Pápai Lapok. 13. évfolyam, 1886

1886-04-18

Az ö orgánuma rendkívül kedves és csudaszerü isteni adomány volt. — Ha szónoklata közben valamit csak ugy beszélt is el, egészen monoton hangon, még akkor is hangja teljesen megérthető, egyenesen a szívbe beható és annyira megnyerő volt, mint egy kellemes zene; — midőn pedig érvelt, érveit oly találó és oly gyökeres magyar kifejezésekkel volt képes előadni, hogy e nembeli tehetsége is bámulat tárgya volt; de hát még a hang, melylyel azokat pointirozta, és mintegy kivágta a meggyőződésnek azzal a fenségével, a mely mindig hat és hódit. A lángésznek eme bóditó hatalmával, melyhez egy büverövel biró szónoklat, lángoló lelkesedés és minden magával ragadó szenvedély jő társul: — nem lehetett hallgatóság, mely ellenálhatott volna; — megvolt az által bűvölve az ész, a sziv, az Ízlés, és csak azt éreztük, hogy e szónoklat az agyvelő idegeiben és a csontok velejében is uralkodott rajtunk és magával ragadott. Midőn pedig polemizált és az ellenfélnek okföit szétszedte, felelemezte, annak magvát kirázta; midőn az ellenfél okoskodásait, álláspontját megczáfolta, azután gúny tárgyává tette és megsemmisítette, a legfrappansabb kifejezésekkel a szenvedély és gúny égető tüzét az ellenfélhez úgy vágta oda, mint egy petárdát, — azután pedig saját álláspontjára visszatért és mintegy Jupiter tonans a hallgatóság lelkületéhez fordult és azt saját szenvedélyének viharával elragadta; és midőn végre a remény az üdvözület szelid hangjára és érzelmeire ' térve át, képzeletének varázsával lefestette a jobb jövőt, a boldog nemzetet, az áldásokban gazdag hazát, oly poétikus kedvességü hangon, mely imára készítette el a kedélyt: — vajon maradhatott-e hidegen a sziv — szárazon a szem, és felhevülés nélkül a kebel ^ Kossuth beszédét óriási éljenzés és helyeslés követte, a női karzaton tapsoltak, a hallgatósági karzaton tomboltak, a ház rengett bele. Mindenki a szónoklat hatása alatt állott, — csupán Széchenyi István húzta fel magasra hatalmas szemöldjeit az elnöki emelvényhez közel levő székén, és amodább a fiatal Lónyay Menyhért ült helyén hidegen. Babarczy a conservativ párt nevében elfogadta Kossuth indítványát, mire az éljenzés és tombolás még magasabb fokra emelkedett. Kossuthról mint politikusról s iróról egy egész irodalom, és egy egész történelem beszél, — mi róla, mint szónokról kívántunk egy tárcza keretében emlékezni. A nő. (^Elmefuttatás.) A nő, azon állást, jogot, mely öt szerintünk megilleti, sok küzdelmek után és sok ezredévek lefolyása után érheté el, ámbár még ma sem áll ott, a hol állania kellene, s bizonyára állani fog egykor. A régi pogány népek, az ókor leghíresebb nemzetei is rabszolgaként bántak vele, általadván az uralmat az erösebb férfinak. A hinduk szerint (Menu törv. könyv II. 147) »a nő csak szenvedésre született. Egy zöld fát levágni, vagy egy nőt megölni egyenlő vétek. A nö függetlenségre sohasem alkalmas.« De eléggé jellemző e tekintetben az, hogy férjének halálakor, ha az magasabb kasztbeli volt, megkellett magát égettetni , vagy elevenen eltemettetni (Zacharia 40 Bücher von Staate, 3 Bd. S. 176.) Az egyiptomiaknál sok nejüség uralkodván, a nö a férfi rabszolgája volt, ugy a perzsáknál is. A miveltebb görög népeknél a nők viszonya sokkal kedvezőbb voltj ugy a római világban is, és némileg a zsidóknál, de a teljes egyenjogúság elve a keresztyén világban és társadalomban mondatott ki. De bár kimondatott, hogy a nö egyenjogú a férfival, mégis sok sok évnek kellett elfolyni és kelleni fog még elfolyni, mig a nö a maga állasát a társadalomban elfoglalhatja. Pedig ha tekintjük a nőt, benne ugyanazon szellemi tulajdonok uralkodnak mint a férfiúban. Bir ismerettel, ítélettel, a nemesnek, igaznak, jónak érzetével, bir az előretörés és kitartás erejével. Sőt sokszor ott, a hol a férfi ingadozik, segélyére siet, az elejtett fegyvert felveszi és házát felépiti. Az ó világ bölcse Salamon is azt monda *A bölcs asszony épiti as o házát,* (péld. 14. 1.) de ezt mondja a tapasztalás is, a mindennapi történet. A bölcseség szép erény. Sokan ugy tanulják meg a férfiak közül az iskolákban, mint tudományt, még sem lesznek bölcsek; sokan épen nem tanulják, mégis bölcsek. A nők még eddig nem tanulják, mégis találkoznak közöttük bölcsek. Ki hát a bölcs asszony?! Az-e a ki dicsekszik eszével, olvasottságával, miveltségével, előkelőségével, rangjával ?! Az-e, a ki férje felett kitűnni vágy, a felett eltekint ?! Nem, nem az a bölcs asszony. Hanem bölcs az, ki ha feleség, szerényen felesegitség igyekezik lenni, s ha magára hagyatik, mint özvegy a lehetetleneket is lehetővé teszi. A bölcs asszony nem retten vissza a lehetetlenektől sem, ha Övéi boldogságáról, háza jólétéről van szó. Küzd, fárad, szorgalmatoskodik mint feleség, rettenthetetlen mint özvegy. Láttam özvegy anyát, ki férje halálakor adósságban merült birtokot vett által, körüle kis korú, még neveletlen gyermekei, és a követelők nagy serege. Sokan sajnálkoztak felette, mások menthetlennek hivék. Ám ö maga egyedül nem ingadozott. Megkezdte a harczot, takarékoskodott, vigyázott, munkálkodott s évek multán adósságait tisztázta, a követelök eltávoztak, és a rombadölt ház felépült, s halálakor jólét uralgott házánál. Mindenütt találkoznak ily nők. Fent és alatt. Városon ugy, mint falun. Hány özvegy van, kinek alig van pár forintja és mégis képes gyermekeit tanitatni. Ha szétnézünk városainkban, ugy a magasabb intézetek szomszédságaiban találjuk őket gyermekeikkel. Ha szétnézünk falvainkban, az első munkások, dolgozók között találjuk őket, mivel érzik, tudják, hogy nekik munkálni, gondozni, takarékoskodni szent kötelességük. Munka? Lehetö-e ez? hisz ez szégyen! Tétlenség a valódi jo és uri élet és a henyeség . . Vannak kik igy gondolkoznak, lelkök rajta, ók csak henyéljenek, unatkozzanak, de a bölcs nö fent és alatt kedveli a munkát, jól tudván, hogy sat. Óriási gözkalapács veri édes testvérét, s rengeti a talajt. Szurtos gyerekek nagy ügyességgeel tolják alája a vaskocsiban a vörös izzó tömeget, nagy fogóval ragadja meg ezt s forgatja a másik legény. Odakünn a gyáron kivül húzódik el két sorban a munkások — városa. Igazi magyar Birmigham ez. Szép egyemeletes házak, szellős szobákkal. Majd ha az izmosodó fák lombja ráborul a házak párkányaira, be édes is lesz itt a pihenés a nagy munka után! A másik házcsoport, a köszénbánya munkásainak hajléka, ott húzódik el a vasút mentén. Ez már régibb amannál. A munkások lakóházai egyszerű svájezi stylben épültek, de az igazgatósági lak megállhatna akár az Andrássy-úton is. Parkok övezik az épületeket, fehérvirágú ákáczczal, vadgesztenye és jegenyefasorokkal. Most midőn e röpke sorokat papírra vetem, szinte újra érzem egy délezeg galambősz fürtű, vasmarkú ember kézszorítását, azt a két öreg könycseppet a kezem fején, s szivembe néma fájdalom s,ajgása nyilai. Ki végig küzdötte a forradalom harczait, majd leoldva az ezredesi kardbojtot, aczélerejét a magyar bányaipar rendezésére , Tarján felvirágoztatására szánta, beteg munkások segítő egyesületét s temetkező egyletét alakítja, hasznos s nemes munkásság közepett élt mindvégig, lehunyta szeme pilláját örökre. Zemlinszky Rezső volt a neve. Az ég áldása legyen hunyó porán, amott a tarjáni sírboltban. Újfalu mellett köszöntöttek a tót atyafiak. Nagyokat vágtak abba a bazalt sziklába, hogy kihasítva az anyaföldböl: négyszögletesre pallérozza a követ a kisebbik kalapács, hogy ide kerüljön a fővárosba és glédába szorítva, végig roboghasson rajta a pesti fiakker! Nagy fordulóval megkerültem Fülek váromladékát. Ott van a város végén a nagy dombon; várkapitányairól a história beszélhet sokat, igen sokat. Mikor a török vetette meg uralmát ezen a tájon, már akkor szép rendezett, kikövezett kis város volt Fülek. Utóbb még jobban megerősítette várának falát és abban őrizte három vármegye a levéltárát. Neki gyürközik a gözparipa és felkapaszkodik a kriváni fensikra. A szép sürü erdő a szántóföldek koszorúja. A hires gyetvaiak földje ez. A kopasz hegy tövében húzódik el a Poláua. Hirhedtségével a Bakonyunkkal édes testvér. A Végles-Hutta és Detva közötti krátermedenczének déli szélén van a kalinkai kéntelep. Valaha sürü kéngözök gomolyoghattak fölötte, mert a tudósok: Haidinger és Pettko kialudt, — Nöggerath pedig a föld belsejével közlekedésben levő szolíatára számába veszik ezt a katlant. Bizony igazuk is lehet, mert szép Szliácsunk forrásai ugyancsak trachit-hegységből buzognak és mint Lenoir bárónak, a fürdő mostani tulajdonosának hozzám intézett soraiból olvasom, az egyik forrásba mérő ónt eresztettek, dé a szász öl hosszú fonál sem érte a fenekét. Reá tüz a gőz a fedő kupakra, úgy hogy bele is könyezik, hosszú füttyenéssel belehajt a vonat a 330 méternyi hosszú kriványi alagútba és ott megy el Végles vára tövében, melyet Almássy gróf, utóbb nemeskéri Kiss Miklós váltott magához, hogy Parisból ide térhessen nyaralásra. A vár kis tornyain, kicsipkézett falán és ünnepi köntösén csak Öröme telik a szemnek. A Végles név eredetéről is érdekes adatokat beszél a néphagyomány, melyeknek igazi históriai becsük van. Mátyás királyunk szívesen tartózkodott Besztercze, Selmecz és Zólyom vidékén. Egy ízben ugyancsak ezen környéken rendezett hajtóvadászatot, s ide vitte meg azt az örömhírt egy radváni pásztor, hogy megszületett fia: Corvin János. A vadászatot abban is hagyták rögtön; itt volt a végső les, — »Vegles.« Az örömhírt hozó a munka nemesit, a munka előre visz, egészségessé és sorsunkkal elégedettekké tesz. Voltaire szerint: »a tisztesség és gyönyör a iminkásság gyermekei, a megvettetés és unalom a puhaság szülöttjei.« Ovid azt mondja: »A munka a testet táplálja s a lélek is azzal legeltetik.* Virgil szerint: »A kitartó munka minde?it meggyőz.* De hát azt mondják, a munka férfit illet. Nem ezt tartja a bölcs asszony. Ahhoz joga van a nőnek ép ugy, mint a férfinak. Kiki a maga körében . . . Gondosság? Igen gondosság. Mit használ a munka, ha nincs gondozva a keresmény ?! Semmit. Mit használnak a férjnek ezrei, ha nincs mellette gondos nö? Elrepül az, mint a pára hirtelen. Am a bölcs nő gondos, takarékos, mert e kettő egy fogalom alá jöhet. A bölcs nő tudja Gellért ama hires mondását: » Takarékosság nélkül egy király sem gazdagé gondos és takarékos, annyival is inkább, mivel Seneca szerint: »Az erszény fenekén késő a takarékosság. « . Fentiekre vonatkozva a bölcs nő drága kincs. Tacitus szerint: »A jó nő annyival dicséretesebb, mennyivelarosszvétkesebb.« Példabeszédek könyve szerint «koronája az ő férjének* és * épiti az ő házát.« Boldog az az ország, nemzet, társadalom, melyben ily nők találtatnak. Minél többen, annál jobb. Azok, kik házasulni akarnak, ilyen nők házainál keressék fel leendőiket, mert *a minő az anya, olyan a leánya.*. Ha az anya pazarló, esztelen, az lesz leánya is, és jaj a férjnek, ha szeszélyének hódol, jaj ha nem hódol. Mig a bölcs nö szép és jól nevelt leánya boldoggá, gazdaggá, tiszteltté teszi férjét, s — ha lesznek — gyermekeit. Ezekből lesznek az igazi anyák. KÜLÖNFÉLÉK. ~ — Véghely Dezső kir. tanácsos ur, vármegyénk szeretett alispánja, a sorozáson itt idözése alkalmával a hivatalok meglátogatása mellett megvizsgálta az országút hálózaton ujabban épített műtárgyakat, — tegnapelőtt pedig Molnár Péternek a veszett eb által megmart és államsegélylyel Pasteurhöz Parisba kiküldött kis leányát látogatta meg, s szerzett meggyőződést az orvosi műtét sikeréről. — A Pápa vidéki közművelődési egylet szervező bizottságához aláírási iveiket beküldték: Ns. Devics József kananok ur Veszprém, alapitó tag 10 frtal (mart. 4-ikén); ns. Pap János kir. tanácsos ur Pápa, alapitó 10 trtal; t. Walla Gyula ur bérlő P.-Teszér alapitó 10 ftal; t. Gelsei Biró Vincze ur földbirtokos Páltelek, alapitó 10 frtal; ns. Bezerédj Victor országgyűlési képviselő ur, ajándékozó 5 frtal. Eddig alapitó 40, rendes tag 71, ajándékozó 28, összesen 139-en. Az aláírások és beküldött összegek vételét elismeri és nyugtatja, a szervező bizottság nevében Antal Gábor biz. tag. — Színház. Somogyi Károly a győri színház igazgatója, ki állandó színházunkban az előadásokat, mint jeleztük, legközelebb megkezdeni fogja, következő tagokat szerződtette: Erdélyi Marietta, Garzó Hermin, Kissné A. Katicza, E. Kovács Ilka magán énekesnők. Balogh Árpád tenor, Kiss Ferencz bariton és népszínmű, Anfutár magyar nemességet kapott; ö lett a Radvánszkyak dédapja! Nagy kalapos, halinás tót kocsis köszöntött a »dobry den«-nel, kezébe szorította a gyeplőt és oda vitt abba az iparos városba, melynek vára vagy hatszáz esztendeje áll már. Zólyom vára hajdan a bányavárosok kulcsa volt. A város mindegyik része a históriának egy-egy lapja. Sokszor mulatott benne Nagy Lajos királyunk s itt hódoltak szép, de szerencsétlen leánya Mária előtt a lengyel rendek. Ez a város is emlékeztet arra az időre, melyben a ^pártviszályok fáklyája lobogott fei.« Giskra, a ravasz cseh vezér bírta, s Hunyadink vívja vele az elkeseredett harezott; már-már megtöri hatalmát, de akkor meg az osztrák Frigyessel és a lengyel Kázmérral köt szövetséget és dacol Mátyással, mint azt Jözsikánk gyönyörű regényében megírta. Jó királyunk Mátyás sokat vadászott, halászott e tájon. Ezt a hagyományt őrzi — bár csak tót nyelven — két falu a Garam partján : Hajnik és Ribáz. Az elsőben laktak a hajtók, a másikban a halászok. Dobrováralja mellett váromladék látható a dombon; e vár volt Verbőczy tusculanuma, itt irta meg »Harmas Könyvé«-t. Zólyom déli részén állott Pustihrad vára. Béla névtelen jegyzőjének sorai szerint ezt még Árpád vezére: Bors épité. A város északkeleti kapujának bolthajtása alatt az egyik zugban óriási eke hever. Mátyás király ekéje. Ezzel szántott a Zólyom melletti völgyben az igazságos fejedelem. Két — hajtott fából készült — szarvára van fordítva. Ember legyen, ki megemelje ezt a hatalmas szántó eszközt. Ott hever a jó ég tudja mióta, eső és hó ellen csak a bolthajtás védi. Nem törődik azzal senki. A Mátyás király ekéje nagyon is megérdemelné, ha akár valamelyik felvidéki múzeum, akár nemzeti muzeumunk váltaná magához. dorffy Péter operetté buffo, jellemkomikus, Egry Géza szerelmes, Balassa Jenő kedélyes apa, Vörös Sándor drámai hösapa, Havasi Jenő sálon és jellem komikus, Sz. Kovács Elemér jellem intrikus és titkár, Csatár Győző bariton és népszínmű, Szabó Krisztina anya, Somogyiné anya és jellem, Szirmay Jósefin szende, Erdélyi Gizella társalgási szende, továbbá nyolez kardalnoknö és segédszinésznö, nyolez kardalnok és segédszinész, karmester és nyolez zenész, Somogyi Károly igazgató, jellemhös szerelmes és rendező. — Dr. Szekrényessy Ferencz, Szekrényessy Béla kir. tanácsos és pozsonyi pénzügyigazgató jeles képzettségű fia, mult héten nyitotta meg ügyvédi irodáját Pécsett. Ki szorgalmas , ügyes és lelkiismeretes ügyvédet keres Pécsett, Szekrényessyt bátran ajánlhatjuk. — Gyönyörű állapot uralg Budapesten a főbb biróságok körében, mely most már a szaklapok terén is személyes térre ment át. A kir. tábla és a kir. curia közt kitört a háború a magyar igazságszolgáltatásnak bizony nem nagy előnyére, s Themis nem nagy dicsőségére. Mióta Csemegi Károly a legfőbb Ítélőszék tanácselnöke lett, mindinkább érezhetőbb lett az ellentét közte és Vajkay Károly a kir. tábla alelnöke közt. S most már annyira ment e kevésbé épületes ellentét, hogy egymástól szaklapokban még a szakképzettséget is megtagadják. Csemegi legalább igy titulálja ellenfelét, ki bizony nem marad neki adósa. Sokan aztán innen magyarázzák meg, hogy Csemegi tanácsa mindig máskép itél, mint Vajkay tanácsa. Pedig ki merne ilyent elhinni is ?! — A sorozó bizottság, melynek tagjai névsorát lapunk egyik előző számában közöltük, most a pápai járás védköteleseit sorozza városunkban. Megyjegyezzük azonban, hogy a honvédség részéről nem dr. Müller, hanem dr. Piringer József ezredorvos vesz részt a bizottság működésében. A sorozás eddig kielégitö eredménynyel folyik. — Czéllövészet. A honvédhuszárok a lövöldében folyó hó végéig a céllövészetben fogják magukat gyakorolni. A rendörkapitányi hivatal ennek folytán közhírré tétette, hogy a céllövészet ideje a lövölde legmagasabb pontjára kitűzött vörös zászló által fog jeleztetni és egyúttal figyelmeztette a közönséget, hogy azon időben esetleges szerencsétlenségek kikerülése tekintetéből a löiránytól mindenki távol tartsa magát. — Nagypéntek miatt a hetivásár az ezt megelőző napon fog megtartatni. — Verekedés. Két vaszari ember állt szemben egymással mult pénteken egy korcsma előtt és oly ékes szavakat mondottak egymásnak, hogy sokan megállottak bámulni a civakodókat. De a civakodásnak mint rendesen most is verekedés lett a vége. Birokra keltek és ugy eldöngették egymást, hogy aligha meg nem fekszik egy pár hétig. A rendőrség által bekisértettek a városházához. — Nincs semmi uj a nap alatt. Ezt bizonyítja a legelső magyar hírlap a »Magyar Hirmondo« ama közleménye, mely 1785-ben tehát épen 100 év előtt adta tudtára az olvasó közönségnek, hogy Bécsben a Bofana-FarnevelöPárna hordása még mindig divatban van. Minthogy pedig ez nem egyéb mint a mai turnür, tehát ebből is kitűnik, hogy nincs semmi új a nap alatt. ~ Pórul járt vadász. A mult napokban egy kedélyes társaság szép eredményű vízi vadászatot tartott városunk vidékén. Feltűnő volt, hogy az egyik vadásznak lancaster fegyvere folyton néma maradt. Czélzott, czélzott, de a puska csak nem sült el soha. Végre vizsgálat alá vétettek a töltények s az tünt ki, hogy azokban puskapor helyett porzó volt. A töltényeket az illető úr maga készítette és pedig olyképen, hogy az üzletből egyszerre hozatott puskaport és porzót. Az egyenlő két csomag közül a porzósat nyitotta fel és töltényeit ezzel készítette el, a puskaport pedig a porzótartóba öntötte. Eddig csak az bizonyos, miszerint a kacsáknak jól esett a porzónak használása, a mennyiben az ijedtségen kivül más bajuk nem történk, de azon kérdés még mindig megoldatlan, váljon a megpuskaporozott conceptusok nyertek-e tűzben és horderöben ? ! — Köszönetnyilvánítás. Konkoly Lajos k.-vathi földbirtokos ur, a helybeli szegényalap javára 5 frt 56 krt volt szives ajándékozni. Fogadja az adományozó a szegények nevében köszönetnyilvánításomat. Mészáros rendőrkapitány. — Pakrócz Károly ur, ki legközelebb a Jász-Nagy-Kun-Szolnok megyei kir. adófelügyelő mellé pénzügyi fogalmazóvá neveztetett ki, — május 4-én fogja oltárhoz vezetni Harabasewszky Henrik kir. adófelügyelö ur bájos leányát Jozefa kisasszonyt, — Halálozás. Szőllösi János birtokos és városi képviselő f, hó 11-én elhunyt. Béke hamvaira ! — Öngyilkosság. Márkus Istvánné, ki férjétől több éve elválva élt, Csöglén apja udvarában a kútba ugrott és megfulladt ; szemeit ugyan bekötve találták, de miután küleröszak nyomai nem voltak észlelhetők, előző kedélyállapotához képest az öngyilkossági szándék kétségtelen.