Pápai Lapok. 13. évfolyam, 1886

1886-11-14

Képcsarnokunk kiállításai minden ízlésnek meg­felelő képet tud nyújtani. Egész serege van if­jabb magyar művészeinknek, kiknek képeit büsz­kén állithatnák ki gazdagabjaink. A »vidék« soha sem marad el a főváros­tól. Nem egy dologban nemes kezdeményező volt! Hiszszük, hogy a magyar képzőművészet pártolása terén is mihamarább örvendetes hala­dást fog mutatni. Ugy legyen ! A kormányozható léghajó. (Folytatás.) De Lucy nagybecsű müvében: »On the f.ight of birds, of bots and of insects, in reference to the subject of aerial, locomotion« pontos ki­mutat ásu táblázattal szolgál, mely az emiitettet bizonyítja. Igy például: a szúnyog szárnyai n • röf, 8 Q láb, 92 • hüvelyk (angol mérték) nagyságúak egy ki­logram testsúlyhoz viszonyítva; — 315.789 szú­nyog nyom 1 kilogramot; a méh szárnyai 1 • röf, 2 • láb, 74 \ • hüvelyk; 1 a cserebogár szárnyai 1 • röf, 1 • láb, 50 • hüvelyk; a szarvasbogár szárnyai o • röf, 6 • láb, i22'/ 2 • hüvelyk; a fecske szárnyai 1 • röf, 1 • láb, 104V2 hüvelyk; a galamb szárnyai o • röf, 2 • láb, 113 • hüvelyk; a gólya szárnyai o • röf, 2 Q láb, 20 • hüvelyk; a keselyű szárnyai o • rőf, 1 Q láb, 116 Q hüvelyk; az ausztráliai daru szárnyai o O röf, o • láb, 139 Q hüvelyk. Az ausztráliai daru testsúlya 9*5 kilogram; e nagy súlya és kisterjedelmű szárnyai dacára a legkitartóbb — s a leggyorsabb — röpülésü ván­dormadarak egyike. De Lucy e táblázata és Helmholcs föntebb közölt tagadása bizonyára ismételve tartottak vissza becsvágyó, eszes, nagyratörö ifjakat, hogy röpülögép föltalálásán törjék fejőket. A levegőbe való elmélkedésnek azonban egyéb módjával is foglalkoztak és foglalkoznak. E mód: a körlégnél kisebb — fajsúlyú levegővel (melegített körlég, vagy pedig a közlégnél köny­nyebb légnemek, — lginkább légszesz, vagy pe­dig köneny használva) töltött légzsák (gömb — az ujabb időben szivaralaku) használata, melyhez erösitve, illetőleg, (a legújabb időben) abba he­lyezve, van a fölszálló személyek csónakja. Mi­ként a repülő gépeknél kettős irányban történ­tek a kísérletek: az emberi testre erősített szár­nyak, melyeknek mozgatását a testerö végzi, al­kalmazása által és oly szállógépekkel (nagyok), melyeknél a hajtó készüléket csavar képezi, s a hajtóerőt gőz, — vagy villámgép szolgáltatja; — a légzsák segélyével történő fölszállásnál is két irányban történtek kísérletek: léggömbökkel, melyek a szél irányában és a szél gyorsaságával megkérdeztetett volna, kapta a királynak levelét, mely­ben értesíttetett, hogy a főispáni teendők végezésére helyébe adminisztrátor neveztetik ki. Elpanaszolta hatalmas tűzzel, hogy az adininistrator kineve­zése által ő mint főispán és Márraaros megye jo­gaikban meg vannak sértve, minélfogva e sérel­met a méltóságos főrendek Ítélőszéke elé viszi, és panaszolja, mint közjogi állású ellen elkövetett hatalmaskodást és kéri a, főrendeket, hogy megsér­tett becsületébe és törvényes állásába visszahelyez­tetni méltóztassanak. Gróf Vay Ábrahám ezen rekla­mátzióját helyeslés, a rajta elkövetett sérelmet a fel­háborodás sokféle zaja kisérte és követte, s utána nyomban az országzászlósok sorából feltápászkodik egy nagyon meghajlott sovány öreg ur, egészen bo­rotvált arczczal, és két kézzel a zöld asztalra támasz­kodva, gyenge, majdnem suttogó hangon kijelenti, hogy ő is kénytelen a kormány ellen panaszt emelni a miatt, hogy noha ő Zala vármegyének főispánja, s mindig hazafias kötelességének tartotta főispáni te­endőit személyesen végezni, s megyéjéhez tisztelettel és szeretettel viseltetett, mégis most a kormány ál­tal ezen méltóságának gyakorlásától elzáratott az > ál­tal, hogy az ő teendőinek teljesítésére adminÍ9trator neveztetett ki. E meghajlott öreg főúr Gróf Batthy­ányi Imre királyi főlovászmester volt, Zala várme­gye főisránja. Es ezen gyenge öreg főúrnak ahg hallható hangon előadott s a megsértett becsület indulatával kisért beszéde oly hatást idézett elö, minőre a kor­mánypárt nem számított, — midőn pedig még Báró Wenckheim Béla a főrendi ellenzék vezérszónoka, Gróf Batthyányi Lajos, az ideális gondolkodású ma­gyar Alkibiadea Gróf Battlryányi Kázmér, és Gróf Teleky László ostorozták beszédeikben az adminis­tratori rendszert: a hallgatóság oly kifejezésekbe, La­borba és felindulásba tört ki, hogy mindenki láthatta, miszerint ezen sérelmet meg nem szüntetni gyorsan a legnagyobb kormányzati hiba volna, 8 a legköze­lebbi napokban el is terjedt a hír, hogy a kormány ez iránt az ellenzékkel egyezkedésbe bocsátkozott; — azonban e közben Lekövetkeztek a martiusi napok, s a sérelmi politika helyett más nagyobb szabású po­litika lépett előtérbe. röpülnek, s kormán_ lyeket hajtókészülékc lamerő, vagy süritett le irányban, tehát szél ellen is. Ez utóbbiaknál az embere. almaz­ható csak szélcsöndben, vagy gyönge .-ÍIÜ- (1—3 fokos; a szélerő-táblázat 45 fokra van beosztva), ellen: mert ha a légzsák óly kicsi, hogy csupán egy embert bir a levegőbe emelni, (s ez, annak emelöképességét súlyához viszonyítva, a kísér­letre nézve a legkedvezőtlenebb alkalmazás) még azon esetben is oly nagy keresztmetszete, s igy oly jelentékeny az arra ható légáramlat ellenál­lása, miszerint ennek legyőzésére kizárólag csen- v | des időben, vagy gyönge szellővel szemben ké­pes a fölszálló egyén testereje; ha pedig több embert bir a légzsák a levegőbe emelni (s ez, annak kihasználását tekintve, sokkal kedvezőbb alkalmazás a kísérletre nézve), akkor kár ember­erőt használni, mert például, már 4 ember (többre fokozva illik^oly súlyt képvisel, hogy hasonsú­lyu gép (akár göz, — akár villam-gép) sokkal nagyobb erőt fejt ki, mintsem azok képesek. Az embererö = %„ lóerővel. A légzsák (gömbalaku) alkalmazását Euró­pában legelőször a Montgolfier fivérek, István és József mutatták be, még pedig 1883. júniusban Franciaország Anonay nevü városában; Ázsiában azonban már évszázadok előtt szállott föl a leg­első légzsák (szintén gömbalaku), ugyanis, Vás­son francia hittérítő állítása és leírása szerint, amely csinai okmányokra támaszkodik, Fo-Kien csinai császár trónra-léptének alkalmából az ün­nepélyek hatásának, díszének fokozására Pekin­ben léggömböt bocsátottak föl a levegőbe. Földrészünkön az első felröpitési kísérlet — a rendelkezésre álló történeti-adatok szerint — 1670-ben történt: Lana szent-ferencrendi szerze­tes Brescia-ban (Olaszország) 1,120 font sulyu bár­kát 4, vékony vörösrézlemezböl kopácsolt, lég­üres golyó által akart a levegőbe folröpittetni. A becsvágyó, nagyratörö szerzetes föltét­lenül meg volt győződve kiszámítása és kísér­lete sikeréről; ezeket tárgyaló röpiratában imád­kozik Istenhez, óvja meg az egyházi — s állami berendezéseket ama veszélyektől, melyek talál­mányából azokra netalán hárulnának. — Termé­szetes, Lana kísérlete teljes kudarcot vallott; a derék szerzetes, ugyanis, nem ösmerte a termé­szettan egyik sarkigazságát: légüres tárgyakra ellennyomás (amely kiegycnlitö hatást gyakorol) nélkül hat a körlég. Don Guzman portugál természettudós 1736­ban Liszboá-ban könnyű fakosarat papírral ra­gasztott körül és azután azt meleg füsttel meg­töltötte, mire az légbe emelkedett. E kísérlete ismétléseit azonban betiltotta neki a spanyol in­quisitio, amely boszorkányporbe fogta 6t e ki­kisérlete miatt. Egyedül annak, hogy V. János portugál király szót emelt a tudós mellett, kö­szönhette ö, miszerint nem lön az inquisitio ál­tal máglyára ítélve. Gallien József szent-domokosrendi szerze­tes, Avignon-ban (Franciaország) az istenészet, s bölcsészet tanára, 1775-ben könnyű fanemből légmentes ládát készített s azt a körlégncl köny­nyebb fajsúlyú levegővel töltve akarta fölszál­latni. A tudós tervező szándéka az volt, hogy ily ládákat (persze nagyokat) is használjanak a had­sereg s annak szükségletei szállításánál. Kísérlete, akkor még vajmi fejletlen lévén a műszerészet, s ö még nem ösmervén a lavendish (angol) által föltalált könenyt, nem sikerült. Ugyancsak 1775-ben s ugyancsak Francia­országban történt, hogy »Le philosophe sans prétention ou l'homme rare, par M. D. L. F.< cimü könyvecske jelent meg, amely rajzban mu­tat be oly röpülögépet, melyet villamerö emel a levegőbe, »hirtelen dicsfénynyel övedzve azt. (entourée tout á coup d'un cerele lumineux). Néhány évvel később, J783. júniusban, mi­ként föntebb már emiitettük, Montgolfier István és József fólszállattak oly léggömböt, amely könnyű vászonból volt varrva, vékony papírral, mintegy burkolattal körülragasztva s 12 méter hosszú átmérővel bírt; a töltelékét alkotó me­leg lég alsó nyílása — úgynevezett szája — alá erősített nedves gyapjú és szalma elégetése ál­tal képződött. E Montgolfier fivérek öntudatla­nul lőnek e fontos találmány (fontos, rnert az első siker lévén e téren sokakban költött kedvet ez irányban kísérletezni) föltalálói; mert ők nem a léghajózás kieszelésén törték fejőket, hanem a mesterséges felhőkészitésen, A két papirgyárost — a fivérek azok voltak — tehát rendkívül meg­lepte kisérletök más irányban reménylett, sőt várt eredménye. A léggömb fölszállási helyétől V s mértföldnyire bocsátkozott le a földre; tüze akorra már kialudt, mert azt élesztő anyagja elégett. A Montgolfier fivérek azonnal kikürtölték ugyan az érdekes eseményt, ámde még a »L'in­stitut«-nek sem, noha az ismételve fölkérte őket arra, — nyújtottak fölvilágosítást: mivel töltik meg léggömbüket. Ez okból a «L'institut« meg­bízta Charles (francia) természettudóst, hogy te­gyen a léggömb-felbocsátás terén kísérleteket. A nevezett tudós könenyt használt léggömbje, amely tafotából készült és gummi- gyánta-oldat­tal volt bevonva: s igy némileg kónenyáthat­ianná (bizonyos idő alatt, per-szc! kiszivárgott az) téve, töltelékéül. A kísérlet természetesen ! vá­rakozáson felül sikerült. A köneny, ugyanis, 14­szerte könnyebb-fajsulyu, mint a körlég. (Folyt, köv.) ö r Csersav a kolera ellen.*) — Egészségügyi czik. — Dr. Ángyán Béla a budapesti kolera-kórház főorvosa közelebb a „budapesti kir. orvoségyletben" a legelső orvosi tekintélyek — mint Korányi, Hó­gyes, Babes, Navratil egyetemi tanárok — előtt nagyérdekü előadást tartott, a kolera gyógyításáról," mely tekintettel a már-már országossá vált járványra a nagy közönséget is nagyon közelről érdeldi. Különösen figyelmet érdemel előadásának az a része, melyben Cantani nápolyi tanár uj gyógyel­járását s ezek alapján saját kísérleteit ismertette. Ez uj gyógymód a folyékony orvosszereknek a belekbe való jutásán alapszik, mivel a kolerás ember gyomra sem ételt sem orvosságot meg nem tart. E'célraugy Cantani, mint Ángyán különféle oldatokat használtak, mio- végre Ángyánnak sikerült kísérletek alapján megállapítani, hogy valamennyi közt leghatásosabb az ópium és a cser sav (tannin) keveréke. Ezek ugyanis az ali hatású béltartalmat savasítják. A hő­mérsék emelése által elhárítják a láz után beálló ki­hűlés és megmerevedés stádiumát s a bél nyákhár­tyáira összehuzólag Latnak. A csersav hatása Can­taninak azon kijelentése által lett főfontosságuvá, hogy a kommabacülusok nem közvetlen előidézői a kolerának, hanem azok a belekben bizonyos piomain nevü mérges vegyet termelnek s ez támadja meg és teszi tönkre a szervezetet. A tannin a belekbe jutva ugyanis a ptomainnal egy uj vegyületté, úgynevezett tanóssá egyesül, a mely nem bir annyira mérgező hatással s nehezebben is szívódik fel, tehát útját állja a baj továbbterjedésének. Azonban mindeme — aránylag jósikerü — el­járásokkal nem sikerült többet elérnünk, minthogy a halálozást 40%-ra szállítottuk alá. Ez kétségbevon­liatlanul és világosan bizonyítja, hogy még mindig legfontosabb a kolera ellen az előzetes óvintézke­dések szigorú megtartása, vagyis a baj kitörésé­nek megakadályozása, mert ha már kitört, nincs biztosszerünk annak végzetes lefolyását megakadá­lyozni. Az előzetes óvintézkedéseket illetőleg pedig a berlini világhírű koleraorvos dr. Koch kijelentette, hogy „kolerás időbe7i a gyomorra kell fogondot fordítani, hogy az mindig tiszta és emésztőképes legyen 11 , azaz a testnek jól kell táplálva lenni, hogy fertőzött legkörben is ellen tudjon állni a ra­gály hatalmának. Tudvalevő pedig, hogy a járványos idő épen nem kedvező az emésztési szervezetre, a gyomor ilyenkor csak lanyhán teljesíti szolgálatát, söt gyakran fel is mondja azt, az étel nem izlik, bá­gyadtság, levertség vesz erőt rajtunk, a mi már ma­gában véve is betegség. Ezen kedvezőtlen körülmén}' ben rejlik a baj forrása. Ezt megakadályozni, ez el­len sikra szállni legfőbb feladatunk, amit könnyen és kiztosan elérhetünk, ha követjük dr. Koch mon­dását s aranyszabályaink közé ezt igtatjuk legel­sőnek : Csak rendesen és jól kell ébii, S a kolerától nem kell félni. A jó táplálék mellett azonban igen fontos még oly természetes szerek használata, melyek a gyo­morra erősítőleg hatnak s betegség ellenálló képes­ségét fokozzák. Innen van, hogy az orvosok kolera­járvány idején a nagy csersav (tanúin) tartalmú vörös bor ivását ajánlják, ami ismét igazolja a fen­tebb ismertetett gyógyeljárás helyes voltát, vagyis, hogy a csersav leghatásosabb ellenszere a kolerá­nak. S mennyivel nagyobbnak kell lenni e hatásnak, ha a csersav nem izgató szeszes italnak, hanem egy összetételében és hatásában a legjótékonyabb s ál­talában bármikor használható élelmi czikknek ké­pezi alkatrészét. A néhány év előtt forgalomba hozott s ma már szóles körben elterjedt magyar találmány: a Hungária-kávé egyesíti magában a jótékony és nagyfontosságú tulajdonságokat, amennyiben vegyészi és orvosi hiteles bizonyítványok szerint kizárólag növényi alkatrészeinek tetemes részét cser sav vagyis tannin képezi. Ezért van, hogy e kávénak a legcse­kélyebb izgató hatása sincsen, jótékonyan hat a gyomorra s azt mindig rendben tartja; nyákot ,s az emésztést akadályozó részeket a belekből eltávo­lít, az emésztést és jó étvágyat előmozdítja, tehát kolerás időben közegészségügyi szempontból megbe­csülhetetlen prezervativum. Lehet ugyan, hogy ize és zamatja — mely különben jó és kellemns — az ázsiai kávéhoz szo­kott Ínyeket teljesen nem elégíti ki, de a kinek egészsége drágább mint a pillanatnyi élvezet, bizo­nyára képes lesz erről lemondani s használni fogja a jobbat és hasznosabbat: a Hungária kávét. S ha még tekintetbe vesszük azt a tapasztalt tényt, hogy Eiume és Trieszt vidékén a tavaszi kolera alkalmá­val oly családok, melyek a Hungária kávét állan­dóan használták, meg voltak kímélve a járványtól, jó lelkiismerettel kimondhatjuk, hogy e tápláló és csersav tartalmánál fogva a gyomorra rendkívül jó­tékonyan ható tápszernek járványos időben egy ház­ból sem volna szabad hiányoznia. ^ *) Kiváló orvostól vettük az alábbi cikkel, melynek köz­lését; időszerűnek tartjuk, daeára, bogy a kolera már szünőlél­ben vari »1 ország tőbli helyén. De tapasztalat bizonyitja, bo«y őszkor fellépett kolerát csak rendkívül sz-goru tél képes kiir­tani; gyengd időjárás mellett áttelel s tavaszszal — amitől ez alkalommal Islen óv/'on — ujjúit erővel lép lel. Azért a jó lanáes nem vesz kárba soha s az óvintézkedéseket elhanyagol­nunk semmi körülmények közt nem szabad. KÜLÖNFÉLÉK. — A városi tanáci tegnap tartott ülé­sében megtette javaslatát a város szervezeti sza­bályrendelete azon pontjainak módosítására nézve, melyek az uj községi törvénynyel nem állottak öszhangzásban. Ezen módosítások a legközelebbi közgyűlésben kerülnek napirendre. — Az országos magyar képzőművé­szeti társulat őszi kiállítása, mit negyedszáza­dos évfordulója alkalmából rendezett egyike a legszebb kiállításoknak. Hazánkfiai, művészeink számban, minőségben fényes elismerést érdemel­nek. Tele'py, Barabás, Mészöly, Ligety, a két Vastagh, Roskovits, Vágó Pál, Ebner, Margiiai, Tólgyessy, Aggházy, Mesterházy, Feszly, Spátiyi, Bihari/ Vajda, Fataky, Kéméndy, Tolnay, Peske, Karcsay, Greguss stb. szebbnél szebb képeket állítottak ki. Képzőművészeti viszonya­inkról külön czikkben emlékezünk meg. Itt e he­lyen csak felakarjuk hivni olvasóink figyelmét e gyönyörű tárlatra, melynek rendezésében nag)' érdemeket szereztek maguknak Telepy, Keleti és Szmrecsányi urak, s melyet ha Budapestre men­nek, — el ne mulasszanak megnézni. Jeles festők­től lehet venni szép képeket 100—300 forintért. A ki teheti, ne mulassza el a jó alkalmat. — A Pápavidéki közmivelödési egyesü­let alapszabályai belügyministeri megerősítéssel visszaérkezvén, a szervező bizottság tegnap este tartott értekezletén elhatározta, hogy az alakuló közgyűlést az uj év első vasárnapján fogja meg­tartani, s igy munkálkodását az egyesület jövő évvel kezdi meg. —- Szép ünnepélynek volt tanuja a mult kedden L. Patona, — ugyanis akkor vezette ol­tárhoz Pitying József urad. ispán a kedves Glatz Ilona kisasszonyt. — A diszes vendégsereg foga­tok hosszú sora vonult a plébánia templomhoz, hol az esketési szertartást Mórocz Antal plébá­nos magvas, szép alkalmi beszéd kíséretében vé­gezte. — Násznagyokul Hencz Antal és Jilk Ede urak, nyoszolyó asszonyul Hencz Antalné urnö, nyoszolyókul: Korn Teréz, Schandl Nina és Szabadi Irma kisasszonyok, vöfelekül: dr. Nagy Imre, Zalán Béla és Herbszt urak szere­peltek. A gazdag lakomán, melyen mintegy 100 vendég volt jelen, számos felköszöntö mondatott az ifjú párra, öröm szülőkre, násznagyok, nyo­szolyó asszony, nyoszolyók és föfélekre, továbbá gróf Wallis Gyulára s nejére, Somogyi Ilona grófnőre, a megjelenésben akadá­lyozva volt Fenyvessy Ferencz orsz. képviselőre, Mórocz Antal és Bognár Endre lelkészekre, Hor­váth Lajos főszolgabíróra stb. A lakomát a hi­res sikátori banda jó zenéje mellett táncz kö­vette, — a négyeseket 18 pár tánczolta. — Zal^megye főispánjává Svastics Benő ottani alispán neveztetett ki. — Törvénymagyarázat. A kereskedelmi miniszter előfordult eset alkalmából kimondta, hogy azok, kik iparukat már az ipartörvény életbeléptetése előtt, mint céhbeli mesterek foly­tatták és ezt igazolni tudják, uj iparigazolványt váltani nem tartoznak, mert cz csak azokra az iparosokra kötelező, kik az 1884-iki ipartörvény hatályba lépte előtt iparűzési jogosítványt még nem nyertek. — Ezzel a döntéssel igen sok ipa­rosunk hsz megnyugtatva. — Győr város hatóságát átiratilag ér­tesítette Mosonymcgye alispánja, hogy a nezsi­deri járáshoz tartozó Nyulas községben a filloxera kezd pusztítani a szőlőkben. Csak jó és szép Somlónkat mentse meg az ég! — Meleg novemberi napok. A termé­szetnek igazi játéka ez mostanában. November hó második hetében vagyunk és egyre a leg­szebb májusi időnek beillő napokat élvezzük. A tudomány magyarázat nélkül hagy bennünket arra nézve, minő meteorológia okok idézik ezt az enyheséget elö. De hát mit nekünk kutatni, elég ha a felöltőnket megint félretehetjük és ta­vasziasan érezzük magunkat. Meddig, annak a holnap lesz a megmondhatója. — Összetévesztette. Egy iparos ezen szavakkal lépett a gyógyszertárba; »Gyogysze­rész ur, adjon csak valamit fejfájás eilen.« A gyógyszerész felnyit egy szelencét s odatartván azt az iparos elé, mondja; »Szagolja csak!« Az iparos mi rosszat sem .sejtve, magába szívta a nyitott szelencéből feltoluló erős szagot. Erre Összehúzza arcát, tántorog s hanyatvágta volna mag't, ha a gyógyszerész meg nem fogja. »No ugy-e, már nem fáj a fejc?« mondja a gyógy­szerész, midőn az iparos magához tért. »Hisz nem is fájt nekem, hanem a feleségemnek,* vá­laszolá duzzogva s távozva az iparoa. *— A vörheny! Veszedelmes komolyság­gal kezd iellépni Győrben a gyermekeik rémes betegsége a vörheny. Mint értesülünk, az állami polgári leányiskolát és a tanitónöképezde gya­korló iskoláját, ezen intézetek tanulót között elő­fordult betegségi esetek folytán, már is bezár­ták. — Megint közvetlen közelünkben kezdi fel­ütni fejét egy járvány. A kolerától Isten csodá­jára mentek maradtunk. Reméljük a vörhenytöl sem kell félteni gyermekeinket. — Irodalmi-, zene- és tánccal egybe­kötött estélyeket rendeznek hetenkint kétszer az e célból szövetkezett a győri hölgyek. Az első ilyen estély mint értesülünk már e hét folya*

Next

/
Oldalképek
Tartalom