Pápai Lapok. 13. évfolyam, 1886
1886-08-22
terán tagok közül még akkor Bocsor István és Tóth Lajos, most is Pap János, Woita József Rikóty Károly és József voltak, illetőleg vannak életben. 1837-ben alakult a polgári kör, mely máig is szintén fennáll s virágzásnak örvend. .1863-ban a pápai takarékpénztár, melynek alapszabályai 1863. febr. 22-én 2115. sz. udvari rendelvénynyel helyben hagyatván, működését 1863. febr. i-én már megkezdette s az 1885. évi zárszámadás szerint 2404468 frt 95 kr forgalmat mutat ki. 1865. september 8-án nyilott meg városunkban a távirdai közlekedés, a mi által pótolt hiány és nyert előnyök mindenki előtt ismeretesek. 1870- ben a pápai népbank, melynek alapszabályai 1870. novb. 22-én 1509. sz. a. kelt ministen rendelettel helyben hagyatván, működését csak 1878. april haváig folytatta, a mikor liquidatiót rendelvén el, ez még máig sincs befejezve. 1871- ben a pápai kereskedelmi bank, melynek alapszabályai 1871. febr. 20-án 1509. sz. a. kelt ministeri rendelettel helybenhagyatván, működését 1873. oct. havában szintén beszüntette és liquidált. 1871-ben az önkéntes tűzoltó egylet alakult, mely zászlószentelési ünnepélyét 1876-ban tartotta. 1873-ban a pápai jótékony nőegylet, mely 12 évi működése utan 9658 frt 43 kr törzsvagyonnal rendelkezik, mi 327 frt 79 kr kivételével gyümölcsözöleg van elhelyezve. 1885-ben segélyezett 68 szegényt 1327 frt 67 krral s gondozott 27 árvát 801 frt 99krral. Összesen 2129 frt 66 krral. 1873- ban a lövész egylet, melynek alapszabályai 1873. aug. 9-én 32740 sz. belügyministeri rendelettel helyben hagyattak. 1874- ben az uszoda részvénytársulat, a melynek engedélyezéséhez a város 140/874. sz. közgyűlési határozatával járult, ennek gyakorlati helyisége is ugyanazon évben berendezve a használatnak átadatott a város malma alatt, melyért jogelismerés czimén a városnak évenként 1 drb aranyat fizetett, mely utóbb 10 krra lett szállítva. 1875. a kertészeti társulat alakult. 1878. a pápa városi cs vidéki takarékpénztár, melynek alapszabályai a veszprémi kir. törvényszéknél 1878. okt. 21-én 11490. sz. a. bemutattatván, a czéggel együtt bejegyeztettek. 1879. a pápai vereskereszt fiókegylet. 1879. a gözcséplögép részvcnytársulat, mely 1871-ben már első izben, de 1879-ben újból alakult és alapszabályai cs ezege a veszprémi kir. törvényszéknél mint kereskedelmi bíróságnál 1879. márcz. 9-ről 6307. sz. a. vannak bejegyezve. 1882-ben a Lloyd egylet, melynek alapszabályai a kereskedelmi ministeriumnak 1882. jul, 10-én 22505. sz. a. keit intézvénycvel nyertek jóváhagyást. 1884-ben városunkban a 3-ik gyógyszertár engedélyeztetett 1884. aug. 4.-I0I 397Ö8. sz. bclügyministeri intézvénynyel, mely 1885. február 18-án történt szabályszerű megvizsgálás után azonnal meg is nyittatott a kistéren 393. sz. házban. V. A hatósági szervezetben történt változások. 1835—1885-ig. [842-ben az előbb külön helyhatósággal birt 3 városrész egybeolvadása iránt a tárgyalások már 1841-ben megkezdettek s folytak egy éven át, midőn 1842. ápr. 21-én a végtárgyalásra, illetőleg az egyezség megállapítására a belváros részéről 24, az alsó és felső városok részéről 12 és 12 meghatalmazott választatott; a végtárgyalás megyei küldöttségelőtt 1842. ápril 27-én tartatott meg, a midőn az egyezség megállapittatott s június 13-án aláíratott 48 meghatalmazott által, kik közül mai napig még csak Seebauer János van életben. 1848- ban Pápa városa külön orsz. képviselő választási joggal ruháztatott fel. 1849- ben a város az absolut kormányzat folytán az idökori cs. kir. szolgabiróság alá kerülf Itt helyén látom megemlíteni, a magyar nemzet történelmében korszakot képező 1848— 49-ki szabadságharezot, a mely alatt a városra kirótt hadi sarezok, az ezután bekövetkezett absolut kormány alatt, a katonaszállásolásokkal felmerült terhek, szolgálólányok kezdték leginkább a város eladósodását előidézni, ugyanis jelentékenyebb ily nemű terhe volt már a városnak az 1849. jul. 17-én 624. sz. jkví p. szerint követelt 1500 akó jó bor, 500 akó pálinka hordóstól, íooo drb lepedő, 500 drb szalmazsák, 500 drb fejvánkos, íooo drb ing, 1000 drb lábravaló, 400 pár bakancs, 200 drb törülköző s különféle főző, evö eszközök, kórházi szerelvények stb. 1857. A város ugyancsak az absolut kormányzat alatt uj szervezetet nyert. Városunk ez idökori hatósága, felfogva azon hivatását, hogy a szépités teréni haladásban is más, hozzánk hasonló népességű és miveltségü városoktól elmaradni nem szabad, s belátva az éji utcza világitásnak úgy közbátorsági mint kékényelmi tekintetekből szükséges és elodázhatlan voltát, ugyancsak 1857-ben elrendelte, hogy egyelőre a főtéren egy kettős lángú Candelaber, és legalább a főbb utczákban 20 utczalámpa állittassek fel, ezzel kezdetett meg városunkban az utczavilágitás, mit a jelen ideig annyira terjeszteni sikerült, hogy jelenleg 119 utczalámpa van. Szükségesnek látta továbbá városi hatóságunk ugy egészségi mint köztársalgási tekintetekből egy nyilvános és közsétatérnek is berendezését, mely czélra épen az én megbízatásom folytán általam előterjesztett tervezet szerint a volt fapiacz jeleltetvén ki, ez ugyancsak az 1857. évben lett bekerítve s fákkal beültetve. Ezen évben kezdetett níeg a gyalogjárdáknak négyszögű faragott kővel való kirakatása is, a mennyire az a jelen állapotig, később somlai kővel is pótolva terjesztetett. 1861. A város régi alkotmányszerü szervezete visszaállolt. 1862. Városi törvényszék állíttatott fel, mely azon évi jul. 15-én hivatalába ünnepélyesen be is iktattatott. 1865. A vár. törvényszék decz 2-ról 23688. sz. a. kelt kir. helytartósági intézvénynyel megszüntettetett. 1865. A város kövézetvámszedési engedélyt nyert, mely 3 evenként szokott megujittatni. 1872. Városunkban is kir. törvényszék állíttatott fel járásbírósággal és telekkönyvi hatósággal, — a törvényszék azonban 1876. július hóban már ismét mcgszüulcttetett. 1872. Városunk hatósága uj törvény alapján rend. tanácsú minőségben szervezkedett. 1872. A város a vasútról beszállított tárgyak után vámszedési engedélyt nyert a közmunka és közlekedési ministeriumnak 9899. sz. intézvényével. mely szintén 3 évenként szokott megujittatni. 1872. A városnak keddi napokon terményekre egy második hetivásár tarthatása engedélyeztetett a földm. ipar és kereskedelmi ministerium által márcz. 20-ról 2773. sz. a. 1874. A város külön ujonezozási területté jeleltetett. Az utóbbi években különféle szabályrendeletek alkottattak, nevezetesen: a város közigazgatási és árvaszéki szervezeti szabályzata.— Vágóhídi szabályrendelet. — Zárórákra. — Utczai csendzavarásra. — Tapolcza folyó, ezincza árok, ntezacsatornák és gyalogjárdák tisztántartására. Foglalkozást közvetitö és cselédszerző. — A társas és bérkocsi. — A hordár és bérszolgaság. — A kéményseprő. — A zsibárus üzletek gyakorlására vonatkozó szabályrendeletek. Körlevél. a járások szolgabiráihoz és a rendezett tanácsú városok polgármestereihez. Budapesten Bokros József elnöklete alatt irodalmunk fejlődése iránt érdeklődéssel, elhunyt nagyjaink iránt pedig kegyelettel viseltető férfiakból egy bizottság alakult »központi Táncsics bizottsag« név alatt azon czélzattal, hogy egyrészről néhai Táncsics Mihálynak szük anyagi körülmények közt hátramaradt özvegyét segélyezze, s másrészről, hogy Táncsics Mihály emlékét annak szülőföldjén, Veszprém megyei Acs-Teszér községben mellszobrának fölállítása által megörökítse. A bizottság első sorban hozzám, mint Táncsics Mihály szülő megyéje alispánjához fordult azon kéréssel, hogy a szobor felállításához szükséges anyagi eszközök beszerzése körül támogatásban részesítsem. Ismerve veszprém vármegye közönségének hazafias áldozatkészségét s tudva azt is, mikép akkor, a midőn vármegyénk egy nagy szülöttje emlékének megörökítése van czélba véve, a vezérszerep vármegyénk közönségét illeti, készséggel teszek eleget a bizottság megkeresésének s öt darab gyűjtő iv idezárása mellett hazafias barátsággal felkérem a t. czimet, mikép ezeket kö- ! röztetvén, hivatalos és társadalmi uton oda hatni szíveskedjék, hogy a gyűjtés az elhunyt érdemeinek és vármegyénk méltóságának megfelelő eredményre vezessen. A gyűjtő iveket, a gyűjtendő pénzösszeg kíséretében 20 nap alatt elvárom. Veszprém, 1886. cvi augusztus hó 8-án. az alispán szabadságon m. főjegyző. képviselve volt, a mit kis ipar és gazdaközönség szorgalommal produkál. Eladatott 10 db vágómarha, 20 drb sertés. A gabonanemüekböl elkelt a legutolsó szemig, mit piaezra hoztak: buza 150 mm. a 7.90—8 frt; rozs 60 mm. á 5.80—6.10; árpa 200 mm. á 5.60—6.80 frt. Nevezetes, hogy 10 órára kelve a legutolsó zöldségcsomón is túladtak asszonyaink jó pénzért. Csizmadia, kádár, kalapos, köteles stb. mind jó napot láttak. A mint észleltem, leginkább a bakonyaljai községek piacza lesz a mi hetivásárunk, hol gabona terményeiket jól elárusíthatják, mert nem csak helybeli nagykereskedőink versenyeztek a vásárlási kedvben, de a vidék is képviseltette magát megbizottjai által. Azért csak a mondó vagyok, ha valaha vasút fogja átszelni a Bakony alját, intézököreink ne felejtsék ki községünket, mint kifelejtették a múltban, mikor a magyar nyug. vasutat megcsinálták. Mert minden természet adta ok azt követeli, hogy L.-patona nevezetes központja és útmutatója legyen a bakonyaljának ugy a közmivelödés mint a közgazdaság és kereskedés stb. terén. Különben maradtam a t. szerkesztőségnek kész szolgája eB. &. Hivatalos rovat. 9281. x. 1886. Levél a szerkesztőhöz. L.-í J atona, aug. 17. 1886. A nagy jövőt ígérő hetivásár ma nyillott meg mezővárosunkban. Azt gondoltuk — egynapra esvén a pápai országos vásárral —, lanyha lesz ugy a kereslet mint a kínálat, de ez egyszer csalódtam. Azonban igy jó, ha az is előfordul, hogy a pessimista optimistává válik a nem várt kedvező események folytán; ugy is * megfordítva szokott lenni mai napság. J A piaezon mindennemű áruezikk és termény í Veszprém vármegye alispánjától. Hirdetmény. A vizjogról szóló és folyó évi január hó 1 -én életbe lépett 1885. XXIII. t. cz. 189. §-ának, valamint az ezen törvény végrehajtása tárgyában 1885. évi deczember hó 31-én 45689. sz. a. kibocsátott általános rendelet 87. §.-áriak alapján felszólítom a vármegyénk területén fennálló vízi müvek és vízhasználati jogosítványok tulajdonosait, hogy a jogosítványaikra vonatkozó engedélyt 1887. évi január hó első uapjáig hozzám Írásban mutassák be, vagy pedig írásban igazolják azt, hogy vízi müveik 1866. évi január hó 1 -je óta háboritlanul íennállanak és pedig a nélkül, hogy mások jogosult érdekeit sértenék és mint ilyenek az illetékes hatóságok által károsoknak találtattak volna. Megjegyzem, hogy a bejelentések a hivatkozott 1885. XX1Í1. t. cz. 191. §-ának második bekezdése értelmében bélyegnientesek. Ezen bemutatási, illetve igazolási kötelezettség minden hatósági engedélyre szoruló vízi munkálat tulajdonosára kiterjed és igy öntözési, lecsapolási, ármentesitési, ipari vállalatokra, malmokra, továbbá nyilvános és magán vízvezetékekre, nyilvános és magán csatornákra, mesterséges víztartókra, védgátokra és zsilipekre egyaránt érvényes. Akik jogosítványukat i.r»Koiiii nem tudják, vagy r igazolás végett a fent kitűzött határidőben nem jelentkeznek : azoknak vizi művei az idézett törvény 191. §-ának értelmében nem létezőknek fognak tekintetni, a az ily vízmüvekre nézve a vizjogról szóló törvény 163. és következő szakaszai s a feuteinlitett 45689. számú általános ministeri szabályrendelet3 — 32 §-ai fognak alkalmaztatni. Veszprém, 1886. évi augusztus hó 11-én. Véghely Dezső, királyi tanácsos alispán. létére. Még a kertet is bemutatá szives kísérőnk, hol pompás rózsák, szökőkút, virág monogrammok és rendkívüli árnyas hűvös lúgos van, mely ] 150 embert befogad étkezésre. Köszönetet mondva Hüttel urnák és örömünket fejezve ki a felett, hogy hazánkban ilyen szorgalmas derék egyének munkálkodnak az ipar fejlesztésére — a vendéglő jó konyháját vettük igénybe. Visszatértünkben feltűnt, hogy a falvakban mennyire foglalkoznak csipke veréssel, különösen Ó-hegyen, egész udvarok telve gyermek lányok, söt fiukkal; kik mintegy iskolában ültek hosszú lócákon és verték dalolva ügyesen csipkéiket. Messzebb érve, erdöszélen árva pásztor furulyázgatott, kalapját tartva fillérekért, s a »hereegi' honorarium« láttára vigan folytatva bűvös hangszeréből »Csicsone galambom« melódiáját, mely magyar dal után ujabb adomány csengett a zsiros kalapba. Miután pedig Koritnyiczának nemcsak helyi, de minden közelebbi s távolabbi vidékét is felkerestük, búcsút vettünk tőle azon óhajjal, bár az uj igazgatóságnak sikerülne jövőre több újítással és rendezéssel e szép kis helyet mennél látogatottabbá tenni. A rózszahegyi állomásnál a kis vonat magába zárt, mignem Csorbáuál deli 12 órakor ktszáltunk. A köves rossz kocsi uton nem akarván magunkat összerázatni, vállalkozó touristák lévén, csak gyalog szerrel mentünk fel a meredek hegyen, s előbb érénk igy célt, mint kocsival, de a hőség annyira cllankasztott, hogy csakis a Csorbái tó fodros hullámain éledtünk ismét, körül ladikázva e tüneményszerű tavat, mit a havas Kriván őriz körülövezve, s partján szebbnél szebb villák kínálkoznak pihenésül, mit itt meg is találsz, mert nem zavar különben semmi, legfeljebb touristák kíváncsi zaja. Almadozhatsz sokat, szépet, mignem a. legszebb álom felébreszt téged! Visszatérve az állomásra az utasok -ellepek a kupékát. Poprádon kocsikat fogadva, fel Tátra-Füredre! Valahányszor a kárpátokat meg.átom, szemeimet gyönyörrel vonják azok magokhoz, ezúttal a legtisztábban mutaták be változatos kontúrjaikat, melyek kiemelkedve az ég kékéből merész ormaikkal, az itt elterülő síkságon, meg azt is, ki már többszór látta, lázas érdekeltségbe hozzák. Kellemes utunkban a »Vester park«-nál egy érdekes lovarnő, két ur kíséretével lepett meg, kikben ismerősöket üdvözölvén, tölök rózsa csokrokat kaptunk, s azután előfutárként lovagoltak, értünk Tátra-Füredre. Itt még több kedves barátaink társaságában nagyon kellemes napokat tölténk. Meglepett, két év óta mennyire szépült, épült nemcsak Ó-Füred, hol különösen elegáns a »Sepusia« nagy lakház, melyben a Szerb királyné is lakott, de alsó és uj Tátra-Füred is jelentékenyen előnyösen megváltoztak. Ennek folytán a lakások nem oly drágák, mint évek előtt, deugy találtuk, hogy az életmód egyáltalán nem oly ijesztő. Jól is van ez igy, úgyis sok a panasz, hogy hazai fürdőink drága pénzen kevés kényelmet nyújtanak, Tátra-Füred megcáfolja a pretendenseket. Dc meg a Kárpát egylet működése is uton útfélen kellemesen észlelhető. A »T.irpatak«hoz eddig majdnem lábtörő ut vezetett, most kevésbé fárasztó ösvényt vágtak. Uj a »Szep kilátás« is, mi igazán megfelel nevének, és kényelmes a »gyengebb« touristáknak dé!utáni,sétául, és ozsonnáló pihenőül, mi aztán az elegáns publikum gyülhelye. Egyáltalán olyan élet van itt, hol lovasok csoportja érkezik vissza kirándulásból, kocsik folytonos jövése menése, vezetők csoportja, touristák különféle kosztümben, zene, vig csevegés cs hahotázás hallatszik, mihez hozzájárul a nagyszerű levegő, melynek beszivása üditöleg hat és mi által a nagyobb kirándulások is könnyebbséggel történnek. Az Anna-bál is nagyobb részt a főváros élit társaságát foglalja magában. Egyszóval Tátra-Füred a »vilag fürdö« elnevezését kiérdemli. A Tarpatak vízesés különböző pontjait is uj érdekkel szemléltem, bár a nagy szárazság még itt is meglátszik, nincs bőségben vize, egyáltalán a Kárpátokat sem láttam még ily dekoltirtan, hóleplektöl annyira megfosztva, és a hőség Julius végén még itt is rekkenövé vált. A »Lengyelnyergi« kirándulást már külön leirtam. Megemlítem még a dobsinai jégbarlangot, mit nagy társasággal ismételten megnéztünk, hol a »jégszalon«uj előttem, melyben asztalka számos névjegygyei és mit azért fúrtak a jégen át, hogy bemutassák annak 40 méter vastagságát. A többi jégterem, oszlop és függöny mind oly természeti ritkaság, hogy méltóan vonzza a külföldieket megtekintésére. Nemkülönben a »Straczenoi« völgy fantastikus szikláival, a változatos fordulatok, melylyel a szemlélőt meglepik, nem hiába csalták idegen tourista társainkból az oh vie göttlich, vie rómántichschön« felkiáltásokat. Pedig ők egész Tirolt, Svájcot stb. beutazták s porosz Sziléziából csakis a Kárpátokat és vidékét jöttek megismerni kis hazánk méltó büszkeségét, s örömmel halgattam lelkesedésöket, őket még sok iránt felvilágosítva. Kassáról jó kocsikon és uton kirándultunk a Rank Herleini lürdöre, mely mig Tátra-Füred nem emelkedett, sok szép napokat látott. Andrássyak és több főúr mulató helye volt ez, most azonban szomorúan emlékeztet elmúlt fénykorára, bár az érdekes, világhírű »Geisera« sok látogatót vonz ide — de a természet eme csodás remekét megtekintve, elhagyják ismét Ránkot. — Mi szerencsések voltunk, a mennyiben ép jókor érkeztünk a »szökkeneshez.« Még alig néztük meg a forrást, mi csillag alakú kömedencében áll vize még csendes bizsergésben, máris hangos kiáltások jelentek a Geiser, a Geiser! Erős moraj hallatszott, majd kén cs gözpára emelkedett s megindult a habzó viz felszökkenés. Egy pillanatra sem vettem le szemem a folyton magasabbra fel fel lövelö hófehér gomolyokról, melyek mind sürüebbé váltak, mintha hó lapdákat dobált volna közbe közbe ügyes bűvész keze, de itt a nagy mester az utánozhatlan, végzé csodás büvészetét, a természet megfoghatatlan munkálatát. Az a csobogás, az a fehérség, és hó-jég csapokhoz hasonló tömeg, mely mind sürüebben 20 1 — 25 mtr. magasba tört, igazán bámulatra keltett. Vagy 16 perc elmultával visszavonult, eltűnt, sajnálatomra ismét csend lett, csakis a medence tuláradása hirdeté megjelenését, mely vizet a fürdőkbe vezetik használatra. Most 24 órában csak háromszor szökken, nem tart rendes időt, szeszélyeskedve jő onnan a 416 méter mélységből felszínre. 1873-ban furattá Zsigmondy a forrást, ásványvizet keresve, s talált a föld gyomrában egy szörnyre, mely oly erővel tört fel, hogy az egész készüleket feldobta és 40 órát folyton csobogott, elárasztva az egésa fürdőt. 50—70 mtr. magasra szökkent, azonban lassanként vesztett erejéből. 80.000 frtba került e ritka, csakis az Islandi szigeteken található »Geiser.« Ránknak különben még három gyógyforrása van, jelenleg a kincstáré ez elhagyatott fürdőhely mely több pártfogást és látogatást érdemelne. Visszatérve Kassára, megnéztük e szép felvidéki kis várost, hol a tömören egymás mellé sorakozó kis paloták gyöngyszemekként mosolyognak, a szép kis sétányokon elegáns közönség, de hires temploma még évekig az ujitás munkájában marad. A reggel már Budapesten talált. Mindig örül a lelkem , ha szülővárosomban lehetek és gyönyörködhetem, mennyire épül, szépül, fejlődik ipara , irodalma, mint lesz lassankint világvárossá, mint ismerik meg külföldön előnyösen , mihez sokban hozzájárult a tavalyi országos sikerült kiállítás. A hőség innen csakhamar kizavart baráti körbe, egy kis »telepre« ott «Portugaliaba«, mitől csak a Duna választ el és hova gőzhajón indulva, az Uj^Pesti poros uton kocsin tovább haladva, végre megérkezünk s valóban meglepetéssel tekintünk körül. Nemhiába művész Telepy Károly, kit Klotild föherczegnö is felkert tátra-füredi uj lakának
