Pápai Lapok. 13. évfolyam, 1886

1886-12-05

jMegj elertLU. Mi n d e n vasa r n a p. Közérdekű sürgős közlésekre koronkial rendkívüli szamok is adatnak ki. Bériucnieilcn levelek, csak ismert kerektől fogathatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt közlemények a la p SZER:'{. h ivat a i ú b a (.0 - k öllé y i u m épület) küldendők. Pápa város hatóságának és több pá Előfizetési dijait. Egy évre 6 frt. — Félévre 3 fr. éSegyed évre 1 frt 50 krajczár. F.gy szám ára 15 kr. HIRDETÉSEK 1 hasábos felitsor térfogata után S kr, nyílttérben 25 krajczár, A dij elfire fizetendő. Bélyegdíj mindig külön számíttatik Az elößzelesi dijak, s hirdetések a lap KI AI) Ó h i 0 at alá b a. (ref. fői s k 0 l a n y 0 m d áj a) küldendők. pap a vidéki egyesületnek hivatalos közlönye. wi.i»iM.»TO»..»

m>

>

irmrlrm

..i

a

,„

t

„^

llll mm mm. A megyei választmányok. A holnapi napon kezdődő megyei rendes közgyűlés ^választja meg a megyei élet legfontosabb bizottságaiba a tagokat. Nem voltunk barátijai az uj közigazgatási törvénynek, s ma sem helyeseljük azokat. Erős hitünk, hogy azok, kik azt tervezték, nem igen ismerték a megyei életet. Elég utalnunk például az állandó választmány intézményére, melynek tagjait épen a holnapi közgyűlés választja meg. Bent volt ez a régi törvényben, s az új meghagyta, sőt újításokat tett rajta. Az állandó választmány a vármegye közgyűlése napirendjének volna előkészítő bizottsága. Hasonló joggal, hatáskörrel és fontossággal, mint a minővel az országg}

T

ülés előkészítő bizottságai, hol a törvények tulaj donképen szerkesztetnek. Kí tagadja, hogy az állandó választmány kétségtelenül a legfontosabb bizottságok egyike. Maga a közgyűlés választja meg annak tagjait még pedig 5 évre. Elnöke ezentúl maga a főispán, s nem az alispán. Tehát a törvény a választmánynak mintegy nagyobb tekintélyt akart ez ujitás által is adni. De hát mit látunk az életben V! Azt hogy az állandó választmány voltaképen csak a — papiroson van. így van ez mi nálunk is, igy van Dunántúl. Tiszántúl, Dunáninnen, Tiszáninncn mindenütt. Hivatkozunk az összes megyék összes alispánjaira, vagy ha ugy tetszik főispánjaira: elnököltek-e jó idők óta egy „igazi," s a törvény értelmében contemplált állandó választmány ülésén V Hivatkozunk a választmány elnökeire, nem-e kellett igen sokszor a kitűzött ülést elhalasztani, mert nem a tagok közül senki, mond senki sem jelent meg! A legtöbb megyében e részvétlenség miatt a közgyűlés napján, a kora reggeli órákban tartanak hamarjába „pro forma" ! mindkét bizottság emelkedett horderő- • ülést, csakhogy a közgyűlés napirend- ben, fontosságban. Politikailag nem kéjére kerülő ügyekre meglegyen a vá- ! vésbé fontos a központi választmány, iasztmány köteles javaslata. j mely az orsz. képviselőt választók nagy S a türelmes papiros, min az új \ jelentőségű fóruma, törvény áll, még — mi eddig nem is ; A holnapi közgyűlés választ mindvolt — alelnököket is rendel választani , ezen bizottságba holnap tagokat. Hirlapaz állandó választmányhoz. De hát mi- j irói kötelességünk volt ezekre figyelmeznek? A türelmes papiros még az állandó ; tetni. Nézzenek szét előbb a megye urai, választmán}' • „szakosztályairól" beszél! 1 mielőtt szavaznának. Ismerünk nagy De hát hogyan? Mikor még magát a hangú urakat, kik csak a közgyűlésen nagy állandó választmányi ülést sem je- I tudnak beszélni, de ott, tulajdonképen hot megtartani! Még „szakosztályt" ki- ! igazán kellene dolgozni, — a bizottsáván a törvény? Igazán difíicilc est sa- | gokban, ott nem jellennek meg soha. tyram non seribere. i Persze ott nem tapsolnak meg senkit, Az élet csufl'á teszi és tette ezt az in- ' mert nem orátorok kellenek oda, de a tézkedést. Ideje lett volna, az új törvény- j megyéért csöndben működő, ahhoz értő ben okosabb és praktikusabb intézkedést és igaz kötelességüket lelkiismeretesen lótesitenie. Szerintünk, hogy igy mond- j felfogó férfiak. juk, a megyei kormánynak tettük volna j Kívánjuk, ilyeneket válasszon holhivatásává az állandó választmány mai I nap a vármegye! szerepét. A közgyűlés tárgyaira való ja- j vaslatokat tőle kivántuk meg, hiszen * most is ez történik, azon különbséggel, | Képzőművészeti társulat sorsjátéka. hogy OgV nem felelős Úgy nevezett „ál- j Nemrég olvastuk a hírt, mely szerint a landó választmány" czége Csinálja azokat. ' képzőművészeti társulat sorsjátéka összesen 443 -n . , , , , , , i az az négyszáznegyvennyolc o. c. forintot jöveEsyebirant sok iugg az emberektől. 1 , , * -r , - J ' ^ 1 1 ÖJ öö delmezett. Ennek epén negyedrészét lapunk szerYálasszon a megye oda való férfiakat. ; kesztö

j

e adta el! Ha tekintetbe vesszük, hogy Kötelességtudó tagokat, kik a törvény i a kiállítási időtartamnak több mint háromneszellemet az életben érvényre tudják és I gyed része elmúlt, tisztában lehetünk a végleges akarják emelni j ere

dmény iránt. Sokat mondunk, ha ez az öszUgyan ez áll a többi bizottságokra j f"f

0

*

t

kiálUtás bezál

'

táig déri a is A közigazgatási bizottságról, mely ; °

unl

£ igaz? bogy a képz6művészeti társulat még a közgyűlésnél IS nagyobb hatás- j ez cvben tett először kísérletet a sorsjegyekkel körrel bir, Cgy külön Czikkben akarunk ) s így részben igazolt is ez eredménytelenség; megemlékezni. E helyen utalunk még az ! mert a publikum nagy része talán máig sincs igazoló, birálü és a központi választmány | tisztában, hogy ez nem nyerészkedési vállalat, ,. , , , Arn ' , i • a. • t. • -t- • hanem önzetlen szolgálattctel a magyar képzöíontossagara. Midharom bizottság tagiait i „ , , , „, , . művészet erdekeben. Másrészről azonban arra a a holnapi közgyűlés állapítja meg.^ ^ | vUag0S tapasztalalra jutottunk> hogy ez a SO

r

SAz igazoló bizottság a megyei biz. ! játék rendezés, ugy amint az a penzügyminister tagok választására vonatkozó panaszo- I ur kegyelméből kreálva van, sem ma, sem a jókat intézi el, melynek határozatai aztáu j vüben llcm hozhatja meg azt az eredményt, a r- , r: 1 • ,u ' ' ! melyet atlol a képzőművészeti társulat vár, — eev Ü övre választott o tagu biralo va- ! , 3 .

1 ,, . , ' , , , , n , ... , 1 1 1 , i hogy t. 1. e sorsjáték — ugy, a mint ez kulfollasztmanyhoz tetetik at lelcbbezes esc- • dül1> de leg

;

nkabb Franciaomágban van _ a tén. Most mikor az uj törvény a biz. 1 m

üpárlolás egy jelentékeny tényezőjévé emeltagokat tiz évre kívánja megválasztatni, j kedjék. Mig Parisban egy-egy sorsjáték utján gyakran százezreket fordíthatnak képvásárlásokra — addig minálunk a magyar művész örül, ha egy alkudozó Maecenás hosszas huza-vona után kegyeskedik valamely képét megvenni. És ez igy lesz a jövőben is mindaddig, mig a pénzügy miniszter a társulat sorsjegyeinek elárusitási módozataira nézve nagyobb kedvezményt nem biztosit. Mert érdekes tudni, hogy a penzügyminister ur a sorsjegyeknek csakis a társulat helyiségeiben való darusítását engedte meg; s igy, ugy a vidéki nagy közönség, mint pedig a főváros publikumának nagyrésze el van zárva attól, hogy e sorsjegyek könnyebben hozzáférhetők legyenek, s ez által egyrészről a magyar képzőművészet érdekeit emelje, másrészről pedig, hogy könnyebb szerrel, potom áron juthasson oly képnek birtokába, a mely a mai olajnyomásu Ízléstelenségek helyett méltó disze legyen a salonoknak. De ez még nem minden. A penzügyminister ur tovább ment * képzőművészet iránt tanúsított jóindulatában s a sorsjátékot 10 százalék adóval sújtotta. Nem is rossz ! Az a »Kincsem« sorsjáték, mely egy nyerészkedő konzorciumnak évente hűségesen meghozza a maga tízezreit, fizet 2 percent adót, addig a magyar képzőművészeti társulat sorsjátéka után, melynél a társulatnak semminő anyagi haszna nincs, 10 százalékot fizetnek. A húzás ideje különben közel van. E hó 19-én. Épen azért utoljára hivjuk és kérjük fel olvasóinkat, e sorsjegyek vásárlására. Kapható lapunknál. A szomszédból. Veszprém, 1886. decz. 1. Legutóbbi levelemben, — melyet már, mint a leges-legutóbbi szerkesztői izenet bókjából következtetni merem, régen elfelejtettek a P. L. olvasói, a megyeházáról irtani, mint oly tárgyról, ini legalább a megyében eléggé actualis érdekkel bir, ma azonban a városház kerül tollam alá, mely e minőségében szinte uj, habár épitési styljét tekintve nemcsak a Krakh előtti boldog időkre, hanem egyenesen a franczia futásra emlékeztet. Ifikor pedig egy városka a mai világban házat vesz, az már csakugyan oly esemény, a mit habár nemis urbi et orbi, — de legalább egy vármegyében csakugyan érdemes, habár ismétlésbe esünk is, kikürtölni. Veszprém városának kormányzata Huttennal ma igy kiált fel: merészeltem ! — s bátorságát aligha lesz oka valaha megbánni. •— Hát nem érdemes ezt, követendő példa gyanánt hangoztatni ott, hol most készülnek vizveTAHCU PIHENNI VÁGYOM. Pihenni vágyom árnyas lomb alatt, Ott— hol az est Jebel suttogva jár; S ezüst fátyolt sző álmaim folé A búcsút intő alkonyat sugár: Hová — a kelő hajnal bíboros Agyáról első csókját küldi le; Melyet szerelme féltett rejtekén Dalával üdvözöl a fülmile S e dal — at rezgi lelkem álmait, Mint holdsugár a szendergő habot — Oh! mily édes lesz síri ágyom itt Amidőn már mindenki elhagyott! •— Hunyd le szemeidet Alice és hajítsd szeli- — Csak neked akarok tetszeni, kedves Tiden a vállamra fekete fürtös fejecskédet. hamér. A leány teljesiti ifja kérelmét és hozzásimul. — Majd ha sorsom megváltozik, ha felküzdöm —- Igy kedves, igy. Most már nem nyugtala- magamat a magasba, feljebb, sokkal magasabban, nit bűvös tekiuteted és igéző szemed nem köti le a mint a hol egykoron hadverő, hatalmas őseim ralelkeniet. Mert tudd meg, hogy tekinteted olyan, gyogtak; majd ha nevemet a Ihr messze országokba inint a vészt megelőző villámlás a hütvt éjszakában; viszi el és dicsőséggel emlegeti; akkor én is veszek meg-meglobbanó lángja j állana tra világot gyújt. Es neked selymet, bársonyt és gyémántokat. Es az röez a futó pillanat neked talán jó, mert megvilágítod j vid időn meglesz. Nirvána. — Elbeszélés. — — Irta: Olsavszky Lajos. —• — Szép vagy Alice, nagyon szép. A két szemedet lehunyva, bátran odaállhatnál akármely oltárkép mellé angyalnak. Az emberek téged látva, azt hinnék, hogy magasztos ililettségü, lánglelkü mester művészi vésője alól kerültél oda, a ki lelke legfenségesebb eszményének, forró szive égető vágyának adott kifejezést, mikor téged megalkotott. — Hízelgő vagy kedvesem és ugy • beszélsz olyan virágos nyelven szólsz, mint a középkori lovagok; — válaszol a leány és magához vonva szerelmes ifja fejét, bűvösen rámosolyog. — Beszélj tovább én lovagom, beszélj; szívesen hallgatlak. Nekem örömet szerez a te lelkesülésed és örömemet a gyönyörűségig fokozza a tudat, hogj

r közelemben mindig lelkesülsz. Csak beszélj. — Kegyetlen vagy Alice \ gúnyod fáj. — Szeretlek és meglátod azt a mit látni akarsz; de rosz másnak, akit a villám fény megvakít. A leány még jobban hozzásimul ifjához és gömbölyű karjait annak nyaka körül fonja; az ifjú pedig lelkesülten beszél tovább. I'Szavaiban vágy, öröm, epedés és boldog szerelem váltakozva nyer kifejezést. Csupa ábránd és szenvedély. — Szeretlek; — ez Alice egyetlen válasza ifja minden kérdésére. — Tehát nem haragszol? — Szeretlek. — Ugy-e nem változol meg többé; ugy-e mindig ilyen maradsz? A leány karjainak gyöngéd szorítása az ujabb válasz. — Lásd, nem szóltál, hogy haragszol; de én tudtam. Az ajkad mosolygott és én mégis éreztem, hogy a szived elfordult tőlem. Ugy sajgott valami és csaknem őrültté tett a gondolat, hogy elveszthetem szerelmedet. Az a te villámló tekinteted csaknem beletaszított a kárhozatba. — Szeretlek; — suttog a leány és epedő tekintetét ráfüggeszti az ifjúra. Es az ifjú hölgyének forró leheletét érezve arczán, a saját keblének csaknem megszakadással fenyegető dobogással érzi, hogy Alice ragyogó szemeiből a menyország tükröződik vissza. * — Milyen igéző voltál a tegnapi estélyen kedves Alice, egyszerű fehér ruhádban. Nekem szebb voltál igy, kebleden egyetlen rózsával, mint a legbájosabb herczegnő selyemben, bársonyban és gyémáatjaivaU A leány éjszemei mintha vészjóslóan megvillannának e szavakra. Csak pillanatra. Talán nem is igaz. Az ifu ezt nem látja, nem is láthatja; mert Alice odatemeti kigyúló arczát az ő férfias, széles mellére. — Kedves Tihamér, hogj'an köszönjem meg jóságodat? Te nemcsak tisztességes munkát szereztél nekem, hogy gondtalanul megélhetek a két kezem keresménye után, hanem mulatságomról is gondoskodói. — Hogyan mulattál tegnap? Meg vagy-e az estélylyel elégedve? — Nagyon. — Hiszen nem is tánczoltál? A leány tréfás duzzogással válaszol: — Ugy látszik te feledékeny vagy és nem akarsz visszaemlékezni sem arra, hogy az első tourt és a második cj_uadrillet tánczoltam. — Azt velem jártad; de mással semmit sem tánczoltál. — Te több vagy nekem, mint az egész báli közönség együttvéve; te az én egész világom vagy. — Hízelgő. 0 nem, én nöm hizelgek neked? Imádlak önmagádért; de már előbb szerettelek. Te voltál az, aki visszaadtál az életnek akkor, mikor már tudtam, hogy az éhség nagyon lassan, de biztosan öl. Te voltál az, aki visszarántottál az örvény széléről. Neked köszönhetem, hogy tiszta lelkiismerettel és felemelt fővel járhatok az emberek között. Te nem heveja viselőijét láttad heanem* haasm öiuaag«aaa.t és megszerettél. Te nem tudod, ne is tudd meg soka, milyen iszonyú gyötrelem az, olyan nevet viselni, mely a legundokabb, a legnagyobb bűntől szennyes. Te nem tudod milyen kin az, ha nem akarjuk eldobni a nevet, melyet atyáink becsülettel viseltek; de a melyet egy méltatlan családtag bejiiszkolt még pedig aljas anyagi érdekből, pénzvágyból. És te mégis szeretsz. Az ifjú csókokkal zárja Is a keserű panaszra fakadt, piros ajkakat; majd mikor azt hiszi, hogy már megnyugtatta hölgyét, megszólal. — Ne láss többé ilyen sötét képeket kedvesem. Jöjj, én majd ragyogó színeket, csillagsugárt és napfényt mutatok neked. Hallgasd meg álmomat. — figyelek. — Vagyontalan ifjúnak gyönyörű arája volt. Sokáig nem lehettek egymáséi; mert az ifjúnak még nem volt még a biztos mindennapi kenyere sem. Azért még sem esett kétségbe, hanem dolgozott. Bizott önmagában, tehetségében és az önbizalom erőt, bátorságot és kitartást kölcsönzői,! neki. És ha néhanéha mégis ugy találta, hogy az emberek önzők, a munka nehéz, a bér kicsiny és hosszu idő után is a holnapi kenyér ma este még mindig nem bizonyos, akkor csak rágondolt arájára. Eögtön ugy találta, hogy vannak jó emberek is, a munka felemel, a bér növelhető s idővel a lét biztositható; rögtön ugy találta, hogy az élet szép és élni érdemes; sőt ugy találva, hogy eszméért, magasztos eszméért küzdeni kedves dolog és gyönyört ad. Egy szép nyári estén, mikor a boldogságnak abban az állapotában, melynek nincsen szava, hölgye parányi kezeit a saját dolgos két kezében tartva, elmerengett, fényes páros csillag jelent meg az égen. Nem lent, alacsonyan, az ég alján; hanem fent, a csaknem beláthatatlan magasság legmagasabb pontján. És nem is lopózkodva jelent meg, fokozatosan emelkedve, a, .sötétségből lassan bontakozva ki, hanem egyszerre, -Az egyik pillanatban még nem volt ótt; de a másili pillanatban már teljes fényében ragyogott. A merengő ifjú nem hirta levenni tekintetét a páros-csil0 49