Pápai Lapok. 13. évfolyam, 1886
1886-08-01
s = Felhívás és kérelem Táncsics Mihály emlékszobra érdekében. A központi Táncsics-bizottság elhatározta, hogy Táncsics Mihálynak, mint nemzetünk történelmében egyik legdicsöbb korszakalkotó esemény nagy részesének, szülőhelyén, Veszprém megye Ács-Teszér községében mellszobrot állit. Ezen emlékszobor századok folyamán, nemzedékről nemzedéken át jelezni fogja nemcsak nemzetünk örökfényü tényét, melyre minden magyar önérzettel gondol vissza, hanem örök emléke lesz az eszmének is, melyet Táncsics Mihály a nagy népiró élte utolsó pillanatáig képviselt és megvalósítani törekedett. Ki ne ismerné az eszményeket, melyek nemzetünk életében a forduló központot képezik: a szent forrást, honnan állami létünk feltételei: a népképviselet, felelős kormány, szabadsajtó, politikai és társadalmi egyenlőségek keltek életre s mely nagy eszmék megvalósitásán annyit küzdött egykor a nép egy gyermeke: kit ős Buda vára mély börtönéből, ama szent napon, nemzetünk lelkes ifjai diadalkocsin hoztak át Pestre — ki ne Ösmerné a sajtószabadság bajnokát: Táncsics Mihályt* Méltón foglal ő helyet legnagyobbjaink között. Méltó tehát 5 is arra, hogy emléke eresben ö?'ökittessék meg. Midőn a központi Táncsics bizottság, mely Táncsics Mihályt végnapjaiban megmenté az éhhaláltol, eltemeté őt, midőn a nagy lélek clhagyá a gyenge testet és segélyezi folyton az elaggott és megtört özvegyet, — a mellszobor ügyét felkarolta, át volt hatva azon meggyőződéstől, hogy minden igaz magyar hazafi és honleány méltón fog sorakozni azokhoz, kiknek áldozatkészségük folytán már annyi jelesünk emléke örökittetett meg. Valamint Táncsics Mihály nagyszerű munkáiban és tetteiben csak a nép érdekeit védelmezte, ugy bizvást remélhetjük, hogy annak megörökítésére szolgáló emlékhez is a nép minden fia, legalább egy homokszemmel járuland. Minden, még a legkisebb adomány is köszönettel fogadtatik cs nyilvánosan nyugtáztatik. Az utókor hálával fog adózni mindaazok irányában, kik habár csak fillérekkel is hozzájárultak ezen az egész nemzet díszére szolgálandó mellszobor létesítéséhez. Alulírott bizottság a magasztos ügy érdekében a legőszintébb hazafiúi bizalommal fordul a hazafiasérzelmü közönséghez, hogy elhunyt jeleseink és a haza iránt táplált érzelmeinek, eme szent czél felkarolásában, bármely csekély mértékben, tanújelét adni szíveskedjék. ,,A magyar nép hálás szive nem feledheti azt, ki a népért élt, a népért halt." Kelt Budapesten, 1886. évi július 14-én. A központi Táncsics-bizottság: Bokros József, elnök; Szabó Adám, másod elnök; SzukátsLajos, titkár; Weisz Gyula, jegyző; Farkas Ede pénztáros; Malaky Miklós, Lichtenthal József ellenörök; Polgár Gyula, HertI István, Hell Márton, Klein Pál, Králik István, Mészáros Gábor, Kiss Nándor, Balogh János, Magirius Ármin, Ligethy Sándor, Bárdy Béla, Kiss József bizottsági tagok. Az evang. népiskolai közoktatás állapotáról szóló évi jelentés, dunántúlról. (Kivonat.) Tanköteles gyermek, 6—12 éves 14,283 fi, 13507 lyány; 13—15 éves 4390 fi, 4119 lyány, öszszesen 36,299. Ezek közül iskolába járt, még pedig helyben, elemi iskolába 13,682 fi, 12923 lyány, ismétlő iskolába 3599 fi. 3333 lyány, idegen elemi iskolába 322 fi, 233 lyány, ismétlőbe 77 fi, 50 lyány; felső vagy polgári iskolába 21 fi, 33 lány, magán intézetbe 16 fi, 21 lyány; középtanodába 91 fi, 8 lyány (felsőbb leányiskola). Összesen tehát iskolába járt 17,808 fi, r6,601 lyány = 34,409. Iskolába nem járt 865 fi, 2025 lyány — 1860. Félnapi mulasztás 74,644, megbüntettetett 366 hanyag szüle; a helybeli elemi iskolába járt idegen illetőségű vagy vallású 718 fi, 527 lyány = 1245. Az iskolát vezette 402 tanitó, kik közül 390 képesitett, 12 nem, 364 rendes, 38 segéd ; 333 iskola az egyház tulajdona, 319 jó karban, 14 nem; az iskola épületekben 400 tanterem, 357 tanitólak épülete mellett 151 faiskola, 48 testgyakorló. Taneszközök: 485 irótábla, 5075 fali olv3só tábla, 823 térkép, 247 földgömb, 3819 természetrajzi, 1019 természettani eszköz; 11664. kötet könyv (_az iskolai könyvtárakban), épült 1, javíttatott 17 iskola. Az iskola évi jövödelme: készpénzben 108,080 frt, terményekben 90,081, összesen 198,161 frt. Származott 605,067 frt ingatlan vagyonértéket képviselő összeg évi jóvödelméböl, mely 32,789 frt; 36,665 frt tökepénz évi kamatjából, mely 2213 frt; tandíjból 19,869; állami 15S, községi 12146 egyházi segélyből 8083, egyebekből 122903 frt. Az iskola évi kiadása : 159,566 rendes tanító-, 6754 segédtanító fizetésre, 12,265 javításra, 1634 tanszerekre, 1641^ egyebekre, összes kiadás: 196,632 frt. Részint az előre bocsátott számokból, részint a nevelés jelenét figyelemmel kisérve, a következő fontos adatokat vonhatjuk le : 1. A gyülekezetek, — egyik a másik után,— egyre jobban átérzik az iskola fontosságát, minek jele, hogy tanhelyiségeiket egyre szaporítják, a czélnak megfelelőbbé átalakítják, a tanitó munkásságát minden oldalról méltatják, ugy hogy eljö az idö, a mikor nem csak fontos, de mellette tekintélyes állást is vív ki magának a néptanitó. Ebből folyólag esik egy tanitóra : a győri ev. egyházmegyében 103, a soproni alsóban 76, Kemenesalján 82, Somogyban 305, vasi f. 80, t vasi k. 132, Fehér-Komárom 91, Veszprém 73, j Sopr f. 135, Tolna 102, Zala 43; átlagosan az j egész dunántáli kerületben 90 gyermek. A tani- J tófizetés (a városiakat kihagyva), egy tanitóra : Fehér-Kom. 299 f., Vasi közép 436, Vasi f. 375, Somogy 444, Kemenesalja 375, Sopr. alsó 388, győri 371, Veszpr. 396, Sopr. f. 540, Tolna 378, Zala 333, átlagosan az egész dunántuli kerületben 4i37io frt. j 2. A köznevelést ellenőrző államkormány j szigorúan utasítja a maga közegeit, hogy a mire ' eddig kevesebb gond fordíttatott, a hanyag is- j koláztatásnak minden uton módon korlátot emel- j jenek. Igy teszem: a hanyag szülök megbírságol- : tatnak; még pedig, hol pénzbírságot alkalmazni nem lehet, olt közmunkára is szoríthatók. Ez is egyik oka, hogy iskolába jár a tanköteles gyermekek közül: a győri egyházmegyében 99%, Sopr. alsó 97. G2 / Kemenes 97.3, Somogy 99.5, vasi f. 100, vasi k. 82, Fehér-Kom. 9Ö. 8 , Veszprém 94, Sopr. f. 91.5, Zala 96.,, Tolna 93.^. Átlagosan az egész kerületben 94.(5%. 3. A nevelés vezetésére rátermett ferßak egyre azon dolgoznak, hogy a tanítás anyaga és módszere a nevelés czéljának minél inkább segítségül legyenek. Innen van, hogy a mit dunántul a mult évben sankczionált, hogy a »Tantervben« a vallás mellett az írás, olvasás és számvetésre fekteti a fősúlyt, e czélra mindenütt mozogni kezd a világ. Innen van, hogy az előbbi hibás eljárással szakítva, a sokféle tankÖ7iyv helyett a czélszerübb olvasóköjiyvek összeállítását sürgeti az okszerű nevelés, 4. Mind általánosabbá kezd válni azon jogos kívánság, hogy a népoktatás terén a fő: a valláserkölcsi nevelés. 5. Mit talán első sorban kellett volna említenünk ; de mert az elöbbenieknek következménye is: a tanítótestületek mindenütt komolyan veszik feladatukat, vasszorgalommal, egész odaadással teljesitik legnemesebb kötelességüket. ker. népisk. biz. e. elnök. André Gyuláné Helyreigazítás. Kompolthy Tivadar által a »Veszpremi Független Hirlap« 31. számában rólam mondottakra kénytelen vagyok a következő helyreigazítást közzé tenni. Azon megkereső levél, melylyel a »Veszpremi Független Hirlap« 31. számában közzétett nyilatkozatomat K. urnák közlés végett beküldöttem, szóról szóra igy hangzik: »T. Szerkesztő ur! A »Veszpremi Független Hirlap« 30. számában egy alaptalan és nem indokolt támadás intéztetett ellenem. Szíveskedjék a mellékelt nyilatkozatomban foglalt védelemnek is b. lapjában helyt adni, a mint az minden loyalis szerkesztőségnél szokásos. Egyebekben elvtársi üdvözlettel maradtam. Dr. Matkovich Tivadar.« Ebből következik: Hogy ezen megkeresésem olyan stereotipp stylusban tartott fogalmazvány, milyet minden felvétel végett beküldött hírlapi közlemény mellett használni szoktak; mely semmi különleges bizalom jelét, s kedvezmény kinyerését nem involválja; — és ilyenné qualificálni eddigelé egy szerkesztőnek sem jutott eszébe. Következik továbbá az, hogy én K. ur »lovagiasságárau nem napp elláttam*. — S nem írtam, hogy »felteszem lovagiasságáróU ; csak egyszerűen jeleztem, hogy más »loyalis szerkesztőségnél* mi a gyakorlat. Tehát bizalmi kérdést nem csináltam. S nyilatkoEzt ki kell jelentenem, mert az én fényemről van szó, mely elferdítve vitetett a közönség elé. Egyebekre — mint múltkori nyilatkozatomban is kijelentettem — nem válaszolok. orsz. képviselő. KÜLÖNFÉLÉK. — Esterházy Móricz gróf úrhoz a magyar történeti társulat elnöksége azon kéréssel járult, hogy engedné meg az Esterházy grófi család levéltárában a társulat kiküldött tagjainak a búvárkodást. A gróf a legnagyobb készséggel adott részéről e kérésnek helyet és hazafias levélben értesité az elnökséget, hogy a derék társulatnak, melynek maga is büszkén vallja magát tagjául, mindenkor szolgálatára áll. — Előmunkálati engedély. A közlekedési m. kir. miniszter — mint a hivatalos lapban olvassuk — Fenyvessy Ferencz orsz. képviselőnek a cs. kir. szab. déli vasút szentivánzalaegerszegi állomásából kiinduló^ Zala-SzentGróthon át Sümegig vezetendő helyi érdekű vasútvonalra az előmunkálati engedélyt egy évre megadta. Lapunk gyászol. Egy kedves, müveit szellemű munkatársnőt vesztett el végleg André Gyuláné (André Gyula zirczi ügyvéd és barátunk kedves neje) e hó 25-én Zirczen hoszszabb szenvedés utan meghalt. Olvasóink bizonyára emlékeznek arra a kedélyes, szivnemesitö tárczákra, mik neve alatt lapunk hasábjain megjelentek. Több éven át volt szívesen látott munkatársa, s csevegő tárczairója t. laptársunknak a „Veszprémének. Onnét, s tőle irigyeltük meg öt, kinek szép jellemvonására mutat, hogy felszólításunkra és kérésünkre lapunkat is megörvendezteté mindig szellemes czikkeivel, a nélkül, hogy cserben hagyta volna régibb lapjait is. A „Fővárosi Lapok"-nak is irt több czikket. — Mély sajnálattal vettük a gyászhirét tudató táviratot, meiy már mult számunkra elkésett. Híszen igy is — korán jött. Áldás legyen emlékén. A gyászjelentés igy hangzik: André Gyula ügyvéd, megtört szívvel tudatja a maga, úgy dr. Erlic Jánosné született Ternyei Gizela s a többi rokonok nevében, imádott kedves felesége, illetve egyetlen testvére és rokonuknak André Gyuláné született Ternyei Mathild-nak, folyó 1886. évi július hó 24-én esti y„8 órakor, életének 33-ik s boldog házasságuknak 12-ik évében, hashártyalob következtében, a végszentség felvétele után történt gyászos elhunytát. A fenkölt lélek földi maradványai 1886. évi július hó 26-án délutáni 6 órakor fognak Zirczen a „fenyves alatti" sírkertben a feltámadás reményében nyugalomra zatom nyilvánosságra jutása nem is volt feltété- ! helyeztetni, az engesztelő szent mise áldozat pelezve az ö közlésétől; mert az általam előzőleg már 80 példányban megreuddt «i'apai Lapok« is közölték azt. A »Függetlenseg« emlegetett számát is voltaképen azért küldöttem szét, hogy az abban hozzám intézett szerkesztői üzenetből lássa a közönség, hogy nyilatkozatom ott azért nem jele- j jezte be Ecsy László b.-füredi fürdő igazgató nik meg, — mert fel nem vétetett. j élethű arcképét. A kép leleplezés — mint necig július hó 27-én reggeli V 2 8 órakor az apátsági templomban a Mindenhatónak bemutattatni. Zirczen, 1886. évi július hó 25-én. Béke lebegjen hamvai felett ! — Jókai Róza, nagynevű irónk Jókai Mór leánya, a széptehetségü festönö nemrég ferettenetes bő bugyogóban; a másik a magyar typus egyik legeklatánsabb példánya, hatalmas kifent bajusszal. Testét magyar mente fedi. — No hát térjünk a dologra! szól többek közt a német ur. Tehát csakugyan szándéka van az épületet örök árban eladni? — Persze hogy szándékom, válaszol a magyar. Hisz épen azért jöttem, hogy a feltételeket megbeszéljük. — Schön! De mondja csak hochgeehrter Herr, milyen az a Magyarország? En csak ugy olvastam felöle, de a kik ott jártak, mondták, hogy sok zsivány lakik ott. Magyarunk e szókra végigmérte szemével az idegent, mely azt látszott mondani: »Nagyon csalódol Domine német!« s e gondolatához fennhangon ezt tevé hozzá: — Soh'se higyje azt tisztelt Schusterherz ur! Olyan népet és hazát, minő a magyar, nem teremtett többet a Teremtő! Tejjel, mézzel folyó ország az, s a lakosa ? kérje az ingét, még azt is leveti, ha vele felebarátján segíthet. Különben ha egyszer oda megy, nem kívánkozik onnan soha, mert annak földjében még a meghalt álma is édesebb !! Hát még azok a szép magyar lányok ! Schusterherz ur egészen el lett ragadtatva a mondottak által, s már előre örült, hogy magyar honpolgár lehet. — És ugyan mennyiért adná el azt a lakot ! kérdé. — 45000 forint! válaszol a magyar. — Hímmel sakkerment! Az iszonyú sok! — Gott soll mich behüten! Es ist zu viel! Szörnyüködék az asszony. — Zu fül! Dehogy is zu fül uram! Nem sok biz az! Nagy ám a fundus! Lehet oda még igen sokat építeni. No de hát mit igér érte ? 30000 pengő. — Tudja mit Schusterherz ur, legyen 40000 es vege Addig húzták, vonták a dolgot, mig Tajtos ur birtoka 35000 frtért a németé lett, s a j feltételek szerint 3 hó eltelte után átadandó leve, j ami mint láttuk meg is történt, mert azok a bu- | 1 torok és kocsik, melyek a kovácsi utca végén j bevonultak az udvarra, Schusterherz uré. Mig én ezt elbeszéltem, nagy sürgés lorgás van a háznál. A cselédség hordja fel a bútorokat, s az asszonyság comandó szavára helyezik a meghatározott helyekre. Aki este 10 órakor e ház felé ment, észrevehette, hogy annak lakói már édes álmot alusznak a fáradságos hosszú utazás után. A kelő napsugár másnap Tajtos ur házában már németet talált, s amint bepillantott, igen fanyar arcot vágott, de olyat mégse, mint az uj birtokos szomszédja, Csontos András. Midőn reggelijéhez vajas kifli helyett oda tették ezt a horribilis mondatot: »Megjött ám a német!« majd lefordult a szélijéről. Pedig uram Isten, még nem is ismerte! Ki mondja aztán, hogy a magyarnak nincs ördöge ? Csontos András egy igen jómódú magyar nemes, de nem olyan ám, mint Petőfié! Korántsem ! Meg van nála is az ősi kard, de tükörfényesen, mert rettenetes harcokat visz véghez vele — a szalámi metszésben. Pipája? az megszámlálhatlan ! Szép zöld, olajjal festett házát egy keskeny utca választja el az uj birtokosétól, tehát igen közeli szomszédok. Családja csak három tagból áll. Felesége egy derék magyar asszony, aki nappal megszokott vendégeit fogadja, (mert Csontos ur nagyon is kényes a vendégszeretet nevére) este pedig fon. Fia Miklós nemrég végezte a gazdasági intézetet, s apjánál ispánkodik. Szálas termete, nagy fekete szemei, s halvány arcához oly jól illő kis fekete bajusza, édes beszéde kedvessé teszi mindenki, de különösen a szép nem előtt. Apja érdemei is igen nagyot nyomnak az ö latjában, mert ö egy 48-as szabadsághős, aki a kápolnai csatában hat sebet kapott, Segesvárnál pedig fogságba esett. Ha véletlenül c tárgy kerül szőnyegre, akkor. Csontos a helyzet ura. Oly megkapóan ecseteli azokat a rémteljes, véres napokat, midőn a pór lázas imájában a szabadságért esdekelt, hogy a hallgatót is megríkatja. Volt szomszédjával Tajtos úrral órákon át beszélgettek élményeikről. O és Vágvölgyi valának legkedveltebb barátai. Elgondolhatjuk tehát, minő érzetet szült benne kedves' barátja elválása. Azóta teljesen magába vonult, s örökösen óriási könyvtára kopott könyvei közt böngész. A frakknak, klaknak, »der, die, das«nak pogány ellensége lévén, uj szomszédját még csak látni sem óhajtja. Lehet, hogy tán soh'se érintkeznének egymással, ha az a véletlen oly nagy szerepet nem játszanék az emberi életben. Mintegy két hónappal az uj birtokos letelepedése után, a két szomszéd meghívót kapott a casinoi zeneestélyre. Csontos urnák el kell mennie, mert éveken át volt a körnek elnöke. Schusterherz urnák még inkább el kell mennie, mert uj ember lévén, be kell mutatnia magát a világnak. Erre ez a legjobb alkalom. Occasio bona. Elmentek. Csontos ur magával vitte családját, Schusterherz ur pedig a »familiat«. A »veletlen« egymás mellé ülteté a két idegent, s mig Csontos ur öblös tajtpipájából a jó szűz dohányt emészté, addig Schusterherz ur britanikázott. A kölcsönös bemutatás után igen kevés szót váltott egymással a két idegen, mert mindenikük saját gondolatával volt elfoglalva, s szemeik örökösen azon a szép fiatal páron fügtek, akik oly szenvedélylyel járják a csárdást. S ugyan kik ezek ? könnyű kitalálni! Amint az uj birtokos és Csontos ur családja között a bemutatás megtörtént, a figyelmes szemlélő észrevehette azt a változást, azt a játékot, mely Csontos ur fia Miklós, s az idegen leánya Margaretha arcán átfutott. Mintha villámütés érte volna őket a kézszoritáskor, ugy megremegtek. A rózsás arcok halvánnyá változtak. Miklós egész testében remegett a gyönyörű angyal előtt a kinek bájait csak e szóval lehetne festeni: plastikai szépség. . . . Egy valóságos Venus! Nyúlánk termet, karcsú derék, éjfélsötét haj, Azok a gyönyörűen iveit szemek, az a pici édesen csevegő bibor ajak, mind megannyi igéző momentumok, egészen elcsábították az ifjút. Csuda-e tehát, ha egész éjen át együtt táncoltak? Mindenkinek tetszett a pár, csak annak a halvány nőnek vérzett a szive, a ki ott a zenészek emelvénye alatt ül. A sok vigadó közt senki sem veszi észre azt a gunymzsolyt, a mi fájóbb a sirásnál, mely a halavány nő ajkán végig vonul. E nő Vágvólgyi Elemér leánya, és Miklós rég eljegyzett menyasszonya Ilma. Vágvölgyi szintén 48-as ember, kedvelt barátja Csontos urnák, s a barátságot a házasság által akarják szorosabbá fűzni. Miklós látja Ilmát, s óh mily kegyetlen hozzá! Még csak egy tourt se tánezol vele. Margaretha szép szemei mindent kivertek fejéből. Nem kell neki senki, csak Margaretha. Ez a »veletlen« találkozás lerombolta az illusiók pantheonát! Ez idö óta Ilmának' nem jutott vig ! asz, csak sírt, zokogott, hogy elhullott könyeiböl Miklós boldogságának babéra nőjön fel; — hogy az ö sírhalma legyen az oltár, melyen ö ideálja boldogságáért feláldoztassék. Ilyen a lángoló szerelem. . . . Másnap ebéd után leverve jött ki Miklós az ebédlőből, s lovaglás helyett szobájába vonul, magára zárta az ajtót, előkereste revolverét és — levelet irt. Szerelmi bánatában egy megragadó, fenséges stylu levelet fogalmazott Márgarethához, kérve öt az örökké tartó szerelemre. Elmondja benne gyönyörű álmát, szive hő vágyait, hogy ezentúl csak Ő lesz az, akiért élni akar. Irt Ilmához is, s az a levél volt Ilma boldogságának halálharangja. Vájjon tud a sziv, melynek a szerelem megtiltatott, mást tenni, mint keserveben megszakadni. . . . ? De Miklós nem írhatott máskép, mert ö Ilmát soh'se tudta szeretni. Amig Miklós irt, apja se tétlenkedett, hanem körmönfont periódusokban adá tudtára Schusterherz urnák, hogy a ki német megáldó/ja van, zárja kalitkába a leányát, hogy az fiával ne
