Pápai Lapok. 12. évfolyam, 1885

1885-12-25

megveszi és azokat letétképen megőrzi, esetleg a már megvásárolt értékpapírok eladását is min­den dij nélkül eszközli. Ezen uj intézmény igen gyakorlatinak bi­zonyult mindenütt, a hol meghonosították, s egy­általán nincs okunk tartani, hogy a magyar nép jó érzéke is csakhamar fel ne találja benne a czélszerüt, s° tömegesen fel ne használja. I Ha valakinek fölösleges pénze van, még az utolsó béres vagy cseléd is, már 50 kros betét mellett is elkezdheti a takarékosságot. Nem kell egyebet tennie, mint a legközelebbi kir. posta­hivatalnál könyvecskét váltani, s a hányszor csak utána rakni akar, mindig megteheti. Söt a ki az 50 krt sem tudja előteremteni s mégis akar ta­karítani, vehet 5 krért a postán egy takarék­kártyát, a melyre addig ragaszthat 5 kros posta­bélyeget, mig azok értéke 50 kr lesz, a mikor aztán a kártyák könyvecskével cserélhetők fel. Ezáltal még a szegényebb osztály is takaríthat s az ifjúságban is a takarékosság szelleme fej­lesztetni fog. — Ha betéte annyira felszaporodott, hogy érte értékpapírt vásárolhat, amely 4—5% kamatot hoz, az neki díj nélkül eszközöltetik, s ugyancsak a postai takarékpénztárban meg is őriztetik. Ha egyik városból elkerül a másikba, nem keli betétét felmondania, mert az intézmény országos lévén, a berakást a másik városban folytathatja, s ha esetleg a betétet felvenni óhajtja, mindenütt az országban megteheti, ha ismeretlen létére személyazonosságát igazolja. Ezenfelül az állam vállal felelősséget a betétekért. Ha az uj intézménynyel, melynek életbe­léptetése 1886. évi február hó i-ére van tervezve, a meglevő takarékpénztárakat összehasonlítjuk, úgy találjuk, hogy az állam által felállított ta­karék-intézmény már csak azért sem konkurrál­hat velük, mert mig az utóbbi 3%°/ 0 jövedelmet nyújt betevőinek, addig a takarékpénztárak leg­kevesebb 4V 2 °/ 0-ot fizetnek, s vannak intézetek, melyek, miután pénzüket még ma is 8—10—12 síázalékkal gyümölcsöztethetik, a mi a mai vál­ságos időkben elég szomorú, a betétekért szive­sen megadnak 5—6 százalékot is, azaz oly árt, minőt más mellettük levő intézet mint hitelező követel. A postai takarékpénztárak nagy előnye azonban az állami garancia. Mert hiába, a kö- j zönség bizalma egyes vidéki pénzintézetek iránt igen megrendült, s azon körölmény, hogy csak a lefolyt évben is fordultak elő esetek, hogy ily intézetek fizetésképtelenné váltak, a közönség óvatosabb részét arra fogja ösztönözni, hogy va­gyonát kevesebb kamatra ugyan, de minden le­hető bizonyitékot nyújtó helyen helyezze el. Vármegyénk területén, a következő helye­ken lesznek posta-takarékpénztárak: Ajka, Lep­sény, Pápa, Siófok, Városlöd, Várpalota, Var­sány, Veszprém, Zircz. Nagyjában ezeket találtuk célszerűnek el­mondani, s nem mulaszthatjuk el e helyütt, nem­csak a vagyonos, de főleg a munkás-osztályt a posta-takarékpénztári intézményre általánosság­ban figyelmeztetni. V. Rovatvezető: TIPOLD ÖZSÉB. December 28. — \?97. Rómában fölkelés a franciák el­len, mely alkalommal Duphot francia tábornok meglövetik. December 29. — 1606. Kassán Bocskay Islváu erdélyi fejedelem méreg következtében, mit neki korlátnoka Kátay Mi­hály nyújtott, meghal. December 80. —1812. York porosz és Diebits orosz tá­bornok közt Tauroggenben, egy malomban szövetség a franciák ellen. december 51. — ±848. Szebenben a császári parancs­nokság ráveszi az oláh és szász nép főnökeit égy okmány alá­írására, melyben ezek a határon álló Lüders orosz tábornoktól segélyt kérnek. — 1531. Napoleon Lajos herceg (később III. Napó­leon francia császár) szavazás folytán 10 évre Franciaország elnökévé választatik. Irodalom és mfivészet. Er©d.©ti regény- és elbeszélő irodal­munk körül nagyobb érdemeket nem szerzett magának vállalat, mint a »Gondüzo« szépirodalmi hetilap, mely öt negyedévi fenn­állása alatt a magyar regények és beszélyek egész tárházát nyi­totta meg » müveit olvasó közönség előtt. Előttünk fekvő 9—14 számaiban három eredeti regény folytatódik: egy történeti Abo­nyi Lajos-tói (»Az utolsó kurucvilag«), egy psychologiai Be­nickyné Bajza Lenkétől („A vér hatalma",), és egy társadalmi Vérlessy Arnold-lói f„Csiricsáry Bertalan ur ő méltósága''), Ezeken kivül Belot Adolphe-nak egy fölötte érdekfeszítő regé­nye C,,A kígyó''), jelent meg benne. Rendkivüli gonddal ápolja e kiváló szépirodalmi hetilap a kisebb elbeszélő műfajokat: a novellettet, életképet, rajzot sat. is. A kisebb elbeszélések vá­logatóit seregéből kiemeljük a lap főmunkatársának' Tolnai La­josnak »Mikor fütyüljön a férj« életképét, melyben az ujabb' magyar elbeszélésnek e2 úttörője a jellemekből menlett kitűnő humorral rajzolja a léha férjet és a hűtlen leleséget. Nem ki­sebb élvezettel olvastuk »A házasság szerzését és »A mi alyá­inka cimü humoros és szatirikus dolgozatait. — Meglepelést szerzett olvasóinak jeles lyrai költőnk Endrődi Sáodor egy sza­tírájával prózában (»A vértanua), melyben mélyre hatoló guny^ nyal leplezi le egy Kossuth Lajos természetes fiaként szereplő egyén üzelmeit. — Mikszáth Kálmán folytatja kedves rajzait ,,A képviselőház karzatáról' 1 . Margiiay Dezső ,,A fátyol" oimü be­szélykéjében finom és elevensége állal megragadó előadásai rajzol naiv és humoros képet a serdülő leányvilágból. — Dr. Sr.iklay János elbeszélése (,,A postás kisasszony regénye",) megható tárgya és realisztikus színezete állal kelt figyelmet. — A nö-írókat bájos kisebb rajzokkal képviselik Sikor Margit (,,A villám") és Ferency Jolánta »Ragyas Terka"). — A lyrai köl­tők közül Benedek .Aladár Longfcllow egy szép költeményének fordításával, Revicky Gyula egy erős hangulatú világbánatos dal­lal szerepel; Incédi László a szenvedély hangján szólal, a fia­talabb nemzedéket pedig egyik legkiválóbb tagja Palágyi Lajos képviseli bölcseimi hangú költeménynyel, melyhez méltán sora­kozik Szomory Károly csinos szerelmi elégiája. — Rendkivül gazdag és válogatott tarlalma által a „Gondűző"' a müveit olvasókö­zönség kedvenc lapja lelt. Ajánljuk e kitűnő vállalatot, mely ol­csóság tekintetében is egyedül áll (előfizetési ára negyedéven­ként 1 frt 50 kr; különösen most, mert újévkor az előfizetés jegalkalmasabban eszközölhető. A kiadó mindenkinek ingyen és bérmentve szolgál mutatványszámmal, ki e végett levelező lapon a „Gondűző" kiadóhivatalához .Budapesten, dobutca 14. szám) fordul. — JFtáltOSl Jenő arelcepét és érdeke­sen irt jellemrajzát Bródy Sándortól, közli az „Ország-Világ'­51-ik száma az ,,End.e és Johanna'' előadása alkalmából. A kilünő képes lap ezenkívül egy egész sorát hozza az érdekesnél érdekesebb közleményeknek. Igy Borostyám Nándortól egy elbe­szélés a régi huszáréletből; Tóth Józseftől egy megkapó szép történél egy cigány muzsikusról; Prém Józseftől két dal; Csa­pody István dr-lól emlékezés Margó Tivadarról; Téglás Gábor­tól természettudományi csevegés; Szana Tamástól ismertető cikk az őszi roűtárlalról; végül ,,A kollektor", Benedek .Elek regé­nye és ,,A bélről 1 ' Székely Huszártól. A képek közül különös figyelmet érdemelnek a mülárlati képek, összesen hat külföldi és hazai festőtől; egy érdekes kép a németországi vasút 50 éves jubilaeumából. mely kép a közlekedési eszközök fokozatos fejlődését tünteti fel kezdettől fogva a vasút létrejöttéig s végül egy művészileg megrajzolt jelenet az „Endre és Johanná*'-ból Pataky Lászlótól. A közleményeket követik a nagy gonddal és élénkséggel szerkesztett rovalok, melyek a következők: Tudo­mány és Irodalom, színház és művészei újdonságok, könyvpiac, nők világa, vidéki élet, sport, hymen, gyászrovat, innen-onnan rejtvények. Az ,,0rszág-ViUg" előfizetési ára: jan.—decemberre 10 frt, jan.—júniusra 5 frt, július—szeptemberre 2 frt 50 kr, jun.—decemberre 5 Irt. Az „Egyetértés"-sel együtt: egész évre 28 frt, félévre 14 frt, negyedévre 7 frt, egy hóra 2 frt SO kr *) E rovatban említett kiadások megrendelhetők Waj­dits Károly könyvkereskedésében, Pápán. Az előfizetési pénzek a Pallas irodalmi és nyomdai részvénytár­sasághoz küldendők, kecskeméti utcza 6. szám. — A „Képes Osaládl Lapok" 13-ik számának tartalma: Az éjféli niise. (Elbeszélés vége..) SerlyAn­taltól..— A Rózsák könyvébőt. (Költemények.)Az első rózsa. Kisfaludy A tálától. Ah, mert ha járok. Vajda Jánostól. — A tö­rök nők. (Tárca.) Szekrényessy Kálmántól. A sziv nemessége. jNémet elbeszélés, vége ) Fordijolta Tomkow Hona Mária. Három­szor menyasszony. (Elbeszélek véga.) Mészáros Istvántól. — Endre és Johanna. (Tragédia 'Z. felvonásából.) Rákosi Jenőtől. A boszorkány. (Theuriet Andre regénye, vége.) — Képmagya­rázat. — Mindenféle. Képek: A mészárszék őre. — Őszi em­lék. — Karácsony jövetele. Melléklet: ,,A »zobor titka.'' (Re­gény, stb.) 198—206 oldal. Negyediv rendkivüli melléklet. Elő­fizethetni: Mehner Vilmosnál, Budapest IV. ker. papnövelde utca 8. sz. Egész évre 6 frt, félévre 8 frt, negyedévre 1 frt 50 kr. — Sporzon IPäl gazd. akad. tanár, immár 28 évig mint gazd. tanár, 24 évig 1 mint gazd. iró és 14 éve mint gazd. lapszerkesztő működvén, magának e hármas minőségben a hazai gazdaközönség teljes elismerését vivta ki. Ezen veterán szakférfi 14 év óta egy praktikus irányú s a gazdaság minden ágára kiterjedő általán kedvelt hetilapot szerkeszt ily cím alatt; ,,A Gyakorkti Mezőgazda, mint okszerű növénytermelő, állatte­nyésztő, kertész, borász és házigazda." Ajánljuk e derék szak­közlönyt gazdáink szives figyelmébe és pártolásá'ia. Előfizethetni "lehet e lapra egész évre 6, fél évre 3 frttal a szerkesztőnél: Sporzon Pálnál M -Óvárott. — Ugyancsak a neveiettnél meg­rendelhetők (utalvány vagy utánvét mellett) az általa irt kö­vetkező jeles szakkönyvek is, ú. m: Gazdasági Üzemtan II. ki­adás; ára 3 frt. Gazdasági Számviteltan 2 frt, Gazdasági Becs­léstan 2 frt. Gazdasági Katé (II. kiadás) 1 frt. — Tát»orS5Elty és F*arsotl nemzeti ze­neműkereskedésében Budapesten, váci utca 30 szám megjelent Románc ,,Az eleven ördög" cimü operctte-ből, szerzé Konti Jó­zsef. Ezen operetté több mini ötvenszer adatott elő a budai várszínházban és ujolag a népszínházban is teljes sikert aratott. Az ezen operettéből már eddig megjelent Tűzetek: zongorakivo­nat (3 frti, keringő (lfrt 20 kr), induló (1 frt; couplet ,50 kr.) most uj kiadásban is kaphatók KÜLÖNFÉLÉK. — Olvasóinkhoz! Mai számunk Utolsó ez évben, melylyel lapunk 12-ik év­folyamát, tölti be. A karácsonyi szent ünnepek miatt két nappal korábban jelentettük meg utolsó számunkat, boldog ünnepeket kívánván t. mun­katársainknak és olvasóinknak. — Ez évben is bizonyára megelégedéssel tekinthet vissza lapunk szerkesztősége, mert semmit sem kíméltünk, csak­hogy a „Pápai Lapok"-at a vidéki legjobb lapok sorába emeljük. Megyei ügyekben legköz­vetlenebb és leggyorsabb forrásból értesítettük ol­vasóinkat, s lapunk szellemi részében megyei erőink mindegyike részt vett. Nem tartózkodtunk az anyagi áldozatoktól sem, mely a többszörös mellékletek adásával stb- járt. Ennek köszönhet­jük lapunk széles körű elterjedését és tekintélyét. Bátran fordulunk hát újból olvasóinkhoz, kér­vén ajövőévre is támogatásukat. Lapunk előfizetési ára marad a régi: — félévre 3 frt. A „PÁPAI LAPOK" szerk. és kiadó hivatala. — Körvadászat. Nagyszerű időben, s igazi vadászi kedvvel és kedélyességgel tarta­tott meg folyó hó 21-én a pápai és pálházi hajtó vadászat, „melyet Gróf Esterházy Móricz ur fő­ispán O Méltósága a pápai és vidéki szomszéd birtokosoknak rendeztetett; vadászati területül ez alkalomra csak a soproni országúttól nyugotra fekvő birtok rész jeleltetett ki, hol 5 körben 24 puskás és 160 hajtó működött, és az eredmény 140 nyul, 1 róka és I fogoly lett. A vadász ven­dégek 9 óra után jöttek össze a győri országú­ton a 4-ik kilométernél, hol pattogó tüz mellett költötték el a vadászos reggelit, kedélyesen jó­solva és fogadva is az elejtendő vadak számára. Vadászás közben 2 róka is került a körbe, az egyik azonban égy fahíd alá bújva, megtalálhat ­lanná tudta magát tenni, s még a füstölés sem csalta elő láthatatlan menhelyéről, igy csak az egyik került teritékre; a vadász társaság- egyi­hangulag elhatározta, hogy tekintettel a nagy vadászi izgalomra, melyet a rókák okoztak, az elejtettet 60 nyúlnak számítják, s igy H. J. ur, városunk egyik hires nimródja elvesztette a fo­gadást, melylyel 200 vad elejtését kétségbe vonta. Az ebéd" délután 3 órakor vigan folyt le Pálhá­zán, a gazda lakásában, ez alkalommal egy va­dászi oklevél is kézbesittetett, mi igen mulatsá­gos visszatorlásra adott alkalmat. Legnevezete­sebb momentum volt azonban, hogy Gyurátz lelkész ur lelkes szavakkal felköszöntötte Gróf Esterházy Móricz ur Ő Méltóságát, a • vendég­szerető és szives fő urat, - kinek gondoskodása még arra is kiterjedt, hogy a vadász társaság­nak egy kedélyes jó napot szerezzen. Nem is mulasztjuk el, hogy más uton is, dé e-helyen-is" köszönetünket ne nyilváníthassuk a nyert élve­zetért. — A pápa városi jótékony nőegylet f. hó 20-án tartott választmányi ülésében elhatá­rozta, hogy jövedelmei gyarapítása céljábóll886 évi január hó 9-én hangversenynyel és tánccal összekötött »Nöegyleti EstélyU fog rendezni a Griff vendéglő nagy termében. Ezen estély a benne közreműködő egyének ismert művészi ké­pességét tekintve igen érdekesnek ígérkezik, s hogy a tánczmulatság is sikerülni fog, azt a nő­egylet eddigi vállalatainak eredményéből ítélve biztosan reményijük. Ugyanezen ülésben intézke­dett a nőegyleti választmány az 1885 évi zár­számadások megvizsgálása iránt, valamint meg­tette az intézkedéseket arra nézve, hogy áz egylet az alapszabályok értelmében az 1886-ik év elején újra alakulhasson. Csillag Mátyásné urnő ajándékozott a nőegylet részére 2 szoknyát, 2 réklit, egy nadrágot, egy kendőt; Jókai Etelke urnő 4 pár czipőt. Mindezen adományokért há­lás köszönetét nyilvánítja á nőegylet elnöksége. — A nagymélt. közmunka és közle­kedési minisztérium jövőre a helyi érdekű vasutak közigazgatási bejárását az előmunkála­tok elkészítése és bemutatása után azonnal el­rendeli, igy a Pápa-Keszthelyi vasút közigazga­tási bejárása Január hóban fog elrendeltetni és teljesítetni. — A „veres kereszt" egylet pápai fiókja 23-án választmányi ülést tartott, melyen következő fontosabb tárgyak intéztettek el: i* Az egyleti tagok névsora, az elköltözőitek tör­lése és az uj tagok bejegyzése által — kiigazitta­tott. 2. A folyó évi pénztári számadás elkészí­tése és vizsgálata iránt a kellő intézkedés meg­történt ; számadás vizsgálatra Peti Józsefné, urnő; Antal Gábor és Hanauer Jenő urak kérettek fel, kik á vizsgálatot Pap János társelnök ur elnök­lete alatt fogják teljesíteni. 3. Az 1000 frtos ágy alapítvány 3-ik részlete 250 frt — a folyó évi hányaddal együtt a központnak beküldetik. 4. Gróf Esterházy Móricz ur O Méltósága kegyes­ségéből az egylet 12 öl fát kedvezményi áron vásárolhatván, annak kiosztása január 4-iktöl tör­ténik, felhivattak a vál. tagok, hogy ajánlott sze­gényeik nevét a női osztály elnökéhez ez időre küldjék be. 5. Az évi közgyűlés határidejéül ja­nuár 31-ikének délután 2 órája tűzetvén ki, erről az Dávid király is, ki bizony aligha tartozott a szel­lemes „csevegők"' közé, — tánczolt a frigyszek­rény előtt. Socratesröl sem jegyezte fel senki sem, hogy tudott volna „csevegni," de tánczolni, megtanult Aspasiától. (Igaz, hogy a — fe­lesége akarta!) — Róma is a táneznak köszönheti (mint sok felolvasó terem) benépisitését, mert bizony a sabin nők, aligha mentek volna rá a lépre, ha a rómaiak — tánczestélyt nem rendeznek. Igaza van Chesterfield angol bölcsnek, hogy a táncz az a bolondosán kedves okos mulatság, a hol öregnek, bölcsnek egyformán részt illik venni. Táncz szerepel is mindenütt! Mi más e vi­lág is, mint egy nagy — nagy táncz, egy nagy — maskara-bál l Maskara-bál, a hol az egyik egész, a másik fél-álarezban jelenik meg; — a hol tudósnak sze­ret öltözni a szamár, s erénytógát visel a Me­phistofeles; — a hol annak van tele henczegéssel a szája, kinek üres a feje, s az verdesi mellét pi­masz gőggel, ki a közjóért mitsem tett; — a hol csalnak és csalódnak; a hol Alba herczeg, Ma­ravieff, Haynau beszélnek könyörületröl;— Jean Faid Marat hirdeti a vélemények tiszteletét; — a hol Torquemada prédikál a vallási türelemről, s a czárok, zsarnokok emlegetik a népek jogát, sza­badságát ; — a hol Ihrék támadnak, kik a Tibé­riusokat erényeseknek magasztalják; — Momm­senek vannak, kik Uticai Catot részegesnek raj­zolják; — s Gregoroviusok léteznek, kik Borgia Lucretia szeplötlensége mellett törnek lándzsát!!.. ... Ez ám az örült táncz, az őrült mas­kara-báli Valóban felséges tárgy, egy kis »cse­vegőa előadásra. Úgy hívják ezt: — az emberi­ség tragicomediája. * * " Mindig mosolyra készt, mikor felhangzik a dithyramb és fölszáll a tömjén füst a XIX-ik század nagyságának , fenségének dicsőítésére ! Büszkén, megvetéssel néz e század le a többi 18 elődjére, mintha bizony, mindent, mi szép, nagy és nemes, — csak ez a század talált volna fel ? ? Mintha bizony e században már lehámlott volna az emberről a régi bor, máskéj) formálód­tak volna az agy rostjai, s ki lenne cserélve az emberi' sziv, s benne a vér másként lüktetne, mint 18 egész századon keresztül . . . ? / . . . Nem-e volt az ember mindig, s min­dig csak az, mit a költő mondat az ördöggel: ,.Sárból és napsugárból vagy összegyúrva ember! Tudásra törpe, vakságra nagy!" .... Találó Hugó Viktor is, ki egyik ly­rai költeményében az emberiségről szólva, a vers cziméül egy nagy — kérdőjelet tesz. S valóban megfejthetetlen kérdőjel, megfejthetetlen talány az emberiség, melynek világában a XIX-ik szá­zad korántsem új darab; de csak egy felvonás abból a rémségesen szép látványos darabból, mit ugy hivnak: — az emberiség tragicomediája. Ám nézzen e század a világhistóriába, s ha belenéz, tükörbe néz, melyben csak önmaga ké­pét látja meg. A szereplők ugyanazok ma is, mint a többi fölvonásban, s a jellemek végig megtart­ják következetességüket. Mert minden változik, minden mássá lehet és lesz, — csak az ember nem. Sahara e roppant nagy sikság valaha ten­ger volt, s a mai földközi tenger helyén pedig sikság terült el. Ott is, hol ma az eszkimó dide­reg és éhezik, ott is egykor a legszebb vidék és élet lehetett, mert lehetetlen, valóban még kép­zelni is, hogy az eszkimók és lappanok őse, sa­ját kedvéből kereste volna fel ezt az északsarki szomorú vidéket, a hol az élet fentartásához a tenger által kidobott uszófákra, jegesmedvére szo­rul az ember. Minden változik hát, csak az emberiség tragicomediája nem! Egy-két kép elég a bizo­nyításra. Mikor még csak négy ember volt ezen az egész földkerekségen, már akkor Káin megölte Ábelt! És az azóta felhasogatva talált ember­csontok, a hagyományok, s krónikák ezrei és minden egyéb jel arra mutat, hogy Káin és Ábel története azóta milliomszor és milliomszor ismét­lődött és ismétlődik! Es ez igy volt mindig, s igy van e peezben is, a XIX-ik század fenséges perczeiben, a hol e pillanatban a két legközelebbi rokon nép, két testvér-nemzet a legkegyetlenebb módon öldösi gyilkolja egymást! Gyönyörű jelenet ez az — emberiség tragi­cötnédiájából. .... Oh annak az öskorbeli embernek, a ki még (a tudósok által ügy nevezett) kőkorszak­ban élt volt — volt ám esze! Az idö viszontag­ságait a természet erőit, de meg a vadállatokat is le tudta győzni; — dd'saját embertársában, mikor a legravaszabb ellenségére ismert, kényte­len volt hozzáférhetetlen lakásokat keresni s abba menekülni; — nehezen megmászható kőszirtre épitett és ezt, — mint még ma is a vadnépek — palánkokkal, kőrakással vette körül, majd pedig a tavak mentében, nagy fáradsággal czölöpöket vert be a viz iszapjába, s oda tette házát. Szó­val : védte magát az ember az — embertől. * * * Borzasztó a képre gondolni, hol élő embe­reket letépnek a bitóról, felkonczolják, felnégye­lik, tagjaikat tűzbe dobják, s fejüket a bástyára teszik. S egymásután támadnak a fájdalmas le­gendák. Minden temetőnek meg van a maga — kísértete! — Még maga a költészet is ily borzal­maknak, vérben fetrengő tragédiáknak, s az őrült­ségig magasztalt szenvedélyeknek lesz dicső har­sonája. Marlowe a dráma valódi megalapítója (Shakespeare előde) iszonyúan hűen festi ez időt. „Távoztass el szivedből, — szól egyik darabjában Barabás Ithamóréhez — minden érzést, reményt, irgalmat, részvétet, szerelmet. Semmin sem indulj meg. senkit se szánj, söt kaczagj, ha az emberek zokognak." A költészet mellett a — szinpad is megfe­lel az életnek. Mindenütt halál van, a főszemé­ly ek minden dráma végén a vérben úsznak, s gyilkosság, mészárlás harezmezeje tárul a néző elé. — Main* herczegnö testvére megölve szeretné látni nővére kis gyermekeit, s felkiált: „Szeretném izzó szénveremben Égetni össze testüket, s a nyílást Elzárni, hogy ne szálljon ég felé Az átkos füst; — vagy ágyruhájukat Szurokba és kénkőbe mártani, Meggyújtva őket ott kanócz gyanánt Avagy megfőzni korcs szülöttöket S . . . apjának beadni, mint levest." És a költészet, és szinpad mellett a festé­szet is hódol ez iránynak. Fredegunda meg van örökitve a tournai székesegyház üvegfestményében, amint trónon ülve, kegyes arccal nyújtja át a gyilkos tőröket a két revennai ifjúnak, hogy e törökkel Sieg­bertet, Austrasia királyát megöljék. — o A brüg­gei múzeumban pedig ott őrzik a képeket, ahol a király nyugodtan ül udvarával egy élő ember körül, a kit meg elevenen megnyúznak, a hóhér térden állva dolgozik s roppant vigyáz, nehogy kárt tegyen a — bőrön ! .... S a hirhedt XIX-ik század, mely ál­szenteskedő jámbor arczczal elfordul e képektől, különb legény lenne a többi — XVIII-nál . . ?! Ki ne hallotta volna hirét a napjaitikban (!) dühöngött csaták vérlázító kínzásai- és csonkítá­sainak ? 1 i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom