Pápai Lapok. 13. évfolyam, 1886

1886-03-07

jVlegj ele ti ilc Minden vasa man. Kuzéidekü sürgős közlésekre koronkint rendkívüli számok is adatna; ki. Bermcntetlen levtlck, csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szán! kiizlemént/ek a l a p SZERK h i c a t dlá b a [Ó - k o 11 ő ej i n ru c p ü l c tj küldendők. PAPAI ÍIAPÖK Előfizetési dijait. Egy évre 6 frt. — Félévre 3 frt Negyed évre 1 frt 50 krajezár' Egy szám ára /5 kr'. HIRDETÉSEK 1 hasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 25 krajezár. A dij előre fizetendő. Bélyegdíj• mindig külön számíttatik Az előfizetési dijak, s hirdetések a lap KIADÓ h ivat a láb a (ref. főiskola nyomdája) küldendők. Pápa város hatóságának és több pápai, s pápavidéki egyes ü Jetnek hivatalos közlönye. izssoatiasBaBis Gazdasági helyzetünk. j Általában jó esztendőt szoktak jó- 1 solni minden szigorú tél titán és szigorúbb telünk 1878 óta még nem volt. Az ; 1878-iki telet tényleg jó esztendő követte, j Volt jó termés, volt kivitelünk jó árak mellett, kedvező volt a pénzpiacz helyzete, oly annyira, hogy tervbe lehetett [ venni a magyar 6 százalékos aranyjáradék konverzióját, mely mivelet sikeres keresztülvitele iránt az optimisták is kételkedtek és ugyancsak az e telet követő évben fejlődött ki Magyarországon az a vállalkozási szellem, melyhez hasonló alig volt még, mert ekkor kezdett tömegesen bevándorolni a franczia tőke, ekkor indult meg a vasutak államosításának akcziója és ekkor kezdtek kiépülni ama vonalak, melyek teljessé .tették a magyar vasúti hálózatot. Majdnem hasonlók a viszonyok ma is. Eltekintve attól, hogy most is kemény telünk van, ép tígy mint lS78-ban, most is Amerikából indult ki a kedvező impulzus, mert ott már az elmúlt év végén erősebben lüktettek az üzleti erek, hatalmasabb hullámokat vert a kereskedelmi forgalom és viszhangra talált az angol piaezokon, mint a 70-es évekbeli válságot követő amerikai lendület, mely szintén először Angolországban talált követésre. A vetéseket sürü hólepel fedi és ez a gazdák véleménye szerint, első biztositéka a jótermésnek. Ma persze még nevetséges lenne ebből biztos következtetést vonni az 1886-iki termésre, de mikor elhatároztuk, hogy összeszedjük és egybe állitjuk mindama jeleket, melyek az uj évben kedvező kilátásokkal kecsegtetnek, nem hagyhattuk ngy-eknen kivül a vetések legjobb trágyáját és leghathatósabb védőjét a fagyok ellen — a havat. Már pedig határozottan az a czélunk, hogy egy komor esztendő után, minő az elmúlt volt, az év első napjai- ] ban azokat a tényezőket és viszonyokat \ emeljük ki, melyek jóval és kedvezővel i kecsegtetnek, nem pedig, hogy minden áron azt állitsuk előtérbe, ami esetleg • újra bajt és veszedelmet okozhat. 1 Ha ez utóbbi lett volna czélunk, ak- : I kor először is azt kellene hangsúlyoz- \ nunk, hogy államháztartásunk gondjai • az uj évben is nagyok lesznek, de azért e krónikus bajon is észlelhetők a javulás jelei. Első sorban még mindig nem talált kellő és elegendő méltatásra az a körülmény, hogy a folyó esztendőben már nem lesz dolgunk a 6 százalékos magyar aranyjáradék czimleteivel. A konverzió végelszámolása megtörtént és a kitűzött czél, az évi kamat megtakarítás eléretett. Azért elég nagy baj még a 4"/

0-os aranyjáradék is, különösen most, a rendkívül magas arany ázsiónál. Ez az ázsió arra fogja kényszeríteni a kormányt, hogy hamarább lásson hozzá a valuta rendezéséhez, mint azt szándékozta. A jelenlegi rendezetlen valutaviszonyoknak ugyanis volt némi előnyük, t. i. a gabnakivitelnél bizonyos aranyprämium esett az exporteurre, de az egyesek érdekében álló előny, nincs arányban azzal a veszteséggel, metyet a rendezetlen valuta-viszonyok az államháztartásban előidéznek és erre vezethető vissza a pénzügyi bizottság jelentésének ama része, mely különös hangsulylyal ajánlja a valuta-viszonyok rendezésését. Igen valószinü, hogy e rész a jelentésbe, a pénzügyminiszter beleegyezésével vétetett fel és ha ez áll, akkor az osztrák kormány, ha most kezdeményezi a valuta szabályzásának ügyét, nagyobb előzzékenységre találhat a magyar kormány részéről, mint tavaly. Ez az óriási mivelet azonban még mindenesetre csak egy távolabbi jövőnek lehet föntartva, mert oly nagy áldozatokat igényel, hogy azokat a mai viszonyok hözt, az utolsó két rosz esz- \ tendő után el nem viselhetnök. De addig I is nem lesz hiány pénzügyi miveletekben, ; mert a nagy pénzcsoportok ismét Ma- ! gyarország fővárosára irányitják figyel- j műket, mint a törökök Mekka felé. Ma- • gyarországnak a leendő iparos államnak szüksége lesz ismét pénzre uj ipari vál- | lalatokra, a válsággal küzdő földmivelést egy talajjavitási bankkal szándékoznak lábre állítani, mely bank ismét több milliót fog folyóvá tenni; tervben vannak vasutak, melyek a kiépítésre várnak, lesz járadék kibocsátás az évi deficit fedezésére, végre fognak hajtatni folyamszabályozások, talán előtérbe lép ismét a regale-üzlet és végre mutatkozik már a láthatáron a magyar vasúti elsőbbségek konverziója is. Ez üzletek nagyobb része már az év elején kerül realizálásra és a pénzügyi üzletek élénkülése okvetlenül jó befolyással leend a forgalomra más téren is. Es miután kedvező gazdasági és kereskedelmi viszonyok csak békés időkben fejlődhetnek, az elmúlt év vége meghozta a békét is. Várakozásunkhoz képest a szerb-bolgár háború be van fejezve. Az európai békebizottság, miután tapasztalta, hogy értekezleteivel nem ér czélt, gyöngéden ugyan, de elég határozottan figyelmeztette Bulgáriát és Szerbiát, a hátuk mögött álló szurony okra; a czélzás megtette hatását és a verekedő felek haza mennek, mintha mi sem történt volna. Itt és ott kiadták a létezett és nem létező milliókat, a holtakat eltemették, és bár a tizenkilenczedik század géniuszát kissé nevetségessé tették, mégiz elégülten mennek haza. Hogy az 18S5-iki véres intermezzo sem oldotta meg a Balkán-kérdést, az bizonyos, de azért ez mit sem von le a fegyverszünet becséből. Azt senki sem hitte, hogy a szerb-bolgár verekedés megoldhatja a nagy világkérdést, de el van hárítva az a veszély, hogy ez a kérdés már most kerül napirendre és egyelőre ezzel is meglehetünk elégedve az ijedelmek után, melyeket előbb a keletruméliai forradalom, később a szerb-bolgár háború előidézett. Hyen körülmények között egész nyugodtan folytathatjuk a mi külön háborúnkat Ausztriával. Sok beszédnek sok az alja és kell lenni valaminek abban, hogy az osztrák-magyar vámkonferencziában nagy nézeteltérések merültek fel. Mig ezt bécsi forrásból jelentették, egyszerűen tendencziózus és megszokott boszantásnak kellett tartanunk, de most már budapesti félhivatalosok is félig meddig elárulják, hogy a mult év végén összeült osztrák-magyar vámkonferenczia több jelentékeny kérdés felett nem tudott megegyezni. Nem lehetetlenség, mert a mult évi májusi novella beterjesztése óta nagyot változott a magyar kormány véleménye a vámemeléseket illetőleg. Németországban a védvámos politika határozott kudarezot vallott, mert oly agrárius testületek is, melyek kézzel-lábbal agitáltak a védvámok mellett, most óvnak minden további vámemeléstől és igy könnyen megtörténhetik, — a mit különben előre lehetett látni, — hogy Németország valami uton-módon szakit jelenlegi kereskedelmi politikájával, amilyennek talán lehetett értelme e század elején, de a mostani forgalmi viszonyok között jót semmi esetre sem teremthet. A magyar kormány tehát nagyon helyes szempontból indul ki, ha beakarja várni e fordulatot, mikor is az ellenintézkedések nemcsak czéltalanok lesznek, hanem kárt is okozhatnak azáltal, hogy vámpolitikánk örökös megrázkódtatásnak van kitéve. E felfogás mellett szól az a körülmény is, hogy Németországban sokkal gyorsabban alakulhat át a hangulat, ha ott azt tapasztalják, hogy nem helyezkedünk ellenséges álláspontra, mert TARCZA. NÉPDALOK. I. Fényes tenger az örökhü szerelem, A boldogság igaz gyöngye ott terem, E tengernek én vagyok a halásza. De gyöngyeit előlem más halássza. Megfogadtam, hogy utánnad nem járok, De nyugalmat azóta sem találok, Addig akar az én szivem szeretni, Mig érted a bánat sirba temeti. Tavasz legyen akkor midőn meghalok, Koszorút is ibolyából fonjatok. Meglátja majd sok szerető éltemen: Virág voltam, elhervadtam hirtelen. II. Magasan ing a jegenye teteje, Barna kis lány ne hitegess ennyire. Eper ajkad szavaira Ha még tovább hallgatok : Boldogságom temetőjén Soká, soká sirhatok. Magasból hull a jegenye levele, Őszi szellő messze tájra tün vele, Oda hiv a bú engem is, Hol nem hallod híremet. Ne lássad, hogy mint öli meg A nagy bánat szivemet. Tárcza-Ievelek Bulgáriából (A -aPápai Lapok v. számára irta Fiagra V.) I. Ha az ember Bulgáriáról beszél, az ottani állapotok megítélésére bizony bizony speciális mértéket kell alkalmaznia. Az a Balkán államocska, mely a közel múltban annyira magára vonta Európa figyelmét, az államfejlődésnek ugyancsak a szó szoros értelmében kezdetén van, s ha mégis a viszonylag mindenesetre fejlettebb Szerbiával szemben azt az eredményt mutatá fel, mint a minőt cskugyan felmutatnia sikerült, — ez által ismét az a régi igazság látszik demostráltnak, — hogy a lelkesedés nem ritkán csodával határosakat müvei. No mert hát azt, hogy a bulgár sereg nem mindannapi lelkesedést tanusita, az ellenségei sem fogják elvitathatni; de hogy ez a lelkesedés milyen dolgokra ragadá Európa e legifjabb katonáit, annak bizonyitására elég lesz, ha néhány példát, melyet magam tapasztalok, — elmondani fogok. ' Elég lenne már magában annak megemlitése, hogy midőn a bulgár sereg Szlivniczáról a Dragomán szoros megvétele és a Czaribród előtti szurony csata megvívása után Czaribródba bevonult, a bevonulástól, mely november 23-án este történt, egész nov. 25-ig, ugyancsak az esti órákig a katonaságnak még csak kenyere sem volt. Sőt ha husnemüeket itt ott még tudtak is requirálni — de kenyeret egyáltalában nem. S az a bulgár sereg mely átlag 5—6 napi forcirozott menettel ért Szlivniczára, s innen több napi csatározás után Czaribródba ér, — a legkisebb zúgolódás nélkül tűrte a kellemesnek épen nem mondható nélkülözést. Hogy az égalji viszonyoknál fogva amúgy sem valami kedvezőnek mondható időjárás is ugyancsak megviselte a tábori sátrakat egyáltalán nem ismerő s a legkellemetlenebb éjjeleket is az Isten szabad ege alatt az őrtüzeknél heverésző katonaságot, azt talán mondanom is felesleges. S ha akkor az ember azt tapasztalja, a mit nekem tapasztalni alkalmam nyillott, hogy a sebesült bulgár katonák közül számosan, kiknek sebe javuló félben volt, s kik sebeik miatt általán csak mozogni is tudtak, a kórház igazgatójához vagy a kezelő orvosokhoz azt a kérelmet intézték, hogy engedjék őket nélkülözéseik színhelyére — értem a csatatért — visszamenni, — mondom ha ezt látja az ember, lehetetlen, hogy a legnagyobb pietassal meg ne emelje kalapját e valóságos hősök előtt. Hanem aztán igaz az is, hogy a bulgár hadsereg lelkesült hangulatára igen nagy befolyást gyakorolta bulgárok ifjú fejedelmének viselkedése. Sándor fejedelem, ha nem volna is fejedelem, már puszta megjelenésével is magára kell hogy vonja minden szemlélő figyelmét. S még több bizonysággal mondhatom, hogy Sándor fejedelmen ugyancsak sok szép szem pár akadhatott meg. Mert hát szó a mi szó — én a ki ugyancsak nem igen szoktam lelkesülni a férfi szépségek iránt, (a miből ne hogy azt következtessék e lapok szives olvasói, hogy én magamat is közéjük számítva bizonyos rivalitás szülte ellenszenvet érezek a nem szép nem szépjei iránt), mondom ennek daczára kénytelen vagyok Bulgária uralkodójáról elismesni, hogy ö a férfi szépség valóságos mintaképének mondható. Magas, — ha nem akarnék a közönségesen használni szokott epithetonnal élni, — úgy azt mondanám fejedelmi alakja, kidomborodó mellkasai, széles vállai már magában is figyelmet keltenének. Ha most hozzá képzeljük azt a szép s a magas inteligentiát első perezre is eláruló arezot, azokkal a nők által is jogosan irigyelhető élénk arczszinekkel, — úgy egyáltalán nem fogunk csodálkozni azon, hogy a fejedelem személvét annyi galant pletykákkal hozzák összeköttetésbe. Jelleme, modora a középkor annyiszor megénekelt lovagjaira emlékeztet. Nevéhez már e kis csatározás után is egész legendakör íüibdik — s kétségtelen, hogy az utókor bulgárjai Sándor fejedelmet valóságos nemzeti hősüknek fogják tekinteni. És méltán. Mert a hol veszedelem volt, ott Sándor fejedelem elüljárt; a hol nélkülözéseket kelle tűrni, ott Sándor fejedelem valóságosan példát statuált. A hadjárat minden fáradalmaiból kivette a maga részét. Együtt kelt fel katonáival. Reggel, mihelyt a nap felkelt, már katonái között volt, s kétségtelenül ö volt mindig az utolsó a lefekvésben. Szlivniczán , Czaribródon majd minden éjjel inspicziálta a tábort, a kórházakat. Lelkesítette a csatába indulókat, bátoritá a nélkülözésekben talán csüggedöket s vígasztala a kórház sebesültjeit. A katonák valósággal apjuknak tekintik ez ifjú fejedelmet, a kinek a legkisebb érdem elismerésére is kiterjed figyelme, de a kinek gondossága nem kerüli el azt sem, hogy a legcsekélyebb mulasztást katonai szigorral megrója. Érdemes látni Sándor fejedelmet katonái között, a mint szeretettel párosult szigorral dorgálja, máskor meg buzditja, bátorítja őket. Nem hagyTiatom itt külön emlités nélkül azt, hogy mikor a bulgár hadsereg föhadszállása Szlivniczán volt, Sándor fejedelem Szlivniczának egy liánjában (amolyan csárda féle) húzta meg magát. E csárdának egy kicsiny benyílója szolgált a fejeeelem és közvetlen kísérőinek hálószobájául. E szobában lakott együtt e fejedelem hadsegédével Marinovval, kit a fejedelem közvetlen közelében ért az a gyilkos golyó, mely állítólag a 10