Pápai Lapok. 13. évfolyam, 1886

1886-01-17

Mind e ii v a s á r n a p. Közérdekű sürgés közlésekre koronkinl rendkívüli szamok is adatna : ki. BérmenieiUn Sei-,lek. csak ismert kfzckiől fo^adidinuk CL. tvezn aiok nem Cidüiiu;}: -\-is>>za. A lapnak szánt kuzlen/hn/ek a l a p S'/JEPtK h i c a f a (« b a (Ó - k o 11 é </ i it ni é p il í t-I) küldendők. Pápa város hatóságának és több pápai, s pápavidéki Előfizetési dijait. Egy évre 6 frt. — Félévre 3 frt. Negyed évre i frt 50 krajcsár. Egy ssám ára iß kr. HIRDETÉSEK 1 hasábos petitsor térfogata után j kr, nyilttérben 25 krajcsár. A dij előre ßzet'endo. Bélyegdíj mindig külön számíttatik Az előfizetési dijak, s hirdetések a l ap KIADÓ h in a tálába (r ef. főiskola nyomd áj a) küldendők. egyesületnek hivatalos közlönye. Ä földműves iskola érdekében. E nagyfontosságú ügy érdekében megyénk főispánja, ifj. Esterházy Móricz gróf, kinek személyében öszpontosul ezúttal a megyei gazdasági egylet elnöksége is, a következő nagyérdekü felhívást intézte a megye nagybirtokosaihoz és a- vagyonosabb községekhez. Hazánkban a statistikai és hiteltelekkönyvi adatok, nem különben a mindennapi szomorú tapasztalás is, földmives néposztályunk nagy mérvű eladósodottságát, valamint birtokának idegen kézre jutását tüntetik fel. Azon számtalan válság között, melyekkel az utóbbi években minden egyes gazdával kölcsönösen osztozkodnunk kellett, épen a közép s kisbirtokos osztálynak, a magyar nemzet legtömörebb oszlopának rohamos hanyatlása, s pusztulása nem csak reánk gazdákra, de az egész nemzetre is a legfenyegetőbb, a legveszedelmesebb, mely legveszedelmesebb válsággal most már a végső pillanatban a legkomolyabban foglalkozni nemcsak minden egyes gazdának, de a haza minden egyes polgárának is szoros hazafiúi kötelessége. Sokan foglalkoztak már, s jelenleg is folytonos tanulmányozás tárgyát képezi a magyar közép és kisbirtokos osztály hanyatlásának kérdése, s okai. S ha bár többé kevésbé eltérők lehetnek is e tekintetben a véleniéiryek, de egyben mégis mindnyájan megegyeznek, abban t. i. hogy ezen kedvezőtlen állapotnak sok részben az elemi calamitások s a gazda közönség fokozott mérvben mindig emelkedő mindennemű kiadásai s terhei, s társadalmi állásából kifolyó hűin anisticus czélu fizetései, s beállott magasabb igényei lehetnek okozói; de tagadhatatlanul legnagyobb részt a kellő szakértelem, s helyes ismeret hiánya folytán űzött egyoldalú, úgynevezett hányom ányos gazdálkodási rendszer képezi fő okát. A közép és kisbirtokos osztály mezei gazdálkodásának gyökeres javítását tehát első sorban a gazdasági szakértelem fejlesztése, illetőleg a megfelelő gazdasági szakoktatás mielőbbi helyes szervezésével lehet csak elérni. Hazánkban ugyan a földbirtokok legnagyobb része még megtermi a gabonát, hacsak némileg is kedvező időjárás uralkodik, azonban hányadik évben számithatunk ily kedvező időjárásra? s szabad-e ma már a gazdálkodás sikerét egyszerűen az időjárástól várni — midőn a társadalom oly sok igényekkel van a föld termése iránt, hogy bő aratás esetében sem igen marad a gazdának feleslege a jövő esztendőre? midőn ma már a minél olcsóbb termeléshez rendelkezésre álló erők s módozatok észszerű felhasználásától és értékesítését öl függ a mezei gazdálkodás sikere, s jövedelmezősége. Mindezeknél fogva földmives néposztályunknak is ma már mulhatlanul szüksége van alapos szakképzettségre, s hivatásának megfelelő általános értelmiségre. Az alsóbbfoku iöldmives iskolák létesítése hánt a mozgalmak már előbb országszerte megindultak, s nyenek már több helyen életképeseknek is bizonyultak. Nehogy azonban megyénk s gazdaközönsége mások által ez irányban is túlszárny altass ék, s megelőztessék, kizárólag csakis közép s kisbirtokosaink érdekében hazafiúi kötelességünknek tartottuk oda munkálkodni, hogy Veszprém megye területén is a gazdaközönség használatára legközelebb egy életképes földmives iskola létesíttessék. Ez ügyben megtsttünk mindent, s felhasználtunk minden lehető eszközt, melyfyel rendelkezhetünk, s ez irányban tett munkálkodásunk eddig már megnyugtató s sikeres eredményeket mutathat föl, mert a földmivelési ministerium a megye közönségének, a „Veszprém megyei gazdasági egyesület" s egyeseknek a közügy s a közép és kisbirtokos osztály érdekében eddig hozott magas áldozatkészsége lehetővé tette nekünk azt, hogy Veszprém megye területén egy életképes földmives iskola legközelebb felállítható s megnyitható lesz. A földmives iskola felállításához szükség! endő előmunkálatok már a fejlődés végpontjához jutottak, a létesítés gazdasági fölszerelés s berendezés költségei már biztosítva vannak, az iskola megnyitásához nem kívántatik most máiegyéb, mint hogy az iskola látogatottsága, s a 30 növendék egy része alapítványok által biztosittassék. A szervezési szabályok az alapítványi összeget minden egyes esetben évenként 150 írtban határozzák meg. Ezen összegnek megfelelő tőke biztosítása nem szükségeltetik, csupán ezen alapítványi évi összegnek évenként, illetőleg évnegyedenkénti befizetése kívántatik. Ezen 150 frt összegért az illető tanoncz az intézetben egy évig lakást, tökéletes ellátást s teljes kiképzést nyer. Ezen összegen kívül más költség semmi körülmények között sem fog szükségeltetni. Megjegyezni szükségesnek tartom itt, hogy az illető alapitványos tanoncz jó magaviseletéhez képest ezen 150 írtból munka átalány czimén évenként 30 frtot jutalmul visszakap, továbbá alapítványt tevőnek mindenkor első joga van az intézetbe azt küldeni, a kit akar, nagyon természetesen azonban, hogy az illetőnek a felvételi kellékekkel birnia kell, végre biztos reményünk van, sőt erre nézve kezességet is vállalhatunk, hogy a községek alapitványaikat a rendes községi számadásba felvehetik, a mely ellen a megye törvényhatósága nehézséget támasztani nem fog. A megye törvényhatósága s a me" gyei gazdasági egyesület 3, illetőleg 2 alapítványi hely alapításával megtette e részben is hazafiúi kötelességét. A többi alapítványi helyek betöltése érdeklődő gazdaközönségünk, nagyobb és vagyonosabb községeink áldozatkészségére vár. Egész bizalommal fordulok a megye gazdaközönségének és községeinek a közügyek, különösen azonban a közgazdászat fejlődése érdekében mindenkor tanúsított nemes és hazafias áldozatkészségéhez, s ezek között czimedet különösen felkérem, hogy létesítendő megyei földmives iskolánkhoz egy alapítványi helyet czimed nevében megállapítani, s megyénk közép- és kisbirtokosait maga részére örök hálára kötelező ezen hazafias tett eszközléséről engem legkésőbb február hó végéig értesíteni szíveskedjék. Ha már ott állunk, hogy az országnak sokjós mentül több képzettebb gazdára van szüksége, mert ha a magyar közép és kisbirtokos-osztály végképen elbukik, jöhet ugyan helyébe más elem, viselheti az állani terhét az is tovább: csak hogy Magyarország akkor nem lesz, hanem volt. Hiszszük, hogy e derék és szép felhívásnak meglesz a kívánatos eredménye. A pápavidéki közmivelödési egyesület alapszabályai. 7. §. Az egyesület cime: Pápavidéki közmivelödési egyesület Pápán. 2. §. Az egyesület célja: Az egyesület célja a kózmivelődés előmozdítása, s az egyesület ezt eszközli: a) népkönyvtár fenntartása, — b) felolvasások rendezése által; — c) a pápavidéki idegen nyelvű községek iskoláiban a magyar nyelvben előmenetelt tett tanuloknak, s ezt előmozdító tanítóknak megjutalmazása által, mely célból az egyesület nevezett községek tanitóival szoros összeköttetésbe lép; d) más hasoncélu magyarországi közművelődési egyesületek anyagi támogatása által. TÁRCZA. BLANKA. — Beszélv. — Irla : 0LSAVSZKY LAJOS. (Tolyt. és vé;re.) A gróf nem sokáig időzött a betegnél. Bántotta öt, hogy annak gyönyörű alakja annyira megtörött; bántotta őt a halotthalványság az arczán, bántották a beesett fénytelen szemek és minden körülötte. O csak a vig embereket szerette. Csaknem dühbe hozta őt a beteg a mikor lázas észjárással azt kérdezte tőle, hogy miért nem csináltatott porhanyós, puha földből sírhantot, teleültetyén virággal ? A gróf felugrott és kalapját kereste. Amig megtalálhatta, hallania kellett, mikor a beteg ilyenformán tépelődött tovább: —- Talán azért tétetted azt a nehéz, nagy követ gyönge tagjai fölé, hogy kicsikénk vissza ne jöhessen ? Ilyen kérdésre legegyszerűbb válasz az: eltávozni s küldeni jókora csomó pénzt és feléje sem nézni többet a kérdezőnek: különösen, ha az ember másfelé is el van foglalva. Muki grófnak valóban sok dolga volt ebben az időben. A versenyek ideje következett, arra az istálló és a falka előkészítése sok gondot ad; a kártyán és a fogadásokon elveszített nagy öszszegek visszanyerése szintén nem történhetik meg egy nap alatt, és végül a sociétéböl sem vonhatja ki magát egészen az, aki oda való. Laczi gróf volt ebben az időben a legszerencsésebb játékos. Sokat nyert és nyereségének legnagyobb része a Muki veszteségéből került ki. Mindenki természetesnek találta, hogy Laczi a nyereményen pompás kis palotát vásárolt, a mibe Pipikét vezette be úrnőnek. Vidám lakomával ünnepelte meg a bevezetést és erre sok más barátjával együtt meghívta Muki grófot is. A vendégek sokáig nevettek a sikerült tréfán, a mit Laczi ezen a napon Mukival elkövetett. Vakmerő volt, de sikerült, mert mindenki nevetett rajta. A lépcsőház egyik diszitményét képező s okvetlenül szembeötlő bronce angyal nyakába selyemzsinóron tábla volt akasztva, melyen nagy betűkkel e szavak voltak olvashatók: »Ezt a palotát Pipiké részére Laczi vette a Muki pénzén.« A tábla csak egy perezre volt kitéve a mikor Muki jött, azután levették. Az urak élénknek és szellemesnek találták Pipikét, a ki olyan szeretetreméltóan töltötte be a vendéglátó urnö tiszteletét, hogy rövid félóra alatt meghódította kedvességével összes vendégeit. Mukit annyira elbájolta az uj csillag kihivó szépsége és szikrázó szelleme, hogy elragadtatásában folytonosan ö érette ürítgette poharát. A vacsora végéig el is készült eszével annyira, hogy maga sem tudta már, mit beszél. Annyi bizonyos, hogy józan fővel nem mondott volna olyan bomlott dolgokat, mint a minőket akkor fecsegett. Felköszöntöt is mondott, a mely azzal végződött, hogy sokáig éljen Pipiké, még pedig anynyival inkább, mert hat hó alatt az övé lesz. — Ohó, — hangzott minden oldalról, — hiszen Laczi csak most vezette be ebbe a pazarul berendezett palotába. Hát az enyém lesz palotástól, mindenestől. Erre a nagy mondásra már csakugyan inni kellett. Ä poharak összeütődtek s Pipiké is odacsenditette a magáét a Muki poharához. Az inasok gondoskodtak, hogy a poharak sohase legyenek üresen. A mint a zaj lecsendesült, Rucsi oáro kissé nehéz nyelvvel kérdezte Mukitol: — Hat Blanka kié lesz ? Muki grof arczaból eltűnt minden pirosság, fehér lett mint a fal s a következő pillanatban a szeme kozé öntötte a kérdezőnek az előtte álló pohár tartalmát. Másnap Rucsi bárót segédei és orvosa sebesülten hozták haza lakására. A Muki gróf golyója oldolba találta. öt hó multán Laczi grófnak — előbbi vagyonához képest, — csaknem semmije sem volt. Azon az uton akarta visszaszerezni, a melyen elveszítette. Játszott és ismét veszített. Egy napon végre már csak becsületszóra játszott és újra veszített. Ha 48 óra alatt ki nem egyenlíti tartozását, kigolyózzák a klubból s ezzel ö ki van dobva a társaságból is. Ha előbbi barátaival az utczán találkozik nem látják meg, ha kezét nyújtja nem fogadják, egyszóval nem ismerik öt többé. Minek is veszít az, a kinek nincsen elveszíteni valója, a kinek nincsen semmije. Még van: a Pipiké részére berendezett palota. Habozott, hogy átengedje-e ? A félév még le sem telt, Muki gróf már birtokába vehette a pompás palotát, fényes berendezésével együtt Pipiké a berendezéshez számította magát és a polotában maradt. Rucsi báró felépült sebéből és jelen lehetett azon a lakomán, a mit az uj gazda: Muki gróf adott a Pipiké tiszteletére. A báró egy alkalmas pillanatban félrevonta Mukit és igy szólt hozzá: — Ne haragudjál pajtás, hogy a múltkor olyan alkalmatlan időben és helyen kérdezősködtem Blanka felöl, nem roszakaratból tettem. Érdekel a sorsa. — Kellően kárpótoltam személyemért. — És aztán belenyugodott ő abba? Ugy látszik, mert külön is kárpótolta magát az inasom szerelmével, a kit féltékenységében le is, szúrt. — És azután ? — Börtönbe került, a hol — mint értesültem — meghalt. A gróf elment ujonérkezett vendégeket fogadni. A báró megvető tekintettel nézett utána, magában mormolva e szavakat: — A nyomorult még hazudik is. A törvényszéki tárgyaláson az ügyész is azzal vádolta Blankát — annak idején — a mit Muki mondott róla. A védő azonban elmondotta, hogy csupán bucsut akart venni a madonna arczu, sugár növésű, fiatal, csaknem gyermek leányka attól, akit olyan nagyon szeretett; meglehet, hogy talán keserű szavakat is mondott volna csábitójának, de a vádolt aljas bűntényre ö képtelen. A ki rátekint arra a tiszta homlokra, azokba az őszinte szemekbe, első tekintetre megláthatja , hogy Blanka bűntényt nem akart elkövetni. Azt hitte, hogy a gróf otthon lesz; abban az időben ment, a mikor odahaza szokott lenni. És a tőle elfordult ideál helyett egy szolgát talált, a ki az ura által eldobott játékszert felakarta venni, hogy azután még jobban összetörve ö is eldobja. A szolgalelkü cseléd kaczagott a saját jó ötletéhez s tervét foganatosítja is, ha a leány önvédelmére elő nem rántja azt a tőrt, a mit mindig magával hordott, s a mit egykoron a gróf adott neki. Az ügyész azt, a védő ezt mondotta. Az emberölés kétségtelen volt, a leszúrt inas segélykiáltására előrohanok ott találták a leányt a gróf lakásán, a véres tört kezében tartva. A leány minden felvilágosítást megtagadott s nem vallott semmit. Minek is ? Nem volt mit veszítenie.