Pápai Lapok. 13. évfolyam, 1886

1886-10-17

függ. Viszont azonban ott, a hol azok még tü­lajdonképen föl sincsenek ébresztve, a hivatás és felelősség legnagyobb része az iskolára és iroda­lomra nehezedik. Ezeken fekszik a fösuly jelen­leg Magyarországon is, a hol a hírlapok és po­litikai iratok óriási sokasága mellet, még a mü­' veit társaság zöme sem volt képes kiemelkedni az »uraskodas« ösi posványából a gazdálkodás és okos, öntudatos és tervszerű munka tisztá­saira. Annyira kiskorú még a mi társadalmunk e tekintetben, hogy egyenesen a gazdasági ne­velés és oktatás első elemeire szorul rá. Nagyban és egészben ez a tájékozatlanság uralkodik nálunk mindenütt és minden gazdál­kodásra nézve, a mi nem földmivelés. Söt tud­valevő dolog, hogy a földmivelés körül is nagy a gazdasági képességek és erények hiánya. Nem a föld megmunkálását értem ezzel, — mert ab­ban otthon vagyunk, —• hanem a termények helyes megőrzését, biztosítását, eladását; a jöve­delmek helyes beosztását a háztartásnál hosz­szabb időre, a takarékosság szabályait, az élet­mód gazdaságosságát, a tőkegyűjtést, a vagyon szaporítását s megannyi apró tennivalóját a gaz­dálkodásnak, mely szilárd meggyőződéseket, jó­zanabb szokásokat, nagy mérsékletet s a munka­erő helyes fölhasználását illeti. A gazdasági s különösen a nemzetgazdasági ismeretek hiánya okozza e nagy visszamaradást. S innen van az, hogy a napi sajtó évente ezer­szer sürgeti a társadalmat az iparra, kereske­désre, vállalkozásra, addig az egyének és csa­ládok nem is fogják föl kellőképen, mit jelent ez a sürgetés s a gymnasiumok és a jogi tanin­tézetek túlszapora népessége nem fogyatkozik. Végre maga, iparos és kereskedő világunk is rászorult az alaposabb gazdasági ismeretekre. E részről azonban a tanulás és gazdasági töké­letesedés szükségét nem kell fölébreszteni. Itt mindössze csak a gazdasági értelem és öntudat nagyobb kiműveléséről van szó, mely eddig jó formáin elmaradt. Ily helyzetben nem csak indokolt volt, ha­nem egyenesen szükséges az ipari és kereske­delmi tanintézetek fölállítása. A közoktatási mi­nisztérium azonban remélhetőleg tovább is megy egy lépéssel s nemsokára végleges szervezetet ad ezen intézeteknek, söt, a mire szintén szük­ség van, azokat országszerte jelentékenyen sza­porítani is fogja s ez által vidékenként a hasz­nosabb tevékenységekhez vezeti a gymnaziumok­nál és az egyetemen elpazarlott eröfölöslegeket. Söt a gazdasági irányba czélszerü volna az elemi iskolákat is nagyobb mérvben bele vonni. Az irodalom azonban, — eltekintve a saj­tótól s a politikai irodalomtól, — még mindig nem áll a szükség színvonalán. Nálunk a gya­korlati, könnyen érthető nemzetgazdasági és ha­sonló kézikönyvekben és más ilynemű iratokban fölötte nagy a szegénység. A magángazdálko­dáshoz szükséges irodalmi termékek száma is végtelenül csekély és fölötte kuszált; a nép szá­mára pedig csaknem semmi sincs irva, a mi gaz­dasági értékkel és hatással birna. A gazdasági ismeretek gyakorlatias és nép­szerű terjesztése tehát az első szükség. Addig pedig, a mig társadalmunk javaré­szénél a túlságos politizáló hajlandóságok és a könnyű uraskodás veszedelmes kívánságának he­lyét az általános gazdasági műveltség és erkölcs nem foglalja el, addig ugyan hiába számítanak arra bárhol is, hogy mostani megkötött és sze­gény állapotából a nemzet zöme áttérjen a czél­szerü munkára, iparra, kereskedésre és helyes gazdálkodásra, melynek hiánya annyira meglát­szik mindenünkön, még községeink és városaink külsején is. Mindenesetre vigasztaló, hogy ezen nagy fplébredés és .kijózanodás, még idején, már meg­kezdődött. • 5)*.. di&n&di Qé&a. De nehogy félreértessem, távol legyen az tőlem rnintha én a ranghoz illő kötelességérzetet akarnám ostorozni. Iparkodjék minden ember a jó előmozdítá­sában fáradozni, s akkor meg lehet nyugodva, hogy rangjához illően cselekedeti. Ne képzelje azonban senki sem, hogy rangjában a világ előtt az által va­lami nagyra emelkedett, ha erőltetett rangjához illő életmódjáért adósságokba merül, vagyonilag tönkre megy. Az él csak igazán rangjához illőn, ki saját magát megbecsüli s jellemét tisztán tartja; a ki a miatt, hogy fényt mutasson, kereskedőknél, kéz­műveseknél adósságra- él, az ugy rangját, mint sa­ját magát nagyon alacsony fokra szállitja le s ugy nevezett rangjához illő életmódja s magas születése bizony ki lesz nevetve és megvetve. Jelen társadalmi létünkön most nagyon sok javítás történt: az emberiségnek minden áron bol­dognak és elégedettnek kellene lenni;; szivünkből kivánjukia legjobb sikert! Azonban nagyon sok do­log javukra az által az egyszerű mód által, ha az emberek leküzdenek az okossággal össze nem illő nagyzás ferde^ fogalmát s ne vetnének meg sem­miféle tisztességes munkát. Az élet bölcsesség alapja néhány szóval kifejezhető: Iparkodj elérni a leg­magasabbat, légy megelégedett azzal a mit meg­szereztél és jöjj ki azzal a mid van ! Ebben rej­lik minden. Ennek ellenkezőjében tanyázik mai tár­sadalmi miaeriáink ós mindenféle sociális bajaink főforrása, a melyekhez első sorban a családi egye­netlenséget, a zilált családílétet számítom; pedig a család az állam alapköve. Ha otthonodban nem tudsz rangodhoz illően élni; akkor nem használ az azon kivül folytatott ko­média semmit! bármennyire iparkodol is szegénysé­gedet az ugy nevezett állásodhoz illő cziczomával takargatni, simítgatni, nem hisz neked azért senki; azonban ,.0rizd meg becsületed tisztaságát, akkor rangodhoz illően élsz! A m. kir. postatakarékpénztár által betevőinek nyújtott előnyök. (Folytatás.) . 3. A postatakarékpénztár által nyújtott kama­tok csekélyebbek ugyan azoknál, a melyeket a ina­gántakarékpénztárak nyújtanak. Csakhogy e kamat kevesebbletcrt bőven kárpótol a betétek elhelyezésé­nek biztonság,!, a miután az állam kezességet vállal ugy a töke, mint a kamat kifizetéséért. B szerint a betevő biztosítva van, hogy tőkéjéhez az esedékes kamatokkal együtt mindenkor hozzá juthat, aőt köny­vecskéje elvesztése vagy ellopása esetén is meg­fogja kapni pénzét. 4. Nem veszti el pénzét a betevő még akkor se, ha betéti könyvecskéjét elveszti vagy azt ellop­ják tőle; ueiu kell egyebet tennie — még ha köny­vecskéje számát se tudja — mint az egyik közvetítő hivatal által erről értesíteni a postatakarékpénztárt; csupán nevét és a postahivatalt jelölje meg, a hol első betétét eszközölte. A postatakarékpénztár a betéti könyvecske el­vesztésének bejelentésekor rögtön megindítja a meg­semmisítési eljárást, s a megsemmisítés lényétől szá­mított 30 nap leteltével a betevő — azon esetben, ha elveszett könyvecskéje időközben elő nem kerül — egy másodlati könyvecskét kap, a melyben addig esz­közölt összes betétjei és a fölvett visszavizetések pontosan be vannak jegyezve. 5. Az összes betéteket a postatakarékpénztár kezeli s pedig kettős ellenőrzés mellett; azonfelül kü­lön felügyelő bizottság őrködik a takarékpénztár he­lyes működése fölött. 6. Az egyes betétek 1000 frtig bezárólag le nem foglalhatók; sem az adóvégrehajtónak, sem a váltó- vagy pedig más törvényszéknek nincs joga ezen összegre nézve a foglalást foganatosítani. Az 1000 frtot meghaladó betételekre vagy a letétemé­nyezett értékpapírokra azonban c kedvezmény ki nem terjed. 7. A betétkönyvecske a betevő nevére állit a.— tik ki, a miért U az első betét alkalmával, a sze­mélyazonosságnak a későbbi visszafizetéseknél \aló konstatálása kedveért, a betevő személyére vonatkozó általános adatok közlése kívántatik meg. Oly egyé­neknél, a kik írni tudnak, elegendő ez adatok köz­lése s az illetők önkezű aláírása, de oly egyéneknél, a kik írni nem tudnak, tanura van szükség, a ki a betevő szeméiyazonosságát a postaalkalmazott előtt igazolja. Cselédeknél, munkásoknál, katonáknál kü­lönben elégséges, ha felmutatják cseléd vagy mun­kakönyvüket, illetve katonai igazolványukat, a me­lyek személyük leírását tartalmazzák. A második betétet a betevőnek nem kell sze­mélyesen eszközölni, hanem bejegyeztetheti azt köny­vecskéjébe egy más személy által, a kit ezzel megbíz. 8. Gyermekeik javára a szülök is eszközölhet­nek betéteket, de megkívántatik, hogy az illető köz­ség hatósága vagy lelkésze bizonyitványnyal iga­zolja, mikép a gyermek, a kinek javára az összeg betétetik — a szülőnek saját, mostoha vagy fogadott gyermeke. — Ilyenkor a gyermek helyett az apa vagy anya irja alá a betéti könyvecskét, például „Ala­dár fiam helyett," „Horváth Irma mostoha leányom helyett." Egy gyermek számára csak egy betéti köny­vecske vehető ki. A mig a gyermek 14-ik életévét el nem érte, joga van a szülőnek a betéteket, a me­lyeket a gyermek javára eszközölt, ismét felmondani és visszavenni. Betöltve a 14-ik életévet a gyermek, érvényc­sül tulajdonjoga, s most már az apa vagy anya alá­írása helyett a gyermek sajátkezű aláírása veendő fel a betétkönyvecskébo. Attól a pillanattól kezdve, a midőn a gyermek aláírása a könyvecskébe felvétetett, a szülök elvesz­tik azon jogukat, hogy a betéteket ők mondják föl és fizessék vissza: legfeljebb tiltakozhatnak a visszafi­zetés ellen, mely tiltakozás fölött a postatakarék­pénztár dönt végérvényesen. Oly szülőknél vagy gyermekeknél, a kik írni nem tudnak, a betétkönyvecskébe való aláírást tanuk közvetítik. 9. Nagy jótétemény gyanáut jeleutkezik a pos­tatakarékpénztár a földmivesre nézve, a ki az el­adott gabonáért kapott összeget teljes biztonsággal helyezheti el a postatakarékpénztárnál, mely azonfe­lül még kamatot is fizet neki. Ha szüksége van a pénzre, ezt bármelyik tetszés szerint választott köz­vetítő hivatalnál felmondhatja, s néhány nap múlva már föl is veheti betétjét annál a közvetítő hivatal­nál, melyet felmondásakor e czélra kijelölt. Például: Egy foldmives 100 frtot tesz be a szegedi közvetítő hivatalnál; ezt az összeget azután fölmondja a váczi közvetítő hivatalnál, s Kecskemétet jelöli ki azon hely gyanánt, a hol a pénzt fölvenni akarja. A Budapesten lévő takarékpénztár erre uta­sítja a kecskeméti Közvetítő hivatalt, hogy a felmon­dóit 100 frtot fizesse ki, s néhány nap leteltével a betevő betéti könyvecskéje cs a kézbesített fizetési utalvány felmutatása mellett lölveheti pénzét. i Ugyanezen előnyt biztosítja a postatakarék­pénztár a gazdának és a kereskedőnek is. 10. De fölötte hasznos a postatakarékpénztár olyanokra nézve is, a kik uton vannak, vagy pedig valamely fürdőhelyen huzamosb időt töltenek. Az utazó, betétjének határán belül minden egyes közvetítő hivatal által a postatakarékpénztárnál tör­tént felmondás utján tetszőn szerinti összeget utalvá­nyoztathat magának bármely közvetítő hivatalaái, — Vagy például: valaki fürdőhelyre utazik, a hol min­denesetre van közvetítő hivatal. Minthogy nem akar nagyobb összeget magával viliéi, betétkönyvecské­jére 1000 frtot tesz be Bndepeslen, s ekkor minden egyes felmondás utján betéti összegének tetszés sze­rénti részletét veheti föl, melyet a postatakarékpénz­tár néhány nap leforgása alatt a fürdőhelyen lévő közvetítő hivatalnál való kifizetés végett, utalványoz. 11. Egy betevő csakis egy betéti könyvecské­vel bírhat, s pedig azért, mert különben lehetővé volna téve, hogy nem tisztességes adósok, több köny­vecske kiállítása által foglalás alá nem vehető több 1000 frtot helyezhetnének el, s igy hitelezőiket köny­nyü szerrel kijátszhatnak. A kit egynél több betéti könyvecske birtokán érnek rajta, attól a többi betétkönyvecskét elveszik, s az azokba bejegyzett betéteket az első könyvecs­kébe irják át, de az ily betevő elveszti azon kama­tokat, melyek a második vagy további könyvecskékre betett tőke után különben járnának. (Folyt, köv.) Levelezés. N. Dém, 1886. október. Tekintés Szerkesztő ur! A n.-démi róm. cath. templom — mint azt öre­gebb híveim állítják — száz és néhány éve hogy építtetett; és mint hirböl hallom, egyidőben már volt tornya is, de csak fából, mit az idő viszontagságai leromboltak. Jólelkű híveimnek régi óhajuk volt, hogy e különben diszes helyen álló templomukra, tornyot építtetnek. E vallásos szándékukat csak 1884. év őszén valósíthatták, a midőn is, templomukra egy valóban csinos tornyot építtettek t. Bánóczy Pál pá­pai építőmester úrral. Azt az örömöt, mit vallásér­zelmü híveim, a torony elkészültekor velem együtt éreztek, leírni tollam képtélen. De fájdalom! ez örö­münk nem lehetett tartós. Ugyanis, alig másfél év múlva, folyó évi június 18-án esti fél nyolez órakor egy romboló villám ez örömünk tárgyát rommá égette. Amily nagy volt ezelőtt másfél évvel örömiuxk, oly nagy volt kétségbeesésünk és fájdalmtuik, midőn templomunkat égni láttuk. Sokan híveim közül e nehéz pillanatban ezt kiáltották: Istenem! Istenem! mi lesz velünk, talán föl sem tudjuk többé templomunkat épít­tetni. Higyjék meg t. olvasóim, e fájdalmas sóhaj hí­veim ajká-ról, valóban szánalomra méltó volt, ha te­kintetbe vesszük nyomorult anyagi helyzetüket és azt, hogy a mi kis pénzük volt, a toronyépítésre, a templom­tetőzet ujracsináltatására és egy uj harang építésére teljesen elfogyott. Főtiszt. Mórocz Antal ur szeretett plébánosunk e nehéz időnkben azzal vigasztalt bennünket, bizziuik az Istenben, majd megsegít bennünket; meglehet — mint monda — hogy templomunk még szebb lesz, mint volt. És úgyis van! Istennek legyen érte hála templommik sokkal szebb és csinosabb mint volt. Hogy templomunkat a romokból kiemelhettük, azt nagyobbrészt a kegyes jótevők segélyezésének köszönhetjük, kiknek neveit alább közölni, tek. szer­kesztő ur engedelmével — kötelességemnek ismerem. E díszes templomunkat folyó hó 3-án szentelte fel főtiszt- Miháldy István kerületi esperes ur igen nagyszámú közönség jelenlétében. A helybeli evang. polgártársak családaikkal igen szép számban voltak jelen, mi fényes bizonyítéka annak, hogy községünk­ben a legszebb egyetértés és szeretet rrralkodik. Je­len volt még Horváth Sándor ur, evang. tanitó ked­ves Uuska leányával; Mihályi és Káldy földbirtokos urak szeretetre méltó családjaik és a vidékről na­gyon sokan. c A szentelés befejeztével ftdő esperes nr oly gyönyörű alkalmi beszédet tartott, hogy kenetteljes szavai mindnyájunk arczára az igazi meghatottság és örömkönnyeit varázsolta. Nagyon szépen fejtegetvén e napnak jelentőségét, és végre nagyszerű beszédé­ben megemlékezvén mindazon jótevőkről, kik bármily parányi részben ís segítségünkre voltak, hogy tem­plomunkat fölépíthettük. Beszédében különösen kie­melvén nsgos Szabadhegyi Kálmán ur és áldottlelkü nejének érdemeit, kik építéseink alatt nemcsak pénz­zel segítettek bennünket,, hanem bármire szükségünk volt, csak hozzájuk fordultunk és megkaptuk tőlük. Főtisztelendő Mórocz Antal plébános urnák is nagy köszönettel tartoznak hiveim, ő mint jó lelki­pásztorunk bölcs tanácsával és irántunlá legjobb aka­ratával — mit sokan nem ismertek be nála —min­dig arra törekedett, hogy bár szegények vagyunk is, de templomunkat felépíthessük és ehez minél több segélyben részesülhessünk. Segélyeztek bennünket: Nagyságos Szabadhegyi Kálmán ur és nemes^zivü neje 0 nagysága 110 fo­rinttal. Mltsgos Gróf Esterházy Móricz ur szeretett főispánunk 25 forinttal. Nmltsgu dr. Kovács Zsig­mond kegyelmes püspökünk 50, Báró Bézsán János ur 0 Nagysága 10, Nsgos Sós Pál keszthelyi pre­mont. tanár ur 15, Nsgos veszprémi káptalan 30, Nsgos esztergomi káptalan 8 frt, Sátkány Miklós apát ur 0 nagysága 10, Mlsgs Vaszari Kolozs fő­apát nr 10, Mltsgos Hidassy Kornél püspök ur 5, Nsgos Kuncz Adolf prépost ur 10, Tek. Biró Vincze ur 5, Nsgos Supka Jeromos apát ur 5, és Mészáros Pál helybeli lakos 4 fi-t 50 krral. Továbbá adakoztak: Ftdő Horváth János ple­bánus ur 2 frt, Ftdő Miháldy István esperes ur 2 frt, Ftdő Fazekas János plébános ur 1 frt, Ftdő Pethö János káplán ur 50 kr, Tdő Mikálecz János káplán ur 40 kr, Preszler József erdész ur 1 frt, Fiiinger Antal ispán ur 1 frt, Lipoven Antal gaz­dász 50 kr, Ftdő Mórocz Antal plébános urnái egy kedélyes asztaltársaság 3 frt 13 kr, egy vallásitár­sulat 2 frt 40 kr, h. szt. Ivány község gyűjtése 2 frt 70 kr, és Válint József, adománya 70 kr. Végre a „Pápai Lapok" gyűjtése 39 forint. Összesen kaptunk háromszázötvenkét forint 83 krnyi segélyt. Eme szives adományhoz adva az 500 forint biztosítási összeget is a templompénztárból kivett 200 forintot, van összes pénzünk az építkezés fede­zésére 1052 formt és 83 kr. Az építkezésünk pedig körülbelül'1350 frtba került, tehát még ugy 300 forint hiányzik, hogy a válalkozókat kifizethessük. Hogy honnét lesz előteremtve, — ily mostoha idő­ben, — szegény hitközségemből e hiányzó összeg, azt én nem, de más sem, hanem egyedül a jó Isten tudja. Bizon bajunk van elég, de azért nem csügge­dünk, bizunk a jó Istenben, ki valamint eddig, ugy ezentúl sem fog bennünket elhagyni. Végül hitközségem nevében forró köszönetet mondok az elébbirt kegyes jótevőknek szives ado­mányaikért, valamint [a b.-sághi polgártársak és a helybeli evangélikus polgártársaknak is, kik a szük­ségelt cserépzsindely meghozásánál segítettek raj­tunk; és szivemből kívánom, hogy az Ég ura jutal­mazza meg mindnyájukat ezen jótéteményeikért kosz­szu és boldog élettel. A b. szt.-iványi templomot is e hó 10-én azaz a mult vasárnap szentelte fel Ftdő Miháldy István esperes ur. Ftdő esperes ur a szentelés végeztével, megható szép magyar egyházi szónoklatot tartott a b. szt. iványi templomban! Igen nagy ünnepélyes­séggel ülték meg Szt. Ivánott e napot, nem hiába nehezen várták. Irák és inti — „Józsi é8 Erzsike." A gyakorlati pae­dagogia egy uj vállalattal gyarapodott a folyó tanév elején a „Józsi és Erzsike" czimü gyermeklap meg­indításával. Hézagpótló lap ez, mely a gyermekek érzelemvilágát és ismeretkörét könnyed modorban mintegy mulattatva kívánja fejleszteni, s gyermekek számára van ugyan irva, de a gyermek nevelésével öntudatosan foglalkozó szülék és nevelőknek helyes tájékozást nyújt ügyesen pointixozott rovatai által. Ismert tollú szerkesztője Györgyössy Rudolf a lapot két fő részre osztja: ismeretterjesztő- és vallás-er­kölcsi részre. Mindkét irány jeles erők által van kép­viselve : a derék szerkesztő neve mellett ott találjuk Pósa Lajos egy hangulatteljes költeményét. Decsi Géza didaktikai költeményét, „Józsi és Erzsike a nagy­világban" czimü ismeretterjesztő közleményt, ugyan ily czélzattal Edison élet- és jellemrajzát Schrodt Györgytől, egy gyermekjátékot Lászka Lajos torna­tanártól, virágjátékot Jankai Józseftől Kertay Ede zenekisérete mellett, gyermek-talányokat stb. vala­mennyi Balló Ede derék képzőművészünk szellemes illustratiójával kísérve. A lap egész évi előfizetési ára 1 frt 2U kr lesz, mely más hasonló irányú la­pok között határozottan a legolcsóbb, s a többi lap felett az az előnye is meg van, hogy csak eredeti közleményeket s ra'zokat közöl, mig társai az olcsó­ság szempontjából külföldi lapok közleménj'-eit és el­I használt clischeket alkalmaz. Az iskolai igazgatók s ' s tanítók által gyűjtött minden egyes előfizető után ' a kiadó 20 krt ajánl fel iskolai könyvtárra, szegény gyermekek ruházására, vagy bármily iskolai jóté­konyczélra, mely az előfizetési összeg beküldésekor előre levonandó. Az előfizetési pénzek Endes Dániel czime alatt (Arad, Magyar uteze 24. sz. czimzendök. A legmelegebb pártolást kivánunk a derék vállalatnak. — A művelődés emelkedésének leg­biztosabb mértéke a sajtó. Amilyen a nemzet, olyan a sajtója. Ez okból örömmel tölthet el mindenkit ama nagy élénkség, mely a hazai sajtó életében mutatko­zik; különösen örömet keltő akkor, a midőn oly je­lenséget vet fölszinre, mint a „Kemény" szépirodalmi képes hetilap. E lap nemcsak az irodalomnak válik díszére és javára, hanem a hazai nyomdászatnak is. Oly^ fényes Iciállitást, milyennel a „Remény" pom­pázik, eddigelé csakis disz müveknél tapasztalhattunk, de időszaki kiadványoknál soha. S daczára e pazar fénynek, a nagy terjedelemnek, a számos művészi il­lustratiónak, s a tartalom kiváló irodalmi becsének, a „Remény" mégis a legolcsóbb szépirodalmi lap.— De a mi mindezeknél jobban ajánlja e lapot, azon czél, melyért e lap küzd. E lap a magasabb irányú szépirodalom művelésére, az erkölcsi élet nemesbíté­sére ugy van szerkesztve, hogy az a magas aristok­ratiát, szóval a legkövetkezöbb izlést ís kielégítse, tartalma a következő: 1683—1886. (vezérczik) dr. Karsch Lollivotól. Remény (költemény) Endrődi Sán­dortól. Isten (költemény) Rudnyánszky Gyulától. A görcs (elbeszélés) Maszlaghy Forencztől. Vihar után (beszély) Balázs Sándortól. Két vándor (költemény) Kolbay Virgiltől. Budavár visszafoglalása. (Törté­nelmi leírás) Keleti emlékeimből. Suez (útleírás) dr. Moravicz M.-töl. Valbriant (Regény Mareu Agostné­tól) francziából dr. Rada István. Heti krónika (hu­moros heti szemle) Krónikástól (Komócsi Lajostól'. Irodalom. Kölönfélék. Hymen. Gyászrovat. Talányok. Szerkesztőségi telefon. Illustrációk. XE. Lucza pápa. Lipót király. Miksa fejedelem, Lajos őrgróf, Buda bevétele, egy régi török okmány. — A „Remény" minden héten vasárnap jelenik meg 18 oldalon je­lenik meg. Munkstársai hazánk legjelesebb irói. Szer­kesztőség ós kiadóhivatal: Budapest;, IV ker. feren­cziek hazára. — A kereskedelmi tudományok, is­meretterjesztő folyóirat HI-ik füzetét vettük. A fo­lyóirat első és második iven, a könyvvezetést és váltó ismét tanítja, mig a harmadik iv niint „Ke­reskedelmi és pénzügyi szemle" csakugyan érdekes és a kereskedelem terén mozgó szakemberelmek meg­becsülhetetlen apróságokat hoz. Igy Dr. Kenedy Géza, Dr. Gőz József értekezetein túl a romániai váltóbélyeg, az értékbiztositás az önműködő számbélyegző v annale ismertetve, mig a könyvszemlében, a szakkönyvek közül Dr. Sebestyén Jenő „Kereskedelem isméje" az „Olt hajózásának története" ós a „szeged-csongrádi takarékpénztár 40 éves történetéről irt'könyvek van­vak ismertetve. Az érdekes és az önművelődést elömoz­*> lí rovatban emlitcLt kiadások raügreudelhelők Wai-* dits Károly könyvkereskedésében Pápán.

Next

/
Oldalképek
Tartalom