Pápai Lapok. 13. évfolyam, 1886

1886-03-28

Megj elertilc Mi n d é\n v a s á r nap. Közérdekű sürgős közlésekre* koronkint rendkívüli számok is adatnak ki. Berni enteilen iev.lek, csak isin er t kezektől fogadiainak el. Ktzirawk nern adatnak vissza. A lapnak szánt triizlentcnyek a l a p SZERK h i i- a fala t> a {[() - k o 11 é<! i a tu c ;• ii. c í) küldendők. Eloílzetósí dijak. Egy évre 6 frt. — Félévre 3 frt. Negyed évre 1 frt £0 krajezár. Egy szám ái'a 15 kr. HIRDETÉSEK 1 hasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 25 krajezár. A dij eleire fizetendő. Bélyegdíj mindigkülön számíttatik Az előfizetési díjak, s hirdetések a lap KIADÓ hivatalába ii (r ef. fő is k 0 la nyomd ü j a) küldendők. P^ápa város hatóságának ésíöbb pápai, s pápa v í tí ék Le gyes ü létnek hivatalos közlönye. •u'AitüBiMaBca Ä társadalom feladata és teendője a nemzeti közmivelödés terjesztése körül.*) (Két közlemény.) í. Azon sok oldalról mutatkozó s nagy erőfeszítéssel is alig leküzdhető nehézségek, a melyek hazánkban minden a nemzeti közművelődés előmozdítására irányuló törvények és állami intézkedések végrehajtásának útjában állanak, a melyek a népoktatási törvénynek, a nemzetiségi törvénynek s a középiskolai törvénynek életbeléptetésénél különösen mutatkoznak : azon meggyőződést ébresztették mindazokban, kik nálunk a nemzeti közművelődés és hazafiság ügye iránt őszinte érdeklődéssel viseltetnek, hogy az állami hatalom hazafias törekvése ez ügyben csak ugy arathat sikert, ha a törvényhozási és kormányi intézkedések előtt a társadalmi buzgó és élénk tevékenység által a nemzeti közművelődés elfogadására a talaj kellőleg előkészíttetik. A nemzeti közművelődós útjában akadályul álló nehézségek felismerése egyrészről, a külföld által felmutatott példák más részről, inditó okul szolgáltak tehát nálunk is arra, hogy a nemzeti közművelődés terjesztése érdekéből egyesületek alakuljanak. Igy alakult meg a legközelebbi években a „Magyar iskola egyesület" Budapesten; a „Sárosmegyei magyarságot és népnevelést terjesztő egyesület" Eperjesen; a „Magyar nyelv terjesztő egyesület" Temesvárott; a „Felvidéki magyar közművelődési egyesület" N}itrán; s a mely mindenek felett legnagyobb fontossággal bir, az „Erdély részi magyar közművelődési egyesület" Kolozsvárott. Pápa városában már 10 év óta állott íenn egy egyesület, „Ismeretterjesztő egylet" néven, melynek czélja szinte a •j Kivonatos átdolgozás a f. évi márczius lí-6n lurMl felolvasásból közművelődés terjesztése volt, de ezen ; czélt nem munkálta mindazon irányokban, a melyekben nemzetiségi és hazafisági szempontból óhajtandó lett volna. Működését nem terjesztette ki Pápa város körén kivül s működésének eszközeit is e korlátoltabb körhöz szabta. Ezen egylet vezetői az eredetileg kitűzött czél elérése tekintetéből is czélszerünek és előnyösnek, a nemzetiség és hazafiság szempontjából pedig szükségesnek ismerték fel, hogy az egylet általánosabb czéllal biró, nagyobb hatáskörben mozgó, működését a környékre is kiterjesztő „Pápa vidéki közművelődési egyletté" alakuljon átt. Erre nézve a szükséges lépések már megtetettek, a mint az eddigi eredményből ítélhetünk, a siker biztos reményével. Az alapszabályok megerősítés végett a bolügyminiszterhunhoz felterjesztettek, a tagok gyűjtetnek s a czél elő mozdítására szolgáló eszközök közül a felolvasások böjt első vasárnapján megkezdettek. Hogy az ügy iránt közönségünkben minél inkább érdekeltséget keltsünk, s hogy a közművelődési egylet által elérendő czélt a tagokban minél öntudatosabbá tegyük, ide is átvesszük az első felolvasás tárgyát, kifejtve, hogy mi a társadalom feladata és teendője a közművelődés terjesztése körül. Állam és társadalom legtöbbnyire egy jelentésű fogalmaknak vetetnek a közéletben, sőt ilyenekül tekintettek azok többnyire a tudományban is. Ezen tüneménynek oka abban van, hogy legtöbb államban a társadalom nem volt képes önálló létezésre fejlődni, hanem az állani mint legmagasabb erkölcsi és szellemi szervezet absorbeálta a társadalom alakulásának és tagosulásának elemeit is és megkisérlette valósítani mindazon feladatokat, a melyek a társadalom hatáskörébe tartoztak volna. Az elkülönítésre hivatott és jogosított ezen tényezőknek összekeverése azonban tömérdek bajnak, romlásnak, szerencsétlenségnek lett okozójává az emberiség története folyamában a nélkül, hogy a népek, vagy azok sorsának intézői a romlás okának tiszta tudatára ébredtek volná. Egyrészről azt hitték azok, a kik az állami irányelveket vették alapul a társadalom működés-körébe tartozó ügyekben is, hogy az állam és nemzet ügyei teljesen jól vezettetnek és jól mennek, ha a kormány és annak közegei okosan parancsolni tudnak, a nép pedig a rendeleteknek engedelmeskedik ; más részről azt hitték azok, a kik ellenkezőleg a társadalmi irányelvekre fektették az állami ügyek vezetését is, hogy egyes pártok, felekezetek, társadalmi osztályok igénj-einek kielégítése által egységes közszellem és közakarat működése nélkül is felvirágozkatik az állam. Hogy ezen elvek mennyire általános érvényüeknek tekintettek a múltban, mutatják azon állami törvények és intézkedések, a melyek a közgazdászati, vallási és közművelődési ügyeket esetleg tán legjobb akarattal, hatalom szóval akarták szabályozni és intézni, egyes osztások, foglalkozási ágak kiváltságolása, előjogositása, protectiója által véltek általános szellemi és anyagi jóllétet teremteni. Hogy ezen elvek még mais menynyire uralkodnak, azt látjuk korunk legnagyobb államférfiának, Bismarknak közgazdászati és nemzetiségi politikájából. Hanem a tudomány, a politikai életben sok alakban nyilatkozó ellenkező gyakorlat, sőt annak esetleg látszólagos sikerei daczára is tisztába van azzal, hogy a népek organikus élet-fejlődésében az egyéni cselekvékenység és az állam közhatalmi tevékenj^sége között széles mező terül el, a melyet a társadalmi erők működésének kell betölteni. Be kell látnunk, hogy az emberi haladás és tökéletesedés két nélkülözketlen tényezője, az egyéni szabadság és állami rend, mint az erkölcsi organicus képződésnek nélkülözhetetlen két alapereje, kölcsönösen egymás rontására és megsemmisítésére tör, ha ellentétes irányú működésüket nem mérsékli éa közvetíti a közöttük fekvő társadalmi életműködés. Hogy némely államban, például Francziaországban ezen két alkotó elv a legújabb időig is egyensúlyba jönni nem tudott, azt a franczia tudomány, különösen a történetÍrás egyik elismert képviselője Laboulay Eduárd határozottan annak tulajdonítja, hogy Prancziaországban mindig hiányzott az egyéni és állami tevékenységi köröket közvetítő társadalmi élet-működés. Pedig e nélkül vagy az egj^éni szabadság semmisittetik meg a rend nevében az absolutizmus által, vagy a rend semmisittetik meg az egyéni szabadság által az anarchiában. De ha a társadalmi tevékenységi körnek az állam működési körétől elkülönítése ily nagy horderejű, azt kérdezhetjük, miként van az, hogy ezen elkülönítés oly nehezen vihető keresztül, még a tudomány terén is ? Ezen kérdésre nem adhatunk más feleletet mint azt, hogy a szellemi élet és annak működése minden irányban annyira szövevényes, minden eg}

T

es cselekvényben annyira összefolynak az egyéni, társadalmi és állami tevékenység szálai, hogy azoknak különválasztása, s mindegyiknek a saját alapeszméje szerinti méltatása némi nehézséggel jár. Nagyon nehéz például eldönteni, hogy egy birói ítéletben niennyi tudható be a biró tudományának és lelkiismeretének, a mi az egyéni szellemet, niennyi a jogérzet követelményének, a mi a társadalmi szellemet, s mennyi a törvény rendelkezésének, a mi az állami közakaratot hozza kifejezésre; ámbár azt mindnyájan tudjuk, hogy a jó igazságszolgáltatáshoz tudományosan képzett lelkiismeretes birói kar, a népnek élénk TÁRCZA. A KÖLTŐ ÉS DALA. (Lnngfellow után angolból.) Mint madár a tavaszon — Ki tudja, mikén' — Mint a csillag feltűnik Az est-ég ivén; Mint a fellegből eső, Földből kis patak, Mint a néma csend helyén Harsány zaj fakad; Mint gerezdből drága bor, Fán gyümölcs leszen, Mint szellő kél lomb között, Vihar tengeren; Miként gályát langy zephir Csendes révbe hajt, Mint tajtékba vál a hab, Mosolyra nyil ajk; Akként a költő dala Ajkára repül, A nem ismert honbul, mely Vég nélkül terül. Es övé vagy nem e hon, Az mindegy neki, Övé lesz a hir, s a dalt Elénekeli. Mert szók űzik szüntelen Nappal s éjen át, S — nem követni nem lehet Az angyal szavát. S 0 H AI Cöcszély. írta: GIZELLA.} Zergey gróf palotája fényárban úszik, a legpompásabb délszaki növények díszítik a corridorokat, a táneztermet, hol pazar fényű csillár tükröződik vissza a sima parketten. A zenekar lágy operai részleteket játszik, mig az érkező vendégek, a házi asszony köré csoportosulva csevegnek. Zergey grófné a 30 évet bár túlhaladta, de még mindég csinos kellemes megjelenés, vig kedélye, szellemes társalgása által mindenki előtt kedves, estélyeit örömmel keresik fel, mert rendesen jól mulat mindenki, s a fővárosba érkező külföldi előkelőségek, az ö termeiben fordulnak meg, valamint a hírnevesebb művészek is. És ma grófné milyen meglepetésben részeszesüliink? kérdé tiszti egyenruhában Bréda gróf a háziasszonyt; tudtommal sem Patti nem időz a fővárosban, sem Li-Fong-Pao szeretetre méltó nejével, sem a velszi herceg; igy azt hiszem miss Lurleyt fogjuk talán lubickolni látni. Ej, ej, felelt a grófné, legyezőjével feddöleg intve, — Bréda gróf csak mindig maliciozus; — én már mondám, ha ilyen marad megvonom barátságomat. Oh grófné ezt ne tegye, inkább elégítse ki kíváncsiságunkat, s mondja meg, ki azon szerencsés, kit ma csodálhatunk? Oh én már sejtem, monda egy harmadik, ki szinte részt vett a társalgásban, nemde Murányi gróf szép franczia nejével fog megjelenni? Honnan sejti ? kérdé Zergeyné, de bár honnan, igaza van, ma lessz először társaságban a szép párizsi grófné — e napokban mutatá be nálunk Murányi — és látogatásukat viszonozva, egyúttal meghívtam őket e mai estélyre. Ah hisz ez roppant érdekes, monda Bréda — hallom hogy Murányi milyen borzasztó féltékeny reá — hallom, hogy minden képzeményt felülmúl neje szépsége. Valóban ugy van, azért kérem Bréda, ne olyan kitartóan fixirozni az uj vendéget, mert még kellemetlensége lehet férjével. Oho azt nekem nem tilthatja meg senki; különben ha akartam volna, most az én nőmet csodálhatnák, mondhatom Parisban egy hajszálon függött, hogy egy remek szépséggél meg nem letpem itteni ismerőim. És miért nem tevé? kérdé Zergeyné. E percben ismét kitárultak a terem ajtai — Murányi gróf és neje ö méltósága, — szólt a bejelentés. Mindenki az ajtó felé fordult, hol a Murányi pár lépett be; — a gróf maga is igen szép ember, de neje csakugyan feltűnő megjelenés. Karcsú, magas alak, finom arczél, dús szőke haj és sötét szemek. A legszigoruabb kritikus sem találhatott volna kifogást, magának a szépség tökélyének lehetne tartani. Gazdag öltönyében, villogó gyémántjaival, fejedelmi megjelenés. A házi ur nejével a legszivélyesebben fogadák őket, abbeli Örömüknek adván kifejezést, hogy a legelsők lehetnek, kik uj hazájában — estélyükön fogadhatják. Körülöttük levő egyéneket is bemutaták,— s midőn Bréda grófra került a sor, ki csodálattal és zavarral tekintett reá, — a grófné elhalaványult, pillanatra ingadozni látszott, — de erőt vévén magán — büszke főhajtással köszönt. A körülállók alig vevék észre e kellemetlennek mondható találkozást, de észrevéve Murányi gróf, kinek arcza elváltozott, sötét szemei fellángoltak és alig birá vissza fojtani felindulását. Mindinkább megtelt a terem, a zenekar most már táncra adott jelt, s a párok mind sűrűbben lebegtek körül. A szép párisi grófnét is, mint öt nevezek — folyton felkérték, kinél a figyelmes észlelő könynyen észrevehetett némi nyugtalanságot. Egy oldalfülke nehéz függönyei mögül, egész kis exotikus kert volt látható, hova fáradt párok tévedtek pereznyi pihenésre, avagy pillanatnyi suttogásra, kikre Ámor csintalan szobra nyilát szegzé, s egy kis szökőkút folytonos loc-scsanása a legfinomabb parfeum-illatot árasztá szét. — A gyors keringő ütemei azonban kicsalták az itt levőket, s most Bréda gróf ült csak egyedül, kit Murányi folyton szemmel tartott, s most ö is ide jött utána. A két férfi szemben állt. Murányi felindulástól reszketve kérdé. — Bréda gróf, ön előbb is ismerte nőmet? Ej, mit érdekelheti önt. — Nem, én tudni akarom, addig egy lépést nem távozom. Nos hát igen, — ha minden áron tudni akarja, — feleié daezosan Bréda — ö menyasszonyom is volt, kit ott hagytam! Nyomorult! kiáltá rekedten Murányi — tigris nem vetheti gyorsabban prédájára magát, mint ö ellenére, kit úgy torkon ragadott, hogy azt szédület fogta el. E harezban megjelent Murányiné, kit a nyugtalanság vezérelt, ismervén férje féltékenységét, S látván öt ide jönni; —•> megpillantá a jelenetet, ájultan terült el a földön, uszájával magával sodorva néhány virágot. — Mind ez pillanat müve volt. Bréda dühtől reszketve felugrott,— ez szemtelenség/majd holnap számolunk, sziszegé és kirohant, mig Murányi magával vonszolá nejét, egy oldalajtón elhagyá a termet, palotát. Senki nem látta a történteket, Bréda is eltűnt; a szolgák adák tudtára Zergeynének, hogy a párisi grófné rosszul lett. A zárt kocsiban némán ültek egymás mellett; — a grófné még alig tért magához ájulásából, komornája meglepetve fogadta. Mint gyermek engedé magát öltönyétől, ékszereitől megfosztani , melyeket pár órával előbb férje tett 13