Pápai Lapok. 13. évfolyam, 1886

1886-04-11

keltett némi fegyelmet, a nagy többség azonban hallgatással mellőztetett. Oh szomorú idők voltak ezek! Ez az idő az, mely alatt a mai nemzedék felnőtt. S ne csodáljuk, ha a helyzet nem rózsás, öngyilkosság, gyilkolás, hamis eskü — mindenütt burjánozott fel. Az úgynevezett őszinteség elköltözött. Hova? Azt nem tudom. Ma, őszinte, igaz barátot, hívataltársat találni nehéz, de nem is lehet. Nem jó kor ez. Nem jó világ ez. Olyan mint Tompa gólya-kora. Azonban a világ észretér . . . kezd gondolkodni. Kezdi beismerni a téves utat, és azt, hogy a papság oly magasztos eszme képviselője, mely hivatva van e földön boldogságot eszközölni. És ez az oka, hogy e pálya felé kezd a világ figyelme fordulni. Szülök, tekintélyes világi egyének hangoztatják, hogy a papi pálya szép, magasztos, és biztos ugy a róm. kath., mint a prot. ker. felekezeteknél és másoknál. Valóban ma, midőn az ügyvédi, birói, közigazgatási pálya tultömött, ma midőn a fentieken némi ingadozás észlelhető és anyagi leszállás, —kérdésbe jő, hogy az iparos, katonai pálya mellett nem kellene-e gyermekeinket papokká nevelni, hisz a pálya oly szép, oly nemes, magasztos és oly biztos. Mindenütt van bizonytalanság, ott vagy itt bizonyosság. A káptalan, vagy a protestánsoknál, izraelitáknak a község, ha egyszer megválasztotta papját, van annak élethosszig biztos kenyere. S ez a mi figyelembe veendő s megnyugtató. S ma midőn a magyar korona tartományaiban 38000 középtanodai tanuló van, hiszem, hogy sokan gondolkodóba esnek fiaikat papokká nevelni. Hiszen a pap annyi jót tehet. Lehet egyházának valódi attya, nevelője, ostora, javítója, védője, emelője. Oh egy jó pap sokat tehet!! A nép ma már reá néz, tőle vár vigaszt, tanácsot, sebére gyógyirt ... A nép ugy van, hogy ha papja távozik több napra, nyughatatlan és zsong mint a királynét vesztett méhkas. Igaz az ?! Való ij^az .... Ezt tapasztalás győzte be. De hát aztán legyen is ám ez a pap derék ember. Legyen vallásos, buzgó, de nem elfogult, legyen iskolabarát, közügybarát, szemes, fenkölt szellemű közügyembere. Elete legyen tiszta, példás, derék. Legyen a pap a szegények barátja, mint Krisztus; legyen a pap a szorgalmas, igyekvő, magasabb osztályú jó móduaknál is a szerető lelkű közvetítő, a kis áldozatoknál elöljáró és az osztály-különbségeknél békítő, legyen a pap áldozatkész, szerető szivü, humánus, minden jónak, szépnek nemes előmozdítója, vciládi ember és isten szolgája; akkor hiszem, hogy a ki öt ok nélkül megbántja, megemlegeti a napot, melyen bántotta a papot. A közmunkáról. Az ország- és közlekedési mellékutak egyedül a gazdá'kodók és legszegényebb nép kézi és igavonó erejével tartatnak fent, s ráadásul a pénzbeli kiadások fedezésére az igavonók után 1 frtot, a kézi munka után pedig 80 krt kell adózniok, illetve természetben való adózásukat megváltaniuk. Ez ellen mindazon által senkinekrsem§lehetne kifogása akkor, ha a terhek mindenkire aránylagosan terjesztetnének ki, de az már még sincs rendén, hogy igen sokan a tehetősebbek közül semmivel sem járulnak az utak fentartásához. Ha már a kézi és igavonó munka alól felmentetnek is, legalább a pénzbeli kiadásokkal volnának megrovandók, ugy a tőkepénzesek, mint azon több mások, kik most a közmunka terhét nem viselik. A közmunka terhének aránytalanul való kiosztásához járul még az is, hogy a legkíméletlenebb módon megnehezítve szolgáltatik le. Ez állitásom igazolására a többek közül van szerencsém felemlíteni: Csóth, Nagy-Gyimóth, Béb, Vanyola és Nyögér községeket, melyek részére a kavicsbánya (Pápától számítva) a kisbéri útvonalon a 16-ik kilométernél van, s a kavicsot Pápa alá a 4-ik kilometerig kell szállítani. Ily körülmények közt megtörtént, hogy N.-Gyimóth községe a 6-ik kilométertől a 4-ik kilometerig szállította a kavicsot; — hasonlólag Csóth községe a 12-ik kilométertől kiindulva a lő-ik kilométertől a 4-ik kilometerig, mely útban 24 kilométer hosszú utat kellett bejárni, mely főleg ökrökkel egy munka napot vett igénybe. Ha most már felszámítjuk, hogy minden pár igavonó marha után 3 halom kavicsot kellett hordani, tekintet nélkül a távolságra, s hogy minden halomba 3 szekérrel kellett vinni, 9 munka nap vonatott el a gazdálkodástól, ami nagyon is terhes. Mindazonáltal nem lehetne ellene szavunk, legfelebb csak a kavicshalmoknak távolság szerint való beosztására nézve, — ha a bajon egyébként segitni nem lehetne; de igenis indokolt a panaszunk akkor, midőn a terhes helyzeten egy a nagy-gyimóthi határban nyitandó kavicsbánya által javítani lehetne, hol kavicstelepek szinte találhatók *). Végül az sem helyeselhető, hogy ujabban azon tehenek is felvétetnek közmunka alá, melyeket elszegényedett gazdák kénytelenek a legszükségesebb munkára befogni; — még pedig, habár fél munka erővel birnak, az ökrökhöz hasonló mennyiségű napokra, minthogy számukra felvéti rovat sem létezik. A tehenek, mint a szarvasmarhák szaporítására hivatottak, egy kis kíméletet mégis érdemlenének; s ha már egészen ki nem hagyhatók, annyira szorult a helyzet, legalább az igazságnak megfelelöleg csak fél munka alá volnának sorozandók. Ha igy haladunk, nem sokára megérjük, hogy a köszörűs taligáját huzó kutya is kavicshalmot hord. A bécsi gabonatőzsde választott bíróságának ítéletei Magyarországban. Ezen választott bíróság ítéleteinek magyarországbani végrehajtása tekintetében utóbbi időben olyan fordulat történt, mely a magyar gabonakereskedőket nagyban érdekli. A magyar bíróságok a bécsi gabonatözsde-biróság Ítéleteit nem foganatosítják többé, illetve azokra a végrehajtást nem rendelik el, miután ezen bíróságot nem tekintik olyannak, a melynek határozatai *) A* kérdéses községek részéről az elhelyezés ellen beadott kérelmet a járási útfelügyelő választmány tárgyalta és elutasította; de egyúttal utasította a járási utbizlost, hogy kavicsbányáról Gyiniólh hözség határában lehetőleg gondoskodjék. S z e r k. gával hordozott — és elfújta azt a gyönyörű dalt, mit Esztike oly igen kedvelt: >Holdvilágos csillagos az éjszaka . . . Gondolsz-e rám kis angyalom valaha ? De minek is gondolnék én te reád, Szegény vagyok, nem illek én te hozzád!« Elfújta kétszer, háromszor, de Eszti csak nem jott. Majd amint az égre nézett, egy csillagot látott aláhullani. Balsejtelem fogta el. Késő lévén az idő, bezörgetni sehova sem mert. Fogta magát, végignyujtózkodott a kemény fapadon, s az álom tündére elaltatá mámoros csókjával .... Amint megvirradt, első dolga volt, hogy felkereste a jó, volt szomszéd Törekinét. Be is kopogatott hozzá, s a jó asszony majd kővé vált ijedtében, midőn az egykori jegyzőt a rongyos katona ruhába meglátta. — Az Isten szerelmére, hogy került ide a jegyző ur ? kérdé az asszony: — Piát én bizony a két lábomon jöttem. — No ni csak! Ejnye, ejnye! De régen is láttam már. — Ugy-e régen . . . Piát mi újság történt a hoszu idő alatt a falujokban ? kérdé Lajos Esztikére czélozva. — Újság iszen sok is van. A Vargáék háza leégett, — a Mici Juliska férjhez ment; — a komaasszonynak a múlt éjjel három kappanját ellopták; — a . . . — Hát a Vámosiék Esztikéje ? susogá Lajos, mintha attól félne, hogy valaki meghallja. Férjhez ment-e már? — Bizony férjhez az a jó, drága, szép kisasszony. Erre úgy elkezdett sírni az asszony, hogy Lajos nem tudta mire vélni a dolgot, azért nóggatta is, hogy csak beszéljen. — Most egy hete lehet, hogy a kisasszonynak kérője volt, folytatá könnyeit letörölve az özvegy, egy igen gazdag földes ur, de ö nem akart hozzá menni, mondván, őneki már van akit szeret, s inkább a halálé mint másé. De mégis annyira vitte apja, hogy a lány beleegyezett. Kitüztk a lakodalom napját is, de másnap reggelre azt a jó kisasszonyt — oh Istenem ! — halva találták. Éppen tegnap volt a temetése a szegénynek. — Oh én istenverte nyomorult! kiált a fel kétségbeesetten Lajos, s u^y támolgott ki az ajtón. A bánat súlya alatt a derék, férfias alak megtört; Lajos csendes őrültségbe esett .... Aztán többször láttam, de ö soh'sem ismert meg. Órákig elüldögélt volt kedvese sirján s úgy-úgy elbeszélgetett magában : — Esztim — édesem — miért nem várakoztál reám holnap megjö a — pénz — — — Budáról — — — ne búsulj — nem élünk — nyomorban — — — kelj fel — már régóta — várlak — csendesen, csendesen — ne zúgj — szél ne dalolj madár — hadd aludjék — az én — kedvesem. — — — Borzasztó volt látnom ilyenkor a szegényt! Öt év mult el az elbeszélt esemény óta. A sors engem is más helyre űzött. Többé semmit sem hallottam barátomról. Egyszer levelet kapok egy ismerősömtől, melyben kér , hogy az »ezüst-lakodalomra« mennék el. Engedtem a kérésének. Első dolgom is az volt, hogy szerencsétlen barátom után kérdezősködtem, s akkor tudtam meg, hogy Esztike sirhalmán szivén lőtte magát, s egy papírra ama kérését irta fel, hogy Esztike mellé temessék. Alkalom adtán kisétáltam a temetőbe, s csakugyan Eszti mellett találtam Lajos újonnan felhantolt sírját. Letérdeltem a két sir közé, s egy fohászt küldtem az alkotóhoz, hogy a két sokat kínzott lélek végre nyugodalmat talált. alapján az 1881. LX. t. cz. szerint a végrehajtás Magyarországban elrendelendő. Ezen a végrehajtást megtagadó magyar bíróságok, nem különben a kir. tábla is, ugy vélekednek, hogy a LX. t. cz, 4. §-ában érintett osztrák nbiróságoka közé, a bécsi gabnatözsde ^választott bóróságaií nem sorozható, de szintúgy nem sorozható az i88í. LX. t. cz. 1. §. e) pontjában emiitett választott bíróságok közé, és igy ennek Ítéletei Magyarországban nem is foganatositandók. Hogy ezen választott bíróság Ítéletei végrehajtásának megtagadása az osztrák kereskedőknek nagyon kellemetlen, az természetes, miután ezentúl a magyar szállítók vagy vevők beperelése csak nehezebb módon és nagy költséggel fog eszközöltethetni. Legtöbb esetben Magyarországban kellene perelni és nem mint eddig történt, egy egyszerű tárgyalással az ügyet választott biróság által elintéztetni. Megjegyzem különben, hogy a viszonosság elvéből kiindulva azonban, több más magyar biróság ezen választott biróság ítéleteire a kielégítési végrehajtást még is elrendeli, ugy hogy divergens praxis fejlődött ki, melynek következménye az, hogy sem Austriában, sem Magyarországban most senki sem tudhatja, hogy vannak egy bécsi gabnatözsdei ítélet ellenében. Pedig ezen állapot sajnos azért, mert Magyarországgal fenálló nagy gabnakereskedés következtében ezen gabnatözsdei ítéletek nagyon gyakoriak és követkeményteljesek. Ideje lenne tehát, hogy ezen ügyben végre egy mérvadó rendelet vagy egyezmény létesüljön, nehogy a végrehajtás e fontos jogterén a gyakorlat ingatag maradjon. Mint értesülök az itteni mérvadó körök oda működnek, hogy az osztrák igazságügyministerium közvetítése által a bécsi gabna és lisztözsde biróság ítéletei Magyarországban is mindenütt és kivétel nélkül foganatositassanak, de hogy mily eredménynyel, az mindeddig ismeretlen. Ugy látszik azonban, hogy az osztrák igazságügyministerium nem vár nagy sikert ezen közbenjárásáról. cHe/i-ni-lzi SflCiHoci. Irodalom és nbtall — „A. fülemile". Irta Petelei István. (Egyetemes Regénytár XII—ik kötet.) Singer és Wolfner kiadása Budapesten. A gyorsan szép irodalmi nevet nyert fiatal iró ezúttal lépett először nagyobb elbeszéléssel a közönség elé. Otthonná lelt neki a kisvárosi kör, s helyesen tevé, hogy a hol legbiztosabban érzi magát, onnan nem indul kalandozásokra, hanem halad előre, mint a hogy ez a kötete is mutatja, mely kétségtelenül legjobb mindazok közt, a mit eddigelé irt. Lehetett Peleiéiről mondani az előbbi kötetek után, hogy szereti a balladai homályosságnál is nagyobb homályt s egyszerűségéből keresettség üt ki. »A fülemilé'-ről senki sem mondhatja ezt. Viágosan, tisztán van előadva, egy kiváló képesség üdeségével Szépen, gyöngéden alakított történet. Váratlan fordulat, meglepetés, vagy bravour-részek, felcsigázott hatások nincsenek benne, s ilyenekre talán Petelei nem is vi>Ina képes. Mégis hatalmába ejti érdeklődésünket. Szép mindvégig. Ez a legtalálóbb birálat rá. És finomságokban gazdagok a részletek. A lelkiállapot egyegy változását gyors és kevés szó megérteti az olvasóval. A fordulatok, árnyala'.ok művésziek, s a hatás titka fülölt nem egyszer kell gondolkoznunk, mikor érezzük azt, oly látszólagos könnyűséggel éri el a szeizo. Az egész nagyon egyszerű történet hatása is ilyen írói egyéniségben lappangó ütök. Hőse egy gyermeteg, naiv asszony, ki még most kezd álmadozni. A szülői háznál mostohája rosszul hánt vele s felesége lelt egy öreg urnák, egy gazdag polgárnak; a ki pékmester volt, de most már nyugalomba vonul vissza és madarainak él. Mindenfele madarakat larl a kalitkában, és csakúgy szereli őkcl, mint legaranyosabb madárkáját, Ágnest. Egyszer nagy utva megy, a hegyek közé, madarakat fogdosni. Ollhou hagyja a kalitkákat. Egy madár kiszabadul, a felesége is vergődni kezd a kalitkában. Ferencz uramnak legkedvesebb madara a muszka fülemile, s éjien cz szabadul ki. üe épen mikor ki akar szállni az ablakon, visszaűzi valaki. Egy csinos fiatal ember, a polgármester lia, l'áli. Igy találkoznak először, igy ismerkednek meg. l'álí egy kisNiírosi dandy, mézes szavakkal, behizelkedő modorral. Agnes egy nyárspolgár felesége, a ki a tündérmesékre, mesei lovagokra és ideális királyfiakra gondol. Páli eljön lübbször is beszélgetni. E találkozásokat mindig ujabb cs ujabb sziliekkel festi le az iró. 111 vannak azok a biztos kézzel rajzolt árnyalatok. A gyermek-asszony érzi, hogy boldog. A szerelem a maga természetességében fakad szivében. Páli kezdi látni biztos győzelmét. Dc még sem gyözh t. A férj végre hazaérkezik, épen akkor, mikor Agnes szivében a szerelem igy sebző tövist is meg'erem tett. Egyszer, mikor Páli az utcán egy cifra hölgygyei ment, nem akarta őt észre sem venni. A férj megtud mindent. Felesége zavara, a kérdezőskődésére előtörő könyek felköltik gyanúját. Épen belép Páli is, még pedig egy levél következtében, melyet Agnes irl neki. Az asszony oly naiv, hogy bevall mindent, dc ilyenformán: »Az övé akarok lenni és ő engem akar.a Ferencz erre azt mondja: »Arva leány vagy, én véltelek cl és odaadlak.<t Páli felkaczag, még azt is mondja : „Jól kicsinálták, az asszony levelére jöttem ide.« Agnes megismeri, hogy kit szeretett. Pálit pedig, a mint távozni akar, az udvaron várja Mátyás, a hű péklegény, egy bolondos liu, a ki rajong asszonyáért, a ki tanúja mindennek, s átszenvedi azokat. Rárohan Pálira, az arcát össze-vissza tépi. Elverik egymást, de mégis Mátyás marad a győztes. A baji hozó fülemilét pedig kieresztik' Ez az elbeszélés magva. Nem új, de a levegőjében sok fnsseség van, feldolgozása sokat ér. A történetben csak kevesen szerepelnek; az asszony, Páli és Mátyás, cz hű és képzelődő nagy gyerek, a ki a szerzőnek szerencsés alkotása, Ferencz a férj, a háttérben marad, de csak mint. öreg ur szürke: az elbeszélésben neki is meg van adva az élei színe. »A füleinile« elbeszélő irodalmunk egyik szeretetreméltó kölele, mely a szerző nevét bizonyára széles körben fogja hangoztatni. Végűi nem mulaszthatjuk el cz alkalommal is t. olvasóközönségünk figyelmét az »Egyelemes regénytárcc-ra, ezen minden tekintetben pártolásra méltó vállalatra felhívni, mely Ízléses és diszcs piros vászonkölésű kiállításban, páratlanul olcsó áron (minden egyes kötet ára 30 kr,) nyújtja a hazai és külföldi regényirodalom *) E rovatban említett kiadások megrendelhetők Wajdits Károly könyvkereskedésében, Pápán, legkiválóbb termékeit s csak is ez utóbbi körülmények magyarázhatják meg e szép vállalatnak szinte bámuldtra keltő s Magyarországban ily arányban eddig lehetetlennek képzelt elterjedését. _ A. K.1S LexilCOXL (egyetemes ismerettár 12 füzetben; 9-ik füzetje most jelent meg,,NyiIméreg"-tőI a „Polyporus" cikkig, S tömör nyomású iven (1448-ik lapig, 1 négy lap képes melléklettel (Országos címerek, Lombos dísznövények, Bosznrkánytivornya, és Vasipar) melyek művészi kivitelre nézve a munka díszére válnak. Különös ügyeimet érdemel az a következetesség, mellyel e munka „csekély téren oly rendkívüli anyagbőséget összehalmoz"', hogy szabalos és fővonásokhan kimerítő tartalma által a tudni kívánót rövid modorban a világ minden ismeretébe beavatja. Közművelődésünk érdekében kivánnók. hogy a t. olvasó közönség e magyar nyelven és magyar szellemben az ismeretek universumát képviselő, munkát minél általánosabban családilag is fölkarolná, annálinkább, mivel megszerzése mindenkire nézve lehetővé van téve az által, hogy a 12 füzetből álló munka egyes füzetjei 30 krjával 'minden hazai könyvkereskedésben kaphatók. Hivatalos rovat. Figyelmeztetés az adózó közönséghez. Ha valakinél azon körülmény forog fenn, hogy adókönyvébe már előirt, de még be nem fizetett, adótartozás összegének helyesbítése vagy leírása az adó hibás kiszámítása, az adótárgy hiánya, az adótartozás elévülése, vagy egy és ugyanazon adótárgynak többszörös megadóztatása miatt kérelmezendő', az ez iránti kérvényt az adótartozásnak az adókönyvecskébe történt bejegyzését követő 15 nap alatt be kell adni a kir. adóíéliigyeló'ségliez. Ha az adóleirás az adótárgy megszűnése miatt kéretik, az ez iránti kérvény az adótárgy megszűnése után szintén 15 nap alatt beadandó: az adótárgy megszűnése ugyan ezen idő alatt szóval is bejelenthető a polgármesteri hivatalnál. Később beadott kérvények, vagy történt bejelentések hivatalból visszautasitatni fognak. Pápán, ápril 6. 1886. Woita József, polgármester. 1393 R. 1886. Hirdetmény. Folyó bó 8-án egy veszett kutya járta be a város különböző részeit és több ebet megharapott. Mintán valamennyi megharapott eb kipuható nem volt, — a közönség saját érdekében ezennel komolyan felhivaüíc, hogy kutyáját 3 hónapig mindenki kötve tartani és legcsekélyebb betegségi tünetek észlelése eseten, a rendőri hivatalban azonnal bejelenteni annál is inkább senki el ne mulassza, mert ellen esetben az illetők a K. B. T. K. 122 §-a értelmében szigorúan megbüntettetni fognak. Rendörkapitányi hivatal Pápán, 1886. évi ápril hó 10-én. Mészáros Károly, r.-kapitány. KÜLÖNFÉLÉK. — Véghely Dezső kir. tanácsos, megyénk kitűnő alispánja e héten hosszabb időre városunkba érkezett. Mondanunk sem kell, hogy városunk és vidéke őszinte szívből üdvözli öt. Mi, kiket nem vezetett megyei ügyek megítélésénél soha önző érdek, megtudjuk és megakarjuk becsülni a megyénk közügyeiért önzetlenül fáradó jeleseinket, s mert ilyenül ismertük Véghelyt mindenh^ljól esik öt körünkben látni. Isten hozta. — Holláu Ernő altábornagy és honvédkerületi parancsnok tegnapelőtt a honvédség szemléjére városunkba érkezett. — Havranek József kir. tanácsos, Székesfehérvár városa polgármestere e napokban megyénk székvárosát látogatta meg és Magyar János kanonok ur vendége volt. — jMiklÓa Ká

roly f | Miklós Károly előbb papai, utóbb n.-kanizsai kir. törvényszéki biró folyó ho 7-cn N -kanizsán, rövid szenvedés után elhunyt. Miklós Károlyban az igazságszolgáltatás egy szorgalmas, lelkiismeretes, erélyes bírót, a család egy hü, odaadó férjet, gondos, minden áldozatra kész apát, a rokonok mindenkor gyámolitásra kész rokont, a jóbarátok és ismerősök egy előzékeny, nyájas, egészséges humorú barátot vesztettek. Az elhunyt városunkban is, melynek három cs fél évig volt lakosa — általánosan ismert, szeretett, tisztelt egyéniség volt; elhunytát a számos rokonságon kívül, özvegye Soos Emília és kiskorú árvái gyászolják. Enyhítse a gyászoló család fájdalmát a tudat, hogy a gyászban mind azok osztoznak, kik Miklós Károlyt ismerték ! Lebegjen örök béke az elhunyt porai felett. — A közművelődési egyetmlet mult vasárnapi felolvasásán díszes közönség gyönyörködött dr. Fischer Lajos fögymn. tanár urnák »a dráma az életben és a szinpadon« cimü érdekes felolvasásában. A hölgy-közönség sorában ott láttuk: Fischer Lajosné, Hanauer Jenöné, Hanauer Bertha, Harrach Adél, Jókai Etelke, Kiss Lászlóné, Kiss Vilma, Kohn Nina, Makara Mariska, özv. Peti Józsefné, Rosenthal Franciska, Schneller Ilona, Schlesinger Vilmosné, Steinberger Lipótné, Steinberger Hona, Steiner Ilona, Tóth Ferenczné úrhölgyeket, továbbá a tanuló ifjúság nagyszámát és a felolvasások rendes látogatóit: városunk fiatalságának és honorátiójának egy részét. — A közönség e nagymérvű érdeklődése a legjobb reménynyel tölt el benbennünket a jövőre nézve, mert a müveit hölgy-.