Pápai Lapok. 13. évfolyam, 1886

1886-07-04

XIII. évfolyam. \\\ • • • * 27. szám. Pápa, 1886. július 4. M-osj ele ráiis/ Mi n d eii v a sá r jtí a \y. Közérdekű sürgős közlésekre koronkint rendkívüli számok is adatnak ki. Berinenicden /ev. lek, csak ismert kesékről fogadiainak el. Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt közlemények a lap SZEí\K Ii iv a talá l>a (_() -kall ('•// / ii m é p il I c l) küldendők. Előfizetési dij alc. Egy évre 6 frt. — Félévre j? frt. Negyed évre 1 frt 50 krajczár. Egy szám ára 15 kr. HIRDETÉSEK 1 hasábos felitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 25 krajczár. A dij előre fizetendő. Bélyegdíj'mindigkülön számíttatik Az előfizetési dijak, s hirdetések a l ap KIADÓ h ivat a lá b a (r ef. főiskola ny 0 m d áj a) küldendők. Pápa város hatóságának és több pápai, s pápa vidéki egyesületnek hivatalos közlönye. Pápa, 1886. juh 3. (— Ii) A mily fontos abszolutisztikus ál­lamokban az uralkodónak népei iránt való szeretete, a rnily fontos alkotmányos ál­lamokban a törvényhozás alkotó elemei­nek és a kormánynak államférfiúi böl­csesége és hűsége, a mily befolyással van a vasúti vonat gyors haladására a mozdony szervezete, a mily nagy szere­pet játszik a munkavezető ügyessége a gyárakban, és a „gazda szeme" az egyéni háztartásban: ép oly fontos és nagy sze­repet játszik a községek életében és ház­tartásában az első tisztviselő tevékeny­sége és megbízhatósága. És városunk most ily nagy jelentő­ségű kérdés megoldásának áll küszöbén; minket pedig ily feladatra választott fér­fiú tevékenységének bírálatára késztet hivatásunk. Városunk szeretett polgármestere, Woita József úr, beadta hivataláról való lemondását és a városi képviselet folyó hó 8-ára van egybe hiva, hogy a további intézkedéseket megteg} r e. Polgármesterünk a mult évi novem­ber 9-én ünnepié e hivatalban eltöltött 20-dik évének fordulóját, s már az előző évtizedben mint közgyám szolgált a vá­ros ügyeinek. Lehetnek, kik a város első tisztvi­selőjétől, nem gondolva a sokszor rajta kivül álló akadályokra, rnélyre ható át­alakításokat kívánva, nem hozzák meg az érdem koszorúját, — de mi, kik nem tar­tozunk azok közé, kik csupán gáncsolni tudnak, nem tagadhatjuk meg őszinte elismerésünk nyilvánítását a valódi ér­demek előtt. Ha visszatekintünk városunk törté­netében az utóbbi 20 év alkotására, mi­nők: a városi óvoda, polgári leányiskola, rajziskola, takarékpénztár, állandó szin­ház stb. utczáink rendezése, jobb világí­tása, kövezése, tereink befásitása stb. kész szívvel nyújtjuk az elismerés adó­ját Woita József polgármester tevékeny­ségének ; mert lia a nagy munkában vol­tak is kiváló osztályosai, de tudjuk, hogy a reá várakozó feladatot mindezek lé­tesítésénél hűen betöltötte. Hivataloskodásában nem volt ő a nagy szónak embere, s nem kürtölte tet­teit, de nem volt alkalom, hogy a saját kényelmét vagy anyagi előnyeit a város és polgárai érdekeinek fölé helyezte volna: azért róla még ellenségei — ha ugyan volnának — sem mondhatnák, hogy nem volt a városnak önzetlen és buzgó képviselője, és a város anyagi érdekei­nek hű sáfára. A város ügyeinek szivén hordozását azon ténye által is eléggé bizonyítja, a lelépett polgármester ur, hogy bár szel­lemi rugékonyságának most is birto­kában van, de a korával járó testi gyen­geségek miatt — szerinte — nem teljesít­hetvén feladatát ugy, miként ő szeretné; az alig pár év előtt ujabban oly fén} T e­sen nyilvánult bizalmat megköszönve, mandátumát a választók kezébe vissza­helvezte. Egyről már is biztosithatjuk a köz­ügyek teréről visszavonult veterán tiszt­viselőnket, hogy a mily bizalommal és odaadással támogatta városunk tisztikara és képviselete őt e város közigazgatásá­nak élén, ép oly elismeréssel és tiszte­lettel környezi városunk minden polgára a megérdemelt nyugalomban. mint az alispáni hivatal, megyei árvaszék, közi­gazgatási bizottság és egyéb közp. és járási hi­vatalok által tárgyalás és elintézés alapjául csak oly írásbeli beadvány fogadható el, mely a fél vagy törvén3'es képviselője a polgári törvényke­zési rendtartás tárgyában alkotott l868. évi LIV. t. cz. 167. es 168. §§-ainak megfelelőnek állita­tik ki, vagy a félnek házastársa, fel-, vagy le­menő ágbeli rokona, gazdatisztje, kereskedelmi vagy iparsegédje által sajátkezüleg iratik és alá­iratik, vagy a mely ügyvéd, kir. közjegyző, vagy községi s körjegyző által szerkesztetik és ellen­jegyeztetik. 2. Minden oly beadvány, mely az első pont­ban előirt kelléknek meg nem felel, hivatalból visszautasítandó és a fél annak helyben három, vidéken 8 nap alatti szabályszerű benyújtására utasítandó. 3. Ha azonban Csanádmegye bármely ha­tósága előtt a fél megjelenik és panaszát vagy kérelmét bármily ügyben szóval adja elő, köte­lesek a megyei tisztviselők arról minden dij nél­kül a bélyeg és illetékek iránti törvények és szabályok szemelött tartásával jegyzökönyvet fel­venni, és azt tárgyalás és elintézés alá venni. = A zugirászok részéről elkövetett visz­szaélések nálunk annyira napirenden vannak és a bíróságoknak és közigazgatási hatóságoknak a félrevezetett és megkárosított felek érdekében tett intézkedései a kivánt eredményre mind ez ideig eredményre nem vezettek. A fontossá vált ügy orvoslása iránt az általánosan érzett szük­ségességhez képest gyökeres intézkedés hova tovább elkerulhetlenné válik, helyén levőnek ta­láljuk tehát az illetékes körök figyelmébe ajánlani Csongrádmegyének a zugirászat korlátozása tár­gyában alkotott és már a f. év elején életbe léptetett következő szabályrendeletét: I. Csanádmegye különböző hatóságai, ugy A kihágási ügyekben kirótt pénzbün­tetések behajtása. Tapasztaltaván, hogy a kihágási ügyekben megállapított pénzbüntetések végrehajtása körül követendő eljárás tekintetében egyes hatóságok­nál több irányban£kételyek forognak fenn s ta­pasztaltatván főleg az, hogy az érintett pénz­büntetések túlszigoru végrehajtása által, csekély értékű ingatlannal bíró különben teljesen tisztes­séges s kifogástalan magaviseletű polgárok, csa­ladjaikkal együtt, további létfentartásukban tá­madtatnak meg s igy a kiszabott büntetés által sokkal súlyosabban terheltetnek, mint a mennyire azt a büntető igazságszolgáltatás czélozza, a m. kir. belügyminister az igazságügyi ministerrel egyetértöleg a felmerült viszásságok megszünte­tése czéljabol a humanismus cs nemzelgazdászati érdekek szempontjából egyaránt elismerésre méltó következő rendeletet adlak ki: A pénzbüntetések a közadókra nézve előirt módon levén behajtandók, az elitéltnek azon in­góságai, melyek az 1883. XLIV. t. cz. 58. és 60. §$-ai és illetve az 1881. XL. t. cz. 53., 54., 55-» 5 6-, 57-i 59- 6o-> 6l-> 62-> 6 4-, 65., 66. és 67. $-ai szerint a zálogolás alól kivéve vannak, a pénzbüntetések végrehajtásánál a foglalás alól szintén kiveendök. Minthogy az ingatlanokra vezetendő végre­hajtás a polgári perrendtartás szabályai szerint eszközlendö, a biróság e végrehajtások tekinte­tében nem hivatalból, hanem csakis perrendszerü beadványok alapján intézkedhetik. Ennélfogva a telekkönyvileg már biztosított pénzbüntetés le nem fizetése esetében az ingatlanokra veze­tendő további végrehajtási lépések megtételével a törvényhatósági tiszti ügyészek bizandók meg. Megjegyeztetik továbbá, hogy a végrehaj­tási költségek a kihágási ügyekben megállapí­tott pénzbüntetések behajtása és kezelése tár­gyában kiadott belügyministeri utasítás 10. §-a értelmében a kihágási ügyekből befolyó pénz­büntetési alapból fedezendök. Újólag hangsú­lyozni kívánom végül jelen rendeletemben, hogy a pénzbüntetések behajtására irányuló s előre láthatólag eredményre nem vezető végrehajtások a fentebb érintett utasitás 4. pontjában foglalt határozmányokhoz képest mellőzendők, s ily esetben a pénzbüntetés helyett megállapított vagylagos szabadságvesztési büntetés haladék­talanul foganatba veendők. A mennyiben azonban ezen felül a cseké­lyebb mennyiségű pénzbüntetés behajtása más­ként eszközölhető nem volna, mint a szegény sorsú elitélt ingatlanának elárverezése s általában véve az elitéltnek s bűntelen családjának anyagi tönkretétele, vagy további létfentartásuk lehe­tetlenné tétele mellett, az esetben, tekintve hogy a büntető igazságszolgáltatásnak egyes egyének vagy épen azok bűntelen családjainak, cseké­lyebb beszámítás alá eső kihágás miatt való anyagi tönkre tétele, czélja nem lehet, ugy em­beriségi mint nemzetgazdasági érdekeknél fogva megadható az illető elitélt kérelmére azon ked­vezmény, hogy az ingatlan elárvereztetése mel­lőztessék és a pénzbüntetést helyettesítő elzárás alkalmaztassák. Minthogy pedig azon körülményt, hogy forognak-e fenn egyes concrét esetekben elegendő nyomatékos indokok az imént érintett kedvezmény megadására, legalaposabban az il­lető ügyben eljárt első fokú hatóság bírálhatja meg, s mindhogy a büntetések végrehajtása kü­lönben is ezen hatóságok teendőjét képezi, az illető kihágási ügyben eljárt első fokú illetékes hatóságok jogositandók fel. Recontra. E lapok 23. számában közlött tudósitásomra megjelent egy illetékességi >czáfolat« és egy doctori >contra.« Amennyiben a »czafolat« önma­gát, avagy viszonczáfolatom meg nem semmisí­tette volna, a contra egészen tönkre verte. A contra, mely e lapok 25. számában jelent meg, Timi A virágnak . . , A virágnak napsugár kell, Töle fejlik, benne él; Hő szivemnek mámorától, Rózsabimbó, fejlenél. A kebelre rózsa illik, Oh mi' fényes, drága dísz : Jer, borulj hát hü szivemre, Szép virágszál, szende szűz ! Ágrul ágra . . . Agrul ágra, tőrül tőre Szálldogál a fülmile; Addig szállong mig a legszebb Rózsaszálat tépi le. Lelkem is, e dalos madár, Egy virágrul másra szállt, A sok lány közt röpködött, mig — Edes rózsám rád talált. A SZABADKÖMIVESSÉGRÖL. Irta Gyurátz Ferencz. II. Felvétel a páholyba. A szabadkőmivesek gyűlésük helyét pá­holynak, magát a gyűlést munkának nevezik, melyhez a páholyt érdeklő fontos kérdéseken kivül az uj tagok felvétele is tartozik. A páholy­ban — mondja P, G. testvér — „nincs semmi, a mi a köznapi életre emlékeztet. A tér ünnepé­lyesen ki van világítva, a falak színe a végtelen ég azúrját utánozza. Kezdetben lélekemelő ének hangzik: egy asztalon látom a bibliát, mely arra emlékeztet, hogy mindenek előtt a világ nagy alkotójához való viszonyomat kell tisztán felis­mernem és életemet a szerint irányoznom : ott van a piom, mely arra figyelmeztet, hogy szi­vem mélyébe hatni törekedjem, ott a szögmérő, mely felszólít, hogy magamat s felebarátomat ugyanazon mértékkel: az igazság és méltányos­ság mértékével mérjem." *) Ott vannak még mint jelképek: a bőrkötény, körző, kalapács, vakolókanál stb. Ezek szerint a páholy symbo­lumokban ugyancsak nem szűkölködik. A buzgó tagra, ha belép minden lépten nyomon uj tanitó vár. A bibliával egy sorban osztogat neki bölcs tanácsokat a piom. Meg kell hallgatnia a szög­mérőnek erkölcsi oktatásait. Érdekesek lehetnek a kalapácsnak magyarázatai s nemkevésbé a vakolókanál elmélkedései is. Mindenesetre saját­ságos lelki szükség lehet az, melynek kielégíté­sénél a szentírás mellett szükség van még a bőrkötény, pöröly és vakoló közreműködésére is. A felvétel a páholyba a következő módon történik. A belépni akaró tudatja szándékát egy páholytaggak ki aztán öt felvételre ajánlja. Ha a jelentkezőről beszerzett bizonyítékok kedvezők: akkor az illetőt egy kitűzött napon a páholyba vezetik s ott ünnepélyes szertartásokkal szabad­kömives inassá avatják. A felvételi eskü a kö­mivesség minden rendjében a következő: „Es­küszöm a világ építőmesterének nevére, hogy én a szabadkőmivesek titkait, jeleit, fogásait, sza­vait, tanait és szokásait soha el nem árulom, és hogy azpkról örökre hallgatni fogok. ígérem és esküszöm az Istenre, hogy soha semmit abból, se irás, se jelek, se szavak, se taglejtések által *) A szabadkőmivesség lényege s feladata. 13. 1. el nem árulok; soha semmit arról nem írok vagy nyomatok, sohe semmit nyilvánosságra nem ho­zok abból a mit velem eddig közöltek vagy jö­vőben közölni fognak. Ha szavamat megszegném, kötelezem magamat a következő büntetés kiál­lására. Tüzes vassal égessék meg ajkaimat, vág­ják le kezeimet, szakitsák ki nyelvemet, messék le nyakamat és függesszék fel testemet valamely páholyban hűtlenségem gyalázatára és mások elrettentésére akkor, midőn épen uj tagot vesz­nek fel. Azután égessék meg és hamvait eresz­szék szélnek, hogy árulásomnak semmi emléke se maradjon fenn. Isten engem ugy segéljen és az ö szent evangelioma." *) Egy másik, dr. líengstenberg által idézett forrás szerint régebben a felveendőnek bátorsá­gát még különböző kísérletekkel igen kemény próbára is tették*) ,,A franczia páholyokban nem győznek elég eszközt találni arra, hogy a dolgot nagygyá, borzalmassá, mint némelyek nevezik hatásossá tegyék. Igy nem csak szó szerinti letételét kívánják az eskünek, hanem annak vérrel is aláírását. Némely páholyokban annyira mentek, hogy a felveendőnek bátorságát kitudandók, megkérdezték tőle: van-e arra bá­torsága, hpgy a mester parancsára a rendnek árulóját megölje ? Több; hollandi páholyban minden arra volt számítva, hogy a felveendőt félelembe ejtse. E végből öt egy fekete kamrába vezették, ugy, hogy azt vélte, hogy több erös vasajtón át — melyek nagy zörejjel nyíltak és zárultak — egy mély föld alatti boltba jutott. Itt a homályos folyosó végén egy embert látott nyomorult öl­tözetben lánczra verve, ki egy kis tűznél melen­gette magát s panaszkodott. Midőn a felvételre *) Dr. Bartlia J. A szabadkőmivesség. 145 1. Dr. Hcng­stenberg. Dia Freim. und d. ev. Pfarr. II. Fh. SS. lap. •) Dr. Hcngstcnb. D. Fr. 40 1. pályázó hozzá közeledett, igy szólt: „Uram, lá­tom az ön itt létéből, hogy szabadkőműves akar lenni. Bánja meg ezen elhatározását, ha követni akarja egy olyan embernek intését, kit a tapasz­talás megtanított. Én is felvétettem magamat s örömmel letettem a fogadást, azon szándékkal, hogy meg is tartsam; de egy könnyelmű órában megszegtem a hallgatás fogadását. A mester elé idéztek, bűnösnek találtak és arra ítéltek, hogy szomorú életemet e börtönben fejezzem be. Itt láthat (több csontvázra mutatva) számosokat, kiket ugyanazon sors ért. Intem önt, ne adja magát áldozatul ennek; kérem, hogy engem el ne áruljon." A szabadkőmivesek azt állítják, hogy ma már nem kell az ujoneznak szószerint elmondania az eskü szövegét; de másfelöl nem tagadják, hogy ezt az illető előtt felolvassák s akkor azon kérdést intézi hozzá a mester, váljon kész-e ezen esküt letenni ? Ezen eljárás nem változtat az eskü, vagy ha ugy tetszik fogadás kötelező erején. És fel­merül a kérdés: követelhet-e egy társulat jogo­san oly esküt, a melynek megsértése vért, halált von maga után ? Honnét veszi egy jótékony czélra szövetkezett egyesület a jogot, tagjai fe­lett bizonyos esetekben a halálos itélet kimon­dására f Ha a szigorú fogadás csak formalitás, melynek komoly következményei egyáltalán nincsenek; ugy szinrehozatala a felvételűéi való­sággal gyerekes eljárás, mely midőn a beava­tandó előtt falra festegeti az ördögöt, értelmi kiskorúságot, vagy jó adag babonát feltételez benne s egyszersmind vétkezik ezen vallási tör­vény ellen : „A te uradnak Istenednek nevét hi­ába ne vegyed." Ha pedig komolyan veszi a páholy a fogadástételt, akkor ismét kérdjük: ki lesz esetleg végrehajtója a kegyetlen büntetés­nek? Az állam nem, mert ez csak oly főben­27

Next

/
Oldalképek
Tartalom