Pápai Lapok. 13. évfolyam, 1886

1886-02-21

köztörvényhatóságok rendezése tárgyában a képviselőházhoz intézett felirata, s ezzel kapcsolatban a köztorvényhatóságok rendezésének kérdésében javaslattételre^felkért választmány előterjesztése. 9. Orbán Antal pápai járási faiskola felügyelőnek állásáróli lemondása és ezzel kapcsolatban az üresedésbe jött faiskola felügyelői állás betöltése. 10. A devecseri járás szolgábirájának jelentése, Németh József dabronyi róm. kath. ta,nitó nyugdíjazása tárgyában. 11. Alispáni jelentés Várpalota község ]886. évi költségvetési előirányzata tárgyában. 12. Szentkirály-Szabadja község elöljáróságának kárvénye Szentkirály-Szabadján évenként tartandó 4 országos vásár engedélyezése iránt. 13. A megyei árvaszéknek előterjesztése a gecsei árvaértékek tárgyában. 14. Pápa város polgármesteri hivatalának jelentése a helypénzszedési díjszabályzatnak módosítása tárgyában. 15. Nagy Károly rostási földbirtokosnak kérvénye, melylyel Rostás pusztát önálló pusztává minősíttetni kéri. 16. Siómaros község képviselőtestületének az Enying-siómarosi ut mellett levő fák kivágatására vonatkozó határozata. 17. Hajmáskér, Kádárta, N. Barnag, Sooly, M. Barnag, Dégh községeknek 1884. évi..—Noszlop községnek 1880. 1881. 1882. évi, — B. M. Szombathely kézségnek 1883. és 1884. évi szegényalap számadásai. 18. Noszlop községnek 1880. 1881. 1882. évi, — N. Polány községnek 1883. 18S4. évi, — Csősz községnek 1883. évi, — Siófok, Csernye, B. Ságh községeknek 1884. évi. — B. M. Szombathely községnek 1883. 1S84. évi községi házi számadásai. 19. Csesznek község 1885. évi pótköltségvetési előirányzata. 20. Pápa-Kovácsi, B. N. Szombathely, Bozsok, Enying, Hanta, Réde, Esztergár, Fokszabadi, Siómaros községeknek 1886. évi költségvetési előirányzatai. Hollandiából. — Korcsolyázási saison. — Maliebaan. — Tivoli. — Fräulein Olga Pusta. — Műkorcsolyázás. — ,,Árva gólya..'

1 — „Pápai Lapok.''— A korcsolyázásra rosz idő jár; esős ködös napok, mik között kivételkép néha-néha egy igazi verőfényes nap is előfordul, nem engedik befagyni a vizet s megfosztják a hollandit ez által legfőbb élvezetétől. De mégis! a mostani telet sem lehet nyárnak mondani! csoda-e tehát, hogy álló hétig volt valami kis fagy, a mely lehetővé tette a korcsolyázást. No hiszen, fel is használta boldog boldogtalan. Nekünk, kik a szomorúan álldogáló pápai korcsolyatérhez szoktattuk szemeinket, jobban mondva, mi, kiket szemeink a fönt nevezett térhez szoktattak, melyen egy-egy vasárnap 60—80 söt 100 ember is korcsolyázott (?) valóban impozánsul kell feltűnni, midőn az itteni jégtéren 1800—2000 ember futos örülve az életnek, mely alkalmat nyújt egy pár napig legalább leghőbb vágya kielégítésére. A helyiség maga is igen erre termett, s a Mig a hírnökre várakozott egy asszonyt jelentettek be nála, kit midőn elbocsátott, néma bánat s keserű düh tükrödzött arczán egymást felváltva. Ez alatt megjött a hírnök azon jó hírrel, hogy ha a király bocsánatot ád a pártosoknak, megnyitják a várat, mivel ugy sem védhetnék sokáig. Endre megadta azt, s bevonult csapatja egy részével a várba. Itt az általunk ismert terembe hivta a pártosokat, miről ugy vélekedett, mindenki, hogy megszegve adott szavát ítéletet mondand felettök. Endre széttekintvén rajtok, fájdalommal látta közöttük a honnak számos jobbjait s igy kezdé beszédét. »Szeretett hiveirn! fájdalommal szólok s bánat dúlja keblemet e mai napért, vajha átaludtuk volna ezt. Fajdalommal látlak titeket vérzeni, tudva azt, hogy egy gaz csalónak nagyravágyása miatt, hull véretek s hullott ki ma annyi drága vér. Mivel nem akarom azt, hogy e mai napnak még több áldozatja legyen, visszaadom szabadságfokát, vagyontokat, s nektek megbocsatok.« Egy őszinte, szivböl jövő »éljen a király« üdvözölte őt ezen szavaiért. »Hogy meggyőződhessetek arról, hogy csalásnak áldozatjai lettetek, hallgassatok meg engemet. Ma délután a csata után egy asszony jött rimánkodva hozzám, hogy bocsássak meg az ö urának, a miért előlem a trónt elakarta ragadni, s bocsássam szabadon. Én nem birtam megérteni, hogy mit akar mondani. S csak azután értem meg, hogy ö a bitorlót érti. Kérdem tőle csudákozva, hogy miként lehetne az az ö ura, holott az nőtelen, söt a szegény Drugeth leányával jegyben is jár ? Erre ö azt monda, hogy az nem lehet, miután már 10 év óta neje s két gyermek anyja. Elmondá, hogy férje teljes életében nyugtalan, nagyravágyó volt s egy izben menvén az utczán két magyar föur ment el mellette, a kiknek egyike azt monda »nézd mennyire hasonlít ez az ember az eltűnt Endrehez« ettől fogva nem volt nyugoholland nép praktikus gondolkozásmódjának élő tanúbizonysága, lévén korcsolyázó helyül a sánczárok használva, mint a mely elég terjedelmes oly irtózatos tömeg rugdalódzásainak helyül szolgálni. E sánczárok középen kétfelé van elválasztva, egyik része az uri publikum kedvteléseinek szinhelye — tagsági díj 2 frt 50 kr, — a másik ingyenes, csak a seprők számára kell 3 vagy 4 centet — ugyanannyi krajcár — fizetni. Elkezdve délután ^„i-tbl esto 6 óráig a jégtérre vezető utczák rendkívül élénkek. Tömegesen tódul ki a nép; úgy három óra "felé azonban már szállingóznak vissza a fáradtak, bár még az áramlat kifelé mindig .nagyobb, 4 órakor már az arány egyforma, öt órakor a kimenők szállingóznak s Öt után jön vissza valamennyi. Nem mondunk nagyot, ha azt állítjuk, hogy egy-egy délután több, mint negyedfélezer ember vesz részt e mulatságban ! Utrecht 5-ször akkora, mint Pápa, korcsolyázó publikuma pedig legalább is 60-szor oly nagy 1 De hát az idő rövid, ki kell aknázni minden perczet; a »Korcsolya-kör« szombat este rendezett zene, kivilágítás s bengáli tüz mellett egy diszkorcsolyázást, lehet, hogy az utolsót ez évben, mert vasárnap már annyira lágy idő volt, ho^y a jég nem biztos többé. Hogy azonban a szép idő sem hiába szép idö : jól tudja a kollandi is. Ha korcsolyázni nem lehet, annál inkább sétálhatunk, — helyük is van hozzá, különb, mint a mi vpromonádénk* Pápán, s a sétáló publikum sem szorítkozik csak arra az osztályra, mely ami sétányunkat kizárólag birtokába vette, de ellenben ott hullámzik tarka vegyületben 4 óra előtt a leguribb és uri osztály, 4 ora után pedig az iparos családok sarjadéka. Egy-egy vasárnap délután, különösen, ha az oly szép, verőfényes, mint a tegnapi, egész gyönyörűség amint mindég ujabb és ujabb arczokkal találkozik az ember, értem természetesen a györ.géd nem képviselőinek rózsás arczait. Tivoli az utrechti publikum gyönyörűsége. Körülbelül akkora, mint a színház Pápán, de az emeleti páholyok helyét széles karzat foglalja el, támlás székek helyett közönséges fonott székek töltik meg a földszintet, s a társaság apró asztalok mellé ül és iszik, kinek amint kedve magával hozza. Az egész tehát nagyon kedélyes, olyanforma, miut egy-egy zeneestély Pápán. A hangulat is egészen fesztelen; az asztalok számozva vannak, ismerősök közösen lefoglalnak egy asztalt vagy kettőt előre s ami a többi asztalnál történik: az rájuk nézve közönyös. Már napokkal előbb hirdették nagy plakátok a folyó hó 14-én tartott előadást, s a szereplök között Pusta Olga kisasszonyt, ki is »ungarische Walzer Tänzerin und Sängerin«; magam is kíváncsi voltam rá, micsoda csudabogár lehet ez a magyar walzer, amit Puszta Olga kisasszony tánczol és és énekel. Hogy az egész svihákság, azt sejtettem a névből. Mert ami édes hazánk nyelvén csak a »puszta« szó ismert, no meg a huszár, csákó általánosan, a kik egy kicsit többet tudnak azok már beszélnek* von den Juhassen, Gulaschen, Gonassen (értsd: kanász),« ez azonban csak kivétel. No hát a név magyaros, ha bár nem puszlá-x\ak, hanem jmstának írják is azt a szép alföldet. Elmenjük, mi lehet ? dalma, nem tudott megmaradni galicziai kis falujában, eljött Magyarországba, s itt tudakozódott Endre után, s miután senki sem tudta hová lett, fellépett képében itt az alvidéken, hol senki sem ismeri öt. A sors kedvére játszott, a mennyiben Drugeth leánya az elhalt Endrének jegyese volt, a mit ö is megtudott. A többit tudjátok, csak azt nem, hogy miként tudta meg az asszony, hogy férje király akar lenni, erre feleljen meg maga, lépj elös, szólt a király. Egy halvány nő lépett elö a szoba hátteréből s a király előtt megállva igy szóllott: »Egy falunkbeli asszony hozta ezt a hírt hozzám, ki szolgája gyanánt ment el vele, de kit, hogy szakítson a múlttal végkép elbocsátott, ö mondta el ezeket nekem és én eljöttem, hogy lebeszéljem, vagy ha meghalt eltemessem öt, ha pedig rab, megosszam vele rabságának szomorú napjait. Oh uram király, te bizonyára tudod hova lett ö, mondd meg, hogy hozzá mehessek.« »Eredj jó asszony; későn érkezel, a csata megtörtént urad miatt, a ki elkerülte most igazságos büntetését, de a ki, hiszem, meg fog még lakolni e miatt. O elfutott a csatatérről." Az asszony hálásan emelte szemeit ég felé s azután köszöntve a királyt távozott. »Most pedig jer Karancsy téged jutalmazlak, megerősítvén régebbi eljegyzésedet Drugeth Johannával, hívd elö öt.* Karancsy távozott s felkereste Johannát apja holtteste mellett s behívta. »Johanna, én régebbi eljegyzésedet ismét megerősítem Karancsyval s a gyász év letelte után magam is jelen leszek menyegzötökön. Akkor talán ez a rosz fiu is kigyógyul, miattam kapott sebeiböl« szólt a király. »Legyetek boldogok.« Szomorú eljegyzés. »Eljen a kiraly« riadtak fel a jelen levők a ki barátot és ellenséget egyaránt boldogít.« A király szomorúan mosolygott. A ma kiontott vért csak nagyon sok jó tettel lehet feledtetni, ^aiókai Záa&tő. Az egész história nagyon egyszerűen végződött, a tisztelt kisasszony —valami Bécsből elszármazott khóristáné, különben jól megtermett hölgy — énekelt néhány német walzert. Utolsó föllépte alkalmával esetleg olyat, melyet az utrechti studentek is ismertének , a kik is azután énekeltek vele együtt, adták á zene kíséretet is lábaikkal s botjaikkal, melyéket a couplet bevégzése után hatalmasan működésbe hoztak, mi a tetszés kifejezése, mert a csattogatást elvétve gyakorolják. Szóval Olga nagysám nagy diadalt aratott. Daczára ennek még sem ö volt az est hőse hauem egy angol família három tagja, kik is »patinage artissique« produkálásával gyönyörködtették a publikumot. Bajos volna ^megmondani, melyik volt rám nézve élvezetesebb: nézni a remek fordulatokat, a majdnem képzelhetlen ügyességet, mit a »müveszek« tanúsítottak, vagy nézni a publikumot, melynek figyelme kizárólag a játszótérre volt irányozva, s mely egy-egy kiváló szép productió után frenetikusán dobolt lábaival. Jó, hogy a jég megolvadt, mert tudom, hogy másnap sokan megpróbálták volna e mükorcsolyázást utánozni, aminek természetes következménye tömérdek bukfencz leendett. Arról, hogy farsang van, vajmi keveset tudunk; egy-egy sóhaj röpül néha a Griff nagy terme felé, és pedig akkora, hogy ha esetleg nem volnék — nem tudom én milyen súlyos — sóhajtásom szárnyaival elrepülnék magam is, de igy »árva gólya áll magaban« rebegem szomorúan. De hát Arany János szerint az árva gólyának is van mulatsága, jóllehet nagyon egyhangú, van ilyen nekem is. Mindennap kispekulálom, hogy mit esznek a szomszédjaim. Ne tessék ám talán gondolni, hogy ez Cumberlandi mesterség, dehogy ! nem oly nehéz ez itt, mint egy jóféle magyar konyhán. Három ételt tud az ember: olvasztott vaj, krumpli, no meg a hus mindennap az asztalra kerülnek, csak a főzelék változik. Mivel pedig az utrechti asszony nem jár piaczra, hanem helyébe hoznak mindent, csak arra kell vigyáznom, ki vesz káposztát, ki sárgarépát, ki meg babot, s ismeretes a menu. »Ebben áll a mulatsága, ha beleun újra kezdi!« folytathatnám a föntemlitett verset. De van még egy mulatságom — már bocsánatot kérek, hogy enszemélyemröl beszélek, — dc ez minden héten egyszer ér csak, mikor t. i. megjön az újság, (laikusoknak megsúgom, hogy értem ez alatt a >Pápai Lapok«-at) azt azután végig olvasom, t. i. egész addig, hogy »helyiseg ó-kollégium«, s igy tudom majdnem könyv azaz lap nélkül az egészet. Előre örülök már a holnapnak , melyen is a jól sikerült veres keresztegyleti bálról olvashatok egész élvezettel, föltéve, amin nem kétkedem, hogy a t. szerkesztő ur beváltja igéretét, s hoszasabban ismerteti a minden évben oly szépen sikerült vörös kereszt egyleti bálok ez idö szerint utolsóját. • De most már elégnek tartom, amit irtam magam is, annál is inkább, mert félek, hogy más mindjárt a harmadik mondat után megelégelte. Tehát a viszontlátásig! A korcsolya bál. A széles körben ismert jó emlékű korcsolya-egyleti bálok méltó utódja e tánczvigalom. Igy ir róla a „Vasmegyei Közlöny." Hogy a korcsolya-egyleti bálok jó emléküek, meghiszem azt; még ma is messze kimagaslanak minden akkor és azóta rendezett tánczmulatságaink közül. Hetvenkilenczben rendezte az egylet az elsőt. Jelmez-bál. Milyen ribillio volt akkor! Lázban tartotta heteken át az egész hölgyvilágot a kosztüm-kérdés. Még a Halifax is háttérbe szorult, — pedig a korcsolyázás újdonságának varázsa oly elbájolva tartotta a kedélyeket, hogy a jéggel feküdt le minden ruganyos fiatal láb, s a ,bogen'-röl álmodva ébredett másnap ful. Mint ittlétekor az isteni Laura művészetével és bájaival megzavart és meghódított mindenkit, — bálozó lányu férjem uraimék húzatták ablaka alatt, hogy ,képeddel alszom el

£ —: jelmezes kis tündérünk is fényével és diszével bámulatot és elragadtatást keltett mindenhol. ,Ujra. újra/ hangzott mindenfelöl. És nyolczvanban ismét megjelent a csillárok alatt. Beillett volna az ,Ezeregy éj' mesés keretébk A papák tárczái azonban alig. A következő évben azért elhagyta csillogós mezét. De igy is gyönyörködtetett, gyújtott és hevített. Hanemj kezdett fújdogálni a jégsport iránt a közömbösség se hideg se meleg szele. jOfelia eredj ágyas házadba,* — válaszolta erre az egyleti mama. JÉs a három farsangkirálynője letűnt az ,Arany Griff' fényes parkettjéről. I Két farsaii£-)n át aludt a leányzó. Mármár azt hittük, hogy elszendérült örökre. Hanem csuda történt Izraelben : megmozdult a nagy alvó. Nem Ofeliánk : fiatalságunk. — Hetvenhárom óta nem tett mást, mint pihent j a színházi bál babérjain; na meg gyönyörködött annak szellemes tánczrendjében, a minek utolsó példányát jó hogy befalazták, — nem kell többé tartani az élczlapoktól. — Hogy miként esettj a dolog, nem mondom el. Nem leszek indiszkret azok iránt, kiket Szabály rendelet a bérkocsi iparról. I. A bérkocsi iparra nem nyerhet engedélyt az, a ki a hatóság előtt mint erkölcstelen életű ismeretes. Az engedély meghatározott számú kocsik tartására szól. Minden engedélyezett kocsi után 10 frt fizetendő engedélydíj fejében a város közpénztárába. 2.. Minden bérkocsi a rendőrhatóságtól nyert számmal, könnyen olvashatókig, feltűnő helyen látandó el. 3. A bérkocsinak csak is rendó'rhatóságilag kijelelt állomáson szabad állomásoznia, mely állomást esetről esetre mégis változtathatja a rendőrhatóság, s éjjeli időre is kiterjesztheti. Az állomáson az érkezés sorrendje szerint állnak meg s ezen sorakozás rendének megzavarása tilos. A vendég vagy megrendelő a sorban álló bérkocsik közül bármelyiket választhatja. 4. Az engedélyezhető bérkocs'k száma Pápa rendezett tanácsú város területére összesen tizben állapi'tatik meg. Ezen kívül lehet mig 2 egyfogatú bérkocsi is. 5. A viteldíj a következő: a} A bérkocsi állomástól a vasútra, vagy onnét be ezen állomásokig, személyenként éjjel uappal 30 kr, de az egész kocsitól nem vehet többet mint 80 kit, 4 személyre, b} Ha valaki magának, vagy hozzá tartozói számára fenntartja a kocsit, s a fenti állomástól indul a vasútra, vagy onnét érkezik az állomásra éjjel nappal 70 krt. e) A lakásokról a vasútig, vagy onnét a lakásokig vissza éjjel, nappal 80 krt. dj Keresztelés, temetés, lakodalom, vőfényhordozás esküvőre stb. az egész kocsiért félórára 60 krt, ezentúl minden reríály órára 20 krt. e} Kishantára 50 kr, fj nagyhantai szó'llőbe 60 krt, g) sávolyi szöllöbe 70 krt, hj törzsök hegyre 80 kr, ij Igal-öreghegybe 90 kit, jj minden további órára a kint késés esetén 50 krt, k) haza szállításra a kivitel fele fizetendő, Q ha a bérkocsinak külön kell valakiért ki menni, cs haza szállítani: ugy ezért csak annyi díj jár, mint a kivitelért, nf) ha a vonat érkezés ideje alatt használtatik a bérkocsi: akkor a fenti dijjnak kétszerese fizetendő. 6. Ezen d)—l) pontok alatt megállapított dijak télen reggeli 6 órától esti 8-ig; nyáron reggeli ő—tői este 10 óráig érvényesek, ezen időn tul 5%-tólival magasabbak. 7. A város határán kívül a fuvarozás külön alku tárgya; de alku nélkül száraz uton egy napra 6 frt, 6 órára csak ennek tele fizetendő. 8. A bérkocsis a leszálláskor köteles az óráját megmutatni, s az indulás idejét megállapítani. 9. A bérkocsis köteles ezen 5-ik §-ban foglalt tarifFát a kocsiján kifüggesztve tartani. 10. A kocsis csak 16 évet betöltött, józan életű, rendőrileg kifogástalan s undort gerjesztő testi hibától ment férfi lehet. Minden kocsisnak, az 1884. évi XVII. lörv. czikk 99. §. által előirt munkakönyvön kívül, még a rendőrhatóság által kiállított hajtási jogositványnyal kell bírnia. Hajtási jogosítványt csak az kaphat, ki a rendőrhatóság előtt arról, hogy a város utczáit jól ismeri, kielégítő vizsgát tett, és kimutatja, hogy egy évig már kocsis volt. Ezen jogosítvány a bérkocsi számán kívül a kocsis nevét, személy leírását, s illetőségi helye megnevezését tartalmazza, és csak ezen §-ban megállapított kellékeknek megfelelő egyén részére állitható ki. II. A jogosítványt a kocsis a szolgálatba lépés napján a bérkocsi tulajdonostól átveszi, szolgálatközben magával hordja, kívánatra a rendőrség közegének előmutatja, a szolgálatból kilépteKor pedig gazdájának visszaadja. A gazda az eltávozott vagy elhalt, vagy a rendőrség által a hajtástól eltiltott koegy felöl húzva, másfelöl tolva lehetett az ügynek megnyerni csak. Elég az hozzá, hogy a mult farsangon egyszer csak nyomtatott manuprópriás meghívók jelentek meg a Pápa és vidéke fiatalsága által rendezendő korcsolya bálra. Szép kilátások: öt hetes farsang, és elöl kaszinó-bál, nöegyleti estély, ifjúsági tánczvigalom, — hátul kereskedelmi-bál, Loyd-bál. Na gyerekek . • . mondogatták a tapasztalt öregek. De a gyerekek csak nem engedtek; söt bebizonyították, hogy középen csattan az ostor. Teljes siker követte fellépésüket. Mulatságuk elitbái volt a szó legszorosabb értelmében. Distingvált közönség, nem fényes, de csin és izlésgazdag öltözékek, nyájas fesztelenség, finom — parlagias heje-hujával nem disztelenitett — általános jó kedv, Győrből és Veszprémből egy sereg érdekes, mulatni és mulattatni tudó fiatal ember jelenléte, figyelmes rendezőség, igy aztán nagyon természetes, hogy ötóra után kezdett csak oszlani a társaság, s hogy félhatkor még javában ,hogy volt' az utolsó csárdás. Az idén megint egyesült városunk és vidéke elitfiatalságának túlnyomó része egy korcsolya bálra. Március harmadikán tartják. .Szerdán. Csakhogy már meg van törve a jég: mintha nem is lehetne másnapon rendezni bált, mint szombaton. Egész közönségessé vált. — A mint a jelek mutatják, fiatalságunk e vállalatát is kiváló siker fogja koronázni. Élénk utánna az érdeklődés, mind helyben, mind a vidéken. Nagyobb mint tavai, és széleseííb körre kiterjedett. Mint. hírlik, eddig is már harminczegy család megjelenéséről van biztos tudomásuk. Hölgyekben tehát nem lesz hiány. De tánezosokban sem; a helybeliek kivétel nélkül megjelennek, rándulnak át többen megint Győrből és Veszprémből, és jönnek többen Kemenesaljáról, söt M.-Óvárról és Budapestről is. Lesz tehát elég sok dreisritt, tipegő és csárdás. Azaz a csárdás biz jóval kevesebb fog lenni^ mint a többi bálon. Azokbajn az idö felét e táncz foglalta el. Ez tarthatatlan. Ha táncolná mindenki, még érthetnök; de mikor félóráig is sokszor csak