nyitott könyv, melynek utolsó fejezete tek. Tóth Lajos ur koporsójával záródik be, megtanít minket arra, hogy hogyan kell a bizalmat megszerezni, megtanít arra is, hogy hogyan kell azt megtartani; mert az ő élete bizonyítéka volt annak, hogy a szorgalommal párosult tudás a bizalomnak megszerzője ; a feltétlen becsületesség annak megtartója. E nyitott könyvből megtanulhatjuk azt is, hogy minden földi kincseknél többet ér az Istenben vetett erős hit, mert ne mondjátok nekem, hogy „könnyű a jóllétben élni!" A sors csapásai nem kímélték őt sem ! Szenvedett ő is ! Szenvedett anyagilag, szenvedett lelkileg. — Es ha mégis testének épségét, lelkének rugékonyságát 81 éven keresztül megtartani képes volt, váljon minek köszönhette ezt, ha nem tiszta lelkiismereten alapuló Istenben vetett erős hitének ? ! Valóban nem csak Nesztorunk volt ő nekünk, de tanítónk, mesterünk is I Méltó tehát ami gyászunk, mert az ő halálával „leesett ami fejünknek koronája !" Es te, Istenedhez megtért nemes lélek! ki földi pályafutásoddal megtanítottál minket arra, hogy a becsületes munka megérdemlett jutalmát már e földön megtalálhatja, tekints vissza még egyszer búcsúzó kartársaidra, s fogadd tőlünk szívesen elismerésünknek koporsódra letett pálma-koszoruját. — Istenednél! Istenünknél! Isten veled!!! .... Te pedig porhüvelye az elköltözött szellemnek, térj meg oda a honnét vétettél. E sirgödörben ismert | hamvak, szülőid karjai Ingádnak. — Ne féld, ne rettegd mély sirod éjjelét, hisz emléked éJ! hisz neved fennmarad közöttünk ! hiszen tudod te, hogy a jóknak ütni fog a feltámadás órája!!! Addig pedig . . . „Isten veled, legyen csendes nyugvó helyed." Amen. KÜLÖNFÉLÉK. — A megyegyülés rendkivül nagy részvét mellett ment végbe. Különösen kitűnt impozáns száma által Pápa és vidéke. A nagyterem túltömöttsége folytán csakhamar olyan fulladt levegő támadt, hogy sóvárogva gondoltuk, mily jó is volna már az új megyeház szép nagytermében gyűléseznünk. Elnöklő főispán kitünötapintattal vezette az ülést. Szép figyelem volt tőle, hogy bold. Tóth Lajosról ö maga emlékezett meg. Ritka kitartásra mutatott, hogy mikor a megyeházi szavazás után majdnem mindenki a fris levegőre sietett, s szabadulni igyekezett a teremből, ö újból megnyitotta a gyűlést s majd délutáni 2 óráig folyton elnökölt és vezette a tanácskozást. Legfontosabb tárgy volt a megyeház építése kérdésével kapcsolatos kölcsön felvételének és az erre vonatkozó pótadónak megszavazása. A belügyminisler, mint már mult számunkban jeleztük, teljesen alaptalannak jelentette ki és igy feltétlenül visszavette Eötvös K. felebbezéset. A megindult vitában Edtv'ós azt indítványozta, hogy egy öt tagu küldöttség választassák, mely az alispáni és főjegyzői lakások tervbe vett építését megszüntesse, s itt és más egyebeknél megtakarításokat létesítsen. Bezerédj Viktor csinos beszédben a székház építő biz. azon előterjesztését, hogy 300,000 frt kölcsön vétessék fel a pesti első hazai takarékpénztárnál, kívánta első sorban megszavaztatni, de Eötvös indítványát is elfogadja. Beszéltek még Kiss László praktikus felszóllalással, Gyurátz Ferencz élénk hévvel, Festelich Andor gróf, Fe?iyvessy Ferencz, ki élesen támadta meg Festetich grófot, kijelentve, hogy elkéstek a megtakarítási ideák, mert most már minden a másik szerződő féltől függ, maga részéről is elfogadva, söt indítványozva a lehető megtakarítást czélzó intézkedést ; Szabó Imre mélyreható beszéddel, Antal Gábor jeles nézeteket tolmácsolva stb. Személyes kérdés támadt Festetich gróf és Fenyvessy közt, mely Fenyvessy viszonválaszával, utalva Festetich gróf vasmegyei sikertelen szereplésére, véget ért. A közgyűlés egyhangidag elfogadta a biz. előterjesztést és a megtakarítást eszközlö küldöttség kiküldését. — Uj megyei tiszteletbeli főjegyző. Gróf Esterházy Móricz főispán úr a múlt megyegyűlésen ifj. Purgly Sándort, megyei első aljegyzőt tiszteletbeli főjegyzővé nevezte ki. A főispán gróf kellemes meglepetést okozott e kinevezéssel nemcsak a kitüntetettnek, de mindazoknak is, kik ifj. Purgly Sándor barátunk szakavatott, lelkiismeretes ügybuzgóságát ismerik és méltányolni tudják. Semmi hir nem előzte meg a főispáni kitüntetést, s igy az egész váratlanul, de nem méltatlanul jött kinevezés harsány éljenekre ragadta a megye közönségét, mely éljenekhez mi is szivböl járulunk. — Főispáni ebéd. Esterházy Móricz gróf főispán nagy ebédet adott mult hétfőn a megyegyülés alkalmából a »Korona« nagy termében, hová 80 vendég volt hivatalos. A kedélyes ebéden, melyet a korona vendéglőse ízlésesen állított ki, (a borok a grófi pinczéböl kerültek ki) mihelyt a dúsan felszolgált pezsgőre került a sor, egymást érték a felköszöntök. Az elsőt Kemenes Ferencz apátkanonok, e kitűnő szónok mondotta a nála már megszokott nemes hévvel és szónoki erővel a szives grófi házigazdára, ki rögtön válaszolt és vendégeit éltette. Felköszöntöt mondottak id. Purgly S., Fenyvessy Ferencz, Eötvös Károly, Gyurátz Ferencz stb. — Kinevezés. A pápai járásban Ihász Sándor lemondása folytán üresedésbejött segédszolgabirói állásra főispán ur ö méltósága által Doktorits Sámuel acsádi birtokos s megye bizottsági tag neveztetett ki, Rada József közig, gyakornok pedig a m. árvaszékhez helyeztetik át m. t. aljegyzői címmel. — Kedélyes társaBág gyűlt egybe Esterházy Móricz gróf főispánnal élén alispánunk almádi tuskulánumába mult hétfőn este. A társaság késő estig maradt együtt. — Pápa és vidékének részvétele a megyegyűlésen. A következő megye biz. tagok jelentek meg városunkból és vidékéről; Antal Gábor, Berzsenyi J. Bödögéröl, Barthalos István, Beck János, Balassa János Tapolczafőről, Bélák János, Doktorics Sámuel, Fenyvessy Ferencz, Galamb József, Gyurátz Ferencz, Gulden György, Günther Endre, Günther Adolf, Gyimóthy János, Horváth Lajos, Hermann János, Ihász Lajos, Korbély György, Kiss László, Koritschoner Lipót, Kiss Péter, Kovács István Pápa, Kovács István L.-Patona, Kovács Péter, Katona Zsigmond, Kiss Sándor, Kapácsy Antal, Levatich Kálmán, Löwy L., Lazányi Béla, Lukácsek János, Mikovinyi Ödön, Matkovits Pál, Néger Ágoston, Noszlopy Gyula, Noszlopy Viktor, Pollák Ferencz, Rée Jenő, Szalatkay István, Schulteisz Miksa, Sandl József Ugod, Szvoboda Venczel , Schwartz Tamás, Szalcky Lajos, Szelestey Lajos, Szenté János, Szalay Ferencz, Wohlrab János, Wölfinger András, Wachsmann János, Zárka Dénes. Éljenek. — Ma éa holnap tartja a Balaton egylet B.-füreden és Badacsonyban a Kisfaludy-ünnepet, mely az emlékkő leleplezéséből áll. Az ünnepen az irodalmi társaságok és megyék is képviselve lesznek. Budapestről az »Egyetertes« dalegylet hangversenyt rendez. — A Pápa vidéki közművelődési egylet szervező bizottságához aláírási íveiket ujabbau beküldték: Ft. Sarlay Ignácz plebánus ur Csóth, alapitó tag 10 frtal; Rechnitz Ede orvos ur Pápa, rendes tag 1 frtal. Az aláírási ívek és díjak vételét elismeri és a szervező bizottság nevében tisztelettel nyugtatja Antal Gábor. — A pápai helv. hitv, főiskolai képzötársulat által 1886. június 20-án délután 4 órakor az uj iskola helyiségében rendezendő örömünnepély müsorozata: 1. » Török bordal« Mendelssohntól, énekli: a főiskolai énekkar. 2. Jegyzői értesítés a társulat évi működéséről, olvassa Borsos István alelnök és főjegyző. 3. Pályadijt és dicséretet nyert népdalok Medgyaszay Vincze VIII. o. tanulótól, olvassa Bakó József IV. é. pn. 4. »Salamon király álma« Reviczky Gyulá-tól. Szavalja Neupor Béla IV. é. pn. 5. »Ko§suth« — pályadijt nyert óda, Medgyaszai Vince VIII. oszt. tanulótól, olvassa Boross Kálmán I. é. pn. 6. »A derék fim Mendelssóhn-tól, énekli a főiskolai énekkar. 7. »Viraghervadas« pályadijt nyert költemény Fülöp József I. é. pn.-töl, olvassa a szerző. 8. » Kelemen lovag álma« pályadijt nyert ballada Medgyaszai Vince VIII. oszt. tanulótól, olvassa Paal János III. é. pn. 9. »Az én lakom« Tompa Mihálytól, szavalja Bakó József IV. é. pn. 10. »Fájó emléka Zimay-tól, énekli a főiskolai énekkar. — A lövészegylet által pünkösd hétfőn délután 2 órakor dijlövészet és tekevefseny