Pápai Lapok. 13. évfolyam, 1886
1886-10-10
* Salamon, Galamb József Dereske, Nyárád, Kiss László K.-Vath, Békás, Korbély György Mezőlak, Mihályháza, Kemény Andor Nemes és PórSzalók, Sarlay Gyula Vinár, Gergelyi, Ajkay Miklós Acsád, F. Görzsöny, Schönauer Antal A. Görzsöny, Marczaltő, Günther Adolf Takácsi, Vaszar, Horváth Antal Gecse, Vanyola, Dallos János, Nyógér, N.-Gyimóth, Schramek Ambrus Kéttornyulak, Borsosgyőr, Nunkovits János Csóth községekbe, — a devecseri járásban: Ihász Lajos Devecser, Dr. Vadnay Szilárd P.-Miske, Reé Jenő Halimba, Bódé, Tósok, Berénd, Bóhn Gyula Öcs, Padrag, Csékut, Szalatkay István Ajka, A. Rendek, Kislöd, Schmoll Ignácz Gyepes, Röthy M. Magyar- és Német-Polány, Barcza Béla Noszlop, Pölöske, Noszlopy Gyula Oroszi, .Kerta, Auerhammer Ferencz Borszörcsök , Kis-Jenö , Stetina Vincze Doba, Kis-Szöllös, Udvardy Ferencz Nagy-Szöllös, Ör. Barcza István Vecse, Barcza Bálint Vid, Dabrony, Keller Pál N.-Alásony, Pados Lajos Csögle, Kis és Nagy-Kamond, Csomasz Pál Kis és Nagy-Pirit, Kövér Imre Egeralja, Martonfalvay Pál, Csősz, Felső és KözépIszkáz, Cseh István Alsó Iszkáz, Kovács József Karakó-Szörcsök, Persaits Sándor Torna, K.Berzseny, T. Pinkócz, Tuza Károly Tüskevár, Gulden György S.-Vásárhely községekbe. — a zirczi járásban: Anyós László Zircz, Bakonybél, Czacher János Porva, Esztergár, Anyós Tivadar Borzavár, Olaszfalu, Lókut, Hegedűs Pál Teés, Jásd, Rainis Gyula Dudar, Nána, Ritter Nándor Csetény, Csernye, Br. Fiáth Pál Szapár, Suur, Stinner József Aka, Acsteszér, Rankó András Csatka, Hanta, André Gyula Bm. Szombathely, Bn, Szombathely, Réde, Hunkár Mihály Sikátor, Teleki, Dr. Kemény Pál Varsány, Lázi, Románd, Hunkár Sándor Bársonyos, Bánk, Bertalanű István Péterd, Bm. Sztlászló, Bn. Sxtlászló, Hunkár Dezső Gicz, Bm. Szentkirály, Bn. Szt. Király, Csesznek, Hencz Tamás Oszlop, Gyiróth községekbe, — az enyingi járásban: Krisztinkovich Aladár Siófok, Fokszabadi, Siómaros, Körössy Lajos B. Főkajár, Kenése, Móricz János Csajága, Küngös, Bibó Dénes Szilas-Balhás, Rácz Gyula LajosKomárom, ifj. Bélák István Mezökomárom. Kun György Enying, Bozsok, Mezöszentgyörgy, Lepsény, Dégh községbe. A kóbor ebek elszaporodásának és a gyakori ebdüh járvány megakadályozása czéljából az ebadó behozatala elhatároztatott, az adó összegének meghatározása azonban a deczemberi rendes közgyűlés napi rendjére tüzetett ki, megkerestetvén a m. gazdasági egyesület, hogy ide vonatkozó javaslatát akkorra terjessze elő. Veszprém r. tanácsú város képviselő testületének a város tulajdonát képező és jelenleg városházi helyiségül használt 66 nép sor számú ház eladása tárgyában hozott határozata helybenhagyatott. Közegészségügyi jelentés. A közegészség september hó folyamában átlag az egész megye területén a mennyiben a betegedések gyéren fordultak elő és a halálozás a rendes arányon felöl nem emelkedett kielégítő volt. Leginkább előfordult betegedések voltak a légző szervek és a bélhuzam heveny hurutos bántalmai, de a melyek könnyű lefolyásúak voltak, és aggodalmakat nem okoztak. Ó-Bánya pusztán járványosán fellépett kolera betegedések zavarták meg az általánosan kielégítő közegészségügyi viszonyokat. A felmerült veszélyes betegségről és annak keletkezéséről tisztességteljes jelentésemet a következőkben terjesztem elő: Szeptember hó 10-én a zirczi járás főszolgabírójától az alispáni hivatalhoz azon távirati tudósítás érkezett, hogy Ó-Bánya pusztán egy ember kolerinban meghalt, a tudósítás vétele után még az nap délután Ó-Bányára utaztam és ott Bélák Lajos járási szolgabíró és Baumann József járási orvos közbenjöttéyel vizsgálatot teljesítvén, a hulla felbonczoltatott és ugy az előzőleg lefolyt kórtünetekből valamint a külvizsgálat és a kórboncztünetekből a kolerinban történt halálozás constatáltatott. Kutatván a betegség forrását, habár biztos adatok nj^omára, a melyek az első betegedés eredeti okának kiderítéséhez teljes biztossággal alapul szolgálhatnának, jutni nem is-lehetett, annyi azonban kiderült, hogy egy béresné september hó 1-sŐ napjaiban a pusztáról 3 napon át távol volt, hazaérkezése után kolera tünetei között megbetegedett, de arról hogy távolléte alatt hol tartózkodott felvilágosítást nem adhatott, mert másnap az az szeptember hó 7-én meghalt, valószínű, hogy ezen nő barangolása közben kolera ragálytól fertőzött helyen is megfordult és a ragályt igy hurczolta Ó-Bányára, igen valószínű, hogy a további kolera betegedéseknek ezen nő betegsége vetette meg alapját s az általunk felbonczolt egyén halálát okozó kolerin betegségének kitörését étrendi visszaélések csak elősegítették, s miután az egyén beteges szervezetű volt a rögtön igénybe vett orvosi segély és egyéb ápolás mellett is halála alig 30 órai betegség után bekövetkezett. A felmerült eset után a járvány veszélyének elejét veendő a leghathatóbb orvos rendőri intézkedések, a melyek az ide vonatkozó utasításokban és szabályrendeletekben elő vannak irva azonnal foganatosítattak, daczára ezen gyógyintézkedéseknek a kolerabetegedések a pxxsztán napról napra szaporodtak, a megbetegedettek az e czélra kijelelt beteg szobában, a halottak pedig szinte e czélra kijelölt halottas helyiségben helyeztettek el s nehogy a fertőző betegség kóranyagát a nép a szomszéd pusztákra és községekbe áthurczolja, megtiltatott a betegek látogatása és lehetőleg minden egyéb közlekedés a betegekkel és azok lakhelyiségeivel, a kiadott utasítások ellenőrzése tekintetéből csendőrség alkalmazása kéretett, a mely azonnal az alispáni hivatal által el is rendeltetett. — A kór kiütése után a betegség terjedésének egyik legfőbb okát találtam egyes lakszobák tíúzsufolásában, de igen valószínű azon körülmény is, hogy egy Győrből a hadgyakorlatokról hazaérkezett t~abadságolt urasági cseléd, a ki utóbb szinte cholerában megbetegedett, az áthurczolás egjnk tényezője volt, és ez annál valószínűbb, mert a katonaság között a hadgyakorlatok alatt biztos értesülés szerint már Szeptember hó elején több Cholera betegedés fordult elő. A kór {kifejlődését előmozdító körülmények között igen fontosnak tartom az akkoriban uralgó időjárási viszonyokat is megemlíteni, nevezetesen augusztus hó folyamában sőt szeptember hó elején is az általános szervezetre de különösen az emésztésre nyomasztólag hatott forróság és tartós szárazság uralgott, a munkás nép égető szomjúságát nem egyszer történt, hogy poshadt vizzel oltotta, söt példa van reá, hogy egy ily egyén pár óra múlva a csabberki pusztán cholera nostrasban megbetegedett, pedig biztos tudomás szerint az cholera ragálylyal érintkezésbe nem jött. Ily esetek a kint dolgozó népek közt számosabbak is lehettek, hogy halállal nem végződtek, csak a szerencsés véletlennek, avagy esetlegesen valamely alkalmas szer jótékony hatásának lehet tiüajdonitani. Hogy népünk nagy része az ily bajokat könnyelműen veszi, az naA XTX-ik század első negyedében spanyol szülőktől születettt a nagy művésznő: Grácia Felicitas Mária. Atyja a császárné színházában első tenor-énekes volt, ki a legtöbb babért a „Titkos házasság"ban nyeré. Mint hírneves művész leányát is a művészi 1 iái>ára készítette elő. Grácia nagy buzgalommal kezdte meg és fejezte be a nevelés munkáját, de az meg is hozá áldásos gyümölcseit. Marietta első szereplését Nápolyban kezdé meg honnan nemsokára az egész család New-Yorkba ment, hol már kezdett feltűnést kelteni játékával. Itt történt, hogy apja parancsa folytán, egy koros, de gazdag franczia kereskedő neje lön, s lelépett a világot jelentő deszkákról. Ez azonban nem soká tartott, mivel Malibrán (Mária férje) a sors csapásai folytán elveszte minden vagyonát, s igy lett Mária újból, s élete folyamán át Thalia papnőjévé. Dicsősége ezután nem fokozatosan, de rohamosan emelkedett, s midőn dicsőségének zenythjén állott, azt hiszitek, hogy boldog volt? . . . „Sokszor, mikor a művészt A'agy művésznőt fényes koszorú és zajos tapsokkal fogadjátok, ez ugy szeretné, ha az a mosolygó virágfüzér halotti koszorúvá, ha a tetszészaj szomorú halotti énekké változnék." Igy volt az Máriával is. 0, kinek útjában virág nyílott, leinek neve befutotta a féltekét, kit az istennők kegyeikkel árasztanak el, — boldogtalan volt. Hogy mi volt fájdalmának oka, a legtöbben azon meggyőződésben voltak, hogy szerelmi bánat kínozta. H Találó a reá mondott szép hasonlat, hogy ';*a mosoly ajakán éx^en olyan, mint a virág a Yezxív tetején. Amíg lelkében a vad fájdalom tombolt, addig ö vidám volt, mosolygott, nevetett. Ugyan ki ne hitte volna boldognak? .... Legnagyobb diadalait Olaszországban vivta, hol egyszeri felléptéért 4000 frankkal honoráltatott. Az életben egyszerű és nagyon kedves volt, ezért vetélytársnöi is szerették. Az öreg Lafayette sokszor monda neki: „Maria! vous serez certainement ma demiére passión!" Pérje Malibrán nemsokára meghalt. Es habár Bellini, a hírneves zeneszerző lángolóan szerette is a művésznőt, mégis Beriothoz a híres hegedű virtuózhoz ment nőül, s a gyönyörű szerelmi láncz szétszakadásának titka a szereplők halálával sírba, szállt. Bellini. Ki volt ö? Ki ne ismerné azt a gyönyörű zeneszerzeményt, a Normát? Tele van ez szerelemmel, minden szava a sziv titkos húrjain szalad végig. Szerelmes lelkének mélyéből vette e darabot, belelehelve összes érzelmét, hát csoda-e, hogy öt, lá oly végtelenül, őrjöngő szenvedélylyel tudott szeretni,— szerelmi bánat ölte meg ? . . . Bellini ! E nagy név fölött, hányszor felzokog az emlékezet bús tündére . . . Ott ragyog lénfc a magasban, a művészet égboltján az a gyönyörű bolygó csillag, szünetlenül nyomában annak a másiknak, Máriának, aki kegyetlen A r olt hozzá, nem engedé, liogy a költő-király csókja égjen ajakán; — aki nem tudta boldoggá tenni ezzel az egy szóval: „Szeretlek! . . . Ugyan mi történik, ha egjdcor e két isteni szikra egy lánggá olvadott volna össze . > . f ha e két költői lélek egymással valaha egyesül . . . ? Mária tette őt költővé; ő lehelt titkos varázst művébe; ő volt, kinél a fenséges lélek legtöbbet időzött; s ő A r olt aki szerette, de szivét megtagadta tőle . . . Szerette! De mit ért a szeretet annak, kit a világ szeretett ? Neki szerelem kellett, a mely boldoggá tette volna és ő ezért szenvedett sokat, hiába!... lelke elkeseredett, beteg lett. Tájé szive magányba hajt* és megírta azt a másik fenséges daragyon ismeretes, az okozza, hogy köztük nyári időszakban számosabb cholera nostras esetek fordulnak elő, a mit valószínűleg eltitkolnak, vagy semmibe sem vesznek, és az ily 1 betegség a rosszul élelmezett, szegény nép között s a túlzsúfolt lakásokban kedvező talajra, talál. Habár a betegek Ó-Bányán az urasági orvos által rendelt gyógyszerekkel kellőleg elvoltak is látva és fogadott ápolóné is volt szolgálatukra rendelve ; mégis szükségesnek tartotta a megye egészségügyi bizottsága egy járvány orvos kiküldetését a magas Belügyminisztériumnál kérelmezni, a mely szeptember hó 20-án Budapestről megérkezvén, a nevezett pusztára még az nap délután elutazott. A hatósági óvintézkedések a lehető legkiterjedtebbek voltak a fenyegető veszéllyel szemben, azok végrehajtása kellőleg ellenőriztetett és jogosan ált bennük azon remény, hogy ily módon a betegség helyhez kötése által a veszély tovaterjedésétől a megye közönsége meg lesz kiméivé, s a gondos intézkedések eredményre is vezettek, mert cholex-a betegedés Lókut község kivételével — a melyről alább fogok rövidebb említést tenni — máshol sehol legalább tudtunkkal nem fordult elő. A betegek számának szaporodása folytán Ó-Bánya pusztán fellépett cholera járványosnak állapíttatván meg, a beteg mozgalomról 8 naponkint kimutatások beterjesztése iránt a kellő intézkedések megtétettek és azok rendesen beterjesztetnek; megbetegült összesen a 120 lakossal bíró pusztán szeptember hó 30-ig összesen 15, ebből meggyógyult 7, meghalt 7, beteg maradt 1, ezen egy beteg is már javulóban van, ujabb betegedós már több nap éti nem fordult elő, az óvintézkedések a járvány megszűntéig teljes szigorral fentartatnak. Lókut községben mint fentebb is említeni, szeptember hó 25-én megbetegült egy nő ázsiai cholerában, habár ezen nő állítólag előtte való napon meghűlt és átázott, mégis nincs kizárva a lehetősége annak, hogy a közeli Ó-Bányán — daczára a szigorú ellenőrzésnek valamely uton módon cholera ragályt vett fel s betegsége valószínűleg ilyképen fejlődött ki, ezen felmerült eset folytán azonnal megtettem a községben a-legszigorúbb óvintézkedéseket a további ragályzás meggátlására, a beteg házat őrizet alá helyeztem, megtiltván a beteg látogatását és minden ahoz való közlekedést és érintkezést, ezen utasítások szigorú végrehajtására a csendőrség felügyelését kértem, a mely az előirt utasításoknak dicséretes jiontossággal mind végig eleget tett, s a betegség ez ideig tova nem is terjedt. Sajnos, hogy ezen községben igen nagy a vízhiány, csak egyetlen egy használható kútja van és abba is egy kis forráson szivárog a viz, S az is zavaros, nem igen jó és nem is üdítő. Veszélyeztetve látom a közönség egészségét az által, hogy mindenki hosszú kötélre fűzött saját kis kolompszerü mentőjével húzza fel a körülbelül 6 öl mélységű kútból a vizet, abból sajtárjába önti, s mig ezt megtölti — miután egyszeri merítésre alig huz fel egy ivópohárra valót, — egy óra, de sokszor több is kell sajtárja tele mexitéséhez, ebből látható, hogy a csekély vizet szolgáltató forrás az 1200 lakossal biró község vízszükségletét távolról sem elégíti ki. Ezen bajon csak több kufc fúrásával lehetne segíteni, és ennek mielőbbi foganatba vételére a legsürgetőbb szükség forog fenn. A nép különben igen szegény, maga erejéből kutfuratásokra tetemesebb áldozatot hozni alig lesz képes , pedig a viz szükségleten segíteni a község egyik legégetőbb kérdése. Ezeknek előrebocsátása után folytatólagosan egészségügyi jelentésem keretében egész tisztelettel jelentem, miszerint heveny fertőző betegség SzilasBalhás kivételével a hol a kanyaró már szünőfélben van, a megye területén nem fordult elő. Öngyilkosság volt 1, önfelakasztás által. Véletlen szerencsétlen halál volt 2, ezek közül 1 maaasi'ól leesés és ennek következtében támadt agyrázódás folytán és 1 elgázolás következtében. A fenyegető cholex-a járvány elleni óvrendszabályok erélyes foganatosítása iránt a hatósági intézkedések minden irányban megtétettek és ott a hol tisztátalanság vagy egN'ébb hiányok tapasztaltattak, azok elhárítása iránt a kellő hatósági intézkedések megtétettek. A hasznos házi állatok közti egészségi állapot általában kielégitő volt. A szarvas marha állományból lépfenében elhullott Devecserben 1 ökör, az ágostoni pusztán 2 tinó, az ősztelki pusztán 1 üsző Lepsénj'ben 2 tinó, Mezőszentgyörgyön 1 tehén. A.lóállományból takonykór miatt kiirtatott Veszprémben 1 ló, — a további fertőzés ellexx a szabályszerű óvintézkedések minden felmerült esetben foganatosíttattak. Veszprém 1886. október hó 2-án. zínvyi éfaázotiy, megyei főoxvos. bot, a: „Puritánok lí-&t Ebben aztán kilehelte halhatatlan lelkét porhüvelyéből. Parisban adták e darabot, a közönség viharos taps között lelkesülten hivta a szerzőt, s midőn a zaj csillapult, a rendező jött a lámpák elé, s zokogva monda: — „Bellini éppen most halt meg!" Mi ölte meg ? nem más mint Mária iránti boldogtalan szerelme . . . A csillag éjbe hullt, a sírt behantolták, s az egyszerű kis keresztre rá fűzték a dicsőség babérkoszorúit. Érette eg3 r nemzet könye hullt . . .! Mária túlélte dicső imádóját, mint Beriot neje. Evek multak, de Mária feledni nem tudott. Sokszor felkereste Bellini sirhalmát, s kínos fájdalommal szemlélte keresztjét, s nem egyszer tört ki keserves zokogásban. Hallotta-e ezt az az „aranyos" Bellini ? . . ! . Most már szerétett Mária, mikor a bűvös ajak lezárult örökre most oda adta volna szivét, lelkét, mindenét, elmondta A-olna százszor is: „szeretlek!" de már késő volt .... A titkos öní'ájdalom inegroncsolá szervezetét, úgyannyira, hogy legutolsó dicsősége a manchesteri zeneünnepélyen ragyogott fel, amely után súlyos betegségbe esett, s melyről soha többé föl nem épült, „ Nincs a szivre ir, orvosság . . !" Betegsége előtti napon elment a templomba, s midőn az orgona megszólalt, feltámadt lelkében a mult ezernyi öröme, a jelen sötét keserve-, s a jövő ... a találkozás a szerelem áldozatáA'al ... és hangosan zokogott. A be^ő küzdelem egyre hervasztotta, mig Bellini halálának első év napján kilehelte magasztos, de boldogtalan lelkét. Kit boldognak tartott a világ, a sírban lett csak igazán azzá. Szabályrendelet az eljárásról az esetben, midőn a választott tisztviselő a fegyelmi eljáxást megelőző A'izsgálat elrendelése után állásáról lemond. (1886: XXin. t. cz. 1. $.) 1. A fegyelmi eljárást megelőző vizsgálat elrendelése után állásáról lemondott választott tisztviselő mindaddig mig lemondása törvénykatósági biz által el nem fogadtatik, s ezen határozat jogerőre nem emelkedik, hivatalos teendőit teljesíteni tartozik. 2. 5- Kivételes esetekben, ha a lemondások á közgyűlés által A r aló elfogadása előre látható, — ha a fegyelmi vétség csekélyebb fokú — ha vagyoni felelősség nem forog kérdésben, — és ha a lemondó tisztviselő kérelmét alapos okokkal támogatni tudja, az alispán addig is inig a lemondás iránt a törvény határoz, a lemondó tisztviselőt a tiszti ügyész meghallgatása mellett állásától fölmentheti, s egyszersmind tiszti illetményeit beszünteti, s egyszersmind az esetben a lemondott tisztAdselő hiv. teendőinek ellátásáról gondoskodik. Az alispán ezen szakasz alapján tett intézkedéséről a legközelebbi gyűlésre jelentést tesz. 3. §. Az alispáni lemondásnak elfogadása ez esetben a főispánt illeti, — ki erről a legközelebbi közgyűlésre jelentést tesz. Kelt Veszprém megye törvényhatósági bizottságának 1886. éAÜ szeptember hó 6-án tartott rendes közgyűléséből. m. főjegyző. Szabályrendelet, a betegség A r agy szellemi fogyatkozás folytán munkaképtelenné vált törvényhatósági tisztviselő, segéd vagy kezelő személyzeti tag irányában követendő eljárásról, — (1886: XXI. t. cz. 88. §.) 1. §. A tön T ényhatósági bizottság azon tisztviselő, segéd vagy kezelő-személyzeti tag részére, ki betegség vagy szellemi fogyatkozás miatt munkaképtelenné vált, s azt a megyei főorvos bizonyítványával igazolja, egy évig terjedhető szabadságidőt engedélyezhet és egyidejűleg határoz az iránt is, hogy az ekkép megfogyatkozott munkaerő, ha a közigazgatás érdekei ugy kívánnák; pótoltassék. 2. §. Ha az 1. §. értelmében egy évi szabadságidőt nyert tisztviselő, segéd vagy kezelő-személyzeti tag ezen egy év leforgása alatt egészségét teljesen vissza nem nyeri, de a megyei főorvos által újból kiállítandó bizonyilvány kilátást nyújt arra, hogy egészségét ujabb egy év alatt visszanyerheti, a töivényhatósági bizottság az illetőnek ujabb 1 évi szabadságidőt engedélyezhet, de ezen második évra az illetmények felére szállitatnak le. 3. §. Ha a már két évi szabadságidőt nyert tisztviselő-segéd vagy kezelő-személyzeti tag egészségét és munkaképességét ezen két év alatt nem nyerte vissza, állásától törvényhatósági bizottsági határozattal fölmentetik, s irányában a tisztviselők, segéd és kezelő személyzet tagjainak nyugdíjazásáról szóló xxxegyei szabályrendelet határozmányai alkalmaztatnak. Kelt Veszprém megye törvényhatósági bizottságának 1886. évi szeptember hó 6-án tartott ren^ des közgyűléséből. m. főjegyző. Veszprém vármegye állandó válao/im.-'üyáuak ügyrendje; (18S6. XXI. t. cz. 48. S-hoz.) 1. §. Az állandó választmány a megyei közgyűléseket megelőzőleg a főispán esetleg alispán által meghatározandó napokon tartja üléseit, — ezenkívül a főispán, illetőleg alispán jogosítva vannak a választmányt a szükséghez képest bármikor egybehívni. 2. §. Az állandó választmány az 188G: XXI. t. cz. 45. §-ában megnevezett elnökei mellé saját kebeléből még két alelnököt választ, kik az idézett t. cz. 45. $-ában megnevezett elnökök akadályoztatása esetén a választmány ülésein elnökölnek, s egyszersmind az 1886: XXI. t. cz. 57. §. értelmében a, számonkérö széknek is tagjai. 3. ^ Az állandó vaiasatminy ossz.es tagjainak^.